A rendőri intézkedés elleni panaszt elutasító határozattal szemben előterjesztett kereset alapján indult közigazgatási perben a felperes elhalálozása esetén hozzátartozója jogosult a perbe jogutódként belépni, ezért az eljárás félbeszakadásának van helye [2016. évi CXXX. törvény (Pp.). 119. § (1) bek.].
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] A Rendőrkapitányság 2020. május 12. napján 04030/194/2020. bü. számú határozatával rendelt el nyomozást a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 337. § (1) bekezdésébe ütköző rémhírterjesztés bűntettének gyanúja miatt, mellyel összefüggésben a nyomozóhatóság munkatársai 2020. május 13. napján 06 óra 30 perckor a felperes lakóhelyén megjelentek és vagyont érintő kényszerintézkedésre, kutatásra, számítástechnikai eszközök lefoglalására, majd a felperes gyanúsítottként történő kihallgatása céljából történő előállítására került sor a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 33. § (2) bekezdés b) pontja alapján. A Rendőrkapitányság a 2020. május 18-án kelt határozatával a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette.
[2] A felperes a rendőri intézkedéssel szemben előterjesztett panaszában vitatta az előállítás jogalapját és a rendőri intézkedés arányosságát, továbbá sérelmezte a számítástechnikai eszközei jelszavának megszerzését és a hazaszállítás elmaradása miatt a segítségnyújtási kötelezettség elmulasztását. Az elsőfokú határozattal szemben előterjesztett fellebbezés folytán eljárt jogelőd alperes a 2020. szeptember 10. napján kelt 04000-105/12-8/2020.RP számú határozatával a panaszt elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kereseti kérelem és a megelőző eljárás
[3] A felperes rendőri intézkedéssel szemben előterjesztett keresetét a Szegedi Törvényszék 8.K.701.477/2020/5. számú ítéletével (a továbbiakban: alap törvényszéki ítélet) elutasította.
[4] A felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria a 2022. február 16. napján kelt Kfv.II.37.434/2021/5. számú végzésével az alap törvényszéki ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[5] Az új eljárásra annak tisztázását írta elő, hogy a felperes előállítására ténylegesen milyen jogalapon, az Rtv. vagy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) rendelkezései alapján került sor. Iránymutatása szerint amennyiben az előállítás az Rtv. rendelkezésein alapszik a felperes által előterjesztett panasz figyelembevételével az előállítás jogalapjának fennállását, továbbá az Rtv. 15. § (2) bekezdése szerinti arányosságot külön-külön kell vizsgálni. A felperesi panasznak a számítástechnikai eszközök jelszavának elkérésével és hazaszállítási kötelezettséggel kapcsolatos részével kapcsolatban a bíróságnak meg kell állapítania az eljárt hatóságok hatásköre hiányát és ennek megfelelő intézkedést kell megtennie.
Az elsőfokú ítélet
[6] A törvényszék a megismételt eljárásban hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a rendőri intézkedés elleni panaszt az Rtv. szerinti panaszrendben kellett elbírálni, mivel a nyomozást ismeretlen személlyel szemben rendelték el és a 04030/5524/2020.id. számú, az előállítás végrehajtásáról készült jegyzőkönyvben az előállítás jogalapjaként az Rtv. 33. § (2) bekezdés 2. pontja került megjelölésre.
[7] Az előállítás jogalapjával összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a nyomozást ismeretlen személlyel szemben rendelték el, vagyis az Rtv. szerinti egyszerű gyanú fennállásáról volt szó, így a felperest – figyelemmel a nyomozástechnikai és krimináltaktikai szempontokra – a nyomozóhatóság előállíthatta. A határozat az előállítás indokait részletesen tartalmazta, azt a cselekmény felderítéséhez fűződő bűnüldözési érdek, a tárgyi bizonyítékok felkutatása, rögzítése, valamint a felperessel szemben felmerült gyanú közlésének eljárásjogi igénye megfelelően alátámasztotta.
[8] Leszögezte, hogy az előállítás során tett intézkedésekkel az arányosság sem sérült, mert arra megfelelő időben került sor és a lehető legrövidebb ideig tartott, a felperes pedig nem igazolta a nyilvánvalóan aránytalan hátrány bekövetkezését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A felperes az elsőfokú ítélettel szemben 2022. szeptember 21-én felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
[10] Az alperes a felülvizsgálati kérelemre 2022. október 27. napján ellenkérelmet terjesztett elő.
[11] A felperesi jogi képviselő 2023. január 10-én érkezett beadványában bejelentette, hogy a felperes elhalálozott és csatolta az erre vonatkozó halotti anyakönyvi kivonatot. Bejelentette, hogy a felperes házastársa a törvényes örököse, aki egyben a lehetséges jogutódjának minősül, erre tekintettel az eljárás félbeszakadásának megállapítását indítványozta, csatolva a házassági anyakönyvi kivonatot is.
A Kúria határozata és jogi indokai
[12] A Kúria a Szegedi Törvényszék által nyújtott tájékoztatás, a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, valamint a felperesi jogi képviselő által csatolt halotti anyakönyvi kivonat adataiból megállapította, hogy a felperes 2022. november 14. napján elhalálozott.
[13] A Kp. 32. §-a folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 119. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az eljárás félbeszakad, ha valamelyik fél meghal vagy megszűnik, a jogutód perbelépéséig vagy perbevonásáig, kivéve, ha a jogviszony természete miatt a jogutódlás kizárt. A Pp. 120. § (4) bekezdése szerint a félbeszakadás tartama alatt tett minden – a per érdemére vonatkozó – bírói rendelkezés, valamint a felek által teljesített minden eljárási cselekmény hatálytalan, kivéve a félbeszakadással, illetve az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és eljárási cselekményeket.
[14] A Kúria a fenti rendelkezések alapján vizsgálta, hogy jelen ügyben a felperes halálának bekövetkeztére figyelemmel a jogutódlás feltételei fennállnak-e, a jogviszony természete folytán lehetőség van-e arra, hogy az elhunyt felperes örököse a felperesi igény érvényesítése céljából a perbe belépjen, vagy a felülvizsgálati eljárást meg kell szüntetni.
[15] A perbeli jogviszony alapja a rendőri intézkedés elleni panaszt elutasító döntéssel szembeni közigazgatási perben érvényesített kereset, amelyben a felperes az Rtv. 32. § (1) bekezdés b) pontjára alapított előállítást és az ezt megelőzően a lakóhelyén végzett intézkedéseket sérelmezte, azok jogalapját és az intézkedés arányosságát egyaránt vitatva. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése értelmében a rendőri intézkedéssel szemben panasz valamilyen alapjogi sérelem állításával terjeszthető elő. A néhai felperes által előterjesztett rendőri intézkedés elleni panaszban megjelölt sérelmek érintették az emberi méltósághoz való jog, mint anyajoghoz kapcsolódóan az Emberi Jogok Európai Egyezményében (a továbbiakban: EJEE) deklarált a szabadsághoz és biztonsághoz (5. cikk) és a magán- és családi élet tiszteletben tartásához (8. cikk) való jogot, mely előbbit a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya a 9. cikkében szintén részletesen rögzít.
[16] Az Alaptörvény a IV. cikkben deklarálja a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot. Ennek értelmében senkit nem lehet a szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból, és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. A fentiek alapján a szabadság korlátozására kizárólag törvényben szabályozott feltételek fennállta esetén, az arányossági teszt elvégzése mellett és valamely alkotmányos cél megvalósítása érdekében kerülhet sor. A személyi szabadságtól való jogtalan megfosztás következménye pedig az állam kártalanítási kötelezettsége. A felperes keresetben érvényesített igénye tehát közvetlen összefüggésben áll az alapjogi jogsérelmekkel, amelyek természetükből fakadóan személyhez kapcsolódnak.
[17] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:42. §-ában meghatározott személyiségi jog iránti igény fő szabályként a 2:54. § (1) bekezdése értelmében csak személyesen érvényesíthető. A személyiségi jogsértés megállapítása önmagában sérelemdíj megfizetését eredményezi, a bekövetkezett károsodás további bizonyítása az eljárásban nem szükséges. A bírói gyakorlat a kegyeleti jogra hivatkozással ugyanakkor a sérelemdíj (a korábbi Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény szerinti elnevezése: nem vagyoni kártérítés) örökös általi érvényesítését és ennek érdekében a perbeli jogutódlást lehetővé teszi.
[18] A Legfelsőbb Bíróság a Pfv.IV.20.934/2004/7. számú, BH 2005.247. (és EBH 2004.1022.) számon közzétett határozatában leszögezte, hogy a hozzátartozó az elhunyt életében elszenvedett és általa már perben is érvényesített –, de el nem bírált – jogsértések miatt jogutódként is felléphet a halott emlékének megóvása érdekében. Ezen ítéletében azt is kiemelte, hogy „jogi értelemben a halállal az ember személyisége (jogképessége) megszűnik, de a halál ténye nem szünteti meg azokat az anyagi és erkölcsi értékeket és azok társadalmi hatásait, melyeket az emberi élet létrehozott, és a környezetében kiváltott. Ezeknek az értékeknek és társadalmi hatásoknak (a jogszabály szerint: a halott emlékének) sértetlen fennmaradását védi az ún. kegyeleti jog, melyet e jog jogosultjai gyakorolhatnak. [.....] A hozzátartozónak az a joga, hogy a halott emlékének sértetlensége felett őrködhet, azt is jelenti, hogy az elhunyt életében vallott elveit, intézkedéseit tiszteletben kellett tartania és ehhez mérten kell megítélnie a halott emlékét ért támadásokat.”
[19] Ezzel azonos álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.III.20.468/2006/6. számú (BH 2007.255. számon közzétett) határozatában, melyben leszögezte, hogy ha a károsult nem vagyoni kárának megtérítése iránt pert indított, de a per tartama alatt meghalt, jogutódja követelheti a jogelődöt a haláláig megillető nem vagyoni kártérítés összegét. E korábbi gyakorlatát a Kúria a Pfv.III.20.893/2019/5. számú határozatával is fenntartotta, kiemelve, hogy a per tartama alatt elhunyt közvetlen károsult jogutódai a vagyoni kártérítésen kívül az elhunytat a káreseménytől a haláláig terjedő időszakban ért hátrányok alapján meghatározott nem vagyoni kártérítést is igényelhetik.
[20] Jelen ügyben a néhai felperes a törvényszék ítéletével szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelem benyújtását követően halálozott el. A felperes a Btk. 337. § (1) bekezdésébe ütköző rémhírterjesztés büntette miatt indult büntetőeljárás és ennek nyomán fellépő rendőri intézkedéssel szemben már életében igényt terjesztett elő, panaszában a személyi szabadsága korlátozását és a családi élethez való jogának megsértését állította.
[21] A Kúria közigazgatási tanácsa a Kfv.II.37.572/2020/5. számú ítéletében a rendőri intézkedés következtében elhunyt személy helyébe lépő hozzátartozó panasz benyújtására vonatkozó jogosultságát állapította meg a kegyeleti jog részeként. Ezzel összefüggésben hivatkozott az Alkotmánybíróság 3296/2019. (XI. 18.) AB határozat [43] bekezdésére, amely szerint „Az emberi méltósághoz való jog a többi joghoz hasonlóan az embert életében illeti meg. Mégsem szűnik meg teljesen a halállal a méltóság, mivel az részben továbbra is érvényesül a kegyeleti jog alkotmányos védelmében.”.
[22] A Kúria ezen ítéletében idézte továbbá a 997/B/2005. AB határozatban foglaltakat, amely kimondta, hogy „A kegyeleti jog a meghalt ember méltóságának visszamenőleges megsértését tiltja. A kegyeleti jog nem tartozik az általános személyiségi jog hatálya alá, ez utóbbi ugyanis az élő személy védelmét hivatott ellátni. Ezzel szemben a kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog részeként érvényesül, az emberi méltósághoz való jog részleges továbbélését jelenti a halál bekövetkezte után. A kegyeleti jog részben az emberi méltóság egykori meglétéhez kapcsolódó védelmi igényt foglal magában, amely az elhunyt személyt az emberi nemhez való tartozás alapján illeti meg. A kegyeleti jog – mint az emberi méltósághoz való jognak a halál után is fennmaradó eleme – az elhunyt személy élete során megszerzett erkölcsi, személyes és társadalmi megítélésének védelmét biztosítja”.
[23] Ezzel azonos álláspontra helyezkedett a Kúria a Kpkf.II.40.922/2021/3. számú végzésében, amikor a közigazgatási per tartama alatt elhunyt panaszos esetén a jogutódlás megállapítását szintén lehetővé tette. Végzésében leszögezte, hogy a rendőri intézkedést követően az elhunyt személy helyébe lépve, a hozzátartozója jogosult a kegyeleti jog (mint alapvető jog része) sérelmének állítása okán a közigazgatási perben részt venni.
[24] Végül a jogutódlás lehetőségét támasztja alá jelen ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) gyakorlata is. Az EJEB több ügyben a kérelem előterjesztését követően a kérelmező elhalálozása esetén lehetőséget látott arra, hogy az eljárást a kérelmező helyébe lépő örökösök vagy közeli családtagok folytathassák, feltéve, hogy e személyeknek elégséges érdekük fűződik az ügyhöz.
[25] Az X. kontra Franciaország ügyben (no. 18020/91, 1992. március 31.) a károsult francia állampolgár hemofíliás betegként több alkalommal vérátömlesztésre szorult és vérátömlesztés következtében HIV-fertőzést kapott, amely miatt a francia állammal szemben vagyoni és nem vagyoni kártérítési érvényesített. Utóbb az állammal szemben az EJEE 6. cikk megsértése miatt eljárást kezdeményezett, de az eljárás folyamán elhalálozott. Az EJEB a szülők eljárásba történő belépését engedélyezte.
[26] Az EJEB a Malhous kontra Cseh Köztársaság ügyben [(dec.) [GC], no. 33071/96., 2000. december 13.] a cseh állam ellen benyújtott kérelem kapcsán szintén lehetőséget látott arra, hogy az igényt érvényesítő jogosult örököse az eljárásba belépjen. Az EJEB előtti eljárás előzménye az elhunyt földtulajdon visszaadási és kártalanítási igénye volt, mely a korábban édesapja tulajdonában lévő mezőgazdasági földterületek II. világháborút követő jogtalan kisajátításával függtek össze.
[27] Hasonlóan a jogutódlás lehetőségéről döntött az EJEB a Hristozov és társai kontra Bulgária egyesített ügyben (nos. 47039/11 & 358/12, 2012. november 13.), ahol az érintettek az élethez való jog megsértését, megalázó bánásmódban részesülést, továbbá a magán és családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértését állították. Az alap eljárásban előterjesztett keresetükben ennek alapjaként azt állították, hogy daganatos betegként, annak ellenére, hogy esetükben már a hagyományos kezelések nem alkalmazhatóak, megtagadták számukra egy olyan kísérleti gyógyszer használatának engedélyezését, amelyet „együttérzéses kezelés” formájában kívántak beadni. Az egyesített eljárásban az elhalálozásukat követően a törvényes örökösök (Hristozov helyett a szülei, mint törvényes örökösök) a kérelmezők helyett jogutódként felléphettek az igényérvényesítéssel.
[28] A néhai felperes kereset szerinti igénye az életében elszenvedett és jelen perben érvényesített alapjogi jogsértés megállapítására irányult. Kúria az irányadó jogszabályi rendelkezések és a fenti joggyakorlat tükrében azt állapította meg, hogy a jogutódlást a perbeli jogviszony természete nem zárja ki, ezért az eljárás félbeszakadásáról döntött.
(Kúria Kfv.II.37.730/2022/10.)