Sajtó-helyreigazítás iránt indult perben csak a valótlan tényállítások helyreigazítására kerülhet sor. Amennyiben egy nyilatkozat többféle módon is értelmezhető, az egyik lehetséges értelmezéséről kifejtett elmarasztaló vélemény, annak tartalmi helytállóságától függetlenül nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya még akkor sem, ha a politikus nyilatkozatát valódi szándékaitól eltérően értelmezik. A nyilvánosság előtt a közéleti témában megnyilatkozó személynek számolnia kell azzal, hogy véleményét a nyilvánosság fórumain elemzik, esetleg a szándékától eltérő tartalommal értelmezik és a nyilatkozattal szemben elmarasztaló ellenvéleményt fogalmaznak meg [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. § (1)–(2) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 495. §, 496. §; Alaptörvény IX. Cikk (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes által szerkesztett internetes oldalon 2022. március 18-án megjelent cikk azt tartalmazta, hogy „[…] a […] tévéjében követelte, hogy Magyarország szállítson fegyvereket az ukrajnai konfliktus-zónába”. A cikkbe ágyazva elérhető volt az […] csatorna Híradója, amelyből a „[…] követeli, hogy Magyarország lépjen be a háborús konfliktusba” felirat alatt azt a részletet közölte a felperes nyilatkozatából, hogy „a miniszterelnök miért próbálja blokkolni, miért nem engedi át a magyar légtéren a fegyverszállítmányokat. […] Ha Ukrajnát védjük, azzal védjük magunkat, védjük Magyarországot, védjük az európai közösséget és védjük az euroatlanti közösséget, úgyhogy nem lehet kérdés, hogy mit kell tenni. Nekünk pedig azt gondolom, az ellenzéknek az a feladatunk, hogy megpróbáljuk kikényszeríteni azokat a kormányzati döntéseket, amik a magyar emberek biztonságát ténylegesen szolgálják.”
[2] Az alperes nem tett eleget a cikk sérelmezett közlései miatt a felperes által kért helyreigazítás iránti kérelemnek.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[3] A felperes keresetében a következő helyreigazító közlemény közzétételére kérte kötelezni az alperest: „Helyreigazítás: Lapunk 2022. március 18-i számában „[…] követeli, hogy Magyarország lépjen be a háborús konfliktusba” címmel megjelent cikkében valótlanul állítottuk, hogy […] követelte, hogy Magyarország szállítson fegyvereket az ukrajnai konfliktus-zónába.” Kérte továbbá, hogy az alperes a portálon 24 órán keresztül önálló hírként a főoldalon tegye közzé a „Helyreigazítás a 2022. március 18-i, „[…] követeli, hogy Magyarország lépjen be a háborús konfliktusba” címmel megjelent cikk miatt” közleményt.
[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szerző a felperes választási kampányban elhangzott, az ukrán fegyveres védekezés cselekvő támogatására vonatkozó nyilatkozatából okszerű következtetést vont le a véleményében. Másodlagos arra hivatkozott, hogy a sérelmezett állítás valós tartalmú, közérdeklődésre számot tartó politikai kérdésben bírálta a fokozott tűrési kötelezettséggel bíró, közszereplő felperest.
Az első- és a másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alábbi közlemény közzétételére kötelezte az alperest: „Helyreigazítás: Lapunk 2022. március 18-i számában »[…] követeli, hogy Magyarország lépjen be a háborús konfliktusba« címmel megjelent cikkében valótlanul állítottuk, hogy […] követelte, hogy Magyarország szállítson fegyvereket az ukrajnai konfliktus-zónába.”
[6] Az elsőfokú bíróság indokolása szerint az alperest fokozott gondossági kötelezettség terheli a valóságnak megfelelő politikai üzenetek nyilvánosság felé történő eljuttatása során. Mivel a felperes nyilatkozata nem tartalmazza a sérelmezett közlést, ezért az olvasók a felperes nyilatkozatát interpretáló alperesi közleményt tényközlésként, a felperes által elmondottakról szóló tájékoztatásként értelmezhették.
[7] Az elsőfokú bíróság kiemelte: a légtér átengedése nem jelenti azt, hogy Magyarország fegyvereket szállít Ukrajnába. A felperes nyilatkozatában a magyar kormánynak azt a magatartását illette kritikával, amely nem teszi lehetővé a légterén keresztül más országokból történő fegyverszállítmányok áthaladását, nem engedi a honi légtér átengedését Ukrajna megsegítése céljából. A felperes ezt a magatartást kifogásolva nyilatkozott akként, hogy ennek a megváltoztatását igyekszik elérni az ellenzék, ezt érzi feladatának. Az elsőfokú bíróság jogértelmezése szerint a két tevőleges magatartás megítélése nem azonos sem az olvasók, sem a választók részéről, ennek a haditechnikai jelentősége sem ugyanaz, az ebben való tévedés lényeges elem a közleményben. Ezért a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) és (2) bekezdése alapján kötelezte az alperest a helyreigazításra.
[8] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[9] A másodfokú bíróság indokolása szerint a sajtó-helyreigazítás jogintézménye az Alaptörvény által védett véleménynyilvánítás szabadságába történő beavatkozás és az egyén – ugyancsak alapjogi védelmét élvező – személyiségi jogának védelmét szolgálja. Az Alkotmánybíróság által ezek megítéléséhez meghatározott szempontrendszert vizsgálta. Abból indult ki, hogy a sérelmezett közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz, ezért a véleménynyilvánítási szabadság magasabb szintű oltalmát élvezi.
[10] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, hogy a sérelmezett kifejezés valótlan tényállítás. Az Alkotmánybíróság határozataira utalva kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag a tényállítások és vélemények elhatárolására vonatkozó bizonyíthatósági teszt mentén hozta meg döntését, nem volt tekintettel arra, hogy a cikk a felperes politikusi ténykedésével összefüggésben, választási kampányban tartalmaz közügyekben történő megszólalást. Az Smtv. 12. § (1) bekezdésének alkalmazása körében a PK 12. számú állásfoglalás alapján kialakult bírói gyakorlat értelmében ezzel szemben a vitatott kijelentés értékelését arra figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára. A sajtó a következtetése ténybeli alapját ugyanis még a sajtó-helyreigazítási perben is igazolhatja. Ezért a másodfokú bíróság a cikkbe ágyazott kép- és hanganyag tartalmát is az értékelés körébe vonta.
[11] A másodfokú bíróság indokolása szerint a cikkbe ágyazott videóban a felperes nyilatkozata alapján a cikkben sérelmezett következtetés vékony, de valós ténybeli alapon megalkotható volt. Nem lehet kizárólag formálisan csak azt vizsgálni, hogy a felperes közéleti megszólalása során ténylegesen megfogalmazta-e a sérelmezett mondatot, ehelyett mondanivalójának tágabb és szűkebb értelmezési tartományát kell behatárolni. Nem annak van jelentősége, hogy a fegyverek átengedésének jelentéstartalma valóban eltér a saját fegyverek szállításának fogalmától, hanem annak, hogy az átlagolvasók az adott kontextusban a sajtó következtetését miként értették. A cikk ugyanis arra az éles és meghatározó politikai szembenállásra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarországnak Ukrajna fegyveres védekezését kell-e segítenie fegyverszállítmányok ukrán területre történő eljuttatásával vagy sem. Maga a felperes a korábbi légtérhasználatot az álláspontját alátámasztó példaként adja elő, kifejezetten az Ukrajnával szembeni kormányzati álláspont kritikájaként. Nem a korábbi légtérhasználattal azonos döntést kér és akar elérni, hanem Ukrajna fegyveres védekezésének támogatása mellett érvel általánosságban. A támogatás körét azonban a felperes nem határozza meg, nem konkretizálja azt a légtérhasználat átengedésében, hanem a „nem lehet kérdés, mit kell tenni” fordulattal él. Ehhez a szóhasználathoz és érvelési módhoz azonban nem kötődik kényszerítő jelleggel a felperes által hivatkozott, a sajtót terhelő Smtv. 13. §-a szerinti objektív tájékoztatási kötelezettség. Erre a felperes által nyitva hagyott és tudottnak minősített cselekvésre a sajtó következtetést tehetett egy közérdeklődésre számot tartó kérdésben.
[12] A másodfokú bíróság rámutatott: a felperes által elmondottak egyik lehetséges értelmezése az átlagolvasó szemszögéből az, hogy a fegyverek Ukrajnába szállításában kell Magyarországnak aktívan, tevőlegesen részt vennie, ez pedig alapot teremtett a vitatható interpretáció megtételére. Ez a politikai vita nem dönthető el sajtó-helyreigazítás keretében, abban a bíróság nem foglalhat állást. A „fegyverszállítások követelése” olyan értékelése a felperes nyitott tartalmú nyilatkozatának, amely nem sorolható azon tényállítások közé, amelyekkel szemben helyreigazításnak van helye. Ez a közlés olyan tényállítást is tartalmazó értékítélet, amely fokozott alkotmányos védelem alatt áll – különös figyelemmel a kampányidőszakban történő megjelenésre. A közszereplő felperesnek a közérdeklődésre számot tartó ügyben kifejtett vélemények, kijelentések vonatkozásában – a választási kampányban kifejezetten érvényesülő – véleményszabadság erősebb oltalma alapján fokozott türelmet kell tanúsítania, így sajtó-helyreigazítás eredménnyel nem kérhető.
[13] Ezért a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását.
[15] Megsértett jogszabályként az Smtv. 12. §-át jelölte meg. Hivatkozott a PK 12. számú állásfoglalásnak a megsértésére is.
[16] A felperes nem vitatta, hogy közszereplőként a közügyben kifejtett véleménye tekintetében fokozott tűrési kötelezettség terheli. Felülvizsgálati álláspontja szerint azonban a véleménynyilvánítás alkotmányos védelme a hamis tényállításokra nem terjed ki. A másodfokú bíróság által felhívott alkotmánybírósági határozatok pedig azért nem alkalmazhatók, mert azokban a politikai szereplők másik politikai szereplőre tett valótlan tényállításai és nem a sajtó felelősségének a megítélésére vonatkoznak. A sajtó ugyanis nem politikai szereplő, nem a politika alakítója (demokratikus felhatalmazás nélkül nem is lehet az). A sajtónak a valóság tükrének kell lennie, tényállításaival a valóságot kell megjelenítenie, szabad véleményformálása során pedig alakítja a közvéleményt; ez a feladata azonban nem keverendő össze a politikai szereplőkkel. Az Smtv. 10. §-a szerint a sajtó alkotmányos feladata a tények valósághű közlése, nem a politikai vitákban történő részvétel. A sajtó alkotmányos szerepe ugyanis teljesen más, mint a választópolgárok bizalmáért egymással versengő politikai szereplőké; a sajtó feladatát a hivatkozott jogszabályi rendelkezés pontosan meghatározza. Ezért a sajtóra nem terjed ki a jogerős ítéletben megjelölt alkotmánybírósági határozatok személyi hatálya, azok nem vonatkoztathatók a sajtó hamis tényállításaira.
[17] Hangsúlyozta, hogy a fegyverszállítmányok átengedése és a fegyverek szállítása két, nagyon különböző súlyú kormányzati cselekvés, az átlagolvasó szempontjából sem lényegtelen különbség, amelyet a másodfokú bíróság jogszabályt sértve figyelmen kívül hagyott. A sérelmezett közlés a fegyverek szállítását említ, a felperes nyilatkozata pedig a legmegengedőbb értelmezés szerint is csupán a fegyverszállítmányok átengedése megtagadásának kritikája; amelyből logikai, nyelvi, és kontextuális értelmezéssel sem következik az, hogy a felperes a fegyverszállítást követelné vagy támogatná. Ezért vitatható a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a sérelmezett közlésnek „vékony ténybeli alapja” van.
[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem alaptalan a következők szerint.
[20] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának érdemben azt kellett megítélnie, hogy a másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt megsértve mellőzte-e az alperes helyreigazító közlemény közzétételére kötelezését arra hivatkozással, hogy az alperes az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében biztosított sajtószabadság, valamint a demokratikus közvélemény kialakulásához való jogát gyakorolta.
[21] Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. A (2) bekezdés értelmében Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
[22] Az Smtv. 10. §-ának értelmében mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről.
[23] A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése értelmében a sajtót megillető jog érvényesülésének biztosítására a politikusok egymással szembeni nyilatkozatainak megítéléséről részben eltérő szempontrendszert határozott meg. Az Alkotmánybíróság egyrészt meghatározta, mi a sajtó elsődleges szerepe egy demokratikus állam működésében (13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [25]; 3002/2018. (I. 10.) AB határozat, Indokolás [55]), amelyet szem előtt kell tartani a közléseik megítélésénél. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy „[a] sajtószabadság – amely felöleli valamennyi médiatípus szabadságát – a szólásszabadság intézménye. A sajtó ugyanis – tevékenységének egyre összetettebb és szerte ágazóbb jellege mellett is – mindenekelőtt a véleménynyilvánításnak, a véleményformálásnak és a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az eszköze (3466/2020.(XII. 22.) AB határozat, Indokolás [34]). A sajtó tehát alkotmányos jogát gyakorolja akkor, amikor a közérdeklődésre számot tartó eseményekről beszámol, azokból következtetéseket von le (3350/2022. (VII. 25.) AB határozat, Indokolás [34]). Másfelől megadta azt is, hogy a sajtószabadság megítélésének az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdéséből eredően milyen tartalmi elemei azonosíthatók.
[24] Az Alkotmánybíróság által meghatározottak alapján, bár a sajtószabadság gyakorlása önmagában nem terjed ki a valótlanságok közzétételére, de e körben is szükség van olyan alkotmányossági megfontolások mérlegelésére, mint a közügyekre vonatkozó információk áramlásának érdeke, illetve a sajtó viszonya az általa közölt kijelentésekhez. Közéleti szereplők közvetlen megnyilatkozásairól szóló tudósítás esetén ezek a szempontok különös súllyal esnek latba (34/2017. (XII. 11.) AB határozat (a továbbiakban: ABH, Indokolás [41]–[42]). Az
ABH-ban kialakított tesztet az Alkotmánybíróság a későbbi gyakorlatában továbbfejlesztette és kimondta, hogy egy közlést, így egy sajtóban közölt cikk tartalmát is teljes egészében kell értékelni, és az abban megfogalmazottak kapcsán figyelembe kell venni annak a politikai vitába való beágyazódottságát is. Ha ugyanis egy tudósításról szóló cikk alapjául szolgáló vita nem kizárólag a kifogásolt cikkben jelenik meg, és ebben a vitában további számos helyen lehetősége nyílik a másik félnek saját álláspontját ismertetni, és ezáltal a vitában elhangzó kritikákra reagálni, akkor a sajtótájékoztatóról való tudósítás akkor is megfelel az alkotmányos követelményeknek, ha a másik fél álláspontja, vagy legalább a cáfolat adására való felhívás nem jelenik meg abban (3217/2020. (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [46]).
[25] A másodfokú bíróság a jogvita elbírálása során – az Alkotmánybíróság által meghatározott szempontrendszer figyelembe vételével – helytállóan vonta az értékelés körébe és a Kúria is meghatározó jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes közszereplő, a cikk témája pedig a felperes közéleti vita körébe tartozó megnyilatkozásának az ismertetésén keresztül részben annak negatív értékelése. Ehhez képest második lépésként azt kellett eldönteni, hogy a keresetben sérelmezett közlés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e. Ennek a megkülönböztetésnek azért volt kiemelt, a kereset megalapozottságát meghatározó jelentősége, mert a sajtó-helyreigazítás mint különleges személyiségvédelmi eszköz értékítélettel megvalósított véleménynyilvánítás tekintetében nem alkalmazható. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja.
[26] A másodfokú bíróság ennek szem előtt tartásával, helytállóan állapította meg, hogy a kifogásolt közlés közérdekű vitában kifejtett véleménynyilvánítást tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalásának II. pontja alapján kialakult, és a Kúria precedens határozataival megerősített joggyakorlata alapján a másodfokú bíróság helyesen vizsgálta a cikket a maga egészében, a beágyazott videó tartalmával együtt, mivel a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni (Pfv.IV.20.842/2022/5., Pfv.IV.20.685/2021/4., Pfv.IV.20.619/2021/4., Pfv.IV.21.483/2021/5.).
[27] A felperes szerint az alperes valótlanul állította, hogy azt követelte, Magyarország szállítson fegyvereket Ukrajnába. A cikk az országgyűlési választások kampányidőszakában, Magyarország szomszédját ért katonai agresszióval kapcsolatban tett egyes kormányzati, illetve ellenzéki politikai lépésekről szól. Ehhez kapcsolódóan ismerteti a felperes ¬– kormányzati lépéseket bíráló – nyilatkozatát, amelynek releváns videórészletét beágyazta a cikkbe. A videó eleje szó szerint tartalmazza a felperes kormányzati lépéseket kritizáló véleményét, az Ukrajna és Magyarország közös védelmi érdekeit szolgáló fegyverszállítások szükségességét levezető gondolatmenetét. A felperes egy aktív, Ukrajna fegyveres védekezését elősegítő, azt támogató kormányzati politika szükségességét állítja, és ennek politikai kikényszerítését tarja követendő magatartásnak. A felperes szerint Ukrajna védelmének megerősítése, az ehhez szükséges feltételek biztosítása euroatlanti, európai közösségi érdek és ebből következően Magyarország védelmi érdeke is egyben. A felperes kifejezetten a magyar emberek biztonsága alapján tartja fontosnak Ukrajna védekezésének lehetővé tételét a fegyverszállítások Magyarország területén keresztül történő biztosításával. A szerző a felperes által elmondottak alapján már a cikk a címében „minősíti” a felperest, az általa elmondottakat úgy értelmezve, hogy a felperes azt követeli, Magyarország lépjen be a háborús konfliktusba, amelybe a felperes megnyilatkozása alapján a fegyverszállítást is beletartozónak tartja. Azt azonban már nem jelöli meg, hogy ki szállítsa a fegyvereket.
[28] Az Smtv. 12. § (1) bekezdése értelmében sajtó-helyreigazítást csak valótlan tényállítás vagy való tény hamis színben való feltüntetése alapozhat meg. A Kúria a Pfv.IV.20.113/2022/4. számú precedens határozatában kimondta – amelyet jelen perben is irányadónak tart –, hogy amennyiben egy nyilatkozat többféle módon is értelmezhető, az egyik lehetséges értelmezéséről kifejtett elmarasztaló vélemény, annak tartalmi helytállóságától függetlenül nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya. A nyilvánosság előtt a közéleti témában megnyilatkozó személynek ugyanis számolnia kell azzal, hogy véleményét a nyilvánosság fórumain elemzik, esetleg a szándékától eltérő tartalommal értelmezik. A Kúria jogértelmezése szerint, ha egy politikus (közszereplő) szavait teljes mértékben elferdítik, eltorzítják, az nem lehet véleménynyilvánítás alapja (Kúria Pfv.IV.21.961/2018/4.), ez a feltétel azonban az adott ügyben – a cikk teljes tartalmának a vizsgálata alapján – nem állapítható meg. A Kúria a döntése meghozatalakor figyelembe vette azt is, hogy a Pfv.IV.20.802/2019/5. számú precedens határozatában megerősítette a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezését: nem sért személyhez fűződő jogot az a magatartás, amikor egy politikus nyilatkozatát tartalmilag értelmezik, és a nyilatkozattal szemben elmarasztaló ellenvéleményt fogalmaznak meg, még akkor sem, ha a politikus nyilatkozatát valódi szándékától eltérően értelmezik (Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.383/2007/6., BH 2008.329.), illetve valakinek a szándékára való utalás akkor jogsértő, ha a korábbi nyilatkozataiból okszerűen nem következik az az elképzelés, amelyet neki tulajdonítanak (Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.661/2009/6.).
[29] A Kúria kiemeli: köztudomású, hogy választások idején éles vita zajlott Magyarország részvételének módjáról az ukrajnai háborús konfliktusban a kormányzati oldal képviselői és a politikai ellenzék között. A Kúria megítélése szerint az alperes a sérelmezett közléssel nem lépte túl a véleménynyilvánítás megengedett határait. A közéleti vitával összefüggésben a felperesnek
a tv-ben tett kijelentései tekintetében megállapítható, hogy azoknak nem csupán egyetlen értelmezése lehetséges. Az olvasó feladata annak eldöntése, hogy azok alapján egyetért-e a szerző véleményével, következtetésével.
[30] Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelem alapján vizsgált jogszabályokat, ezért azt hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.IV.20.090/2023/4.)