I. Rágalmazás esetén a valóság bizonyítása elrendelésének feltétele, hogy a közérdek (jogos magánérdek) nemcsak fennállt az adott közlés kapcsán, hanem kifejezetten az indokolta a becsületsértő tartalom megjelentetését [Btk. 229. § (2) bek.]. A terhelt a büntetőjogi felelősség alól akkor mentesül, ha a meglévő köz- vagy jogos magánérdek a cselekmény elkövetését indokolttá is tette, mert a tényállítás nyilvánosságra hozatala alkalmas volt ezek védelmét és érvényesítését elősegíteni.
II. A valóság bizonyításának mellőzésének van helye, ha a becsületsértő tény állítását a közérdek nem indokolja, és a közléssel a terheltnek a szándéka nem a közügy megvitatása, előbbre vitele, hanem a magánvádlón való bosszúállás volt.
III. Nem felülvizsgálati ok, ha a magánvádló nem fizette meg az eljárási illetéket, és ennek ellenére a bíróság nem szüntette meg az eljárást [Btk. 15. § h) pont, 226. § (1) bek. és (2) bek. b) pont, 229. §; Be. 608. § (1) bek., 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont, (2) bek. b) és d) pont].
[1] A járásbíróság az ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 226. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében. Ezért őt 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1200 forintban állapította meg. A kiszabott összesen 96 000 forint pénzbüntetés megfizetésére 8 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről is.
[2] A védelmi fellebbezés folytán eljáró törvényszék mint másodfokú bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a jogszabályi hivatkozás megjelölése nélkül, tartalma alapján a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan a bűnösségének megállapítását sérelmezve, illetve a Be. 649. § (2) bekezdés b) és d) pontjára alapítottan, eljárási szabálysértéseket kifogásolva.
[4] A három beadványban indokolt felülvizsgálati indítvány lényege a következő.
[5] A terhelt az első beadványában előadta, hogy a magánvádló az utazási költségtérítéssel ténylegesen „az adófizetőket megkárosította”, mivel „28 000 forintot 440 km-re elszámolni megint csak csalás, 2017. évben 350 forintos üzemanyagárnál”, így a magánvád tárgyává tett kijelentései a valóságnak megfeleltek. Ezt támasztotta alá álláspontja szerint az alapvető jogok biztosának a közérdekű bejelentés alapján folytatott vizsgálata, és annak eredményeként készült jelentése is, amely a javítóintézet telephelyén „anomáliákat tárt fel”. A terhelt szerint „ebből következik, hogy a bíróság súlyosan korrupt módon, iratellenesen nem a valóságot megállapítva elmarasztaló ítéletben állítja” azt, hogy a terhelt által is tudottan e vizsgálat során nem állapítottak meg visszaélést. A 34/2004. (IX. 28.) AB határozatra utalással is kifejtette, hogy a magánvádló „visszaélései okiratban megállapított visszaélések, aminek közlése semmilyen bűncselekményt nem valósíthat meg. A cselekményt közmegbízatott, hivatalos személynek saját maga által titulált intézményvezető követett el.”
[6] Kifogásolta egyéb – a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett – ügyekben is a hatóságok, bíróságok szerinte elfogult eljárását, eljárási hibáit. Álláspontja szerint „az ítéletek mellőzik a tisztességes eljárást, a valóság feltárásának igényét, az ártatlanság vélelmét, az objektív megítélést, és a pártatlanság látszatát sem tartják fenn”.
[7] A BH 2014.104. számú eseti döntésben foglaltakra hivatkozással hangsúlyozta, hogy a magánvádló hivatalos személy és közszereplő, hiszen vezetőként, „anyagi értelemben” 110 fő munkatársát, illetve a javítóintézeti nevelteket hónapokon/éveken keresztül „befolyásolja”, a javítóintézet pedig az „adófizetők pénzéből fenntartott”. Ezzel összefüggésben sérelmezte, hogy a bíróság a Btk. 229. §-a alapján a valóság bizonyítását elmulasztotta elrendelni a vád szerinti állításokkal kapcsolatban.
[8] Hivatkozott a bíróság elfogultságára, „korrupt” eljárásra is, amiért a bizonyítási indítványait elutasították.
[9] A terhelt a járásbíróságon érkeztetett második beadványában a terhére megállapított bűnügyi költség összegét is vitatta, mely „több százezer forint” összegben a neki sérelmet okozó, „törvénytelen szakvélemény” bíróság általi beszerzésével keletkezett.
[10] Sérelmezte, hogy a tárgyalás hanganyagának felvételét a bíróság – kérése ellenére – nem küldte meg a részére.
[11] A terhelt a harmadik beadványában a védelemhez való jogának megsértését kifogásolta azzal, hogy a bíróság „köteles lett volna figyelembe venni a terheltet mentő és büntetőjogi felelősségét enyhítő körülményeket hivatalból”. Ismét arra utalt, hogy a bíróság „nem vizsgálta ki” a magánvádló visszaéléseit. Hangsúlyozta, hogy a közhatalmat gyakorló személyek ellen feltételezett rágalmazás során a bíróságnak nincs mérlegelési lehetősége, valamint „minden esetben közérdekűnek kell tekinteni a rágalmazás alapját képező cselekedetet (BH 2000.285.)”.
[12] Hivatkozott arra is, hogy őt, mint közérdekű bejelentőt, hátrány nem érheti, a 2013. évi CLXV. törvény 11–12. §-ai szerint. Ennek ellenére „2017 évben elkövetett útiköltség visszaélés 2018. évben okiratból bizonyított tényei ellenére, 2022. évben a bíróság a valóság helyett a közérdekű bejelentő anyagi ellehetetlenítésével foglalkozott, előre megírt ítélettel”. Erre tekintettel, kérte, hogy a Kúria a közérdekű bejelentőt a törvényben őt megillető védelemben részesítse.
[13] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria – bűncselekmény hiányában – az ellene rágalmazás miatt emelt vád alól mentse fel.
[14] A terhelt a Kúriára érkezett – perújítási indítvány elnevezésű – beadványában a vele szemben folyamatban lévő másik ügyre utalással sérelmezte az ügyek egyesítését, illetve azt, hogy erre abból a célból került sor a másodfokú eljárásban (nyilvános ülésen), hogy a magánvádló által le nem rótt eljárási illeték miatt az eljárást ne kelljen megszüntetni.
[15] A magánvádló a felülvizsgálati indítványra tett észrevételében a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak tartotta és beadványa tartalma szerint a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
[16] A terhelt a magánvádló észrevételére reagálva indítványozta, hogy a Kúria nyilatkoztassa a magánvádlót, hogy hány feljelentést tett „közérdekű bejelentőket üldözve”. Ismételten hivatkozott arra, hogy a magánvádas eljárásban az illeték le nem rovását a feljelentés „visszavonásának” kellett volna tekintenie a bíróságnak.
[17] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben nem alapos.
[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben szabályozott köre nem bővíthető.
[19] A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülést tűzött ki és a megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdése szerinti esetleges további felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértéseket.
[20] A terhelt nem jelölte meg, hogy felülvizsgálati indítványként értékelhető beadványát mely felülvizsgálati okra alapította, ezért a Kúria azt a tartalma alapján ítélte meg (BH 2003.355.).
[21] A Kúria elsődlegesen a terhelt eljárási kifogásaival foglalkozott.
[22] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[23] A Be. 608. § (1) bekezdése kimerítően sorolja fel azon eljárási szabálysértéseket, amelyek a felülvizsgálati eljárásban vizsgálhatók, ezek köre nem bővíthető.
[24] A Kúria az iratok alapján megállapította, hogy a terhelt által a felülvizsgálati indítványában említett ügyegyesítés a jelen ügyben nem történt. A Kúria megjegyzi, hogy az ügyek egyesítését a magánvádas eljárásban, a személyes meghallgatást követően, a törvény ki is zárja [Be. 774. § (1) bek.].
[25] Az egyesítés vagy annak elmaradása ezen túl felülvizsgálat alapját nem képezheti, mivel a tételesen felsorolt felülvizsgálati okok között nem szerepel (BH 2016.74.II., Bfv.1050/2021/6., Bfv.1197/2021/9.).
[26] Nem felülvizsgálati ok az sem, amennyiben a magánvádló nem fizette meg az eljárási illetéket, és ennek ellenére a bíróság nem szüntette meg az eljárást.
[27] Az ügy jogerős elbírálásakor hatályos Be. 771. § (1) bekezdés d) pontja szerint a bíróság az eljárást megszünteti, ha az illetéket az illetékekről szóló törvény szerinti határidőben nem fizetik meg.
[28] Azonban e vonatkozásban is irányadó, hogy a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint a felülvizsgálat alapját az képezi, ha a bíróság a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatát. A Be. 608. § (1) bekezdés g) pontja alapján pedig feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés kizárólag az, ha a bíróság a 492. § (1) bekezdés c)–d) és i) pontjában, valamint a (2) bekezdésében vagy az 567. § (1) bekezdés a)–b) és g) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt szüntette meg az eljárást.
[29] Mindezek alapján a magánvádló által esetlegesen elmulasztott illetéklerovás miatt az eljárás megszüntetésének elmaradása felülvizsgálat útján nem támadható, annak valóságalapja esetén sem.
[30] Az indítványozó hivatkozása alapján a felülvizsgálat tehát emiatt is a törvényben kizárt.
[31] Ahogy már utalt rá a Kúria, a felülvizsgálat alapját csak a bírósági eljárásban vétett – a törvényben meghatározott – eljárási szabálysértések képezhetik.
[32] Nem tartozik ezek közé a jegyzőkönyvezés, pervezetés körébe tartozó bírói döntések és a költségszámítás szabályainak vizsgálata. E szabályok megsértése szintén csak ún. relatív eljárási szabálysértést valósíthatnak meg, amely felülvizsgálatban nem támadható, ezért nem is vizsgálható.
[33] A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés szintén nem képezheti felülvizsgálat alapját. A Be. 671. § 15. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a bűnügyi költségről. A Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja értelmében pedig a felülvizsgálat kizárt, amennyiben a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálat keretében orvosolható.
[34] A terhelt az eljárt bíró elfogultságára is hivatkozott, amely – alapossága esetén – a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján képezhet felülvizsgálati okot, amennyiben megállapítható, hogy az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt [Be. 608. § (1) bek. b) pont].
[35] Az Alkotmánybíróság a 25/2013. (X. 4.) AB számú határozatában leszögezte, hogy a bírói elfogultságra alapított indítvány csak azok esetében képezhet felülvizsgálati okot, akik első ízben olyan konkrét körülményt kívánnak érvényesíteni, amelyről bizonyítják, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást.
[36] A bíró elfogultságát azonban kizárólag az adott ügyhöz kötötten, a konkrét és valóságos tények alapján lehet megállapítani, és csak olyan feltárt adatok alapján, melyek a bíró pártatlansága iránt észszerű kételyt ébreszteni alkalmasak (EBH 2014.B.4.II., BH 2012.147.II., BH 2012.323.).
[37] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban is, hogy nem alapozza meg a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kizárási okot, nem valószínűsíti az elfogultságot az a körülmény, hogy a bíró, illetve bíróság a kifogást bejelentővel szemben hátrányos, marasztaló, illetve nem tetsző döntést hozott (BH 1989.391., BH 1997.13., BH 1999.295., BH 2005.315.). A bíró pártatlanságát nem teheti kétségessé a más ügyben kifejtett jogi álláspontja sem (BH 2021.58.).
[38] Az elfogultság alapja mindig valamilyen külső, az ügy tényein kívül eső, a bíró személyére ható körülmény, amely gátolja vagy befolyásolja a bírót abban, hogy az adott ügyben kizárólag a tényekre és a vonatkozó jogszabályokra alapítottan hozzon döntést.
[39] A terhelt által kizárási okként megfogalmazottak nem felelnek meg az Alkotmánybíróság által előírt feltételnek, mivel a bizonyítási indítvány elutasításáról nyilvánvalóan nem a jogerős határozat meghozatalát követően szerzett tudomást a terhelt. Másrészt olyan, a bizonyításra vonatkozó bírói döntést kifogásol, amely nem külső (az ügy elintézésén kívüli) ok, ekként elfogultságot sem alapozhat meg.
[40] A terhelt felülvizsgálati indítványa ezért e körben is a törvényben kizárt.
[41] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[42] A terhelt a felülvizsgálati indítványában a bűnösségét elsődlegesen amiatt vonta kétségbe, hogy a magánvádló közszereplőként a vele szemben megfogalmazottakat tűrni volt köteles, vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását is, hogy a magánvádló nem közszereplő. Álláspontja szerint a magánvádló közszereplői minősége miatt a rágalmazás bűncselekménye nem valósult meg.
[43] A Btk. 226. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.
[44] A bűncselekmény minősített esete valósul meg, ha a rágalmazást nagy nyilvánosság előtt követik el [Btk. 226. § (2) bek. b) pont]. Nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtótermék, médiaszolgáltatás, sokszorosítás vagy elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történő elkövetését is érteni kell [Btk. 459. § (1) bek. 22. pont].
[45] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye [Be. 659. § (1) bek.]. A Kúria azt, hogy
történt-e az ügyben büntető anyagi jogsértés, kizárólag az ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja.
[46] A jogerős ítéletben megállapított, így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás a következő.
[47] A „D.hu” hírportál egy cikket jelentett meg azzal a címmel, hogy „Kilométerpénzzel csalt az »n.-i« javítóintézet dolgozója”. A cikket még aznap átvette a K hírportál Facebook oldala is, ahol a cikkhez az olvasóközönség nyilvános hozzászólásokat fűzhetett.
[48] A terhelt a fenti Facebook oldalon megjelent cikkhez, „A B” álnevet használva több olyan nyilvános hozzászólást tett, melyben a n-i javítóintézetet vezető sértettről egyebek mellett a következőket állította:
„Az igazi csaló az intézményvezető…”
„Itt egy konkrét utazási pénzes hűtlen kezelés, amit maga »a sértett« követ el, mégis ő az, aki ezért feljelent másokat.”
„»A sértett« hamisító ellen tett feljelentés esetében megvárta a rendőrség, hogy elévüljön.”
„… »a sértett« hamisító, aki saját magát ugyanakkor sosem jelenti fel a csalása miatt.”
„A feljelentő intézményvezető meg tényleg utazási pénzekkel csal.”
„Ugyanakkor az intézményvezető »a sértett« csalását az ügyészség nem nyomozza.”
„Az igazi csaló az intézményvezető. Őt nem nyomozzák…”
„Valahogy a csaló, hamisító »a sértett« »elszámoltathatatlan istván« facebook oldalon látható tevékenységét nem akarja büntetni. Hányinger a mai igazságszolgáltatás.”
„»A sértett« az intézmény vezetője a 2x220 km-es utat 500 km-nek számolja saját magának és 24 315 forintból teszi meg, majd pár hónap múlva ugyanazt a 440 km-es utat 28 380 forintra emeli fel saját magának. Tehát csal az utazási költséggel. Hamis okiratokat állít ki, hatóságokat vezet félre, feleségét pozitívan diszkriminálta, szökéseket nem jelentette le, valótlan feljelentéseket gyártott sorozatban.”
„Az intézmény vezetője a saját ingatlanán dolgoztatta munkatársait. Ez sem probléma.”
„Az igazi hamisító az intézményvezető… Statisztika hamisításért 2 000 000 forintig terjedő bírság járt volna neki…”
[49] A terhelt az általa közzétett kommentár egyikéhez még azt is hozzátette, hogy „»a sértett« saját magát közmegbízatottnak tartó tevékenysége az »elszámoltathatatlan istván« tematikus facebook oldalon elérhető.”
[50] A K portál Facebook oldalán megjelent fenti cikkhez 114 reagálás, 89 hozzászólás történt, valamint 19 megosztást regisztráltak.
[51] A terhelt a kommentjei nyilvános közzétételekor tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a sértettel szemben az általa felemlített utazási költség elszámolás fenntartói vizsgálata nem járt a sértett számára felelősség megállapításával. A sértettel kapcsolatos tényállításainak a nagy nyilvánosság elé tárását a sértettel szembeni egyéni, feldolgozatlan érdeksérelme motiválta, miután a n-i javítóintézetből történő munkaviszonyának korábbi megszüntetésében a sértettnek meghatározó szerepe volt (Járásbíróság ítélete [11]–[26] bekezdés).
[52] A Kúria következetes gyakorlata szerint a tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyek az ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán nem az ítélet történeti tényállási részében kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.III., BH 2006.392.).
[53] Erre figyelemmel a Kúria a tényállás részének tekintette az elsőfokú ítélet azon ténymegállapítását is, hogy a „D.hu” hírportálon megjelent cikk nem a sértettről szólt, hanem egy tőle különböző személy utazási pénzekkel kapcsolatos visszaéléséről tudósított (Járásbíróság ítélete [54] bekezdés).
[54] A rágalmazás bűncselekményének jogi tárgya – csakúgy, mint a becsületsértésnek – a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a személy társadalmi megbecsülése és az emberi méltóság; elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelés, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.
[55] A rágalmazás szándékos bűncselekmény, ezért a bűnösség megállapításához szükséges, de egyben elégséges is, hogy az elkövető tudata átfogja: a tényközlés más előtt történik, és objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására (EBH 1999.87., BH 1999.540.). Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat, és közömbös annak motívuma is.
[56] Mindez azt is jelenti, hogy sem az adott tény valósága, sem a tényközlés közérdektől vagy jogos magánérdektől vezéreltsége, ilyen motívuma, illetve célzata önmagában, közvetlenül nem zárja ki a becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés jogellenességét.
[57] Ehhez képest a bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tény állítása-e (híresztelése, tényre közvetlenül utaló kifejezés stb.). Tényállítás hiányában ugyanis legfeljebb – amennyiben annak az egyéb tényállási elemei is megvalósulnak – becsületsértés vétsége állapítható meg az elkövető terhére.
[58] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a terheltnek az általa név szerint és hivatali beosztásával is azonosított sértettre vonatkozó kijelentései, így különösen „az igazi csaló az intézményvezető”, illetve „hamisító”, az „utazási pénzes hűtlen kezelés, ami G. I. követ el”, illetve „az intézményvezető csal az utazási pénzel.”, tényállítások.
[59] Nem sorolható ide az az állítás, hogy a magánvádló „a saját ingatlanán dolgoztatta munkatársait”, mivel – egyéb adat, körülmény közlése nélkül, illetve a szövegkörnyezetből – nem világos, hogy ez önmagában jogellenes magatartásra utal-e.
[60] Az is megállapítható, hogy az útiköltséggel („utazási pénzzel”) kapcsolatos tényállítások, esetleges valóságtartalmuk esetén, hűtlen kezelés és/vagy okirat-hamisítás miatt büntető- illetve szabálysértési eljárás, fegyelmi eljárás megindítására alapot szolgáltathatnak, ekként az érintett személy becsületének csorbítására is feltétlenül alkalmasak.
[61] A töretlen bírói gyakorlat szerint ugyanis általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, amely valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (BH 2022.32.III., EBH 2014.B.16., BH 2011.186.).
[62] A becsületsértő állításokat pedig „más előtt” tette a terhelt, mivel pedig erre az internet egy bárki számára nyilvános és látogatott oldalán került sor, az egyben nagy nyilvánosság előtt elkövetettnek is minősül.
[63] A rágalmazás miatti büntetőjogi felelősség megállapítása akkor felel meg a büntető anyagi jog szabályainak, ha a cselekmény tényállásszerű, jogellenes és amennyiben a valóság bizonyításának helye van, az nem vezet eredményre.
[64] Az emberi méltóság elleni cselekmény a kifejtettek szerint tényállásszerű. Ezt követően vizsgálandó, hogy a tényállásszerűség mellett a bűncselekmény általános fogalmi elemét [Btk. 4. § (1) és (2) bek.] jelentő társadalomra veszélyesség (mint materiális jogellenesség) is fennáll-e az adott cselekmény vonatkozásában, illetve büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok megállapítható-e az adott ügyben.
[65] A jogellenességet – a valóság bizonyítása nélkül is – kizárhatják az elkövetés konkrét körülményei, így például hivatali kötelezettség teljesítése, valamely hatósági vagy bírósági eljárásban a tanúzási kötelezettség teljesítése. Ide sorolható a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény 1. § (2) és (3) bekezdése szerinti panasz vagy bejelentés tartalma is, ha az nem szükségtelenül gyalázkodó.
[66] A jelen ügyben ilyen, a jogellenességet kizáró ok azonban nem merült fel. A terhelt hivatkozott ugyan arra, hogy „közérdekű bejelentést” tett az állításai nyilvánosságra hozásával, azonban az internetes fórumon történő nyilvános tényközlés nem felel meg a törvény által védett közérdekű bejelentés fogalmának.
[67] A terhelt ugyanis nem a törvény szerinti módon, az arra illetékes hatóság előtt tett bejelentést, hanem a nyilvánosság előtt, egy internetes fórumon tette közzé a becsületsértő tényállításait a sértett – általa vélt, büntetendő – magatartásáról. Ez nyilvánvalóan nem a 2013. évi CLXV. törvény által is védett közérdekű bejelentés, és e vonatkozásban a terhelt nem minősül közérdekű bejelentőnek. Emiatt pedig nem értelmezhető a terhelt azon állítása sem, hogy a büntetőeljárás vele szemben „üldözés” lenne a közérdekű bejelentése miatt.
[68] A terhelt sérelmezte azt is, hogy a valóság bizonyítása az adott ügyben elmaradt.
[69] A Btk. 229. § (1) bekezdésére figyelemmel sem a rágalmazás, sem a becsületsértés miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul.
[70] A Be. 229. § (2) bekezdése kimondja, hogy a valóság bizonyításának akkor van helye, ha tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta.
[71] A terhelt által is hivatkozott eseti döntés szerint rágalmazás esetén büntethetőséget kizáró ok valósul meg, ha a közérdekből vagy méltányolható magánérdekből tett tényállítás valónak bizonyul, amely abban az esetben is megállapítható, ha a társadalom egyes közösségeinek a szűkebb körét érinti; a valóság bizonyítása elrendelésének elmulasztása olyan anyagi jogi jogszabálysértésként értékelhető, amely a meghozott határozat hatályon kívül helyezését eredményezheti (BH 2020.258, BH 2000.285.).
[72] A közérdek vagy a jogos magánérdek védelmének indokoltsága tehát büntethetőségi akadályt jelenthet, ezért törvénysértő a valóság bizonyításának mellőzése, ha attól a büntethetőség kizárása függhet. A bizonyítás sikere – Btk. 15. § h) pontja szerinti – büntethetőséget kizáró okot képez. A valóság bizonyításának a feltételei fennállása ellenére történő elmulasztása ezért olyan anyagi jogi jogszabálysértésként értékelhető, amely a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti anyagi jogszabálysértést valósíthat meg, és így felülvizsgálati okot képez (EBH 2019.B.2.III.).
[73] A valóság bizonyításának indokoltságát megalapozó közérdeket vagy bárki jogos érdekét a bíróságnak ügyenként kell vizsgálnia és mérlegelnie.
[74] Annak vizsgálata tehát nem maradhat el, hogy az adott megszólalás közügyeket érintően történt-e, mivel ez a hiányosság téves döntéshez vezethet a valóság bizonyítása elrendelhetőségét illetően, ami pedig felülvizsgálatot megalapozó anyagi jogi jogsértést eredményezhet.
[75] A valóság bizonyításának elrendelhetősége szempontjából a bírói gyakorlat a közérdek fogalmát tágan értelmezi. Közérdekű lehet egy adott közszereplőt (vagy azok csoportját) érintő kijelentés, de közügyben történő, a közügy megvitatását előmozdító felszólalás is.
[76] A Kúria megvizsgálta, hogy a magánvádló közszereplőnek minősült-e a terhelt nyilvános közlése idején.
[77] A Kúria ezzel kapcsolatban rámutat, hogy az állam, illetve szervei irányításában, működtetésében, közhatalmat gyakorolva részt vesznek olyan közhivatalnokok, köztisztviselők is, akik a politikától általában semlegesek, de döntéseik az érintett személycsoportok életviszonyait kisebb nagyobb körben alakítják (pl. központi vagy decentralizált hivatalok vezetői, gyámügyi ügyintézők, rendőrségi alkalmazottak). Ők magánszemélynek nem minősülnek a közérdekű ügyekben, más szóval az általuk intézett közügy tekintetében közszereplők, hivatali működésükkel összefüggésben más előtt megfogalmazott tényállítások valóságbizonyításnak vetethetők alá.
[78] A magánvádló a javítóintézet vezetőjeként közhatalmi tevékenységet is végez, ekként közszereplő.
[79] Nem értett egyet a Kúria a másodfokú bíróság megállapításával, amely szerint a magánvádló intézményvezetői megbízatása ellenére nem minősült közszereplőnek, így a vele szemben megnyilvánuló, őt esetlegesen sértő bírálatot ezért nem kell tűrnie (törvényszék végzése [13] bekezdés).
[80] Jelentőséget kell azonban tulajdonítani annak, hogy az adott közszereplő milyen közfeladatot lát el, eltérő ugyanis a közhatalmat gyakorló politikus és a közigazgatásban közhatalmi feladatot ellátó alkalmazott megítélése a vélemény-nyilvánítás szabadsága körében.
[81] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint „a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok esetében a személyiségvédelem korlátozottsága mindenki máshoz képest szélesebb körben minősül szükségesnek és arányosnak”, másfelől viszont „ha a személyiségvédelem korlátozottsága melletti érvek gyengülnek, akkor még a közhatalom gyakorlók körén belül is önálló mércék kialakításának van helye” (7/2014. (III. 7.) AB határozat Indokolás [57]–[58] bekezdések).
[82] Máshol az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy „a személyiségvédelem korlátozottsága már a közhatalmat gyakorlók körében is változik, és értelemszerűen más mércék alakíthatók ki a közvetlen közhatalom-gyakorlással nem járó köztisztséget viselők, illetve az esetileg érintetté váló magánszemélyek esetében. A bírálat fokozott tűrése a közügyek vitáján belül mindenkire kiterjedő általános követelmény, ennek mértéke azonban már speciális mércék szerint alakul. Míg a közszereplő politikusok esetében a szólásszabadság melletti érvek erejük teljében jelentkeznek, addig más érintettek esetében már gyengül az erejük” (3236/2018. (VII. 9.) AB határozat Indokolás [30] bekezdés).
[83] Nem kétséges, hogy a magánvádló, mint intézményvezető nem kiemelt közszereplő, tisztségét nem választás útján nyeri (nem választott politikus), akik esetében különös jelentősége lehet a jellemüket, személyiségüket árnyaló tények, így bűncselekmény, szabálysértés elkövetése nyilvánosságra kerülésének (BH 2019.B.2.II.).
[84] Más szóval a Kúria úgy ítélte meg, hogy a magánvádló, mint közhivatalnok (és nem választott politikus) esetében fokozottabban vizsgálandó, hogy a személyiségi jogainak védelme elsőbbséget élvez-e az adott esetben a terhelt által közöltek nyilvános megvitatásához képest.
[85] Másfelől vizsgálta a Kúria azt is, hogy az adott kijelentések mögött közügy, közvita tárgya azonosítható-e.
[86] Az állam működéséről való tájékozott véleményformálás elengedhetetlen a hatalomgyakorlók tevékenységének megítéléséhez és számonkéréséhez, a közhatalmi döntésalkotásra, a közügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás gyakorlásához, tágabb értelemben a közügyekhez kapcsolódó nyilvános, tényeken alapuló diskurzus kialakulásához.
[87] Ez az érvelés tükröződik egyebekben az EJEB gyakorlatában is, amikor azt hangsúlyozza, hogy a „közérdek olyan kérdésekre vonatkozik, amelyek olyan mértékben érintik a nagyközönséget, hogy az jogosan érdeklődhet irántuk, megragadják a nyilvánosság figyelmét, vagy jelentős mértékben foglalkoztatják az embereket, különösen, ha a polgárok jólétét vagy a közösség életét érintik” (13/2019. (IV. 8.) AB határozat, Magyar Helsinki Bizottság kontra Magyarország [GC] (18030/11), 2016. november 8., 161–162. bekezdés).
[88] Büntetőjogi kontextusban a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat emelte ki, hogy a konkrét véleménynyilvánítások közvitához tartozásáról összetett mérlegeléssel kell döntést hozni. „A nyilvános közlés megítélése során elsőként arról szükséges dönteni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Ennek megítéléséhez pedig elsődlegesen a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát, kontextusát szükséges figyelembe venni. Így a közlést érintően vizsgálni kell a médium típusát, a közlés apropóját adó eseményt, illetve az arra érkező reakciókat és az adott közlésnek ebben a folyamatban játszott szerepét. További szempontként szükséges értékelni a kijelentés tartalmát, stílusát, illetve a közlés aktualitását, valamint célját. Amennyiben e körülmények értékelésével az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi” (13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [39] bekezdés).
[89] A magánvádló által vezetett intézmény, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság kezelésében lévő Emberi Erőforrások Minisztériuma n-i javítóintézete olyan állami intézmény (költségvetési szerv), amely gyermekvédelmi, nevelési és büntetés-végrehajtási jellegű állami feladatot lát el.
[90] Nem vitásan az állami fenntartású intézmények gazdálkodásának jogszerűsége, helyessége, célszerűsége társadalmi vita tárgyát képezheti, közvita tárgya lehet. Az okszerű gazdálkodás kérdését érinti az intézmény vezetőinek költségelszámolása, az ezzel kapcsolatos esetleges visszaélések megelőzése és feltárása is.
[91] Ugyanakkor a magánvádló saját útiköltség elszámolása elsősorban és közvetlenül a személyével kapcsolatos, a szabályszerű – de nem hivatali hatáskörben folytatott – eljárásával van összefüggésben. Ezért a fentiek szerint azonosított közügy áttételesen jelentkezik, nem a közszereplő hivatali feladatának ellátásával, hanem az ahhoz kapcsolódó – nem közhatalmi, hanem munkajogi jellegű – költségelszámolással. Ekként nem feltétlenül indokol széles társadalmi vitát.
[92] Ezt követően kellett dönteni abban, hogy az adott ügyben beazonosított közérdek ténylegesen indokolta-e a terhelt közlését.
[93] A valóság bizonyítása elrendelésének ugyanis az is feltétele, hogy a közérdek (jogos magánérdek) nemcsak fennállt az adott közlés kapcsán, hanem kifejezetten az indokolta a becsületsértő tartalom megjelentetését [Btk. 229. § (2) bek.].
[94] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben leszögezte, hogy „az egyedi esetekben a bíróság mérlegelésétől függ, hogy a tény valótlanságának a bizonyításával összefüggésben a konkrét büntetőeljárásban lehetőséget teremtenek-e a valóság bizonyítására, és hogy milyen kereteket szabnak a vádló bizonyítási kötelezettsége teljesítésének” (3328/2017. (XII. 8.) AB határozat Indokolás [86] bekezdés).
[95] A Legfelsőbb Bíróság korábbi eseti döntésében kifejtette, hogy a közérdek és a jogos magánérdek megléte a cselekmény tárgyi oldalához tartozó objektív jellegű ismérv. A terhelt a büntetőjogi felelősség alól pedig akkor mentesül, ha a meglévő köz- vagy jogos magánérdek a cselekmény elkövetését indokolttá is tette, mert a tényállítások nyilvánosságra hozatala alkalmas volt ezek védelmét és érvényesítését elősegíteni (BH 2008.81. Indokolása).
[96] A valóság bizonyítása elrendelésének a büntetőtörvény szerint tehát kettős feltétele állapítható meg, amelyek közül a második (indokoltság) a jelen ügyben nem állt fenn a következők miatt.
[97] Lényeges, hogy az a bejegyzés, amihez a terhelt hozzászólt, a magánvádlót nem jelölte meg olyan személyként, akinek a cikkben közölt visszaéléshez bármi köze lenne. Ezzel kifejezetten a terhelt bejegyzése hozta összefüggésbe.
[98] A terhelt – a tényállásban rögzítettek szerint – korábban a magánvádló által vezetett intézményben dolgozott, a becsületsértő kijelentést pedig – szintén a tényállás szerint – az emiatti bosszú motiválta (járásbíróság ítélete [26] bekezdés 2. mondat), vagyis nem elsődlegesen a közügy megvitatása, az esetleges visszásság feltárása volt a terhelt célja.
[99] A terhelt tényállítással kapcsolatos rosszhiszeműségét alátámasztotta az irányadó tényállás szerint az is, hogy a közlés közzétételekor tisztában volt a magánvádlóval szembeni – az általa felemlített utazási költségelszámolás tekintetében lefolytatott – fenntartói vizsgálattal és azzal, hogy az nem járt a magánvádló felelőssége megállapításával (járásbíróság ítélete [26] bekezdés 1. mondat).
[100] Végül a Kúria megállapította azt is, hogy az egyedi (mert a magánvádlóra vonatkoztatott) útiköltség elszámolás szabályszerűsége kérdésének előbbre vitelére a terhelt által választott mód nem volt alkalmas. Egyben a magánvádló személyiségi jogait e nyilvános közlés aránytalanul túlzott mértékben sértette ahhoz a társadalmi előnyhöz képest, amelyet a közügy jellege (tartalma, hordereje, kihatása) alapján a közvitába bocsátása indokolttá tett. E körben jelentősége volt a magánvádló közszereplők csoportján belüli helyének is, vagyis annak, hogy nem közszereplő politikus, illetve a közhatalom gyakorlásában rendkívül korlátozott körben (egy javítóintézet vezetése által), hivatásánál fogva vett részt.
[101] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság döntése a valóság bizonyításának mellőzéséről érdemben helyes volt, mivel az adott esetben a közérdek nem indokolta a becsületsértő tény állítását, a terheltnek pedig eleve nem a közügy megvitatása, előbbre vitele volt a szándéka a közléssel. Ekként a terhelt bűnösségének megállapítása a Btk. 226. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében törvényes.
[102] E vonatkozásban alaptalan volt ezért a felülvizsgálati indítvány.
[103] Megjegyzi a Kúria, hogy téves az eljárt bíróságok azon álláspontja, hogy a valóság bizonyítása elrendelésének akadályát képezte (az is), hogy a cselekmény elkövetését a terhelt nem ismerte el. A Btk. 229. §-a ugyanis a valóság bizonyítását nem teszi függővé a beismeréstől, az hivatalból is elrendelendő, ha annak feltételei fennállnak. Bármely bizonyítás (így különösen az, amely a terhelt vonatkozásában büntethetőséget kizáró ok feltárásához vezethet) ténybeli beismeréshez kötése az önvádra kötelezés tilalmába [Be. 7. § (3) bek.] ütközik.
[104] A terhelt a védelemhez való jogának sérelmét látta abban, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során a mentő és enyhítő körülményeket nem vette figyelembe.
[105] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[106] E törvényi szabályozás, ha a felülvizsgálattal érintett jogerős ügydöntő határozatban nincs anyagi jogszabálysértés, a büntetés önálló vizsgálatára a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). Így az sem képezheti önmagában a felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményt miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III.).
[107] A jogerős ítéletben a bűncselekmény minősítése törvényes és a terhelttel szemben kiszabott büntetés nem ütközik a Btk. más, eltérést nem tűrő szabályába sem, azaz az anyagi jogi szabályoknak megfelel, ezért a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem volt vizsgálható, hogy a bíróság a büntetéskiszabási körülményeket miként, milyen súllyal értékelte.
[108] A kifejtettek értelmében a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a támadott első-, és másodfokú jogerős ügydöntő határozatot hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.803/2022/8.)