A lakcím szerinti (utca, házszám) lakóhellyel nem rendelkező, de a nyilvántartásban adott településen „lakcím nélküliként” nyilvántartott személy termőföld adásvételi szerződés útján történő tulajdonszerzése ennek okán nem korlátozható. A „lakcím nélküli”, azaz településszintű lakos esetében nem kizárt annak a tényállapotnak az igazolása, hogy az adott személy a településen él életvitelszerűen 3 éve [Alaptörvény 28. cikk, P) cikk (1) bek., I. cikk (3) bek.; 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.) 18. § (1) bek. e) pont; 1992. évi LXVI. törvény (Nyvt.) 5. § (2), (4) bek.; 146/1993. (X. 26.) Korm.rendelet (Nyvtv.vhr.) 35. § (1) bek.; Jogegységi Panasz Tanács 5/2022. Jogegységi határozata].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perben nem álló eladók és a vevő 2021. március 22-én adásvételi szerződést kötöttek az ingatlanra. Az adásvételi szerződésben a vevő úgy nyilatkozott, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 18. §-a szerinti elővásárlási joggal nem rendelkezik.
[2] Az adásvételi szerződés közzétételét követően a felperes mint elővásárlásra jogosult a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés e) pontjára alapítottan elfogadó jognyilatkozatot tett. Személyes adatai között lakcímeként T., lakcím nélküli lakos került feltüntetésre. Csatolta továbbá ezen lakcímet igazoló hatósági igazolványát (a továbbiakban: lakcímkártya), amelyen azonos tartalommal szerepelt a felperes lakcím nélküliként. Nyilatkozott arról is, hogy több mint három éve állandó t.-i lakos, életvitelszerű lakóhelye ténylegesen T.-án van. A felperes a hatósági eljárás során a testvére m.-i lakóhelyének címét levelezési címként bejelentette, és kérte az eljárás során keletkezett iratok ezen címre történő kézbesítését.
[3] Az alperes megkeresésére a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Vármegyei Elnöksége állásfoglalásában a vevővel támogatta, míg a felperessel nem támogatta a szerződés jóváhagyását. Kifejtette, hogy a felperes tulajdonszerzése a Földforgalmi tv.-ben foglalt, a helyi gazdálkodói közösség érdekeinek érvényesítésére vonatkozó általános agrár- és földbirtok politikai érdeknek nem feleltethető meg.
[4] Az alperes 2021. szeptember 16-án kelt 590800/9/2021. számú határozatával az adásvételi szerződést a vevővel jóváhagyta, a felperessel a jóváhagyást megtagadta.
[5] A felperes vonatkozásában a megtagadást a Földforgalmi tv. 27. § (1) bekezdés a) pontjával, azaz a nem támogató állásfoglalással indokolta.
[6] Ezen túlmenően az alperes utalt a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 13. § (1) bekezdés a) pont ae) alpontja szerinti lakcím, mint kötelező adat elfogadó jognyilatkozatban való feltüntetése hiányára. Hivatkozott a Kúria Kfv.IV.37.182/2019/4. számú ítéletére is, arra, hogy a lakóhely létesítéséhez nem elegendő pusztán az életvitelszerű tartózkodás, hanem a lakcímnek a nyilvántartó hatóságnál történő bejelentése is szükséges.
A kereseti kérelem
[7] A felperes kereseti kérelmében a határozatnak és az állásfoglalásnak a hatályon kívül helyezését vagy megsemmisítését indítványozta. Hangsúlyozta, hogy elhanyagolt állapotú ingatlanokat vásárolt azzal a céllal, hogy azokat rendbe tegye. Ezen tevékenysége megfelel az állásfoglalásban is hivatkozott földbirtokpolitikai érdekeknek. A lakcímkártyája tanúsága szerint több, mint három éve t.-i településszintű lakos azzal, hogy lakcíme valóban nincs. Ez azonban nem zárja ki, hogy elővásárlási jogát gyakorolja, hiszen a 20 kilométeren belüli lakóhelye igazolt. A lakcím hiánya miatt az általános jogelvek szerint nem érheti hátrány azokkal szemben, akik lakcímmel rendelkeznek. Az elfogadó jognyilatkozatában a lakcímét a lakcímkártya adatával egyezően tüntette fel, a Fétv. 13. § (1) bekezdés a) pont ae) alpontja szerinti lakcímmel rendelkezik, és nem tartalmaz olyan előírást a jogszabály, hogy utca és házszám feltüntetése is kötelező lenne.
Az alperes módosító határozata
[8] Az alperes 2021. december 21-én kelt 592660/2/2021. számú határozatával módosította az 590800/9/2021. számú határozatának indokolását és a felperessel szembeni megtagadás további okaként felhívta a Földforgalmi tv. 27. § (2) bekezdés a) pontja folytán alkalmazandó 23. § (1) bekezdés d) pont da) alpontját. Ezzel összefüggésben utalt a Kúria Kfv.II.37.377/2018/8. és Kfv.II.37.447/2017/6. számú döntéseire. A Fétv.-ben meghatározott adatoknak, így a lakcímnek az elfogadó jognyilatkozatban hiánytalanul szerepelnie kell, ezen adat vonatkozásában hiánypótlásnak nincs helye. Az elfogadó jognyilatkozat kötelező tartalmi eleme hiányában a hatósági jóváhagyás nem adható meg.
[9] A felperes keresetét a módosító határozatra is kiterjesztette azzal, hogy hangsúlyozta, az egységes szerkezetében ellentmondásos, mivel a határozat azt tartalmazza, hogy az elfogadó jognyilatkozat alakilag és tartalmilag megfelelő, ehhez képest utóbb, a módosító határozatban mégis az elfogadó jognyilatkozat tartalmi hiányát tekintette olyan alakszerűségi hiányosságnak, amely miatt megtagadásnak volt helye.
Az elsőfokú ítélet
[10] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította.
[11] Döntését alapvetően a Fétv. 13. § (1)–(2) bekezdésében és 18. §-ában foglaltakra, továbbá a Földforgalmi tv. 23. § (1) és (2) bekezdésében és a 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakra alapította.
[12] A keresetlevélben hivatkozott eljárási jogsértést nem találta megállapíthatónak, miután a módosító határozatban is szereplő érvényben maradt tényállási rész mindössze az előzményeket rögzítette. Eljárási jogsértés hiányában az alperes határozatának érdemi vizsgálata körében kiemelte, hogy a lakcím, illetve a lakóhely tekintetében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nyvt.) 3. § (1) és 5. § (4) bekezdéséből következik, hogy ahhoz, hogy lakcímről, illetve lakóhelyről beszéljünk, szükséges megjelölni annak a lakásnak a pontos címét, amelyben a polgár él. A „lakcím nélküli” megjelölésű adat ennek a lakcímkritériumnak nem felel meg, mivel a „lakcím nélküli” éppen azt jelenti, hogy csak településszintű lakos. Következésképpen utca és házszám feltüntetése hiányában a lakcím nem felel meg a Fétv., illetve a Földforgalmi tv. lakcím, lakóhely követelményének sem. Azzal szemben, aki földtulajdont kíván szerezni, minimálisan elvárható követelmény, hogy bejelentett lakcímmel rendelkezzen.
[13] Utalt az Nyvt. 5. § (2) bekezdésének 2022. január 1-jétől hatályos rendelkezésére, arra, hogy a jogszabály-módosításból is az olvasható ki, hogy annak a lakásnak a címének kell lennie, amely a polgárnak az állammal való hivatalos kapcsolattartásául, valamint a lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál. Ezen új jogszabályi fogalomnak a felperes lakóhelye nem vitásan nem felel meg.
[14] Rámutatott, hogy a felperes a megelőző eljárásban maga is szükségesnek látta levelezési címként a testvére lakcímének megjelölését, azért, hogy a hivatalos iratokat a hatóság oda kézbesíthesse. Ez pedig igazolja, hogy a településszintű címen vele a kapcsolat nem tartható.
[15] Összességében úgy foglalt állást, hogy településszintű lakcímmel rendelkező személy, mint amilyen a felperes, termőföld tulajdont nem szerezhet, különösen azért, mert a lakcím, illetve lakóhely kategóriákhoz a Földforgalmi tv. elővásárlási jogcímeket társít. A lakcím mint kötelező adat hiánypótlás keretében nem pótolható, a hiányos elfogadó jognyilatkozat az alakszerűségi előírásoknak nem felelt meg, így az alperes részéről jogszerűen került sor a jóváhagyás megtagadására.
A felülvizsgálati kérelem
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítéletnek a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 121. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hatályon kívül helyezését, az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Az elsőfokú bíróság – álláspontja szerint – megsértette Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) XIII. cikkét, a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdés d) pont da) alpontját, 27. § (2) bekezdés a) pontját, Fétv. 13. § (1) bekezdés a) pont ae) alpontját, 18. §-át és a Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontját.
[17] Érvelése szerint az elsőfokú ítéleti megállapítások a jogvita keretein túlmutató, alkotmányossági kérdéseket is felvetnek és alkotmányos alapjogát (tulajdonhoz való jogát) sértik. A legkirívóbb alapjogsértésként azt jelölte meg, hogy az ítélet értelmében a településszintű lakcímmel rendelkező személyek termőföld tulajdont nem szerezhetnek. Természetes személy tulajdonhoz való jogát egy jogszabály sem korlátozza azon ismérv alapján, hogy az adott személy rendelkezik-e bármilyen utca és házszám szintű lakcímmel, avagy sem. A lakcím nélküli polgárok tulajdonjoga sem ingatlanok, sem ingóságok, sem a Polgári Törvénykönyv szerint dolognak minősülő vagyontárgyak esetében nem esik korlátozás alá. Az elsőfokú bíróság nem adta kellő magyarázatát annak, hogy mi az indoka a tulajdonszerzés differenciálásának, azaz az ingatlan jogi jellege szerinti megkülönböztetésnek.
[18] Habár a tulajdonjog mint alkotmányos alapjog nem korlátlan, azonban az csak az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában kimunkált szükségesség-arányosság teszt eredményeképp korlátozható. Ezen teszt elvégzésével az elsőfokú bíróság adós maradt, arra egyáltalán nem utalt, hogy a termőföld tulajdon településszintű lakcímmel rendelkező személyek általi megszerzése miért tilalmazott, és az alkotmányos alapjog elvonását melyik másik alkotmányos alapjog érvényesülése indokolja.
[19] A Kúria már egyértelműen állást foglalt arról, hogy a Földforgalmi tv. értelmében lakcímbejelentés szükséges, vagyis az csak akkor elővásárlási jogot megalapozó jogi tény, ha azt a hatósági nyilvántartás is tartalmazza. Ugyanakkor a lakcímkártyájával egyezően került megjelölésre lakcíme az elfogadó nyilatkozatban, egyebekben az a valóságnak is megfelel. Ebből pedig az következik, hogy az elfogadó jognyilatkozata hiánytalan volt, mivel tartalmazta a lakcímkártyájával egyező lakcímét. Megjegyezte azt is, hogy a Földforgalmi tv. és a Fétv. az Nyvt. hatálya alá tartozó személyek esetében nem is zárja ki a földingatlan megszerzésének lehetőségét, mivel a termőföld tulajdonjogát tagállami állampolgárok is megszerezhetik, akik nem feltétlenül tartoznak az Nyvt. hatálya alá.
[20] Fenntartotta azon eljárási szabálysértésre alapított álláspontját is, hogy a módosított határozat egységes szerkezetben értelmezve ellentmondásos, miután a határozat azt rögzíti, hogy az elfogadó nyilatkozat alakilag és tartalmilag is megfelelő. Ez pedig olyan eljárási szabálysértés, aminek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
A Kúria döntése és jogai indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alapos.
[23] A felülvizsgálati eljárás kereteit a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem jelöli ki. A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott azon eljárási jogsérelemre, hogy a módosító határozat és az alaphatározat ellentmondásos tartalmában a Kúria rámutat, hogy a Földforgalmi tv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint eljárt alperes utóbb állapította meg, hogy a jóváhagyás megtagadásának lett volna helye. Az alperes alap és módosító határozata együtt értelmezve nem értelemzavaró, abból egyértelműen megállapítható a megtagadás indoka, amely indokkal szemben a felperes keresetlevelében kifejtette érveit. Az eljárási jogsérelem kapcsán pedig a felperes azt nem jelölte meg, hogy ez konkrétan miben hat ki az ügy érdemére. A felperes elővásárlási joga jogszerű gyakorlásával összefüggésben az alábbiakat emeli ki.
[25] Az Alaptörvény 28. cikke értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[26] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése értelmében a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. A (2) bekezdés szerint a termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása az (1) bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a családi gazdaságokra, továbbá más mezőgazdasági üzemekre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
[27] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése értelmében az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
[28] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése deklarálja, hogy mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
[29] Az elfogadó jognyilatkozat előterjesztésekor hatályos Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés e) pontja szerint elővásárlási jog illeti meg az olyan földművest, akinek a lakóhelye vagy a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa az adásvétel tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van.
[30] A szintén ekkor hatályos Nyvt. 5. § (2) bekezdése szerint a polgár lakóhelye annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ, továbbá – a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével – az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik vagy – amennyiben más lakása nincs – megszáll.
[31] Ugyanezen jogszabályhely (4) bekezdése értelmében a polgár lakcím adata bejelentett lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címe (a továbbiakban együtt: lakcím).
[32] Az Nyvt. 26. § (1) bekezdése kimondja, a Magyarország területén élő, a törvény hatálya alá tartozó polgár köteles a beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének címét nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni.
[33] Az Nyvt. végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nyvt.vhr.) 35. § (1) bekezdése szerint, ha a Magyarországon élő polgárnak a nyilvántartásban sem lakó-, sem tartózkodási helye nincs, adatait „lakcím nélküli”-ként kezelik.
[34] A tulajdonhoz való jog nem minősül korlátozhatatlan alapjognak, az Alaptörvényben foglalt feltételek teljesülése esetében, a megfelelő alapjogi garanciák tiszteletben tartása mellett az állami beavatkozás nem kizárt. Az Alkotmánybíróság 3009/2012. (VI. 21.) AB határozatában megállapította, hogy a tulajdonhoz való jogot mint alapjogot, az Alkotmányhoz hasonlóan az Alaptörvény is garantálja, így a tulajdonhoz való jog értelmezése során az Alkotmánybíróság által korábban tett megállapítások továbbra is irányadónak tekinthetők. Többek között a 20/2014. (VII. 3.) AB határozat is megismételte a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban foglalt alaptézist, hogy az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más. A tulajdonhoz való jog – azon belül a tulajdonjog részjogosítványainak – korlátozása akkor alkotmányellenes, ha az elkerülhetetlen, tehát kényszerítő ok nélkül történik, továbbá, ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan.
[35] Az Alaptörvény az I. cikk (3) bekezdésében rögzíti azt az általános mércét, miszerint alapvető jog csak törvénnyel korlátozható. A Kúria szerint a felperes földtulajdon szerzése vonatkozásában ilyen korlátozást a Földforgalmi tv. nem tartalmaz.
[36] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 5/2022. Jogegységi határozatban a helyben lakás kapcsán kifejtette, az életvitelszerű lakóhely azt a többletkövetelményt juttatja kifejezésre, hogy a személy ténylegesen a nyilvántartó hatóság felé bejelentett lakcímen él. Amíg tehát az életvitelszerű ottlakás valós tényeket, körülményeket, vagyis egy tényállapotot tükröz, addig a bejelentett lakóhely egy nyilvántartási állapotot jelöl.
[37] A Kúria hangsúlyozza, a Földforgalmi tv. által megjelölt elővásárlási jogosultságok körében nem csak a nyilvántartási állapotot, hanem a tényállapotot is vizsgálni kell. Jelen esetben a tényállapot vizsgálatára nem is került sor a nyilvántartási állapot hiányára utalással. A nyilvántartási állapot azonban a Nyvt. értelmében nem csak a lakás címét jelölheti, mivel ismeri a „lakcím nélküli” kategóriát is. A „lakcím nélküli”, azaz településszintű lakos esetében pedig nem kizárt annak a tényállapotnak az igazolása, hogy az adott személy a településen él életvitelszerűen 3 éve. A Földforgalmi tv. az elővásárlási jog gyakorlásához annyit kíván meg, hogy az arra hivatkozó fél lakóhelye vagy a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen legyen, amelynek közigazgatási határa az adásvétel tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van.
[38] A Kúria szerint a lakcím szerinti (utca, házszám) lakóhellyel nem rendelkező, de a nyilvántartásban adott településen „lakcím nélküliként” nyilvántartott személy termőföld adásvételi szerződés útján történő tulajdonszerzése ennek okán nem korlátozható, az elsőfokú bíróság jogértelmezése e körben helytelen volt. A felperes az elfogadó jognyilatkozatban a lakcímét a nyilvántartásban szereplő adatokkal egyezően megadta, így önmagában azért, mert utca és házszám szerinti lakcímmel nem rendelkezik, nem tagadható meg a szerződés jóváhagyása vele szemben.
[39] A Kúria rámutat arra is, a 2022. január 1. napjától hatályos Nyvt. 5. § (2) bekezdésében megjelölt fogalom jelen ügyben nem alkalmazható. Mint ahogyan eltérő tényállás mellett a Kúria Kfv.II.37.377/2018/8. és Kfv.II.37.447/2018/8. számú döntései sem, mivel azok az állampolgárság elfogadó jognyilatkozatban történő feltüntetése és a külföldiek tartózkodási kártyája kiállításának feltétele kapcsán tettek megállapításokat.
[40] Ez a jogértelmezés nem ellentétes a Kfv.IV.37.182/2019/4. számú ítélettel sem, amely kimondta, hogy az Nyvt. 5.§ (2), (3) és (4) bekezdései értelmében lakóhely létesítéséhez nem elegendő pusztán az életvitelszerű tartózkodás, hanem a lakcímnek a nyilvántartó hatóságnál történő bejelentése is szükséges. Az állampolgárt erre a törvény is kötelezi, hiszen a bejelentett lakó-, illetve tartózkodási helynek – jogszabály szerint – a valós állapotot kell tükröznie. Az állampolgár okiratának ugyanis, a valós állapottal egyezőnek kell lennie, és a közhiteles nyilvántartásnak is a valóságnak megfelelően kell tartalmaznia a nyilvántartott adatokat. A felperes részére a hatóság lakcímkártyát állított ki, annak adatait tüntette fel a felperes az elfogadó jognyilatkozatában, azt pedig az alperes sem állította, hogy annak tartalma nem fedi a valóságot.
[41] Miután az elsőfokú bíróság az alperes részéről a módosító határozatban megjelölt lakcím hiány miatti megtagadási okot megalapozottnak találta, a felperes kereseti kérelmének további hivatkozásait –az állásfoglalással kapcsolatos felperesi érvelést – nem vizsgálta.
[42] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az eljárt elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[43] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak érdemben kell vizsgálnia a felperes kereseti kérelmének a nem támogató állásfoglalással és az erre alapított megtagadással kapcsolatosan felhozott érveit és döntést hoznia az alperes határozatának jogszerűségéről azzal, hogy az igazoltan lakcím nélküliként nyilvántartott, településszintű lakos lakcímének hiányára alapítottan a szerződés jóváhagyása nem tagadható meg.
(Kúria Kfv.III.37.823/2022/4.)