A szerzői jogi védelem körében a szerző személyhez fűződő joga nem önmagában a szerző személyiségét illeti, hanem a szerzőnek az egyedi műhöz fűződő személyes és a vagyoni jogok összességét magában foglaló komplex jogviszonyában értelmezhető [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bek. 18. pont; 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 9. § (1) bek.].
[1] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és a II. rendű alperes megsértette a felperes szerzői jogait azzal, hogy az L. D. Kft., a K. D. O. Zrt., valamint a B. É. K. és más személyek előtt az I. rendű alperest a tervekkel kapcsolatban felelős tervezőként kívánta feltüntetni. Kérte az alperesek eltiltását a sérelmezett magatartástól, továbbá elégtétel adására és 2 000 000 forint kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelezését.
[2] Az I. és a II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte.
[3] Az I. rendű alperes viszonkeresetében annak megállapítását kérte, hogy a felperes megsértette a névfeltüntetéssel kapcsolatos szerzői személyhez fűződő jogát, mert a nevét nem tüntette fel szerzőként egy közleményében. Kérte a felperes eltiltását a további jogsértéstől, valamint elégtétel adására és adatszolgáltatásra, valamint 2 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését.
[4] A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével mind a keresetet, mind a viszonkeresetet elutasította.
[6] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság viszontkeresetet elutasító döntését és annak jogi indokait teljes mértékben osztotta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai közül azt hangsúlyozta, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 12. § (1) bekezdése nem pusztán a szerző nevének feltüntetését írja elő, hanem azt, hogy a szerzőt szerzőként tüntessék fel, ami bővebb értelmű a puszta névfeltüntetésnél. Azt a követelményt tartalmazza, hogy a szerző nevének úgy kell megjelennie a művön és a műre vonatkozó közleményben, hogy abból egyértelműen kiderüljön: a megnevezett személy az, akinek szellemi tevékenysége a műnek egyéni, eredeti jelleget biztosított. A Szerzői Jogi Szakértő Testület állásfoglalása alapján helyesnek tartotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az építész szakma szabályai szerint a projektvezető építész és az építész projektvezető megnevezés kifejezi, hogy az I. rendű alperes milyen jellegű munkát végzett, annak ellenére, hogy az nem egyezik meg a felek megállapodása szerinti elnevezéssel, amely egyebekben megtévesztő lenne. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezért helyes az a következtetés, hogy a felperes a kifogásolt módon nem sértette meg az I. rendű alperes Szjt. 12. § (1) bekezdése szerinti névfeltüntetéshez fűződő jogát.
[7] A jogerős ítélettel szemben az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, az I. rendű alperes viszonkeresetének helyt adó ítélet meghozatalát, az Szjt. 94. § (1) bekezdés a), b), c) és d) pontja alapján az I. rendű alperes névfeltüntetéssel kapcsolatos szerzői személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását, a felperes jogsértéstől történő eltiltását, valamint elégtétel adására, továbbá adatszolgáltatásra kötelezését kérte. Kifejtette, hogy a felülvizsgálati kérelem kizárólag személyhez fűződő jogokat érint, a sérelemdíj iránti viszontkereset nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak, ezért a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálat engedélyezésére nincs szükség a vagyonjogi per szabályai szerint.
[8] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem visszautasítását kérte, mert az I. rendű alperes nem terjesztett elő engedélyezés iránti kérelmet. Kifejtett érvelése szerint a per a Pp. 7. § 18. pontja alapján vagyonjogi pernek minősül, mivel az értéke pénzben kifejezhető, és az I. rendű alperes ki is fejezte 2 000 000 forint összegben. A per vagyonjogi jellegét nem érinti, hogy a felülvizsgálati kérelemben az I. rendű alperes a 2 000 000 forint kártérítés iránti igényét már nem érvényesíti. A Pp. 408. § (2) bekezdés nem a felülvizsgálat terjedelméhez köti a vagyonjogi per fogalmát, hanem a másodfokú ítélethez. Az I. rendű alperes a jogerős ítélet meghozataláig a viszontkeresetét teljeskörűen fenntartotta, a per tehát vagyonjogi per volt.
[9] A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásra nem alkalmas.
[10] A Pp. 408. § (1) bekezdése kizárja a vagyonjogi perekben a felülvizsgálatot, ha a pertárgyérték az ötmillió forintot nem haladja meg. A Pp. 408. § (2) bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben.
[11] A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény (a továbbiakban: 1/2021. PK vélemény) 7. pontja szerint a Kúria a felülvizsgálat engedélyezésének szükségességét hivatalból vizsgálja. Ha a fél tévesen úgy ítéli meg, hogy a felülvizsgálat engedélyezésére nincs szükség, következésképpen engedélyezési kérelmet nem terjeszt elő, a Kúria a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja szerinti következményt vonja le, azaz a felülvizsgálati kérelmet visszautasítja.
[12] A Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontja értelmében vagyonjogi per az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető.
[13] A vagyonjogi per fogalma alternatív feltételek teljesülésével valósulhat meg. A fogalom-meghatározásból következően annak eldöntésénél, hogy a per vagyonjogi pernek tekinthető vagy sem, eljárásjogi és anyagi jogi szempontokat is figyelembe kell venni: egyrészt vagyonjogi pernek minősül, ha az érvényesített igény vagyoni jogokon alapul, másrészt az a per is, amelyben – az érvényesített anyagi jog jellegétől függetlenül – a per értéke pénzösszegben meghatározható.
[14] A polgári jog a felek személyi állapotát, személyiségi jogait és vagyoni viszonyait szabályozza, a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontja utóbbihoz köti a vagyonjogi per fogalmát. A nyilvánvalóan nem személyállapoti perben (Pp. 429.§) azt kellett ezért vizsgálat tárgyává tenni, hogy az I. rendű alperes a felülvizsgálati eljárás tárgyává tett, az Szjt. 94. § (1) bekezdés a), b), c) és d) pontjának anyagi jogi rendelkezéseire alapított viszontkeresettel személyiségi jogi igényt érvényesített, avagy a Pp. 408. § vagyonjogi perre irányadó szabályai alkalmazhatók.
[15] A szerzői jog a szellemi alkotások elkülönült fajtáira vonatkozó sajátos jogviszony, a polgári jogon belül a személyhez fűződő és a dologi jogok határán létező kizárólagos jog, ezért e jogintézményt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) nem a személyiségi jogokat védő szabályok között, hanem a Második Könyv Negyedik Részben helyezte el, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a szerzői és iparjogvédelmi oltalmat elválasztja a személyiségi jogoktól (Ptk. 2:55. §).
[16] Az Szjt. 9. § (1) bekezdése alapján a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok – a személyhez fűződő és a vagyoni jogok – összessége. Az Szjt. által garantált védelem e jogosultságok egységének elvi alapján áll, a személyhez fűződő és a vagyoni elemek együttesen, egymással kölcsönhatásban állva és egymást kiegészítve védik az alkotás folyamatát, egyben a mű kereskedelmi értékét. A személyhez fűződő jogosultságok mögöttes jogterülete a Ptk., amelynek 2:42. §-a garantálja a jogok abszolút szerkezetét. Az Szjt. szabályozása azonban speciális, mert nem általában az emberi individuumból fakadó személyiséget, hanem sajátos személyt: a szerzői jogi oltalommal védett mű alkotóját, a szerzőt illető jogokat helyezi oltalom alá a konkrét művet étintő jogsértő magatartásokkal szemben. Ez a sajátos, a műtől elválaszthatatlan jogvédelem az egyes szerzői személyhez fűződő jogok [a mű nyilvánosságra hozatala (Szjt. 10–11. §), a név feltüntetése (Szjt. 12. §), a mű egységének védelme (Szjt. 13. §)] jellegében és szabályozásában is egyértelműen kifejezésre jut. A szerzői jog az alkotás tényéből származik, a szerzői műtől nem szakítható el, a szerzői jogi védelmet keletkeztető jogi tény a mű létrejötte [Szjt. 9. § (1) bekezdés]. A jogi védelem tehát nem önmagában a szerző személyiségét illeti, hanem a szerzőnek az egyedi műhöz fűződő személyes és a vagyoni jogokat is magában foglaló komplex jogviszonyában értelmezhető.
[17] Ebből az okfejtésből az következik, hogy az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelemben az Szjt. 94. § (1) bekezdés a), b), c) és d) pontja alapján fellépve – az Szjt. 12. §-a alapján kifejezetten az alkotóként történő elismerését kérve – nem kizárólagosan az egyéni individuum védelmére hivatott személyiségi jogokat érvényesítette, hanem a szerző és a mű között fennálló speciális szerzői jogi védelmet kívánta igénybe venni, a perben is vitatott szerzői minőségét kívánta elismertetni. Ezért a per nem személyiségi jogi, de személyállapoti pernek sem tekinthető, így a felülvizsgálat során a vagyonjogi perekre irányadó Pp. 408. § (1) és (2) bekezdés tiltó szabályait nem lehetett mellőzni. A felülvizsgálati eljárásban a per tárgyának értékét a fél által a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték alapján kellett meghatározni [a Kúria 3/2015. Polgári jogegységi határozattal fenntartott, a vagyoni ügyben hozott jogerős közbenső ítélet elleni felülvizsgálat tárgyában meghozott 1/2009. Polgári jogegységi határozat]. Mivel az I. rendű alperes kizárólag objektív szankciók alkalmazását kérte, a per tárgyának értéke nem határozható meg, a Pp. 408. § (1) bekezdése a felülvizsgálatot nem zárta ki. Irányadó volt azonban a Pp. 408. § (2) bekezdése, valamint azon keresztül a felülvizsgálat engedélyezésének a szabályai (Pp. 409. §).
[18] Az 1/2021. PK vélemény 11. pontja értelmében a másodfokú ítélet indoklásában hivatkozott jogszabályhely vagy az indokolás tartalma alapján a Kúria állapítja meg, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta-e helyben. A Pp. 383. § (2) bekezdésén alapuló helybenhagyó ítélet akkor is megfelel a Pp. 408. § (2) bekezdése szerinti döntés kritériumainak, ha a másodfokú bíróság az ítélet indokolásában értékeli a fél másodfokú eljárásban megtett perbeli cselekményeit, illetőleg, ha az elsőfokú bíróság általa is helyesnek tartott és a döntését megalapozó érveit további érvekkel kiegészíti. Amennyiben a perben több keresetről kell dönteni (valódi tárgyi keresethalmazat) a Pp. 408. § (2) bekezdésének érvényesülését keresetenként kell vizsgálat tárgyává tenni.
[19] A Kúria megállapítása szerint a felülvizsgálat tárgyát képező igények tárgyában a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival egyetértett, az elsőfokú ítéletet – tartalma szerint – azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben, ezért az ügyben a Pp. 408. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálatnak nincs helye.
[20] A Pp. 409. § (1) bekezdése szerint, ha a felülvizsgálatnak a Pp. 408. § alapján nem lenne helye – ugyanakkor törvény a felülvizsgálatot más okból nem zárja ki – a felülvizsgálatot a Kúria a (2) bekezdés szerinti esetekben engedélyezheti, a (3) bekezdés szerinti esetben engedélyezi.
[21] Ha a Pp. 408. §-a alapján nincs helye felülvizsgálatnak, és a felülvizsgálati kérelem előterjesztője a felülvizsgálati kérelemmel együtt nem nyújtott be engedélyezés iránti kérelmet, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja alapján visszautasította.
[22] Figyelemmel arra, hogy jelen ügyben felülvizsgálatnak nincs helye és az alperes nem terjesztett elő a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben nem vizsgálhatta, ezért azt visszautasította.
(Kúria Pfv.IV.21.024/2022/4.)