Az engedetlenség, a passzív ellenállás, az utasítás nem teljesítése önmagában nem ad alapot a hivatalos személy ellen irányuló erőszak megállapítására. Az erőszaknak ugyanis személy elleni testi erőkifejtésben kell megnyilvánulnia. Ha a hivatalos személy által szándékolt cselekvéssel szemben érvényesül, gátolja, nehezíti, tehát akadályozza azt, kimeríti a hivatalos személy elleni erőszak bűncselekménye törvényi tényállásának első fordulatát [Btk. 310. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2019. december 16. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [Btk. 310. § (1) bek. a) pont], embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bek.] és közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.]. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és Magyarország területéről 5 év kiutasításra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költségről.
[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. január 13. napján jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt 2017. szeptember hó 1. napján 19 óra körüli időpontban N. külterületén, a magyar-román határ közelében várakozott a személygépkocsijával a főútról a B. tanyához vezető bekötőúton, amikor a főút túloldalán található kukoricásból érkező, Magyarország területére a zöldhatáron, illegálisan belépő M. J. iráni állampolgárt beültette a jármű jobb első ülésére.
Lakossági bejelentés alapján, 19 óra 15 perc körüli időpontban a helyszínre érkeztek az illetékes határrendészeti kirendeltség járőrei, B. L. mint járőrparancsnok, továbbá a készenléti rendőrség állományába tartozó járőrtársai, V. R., továbbá Sz. D. és M. R.
B. L. igazoltatás alá vonta a járműben ülő két személyt oly módon, hogy úti okmányukat elkérte. Ekkor a gépjárművet vezető terhelt hátramenetbe kapcsolta a járművet. B. L. próbálta megakadályozni azt, hogy ily módon a terhelt intézkedés alól kivonja magukat, ennek érdekében a hátramenetbe indult jármű kormányába kapaszkodott, és azt elengedéséig folyamatosan fogta. A terhelt járműve hátra tolatva a főút melletti árokba csúszott, majd előremenetbe kapcsolva nagy sebességgel megindult. Körülbelül 5–6 méter megtétele után B. L. a kormánykereket elengedve a gépkocsi mellé, az aszfaltra esett.
A járműnek az árokból való elindulásakor a gépkocsit szemből megközelítő, a terhelt menekülését megakadályozni igyekvő V. R.-nek csupán azért nem keletkezett sérülése, mert időben sikerült félreugrania a gépjármű elől. A terhelt cselekményével B. L. és V. R. sértettek életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette ki.
A járőrök a menekülő gépkocsi után indultak, azonban sem nekik, sem pedig az autópályán szolgálatot teljesítő másik járőrpárnak nem sikerült a terheltet kocsijával elfognia.
A fenti cselekmény következtében B. L. jobb könyökcsúcsa felett a feszítőfelszínen körülbelül 4x5cm-es horzsolt sérülés, illetve a bal felkar és alkar hajlítófelszínén apróbb felületes hámsérülések keletkeztek, melyek 8 napon belüli gyógytartamú könnyű testi sérülések.
B. L. a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt nem terjesztett elő joghatályos magánindítványt a terhelttel szemben.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan – a jogerős határozat megváltoztatása és a törvénynek megfelelő határozat meghozatala érdekében.
[5] Indokai szerint a hivatalos személy elleni erőszak bűntette csak szándékosan követhető el, az elkövető tudatának át kell fognia azt, hogy a sértett jogszerű eljárást folytató hivatalos személy, és hogy a tanúsított magatartás az intézkedésére akadályozó vagy kényszerítő hatású. Az akadályozás csak aktív magatartással valósulhat meg, a puszta engedetlenség, a hivatalos személy felszólításának figyelmen kívül hagyása e bűncselekményt nem valósítja meg. Az EBD 2012.B.30. számon közzétett határozatra hivatkozással utalt arra, hogy az intézkedés jogszerűtlensége a bűncselekmény megállapítását csak akkor zárhatja ki, ha az mérlegelés nélkül félreérthetetlen és kétségtelen.
[6] Hivatkozott arra, hogy a gépjárművet nem a terhelt kormányozta, így a közúti veszélyeztetés nem róható a terhére, mert e bűncselekményt csak a járművezető követheti el. A jármű vezetőjének pedig csak az tekinthető, aki azt ténylegesen irányítja.
[7] Álláspontja szerint az embercsempészés miatt azért nem lehet felelősségre vonni a terheltet, mert M. J. Magyarország területén volt, így nem kellett neki segítséget nyújtani az államhatár jogellenes átlépéséhez. Utalt rá, hogy arra vonatkozóan nem merült fel adat az eljárás során, hogy közte és a terhelt között kapcsolat lett volna.
[8] Kifejtette: az ítélet pusztán jogszabályok ismertetéséből álló jogi indokolása nem tartalmazza, hogy az eljárt bíróság miért minősítette a terhelt cselekményét a váddal egyezően.
[9] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[10] Indokai szerint a felülvizsgálati indítványban kifejtett jogi érvelés és elvi tartalmú bírósági döntésekre hivatkozás a terhelt terhére rótt mindhárom bűncselekmény vonatkozásában helytálló, azonban az irányadó tényállásból a védő álláspontjával ellentétes, egyben az eljárt bíróságokéval egyező következtetés vonható le.
[11] Utalt rá: az irányadó tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a gépkocsit kezdettől fogva folyamatosan csak a terhelt vezette. A közúti veszélyeztetést azzal követte el, hogy a járművel úgy indult el és haladt az árokba csúszásig hátramenetben, majd úgy indult meg nagy sebességgel előre, hogy B. L. sértett a jármű kormányába kapaszkodott. Ezt követően pedig a menekülését szintén megakadályozni szándékozó V. R. sértettet közelítette meg, akinek a gépjármű elől el kellett ugornia.
[12] Kifejtette: a bekötőúton várakozó és az országhatárt illegálisan átlépő külföldi állampolgárt a gépkocsijába beültető terhelt számára nyilvánvaló volt, hogy a hivatalos szolgálatukat ellátó rendőrök jogszerű intézkedés keretében kívánták őt és az utasát igazoltatás alá vonni és visszatartani. A terhelt kilépett a passzív engedetlenség köréből, amikor hátramenetben elindult a gépkocsival azért, hogy az intézkedés alól kivonja magát. A helyszín elhagyásával pedig meg is akadályozta őket abban, hogy az intézkedést végre tudják hajtani.
[13] Álláspontja szerint a terhelt cselekménye térben és időben közvetlenül kapcsolódott M. J. illegális határátlépéséhez, hiszen őt a határ közelében várta, az autójába beültette. E személy szándéka nyilvánvalóan nem az volt, hogy a határ közelében maradjon, hanem az, hogy az ország belseje felé távozzon, az ebben való segítése pedig a bírói gyakorlat szerint tényállásszerű elkövetési magatartás. Utalt rá, hogy az embercsempészés nem csak az államhatár közelében követhető el, hanem az országban bárhol.
[14] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
[15] A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja.
[17] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[18] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[19] A felülvizsgálati indítvány azonban mindhárom bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség megállapítását kifogásolta, ekként valójában a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti okból előterjesztett.
[20] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[21] A Btk. 310. § (1) bekezdése szerint hivatalos személy elleni erőszak bűntettét követi el és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki hivatalos vagy külföldi hivatalos személyt
a) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz,
b) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel intézkedésre kényszerít, vagy
c) eljárása alatt, illetve emiatt bántalmaz.
[22] A hivatalos személy akadályozásának az olyan aktív magatartás tekinthető, amely gátolja, nehezíti, késlelteti a hivatalos személy jogszerű eljárásának a végrehajtását. Csak akkor tényállásszerű, ha erőszakkal vagy fenyegetéssel történik, és a hivatalos személy jogszerű eljárást folytat.
[23] E tényállás vonatkozásában erőszakon olyan fizikai erőkifejtéssel történő közvetlen vagy közvetett ráhatást kell érteni, amely a hivatalos személy eljárásával ellentétesen hat. Az erőszak lehet intézkedés közben a hivatalos személy mozgási szabadságának korlátozása, pl. lefogása, karjának vagy ruházatának megragadása (EBD 2012. B.30.).
[24] Kétségtelen, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint az engedetlenség, a passzív ellenállás, az utasítás nem teljesítése egymagában nem ad alapot a hivatalos személy ellen irányuló erőszak megállapítására. Az erőszaknak ugyanis személy elleni testi erőkifejtésben kell megnyilvánulnia, mely erőszak a hivatalos személy testén hat, és ekként akár közvetlen, akár közvetett formában számos módon érvényesülhet. Amennyiben ez az erőszak a hivatalos személy által szándékolt cselekvéssel szemben érvényesül, gátolja, nehezíti, tehát akadályozza azt, kimeríti a szóban levő bűncselekmény törvényi tényállásának első fordulatát (BH 1999.437.).
[25] Jelen ügyben az irányadó tényállás rögzíti a következőket:
– B. L. igazoltatás alá vonta a terheltet és az utasát azzal, hogy az úti okmányukat elkérte;
– ekkor a terhelt hátramenetbe kapcsolta a járművet;
– B. L. megkísérelte megakadályozni, hogy a terhelt az intézkedés alól kivonja magukat;
– ennek érdekében a hátramenetbe indult jármű kormányába kapaszkodott, és azt elengedéséig folyamatosan fogta;
– a jármű hátra tolatva a főút melletti árokba csúszott, majd a terhelt előremenetbe kapcsolva nagy sebességgel megindult;
– körülbelül 5–6 méter megtétele után B. L. a kormánykereket elengedte és a gépkocsi mellé, az aszfaltra esett;
– az árokból való elindulásakor a gépkocsit szemből megközelítő, a terhelt menekülését megakadályozni igyekvő V. R.-nek félre kellett ugrania a gépjármű elől.
[26] Az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a passzív ellenállás kereteit meghaladó erőszakos akadályozás valósult meg, hiszen az úti okmányok átadására történt felszólítást követően a terhelt ezen utasítás puszta figyelmen kívül hagyásán túl B. L. testére is hatást gyakorolt azzal, hogy a gépkocsit hátramenetbe kapcsolva elindult úgy, hogy B. L. – a terhelt és utasa menekülésének jogszerű megakadályozása érdekében – a jármű kormányát tartotta. Ezzel a terhelt valójában a személyi szabadságát is korlátozta, hiszen a jármű mozgásban volt, B. L. pedig a kormányt az árokba csúszást követő nagy sebességgel történt elindulás után is tartotta. Nyilvánvaló, hogy a terhelt cselekménye a hivatalos személyként intézkedést megkezdő B. L. eljárásával ellentétesen hatott, eredményét tekintve azt meggátolta.
[27] Ugyanez állapítható meg a terhelt V. R.-rel szemben tanúsított magatartásával összefüggésben is, akinek a terhelt által vezetett gépjármű elől el kellett ugornia. A terhelt cselekményét nyilvánvalóan az motiválta, hogy a vele szemben intézkedni kívánó hivatalos személyeket a jogszerű tevékenységükben bármely módon – akár a közvetlen veszélyhelyzet létrehozása útján is – akadályozza, és magát a rendőri intézkedés alól kivonja.
[28] Kétségtelen, hogy a hivatalos személy elleni erőszak megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az elkövető tisztában van azzal, hogy a passzív alany hivatalos személyként jár el, illetve, ha az eljárása jogszerű.
[29] Jelen ügyben nem merült fel olyan körülmény, amely alapján a terhelt alappal feltételezhette volna, hogy a vele szemben intézkedést megkezdő (őt az úti okmányainak átadására felszólító) rendőrök nem hivatalos személyek, és olyan tény sem, amely az eljárásuk jogszerűségét kétségbe vonhatná. Az elsőfokú bíróság ezt az ítéletében helytállóan rögzítette, és a másodfokú bíróság sem kifogásolta. Megjegyzi a Kúria, hogy ilyen tényre a felülvizsgálati indítvány sem hivatkozott.
[30] Nem tévedett tehát az eljárt bíróság, amikor a terhelt cselekményét hivatalos személy elleni erőszak bűntettének [Btk. 310. § (1) bek. a) pont] minősítette.
[31] A felülvizsgálati indítvány szerint a rendelkezésre álló iratokból az állapítható meg, hogy a gépkocsit nem a terhelt kormányozta, így a közúti veszélyeztetés nem róható a terhére, mert azt csak járművezető követheti el.
[32] Rámutat a Kúria, hogy a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[33] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[34] A védő valójában tényálláson kívüli körülményre hivatkozott, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs mód. A jogerős ítéletben megállapított tényállás egyértelműen azt tartalmazza, hogy a járművet kezdetektől fogva folyamatosan a terhelt vezette, a védő ezzel kapcsolatos érvelése tehát nem felel meg a tényeknek.
[35] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása – a felülvizsgálati indítványban írtakkal ellentétben – tartalmazza azt, hogy a terhelt a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt közlekedési szabály megszegésével B. L. és V. R. életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette ki, ezért a hivatalos személy elleni erőszak bűntettével halmazatban megvalósította a közúti veszélyeztetés bűntettét is. Ezzel a megállapítással a Kúria is maradéktalanul egyetértett.
[36] Megjegyzi, hogy a közúti veszélyeztetés bűntette és a hivatalos személy elleni erőszak bűntette bűnhalmazatban megállapításának minden esetben helye van, ha a gépjárművel haladó terhelt az őt megállásra felszólító rendőr utasítását figyelmen kívül hagyva a járművével úgy hajt felé, hogy a rendőr az elütését csak a jármű előli elugrásával tudja elhárítani (BH 1993.590.).
[37] A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt nem valósította meg az embercsempészés bűntettét, mert M. J. Magyarország területén volt, így nem kellett számára segítséget nyújtani az államhatár átlépéséhez. Utalt rá, hogy az eljárás adatai szerint közöttük kapcsolat nem volt, az embercsempészés pedig csak szándékos segítségnyújtással valósítható meg.
[38] A Btk. 353. § (1) bekezdése szerint, aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez segítséget nyújt, embercsempészés bűntette miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[39] A törvényi tényállás szerint az embercsempészés elkövetési magatartása a segítségnyújtás más részére a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő határátlépéshez.
[40] A tényállás mint önálló tettesi cselekményt, sui generis bűncselekményként szabályozza a határ tiltott átlépéséhez nyújtott segítséget.
[41] A segítségnyújtás lehet mind fizikai, mind pszichikai tevékenység. A fizikai segítségnyújtás – többek között – a határvonalig való kalauzolásban, a határon való átkísérésben, a határőrség félrevezetésében, az átlépést megkönnyítő eszközök rendelkezésre bocsátásában realizálódik. Viszont a pszichikai segítségnyújtás leggyakoribb módja, hogy az elkövető a határsértőt tanáccsal, útbaigazítással, az átkelés helyének közlésével segíti a cselekmény elkövetésében (EBH 2003.928.).
[42] A segítségnyújtás nem kizárólag az államhatár tényleges átlépésével, hanem az ahhoz vezető cselekménysorozat más fázisaiba történő aktív bekapcsolódás minden formájával megvalósítható.
[43] A cselekmény megvalósulása szempontjából közömbös, hogy az elkövető a tevékenységét hol fejti ki, az a lényeges csupán, hogy azzal valakinek az államhatár tiltott módon való átlépését elősegítse. Embercsempészés tehát nemcsak az államhatár közelében követhető el, hanem bárhol az országban, sőt az országon kívül is, feltéve, hogy e magatartás az országhatár jogellenes átlépését segíti elő (BH 2019.217.).
[44] Kétségtelen, hogy az embercsempészés szándékos bűncselekmény. A terhelt és M. J. közötti kapcsolat hiányára utalással a felülvizsgálati indítványban a védő valójában arra hivatkozott, hogy a terhelt nem volt tisztában azzal, hogy M. J. illegálisan lépte át az államhatárt.
[45] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[46] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.
[47] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[48] Mindezekhez képest az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a terhelt a gépjárművével a magyar–román államhatár közelében várakozott egy tanyához vezető bekötőúton, majd a főút túloldalán lévő kukoricásból érkező, Magyarország területére illegálisan belépő M. J. iráni állampolgárt beültette a járműbe. Ezt követően került sor velük szemben a rendőri intézkedésre, amely alól ki akarták vonni magukat azzal, hogy eltávoznak a helyszínről.
[49] Az irányadó tényálláshoz tartozó, ítéletszerkesztésből adódóan az indokolás más részében lévő ténymegállapítás, hogy M. J. egy út menti, határközeli kukoricásból érkezett, őt a gépkocsiba a terhelt az előzetes megbeszélést követően szabályosan betessékelte. A határ irányába vagy a terhelt gépkocsija vagy a vele időnként együtt mozgó másik gépkocsi időnként villogtatott, amely fényjelzés kétségtelenül a határ felől illegálisan érkező személyeket hívó jeladás volt.
[50] A várakozás helyszíne, a határ felé – akár a terhelt, akár más által – adott fényjelzések ténye, M. J. érkezésének körülményei, a terhelt és M. J. közötti előzetes megbeszélés, majd ez utóbbi személy gépjárműbe ültetése, valamint a rendőri intézkedés előli menekülés alapján nem kétséges, hogy a terhelt tisztában volt azzal, hogy M. J. érvényes úti okmánnyal nem rendelkezik.
[51] Ekként a terhelt tisztában volt azzal is, hogy olyan személynek segít az államhatár közvetlen közeléből az ország belseje felé továbbjutni, aki Magyarország területére a jogszabályi rendelkezések megszegésével jutott.
[52] Az irányadó tényállás az embercsempészés bűntettének törvényi tényállási elemeit tartalmazza, a terhelt elkövetői magatartása tényállásszerű, tényálláson belüli cselekvést megvalósító.
[53] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt cselekményét embercsempészés bűntettének [Btk. 353. § (1) bek.] minősítette.
[54] A felülvizsgálati indítvány kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem teljesítették az indokolási kötelezettségüket.
[55] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[56] A jelenleg hatályos Be. – szemben az 1998. évi Be.-vel – az indokolási kötelezettséggel összefüggésben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértésként már csupán e szabályt tartalmazza.
[57] Kétségtelen, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi azonban immár a relatív eljárási szabálysértések körébe tartozó [Be. 609. § (2) bek. d) pont], ebből következően pedig felülvizsgálat alapja nem lehet.
[58] Ekként a Kúria a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.58/2022/13.)