I. A Ptk. hatályba lépése előtt kötött szerződésekből eredő jogok és kötelezettségek összességének jogszabályi rendelkezés alapján 2016. január 6-án és azt követően bekövetkezett, illetve bekövetkező átszállása esetén is jogutódlás valósul meg az egyik szerződő fél pozíciójában úgy, hogy a szerződés tartalma, a feleket a jogviszony alapján megillető valamennyi jog és kötelezettség változatlan maradt. Tartalmi szempontból a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél között a jogviszony a szerződésben maradó és a szerződésből kilépő fél közötti jogviszony folytatásának tekinthető, a belépő felet – a kilépő fél személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek kivételével – ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a kilépő felet.
II. A Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének novációs hatása a hatálya alá tartozó szerződésátruházásoknál alapvetően abban jelentkezik, azaz abból a szempontból kell a szerződést újnak tekinteni, hogy arra alkalmazni kell a Ptk. szabályait annak ellenére, hogy az eredeti szerződést korábban kötötték meg.
III. Mindezekből eredően a régi Ptk. hatálya alatt kötött szerződés időtartamát a 2016. január 6-án vagy azt követően bekövetkezett jogszabályon alapuló szerződésátruházás nem érinti, a szerződés határozott időtartama az alanycserével nem kezdődik újra [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:211. §; 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 53/C. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A haszonbérbe adó és a felperes mint haszonbérlő között 2001. augusztus 31-én haszonbérleti szerződés (a továbbiakban: perbeli szerződés) jött létre, mellyel a haszonbérbeadó haszonbérbe adta, a haszonbérlő pedig haszonbérbe vette a Magyar Állam tulajdonában és a haszonbérbe adó tulajdonosi joggyakorlása alatt kezelésében lévő, a szerződés elválaszthatatlan részét képező 1. sz. mellékletben felsorolt 127 754,3 aranykorona (AK) értékű, 4 539 ha 6 784 m2 nagyságú, szántó művelési ágú földterületeket az ott megjelölt helyrajzi számmal megnevezve. Az éves haszonbérleti díj mértékét 2001-ben 300 forint/AK-ban, majd ezt követően a tárgyévi haszonbért az előző évi haszonbér és tárgyévet megelőző év Központi Statisztikai Hivatal által közzétett fogyasztói árindexének szorzataként határozták meg, mely évente két egyenlő részletben fizetendő. A felek megállapodtak abban is, hogy a haszonbérleti díjat a gazdálkodás feltételeinek figyelembevételével szükség szerint felülvizsgálják és módosítják a tárgyév június 30. napjáig, megegyezés hiányában a felek bármelyike a szerződés bírósági úton történő módosítását kérheti.
[2] A perbeli szerződést a felek 10 évre kötötték azzal, hogy amennyiben a módosuló jogszabályok ennél hosszabb időtartamot tesznek lehetővé, úgy a szerződés ennek megfelelően a szerződés aláírásától számítva minden külön intézkedés nélkül meghosszabbodik. A felek megállapodtak a jogvitájuk lefolytatására illetékes bíróságban is.
[3] A 2002. február 22. és július 26. napja között hatályos, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Földtv.) 13. § (5) bekezdésére figyelemmel a perbeli szerződés időtartama 10 évről 50 évre változott.
[4] Az I–XIII. rendű alperesek (a továbbiakban együtt: alperesek) az elsőfokú ítéletben felsorolt ingatlanokat (a továbbiakban: perbeli ingatlanok) 2016-ban adásvételi szerződés útján szerezték meg.
[5] Az alperesek a 2017 februárjában kelt és még ugyanezen hónapban a felperes által átvett felszólításukban a haszonbérleti díj módosítását kezdeményezték, amelyhez csatolták D. Cs. szakértői véleményét, ennek részeként az ingatlanok nem hiteles tulajdoni lapjainak teljes másolatát, térképmásolatait, fényképfelvételeket, statisztikai adatokat azzal, hogy a Magyar Állam helyébe lépő új tulajdonosként a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 50/A. §-a alapján élni kívánnak a haszonbérleti szerződés módosítására vonatkozó jogukkal, megjelölve az érintett ingatlanok vonatkozásában az általuk igényelt haszonbérleti díj mértékét. Tájékoztatták a felperest arról, hogy amennyiben nem ért egyet az igazságügyi szakértői vélemény alapján igényelt haszonbérleti díjjal, úgy a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése szerinti eljárással élhet.
[6] A felperes a haszonbérleti díj módosítására vonatkozó kezdeményezésekhez csatolt szakértői vélemény megállapításaival nem értett egyet.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[7] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a perbeli ingatlanokra vonatkozó (piaci) haszonbérleti díjat 1 250 forint/AK/év összegben határozza meg. Annak megállapítását is kérte, hogy a bíróság által megállapításra kerülő haszonbérleti díj az alperesi haszonbérbeadók általi módosítása az első kezdeményezést követően leghamarabb öt év elteltével, majd azt követően további öt évente kezdeményezhető ismét.
[8] Kérelme indokául arra hivatkozott, hogy a pályázati kiírásban külön feltüntetésre került, miszerint a perbeli ingatlanok bérleti joggal terheltek 2051. augusztus 31-ig, a bérleti díj mértéke 1 250 forint/AK/év. A megkötött adásvételi szerződések is tartalmazták, hogy az ingatlanok ezen időpontig terheltek, arról a vevők teljes körű tájékoztatást kaptak, így e haszonbérleti díj összegének ismeretében döntöttek úgy, hogy a földterületek tulajdonjogát megszerzik.
[9] A felperes az alperesek által beszerzett szakértői véleménnyel nem értett egyet, azt szakmaiatlannak tekintette, mivel álláspontja szerint kompetenciával nem rendelkező szakértő adta. Kifogásolta, a szakvélemény nem tartalmazta, hogy a bérleti díj milyen módon, milyen kalkulációval került megállapításra; a „statisztikai adatok” rész nem rögzíti az egyéb területeket, melyeket továbbra is a Magyar Államtól bérel 1 250 forint/AK/év bérleti díjon. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt 3–5 évben nem történtek olyan változások, melyek indokolttá tennék a bérleti díjak emelését. Álláspontja szerint a magánszakértői vélemény mellékletét képező összehasonlító adatok a jelenlegi díjat támasztják alá.
[10] Csatolta a közjegyzőnél kezdeményezett előzetes bizonyítás keretében dr. L. L. által készített szakértői véleményt, melyben a szakértő a jelenlegi haszonbérleti díjat reálisnak ítélte. Kiemelte, hogy a szakértő szakvéleménye elkészítésénél összehasonlító módszert alkalmazott az adott térség adatbázisának figyelembevételével.
[11] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kérték annak megállapítását, hogy a tulajdonátruházás folytán a Magyar Állam és a felperes közötti szerződés megszűnt és a tulajdonszerzés időpontjában velük új szerződés jött létre. Előadták, hogy az általuk felkért D. Cs. az igazságügyi szakértői névjegyzékben szereplő szakértő, szakterülete az ingatlan értékbecslés, így a Fétv. 50/A. §-ban meghatározott kezdeményezésük megfelelt a jogszabályban írt feltételeknek.
[12] Viszontkeresetükben kérték annak megállapítását, hogy a felek között a perbeli ingatlanok vonatkozásában létrejött szerződés időtartama 2021. augusztus 31. napján lejár. Amennyiben kérelmüknek a bíróság helyt ad, a kereseti kérelem okafogyottá válik a Fétv. 50/A. § (1) bekezdésében írt feltétel hiányában, ugyanis a szerződés időtartamából nincs hátra még legalább öt év. A dr. L. L. igazságügyi szakértő által készített szakvéleményt nem fogadták el.
Az első- és a másodfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet túlnyomó részben alaposnak találta, megállapítva az alperesek részére fizetendő haszonbérleti díj mértékét, valamint a felperest az elmaradt haszonbérleti díj megfizetésére kötelezte négy évre visszamenőleg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[14] A viszontkeresetet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 147/A. § (4) bekezdése alapján elutasította, mivel azt az alperesek késedelmesen, az régi Pp. 147/A. § (2) bekezdésében írt határidőn túl terjesztették elő. Hangsúlyozta, hogy a határidőben benyújtott viszontkereset sem lett volna alapos, ugyanis a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 53/C. § (1) bekezdése szerint a perbeli esetben a Ptk. 6:211. §-át kell alkalmazni. Utalt a BH 2020.106. számon közzétett kúriai eseti döntésre. Rámutatott, hogy a perbeli szerződést a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél tekintetében kell új szerződésnek tekinteni, az eredetileg megkötött szerződésből eredő valamennyi jog és kötelezettség főszabályként változatlan fennállása mellett. Kiemelte, hogy a tulajdonjog átruházásával létrejövő, a korábbival azonos tartalmú új szerződés nem ütközik a 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 16. § (2) és (3) bekezdésébe és 44. §-ába, ugyanis e törvényi rendelkezések a szerződés megkötésekor korlátozzák a felek szerződési szabadságát a haszonbérlet időtartamának és mértékének meghatározása körében, annak kialakítása során. Ezen szerződési akaratot korlátozó rendelkezések nem vonatkozhatnak arra az esetre, amikor jogszabály rendelkezése alapján kell a haszonbérleti szerződést – kizárólag az alanycsere miatt – új szerződésnek tekinteni, mert a jogszabály kimondja a korábbi szerződéses tartalom változatlanságát is.
[15] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli szerződések megfelelnek a Fétv. 110/A. §-ában foglalt feltételeknek, így a Fétv. 50/A. §-a alkalmazandó.
[16] Vizsgálta, hogy a perbeli földekre irányadó helyben szokásos piaci haszonbérleti díj mértéke változatlan-e, illetve amennyiben változott, milyen mértékű haszonbérleti díj fizetési kötelezettséget tesz szükségessé. Az alpereseknek a felperes által beszerzett igazságügyi szakértői véleménnyel kapcsolatos kifogásait az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak (elsőfokú ítélet [167]–[173] bekezdések). Megállapította, hogy a szakértői vélemény kisebb korrigálható hibákban szenved, a szakértő által készített táblázatot ítélete [174] bekezdésében írtak szerint kijavította. A kijavított szakértői véleményre figyelemmel megállapította az alperesek javára fizetendő éves haszonbérleti díj összegét, valamint – erre irányuló kereseti kérelem nélkül – kötelezte a felperest az ítéletben meghatározott és a felperes által a szerződés szerint megfizetett haszonbérleti díj különbözetének megfizetésére négy évre visszamenőleg. Az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét a felperesi előadástól eltérően 42 297 100 forintban, a viszontkereseti pertárgy értékét ugyanezen összegben állapította meg.
[17] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezési közül a felperest a lejárt haszonbérleti díj különbözetének megfizetésére kötelező és „az alperesek ezt meghaladó keresetét elutasító” rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, ezt meghaladó rendelkezéseit az régi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a keresetet elutasította, az alperesek perköltségre kötelezését mellőzte és kötelezte a felperest az ítélete rendelkező részében alperesenként megállapított mértékű együttes első- és másodfokú perköltségek megfizetésére.
[18] Az ügy érdemét illetően határozata indokolásában a perbeli szerződés hatályát illetően kifejtette, hogy a nem vitás tényállás szerint a haszonbérbeadó és a felperes mint haszonbérlő 2001. augusztus 31. napján megkötött szerződés 3.7. pontja tartalmazta azt a megállapodást, hogy bár a szerződés – a megkötése idején hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően – 10 éves határozott időre jött létre, annak időtartama minden további külön intézkedés nélkül meghosszabbodik, amennyiben jogszabályváltozás következtében a jövőben hatályba lépő jogszabályi rendelkezések 10 évnél hosszabb haszonbérleti időtartamot tesznek lehetővé, mégpedig a szerződés aláírásától számított, a jogszabályváltozás által meghatározott maximum időtartamból még hátralévő idővel. Ennek következtében a Földtv. 2002. február 22. napján hatályba lépett 13. § (5) bekezdésére figyelemmel e napon a szerződés határozott időtartama 50 évre módosult.
[19] Kiemelte: a felek a szerződés megkötésekor, de utóbb sem rendelkeztek arról a kérdésről, hogy jogszabály esetleges olyan tartalmú változása esetén, amely a haszonbérlet leghosszabb időtartamát e módosult időtartamnál rövidebb időben határozná meg, ehhez igazodna a szerződés időtartama. Így a felek erre irányuló megállapodása hiányában, továbbá a 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a Földforgalmi tv. 44. § (1) bekezdése által 20 évben maximált szerződési időtartam első megközelítésben nem volna irányadó.
[20] A másodfokú bíróság ugyanakkor indokoltnak találta annak a további vizsgálatát, hogy egyéb jogszabályi rendelkezések alkalmazandóvá teszik-e a felek jogviszonyaira a szerződés időtartamát 20 évre korlátozó utóbbi jogszabályt.
[21] E körben kifejtette: abban a tekintetben, hogy a perbeli szerződés határozott időtartamára a haszonbérbeadó és a felperes közötti szerződés 3.7. pontja alapján a Földtv. 2002. február 22. napján hatályba lépett 13. § (5) bekezdése szerinti 50 évet vagy az alperesek érvelésének megfelelően a Földforgalmi tv. 44. § (1) bekezdésében írt 20 évet kell-e figyelembe venni, a Jat. 15. § (1) bekezdéséből kellett kiindulni. Eszerint a jogszabályt a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra kell alkalmazni. Amennyiben tehát a felperes és az alperesek közötti szerződéseket a Földforgalmi tv. 2013. december 15-i hatálybalépésekor fennállónak kell tekinteni, e rendelkezés alkalmazására nincs lehetőség, és a Földtv. 13. §-ának – a 2001. évi CXII. törvény 6. § (2) bekezdésével beiktatott – (5) bekezdésére figyelemmel, a felperes és a haszonbérbeadó közötti szerződés 3.7 pontja alapján, annak határozott időtartamát a módosult 50 éves időtartamban kell figyelembe venni. Abban az esetben azonban, ha a szerződések ezt követően létrejött, új szerződéseknek minősülnek, úgy a Földforgalmi tv. 44. § (1) bekezdésében írt leghosszabb időtartam irányadó a szerződések időbeli hatályára.
[22] Ennek megítélésénél a másodfokú bíróság szerint a Ptké. módosított 53/C. § (1) és (2) bekezdését kellett szem előtt tartani. Ezek értelmében, amennyiben a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésből származó valamennyi jog és kötelezettség a Ptk. hatálybalépését követően jogszabály rendelkezése alapján száll át másra – a Ptk. 6:211. §-ának alkalmazásával – a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél tekintetében a szerződést megszűntnek, a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél tekintetében pedig a szerződést az átszálló valamennyi jog és kötelezettség vonatkozásában a jogszabály rendelkezése alapján létrejött új szerződésnek kell minősíteni.
[23] Értelmezése értelmében, miután a Ptké. 53/C. § (2 bekezdése – az (1) bekezdésre utalással – a jogoknak és kötelezettségeknek nem bármilyen, hanem kizárólag a jogszabályi rendelkezés folytán történő átszállását említi olyan esetként, amikor a szerződést a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél között új szerződésnek kell tekinteni, az volt vizsgálandó, hogy a haszonbérbeadónak a szerződésből származó jogai és kötelezettségei jogszabály rendelkezése alapján szálltak-e át az alperesekre. A haszonbérbe adott ingatlanok tulajdonjoga nem vitásan nem jogszabályi rendelkezés, hanem az általuk a korábbi tulajdonossal kötött adásvételi szerződések alapján szállt át az alperesekre. Ennek következtében azt tartotta eldöntendőnek, hogy erre a tulajdonosváltozásra figyelemmel jogszabály erejénél fogva szálltak-e át az alperesekre a korábbi haszonbérbeadó szerződésből származó jogai és kötelezettségei.
[24] Annak megítéléséhez, hogy van-e olyan jogszabályi rendelkezés, amely e jogok és kötelezettségek átszállását eredményezi, mindenekelőtt az alkalmazandó jogszabály meghatározását ítélte szükségesnek. E körben utalt arra, hogy – amellett, hogy a Kúria a később, a BH 2020.204. szám alatt közzétett döntésében eltérő álláspontra helyezkedett – nem volt irányadó az elsőfokú ítéletben és a fellebbezésben is felhívott BH 2020.106. számú eseti döntés jogi okfejtése, figyelemmel azon lényeges tényállásbeli különbségre, hogy míg jelen esetben az eredeti haszonbérleti szerződés megkötésére a Ptk. hatályba lépését megelőzően, addig a jogesetben azt követően került sor.
[25] Rámutatott a másodfokú bíróság, a Ptké. 1. § a) pontja főszabályként úgy rendelkezik, hogy a Ptk. rendelkezéseit a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra kell alkalmazni. Ezzel összhangban az 50. § (1) bekezdése azt írja elő, hogy ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra – ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is – a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez utóbbi rendelkezés alapján a Ptk. hatályba lépését megelőzően keletkezett haszonbérleti szerződésekre a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezései voltak irányadók.
[26] Hangsúlyozta azt is, hogy a régi Ptk.-nak sem a haszonbérletet szabályozó XXXVIII. Fejezete, sem a 461. § (1) bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazandó, a XXXVIII. Fejezet 1. címébe foglalt dologbérleti szabályai nem rendelkeznek a haszonbérbe adott dolog tulajdonjogának átruházása esetére – a Ptk. 6:356 §-a folytán figyelembe jövő 6:340. § (2) bekezdésének rendelkezéséhez hasonlóan – arról, hogy a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek tekintetében az új tulajdonos a bérbeadó helyébe lép. Ugyanakkor a régi Ptk. 432. § (2) bekezdésének – az itt irreleváns kivételtől eltekintve – a rendes felmondás lehetőségét kizáró rendelkezése alapján az a jogi helyzet áll elő, hogy a fennálló jogviszonyt a vevő nem szüntetheti meg, azt köteles fenntartani, ezáltal a régi Ptk. 277. § (1) bekezdése alapján a szerződést tartalmának megfelelően köteles teljesíteni. Köteles tehát a haszonbérbeadót terhelő kötelezettségek teljesítésére, ugyanakkor az őt a szerződés alapján megillető jogokat gyakorolhatja.
[27] A másodfokú bíróság megállapíthatónak tartotta, hogy a 2001-ben megkötött szerződésből fakadó jogok a felmondást kizáró jogszabályi rendelkezés alapján szálltak át az adásvételi szerződés folytán az ingatlanokat megvásárló alperesekre. Így megvalósult a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének alkalmazásához az (1) bekezdés által megkövetelt azon jogszabályi feltétel, miszerint a szerződésből származó valamennyi jog és kötelezettség a Ptk. hatálybalépését követően jogszabály rendelkezése alapján száll át másra. Ebből az következik, hogy a (2) bekezdés értelmében a felperes és az alperesek között fennálló szerződéseket olyan új szerződéseknek kell tekinteni, amelyekre a Földforgalmi tv. rendelkezései a 7/2021. számú PJE határozat, illetve az Alkotmánybíróság 22/2018. (XI. 20.) AB számú határozata alapján alkalmazandók.
[28] A másodfokú bíróság arra is kitért, hogy a Kúria a 7/2021. számú PJE határozata [50] bekezdésében rámutatott: az Alkotmánybíróság 22/2018. (XI. 20.) AB számú határozatában megfogalmazott követelmények (a Ptk. és a Ptké. közötti összhang biztosítása a két törvény közötti funkcionális kapcsolatból kiindulva, egységes felelősségi viszonyok) figyelembevételével a Ptk. szerződésátruházási szabályainak és a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének együttes, az Alaptörvény 28. cikke és a Ptk. 1:2. § (2) bekezdése szerinti értelmezése alapján az a következtetés vonható le, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésekből eredő jogok és kötelezettségek összességének jogszabály rendelkezése alapján 2016. január 6-án és azt követően bekövetkezett, illetve bekövetkező átszállása esetén is jogutódlás valósul meg az egyik szerződő fél pozíciójában úgy, hogy a szerződés tartalma, a feleket a jogviszony alapján megillető valamennyi jog és kötelezettség változatlan marad. Tartalmi szempontból tehát a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél között a jogviszony a szerződésben maradó és a szerződésből kilépő fél közötti jogviszony folytatásának tekinthető, a szerződésbe belépő felet – a kilépő fél személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek kivételével – ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a szerződésből kilépő felet. A Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének novációs hatása a hatálya alá tartozó szerződésátruházásoknál alapvetően abban jelentkezik, hogy a szerződést a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél tekintetében amiatt, illetve abból a szempontból kell új szerződésnek kell tekinteni, hogy a szerződésre alkalmazni kell a Ptk. szabályait és a kapcsolódó egyéb anyagi jogi szabályokat, annak ellenére, hogy az eredeti szerződést korábban kötötték meg.
[29] Mindebből arra következtetett, hogy a felek szerződéseire alkalmazandó a szerződéskötés időpontjában hatályos Földforgalmi tv. 44. § (1) bekezdésében írt időbeli korlát, miszerint a haszonbérleti szerződés határozott időtartamra, legalább 1 gazdasági évre, és – a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel – legfeljebb 20 évre köthető meg. Erre tekintettel a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a perbeli haszonbérleti szerződések 2020. augusztus 31-én lejártak, így 2017 februárjában az alperesek már nem kezdeményezhették a haszonbérleti díjnak a kezdeményezéskor irányadó helyben szokásos piaci haszonbérleti díjra történő módosítását, mivel a haszonbérleti szerződések időtartamából már nem volt hátra 5 év.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[30] A jogerős ítélet keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – annak tartalmát tekintve [régi Pp. 3. § (2) bekezdés] – az általa alperesenként megjelölt egyes ingatlanok haszonbérleti díja keresetének megfelelő megállapítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 6:211. §-át, a Fétv. 50/A. § (1) és (4) bekezdését, 110/A. §-át, a Földforgalmi tv. 16. § (2) és (3) bekezdését, 44. § (1) bekezdését jelölte meg, továbbá hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet ellentétes a Kúria 7/2021. PJE határozatával. Keresetének elutasításán túlmenően a felperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a kereseten túlterjeszkedve a felek közötti szerződések 2020. augusztus 31-én történt lejártát is megállapította, ezzel álláspontja szerint megsértve a régi Pp. 213. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, 239. §-át és 253. § (3) bekezdését is.
[31] Az ügy érdemét illetően kiemelte, hogy a Fétv. 50/A. §-át és a Ptké. 53/C. §-át a 2015. évi CCXX törvény (a továbbiakban: Módtv.) iktatta be 2016. január 6. napján. Utalt a törvényjavaslat indokolásához fűzött magyarázatra, amelynek értelmében a jogalkotó a Módtv. hatálybaléptetésével a régi Ptk. hatálya alatt kötött haszonbérleti szerződések esetében, amennyiben azoknál a szerződésátruházásra 2016. január 6. napja után került sor, a Ptk. szabályait, de a Fétv. rendelkezései közül csupán annak 110/A. §-át és 50/A. §-át jelölte alkalmazni. Mivel a Magyar Államtól a perbeli ingatlanok megvásárlása az alperesek által 2016. január 6. napját követően került sor, ezért a felek jogviszonyára a 7/2021. PJE alapján a Ptk. és kapcsolódó anyagi jogszabályok alkalmazandóak, azzal a megkötéssel, hogy a szerződés tartalma, a szerződő feleket megillető jogok és kötelezettségek változatlanok maradnak. Mindezek alapján értelmezésében a Földforgalmi tv. 16. § (2)–(3) bekezdései és 44. § (1) bekezdése azért nem alkalmazandók a felek között létrejött új haszonbérleti szerződésekre, mivel ezen jogszabályi előírások a haszonbérleti szerződés megkötésekor alkalmazandóak. Érvelése értelmében erre utal a Földforgalmi tv. 44. § (1) bekezdésének megszövegezése.
[32] Mindezek miatt a 7/2021. PJE határozat [46] bekezdésére utalva érthetetlennek és azzal ellentétesnek tartotta a jogerős ítéletét.
[33] A felperes kifejtette a szerződésátruházás lényegét, utalva arra is, hogy amikor az alperesek a Ptk. 6:340. § (2) bekezdése alapján a haszonbérleti szerződésbe beléptek, tartalmi szempontból a szerződésben maradt és a szerződésbe belépő felek között a jogviszony a szerződésben maradó és a szerződésből kilépő Magyar Állam mint jogelőd fél közötti jogviszony folytatásának tekintendő. Ebből kifolyólag a szerződésből belépő alpereseket mint új szerződő feleket/jogutódokat – a kilépő fél személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek kivételével – ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a szerződésből kilépett Magyar Államot.
[34] A Ptké. 53/C. § (2) bekezdése körében a szerződést amiatt, illetve abból szempontból kell új szerződésnek tekinteni, hogy a szerződésre alkalmazni kell a Ptk. szabályait és a kapcsolódó egyéb anyagi jogi szabályokat annak ellenére, hogy az eredeti szerződést korábban, 2001-ben kötötték. Ennél fogva a felek között nem új szerződés jött létre, hanem a jogviszony folytonosan fennmaradt 2051. évig, csak az alanycsere miatt az adott esetben több alanyú kötelemként. Az újnak nevezett szerződés tehát tartalmilag megegyezik a korábbi szerződéssel, a haszonbérbe adó szerződéses pozíciójának jogszabályon alapuló megszerzése a jogviszony tartalmán nem változtatott. A szerződés időtartama nem rövidült meg vagy kezdődött elölről, így a másodfokú bíróság álláspontjával szemben a szerződésátruházás a szerződés időtartamát sem érinti.
[35] Erre tekintettel azzal, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítélete indokolásában kimondta a 2001. évi szerződés 2020. (vélhetően 2021.) augusztus 31-i megszűnését megváltoztatta a haszonbérleti szerződés korábbi tartalmát, ezáltal tévesen alkalmazta a Földforgalmi tv. 44. § (1) bekezdését.
[36] A felperes álláspontja szerint ehhez képest a haszonbérleti szerződés a felek között nem szűnt meg, a kötelem 2051-ig fennáll. Az alperesek ennek tudatában vásárolták meg a földjeiket 2016-ban. Az adásvételi szerződésben a Magyar Állam mint eladó tájékoztatta az alpereseket az ingatlanokon fennálló és a felperest megillető földhasználati jogosultságról és annak időtartamáról, ami azt jelenti, hogy helye van a haszonbérleti díjak megállapításának a Fétv. 50/A. § (1) és (4) bekezdései alapján, mivel a haszonbérleti szerződésből még legalább 5 év hátra van.
[37] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[39] A felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az alábbiak szerint jogszabálysértő és ellentétes a Kúria 7/2021. PJE határozatában kifejtettekkel is.
[40] A másodfokú bíróság határozata jogi indokolásában helytállóan indult ki abból, hogy a – nem vitatott, így a felülvizsgálati eljárásban is változatlanul irányadó – tényállás szerint a 2001-ben eredetileg 10 év határozott időtartamra megkötött haszonbérleti szerződés időbeli hatálya az annak 3.7. pontjában rögzített kikötésre tekintettel a Föld tv. 2002. február 22-től hatályos 13. § (5) bekezdése által leghosszabb időtartamként szabályozott 50 évre, azaz a perbeli esetben 2051. augusztus 31-ig tartó határozott időtartamra módosult.
[41] Az alperesek elsődleges fellebbezési hivatkozására tekintettel a másodfokú bíróság helytállóan vizsgálta azt is, hogy az alperesek által 2016-ban megszerzett perbeli ingatlanok tekintetében a korábban létrejött haszonbérleti szerződést új szerződésnek kell-e tekinteni, és ehhez képest a Földforgalmi tv. 44. § (1) bekezdésében rögzített 20 év leghosszabb időbeli hatály vonatkozik-e rá.
[42] A másodfokú bíróság ebben a körben azt is helyesen vizsgálta és ítélte meg, hogy a perbeli esetre a Ptké. módosított 53/C. § (1) és (2) bekezdéseire tekintettel irányadó a Ptk. 6:211. §-ának [Szerződésátruházás jogszabály rendelkezése alapján] normatartalma, és helytállóan, a 7/2021. PJE határozat [9] bekezdésében foglaltakkal egyezően foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a perbeli adásvételi szerződések által a régi Ptk. 432. §-ából következően a bérbeadó pozíciójába került vevők tekintetében jogszabályon alapuló szerződésátruházás következett be.
[43] Ugyanakkor – a helyesen levezetett dogmatikai alapok ellenére – téves jogi következtetést vont le a jogszabályon alapuló szerződésátruházásnak a perbeli haszonbérleti szerződések időbeli hatályára gyakorolt joghatását illetően.
[44] A Kúria a 7/2021. PJE határozat [25] pontjában – az azt megelőző nyelvtani, logikai, történeti és rendszertani, valamint az Alaptörvény 28. cikke szerint elvégzett teleológiai értelmezése összegzéseként – rámutatott, hogy a szerződésátruházás a Ptk. szabályozása értelmében olyan, dogmatikailag a szűk értelemben vett szerződésmódosítás és a nováció (újítás) között elhelyezkedő, az engedményezéssel és a tartozásátvállalással rokon sui generis jogintézmény, amely a már fennállt jogviszony alanyaiban változást, jogutódlást eredményez úgy, hogy a szerződés egyéb tartalmi elemeit – a felek kifejezetten erre irányuló szándéka nélkül – nem érinti, az önmagával azonos jogviszonyt nem szűnteti meg, a szerződést nem újítja meg. A szerződési pozíció átruházásával a kötelem a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél között szűnik meg, a korábban létrejött jogok és kötelezettségek összessége pedig – a szerződésből kilépő fél személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek kivételével – a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél között marad fenn.
[45] Ezt követően a Kúria a jogegységi határozatában kifejtette a Ptké.-be utólag, 2016. január 6-i hatállyal beiktatott 53/C. § (1) bekezdése okozta, a novációs elemre tekintettel felmerült jogalkalmazási bizonytalanságot (PJE [27]–[34] bekezdése), majd meghatározta a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének szabályozása alá tartozó szerződések körét (PJE [35]–[42] bekezdések).
[46] A Kúria jogegységi határozatában részletesen elemezte továbbá az Alkotmánybíróság erga omnes hatályú 22/2018. (XI. 20.) AB határozatában foglalt értelmezés szerint a Ptké. 53/C. § (2) bekezdését érintően annak jelentőségét, hogy a jogszabály rendelkezésén alapuló szerződésátruházás miként jelent novációt.
[47] Ennek összegzéseként a PJE határozat [50] bekezdésében rögzítette, hogy az AB határozatban megfogalmazott követelmények (a Ptk. és a Ptké. közötti összhang biztosítása két törvény közötti funkcionális kapcsolatból kiindulva, egységes felelősségi viszonyok) figyelembevételével a Ptk. szerződésátruházási szabályainak és a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének együttes, az Alaptörvény 28. cikke és a Ptk. 1:2. § (2) bekezdése szerinti értelmezése alapján az a következtetés vonható le, miszerint a Ptk. hatályba lépése előtt kötött szerződésekből eredő jogok és kötelezettségek összességének jogszabály rendelkezése alapján 2016. január 6-án és azt követően bekövetkezett, illetve bekövetkező átszállása esetén is jogutódlás valósul meg az egyik szerződő fél pozíciójában úgy, hogy a szerződés tartalma, a feleket a jogviszony alapján megillető valamennyi jog és kötelezettség változatlan maradt. Tartalmi szempontból tehát a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél között a jogviszony a szerződésben maradó és a szerződésből kilépő fél közötti jogviszony folytatásának tekinthető, a szerződésbe belépő felet – a kilépő fél személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek kivételével – ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a szerződésből kilépő felet. Hangsúlyozta továbbá: a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének novációs hatása a hatálya alá tartozó szerződésátruházásoknál alapvetően abban jelentkezik, - vagyis a szerződést a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél tekintetében amiatt, illetve abból a szempontból kell új szerződésnek tekinteni, - hogy a szerződésre alkalmazni kell a Ptk. szabályait és a kapcsolódó egyéb anyagi jogi szabályokat, annak ellenére, hogy az eredeti szerződést korábban kötötték meg.
[48] Jogegységi határozata [51] pontjában – egyebek mellett – a Kúria kifejezetten rámutatott arra is, hogy mindezekből eredően a régi Ptk. hatálya alatt kötött szerződés időtartamát a 2016. január 6-án vagy azt követően bekövetkezett jogszabályon alapuló szerződésátruházás nem érinti, a szerződés határozott időtartama az alanycserével nem kezdődik újra.
[49] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 42. § (1) bekezdésének második mondata értelmében a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. A Kúria 7/2021. PJE határozata a Magyar Közlöny 2021. évi 138. számában 2021. július 21. napján került közzétételre, azaz a jelen ügyben 2021. május 28. napján hozott elsőfokú ítélet meghozatala után, ugyanakkor a másodfokú ítélet 2021. november 16. napján történt meghozatalát megelőzően, melyre tekintettel az abban foglaltak a másodfokú bíróságot is kötötték.
[50] A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság jogerős ítéletében a Ptké. 53/C. § (2) bekezdése és a 7/2021. PJE határozat helytelen értelmezése eredményeképpen a Ptk. 6:211. § anyagi jogi szabályát tévesen alkalmazva tekintette a perbeli haszonbérleti szerződések leghosszabb időtartamaként a Földforgalmi tv. 44. § (1) bekezdése szerinti 20 éves időtartamot, mellyel egyúttal megsértette a Fétv. 50/A. § (1) bekezdését is.
[51] Ehhez képest nem volt jelentősége a felperes által hivatkozott, a kereseten túlterjeszkedéssel kapcsolatos eljárási szabálysértéseknek.
[52] Téves jogi álláspontja miatt ugyanakkor a másodfokú bíróság csupán az alperesek elsődleges fellebbezési kérelmét bírálta el (a fentebb kifejtettekre figyelemmel jogszabálysértően), míg a másodlagos és harmadlagos fellebbezési kérelmeket nem, amire tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott (a keresetet elutasító) részében hatályon kívül helyezte és a másodlagos, valamint – szükség esetén – a harmadlagos fellebbezési kérelmek elbírálása végett a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Pfv.V.20.407/2022/4.)