Önmagában a beismerő nyilatkozat elfogadásáról szóló végzés hatályon kívül helyezésének elmaradása az általános szabályok szerint lefolytatott bizonyítási eljárás, a jogorvoslati és felülvizsgálati jogkör érvényesülése mellett nem valósít meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, hanem relatív eljárási szabálysértésnek minősül [Be. 504. § (2) bek., 521. § (1) bek., 608. § (1) bek. h) pont].
[1] A járásbíróság a 2021. május 25-én tárgyalás mellőzésével meghozott büntetővégzésével a terhelttel szemben gyermekpornográfia bűntette [Btk. 204. § (1) bek. b) pont] miatt 120 óra közérdekű munkát szabott ki, valamint a terheltet végleges hatállyal eltiltotta minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Rendelkezett a közérdekű munka nem teljesítése esetén az átváltoztatásról, és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A végzéssel szemben az ügyészség terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet.
[3] A járásbíróság a 2021. szeptember 15-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki gyermekpornográfia bűntettében [Btk. 204. § (1) bek. b) pont]. Ezért a terheltet 120 óra közérdekű munka büntetésre ítélte, valamint végleges hatállyal eltiltotta minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Rendelkezett a közérdekű munka nem teljesítése esetén az átváltoztatásról és a bűnügyi költség viseléséről.
[4] Az ügyészség fellebbezése alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2022. január 26-án kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[5] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti okból a támadott határozat hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítása érdekében.
[6] Az ügyészség szerint a 2021. június 22. napján megtartott előkészítő ülésen a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatának elfogadására a Be. 504. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel hiányában került sor.
[7] Kifejtette, hogy a terhelt az előkészítő ülésen bűnösségét beismerte, de a tárgyaláshoz való jogáról nem mondott le, így a Be. 506. § (2) bekezdése alapján nyilatkozatát úgy kell tekinteni, mint aki a bűnösségét nem ismerte be. Erre tekintettel viszont a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozata elfogadásának a Be. 504. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt feltétele – miszerint a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű, és azt az eljárás ügyiratai alátámasztják – nem állt fenn. Következésképpen az elsőfokú bíróság az előkészítő ülésen a Be. 504. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel hiányában fogadta el a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatát.
[8] Álláspontja szerint a Be. 608. § (1) bekezdés h) pont 1. fordulatába ütköző eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság nem orvosolta azzal – ellentétben a másodfokú bíróság végzésének indokolásában foglaltakkal –, hogy a büntetőügyben tárgyalást tartott, és bizonyítást vett fel. Emellett az elsőfokú bíróság részben alkalmazta is a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadó végzéshez fűződő jogkövetkezményeket [Be. 565. § (1) bek., Be. 562. § (4) bek., Be. 561. § (3) bek. a)–c) és e) pont].
[9] A bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadását követően önmagában eljárási szabálysértést valósít meg a tényállás megalapozottságára, illetve a terhelt bűnösségére a bizonyítás felvétele, és eljárási szabálysértést további eljárási szabálysértéssel orvosolni nem lehet; így a Be. 608. § (1) bekezdés h) pont 1. fordulatába ütköző eljárási szabálysértés nem küszöbölhető ki a Be. 521. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésével. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a hatályon kívül helyezés indokoltságát mérlegelje, ezért a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadó végzés hatályon kívül helyezése lett volna szükséges.
[10] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt annak indokaival egyetértve fenntartotta.
[12] A védő az indítványra tett észrevételében kifejtette, hogy az eljárásjogi okból benyújtott felülvizsgálati indítványt nem tartja megalapozottnak, a másodfokú bíróság álláspontjával ért egyet.
[13] A védő szerint az elsőfokú bíróság a beismerő nyilatkozat jogkövetkezményei alkalmazásának elmaradásával, az ügyben tárgyalás tartásával és bizonyítás felvételével, illetve a tényállásnak és a terhelt bűnösségének a beismerő vallomás és az egyéb bizonyítékok alapján történő megállapításával orvosolta az eljárási szabálysértést.
[14] Ezért kérte, hogy a Kúria a jogerős határozatot hatályában tartsa fenn tekintettel arra, hogy olyan eljárási szabálysértés nem történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása lett volna.
[15] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[16] Az ügyészség felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[17] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ban megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[18] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján – a Be. 608. § (1) bekezdés h) pont első fordulatára figyelemmel – felülvizsgálat alapjául szolgáló abszolút eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el.
[19] A Kúria az iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben 2021. június 22. napján előkészítő ülést tartott, amelyen a terhelt úgy nyilatkozott, hogy a váddal egyezően beismeri a bűnösségét, azonban nem mond le a tárgyaláshoz való jogáról.
[20] Ezt követően a bíróság a III. sorszámú végzésében a terhelt beismerő nyilatkozatát elfogadta, azonban a tárgyalás kitűzése iránt intézkedett.
[21] Kétségtelen, hogy a Be. 506. § (2) bekezdés utolsó mondata szerint, ha a vádlott a bűnösségét beismerte, de a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való jogáról nem mondott le, azt úgy kell tekinteni, hogy a vádlott a bűnösségét nem ismerte be.
[22] Következésképpen a bíróság nem fogadhatta volna el végzésével a terhelt beismerő nyilatkozatát.
[23] A Be. 517. § (4) bekezdése szerint, ha a bíróság az előkészítő ülésen a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vád ismertetése helyett a bíróság az erről hozott végzés lényegét ismerteti.
[24] A Be. 521. § (1) bekezdése értelmében, ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vádirati tényállás megalapozottságára és a bűnösség kérdésére nem folytatható le további bizonyítás.
[25] A Be. 505. § (1) bekezdés a) pontja szerint, ha az ügy az előkészítő ülésen nem intézhető el, a vádlott és a védő a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem érintő bizonyítás lefolytatására és egyéb eljárási cselekményekre vonatkozó indítványt terjeszthet elő.
[26] Jelen ügyben az előkészítő ülésen a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadását és a tárgyalásra utalást követően az ügyész a sértett tanú kihallgatását, valamint a vádiratban megjelölt tanúk vallomásának felolvasását, míg a védő a sértett tanú és két tanú tárgyaláson való kihallgatását, valamint a további tanúk vallomásának felolvasását indítványozta.
[27] Ezt követően a 2021. szeptember 15. napján tartott tárgyaláson a bíróság felhívására az ügyész ismertette a vádiratot – a beismerő nyilatkozatot elfogadó végzést nem –, majd a bíró kihallgatta a terheltet, a sértettet, a tanúkat, és ismertette a teljes ügyiratot. Tehát a bizonyítási eljárást teljeskörűen lefolytatta.
[28] A bizonyítási eljárás befejezését követően az ügyész és a védő megtartották a perbeszédüket, a terheltnek az utolsó szó jogán történő felszólalása után a bíróság meghozta és nyilvánosan kihirdette az ítéletet. A terhelt és védője tudomásul vették a bíróság ítéletét, az ügyész súlyosítás érdekében, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélés végett jelentett be fellebbezést.
[29] Következésképpen – mint ahogy a másodfokú bíróság is megállapította – az elsőfokú bíróság valójában az általános szabályok szerint folytatta le a bizonyítási eljárást, és a beismerés elfogadásához fűződő jogkövetkezményeket nem alkalmazta. Az ügyész, a terhelt és a védő a Be. 505. § (1) bekezdésében meghatározott korlátok nélkül terjeszthette elő a bizonyítási indítványát, ezeknek a bíróság helyt adott, és ezáltal a Be. 521. § (1) bekezdésében foglaltak sem érvényesültek.
[30] Az elsőfokú bíróság eljárása során a beismerés elfogadásáról szóló végzésének érintetlenül hagyásával, de valójában úgy járt el, mintha azt nem fogadta volna el.
[31] Az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakat érintően a következő állapítható meg.
[32] Az ítélet szerint a bíróság a „lefolytatott bizonyítási eljárás alapján állapította meg a tényállást”. Majd a bizonyítékok felsorolása körében utalt az elsőfokú bíróság a terhelt beismerésének elfogadására is. A bíróság által alkalmazott jogszabályok körében feltüntette a Be. 562. § (2) bekezdése – ha a fellebbezés kizárólag a büntetésre, illetve az intézkedésre vonatkozó rendelkezés ellen irányul, az ügydöntő határozat indokolása az 561. § (3) bekezdés a)–c) és e) pontjában és az 564. § (4) bekezdésében meghatározottakból is állhat – mellett a Be. 562. § (4) bekezdését is.
[33] Kétségtelen, hogy az eljárt bíróság ítéletében – amint arra a Legfőbb Ügyészség indítványában hivatkozott – tévesen jelölte meg az alkalmazott jogszabályok megnevezését.
[34] E jogszabályhelyek téves feltüntetése azonban önmagában szintén nem alapozhat meg a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti abszolút hatályon kívül helyezési okot.
[35] Ez valójában egy jogi indokolási hiba, amelyet a másodfokú bíróság – ahogy meg is kellett tennie – helyesbített.
[36] A jogorvoslati jogot és a másodfokú bíróság felülbírálati és döntési jogkörét illetően a következők állapíthatók meg.
[37] Kétségtelen, hogy a Be. 580. § (2) bekezdése szerint, ha a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, nincs helye fellebbezésnek az ítélet ellen
a) a bűnöség megállapítása, illetve
b) a váddal egyező tényállás és minősítés miatt.
[38] Jelen esetben azonban valójában nem emiatt volt korlátozott a felülbírálat. A terhelt és védője ugyanis nem éltek fellebbezési jogukkal, valamint az ügyészség csupán a büntetés súlyosítása érdekében fellebbezett [Be. 583. § (3) bek. a) pont], ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálhatta felül, továbbá a Be. 591. § (2) bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálhatta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát.
[39] Ez pedig szintén az általános szabályoknak megfelelő eljárás.
[40] Következésképpen jelen ügyben a bűnösséget beismerő nyilatkozathoz fűzött, és az általános szabályok szerinti jogkövetkezmények a fellebbezés korlátai tekintetében nem különböztek (egyezőek), azaz sem a felülbírálati, sem a döntési jogkör nem eltérő. Ily módon ez nem eredményezett eltérő, sem hátrányosabb, sem kedvezőbb helyzetet az ügyészre vagy a terheltre és védőjére vonatkozóan.
[41] A bűnösséget beismerő terhelti nyilatkozat elfogadására alapított elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése [Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja szerint] mellőzhetetlen, ha e nyilatkozat elfogadásához nem voltak meg azok a törvényi feltételek, amelyeket a Be. 504. § (2) bekezdése meghatároz, nevezetesen: ha az elfogadás annak ellenére történt, hogy a beismerés önkéntessége vagy a vádlott beszámítási képessége tekintetében észszerű kételyek merültek fel, vagy a beismerést tartalmazó nyilatkozatot az ügyiratok nem támasztották alá, avagy a nyilatkozat nem volt egyértelmű.
[42] Jelen esetben azonban – az előzőekben kifejtettek szerint – nem erről van szó.
[43] Nem kétséges, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a beismerő nyilatkozat elfogadásáról hozott (pervezető) végzésének hatályon kívül helyezését, azonban önmagában ezen eljárási szabálysértés a kifejtettek miatt nem alapoz meg a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja szerinti abszolút hatályon kívül helyezési okot.
[44] Az elsőfokú bíróság az ügyben tárgyalást tartott, lefolytatta a bizonyítási eljárást az általános szabályok szerint és meghozta az ítéletét; nem alkalmazta a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásához fűződő jogkövetkezményeket, következésképpen úgy járt el, mintha nem lett volna ilyen nyilatkozata a terheltnek.
[45] Önmagában helytálló a felülvizsgálati indítvány hivatkozása, mely szerint abszolút eljárási szabálysértés esetén a másodfokú bíróság nincs abban a helyzetben, hogy az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésének indokoltáságát mérlegelje.
[46] A másodfokú bíróság határozatának indokolása szerint azért nem látta indokoltnak az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, mert a járásbíróság a beismerő nyilatkozatot elfogadó végzéshez fűződő jogkövetkezményeket nem alkalmazta, az ügyben tárgyalást tartott, bizonyítást vett fel, a tényállást és az alapján a terhelt bűnösségét a terhelt beismerő vallomása és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján állapította meg, ezáltal az elsőfokú bíróság orvosolta azt az eljárási szabálysértést, amely miatt a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellene helyezni.
[47] Ez az érvelés annyiban helyesbítendő, hogy önmagában a beismerő nyilatkozat elfogadásáról szóló végzés hatályon kívül helyezésének elmaradása az általános szabályok szerint lefolytatott bizonyítási eljárás, a jogorvoslati és felülvizsgálati jogkör érvényesülése mellett nem valósít meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, hanem relatív eljárási szabálysértésnek minősül.
[48] A másodfokú bíróság érvelése pedig tartalmát tekintve valójában nem mérlegelés, hanem tényszerű megállapítása annak, hogy nem történt abszolút eljárási szabálysértés.
[49] A 14/2004. (V. 7.) AB határozat az Alkotmánybíróságnak a tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó gyakorlatát összegezve megállapította, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye. A büntetőeljárás szempontjából ezek a tételek a büntető igazságszolgáltatás történeti rendszereinek felhalmozódott tapasztalatán alapulnak. Eszerint: az igazság feltárásának az a legmegfelelőbb módja, ha az ítélkezésben független és pártatlan bíróság nyilvános tárgyaláson, a bizonyítás tekintetében egyenlő jogokkal résztvevő felek aktív közreműködésével lefolytatott eljárás eredményeként, közvetlen észlelése útján szerzett bizonyítékok szabad mérlegelésével állapítja meg a büntető felelősségre vonás eldöntéséhez szükséges tényeket.
[50] Az Alkotmánybíróság több döntésében is elismerte az eljárás egyszerűsítésének lehetőségét, s hangsúlyozta az időszerűség követelményének fontosságát. Minden esetben kitért azonban arra is, hogy gazdaságossági és célszerűségi okokból az eljárási, s főként a közvetlen alkotmányi garanciák érvényesítéséről ezen eljárások során is gondoskodni kell, s erre az érdekeltek akaratának tiszteletben tartása mellett kerülhet sor [5/1999. (III. 31.) AB határozat, 422/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1316, 1320, 1322].
[51] Következésképpen jelen ügyben a bűnösséget beismerő terhelti nyilatkozat törvénysértő elfogadását követően történő tárgyalásra utalás, majd az általános szabályok szerint teljeskörűen lefolytatott bizonyítási eljárás, annak valamennyi garanciális elemével biztosította a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését, éppen ezt a célt szolgálta, ezért az ilyen eljárás eredményeként meghozott elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes ok.
[52] Az elkövetett eljárási szabálysértés mibenléte jelen esetben tehát nem az, hogy az elsőfokú bíróság
– törvényi feltétel hiányában elfogadta a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatát, annak jogkövetkezményeit alkalmazta,
hanem az, hogy
– nem helyezte hatályon kívül a törvényi feltétel hiányában elfogadott vádlotti bűnösséget beismerő nyilatkozatot.
[53] A hivatkozott két eljárási szabálysértés természete nyilvánvalóan különböző.
[54] Következésképp azért nem valósult meg abszolút eljárási szabálysértés, mert a hibás végzés ellenére valójában nem történt meg az ügy törvénysértő befejezése; a bíróság által lefolytatott eljárás pedig teljes volt, nem korlátok közé szorított.
[55] A bíróság tehát jogot nem vont el és nem is korlátozott.
[56] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.567/2022/10.)