A föld használatának más részére át nem engedése iránti kötelezettségvállalás megsértésével kötött szerződés semmis, az ilyen szerződés hatósági jóváhagyását meg kell tagadni, függetlenül attól, hogy a földtulajdonos tulajdonszerzése eredeti vagy származékos volt [2013. évi CXXII. törvény (földforgalmi törvény) 13. § (1) bek.; 2013. évi CCCII. törvény (Fétv.) 11/A. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a …/25 helyrajzi számú ingatlan (a továbbiakban: az ingatlan) tulajdonjogát a Debreceni Járásbíróság 2019. május 31. napján kelt 31.Pk.500.948/2019/7-I. számú végzéssel jóváhagyott egyezség szerint elbirtoklás útján szerezte meg. A jóváhagyott egyezség alapján a felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba – elbirtoklás jogcímen – 2019. november 18. napján került bejegyzésre.
[2] A földszerzéshez kapcsolódóan a felperes 2018. április 18. napján földszerzési képességének igazolása érdekében az alperesnél hatósági bizonyítvány kiadását kérte. A kérelem mellékletét képezte a felperes 2018. április 16-i nyilatkozata, melyben a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 13. § (1) bekezdésére hivatkozással vállalta, hogy az ingatlan használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá az ingatlant a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig más célra nem hasznosítja.
[3] Az alperes a felperes kérelme alapján 2018. április 19-én kiállította a 572.049-3/2018. számú hatósági bizonyítványt, melyben igazolta, hogy a felperes perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdonszerzésének feltételei fennálltak, a benyújtott nyilatkozatokra figyelemmel rögzítette, hogy az elbirtoklás megállapítása nem eredményezi a tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését.
[4] A felperes, mint haszonbérbeadó és a felperesi érdekelt mint haszonbérlő között 2020. december 30-án mezőgazdasági haszonbérleti szerződés (a továbbiakban: haszonbérleti szerződés) jött létre a …/25 és a …/9 helyrajzi számú, szántó művelési ágú ingatlanokra. A haszonbérleti szerződés kifüggesztése alatt a jegyzőhöz elfogadó nyilatkozat nem érkezett.
[5] Ezt követően a jegyző a haszonbérleti szerződést, az ügyben keletkezett okiratokkal az alperesnek mint mezőgazdasági szakigazgatási szervnek megküldte, aki a haszonbérleti szerződés hatósági jóváhagyását a 2021. március 23-án hozott, 578516/3/2021 ügyiratszámú határozatával megtagadta. A határozat szerint az megfelel ugyan a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvényben (a továbbiakban: Fétv.) előírt formai követelményeknek, azonban a felperes Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése szerinti személyes művelési kötelezettség vállalásának megsértésével jött létre, így a Fétv. 11/A. §-a alapján semmis.
[6] Az alperes kifejtette, hogy a felperes a …/25 helyrajzi számú ingatlant 2019. évben elbirtoklás útján szerezte meg, és mivel a Földforgalmi törvény 13. § (2) bekezdésében meghatározott kivételek között nem szerepel az elbirtoklási jogügylet, ezért a felperesnek nyilatkozattételi kötelezettsége keletkezett a megszerzett föld személyes művelésére vonatkozóan. A becsatolt okiratok alapján megállapította, hogy nem állt fenn olyan körülmény, amelyre tekintettel a felperes jogszerűen engedhetné át a föld használatát a felperesi érdekeltnek.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A határozattal szemben előterjesztett keresetében a felperes az alperesi határozat megsemmisítését kérte. A hivatkozásai szerint 1994 második felében az ingatlan birtokába lépett, és ettől az időponttól a sajátjaként rendelkezik azzal. Az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján 2009. december 31-én megszerezte, azonban az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy az elbirtoklás eredeti szerzésmód, az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzés a törvényi feltételek bekövetkezésével azonnal, a törvény erejénél fogva bekövetkezik. Az elbirtoklás esetében a tulajdonjog átszállása nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel történik meg, tehát az alperesnek nem azt kellett volna vizsgálnia a megelőző eljárás során, hogy mikor történt meg az ingatlan tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, hanem – az elbirtoklás speciális törvényi szabályaira tekintettel – azt, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát a felperes elbirtoklás útján ténylegesen, a törvény értelmében mikor szerezte meg. Utalt rá, hogy az adott ingatlant már több, mint 10 éve tulajdonosként használja, a haszonbérleti szerződés megkötése nem vonja maga után a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése szerinti 5 évig tartó tulajdonosi földhasznosítási kötelezettség megsértését.
[8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Előadta, hogy a megelőző eljárás során a Fétv. 29. § (1) bekezdés a) pontjának felhatalmazása alapján lekérdezte az ingatlan-nyilvántartásból az ingatlanra vonatkozó bejegyzéseket, és megállapította, hogy az 2019. évben került a felperes tulajdonába. A véleménye szerint a szerzésre a Földforgalmi törvény 70. § (7) bekezdése alapján a Földforgalmi törvény rendelkezéseit kellett alkalmazni, mivel a felperes az elbirtoklás bekövetkezésének megállapítására irányuló keresetét a bírósághoz 2014. április 30-ig nem, csak 2017. június 20-án nyújtotta be. Az álláspontja szerint az elbirtoklási perben is már a Földforgalmi törvény 33. § (4) bekezdésének figyelembevételével kellett eljárni, függetlenül attól, hogy az elbirtoklás ténylegesen mikor következett be.
[9] Az alperes hivatkozott arra, hogy az okirattárából megkereste a felperesnek a 2018. április 16-án kelt földszerzési képesség fennállását igazoló hatósági bizonyítvány iránti kérelmét, amelynek mellékletét képezte a felperes – Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése szerinti – kötelezettségvállalása, amelyben a felperes egyebek mellett vállalta, hogy a Hortobágy 1387/25 helyrajzi számú ingatlan használatát másnak nem engedi át, a földet maga használja. Az alperes kiemelte, hogy álláspontja szerint a felperes tévesen értelmezi a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdését. E jogszabályhelynek azon fordulata, amely szerint „a szerző fél a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződésben vállalja, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja”, nem 5 éves időtartamra, hanem a tulajdonjog fennállásának teljes időtartamára vonatkozik.
A jogerős ítélet
[10] A Debreceni Törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek az eljárás során nem vitatták, hogy a felperes a perben érintett ingatlan vonatkozásában az elbirtoklás bekövetkezésének megállapítására a keresetet az illetékes Debreceni Járásbírósághoz 2014. április 30. napját követően nyújtotta be, így a megelőző eljárás során az alperesnek, jelen közigazgatási jogvitában a bíróságnak a Földforgalmi törvény rendelkezései alapján kellett eljárnia. Osztotta továbbá az alperes azon álláspontját, hogy a jogszabályi kivételek között nem szerepel az elbirtoklási jogügylet, így a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdésében meghatározott, személyes művelési kötelezettség az elbirtoklással történő tulajdonszerzésre is irányadó. A felperes az elbirtoklás megállapításának érdekében 2018. április 16-án, a Földforgalmi törvény 33. § (4) bekezdésére tekintettel, a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdésének megfelelően nyilatkozott is arról, hogy az ingatlan használatát másnak nem engedi át.
[11] A jogerős ítélet szerint bár az alperesi határozat ugyan nem utal a felperes 2018. április 16. napján kelt nyilatkozatára, azonban a tulajdonszerzési jogosultságra vonatkozó nyilatkozat elengedhetetlen feltétele volt a jóváhagyási eljárásnak, hiszen ezen nyilatkozat hiányában a bíróság az elbirtoklás tárgyában kötött egyezséget nem hagyhatta volna jóvá.
[12] A törvényszék szerint a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése alapján az állapítható meg, hogy a tulajdonszerző maga köteles használni a földet, azt nem engedheti át másnak. Tévedett a felperes, amikor a 13. § (1) bekezdését akként értelmezte, hogy a tulajdonszerzéstől számított öt év elteltével a föld használatát másnak átengedheti, így – öt év elteltével – a haszonbérbe adást mint hasznosítási lehetőségét a jogszabály megengedi. A jogszabály szövegében található ötéves korlátozás a föld más célú hasznosítására vonatkozik, tehát a használat átengedésének tilalma a tulajdonjog fennállásának teljes időtartamára vonatkozik. Ezt támasztja alá a Földforgalmi törvény 13. § (4) bekezdése is, amely szerint, ha a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződés tárgyát képező föld harmadik személy használatában van, a szerző félnek kötelezettséget kell vállalnia, hogy a fennálló földhasználati jogviszony időtartamát nem hosszabbítja meg, és megszűnését követő időre a személyes művelési kötelezettségeket vállalja.
[13] Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a perben nem vált ismertté olyan körülmény, amely szerint a személyes művelési kötelezettség alól a Földforgalmi törvény 13. § (2) bekezdésében biztosított bármely mentességi ok a felperes esetében fennállt volna, így az alperes helyesen értelmezte a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdésében foglaltakat és a Fétv. 11/A. §-a alapján – a haszonbérleti szerződés semmisségére tekintettel – jogszerűen tagadta meg annak hatósági jóváhagyását.
[14] A jogerős ítélet kitért arra, hogy bár a polgári jog az elbirtoklást tradicionálisan az eredeti szerzésmódok között tartja számon, azonban e jogintézmény eredeti jellege – különösen ingatlanok vonatkozásában és a jelenlegi jogi környezetben – csak rendkívül korlátozottan érvényesül. Az ingatlanok esetében összeegyeztethetetlen volna az ingatlan-nyilvántartásba vetett bizalom iránti igénnyel, ha az ingatlanon az elbirtoklás időpontjában fennálló terhek jogosultjai az elbirtokló tulajdonszerzésével megszűnnének. A mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek forgalmára – többek között az élelmiszertermelésben játszott kiemelt jelentőségük miatt – olyan speciális szabályok vonatkoznak, amelyek nem mindig vannak dogmatikai összhangban a polgári jogi szabályokkal. Tekintettel arra azonban, hogy az elbirtoklásra vonatkozó, Ptk.-ban található szabályok és a földforgalmi szabályok lex generali–lex specialis viszonyban állnak egymással, a földforgalmi különös szabályok lerontják a polgári jogi általános szabályokat. Ennek eredményeként pedig az elbirtoklás jogintézményének a felperes által hivatkozott, „eredeti” jellege (ingatlan-nyilvántartáson kívüli, ex lege szerzésmód) a mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek vonatkozásában nem vagy csak rendkívül korlátozottan érvényesül.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet megváltoztatása és alperes határozatának megsemmisítése mellett a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezése, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az ügyben eljárt bíróság új eljárásra utasítása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. § (l) bekezdését, a Földforgalmi törvény 13. § (1) és (2) bekezdését, továbbá a 42. §-t, az 51. § (l) bekezdését, a Fétv. 11/A. §-át, a 27. § (l) bekezdését, a 77. § (2) bekezdését, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) l. §-a alapján alkalmazandó Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 121. § (l) bekezdését.
[16] A felperes álláspontja szerint a perben kétséget kizáróan bizonyította, hogy 1994. év második felében az ingatlan birtokába lépett és ezen időponttól kezdve azzal sajátjaként rendelkezett, így az ingatlan tulajdonjogát ítélet hatályú, bíróság által jóváhagyott egyezséggel igazoltan 2009. december 31. napjával megszerezte, azonban az alperes és az elsőfokú bíróság is figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az elbirtoklás eredeti szerzésmód, az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzés a törvényi feltételek bekövetkezésével azonnal, a törvény erejénél fogva és nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel következik be. A Kúria 1/2014. PJE határozatára utalással kifejtette, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kizárólag deklaratív hatállyal bír, az alperesnek, és az alperesi határozat körében az elsőfokú bíróságnak nem azt kellett volna vizsgálnia, hogy a felperes tulajdonjoga mikor került bejegyzésre, hanem azt, hogy a tulajdonszerzés tényleges, ítélet hatályú egyezséggel is igazolt konkrét dátuma mely nap volt.
[17] A felülvizsgálati kérelem szerint az alperes által a védiratában hivatkozott hatósági bizonyítványban a fél csak arról nyilatkozik, hogy ha megszerzi az adott területet, akkor azzal a területtel együtt a földszerzési maximumot nem lépi át, az nem tartalmazott az ingatlan használatának átengedésével kapcsolatos nyilatkozatot. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta továbbá értékelni azt a tényt, hogy a felperes már az elbirtoklás feltételeinek teljesítésével, tehát az ingatlan minimum 15 évig sajátjaként történő használatával eleget tett a Földforgalmi törvény 13. § (l) bekezdésében foglalt feltételnek. A jogerős ítélet perbeli jogkérdésben tekintetében történő állásfoglalása tehát logikátlan és ellentmondásos volt.
[18] A felperes hivatkozott arra, hogy jogi állásfoglalás céljából megkereste a jogalkotót annak érdekében, hogy a törvény valódi, jogalkotó általi tartalmát megismerje. Az Agrárminisztérium Jogalkotási Főosztálya felülvizsgálati kérelemhez csatolt tájékoztatása alapján pedig a Földforgalmi törvény 13. §-a a Ptk.-ban is nevesített tulajdonátruházó szerződésekre vonatkozik, tehát az elbirtoklás nem tartozik ebbe az esetkörbe.
[19] A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság jogértelmezése gyakorlatilag teljes egészében kizárná azt a lehetőséget, hogy a mezőgazdasági földek tulajdonosai bármikor, a közeli hozzátartozója érdekkörén kívül eső személy részére haszonbérleti szerződés keretében átengedje az ingatlana használatát, amely teljes egészében ellentmond a Földforgalmi törvény 38. §-ának.
[20] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Az Alaptörvény P) cikkére hivatkozással hangsúlyozta, hogy a termőföld egy kiemelt védelmet érdemlő természeti kincs, ezáltal indokolt, hogy a védelmét speciális rendelkezésekkel biztosítsák, a megszerzését feltételekhez kössék. Ennek megfelelően a Ptk.-ban található elbirtoklási szabályok és a földforgalmi szabályok lex generali–lex specialis viszonyban állnak egymással, a földforgalmi különös szabályok lerontják a polgári jogi általános szabályokat. Utalt arra, hogy az elővásárlási és az előhaszonbérleti jog vonatkozásában is a kiforrott a bírósági gyakorlat szerint a Földforgalmi törvény mint speciális rendelkezéseket tartalmazó jogszabály a Ptk. általános rendelkezéseihez képest elsőbbséget élvez.
[21] Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság a 3242/2017. (X. 10.) AB határozatában megállapította, hogy a Földforgalmi törvény szabályai elbirtoklással történő tulajdonszerzés esetén is alkalmazandók a törvény hatálybalépését megelőzően bekövetkezett elbirtoklásra is. A 33. § (4) bekezdés lényege az, hogy az elbirtoklás esetére is előírja a más tulajdonszerzésre vonatkozó korlátozások alkalmazását, illetve megállapítja a mezőgazdasági igazgatási szerv erre vonatkozó hatósági hatáskörét. Ennek megfelelően a felperesnek az elbirtoklási kereset benyújtását megelőzően be kellett szereznie a mezőgazdasági igazgatási szerv igazolását arról, hogy a tulajdonszerzése törvény szerinti feltételei fennállnak. A Földforgalmi törvény. 23. § (1) bekezdés b) pontja megtagadási okként határozza meg a 13. § szerinti nyilatkozat megtételének az elmulasztását, ami a 33. § (4) bekezdésének alkalmazásában azt jelenti, hogy ilyen nyilatkozat hiányában az elbirtokló nem kaphat hatósági bizonyítványt.
[22] Az alperes szerint a Földforgalmi törvény preambulumába foglalt kiemelt célok egyike az, hogy a saját és közvetlen termelési és szolgáltatási munkavégzésen alapuló agrárgazdálkodás bővüljön. Ez a professzionális földművesek tulajdonszerzésének preferálásával együtt azt jelenti, hogy a jogalkotó kifejezett célja az, hogy olyan személy szerezzen földet, aki a megműveléséhez szükséges képességekkel rendelkezik, és a gazdálkodási tevékenységet önmaga látja el. Ezt a célt szolgálja a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdésének azon fordulata, mely szerint a szerző fél vállalja, hogy a földet maga használja.
[23] Az alperes kifejtette, hogy a felperes 2018. április 16. napján kelt földszerzési képesség fennállását igazoló hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelmének mellékletét képezte többek közt a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdésében előírt, 2018. április 16. napján tett kötelezettség vállalása, miszerint a …/25 helyrajzi szám alatti ingatlan használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz földhasznosítási kötelezettségének, továbbá, vállalta, hogy az ingatlant a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig más célra nem hasznosítja.
[24] A felperes tehát akkor, amikor a mezőgazdasági igazgatási szervhez benyújtotta a hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelmét, még nem vitatta, hogy a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatokat meg kell tennie. A Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése pedig az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzést kivételként nem nevesíti. Az alperes álláspontja szerint tehát jelen ügyben az a kérdés merül fel, hogy figyelmen kívül lehet-e hagyni a felperes által teljes bizonyító erejű magánokiratban megtett azon nyilatkozatát, melyben azt vállalta, hogy a tulajdonjoga fennállása alatt az ingatlant maga használja. Az alperes álláspontja szerint nem, hiszen így a teljes bizonyító erejű magánokiratok valóságához, a hozzájuk fűződő közbizalomhoz kötődő társadalmi érdek sérülne.
[25] Az alperes utalt arra, hogy a Földforgalmi törvény 62. § (1) bekezdése szerint az e törvényben meghatározott szerzési feltételek, illetve korlátozások, vállalások és tilalmak betartását a mezőgazdasági igazgatási szerv ellenőrzi. Jelen esetben a vállalás be nem tartásának következménye az ennek megsértésével kötött szerződés megtagadása volt.
[26] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint továbbá a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint az ötéves korlát csak a más célra hasznosítás vonatkozásában értelmezhető, a saját maga általi használat a tulajdonjog teljes időtartama alatt fennáll, melyet az elsőfokú bíróság is helyesen állapított meg. Érthetetlennek tartotta továbbá, hogy a felperes a saját maga által használt ingatlant az elbirtoklás megállapítása után miért kívánja szinte azonnal haszonbérbe adni. Amennyiben a felperes az előadásának megfelelően 25 éven keresztül sajátjaként használta az ingatlant, úgy nincs akadálya annak, hogy ezt a használatot bejegyzett tulajdonosként tovább folytassa.
[27] Megjegyezte végül, hogy a felperes a Földforgalmi törvény 42. §-ának, 44–46. §-ainak, a 49. § (1) bekezdésének és az 51. § (1) bekezdésének megsértésével összefüggő konkrét előadást nem tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
[29] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 120. § (5) bekezdése, valamint a 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[30] A Kúria a felek nyilatkozataira tekintettel hangsúlyozza, hogy jelen eljárásnak nem tárgya annak vizsgálata, hogy a felperes jogszerűen és milyen körülmények között szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható ugyanis, hogy arra – az alperes által kiállított hatósági bizonyítványban foglaltakra tekintettel – elbirtoklás jogcímen, a Debreceni Járásbíróság 2019. május 31. napján kelt 31.Pk.500.948/2019/7-I. számú végzéssel jóváhagyott egyezség alapján került sor. A jóváhagyott egyezség alapján a felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba – elbirtoklás jogcímen – 2019. november 18. napján került bejegyzésre.
[31] Kiemelést érdemel továbbá, hogy sem az egyezség, sem az egyezséget jóváhagyó végzés, továbbá a felperes korábbi hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelme sem tartalmazza, hogy a felperes az ingatlant mióta birtokolja, az elbirtoklás mikor következett be. Iratellenesen állította tehát a felperes, hogy az egyezség a 2009. december 31-i tulajdonszerzését igazolta. A felperes az ingatlan-nyilvántartásban szereplő szerzési időponttól eltérő szerzési időpontra a megelőző eljárásban nem hivatkozott, csupán a perben állította, hogy a tulajdonszerzése 2009-ben bekövetkezett.
[32] Megállapítható továbbá, hogy az elbirtoklás megállapítása során a felek sem vitatták azt, hogy a Földforgalmi törvény rendelkezéseit alkalmazni kellett, továbbá a felperes maga is kifejezetten hivatkozott annak rendelkezéseire. Szintén nem volt vitatott, hogy a perbeli haszonbérleti szerződés hatósági jóváhagyása során a Földforgalmi törvény és a Fétv. rendelkezései alkalmazandóak voltak.
[33] A Fétv. 11/A. §-a értelmében a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése szerinti, a föld használatának más részére át nem engedése iránti kötelezettségvállalás megsértésével kötött szerződés semmis.
[34] A Kúria a rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy a felperes 2018. április 16-án kelt és az alpereshez a hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelméhez csatolt nyilatkozatában a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdésére hivatkozással kötelezettséget vállalt arra, hogy az ingatlan használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá az ingatlant a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig más célra nem hasznosítja.
[35] A felperes álláspontja szerint a kötelezettségvállalás a Földforgalmi törvény szerint a tulajdonszerzéstől számított 5 éves időtartamra vonatkozhat. Állította továbbá, hogy a haszonbérleti szerződés a tulajdonszerzését több mint 5 évvel követően kötötte.
[36] A Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése szerint a tulajdonszerzési jogosultság feltétele – ide nem értve a 11. §-ban, a 17. §-ban, valamint a 36. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt eseteket –, hogy a szerző fél a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződésben vállalja, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá vállalja, hogy a földet a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig – a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – más célra nem hasznosítja.
[37] Mind a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése, mind a felperes 2018. április 16-i nyilatkozata két – elkülönülő – kötelezettségvállalást tartalmaz. Egyrészt azt, hogy a szerző fél a földet a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig más célra nem hasznosítja, másrészt a személyes földhasználati kötelezettség vállalását, azzal, hogy ezen kötelezettségvállalás tekintetében végső határidőt nem tartalmaz. A két elkülönülő kötelezettségvállalást támasztja alá a jogszabály szövegében is megjelenő kettős vállalásra utaló fordulat („vállalja, hogy” és „továbbá vállalja”), az Alaptörvény 28. cikke értelmében figyelembe veendő jogszabály megalkotására irányuló javaslat szövege (amely a kötelezettségvállalásokat külön a) és b) pontok alatt tárgyalja, azzal, hogy az 5 éves kötelezettség csak a más célú hasznosítás esetén jelenik meg). A felperes továbbá a nyilatkozatát kifejezetten a Földforgalmi törvény 13. §-ára hivatkozással tette meg, a nyilatkozat értelmezését így a jogszabály értelmezésével azonos tartalomhoz kötötte.
[38] A Kúria megjegyzi továbbá, hogy a felperes által a felülvizsgálati eljárásban csatolt, a jogerős ítélet meghozatalát követően keletkezett elektronikus levél nem feleltethető meg az Alaptörvény 28. cikke értelmében figyelembe veendő jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslatnak, így azt a jogszabály céljának vizsgálatakor figyelembe venni nem lehetett.
[39] A kifejtettekre tekintettel a Kúria – egyezően az alperessel és az elsőfokú bírósággal – megállapította, hogy a felperes kötelezettséget vállalt a föld használatának más részére át nem engedésére. A kötelezettségvállalása pedig nem csupán 5 éves időtartamra vonatkozott, mindezért a perben nem volt jelentősége annak – az egyébként nem is igazolt – körülménynek, hogy az ingatlan tulajdonjogát esetlegesen 2019 előtt megszerezte.
[40] A felperes kötelezettségvállalásának jelentőségét az adja, hogy az alperes annak ismeretében adta ki a felperes által az elsőfokú tárgyalás berekesztését megelőzően szám szerint is hivatkozott 572.049-3/2018. számú hatósági bizonyítványt, melyben az alperes megállapította, hogy az elbirtoklás megállapítása nem eredményezi a tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését és igazolta, hogy a felperes perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdonszerzésének feltételei fennálltak. A felperes tulajdonszerzésének megállapítására így részben ezen nyilatkozat megtétele alapján került sor.
[41] Ahogyan azt a felülvizsgálati bíróság a korábbiakban már kiemelte, jelen eljárásnak nem tárgya a hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárás jogszerűségének vizsgálata, így jelen ügyben a Kúria nem vizsgálhatta azt a kérdést, hogy a kötelezettségvállaló nyilatkozat esetleges hiánya a hatósági bizonyítvány kiadásának megtagadását eredményezte volna vagy sem, nem volt ezért jelentősége a felek tulajdonszerzési eljárás során csatolandó iratok, nyilatkozatok kapcsán tett nyilatkozatainak.
[42] A Kúria Kfv.IV.37.549/2020/9. számú határozatában rámutatott ugyanakkor, hogy a jogalkotó a Földforgalmi törvény 33. § (4) bekezdése szerinti vizsgálati szempontokkal azon cél elsődlegességét hangsúlyozta, hogy az elbirtoklás feltételei kapcsán felsorolt körülmények ellenőrzése amiatt szükséges, hogy a tulajdonszerzési korlátozás megsértése, megkerülése, vagyis a felek visszaélésszerű magatartása esetén a hatósági bizonyítvány kiadása megtagadásra kerüljön. A Földforgalmi törvény előírásainak megfelelően az alperes kizárólag a termőföld tulajdonjoga megszerzésének Földforgalmi törvény („e törvény”) szerint rögzített feltételeinek fennálltát vizsgálhatja.
[43] Következésképp jelen eljárásban a felperes tulajdonosi minőségét és az annak megállapítása iránti eljárás alkalmával tett és a hatósági bizonyítvány kiadása során értékelt kötelezettségvállaló nyilatkozatát nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A Kúria megállapította tehát, hogy a felperes ezen kötelezettségvállalásával ellentétes az ingatlan használatának – a jogszabály által meghatározott kivételeken kívül eső – átengedése. Ennek a jogkövetkezménye a Fétv. 11/A. §-a szerint a semmisség, melyhez a Földforgalmi törvény 51. § (2) bekezdés a) pontja a hatósági jóváhagyás megtagadásának fűzi.
[44] A kifejtettek szerint a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.IV.37.278/2022/14.)