A régi Ptk. hatálya alatt kötött határozatlan idejű megbízási szerződésbe foglalt általános meghatalmazás hatályát veszti a Ptk. hatálybalépését követő öt év elteltével. Ezt követően a megbízási szerződésre továbbra is a régi Ptk.-t, a képviselt által esetlegesen adott újabb általános meghatalmazásra a Ptk.-t kell alkalmazni [2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 1. § b) pont, 50. § (1) bek., 52. §; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:15. §, 6:16. §, 6:274. §; 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 222. §, 474. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes bérlőként 1982. április 21-én határozatlan idejű lakásbérleti szerződést kötött a felperes jogelődjével a perbeli lakásra. Az alperes díjfizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért a bíróság jogerős ítélettel kötelezte 1 528 400 forint és 1 347 890 forint, valamint 287 020 forint perköltség megfizetésére. Az alperes a jogerős ítélet szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette.
[2] A felperes mint megbízó és a felperesi jogi képviselő mint megbízott 2011. december 30-án határozatlan időre megbízási szerződést kötöttek. E szerint a megbízott kötelezettsége a megbízó tulajdonában álló lakások bérleti szerződéseivel kapcsolatban felszólítások küldése, és a megbízót illető felmondási jog gyakorlása, valamint a megbízó képviselete az ezekkel összefüggésben indított peres és nemperes eljárásokban.
[3] A felperes jogi képviselője 2019. november 15-én felszólítást küldött az alperesnek 4 083 404 forint bérleti díj és késedelmi kamat megfizetésére. Teljesítés hiányában 2019. december 17-én a lakásbérleti szerződést 2020. január 31-ére felmondta. Felszólította az alperest a lakás kiürítésére és birtokba adására, de az alperes ezt nem teljesítette.
A kereset és az alperes védekezése
[4] A felperes a lakás kiürített állapotban történő birtokba adására kérte kötelezni az alperest.
[5] Indokolása szerint a lakásbérleti szerződés felmondása miatt az alperes jogalap nélküli birtokosként köteles a lakás kiadására.
[6] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[7] Indokolása szerint a felperes és a felperesi jogi képviselő közötti általános meghatalmazás legkésőbb 2019. március 15-én hatályát vesztette a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 52. §-a alapján, így a jogi képviselő nem volt jogosult a felszólításra és a felmondásra. A felszólításban szereplő összeg és jogcím nem valós, ezért a felmondás érvénytelen. Amíg a felperesi jogelőd és közte a lakbér mérséklése és visszatérítése iránt folyamatban lévő, félbeszakadt eljárásban a bíróság nem határozza meg a bérleti díj összegét, addig nem gyakorolható a lakbér meg nem fizetésén alapuló felmondási jog.
Az első- és a másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest a lakás kiürített állapotban történő birtokba adására.
[9] Indokolása szerint a megbízási szerződésre a Ptké. 50. § (1) bekezdése alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az ehhez kapcsolódó bírói gyakorlat alapján a megbízási szerződés a meghatalmazást is magában foglalja (BH 1995.571.), amit a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:274. §-a is tartalmaz. Mivel a megbízási szerződés a 2.1.7. pont alapján magában foglalja a meghatalmazást, így igazolja a felperesi jogi képviselő képviseleti jogosultságát a felszólítás és a felmondás gyakorlása körében is.
[10] A felmondást nem teszi jogszerűtlenné, ha a felszólításban nem a tartozás tényleges összege szerepelt. Az alperes nyilatkozatait úgy értékelte, hogy tartozása fennállását nem, hanem csak annak összegszerűségét vitatta. Az összegszerűségben való eltérés nem eredményezi a felmondás érvénytelenségét, mert akár egy havi bérleti díjtartozás is megalapozhatja a jogviszony megszüntetését. Az alperes rendkívül nagy összegű tartozást halmozott fel, amelyet a jogerős ítélet ellenére sem fizetett meg. A felszólítás a tartalmi követelményeknek maradéktalanul megfelelt, a tartozást a csatolt egyenlegkimutatás igazolta. A követelés jogcímét a felszólítás és a felmondás is egyértelműen tartalmazta. A közel harminc éve félbeszakadt eljárásra történő hivatkozást a joggal való visszaélés általános tilalmába ütköző magatartásnak értékelte.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
[12] Indokolása szerint az alperesnek a megbízási szerződés részleges érvénytelenségére vonatkozó hivatkozását figyelmen kívül hagyta a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 373. § (3) bekezdése alapján. Ugyanebből az okból érdemben nem vizsgálta a megbízási keretszerződés és a meghatalmazás kapcsolatára, valamint a felmondási jogkör átruházására vonatkozó alperesi hivatkozásokat sem.
[13] Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a megbízási szerződés magában foglalja a felperesi jogi képviselő részére adott általános meghatalmazást a felszólítás és a felmondás gyakorlása körében. Alaposnak ítélte ugyanakkor az alperesnek azt az érvelését, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt adott határozatlan időre szóló általános meghatalmazás 2019. március 15-én hatályát vesztette a Ptké. 52. §-a szerint. A hatálytalan meghatalmazással eljárt jogi képviselő által megtett jognyilatkozatok – a felszólítás és a felmondás – nem voltak alkalmasak arra, hogy azok a felperes által tett jognyilatkozatnak minősüljenek a régi Ptk. 219. §-a alapján. A felmondás ezért nem szüntette meg a lakásbérleti jogviszonyt, így a másodfokú bíróság a keresetet elutasította.
[14] Egyetértett az elsőfokú bíróságnak a félbeszakadt eljárással kapcsolatos megállapításával, ugyanakkor a felszólítás és a felmondás tartalmi megfelelőségét a fentiek miatt már nem kellett vizsgálni. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet szerinti tartozást az alperes alappal már nem vitathatja, a félbeszakadt eljárás irreleváns. A korábbi jogerős ítélet szerinti követelésbe csak közokiratba foglalt pénztartozás számítható be.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 200. § (1) bekezdését, a 219. § (1) bekezdését, a 221. § (1) bekezdését és a 222. §-át, a Ptké. 50. §-át és az 52. §-át, valamint a Ptk. 6:15. § (1) bekezdését, a 6:16. §-át, a 6:59. § (2) bekezdését és a 6:274. §-át.
[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem visszautasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem tartalmazza a Pp. 413. § (1) bekezdés b) pontjában írtakat, ezért azt a Kúria érdemben bírálta el.
[21] A Pp. 413. § (1) bekezdése és a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[26] A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe, adott esetben a képviseleti jog a megbízási szerződésen alapul, ami miatt a képviseleti joggal visszaélés veszélye nem áll fenn, ezért a Ptké. 52. §-át nem kell alkalmazni.
[27] A régi Ptk. szabályozásán alapuló ítélkezési gyakorlat is megkülönböztette egymástól a szerződő felek belső jogviszonyát kétoldalú jognyilatkozattal létrehozó megbízást, és a külső jogviszonyban érvényesülő, képviseleti jogot létesítő egyoldalú jognyilatkozatot, a meghatalmazást. E megkülönböztetés mellett mondta ki azt, hogy ha a megbízás teljesítéséhez jognyilatkozat tétele is hozzátartozik, úgy más rendelkezés hiányában a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja (BH 1995.571.). Ebből következően a megbízási szerződés önmagában nem létesít képviseleti jogot, az csak a megbízó és a megbízott egymással szembeni jogait és kötelezettségeit tartalmazza. Ha azonban a megbízás teljesítéséhez jognyilatkozat megtétele szükséges, a gyakorlat úgy tekintette, hogy a felek megbízási szerződésben rögzített megállapodása – tartalma szerint – egy másik jogügyletet, egy meghatalmazást is magában foglal, és a külső jogviszonyokban ez keletkeztet képviseleti jogot (régi Ptk. 222. §). Ez esetben az egy okiratban rögzített, de két egymástól függetlenül kezelendő jogügylet együttesen fedi le a belső és a külső jogviszonyokat. A felek tehát dönthetnek úgy, hogy külön kötnek megbízási szerződést és tesznek meghatalmazásra vonatkozó jognyilatkozatot, de ezek egybefoglalása sem jelenti a két jogügylet azonosságát. A meghatalmazás és a megbízás különbségét a Ptk. szabályozása még hangsúlyosabbá teszi: az alakszerűségi követelmények szempontjából is élesen megkülönbözteti egymástól a kizárólag a belső jogviszonyt szabályozó megbízást és a külső jogviszonyban érvényesülő meghatalmazást (a Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat 622. oldal 6. pont).
[28] A jelen ügyben a 2011. december 30-i megbízási szerződésre a Ptké. 50. §-a alapján a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A megbízási szerződés teljesítéséhez szükséges, a megbízásba foglalt általános meghatalmazásra is a régi Ptk.-t kell alkalmazni a Ptké. 1. § b) pontja alapján. Ez a határozatlan időre szóló általános meghatalmazás azonban a Ptké. 52. §-ának speciális rendelkezése alapján ipso iure hatályát vesztette a Ptk. hatálybalépését követő öt év elteltével. A Ptké. törvényjavaslatának indokolása szerint a határozatlan időre szóló általános meghatalmazásokkal kapcsolatos visszaélési lehetőségek csökkentése olyan társadalmi érdek, amely észszerű alapját jelenti annak, hogy az időbeli korlátozás ne csak felmenő rendszerben valósuljon meg, ezért volt szükség speciális átmeneti szabály megfogalmazására. E szabályozási célra, valamint a megbízás és a meghatalmazás különbözőségére is figyelemmel Magyarország Alaptörvénye 28. cikkében írtak alapján sem lehet más következtetésre jutni, mint hogy a régi Ptk. hatálya alatt kötött határozatlan idejű megbízási szerződésbe foglalt általános meghatalmazás is hatályát veszti a Ptk. hatálybalépését követő öt év elteltével.
[29] Ezt követően a Ptké. 50. § (1) bekezdése alapján a megbízási szerződésre továbbra is a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha azonban a hatályvesztést követően a képviselt újabb általános meghatalmazást ad a képviselőnek, akkor az már nem minősül a Ptké. 50. § (1) bekezdése szerinti, a megbízással kapcsolatos jognyilatkozatnak, így az új általános meghatalmazásra a Ptk.-t kell alkalmazni a Ptké. 1. § b) pontja alapján. Ebben az esetben ugyanis már teljesen elválik egymástól a belső jogviszonyt szabályozó megbízás és a külső jogviszonyra vonatkozó meghatalmazás, mert a meghatalmazást nem a megbízás foglalja magában. A belső jogviszonyra a régi Ptk., a külső jogviszonyra a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez nem sérti a jogbiztonság követelményét, mert két összefüggő, de egymással nem azonos jogügyletre kell eltérő anyagi jogszabályokat alkalmazni. A képviselettel összefüggésben a Ptké. 51. §-a is vegyíti a két szabályozás alkalmazandóságát.
[30] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.21.206/2021/5.)
