A hatályon kívül helyező határozathoz fűződő egyszerű kötőerő azt jelenti, hogy a határozattól a másodfokú bíróság abban a fellebbezési eljárásban, amelyben hozta, nem térhet el, azaz a kötőerő beálltát követően már más határozatot nem hozhat [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 227. § (1) bek., 252. § (4) bek., 272. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A per korábbi III. rendű felperese (a továbbiakban: felperesi jogelőd) és az I. rendű alperes 2008. szeptember 24-én devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződést kötöttek. A követelés biztosítása céljából a felek önálló zálogjogot és vételi jogot alapító, továbbá óvadéki szerződést is aláírtak. A felperesi jogelődnek 2008. szeptember 24-én teljesen hiányzott az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége.
[2] Az I. rendű alperes az önálló zálogjogot és a kölcsönszerződésből eredő követelését átruházta a II. rendű alperesre. A II. rendű alperes az A. B. H. P. Zrt.-re, az pedig a III. rendű alperesre engedményezte a követelést.
[3] Az I. rendű alperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényben (a továbbiakban: DH2 törvény) írt elszámolási kötelezettségének eleget tett, a felülvizsgálat elszámolás szerint a tisztességtelenül felszámított összeget 858 905 forintban határozta meg.
[4] A felperesi jogelőd 2010. október 23-án, az I. rendű felperes 2020. február 20-án elhunyt.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[5] Az I–III. rendű felperesek valamennyi alperessel szemben elterjesztett keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés, az önálló jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződés, valamint az óvadéki szerződés nem jött létre, másodlagosan pedig azt kérték megállapítani, hogy a szerződések érvénytelenek.
[6] Előadták, hogy a felperesi jogelőd a szerződéskötés időpontjában gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen volt, ezért akarathibája miatt a szerződések nem jöttek létre, ha pedig létrejöttek, akkor a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 17. § (1) bekezdése alapján semmisek.
[7] Hivatkoztak arra, hogy az I. rendű alperes részéről nem a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 47. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfelelően történt a szerződések aláírása, azok nem felelnek meg a jogszabályban előírt alaki követelményeknek, következésképpen a régi Ptk. 217. § (1) bekezdése alapján semmisek.
[8] Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Megítélésük szerint a szerződések létre nem jöttének megállapítását a felperesek olyan ténybeli és jogi alapon kérik, amelyekhez a törvény jogkövetkezményként a szerződések érvénytelenségét fűzi. Vitatták, hogy a felperesi jogelőd a szerződések megkötésének időpontjában gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen lett volna. Az I. rendű alperes utalt arra, hogy a régi Hpt. 47. § (2) bekezdése lehetőséget ad a képviseleti jog átruházására, annak hiányában pedig az álképviseletre vonatkozó szabályokat kellene alkalmazni. Utóbbi esetben az I. rendű alperes időhöz és alakisághoz nem kötött utólagos jóváhagyásától függ a szerződés létrejötte.
Az első- és a másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság végzésében a pert a DH2 törvény 39. §-a alapján megszüntette. Indokolása értelmében a DH2 törvény 37. § (1) bekezdése előírja, hogy amennyiben a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie. E követelményeknek a felperesek nem tettek eleget.
[10] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésében e végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
[11] Indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset tekintetében helytállóan alkalmazta a DH2 törvény 37. § (1) bekezdését, azonban a felperesek a szerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló keresetet is előterjesztettek. A bíróságnak e kereset elbírálása érdekében az eljárást le kell folytatnia.
[12] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesi jogelőd és az I. rendű alperes közötti szerződések létre nem jöttének megállapítása iránti keresetet – utalva a régi Ptk. 17. § (1) bekezdésére, a 205. §-ára és 217. § (1) bekezdésére – elutasította. A felperesek érvénytelenségi kereseteit a DH2 törvény 39. §-a alapján fenn nem tartottnak tekintette.
[13] Döntését arra alapította, hogy a jogalkotó a szerződés létrejöttét, illetve érvénytelen módon való létrejöttét elkülönülten szabályozza. A felperesek keresetében előadott tények és az érvényesíteni kívánt jog alapján legfeljebb a szerződés semmissége állapítható meg. A bíróság nem bírálhatja felül a jogalkotó által a jogszabályokban meghatározott jogkövetkezményt, ezért a szerződés létre nem jöttére vonatkozó kereset alaptalan.
[14] A kereset II. rendű alperessel szembeni elutasítása azon alapult, hogy a II. rendű alperes anyagi jogi jogosultsága az engedményezéssel a régi Ptk. 329. § (1) bekezdése alapján megszűnt, ezért a II. rendű alperesnek nincs passzív perbeli legitimációja.
[15] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy felperesi jogelőd és az I. rendű alperes között létrejött kölcsönszerződés, önálló zálogjogot alapító szerződés, vételi jogot biztosító szerződés és óvadéki szerződés érvénytelen. A II. rendű alperessel szemben megállapította az önálló zálogjogot alapító szerződés érvénytelenségét. Egyebekben az ítéletet – a szerződések létre nem jöttének megállapítása iránti keresetet, valamint a III. rendű alperes elleni keresetet elutasító ítéleti rendelkezések tekintetében – helybenhagyta.
[16] A jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns indokai szerint az elsőfokú bíróság végzésben foglalt előírásnak maradéktalanul eleget tett, és a szerződések létre nem jöttének megállapítására irányuló kereset tárgyában érdemben helyesen döntött. A végzésben kifejtett, a DH2 törvény 37. §-ához és 39. §-ához kapcsolódó jogi álláspont a másodfokú bíróság szerint az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) gyakorlatának tükrében nem tartható fenn. A felperesek a régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdése alapján a perbeli szerződések érvénytelenségének megállapítása iránti keresetüket úgy is fenntarthatták, hogy nem terjesztenek elő az érvénytelenség valamelyik jogkövetkezményének alkalmazására és a felek közötti elszámolásra kiterjedő, összegszerűen is megjelölt kereseti kérelmet.
[17] A másodfokú bíróság mindezek alapján érdemben vizsgálta, hogy teljesíthető-e a felperesek perbeli szerződések érvénytelenségének megállapítása iránti keresete. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy felperesi jogelőd a régi Ptk. 17. § (1) bekezdése értelmében a szerződések megkötésekor gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen volt, ezáltal a szerződési nyilatkozatai és az általa megkötött szerződések a régi Ptk. 17. § (2) bekezdése alapján semmisek. Mindezekre figyelemmel – az elsőfokú ítélet megváltoztatásával – az érvénytelenséget az I. rendű alperes vonatkozásában valamennyi támadott szerződés, míg a II. rendű alperes esetében az önálló jelzálogot alapító szerződés esetében megállapította, egyebekben az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezéseit helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 227. § (1) bekezdését és a 252. § (4) bekezdését jelölte meg.
[20] Az eljárásban a felperesi jogelőd és az I. rendű felperes halála folytán a perben érvényesített igény egyedüli jogosultjának minősülő II. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte utalva annak helyes indokaira.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[22] A Kúria rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, tárgya a jogerős ítélet [régi Pp. 270. § (1) bekezdés], amelynek jogszabálysértő voltát a Kúria csak a felülvizsgálati kérelem keretei között [régi Pp. 275. § (2) bekezdés] vizsgálhatja. Lényeges, hogy a régi Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel [a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II.15.) PK vélemény 3., 4. és 6. pontjai].
[23] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag a régi Pp. 227. § (1) bekezdésének és a 252. § (4) bekezdésének a megsértését állította.
[24] A régi Pp. 227. § (1) bekezdésének megsértésére felhozott érvei azonban nem voltak alaposak. Ahogy arra a Kúria már a Pfv.V.21.103/2020/8. számú ítéletében rámutatott, a hatályon kívül helyező határozathoz fűződő régi Pp. 227. § (1) bekezdése szerinti egyszerű kötőerő alatt azt kell érteni, hogy a határozattól a másodfokú bíróság abban a fellebbezési eljárásban, amelyben hozta, nem térhet el, azaz a kötőerő beálltát követően már más határozatot nem hozhat. A másodfokú bíróság a 6.Pkf.26.367/2017. számon folyó fellebbezési eljárásban és azt követően sem helyezte hatályon kívül a végzését, újabb határozatot sem hozott, így ezen rendelkezése megsértése nem merülhetett fel.
[25] A régi Pp. 252. § (4) bekezdésének felhívása ugyancsak nem eredményezhette a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. Ez a rendelkezés csupán a hatályon kívül helyező végzés tartalmára vonatkozó előírásokat tartalmaz. A hatályon kívül helyező végzés kötelező tartalmi eleme a megismételt eljárásra vonatkozó utasítás. Az utasítások szerinti eljárásjogi cselekmények foganatosítása – különösen valamely bizonyítás felvétele vagy meghatározott intézkedés megtétele tekintetében adott utasítás – perjogi értelemben kötelező, elmulasztásuk olyan lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, amely a megismételt eljárásban hozott ítélet újabb hatályon kívül helyezését vonhatja maga után.
[26] Jelen esetben a hatályon kívül helyező végzésben a másodfokú bíróság arra adott utasítást az elsőfokú bíróságnak, hogy érdemben foglaljon állást a szerződések létre nem jöttének megállapítása iránti kereseti kérelmekről, egyéb eljárásjogi utasítást a hatályon kívül helyező végzés nem tartalmazott. A végzésben foglalt utasításnak az elsőfokú bíróság eleget tett, ennek maradéktalan megtörténtét a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében is rögzítette.
[27] A másodfokú bíróság felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletében a DH2 törvény 37. és 39. §-ának az alkalmazását az EUB ítéleteire tekintettel mellőzte. Annak vizsgálatára, hogy ezen értelmezés helytálló-e, ennek alapján valóban mód volt-e az érvénytelenségi keresetek érdemi elbírálására a másodfokú eljárásban, a [22] pontban kifejtettek értelmében a jelen felülvizsgálati eljárásban nem volt lehetőség, ugyanis az I. rendű alperes a másodfokú döntés alapját képező DH2 tv. 37. § és 39. §. megsértését nem állította és adekvát eljárásjogi jogszabálysértést sem jelölt meg.
[28] A fentiek értelmében a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.V.30.310/2021/3.)
