Amennyiben a felperes (érdekelt) a megelőző eljárásban már hivatkozott tény és körülmény vonatkozásában nem hivatkozott egy adott bizonyítékra vagy bizonyítási indítványra, ez nem zárja ki ezen bizonyíték és bizonyítási indítvány közigazgatási bíróság általi figyelembevételét. A Kp. 78. § (4) bekezdése ugyanis csak a megelőző eljárás idején fennálló és megelőző eljárásban nem értékelt, felperes (érdekelt) részéről önhiba miatt nem hivatkozott tény és körülmény – és nem a bizonyíték, bizonyítási indítvány – bíróság általi figyelembevételét zárja ki [2017. évi I. törvény (Kp.) 78. § (4) bek., 85. § (1) bek.; 1988.évi I. törvény (Kkt.) 21. § (1), (3a) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes üzemeltetésében lévő járműszerelvényt 2020. július 9-én a Nemzeti Tengelysúlymérő Rendszer (a továbbiakban: NTR) hitelesített mérőműszere ellenőrizte, és megállapította, hogy a járműszerelvénynek a mérőeszköz üzemelési hibahatárával korrigált mért össztömege a mérés időpontjában 40 300 kg volt, amely össztömeg meghaladta a meghatározott össztömeget tengelyterhelést, tengelycsoport-terhelést és méretet meghaladó járművek közlekedéséről szóló 36/2017. (XI. 18.) NFM rendelet (továbbiakban: NFM. rendelet) 2. § (1) bekezdésében rögzített maximális értéket, ezért a felperes üzemeltetésében lévő járműszerelvény túlterhelten közlekedett.
[2] Az elsőfokú hatóság 2020. július 12-én kelt, TSM/N1/00/9/07892/01/2020. számú határozatával a felperest 50 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása hivatkozott az NFM rendelet 2. § (2) bekezdésében rögzített maximális érték túllépésére, és arra, hogy a felperes közúti hozzájárulással nem rendelkezett.
[3] Az elsőfokú határozat a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 21. § (1) bekezdés d) pontjára, a Kkt. 21/A. § (2) bekezdésére alapította a bírság kiszabásának jogalapját, a bírság összegének meghatározásánál pedig utalt a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történt közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Bírságrendelet) 5. § (1) bekezdésére és annak 4. számú mellékletére.
[4] A felperes az elsőfokú határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, amelyben vitatta a mért súlyt, kérte az általa benyújtott dokumentumok figyelembevételével a bírság visszavonását. Hivatkozott arra, hogy minden gépkocsi a fuvarozási dokumentumok kiadása előtt OMH által hitelesített mérlegen mérésen vesz részt, és a cementgyárból a 40 000 kg feletti autót ki sem engedik, addig a sofőr dokumentumot sem kap, amíg a túlsúlyt nem szünteti meg.
[5] Csatolta a járműszerelvény fuvarlevelét és szállítólevelét, továbbá a gépjárműszerelvény térképre vetített mérés időpontjában megtett útvonalát, és kérte ellenőrizni, hogy a gépjármű útvonalában lévő további mérlegeken milyen súlyt mértek. Állítása szerint amennyiben a gépjármű a többi mérlegen nem volt túlsúlyos, akkor előfordulhatott mérlegelési hiba. Állította, hogy amennyiben máshol is túlsúlyt mértek, akkor sem őt terheli a felelősség, hiszen a cementgyár elvégezte a mérlegelést, ő felel azért, hogy a járműszerelvény ne jöjjön ki túlsúllyal a gyárból.
[6] Az alperes mint másodfokú hatóság 2020. november 17-én kelt, MKEF/91025-2/2020-ITM számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[7] A határozat indokolása a felperes részéről fellebbezéshez csatolt dokumentumokkal összefüggésben megjegyezte, hogy azok nem voltak relevánsak, figyelemmel arra, hogy korábbi állapotot tükröztek és nem bizonyító erejűek.
[8] A másodfokú határozat indokolása hivatkozott az NFM rendelet 2. § (1) bekezdésére, megállapítva, hogy az ott meghatározott maximális értéket a járműszerelvény a mérés időpontjában meghaladta, továbbá a 21. § (1) bekezdés d) pontjára, mely szerint a gépjármű üzembentartója felel azért, hogy az általa üzemeltetett, illetve használt gépjárművel a megengedett legnagyobb össztömeget vagy tengelyterhelést meghaladó járművek közúti közlekedésére vonatkozó előírások betartásra kerüljenek és állította, hogy mivel a felperes külön engedéllyel nem rendelkezett a túlsúlyos járműre, ezért a bírság kiszabás jogalapja fennállt. Utalt a Kkt. 21/A. § (2) bekezdés felelősséget kizáró szabálya alkalmazásának hiányára is.
[9] Az indokolás szerint a mérőeszköz megfelelt a mozgásban lévő közúti járművek tengelyterhelésének mérésére szolgáló mérőeszközök méréstechnikai követelményeiről szóló 22/2017. (VIII. 17.) NGM rendelet (továbbiakban: NGM rendelet) és annak mellékletei előírásainak, annak megfelelően került telepítésre és hitelesítésre, és a mérőeszköz a statikus méréshez képest nagyobb hibahatárral korrigált, a tengelyekre 8%-os, az össztömegre nézve 5%-os hibahatárral dolgozik, és utalt arra, hogy a hatósági mérőeszköz által mért össztömeg értékéről és mérési folyamatról az elsőfokú hatóság a határozatában már tájékoztatta a felperest, hogy milyen internetes oldalon tájékozódhat. Állította, hogy a mérőeszköz olyan tulajdonsággal is rendelkezik, amely segíti a nem hiteles mérések kiszűrését, a rendellenességet naplózza és nem engedi az automatikus határozathozatalt ilyen esetben.
[10] Hangsúlyozta, hogy az ügyben eljáró közlekedési hatóság a Bírságrendelet 5. § (1) bekezdése és a 4. számú melléklet alapján meghatározott mértékű bírság kiszabására kötelezett volt, méltányosságot nem gyakorolhatott.
A kereseti kérelem és védirat
[11] A határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen a határozat megsemmisítését kérte új eljárásra kötelezés nélkül, másodsorban az alperes új eljárásra kötelezése mellett. Állította, hogy már a fellebbezésében is vitatta a bírságkiszabás jogalapját, azt, hogy a járműszerelvény a mérés időpontjában nem lépte át a 40 000 kg össztömeget. Állította, hogy vélelmezhetően a dinamikus méréssel elvégzett mérés hibája volt a túlsúly.
[12] Utalt arra, hogy a rakodási helyszínen a túlsúly nem megengedett, a rakodás után a járműszerelvényt plombával látják el, és a hitelesített mérőeszköz adatát feltüntető szállítólevéllel és menetlevéllel igazolta, hogy a járműszerelvény nem volt túlsúlyos.
[13] Hivatkozott arra, hogy több ellenőrzési ponton is átment a járműszerelvény túlsúly mérése nélkül, és utalt arra, hogy a fuvar végcéljánál ismételt mérlegelés történt, ahol szintén nem mutatott túlsúlyt a hitelesített mérleg.
[14] Keresetében állította, hogy az alperes nem tárta fel a tényállást, megsértette az Ákr. 62. §-át, a felperes által felajánlott bizonyítást és hozzá kapcsolódó bizonyítékokat nem vette alapul, mentő körülményeket nem vett figyelembe.
[15] Hivatkozása szerint a keresetleveléhez csatolt elektronikus útdíjfizetési rendszer térképi adatállományának adatából következtethető, hogy legalább egy másik hatósági mérési ellenőrzési ponton is át kellett haladnia a felperes járműszerelvényének, ahol a mérő-ellenőrzési pont túlsúlyt nem jelzett. Indítványozta a másik mérőpont által használt hatósági mérés mérleg- és mérési bizonylatait is beszerezni, és kifejtette, amennyiben mindkét mérőeszköz hitelesített, de mégis különböző értéket mutatott, akkor az megítélése szerint bírság kiszabására bizonyítékként nem vehető figyelembe.
[16] Sérelmezte, hogy a perbeli túlsúlyról a mérést követő két hónappal később értesült, így el volt zárva annak lehetőségétől, hogy kontrollmérést kérjen a fuvarfeladat befejezése előtt. Állította, hogy egyébként a túlsúly létrejöttéhez elegendő volt az is, hogy a járműszerelvény a hatósági mérőeszközön fékezzen, és a fékezőerő olyan lefelé ható erőt generáljon, amely túlsúlyt érzékelhetett.
[17] Hangsúlyozta, hogy a felperesnek nem érdeke túlsúllyal közlekedni, hiszen tisztában van azzal, hogy a tervezett szállítási útvonal során több mérlegen is áthalad a járműszerelvény.
[18] Bizonyítási indítványában a járműszerelvény vezetője tanúkénti meghallgatását indítványozta a felrakodás, a mérlegelés, a fuvarozás körülményeire, másrészt indítványozta, hogy a bíróság kötelezze az alperest a keresetében és előkészítő iratában írt dokumentumok csatolására.
[19] Az alperes védiratában a kereset elutasítását indítványozta, állítva, hogy a határozat jogszerű, az Ákr. 62. §-a nem sérült, a hatóság a rendelkezésére álló adatokat teljeskörűen megvizsgálta, a tényállást teljeskörűen feltárta és jogszerű döntést hozott.
[20] Hivatkozott a Kkt. 21. § (3b) bekezdésére, mely szerint hitelesített mérőberendezéssel állapította meg az össztömeget, és csatolta a mérőeszköz hitelesítését igazoló bizonyítványt, ennek körében hivatkozott arra, hogy a mérőeszköz eleget tett az NGM rendelet 8. § (4) bekezdés szerinti követelményeknek és az 1. számú melléklet követelményeinek, felhívva a figyelmet annak 5.1.8. pontjára, utalva arra, hogy amennyiben fékezés vagy gyorsulás vagy kormánymozdulat történik, azt a mérőműszer jelzi és korrigál.
[21] Hangsúlyozta, hogy a mérési technológia vizsgálata a per tárgyát nem képezheti. A Bírságrendelet 5. § (2) bekezdésével összefüggésben hivatkozott arra, hogy azonos járműnél, mivel 8 órás időszakon belül csak a legmagasabb bírságösszeggel sújtható szabályszegés miatt szabható ki közlekedési bírság, így nem volt jelentősége annak, hogy a felperes további mérőpontokon milyen össztömegű járművel közlekedett.
[22] Állította, hogy a felperes által a felrakodáshoz kapcsolódóan hivatkozott mérleg nem alkalmas a túlsúly cáfolatára, de több mérőponton mért adat sem alkalmas a bírság kiszabásának alapját képező mérés hiteltelenségének az alátámasztására.
[23] Kifejtette, hogy a bírságkiszabás alapját képező mérleghez képest másik mérlegponton történő mérés után azért nem került a túlsúly értékelésre, mert lehet, hogy hibás volt a mérés, figyelemmel az NGM rendelet 1. számú melléklet 5.1.8. pontjára.
[24] Védiratához csatolta a bírságkiszabás alapját jelentő mérés mérőeszköze hitelesítést igazoló bizonylatait.
[25] Indítványozta, hogy a bíróság a felperes perben előterjesztett bizonyítási indítványait utasítsa el, utalva arra, hogy a többi hatósági mérő ellenőrzési pont tekintetében kiadni kért adatok nem alkalmasak a közigazgatási bírság alapját szolgáló mérés hiteltelenségének az alátámasztására. Álláspontja szerint a járműszerelvény vezetőjének tanúvallomása nem szolgálhat megfelelő bizonyítékként egy mérési eredmény hitelt érdemlő megcáfolására, ami mellett törvényi vélelem áll.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[26] A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét alaposnak találta, ezért ítéletével az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú megsemmisítéséről és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezéséről döntött a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
[27] Az ítélet indokolása összegezve megállapította, hogy a felperes keresete alappal hivatkozott a tényállás tisztázásának hiányára és az abból következő okszerű és szakszerű indokolási kötelezettség megsértésére, valamint a fellebbezése hiányos elbírálására.
[28] Az ítélet indokolása részletesen ismertette az alkalmazandó jogszabályokat, így a Kp. 78. § (2) bekezdésének, a 78. § (4) bekezdésének, az
Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontjának, a 62. § tényállás tisztázására vonatkozó szabályát. A bírság kiszabásának jogalapja körében ismertette a
Kkt. 21. § (1) bekezdés d) pontját, a 21. § (2) bekezdését, a jelen ügyben közlekedési bírság kiszabása alapját képező mérőeszközre vonatkozó, Kkt. 21. § (3b) bekezdésének, továbbá az NFM rendelet 5. §-ának szabályozását. Ismertette a Kkt. 21/A. § mentesülésre vonatkozó szabályozását, továbbá a Bírságrendelet 5. §-nak a Kkt. 21. § (1) bekezdés d) pontjának utaló szabálya miatt alkalmazandó rendelkezését.
[29] Az ítélet indokolása az Ákr. 62. §-ának a tényállás tisztázására és bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabálya megsértése körében kiemelte, hogy a hatóság indokolásából egyértelműen megállapíthatónak kell lennie, hogy az alperes határozati megállapításait mely tényekre, mely vonatkozó jogszabályi előírásokra alapítja, és köteles azt is az indokolásban tételesen megjelölni, hogy a további tényállási elemek miért nem alkalmasak a hatósági jogkövetkeztetés tartalmi módosítására vagy kiegészítésére. Hangsúlyozta – bírói döntésekre is utalva –, hogy az indokolási kötelezettség megszegése eljárásjogi hiba. Ehhez kapcsolódóan állította, hogy még az sem derült ki a határozat indokolásából, hogy az értékelt járműszerelvény az NFM rendelet 2. § pontosan melyik pontjának hatálya alá tartozik. Hangsúlyozta, hogy csak az olyan mélységű indokolt határozat alkalmas a döntés érdemi elbírálására, amelyből nyomon követhető az a logikai folyamat, amellyel levezethető a határozat rendelkező része.
[30] Alapvető hiányosságként jelölte meg, hogy az alperes nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az ügyben szabad, részlegesen kötött vagy teljesen kötött bizonyítási rendszer alkalmazásának esete áll-e fenn, és csak az alperesi védiratban utalt arra, hogy törvényi vélelmen alapult a döntés. Hangsúlyozta, hogy amennyiben az ügyben kötött a bizonyítási rendszer, az sem mentesíti a hatóságot a döntéshozatalhoz szükséges tényállás felvétele körében és a figyelmen kívül hagyott bizonyítékok tételes rögzítési kötelezettsége alól, különös tekintettel a mellőzési indokaira.
[31] Az indokolási kötelezettség megsértésének hibájaként rögzítette, hogy nem került feltüntetésre a hatósági mérés alapjául szolgáló eszközök hitelesítésével kapcsolatos adat, a hibahatár jogszabályi fogalma, az adott ügyben hatósági mérést végző eszköz típusa, fajtája, a hibahatár mértékének rögzítése, illetve hogy az adott mérés során milyen adatokat rögzítettek. Hangsúlyozta, hogy az indokolásból megállapíthatónak kell lennie annak is, hogy az adott ügyben a mérés automatikus működésű felvétellel vagy nem automatikus működésű berendezéssel történt-e és hány darab adatfelvétel történt.
[32] A bírságfizetési kötelezettség alól a Kkt.-ben megteremtett kimentési okok körében a 2017. évi L. törvény 5. §-ának miniszteri indokolására, az ott említett össztömeg esetén tömegbizonylat kiállítása esetére előírt mentesülésre hivatkozott.
[33] Az ítélet indokolása szerint a Kkt. 21. § (3b) bekezdése szabályából még nem következik, hogy önmagában e bizonyítási eszközzel beszerzett bizonyítéknak a hatósági döntésben történő megjelenítésével az alperes a kétséget kizáró bizonyítás követelményének eleget tesz, ugyanis a kétséget kizáró bizonyításhoz a Kkt. 21. § (3b) bekezdésére alapítottan beszerzett bizonyítékok mellett a felperes által vagy a fellebbezésben vagy a megelőző eljárás egésze alatt tett tényelőadásában foglaltak és ahhoz kapcsolódóan megjelölt, becsatolt bizonyítékok és állított köztudomású tények vizsgálata és ezáltal mind a hatóság, mind az ügyfél által megjelölt bizonyítási eszközökkel beszerzett bizonyítékok átfogó, egyenkénti értékelése is szükséges.
[34] Az ítélet indokolása a megismételt eljárásra az elsőfokú közigazgatási szervnek azt az útmutatást adta, hogy a felperes fellebbezésében és a keresetében foglalt nyilatkozatait, a csatolt bizonyítékokat teljeskörűen számba kell venni, ezeket a döntés indokolásában rögzíteni kell, másrészt a hatóság köteles a döntés alapját képező bizonyítékok közül az egyes hatósági mérőpontok vonatkozásában használt, hitelesített mérlegek mérési bizonylatait a felperes teljes szállítási útvonalára vetítve a felperes számára elérhetővé tenni.
[35] Előírta, hogy az elsőfokú hatóságnak állást kell foglalnia abban, hogy a per tárgyát képező ügyben szabad részlegesen kötött vagy teljesen kötött bizonyítási rendszer alkalmazásának esete áll-e fenn. Számot kell adni arról, hogy a felperes járműszerelvénye az NFM rendelet 2. §-ának mely pontja hatálya alá tartozik. Teljes körű tényállást kell felvenni arról, hogy a jármű üzemanyaggal történő feltankolása, rakodása mikor történt meg, a járművezető a járműszerelvényben tartózkodott-e a felrakodás mérésének időpontjában, milyen jellemzőjűek és hitelesítésűek a felperes által megjelölt felrakodó által használt mérlegek, fel kell tárni, hogy az adott útvonalon hány alkalommal, hány helyszínen került sor a méréssel egyező napon a járműszerelvény hatósági mérésére, ehhez képest a perbeli mérés sorrendben melyik helyszín volt, fel kell tárni, hogy a hatósági mérések milyen adatállományt rögzítettek, és azt is, hogy a tachográf eszköz adatállománya szerint a felperes megállás nélkül vagy megállva közlekedett-e a fuvarozás során a kérdéses napon. Előírta, hogy vizsgálni kell, hogy a felperes által a felrakásnál hivatkozott hitelesített mérőeszköz és az alperes által üzemeltetett hatósági mérőeszköz vonatkozásában a hibahatár összehasonlítható-e, ha igen, úgy az összehasonlítás milyen adatállományt, értéket tartalmaz.
[36] Rögzítette, hogy a kimentés körében a felperes számára a nyilatkozattételhez való jogot és hiánypótlás lehetőségét biztosítani kell, és mindezek után lesz az alperes abban a helyzetben, hogy valamennyi, az ügyben számba vett bizonyítékot egyenként és összességben értékelve okszerű és részletesen indokolt határozatot hozzon.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[37] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte, állítva, hogy az ítélet jogszabálysértő, mert az sérti a Kp. 2. § (4) bekezdésének, a 78. § (4) bekezdésének, 85. § (2) és (4) bekezdéseinek rendelkezését, aminek a következtében az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés miatt a felülvizsgálati kérelem befogadása is indokolt.
[38] A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság megsértette a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, ezzel a Kp. 2. § (4) bekezdését és a 85. § (4) bekezdését, mivel a kereseti kérelemben foglalt vitatás ellenére jogsértésként nevezte az ítéletben ([51]), hogy nem foglalt állást az alperes abban a kérdésben, hogy milyen bizonyítási rendszert alkalmaz, másrészt, hogy nem vizsgálta a Kkt. 21/A. §-hoz kapcsolódó kimentési okok kérdését (ítélet [54]), harmadrészt, azzal, hogy azt állította, hogy az alperes megsértette a megelőző eljárásban a nyilatkozattételhez való jogot, és hogy a fellebbezéshez csatolt okirati bizonyítékok kiegészítésére felhívást nem bocsátott ki.
[39] A kimentési okok körében a felülvizsgálati kérelem hivatkozott arra is, hogy az ítélet nemcsak a kereseti kérelmen való túlterjeszkedést jelenti, hanem a jogszabályi rendelkezésekkel is ellentétes, ugyanis kimentésnek csak kérelemre van helye a Bírságrendelet 9. § (4) bekezdése szerint, hivatalbóli vizsgálat e körben a hatóságot nem terhelte.
[40] A nyilatkozattételi jog és a hiánypótláshoz kapcsolódó bírósági ítéleti indokolás körében hivatkozott arra, hogy egyrészt a felperes nem vitatta a hiánypótlás elmaradását kereseti kérelmében sem, másrészt az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 44. §-a szerint hiánypótlásnak csak akkor van helye, ha a kérelem – jelen esetben a fellebbezés – a jogszabályban foglalt követelményeknek nem felelt meg. Az érvelés szerint az Ákr. nem teszi lehetővé a hiánypótlást a bizonyítékok értékeléséhez kapcsolódó hiányosság esetén.
[41] A felülvizsgálati kérelem jogsértőnek és a Kp. 78. § (4) és a 85. § (2) bekezdésébe ütközőnek vélte az elsőfokú bíróság új eljárásra vonatkozó útmutatását is, állítva, hogy olyan bizonyítékok, tények figyelembevételére kötelezte őt a bíróság (pl. a sofőr tanúkénti meghallgatása), amelyekre a felperes először az elsőfokú bírósági eljárásban hivatkozott. Idézte a Kp. 78. § (4) és a 85. § (2) bekezdését, kiemelte, hogy a felperes az elsőfokú peres eljárásban csatolta először a hitelesítési bizonyítékokat, és indítványozta a többi mérőpont mérési bizonylatainak becsatolását, a gépjárművezető meghallgatását, és ekkor hivatkozott először arra, hogy a jármű a fuvarozás végén is mérésre került. Utalt a Kúria Kfv.I.35.882/2014/4. számú döntésére, amely szerint nem kérhető számon az alperestől bizonyos kérdéskörök vizsgálata, ha azokat a felperes a közigazgatási eljárásban nem vitatta, tényállást nem közölt, indítványt nem tett.
[42] Az új eljárásra vonatkozó útmutatás jogsértő volta körében hivatkozott arra, hogy az ítélet [67] bekezdése jogsértő módon írta elő a kimentés vizsgálatát, hiszen erre a Bírságrendelet 9. § (4) bekezdése szerint csak kérelemre kerülhet sor, és jogsértő volt az útmutatás abban a körben is, hogy a megelőző eljárásban fellebbezéshez csatolt iratokhoz kapcsolódóan hiánypótlást kell a tényállás feltárása érdekében elrendelnie.
[43] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban való fenntartására tett indítványt, hivatkozva arra, hogy az ítélet jogszabálysértést nem tartalmaz.
[44] Ismertette a megelőző eljárás során elsőfokú határozatban előterjesztett fellebbezésének tartalmát, utalt arra, hogy a kereseti kérelmében előadott érvelést és jogsérelmeket már a fellebbezése is tartalmazta.
[45] Felülvizsgálati ellenkérelméhez csatolt egy tanulmányt „A magyarországi TSM-rendszer műszaki jellemzői működése és mérési pontossága” címen, a dinamikus mérőpontok mérési bizonytalanságának ténye alátámasztására.
[46] Hivatkozott arra, hogy a Kkt. 21/K. § (10) bekezdéséből az következik, hogy amennyiben egy adott mérőponton jogsértés megállapítására nem kerül sor, úgy a mért adatokat 30 napon belül kell törölni – amiből következik, hogy amennyiben túlsúlyosság mérésére kerül sor, az adatokat törölni nem lehet. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a perbeli mérőponton mért mérési adaton túli mérőpontok adatai hiányának ismeretében kétség merül fel a perbeli mérőállomás által mért adat hitelességének kérdésében.
[47] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint azért sem terjeszkedett túl a bíróság a kereseti kérelmén, mert ő maga petíciójában a határozat megsemmisítését kérte, és ilyen döntést hozott a bíróság, másrészt a fellebbezés és a kereset minden olyan jogsértésre hivatkozott, melyet az ítélet indokolása tartalmazott.
[48] Az elsőfokú ítélet felelősség alóli kimentéshez kapcsolódó indokai jogsértő voltának körében utalt arra, hogy kimentésre hivatkozással már a fellebbezésében is foglalkozott. Emellett idézte a Kkt. 2020. december 19-től hatályos, a jármű össztömege kiállítójával szemben felelősséget megállapító Kkt. 21/A. § (3a) bekezdését.
[49] Hangsúlyozta, hogy már a fellebbezésében is vitatta a kérdéses mérőponton mért súlyt, és kérte ellenőrizni a további mérlegeken mért súlyt. Érvelése szerint nem lehet egy bizonyíték alapján dönteni és egyéb releváns tényeket kirekeszteni a döntéshozatal során.
[50] Az alperes a felperes felülvizsgálati ellenkérelmére írt észrevételében a Kp. 125. § (1) bekezdésére hivatkozva előadta, hogy a felperes nem hivatkozhat a felülvizsgálati eljárásban tanulmányra álláspontja alátámasztására és a Kkt. 21/K. § (10) bekezdésére sem, ugyanis ez utóbbira korábban nem hivatkozott.
[51] Az alperes alaptalannak vélte a kereseti kérelmen való túlterjeszkedés kizártságára történő hivatkozását, a megsemmisítést indítványozó kereseti kérelemmel összefüggésben, utalva arra, hogy a kereseti kérelem körében kell a jogszabálysértési körülményeket a felperesnek feltárni, mely a felülvizsgálat terjedelmét kijelöli.
[52] Kiemelte, hogy a felperes tévesen hivatkozott a Kkt. 21/A. § (3a) bekezdésére, egyrészt annak a határozat meghozatalát követően történő hatályba lépése miatt, másrészt mert korábban azt a felperes nem hivatkozta.
[53] Álláspontja szerint a felperes részéről fellebbezésben kért további mérlegek súlyadatainak ellenőrzésére tett indítvány nem azonos a többi mérőpont mérési bizonylatainak becsatolására és a tanúmeghallgatásra tett bizonyítási indítvánnyal.
A Kúria döntése és jogi indokai
[54] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét befogadta a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés vizsgálata érdekében.
[55] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül, és megállapította, hogy az ítélet a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokokra tekintettel az ügy érdemére kiható módon nem jogszabálysértő az alábbiak miatt.
[56] Figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadására elsősorban a Kp. 78. § (4) bekezdéséhez kapcsolódó alperesi érvelés vizsgálatának szükségessége miatt került sor, ezért a Kúria először a Kp. 78. § (4) bekezdésének az alperes által állított megsértését vizsgálta, és megállapította, hogy az alperes hivatkozása alaptalan.
[57] A Kp. 78. § (4) bekezdésének az elsőfokú ítéletben és a felülvizsgálati kérelemben is pontosan hivatkozott normaszövege a tény és körülmény hivatkozhatóságával kapcsolatban tartalmaz szabályozást. Ebből következően amennyiben a fél, jelesül a felperes a megelőző eljárásban nem hivatkozott egy adott bizonyítékra vagy bizonyítási indítványt nem tett – egy már a megelőző eljárásban is hivatkozott tény és körülmény vonatkozásában –, ez nem zárja ki ezen bizonyítási indítvány közigazgatási bíróság általi figyelembevételét. A Kp. 78. § (4) bekezdése ugyanis csak a megelőző eljárás idején fennálló és a megelőző eljárásban nem értékelt, felperes részéről önhiba miatt nem hivatkozott tény és körülmény – és nem a bizonyíték, bizonyítási indítvány – bíróság általi figyelembevételét zárja ki.
[58] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében valamennyi olyan körülményre és tényre már hivatkozott, amely a kereseti kérelmében hivatkozásra került, az ehhez kapcsolódó bizonyítási indítványok előterjeszthetőségét pedig a Kp. 78. § (4) bekezdése nem zárja ki.
[59] A felülvizsgálati kérelem kiegészítése (6. sorszám alatti irat) alaptalanul állította, hogy a felperes nem kérte fellebbezésében a többi mérlegpont mérési bizonylatainak csatolását, ugyanis a további mérlegek súlyadatainak ellenőrzésére tett indítványában a felperes egyértelműen jelezte milyen tények, körülmények vizsgálatát kéri.
[60] Megjegyzi a Kúria a felülvizsgálati kérelemben előadottakra tekintettel, hogy az ítélet új eljárásra kötelező útmutatása a tanúmeghallgatást nem kötelezően írta elő, a tanúbizonyítás teljesíthetőségének vizsgálata került ugyanis előírásra a kötött, illetve szabad bizonyítási rendszerről történő állásfoglalás függvényében.
[61] A Kúria fontosnak tartja megjegyezni, hogy a felülvizsgálati ellenkérelmében a kimentéshez kapcsolódóan a felperes alaptalanul hivatkozott a Kkt. 2020. december 19-én hatályba lépő 21/A. § (3a) bekezdésére, ugyanis a Kkt. 2020. évi CXXXVII. törvény 3. §-ával normaszövegbe épített törvényi rendelkezés hatályba lépése későbbi, mint az alperes határozata meghozatala dátuma, és átmeneti szabályok hiányában a Kp. 85. § (2) bekezdése annak alkalmazását kizárja.
[62] Tévesen hivatkozott azonban a felülvizsgálati kérelem a kimentés vizsgálatának bíróság általi előírására mind a Kp. 78. § (4) bekezdésének, mind a 85. § (2) bekezdésének megsértésével összefüggésben, ugyanis a megelőző eljárásban az elsőfokú közigazgatási cselekménnyel szemben előterjesztett jogorvoslati kérelmében a felperes már hivatkozott felelősség alóli mentesülésének lehetőségére.
[63] A felülvizsgálati kérelem új eljárásra vonatkozó útmutatás jogsérelmét állító része az Ákr. 44. §-ával összefüggésben is alaptalan hivatkozást tartalmaz. Az elsőfokú bíróság ugyanis az alperes közigazgatási cselekményével szembeni legfőbb kritikát annak indokolásbeli hiányossága miatt és a tényállás teljes körű tisztázásának hiánya miatt állapította meg. Tekintve, hogy a közigazgatási per keretét adó eljárás hivatalból indult eljárás, a tényállástisztázási kötelezettség az alperes, illetve elsőfokú hatóság feladata volt, amely az Ákr. 62. § tényállástisztázásra vonatkozó szabályozásából is következik. A felülvizsgálati kérelem az
Ákr. 62. §-ának megsértését nem állította.
[64] A felülvizsgálati kérelem a Kfv.I.35.882/2014/4. számú kúriai döntésre a Kp. 78. § (4) bekezdésének sérelmével összefüggésben alaptalanul hivatkozott, egyrészt azért, mert a hivatkozott kúriai döntés a Kp. hatályát megelőző, az 1952. évi Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási perre vonatkozó eljárási rend értelmezéséhez kapcsolódik, amelyhez képest a Kp. 78. § (4) bekezdése új jogintézmény, másrészt elsősorban a kereseti kérelemhez kötöttség kérdését vizsgálta.
[65] A felülvizsgálati kérelem elvi szinten helyesen hivatkozott arra, hogy a Kp. 2. § (4) bekezdése és a 85. § (1) bekezdése kijelöli a közigazgatási per kereteit, és ebből a szempontból releváns lehet a Kúria Kfv.I.35.882/2014/4. számú döntése is, amely szerint az ügy érdemi eldöntése szempontjából nem releváns tények és az ügyfél által nem vitatott tények vizsgálata nem kérhető számon. A kereseti kérelemhez kötöttség megsértését azonban a felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt alaptalanul hivatkozta.
[66] Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy az adott megelőző eljárásban kötött vagy szabad bizonyítási rendszer szerint folyik-e az eljárás – annak kereseti kérelemben történő vitatása hiányában is –, a jogvitához kapcsolódó egyfajta levezetése magának a döntésnek, előkérdése az érdemi döntésnek. Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tárgyaláson az alperes ennek kérdésében akként nyilatkozott, hogy az elsőfokú eljárásban kötött, míg a másodfokú eljárásban szabad bizonyítási rendszer szabályai szerint kellett eljárnia.
[67] Az ítélet indokolásának [54] bekezdése a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogsértő voltával összefüggésben a Kúria jelen ítélete indokolásának [61] pontjában már kifejtette álláspontját.
[68] Egyebekben a Kúria megjegyzi, hogy az elsőfokú ítélet [54] bekezdése által hivatkozott 2017. évi L. törvény 5. §-ához fűzött miniszteri indokolás nem a bíróság által hivatkozott indokokat, hanem a 2020. évi CXXXVII. törvény 3. §-ához kapcsolódó indokolást tartalmazza, amely a Kkt. 21/A. § (3a) bekezdését ültette be a közúti közlekedésről szóló törvény szabályai közé 2020. december 19-i hatállyal, ez azonban az ítéletet, annak érdemi döntését érintő részét jogsértővé nem teszi.
[69] Nem sértette meg az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemhez kötöttség elvét a megelőző eljárásban kifejtett nyilatkozattételi jog és fellebbezéshez csatolt okirati bizonyítékok kiegészítésével összefüggő jogsértés megállapítása során sem, a Kúria mindezeket a megállapításokat úgy értékelte, hogy az elsőfokú bíróság a megelőző eljárásban alperes által elmulasztott tényállás-feltárási kötelezettség tényét állapította meg.
[70] Azt a Kúria is észlelte, hogy az elsőfokú bíróság az új eljárásra vonatkozó útmutatásában, kiemelten az ítélet indokolása [64] pontjában több olyan körülmény vizsgálatát is előírta, amelyek nem szükségszerűen részei a tényállás feltárásának, ezt azonban nem tartotta az ügy érdemére kiható jogsértésnek, és a leírt bizonyítási irány nem volt kirívóan okszerűtlen, ugyanis a tényállás tisztázása előre nem látható megállapításokat eredményezhet, melyhez kapcsolódóan a tényállás további feltárási kötelezettség mértéke az ügy adott menetétől, a rendelkezésre álló tények, bizonyítékok értékeléséből levont következtetés eredményéből vonható le.
[71] A felülvizsgálati ellenkérelemre tett észrevételében az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a felperes részéről felülvizsgálati ellenkérelméhez csatolt tanulmányt a Kúria nem értékelhette.
[72] Alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati ellenkérelem a kereseti kérelemhez kötöttség körében arra, hogy a keresetében határozat megsemmisítése iránti indítványt tett, és ilyen döntés született. Ahogy erre az alperes helyesen hivatkozott, a kereseti kérelem kötelező tartalmi eleme a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelem, az annak alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékai előadása, és a közigazgatási bíróság számára a keresetben megjelölt jogsértés adja a korlátot, mely jogsérelem megjelölést nem helyettesítheti a közigazgatási cselekmény megsemmisítését indítványozó kérelem.
[73] A fentiek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból az elsőfokú bíróság ítélete – hatályon kívül helyezésre indokot adó módon – nem jogsértő, ezért a Kp. 121. § (2) bekezdésének alkalmazásával annak hatályában való fenntartásáról rendelkezett.
(Kúria Kfv.II.37.722/2021/7.)