I. Az árfolyamkockázat mibenlétét szabályozó szerződéses feltételek átláthatóságával kapcsolatban felállított követelményrendszert a fogyasztói irányelv, az irányelvet a hazai jogba átültető nemzeti szabályozás, valamint az Európai Unió Bíróságának a fogyasztói irányelvet kötelező jelleggel értelmező ítéletei adják meg [13/93/EGK irányelv (fogyasztói irányelv) 4. cikk (2) bek.; 6/2013. Polgári jogegységi határozat; 2/2014. Polgári jogegységi határozat; Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozat].
II. Átláthatóak a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezései, ha az árfolyamkockázati tájékoztatás kiterjedt az árfolyamkockázat mibenlétére, működési mechanizmusára, a fogyasztó fizetési kötelezettségére gyakorolt hatására és a fogyasztó gazdasági helyzetére kiható lehetséges, akár jelentős mértékben hátrányos következményeire [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 205. § (3) bek., 205/A § (1)–(3) bek., 205/B. §, 209. § (1)–(2) bek., 209/A. § (2) bek., 239. § (2) bek.; 1996. évi CXII. törvény (régi Hpt.) 213. § (1) bek. a)–c) és e) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek 2008. szeptember 17-én részben hitelkiváltási célból közjegyzői okiratba foglalt devizaalapú kölcsönszerződést és ahhoz kapcsolódóan önálló zálogjogot alapító szerződést kötöttek az alperes jogelődjével, a Bank Zrt.-vel (a továbbiakban: alperes), amelyben az alperes 140 294 CHF összegű CHF devizanemben nyilvántartott kölcsön nyújtását vállalta. A felperesek kötelezték magukat a kölcsön és annak szerződés szerinti járulékai visszafizetésére, egyben tudomásul vették, hogy az alperes a kölcsön összegéből legfeljebb 18 575 000 forintnak megfelelő, az általa a folyósítás napjára jegyzett deviza vételi árfolyamon átszámított devizaösszeget folyósít a részükre („folyósítási limit”). Rögzítette a szerződés, hogy e devizaösszeg tartalmazza a szerződés 3.2. pontjában meghatározott folyósítási jutalékot is, illetve, hogy amennyiben a kölcsön teljes összege a folyósítási limittel nem kerül folyósításra, az igénybe nem vett résszel a kölcsön összege automatikusan lecsökken, és az így esetlegesen fennmaradó összeg folyósítását az adós a későbbiekben sem követelheti.
[2] Az 1.2. pont kiemelte, hogy a kölcsön első részletének célja az Nyrt.-vel szemben a megjelölt azonosítószámokon fennálló 30 365 CHF összegű, és egy további 13 187 211 forint kölcsöntartozás kiváltása, valamint 50 000 forint végtörlesztési díj megtérítése. A kölcsön további részlete tekintetében a felek kölcsöncélt nem határoztak meg. Az előzőeknek megfelelően rögzítették (1.3.1. pont) a kölcsön első részletét 4 787 000 forint, illetve 13 187 211 forint, avagy a folyósításuk időpontjában a kiváltásra kerülő kölcsönt nyújtó által igazolt összegnek megfelelően.
[3] A szerződés 3.6. pontja tartalmazta, hogy az adós az igénybe vett kölcsön összege után a kölcsön első részletének folyósítását követően a futamidő alatt a bank mindenkor hatályos hirdetményében meghatározott, a bank által kamatperiódusonként egyoldalúan változtatható mértékű ügyleti kamatot köteles fizetni, amelynek induló mértéke évi 4,25%. A 3.7. pont a kölcsön összege után a kölcsön első részlete folyósításának időpontjától havonta fizetendő, a bank által egyoldalúan változtatható mértékű kezelési költség fizetéséről rendelkezett, amelynek induló mértéke évi 1,9%. A 4.1. pont a kölcsön törlesztőrészlete tekintetében tartalmazta, hogy a kölcsön nyilvántartási devizanemében kerül meghatározásra, illetve hogy az induló havi törlesztőrészlet összege a kölcsön teljes összegének igénybevételét feltételezve 719,01 CHF, amely a kölcsön folyósításának napján kiszámított devizakölcsönösszeg alapján a folyósítási limitre tekintettel módosulhat. Kitért a szerződéses pont a törlesztőrészletek esedékességére is: az első törlesztőrészlet a kölcsön első részlete folyósításának napját követő hónapban, az ezt követőek minden naptári hónapban a kölcsön első részlete folyósításának napjával megegyező számú napon, illetve a kölcsön lejáratának napján, a kölcsönszerződés megszűnése esetén pedig a megszűnés napján esedékesek.
[4] A 4.7.1. pont tartalmazta, hogy fizetési kötelezettségét az adós a megjelölt elszámolási számlára legkésőbb a tartozás esedékességének napján érvényes, a hitelező által az adott devizanemre meghatározott és az üzletszabályzatban rögzítettek szerint közzétett deviza eladási árfolyamon köteles teljesíteni úgy, hogy a forintellenérték legkésőbb az esedékesség napján a fenti számlán rendelkezésre álljon. A hitelező az esedékesség napján a megjelölt árfolyamon átszámítja az adós nyilvántartási devizanemben meghatározott fizetési kötelezettségeit forintra és ezzel az összeggel megterheli a forinthitel elszámolási számlát.
[5] A 4.10. pontban kikötötték a felek, hogy a kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítására, illetve a kölcsön folyósításának időpontja és a szerződés alapján fennálló tartozás mindenkori összegének igazolására az alperes üzleti könyvei és nyilvántartásai az irányadók. A felek a mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás mértékének megállapítása tekintetében alávetették magukat a hitelező nyilvántartásai és üzleti könyvei tartalmának.
[6] Az 5.4. pont előírta, hogy az adós a hitelező írásbeli felszólítására köteles a felszólítás kézhezvételét követő 75 napon belül közokiratba foglalt önálló zálogjogot alapító szerződés megkötésével a hitelező által elfogadott másik ingatlanon első ranghelyű önálló zálogjogot biztosítani, illetve a zálogjog bejegyzését igazolni, amennyiben a deviza tőketartozás forintban számolt ellenértékének az ingatlanfedezet hitelbiztosítéki értékéhez viszonyított aránya meghaladja a 75%-ot. A hitelező a teljes futamidő alatt figyelemmel kíséri a megjelölt arány alakulását.
[7] A 7.1. pont a hitelező jogát szabályozta a szerződés azonnali hatályú felmondására, a 7.4. pont pedig a felmondott kölcsönszerződés alapján fennálló tartozás forintra történő átváltására nézve.
[8] A 11. pont az adósok nyilatkozatát tartalmazta arról, hogy a kölcsön kockázataival kapcsolatban a hitelező által részükre nyújtott részletes tájékoztatást megismerték, megértették, a devizahitel igénybevételével együtt járó és kizárólagosan őket terhelő kockázatokkal tisztában vannak. Nyilatkoztak, hogy tudomásuk van különösen arról az árfolyamkockázatról, miszerint a futamidő alatt a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyama kedvezőtlen változása (azaz a folyósításkor érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése) esetén a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. A szerződés aláírásával tudomásul vették, hogy e kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben ők viselik, kijelentették továbbá, hogy az árfolyamkockázatból adódó esetleges hatásokat alapos megfontolás tárgyává tették, a kockázatot fizetőképességüknek és vagyoni helyzetüknek megfelelően mérlegelve vállalják. Egyúttal nyilatkoztak, hogy a bankkal szemben igényt az árfolyamkockázatból eredően nem érvényesítenek.
[9] Az okirat II. részében a felek önálló zálogjogot alapító szerződést kötöttek a fenti kölcsönszerződés biztosítására a (…) helyrajzi szám alatt nyilvántartott, természetben (…) szám alatt fekvő ingatlanra 140 294 CHF tőke és járulékai fedezetéül.
[10] A felperesek a kölcsönszerződés megkötését megelőzően, a hitelkérelem 6. oldalán nyilatkoztak többek között arról, hogy megismerték az Ügyféltájékoztató a devizahitelek kockázatairól szóló kiadmányban foglaltakat, és tudomásul veszik, a devizában nyilvántartott kölcsönök a forintban nyilvántartott kölcsönökhöz képest magasabb kockázatot jelentenek, tekintettel az esetleges árfolyamváltozásokra.
[11] Az alperes a felek közti kölcsönszerződést a 2012. március 14-i közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatával felmondta. A felperesek fennálló tartozását 35 185 413 forint tőkében és 18,8% késedelmi kamatában jelölte meg.
A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme
[12] A felperesek módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperessel 2008. szeptember 17-én kötött kölcsönszerződés és járulékos jellege miatt az ehhez kapcsolódó, ugyanebbe az okiratba foglalt önálló zálogjogot alapító szerződés, a megállapodás zálogjogból való kielégítési jog megnyílása és a kielégítési jog gyakorlása megjelölésű dokumentummal együtt semmis. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé nyilvánítását és fennálló tartozásuk 21 136 289 forintban történő megállapítását kérték azzal, hogy annak megfizetésére 130 havi egyenlő, 203 160 forintos törlesztőrészlettel kötelesek. Keresetüket elsődlegesen a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 213. § (1) bekezdés a), b), c) és e) pontjára alapították a kölcsönszerződés tárgya, a teljes hiteldíjmutató szerződés adataiból következő mértéke és a szerződéssel kapcsolatos összes költség megjelölésének hiánya miatt. Másodlagosan a kölcsönszerződés jóerkölcsbe ütköző jellegét állították a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 200. § (2) bekezdése szerint. Harmadlagosan pedig a felek között létrejött szerződések egyes feltételeinek (I/1.1., 1.3.1., 3.7., 4.1., 4.7.1., 4.10., 7.4., 11., II/1., III/3.3., IV/4.) tisztességtelenségére hivatkoztak [régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdés].
[13] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú határozat
[14] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
[15] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részítélettel a kezelési költségre vonatkozó rendelkezés, valamint a felmondás esetén forintra váltást lehetővé tevő rendelkezés tisztességtelenségének megállapítása iránti részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[16] A jogerős részítélet indokolása szerint az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával az elsődleges és a másodlagos kereset megalapozatlanságát illetően. Rögzítette, hogy a felek közti kölcsönszerződés mind a tárgyát és a törlesztőrészleteket, mind a THM feltüntetését és a szerződéssel kapcsolatos költséget tekintve kellően meghatározottnak minősült. A régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontját tekintve a perbeli kölcsönszerződés 1.1. pontja pontosan rögzítette a megállapodás szerinti kölcsön összegét. Világosan kifejezi ezen felül a szerződés, hogy devizában – 140 294 svájci frankban – meghatározott, de forintban folyósítandó kölcsönről van szó, ahol a forintban folyósított összeg felső határa a szerződésben megjelölt 18 575 000 forint. A kölcsön tárgyát a 4.7.1. pontban írt rendelkezés és metódus kiszámíthatóvá tette a folyósítás napján alkalmazott devizaárfolyammal. A régi Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontját illetően rámutatott az ítélőtábla, hogy a törvény azt szankcionálja a szerződés semmisségével, ha a kölcsönszerződés a THM-et vagy az annak során figyelembe nem vett költségeket nem tünteti fel. Az esetlegesen helytelenül feltüntetett THM-érték viszont nem jelenti a THM feltüntetésének hiányát. Az EUB felperesek által hivatkozott C-290/19. számú ítélete a kérdés megítélése körében nem bírt jelentőséggel: a perbeli szerződés ugyanis nem sáv, hanem konkrét érték megjelölésével szerepeltette a THM-et. Megállapítható volt továbbá, hogy a felek szerződése tartalmazta azoknak a költségelemeknek a felsorolását, így a szerződés közjegyzői okiratba foglalásának közjegyzői munkadíját, a kölcsön folyósításához megkövetelt biztosítás díját is, amelyeket az alperes a hiteldíjmutató számítása során nem vett figyelembe. Nem vezetett a szerződés semmisségéhez a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján, hogy nem tüntette fel az irat a fedezeti ingatlan értékbecslésének díját. Annak ellenére ugyanis, hogy a 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: THM-rendelet)
8. § (1) bekezdése a THM számítása során figyelembe venni rendeli az ügyfél által felajánlott fedezet értékbecslésének díját, a másodfokú bíróság annak tulajdonított jelentőséget, hogy a fedezeti ingatlan értékbecslésének díja nem a megkötött kölcsönszerződés vagy a folyósítási feltételek körében teljesítendő költség. Az adott tétel a szerződéskötést megelőzően, a hitelbírálat során felmerülő kiadás, amely a kölcsönszerződés megkötése hiányában is a felperesek terhén maradna, ezért nem minősült a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerint feltüntetendő, a kölcsönszerződéssel kapcsolatos költségnek. A régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontját illetően azt hangsúlyozta a jogerős ítélet, hogy a felek szerződése tartalmazta a törlesztőrészlet kiszámításához szükséges metódust, képletét a részévé vált üzletszabályzat a 4.1.4. pontjában. Egyebekben pedig a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság ítéletének erre vonatkozó indokolását, a törlesztőrészletek száma, összege és esedékessége kellő megjelölésével kapcsolatban.
[17] A másodlagosan a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésre alapított kereset körében a másodfokú bíróság leszögezte, hogy teljes mértékben osztja az elsőfokú ítéletnek a 6/2013. PJE jogegységi határozaton alapuló indokait. Kiemelte, hogy a perbeli szerződéstípus esetében bizonyos mértékben fennálló információs aszimmetriát a hitelező régi Hpt.-ben előírt tájékoztatási kötelezettsége hivatott ellentételezni, amelynek az alperes a később részletezettek szerint a perbeli esetben eleget tett. Egyebekben nem volt kifogásolható a felek közti szerződéssel magával elérni kívánt cél, a felperesek finanszírozási igényének kielégítése sem. Figyelemmel arra is, hogy a felperesek által felvett kölcsön célja részben a felperesek másik pénzintézet felé ugyancsak svájci frankban fennálló kölcsöntartozásának a kiváltása volt, a perbeli kölcsönszerződéssel kapcsolatban konkrétan is kizárható volt a szerződés jóerkölcsbe ütköző jellege a célja szerint, a felek közötti információs aszimmetriával összefüggésben. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az érvénytelenségi ok fennállását a szerződés megkötésének időpontjában kell vizsgálni, a perben kiemelten azt, hogy az információs aszimmetriával visszaélt-e a hitelező, amikor a deviza elszámolású kölcsönt nyújtott a felpereseknek. Megállapította, hogy a felperesek által a jóerkölcsbe ütközéssel kapcsolatban előadottak semmilyen olyan egyedi vagy többlettényállási elemet nem tartalmaztak, amely lehetővé tette volna a perbeli szerződés megítélése kapcsán a 6/2013. PJE jogegységi határozattól való eltérést. Abból, hogy a szerződéskötés időpontjában is már létezett olyan elemzés, amely előre jelezte az utóbb bekövetkezett árfolyamemelkedést, nem lehetett következtetni a bankok – köztük az alperes – arra vonatkozó tudomására, hogy hosszú távon az árfolyam emelkedni fog és felemészti a forintkölcsönnel szembeni előnyöket. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő – előre nem látható – egyoldalú eltolódása pedig nem értékelhető az érvénytelenség körében. Megjegyezte, hogy Magyarország euróövezethez való csatlakozása csökkentette volna a fennmaradó devizakockázatot.
[18] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a kölcsönszerződés érvénytelensége hiányában helytállóan döntött az elsőfokú bíróság a zálogszerződés semmisségével kapcsolatos kereset elutasításáról is, amelyet a felperesek a biztosítéki szerződés járulékossága miatt állítottak. A kölcsönszerződés esetleges semmissége ugyanis nem vonja maga után automatikusan a zálogszerződés semmisségét nem önálló zálogjogot alapító szerződés esetén sem. Egyrészt mivel az érvénytelenség lehetséges jogkövetkezménye a szerződés érvényessé nyilvánítása, másrészt mivel a kölcsön folyósítása megtörtént, amelyre tekintettel a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása hiányában más jogkövetkezmény alkalmazása esetén is elszámolási jogviszony keletkezik a felek között, és maradhat fenn az alperesnek olyan követelése, amelyet a zálogjog biztosít.
[19] A megjelölt szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapítására irányuló harmadik keresettel kapcsolatban elsőként azt emelte ki a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság azt nem a felperesek fenntartott kereseti kérelmének megfelelően ismertette. A felperesek a 2019. május 13-án 18. sorszámon előterjesztett iratukban a kölcsönszerződés (a közjegyzői okirat I. része) 1.1., 1.3.1., 3.7., 4.1., 4.7.1., 4.10., 7.4., 11. pontjai és a zálogszerződés (a közjegyzői okirat II. része) kapcsán annak a kölcsönszerződésre való teljes hivatkozása – ennek részeként a kölcsön összegére és járulékaira való hivatkozás, valamint a hitelbiztosítéki értékre vonatkozó rendelkezés –, a hitelkeret szerződés (a közjegyzői okirat III. része) 3.3. pontja és a záró rendelkezések (a közjegyzői okirat IV. része) 4. pontja, illetve a hivatkozott pontok megjelölt szövegrészei tekintetében tartották fenn hivatkozásukat az adott szerződéses feltételek tisztességtelenségére. Ezért az elsőfokú bíróság ítélete a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 213. § (1) bekezdésének előírásával szemben nem terjed ki a kölcsönszerződés 7.4. pontjának a megítélésére.
[20] A felperesek által is összefüggőként kezelt szerződéses pontok, így a kölcsönszerződés 1.1., 1.3.1., 4.1. és 4.7.1. pontjai, valamint a zálogszerződés kölcsönszerződésre utaló, támadott rendelkezései vonatkozásában kiemelte, hogy a felperesek a kockázatfeltárás elégtelenségére és a pénzügyi szolgáltató javára fennálló információs aszimmetriára hivatkoztak, és emiatt állították az árfolyamkockázat viselését előíró rendelkezések tisztességtelenségét. Erre tekintettel az adott vizsgálódási körbe tartozott a kölcsönszerződés kockázatfeltárást tartalmazó 11. pontja is. Érdemben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a 2/2014. PJE határozat, a 6/2013. PJE határozat és az EUB C-186/16., C-51/17. számú ítéleteinek szempontrendszere alapján helyesen következtetett arra, hogy a kellő tartalmú kockázatfeltárás önmagában a kölcsönszerződés 11. pontjában rögzített tartalommal teljesült az ügyben. Helyesen vette figyelembe az elsőfokú ítélet azt is, hogy a kölcsönkérelem nyomtatványán a felperesek nyilatkoztak a devizahitelek kockázatairól szóló ügyféltájékoztató megismeréséről és elfogadásáról, amelyet a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés 11. pontjában megismételtek. Nyilatkozatukkal szemben, a régi Ptk. 205. § (3) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség körében elvárható lett volna tőlük, hogy jelezzék a szerződéskötéskor, ha nem kapták meg a kérdéses iratot, vagy ne írják alá ilyen tartalommal a kölcsönkérelmet, illetve lépéseket tegyenek a tájékoztató tényleges megismerése érdekében. Alaptalannak találta a másodfokú bíróság a felperesek hivatkozását az adott szerződéses feltétel tisztességtelenségére a bizonyítási terhet megfordító jellege miatt. Megállapította, hogy a szerződés 11. pontja a kockázat mibenlétéről és fogyasztó általi viseléséről ad tájékoztatást, bizonyítási teherrel kapcsolatos hatása nem merül fel, ezért nem minősíthető tisztességtelennek a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § j) pontja alapján. Nem fogadta el a felpereseknek azt a hivatkozását sem, hogy a deviza árfolyamkockázata valójában nem kockázat, hanem bizonyosság volt, amelyre tekintettel téves volt a régi Ptk. 204. § (1) bekezdésének a) pontjával kapcsolatos érvelésük is. Az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltételek (I/1.1., 1.3.1., 4.1., 4.7.1.) világos és érthető megfogalmazása körében, a régi Ptk. 209. §-a, a 13/93/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) 4. cikk (2) bekezdése alkalmazásával megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Kúria jogegységi határozataiban és az EUB ítéleteiben foglalt iránymutatásnak megfelelően vizsgálta és állapította meg a devizakockázatot áthárító szerződéses rendelkezések megfelelő tartalmát: a kikötések világosan kifejezték egyebek mellett, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, a kockázat gyakorlatilag korlátlan, ezért nehezen viselhetővé is válhat. A kölcsönszerződés 11. pontjának szövegéből és a pénzügyi intézmény által korábban nyújtott tájékoztatásból egyértelműen felismerhető volt, hogy az árfolyamkockázat a fogyasztót terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlenül változhat, amelynek következtében a devizában megállapított törlesztőrészlet forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet.
[21] Nem találta alaposnak a felpereseknek azt a hivatkozását, hogy a részükre adott tájékoztatásnak ki kellett volna terjednie arra is, hogy a szerződés terhei meghaladhatják a fedezetet vagy a jövedelmüket, illetve hogy milyen árfolyamon szűnik meg a kamatelőny, továbbá hogy milyen eszközrendszer áll rendelkezésre a kockázat kezelésére és annak módjára, milyen közgazdasági mechanizmusok működnek és lehetnek hatással a törlesztőrészlet változására. Ennek körében a másodfokú bíróság rámutatott az EUB C-623/13. számú ítélete alapján, hogy az árfolyamváltozás és a fizetési kötelezettség között fennálló kapcsolat az a „működési mechanizmus”, amelynek a fogyasztó számára ki kell tűnnie a részére adott tájékoztatásból. Nem kell azonban tudnia azt, hogy összességében hogyan működnek a pénzpiacok és a forint/svájci frank árfolyamváltozása milyen lehetséges hatások következménye: erre vonatkozó tájékoztatási kötelezettsége a hitelezőnek nincs. A kockázati tényezők körében különböző makrogazdasági folyamatok és összefüggések ismertetése a szerződés és a kockázatok átláthatóságát nehezítené egy átlagosan tájékozott fogyasztó számára. Az pedig, hogy a terhek meghaladhatják a fedezetet vagy az adós jövedelmét, önmagában abból következik, hogy az árfolyamkockázatnak nincs korlátja, amellyel összhangban rögzítette a felek közti kölcsönszerződés a felperesek pótfedezet bevonására vonatkozó kötelezettséget (5.4. pont).
[22] A régi Ptk. 205/B. § (1) bekezdése alkalmazásával és a szerződés IV/4. pontja alapján pedig megállapítható volt, hogy az alperes üzletszabályzata a megismerhetővé tételével és elfogadásával részévé vált a felek közti szerződésnek. A felperesek előzőektől eltérő, az üzletszabályzat igazolt átadására vonatkozó érvelése, illetve az EUB C-449/13. számú ítéletére, a 2/2011. PK vélemény 2. és 3. pontjaira, a fogyasztói irányelv mellékletének 1/q) pontjára, a Kormányrendelet 1. § (1) bekezdésének j) pontjára való hivatkozása megalapozatlan volt. Tévesen értelmezték a régi Hpt. kötelező írásbeliségre vonatkozó szabályát is.
[23] A másodfokú bíróság felülbírálatra alkalmatlannak találta az elsőfokú bíróság ítéletét a harmadlagos kereset körében a kölcsönszerződés kezelési költségre vonatkozó 3.7. pontját és 7.4. pontját illetően, ezért a régi Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó 213. § (2) bekezdése alapján részítélettel az elsődleges és a másodlagos, valamint a harmadlagos kereseti kérelmek közül a hatályon kívül helyezéssel nem érintett kereseti kérelmek tekintetében határozott.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[24] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben – tartalmilag – a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetüknek való helyt adást, másodlagosan az eljáró bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérték.
[25] Arra hivatkoztak, hogy a jogerős részítélet a régi Pp. 1. §-ába, a 3. § (1) bekezdésébe, a 221. § (1) bekezdésébe, a 381/A. § (1) bekezdésébe, a régi Ptk. 205. §-ába, a 205/B. §-ába, a 205/C. §-ába, a 207. § (1)–(2) bekezdéseibe, a 209. § (1) bekezdésébe, a 209/A. § (2) bekezdésébe, az 523. § (1) bekezdésébe, a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a), b), c), e) pontjaiba, a THM-rendelet 8. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő. Sérti továbbá a Lisszaboni Szerződéshez csatolt első nyilatkozatot és az uniós jog elsőbbségének jogelvét.
[26] Előadták, hogy a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontjának elvárásával szemben a szerződés első pontjából nem derül ki a szerződés valós tárgya, a kölcsön tényleges összege és az a metódus sem, amellyel a kölcsön összege később meghatározható. Fenntartották, hogy a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt követelménnyel szemben – ahogy azt a Kúria a Pfv.VI.20.967/2015/7. számú ítéletében értelmezte – a kölcsönszerződés semmisségéhez vezet a szerződésben megjelölt THM és a valós THM eltérése. A 87/102/EGK tanácsi irányelv 11. cikke mellett hangsúlyozták, hogy amennyiben a THM szerződésben megjelölt mértékének nincs köze a szerződés egyéb, a THM szempontjából lényeges elemeihez, akkor kiszámítása nem lehet világos és érthető, a szerződés teljesítése szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Idetartozóan utaltak a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdésére, 5. cikkére, 8. cikkére, a régi Ptk. 209. § (4) bekezdésére, az Alaptörvény 28. cikkére és a THM-rendelet előírására, továbbá az EUB C-290/19. számú ügyben hozott ítéletére. Érvelésük szerint a fedezeti ingatlan értékbecslésének díja nélkül is hibásnak minősül a THM: e költség feltüntetése nélkül a perbeli kölcsönszerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerint is semmisnek minősül (EUB C-290/19.). Teljesül álláspontjuk szerint a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja szerinti semmisségi ok is, mivel a szerződés nem tartalmazza azt a metódust, amellyel a fogyasztó ellenőrizhetné, hogy a pénzügyi szolgáltató szerződésszerűen számította-e ki a törlesztőrészletet.
[27] A perbeli kölcsönszerződés jóerkölcsbe ütköző jellegét tekintve kifejtették, hogy nem a szerződés konstrukciója miatt, hanem a kamatparitás közgazdasági törvényszerűségének köteles ismerete és az alperes ebből következő tudattartalma miatt állították a perben a szerződés semmisségét. A kamatparitás ismerete mellett ugyanis az alperes a szerződéskötéskor szükségszerűen tisztában volt azzal, hogy a kamatelőnyt a bizonyosan bekövetkező árfolyamveszteség, a forint svájci frankhoz viszonyított leértékelődése hosszabb távon ki fogja egyenlíteni, miáltal csak rövidtávon teljesülhet a felpereseknek a szerződéskötési szándékuk kialakulásában döntő súlyú várakozása, hogy a forintkölcsönökéhez képest alacsonyabb törlesztőrészlet mellett juthassanak kölcsönhöz. Kifogásolták a jogerős részítéletnek az euró bevezetésével kapcsolatos indokát, egyrészt amiatt, mert a felek minderre nem hivatkoztak, másrészt azért, mert nem euróban nyilvántartott kölcsönről volt szó a perbeli esetben.
[28] Hangsúlyozták, hogy a szerződési szabadság nem korlátlan; a polgári jog nem fogadhatja el, és a jogalkotás, illetve a jogalkalmazás sem tolerálhatja azokat a szerződéseket, amelyeket a tisztességesen gondolkodó jogalanyok értékrendjét mint általános mércét sértik. E kötelezettség a tételes jog alapelvi rendelkezéseiből, így a jóhiszeműség és tisztesség alapelvéből [régi Ptk. 4. § (1) bekezdés], az együttműködési kötelezettség [régi Ptk. 4. § (1), 205. § (3), 277. § (4) bekezdés], az alanyi jogok és törvényes érdekek védelmének szabályából [régi Ptk. 2. § (1) bekezdés] is kitűnik. Állították, hogy a szerződéskötéskor azért volt társadalmilag elfogadottnak tekinthető a devizaelszámolású kölcsön, mert a társadalom nem ismerte és nem is ismerhette fel annak erkölcstelenségét. Lényege az, hogy a fogyasztó felé az adott pénzügyi terméket előnyösként állították be, ugyanakkor elhallgatták előtte a hosszú távon bizonyosan bekövetkező kiegyenlítődés szükségszerű bekövetkezését. Mindezek veszélyét a társadalom a szerződéskötéskor nem észlelhette, ahogy később ismerte csak fel az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítási jog alkalmazásának tisztességtelenségét is. Nem mond ezért ellent a 6/2013. PJE határozatnak, ha nem a devizaelszámolású konstrukció miatt, hanem többlettényállási elem mellett kerül megállapításra az adott szerződés jóerkölcsbe ütköző jellege. Kiemelték, hogy a perbeli szerződés nem ad lehetőséget a fogyasztó számára a forintosításra a kockázat átfordulása estére. 2016 márciusától a 2014/17/EU irányelv értelmében forintosítási klauzula nélkül nem köthető devizaszerződés. Álláspontjuk szerint devizaelszámolású szerződés esetén a pénzintézet tisztában volt a kölcsön nyújtásakor azzal, hogy a futamidő jelentős részében bizonyosan gyengébb lesz a forint az elszámolás alapjául megjelölt devizához képest, mint a szerződéskötés időpontjában, erről azonban a fogyasztónak nincs ismerete. A pénzügyi szolgáltató így nem kockázatot telepít, hanem a fogyasztót tudta nélkül vesztes helyzetbe kényszeríti, mert a bizonyosan bekövetkező esemény, a forint leértékelődésének gazdasági következményeit telepíti rá. Érveiket az ügyben eljárt bíróságok egyike sem cáfolta, a közgazdászok állásfoglalását, amelyekre a felperesek hivatkoztak, anélkül hagyták figyelmen kívül, hogy álláspontjukat kellően indokolták volna, amellyel sérült a régi Pp. 221. § (1) bekezdése is.
[29] Rámutattak, hogy a zálogjog a szerződést biztosító mellékkötelezettség, szükségszerűen járulékos jellegű, ezért érvénytelen szerződés nem biztosítható érvényesen szerződést biztosító mellékkötelezettséggel. Az önálló zálogjogot alapító zálogszerződés a szerződési konstrukció specialitása és járulékos jellege miatt osztotta a perbeli esetben is az alapul szolgáló jogviszony sorsát. Téves a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a kölcsön folyósításának megtörténtére tekintettel a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása nélkül is olyan elszámolási jogviszony keletkezik a felek között, amelyből fennmaradhat zálogjoggal biztosítható alperesi követelés.
[30] A devizaalapú nyilvántartás tisztességtelenségét, a kölcsönszerződés 1.1., 1.3.1., 4.1., 4.7.1. pontjait illetően hangsúlyozták, hogy a jogerős részítélet e körben nem foglalt állást a keresetről: a devizaalapú elszámolás és nyilvántartás szerződéses rendelkezéseinek jogszerűségéről. Az elsőfokú bíróság kizárólag a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) és e) pontjait vizsgálta, emiatt a másodfokú bíróság az el nem bírált keresetről első fokon döntött, de úgy, hogy a devizalapú elszámolásra utaló szerződési feltételeket és az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó kikötéseket egyszerre kezelte. A régi Ptk. 205. § (3) bekezdésére, 4. § (1) bekezdésére, 5. §-ára hivatkozással kifejtették, hogy amennyiben a fogyasztó nem kap tájékoztatást a devizaalapú elszámolás mibenlétéről, eredményéről, kockázatairól, a pénzintézet megszegi az őt terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét, tisztességtelen előnyre törekszik azzal, hogy a kamatelőnyt hosszú távon eltüntető kamatparitás közgazdasági szabálya ismeretében, azt a fogyasztó előtt elhallgatja. A szerződés adós számára kedvezőtlen jellemzőinek elhallgatásával a pénzintézet kedvezőbb helyzetet alakított ki a maga javára, magatartása rosszhiszemű volt, nem felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, visszaélésszerű, ezért a kölcsönszerződés a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis.
[31] Fenntartották, hogy az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezés tisztességtelen a felek szerződésében. A vonatkozó mechanizmus szerződéses feltüntetése nélkül a felperesek átlagos fogyasztóként nem tudták felmérni a szerződéssel vállalt kötelezettségük valós, lehetséges gazdasági hatásait. Egyebekben pedig a reklámok, a devizaelszámolású kölcsönök terjedése és a Bankszövetség 2006. januári nyilatkozatai is azt támasztották alá, hogy a konstrukció veszélytelen. A másodfokú bíróság álláspontjától eltérően állították, hogy a kölcsönszerződés 11. pontjának szövegéből és a pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatásból nem derül ki a jelentős szó értelmezési tartománya, ami egyebekben szubjektív, így a fogyasztó nem is tehette megfontolás tárgyává az árfolyamváltozásból eredő lehetséges hatásokat. Azzal, hogy az árfolyamkockázat viselésének kötelezettsége a kölcsönszerződés 4.1. és 4.3.1. pontjának a folyósításról és a törlesztésről szóló rendelkezéseiből ered, a megjelölt rendelkezésekből önmagában még nem következik a kockázat korlátlan viselésének kötelezettsége. Mindez a kockázatfeltáró nyilatkozatból és a szerződés 11. pontjából következik. Az árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel világosságát és érthetőségét illetően utaltak a régi Hpt. 203. § (6)–(7) bekezdésére, a régi Ptk. 209. § (2) bekezdésére és az EUB C-96/14., C-51/17. számú ítéleteire, amelyek alapján előadták, hogy a perbeli ügyféltájékoztató és a szerződésbe foglalt kockázatfeltáró nyilatkozat nem világos és érthető. Korlátlan kockázatot, tehát olyan fizetési kötelezettséget, amely határtalan, megfontoltan nem lehet vállalni korlátozott fogyasztói jövedelem mellett. A tájékoztatás a kockázat korlátlansága mellett azt a látszatot kelti, hogy a felpereseknek jövedelmi viszonyaikhoz képest van mit mérlegelnie. Amennyiben a fogyasztók vállalása az adott szerződéses feltételben írtak szerint tűrőképességüknek és vagyoni helyzetüknek megfelelő, az soha nem jelentheti korlátlan fizetési kötelezettség vállalását. A tájékoztatás nem világos és nem érthető jellegét alátámasztja álláspontjuk szerint a 2014/17/EU irányelv preambulumának negyedik bekezdése is. Állították, hogy megfelelő tájékoztatás hiányában nem ismerték fel a kapcsolódó árfolyamkockázatot, annak gazdasági hatását. A korlátlan kockázatviselés kötelezettsége a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése és a fogyasztói irányelv 3. cikk (1) bekezdése szerint tisztességtelennek minősülhet egyebekben amiatt is, ha a nyilatkozat miatt a fogyasztó el van zárva annak lehetőségétől, hogy a szerződés bíróság általi módosítását kérje (régi Ptk. 241. §).
[32] Álláspontjuk szerint tévesen értékelte a másodfokú bíróság a kölcsönkérelem vonatkozó részét, miszerint az adósok elismerték a devizahitelek kockázatairól szóló ügyféltájékoztató megismerését és az abban foglaltak tudomásul vételét. Hangsúlyozták, hogy a kockázatfeltárással szemben nem az az elvárás, hogy elérhetőséget a pénzügyi intézmény biztosítsa, hanem az, hogy tartalmát, az ügyféllel való közlését bizonyítsa. Az alperes bizonyítási kötelezettségébe tartozott az ügyféltájékoztató átadásának igazolása a felperesek részére, amellyel szemben a bíróság megalapozatlanul, pusztán a formanyomtatvány erre utaló, az alperes által előre megszövegezett tartalma alapján következtetett arra, hogy az ügyféltájékoztatót az alperes átadta. Sérelmezték, hogy bár beadványaikban részletesen elemezték a kockázatfeltárás tartalmát, ellenérveiket a bíróság meg sem említette, nem cáfolta. Hangsúlyozták, hogy a tájékoztató nem tér ki arra, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozásnak nincs felső határa, hogy a törlesztőrészlet akár jelentősen is emelkedhet, sem pedig arra, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós. Egyebekben pedig a 2. pontja azt a benyomást kelti a laikus fogyasztóban, hogy az árfolyam rá nézve hátrányos vagy előnyös változása azonos eséllyel következhet be. A tájékoztató a kamatváltozás lehetőségének nagyobb teret enged, az előzetes elvárás azonban megalapozatlannak bizonyult a devizakamatok növekedését nézve. Az MNB 2004. évi stabilitási jelentéséből csak a táblázat került átvételre, az, hogy az MNB miért tartja a terméket kockázatosnak, nem.
[33] Állították, hogy a kölcsönkérelem sem tartalmaz tájékoztatást a vizsgált körben, további tartalma az ügyféltájékoztató elismert átvételéről pedig tisztességtelen az EUB C-449/13. számú ítélete szerint.
[34] Nem értettek egyet a másodfokú bíróság megállapításával abban sem, hogy a szerződés 11. pontja önmagában is eleget tesz az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás elvárt tartalmának. Kiemelték, hogy a tájékoztatás hibáit részletesen kifejtették az eljárás során, illetve hogy a jogerős ítélet a kockázatfeltárás elveit nem vonatkoztatta a konkrét szerződéses feltételre. Állították, hogy a vizsgált szerződéses pont blanketta jellegű és tartalmánál fogva megfordítja a bizonyítási terhet, miáltal a Kormányrendelet 1. § j) pontjába ütközik. Mivel a részletes tájékoztatás tartalma, hogy milyen kockázatokra terjed ki, nem rekonstruálható, az akár jelentős mértékben is kifejezés nem világos, nem érthető, a fogyasztó vagyoni helyzetének, fizetőképességének felmérése a bank feladatába tartozott, tisztességtelen a kikötés. Tisztességtelen és jogszabályba ütköző az a része is, amely szerint a fogyasztó a bankkal szemben a jövőben sem érvényesít jogot, hiszen még nem létező jogról tartalmaz lemondást [régi Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pont, 207. § (4) bekezdés, 1/1983. GKT-PKT állásfoglalás]. A kikötés szövegéből nem derül ki annak gazdasági hatása, hogy az árfolyamváltozás mi módon, milyen hatással lesz a törlesztőrészletre. Az ott alkalmazott akár jelentős mérték kitétel a kifejtettek szerint szubjektív fogalom, egzakt tartalommal nem bír. A tájékoztatásból az sem tűnik ki, hogy az árfolyam felső határ nélkül változhat, csak az, hogy az árfolyamkockázat a fogyasztót korlátozás nélkül terheli. Vitatták a jogerős részítélet megállapításának helyességét abban a részében is, hogy a szerződéskötéskor nem volt előre látható a bank részéről a forint árfolyamának lehetséges elmozdulása a svájci frankhoz képest. Hangsúlyozták, hogy megfelelő banki szakismerettel előrelátható volt a mértéke, az aránya, ahogy azt a Bankszövetség is közölte a 2007. évi tevékenységéről adott beszámolóban és a 2008. márciusi anyagában.
[35] Sérelmezték, hogy az eljárt bíróságok azt alátámasztó bizonyíték nélkül fogadták el tényként, hogy a kölcsönkérelem nyomtatványnak része volt az alperes által utóbb csatolt árfolyamkockázati tájékoztató, amelyet a felperesek nem írtak alá, egy másik aláírt okiraton annak átvételét ismerték el aláírásukkal.
[36] Állították, hogy az üzletszabályzat nem vált a felek közötti szerződés részévé. Az alperes sem az üzletszabályzatot, sem a szerződéskötéskor érvényes hirdetményt nem adta át részükre, ezért az abban foglaltakat magukra nézve kötelezőnek nem ismerhették el a IV/4. pontban [régi Ptk. 205/A. § (2) bekezdés, EUB C-449/13. számú ítélet]. A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.074/2010/6. számú jogerős ítéletéből kiemelték, hogy a hirdetményi közzététel önmagában nem elegendő, a hirdetményi kézbesítés tisztességtelen. Állították, hogy az üzletszabályzat és a hirdetmény kapcsán a régi Pp. 196. §-ában írt feltételek nem teljesültek, ezzel ellentétesen tulajdonított a megjelölt iratoknak a szerződés lényeges tartalmát meghatározó szerepet a másodfokú bíróság.
[37] Kérték az EUB előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az általános szerződési feltételként megszerkesztett több dokumentumból álló szerződésnek a bizonyítási terhet a fogyasztóra telepítő azon rendelkezése kapcsán, amely alapján a fogyasztóval szerződő fél olyan általa készített, egyedileg meg nem tárgyalt dokumentumot állít a fogyasztóval kötött szerződés részének, amelyet a fogyasztó nem írt alá.
[38] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. Egyetértett a jogerős ítélet indokaival.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[39] A Kúria – a jelen eljárásban érdemben vizsgálható jogszabálysértések mellett – nem találta indokoltnak, ezért mellőzte a felülvizsgálati eljárás tárgyalásának felfüggesztését és az EUB előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését a felperesek által indítványozott körben [régi Pp. 155/A. § (1)–(3) bekezdés]. A jogerős részítélettel elbírált kereset tárgya, a felülvizsgálati eljárásban rendelkezésre álló bizonyítékok köre és a felülvizsgálati eljárás keretei miatt nem volt jelentősége annak a jogkérdésnek, amely – a későbbiekben részletezettek szerint – a felülvizsgálati eljárásban felmerülő, illetve érdemben vizsgálható jogszabálysértéseken kívül irányult a fogyasztóvédelmi rendelkezések értelmezésére. Adott dokumentum megismerhetővé tételére vonatkozó általános szerződési feltétel kapcsán, annak a bizonyítási terhet alakító tartalmán keresztül – kiemelten a [48] és a [74] bekezdésben kifejtett indokok miatt – megalapozatlanul érveltek az ügyben a felperesek az előzetes döntéshozatal szükségességével.
[40] A Kúria a jogerős részítéletet a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az ott megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
[41] Előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogkérdések döntő többségében a Kúria – az alábbiakban részletezettek szerint – már állást foglalt: a kialakult ítélkezési gyakorlatát jelen ügyben is irányadónak tekinti.
[42] A Kúria a devizaalapú kölcsönszerződések érvényességét a kölcsön összege és a törlesztőrészletek meghatározottsága szempontjából már több jogegységi határozatában vizsgálta: iránymutatást adott a 6/2013. PJE jogegységi határozaton túl az 1/2016. PJE jogegységi határozatban is. Utóbbi jogegységi határozat volt az egyben, amely a bírói gyakorlatban a türelmi idő megítélésében korábban mutatkozó eltérést és bizonytalanságot megszüntette.
[43] A devizaalapú kölcsön lényegéből, vagyis abból következően, hogy az adós tartozása devizában keletkezik és így kerül megállapításra, a kölcsön folyósítása és törlesztése pedig egyaránt forintban történik, az adós forintban teljesítendő fizetési kötelezettsége a forint erősödésétől, gyengülésétől függ. A devizaalapú kölcsönszerződés jellege – a kirovó és a lerovó pénznem eltérése és ebből adódó lényege – nem zárja ki ugyanakkor a törlesztés összegének meghatározottságát a szerződéskötés időpontjában. A devizaalapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül a kirovó pénznemben meghatározott összegben. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből ugyanakkor szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti (6/2013. PJE III/1. indokolás).
[44] A felek szerződésében alkalmazott devizakonstrukcióban a szerződés a folyósítani vállalt kölcsön devizaösszegeként 140 294 CHF, illetve mellette a folyósítási limit forintösszegének (18 575 000 forint) feltüntetése mellett – a kettő összefüggésének tisztázásán és a további rendelkezéseken keresztül – egyértelműen meghatározta a folyósítandó kölcsönösszeg devizában történő megállapításához az átszámításra irányadó időpontot (folyósítás napja) és a vonatkozó árfolyamot (az alperes által alkalmazott deviza vételi árfolyam) az 1.1. pontban, amellyel maradéktalanul teljesült a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott követelmény, ahogyan azt a Kúria az 1/2016. PJE jogegységi határozatban már értelmezte. A régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontjában írt elvárás teljesüléséhez egyebekben nem érvényességi kelléke a szerződésnek a kirovó pénznem megjelölésén túlmenően – akár naptárszerű megjelöléssel, akár más, egyértelmű meghatározással (pl. a folyósítást megelőző napon) – az irányadó átszámítási időpont megjelölése, ez utóbbi ugyanis – a felek eltérő rendelkezésének hiányában – ipso iure a folyósítás napjában rögzülne a régi Ptk. 231. § (2) bekezdésében írtak szerint, és az sem, hogy a kölcsönadott devizaösszeget tételesen szerepeltesse. Megfelel a devizaalapú kölcsönszerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában írtaknak, ha rögzíti a törlesztőrészletek számát, azok pontos száma, vagy a futamidő és a törlesztés gyakorisága megadásával, meghatározza a törlesztőrészletek összegét a számítás módja és az ehhez szükséges adatok egyértelmű megadásával, továbbá tartalmazza a törlesztési időpontokat, vagyis az egyes törlesztő részletek esedékességét, akár annak naptárszerű megjelölésével, akár annak más, egyértelmű meghatározásával (pl. míg az első törlesztő részlet a folyósítást követő napon esedékes, addig a további törlesztő részletek havonta, az első törlesztés napjának megfelelő naptári napon esedékesek; kiszámítható a törlesztő részletek esedékessége akkor is, ha a szerződés azt tartalmazza, hogy az adós minden hónap 5. munkanapján köteles teljesíteni). A törlesztések tekintetében sem érvényességi kelléke a szerződésnek, hogy tételesen tartalmazza a törlesztőrészletek összegét akár a kirovó, akár a lerovó pénznemben, mint ahogy az sem, hogy dátumszerűen rögzítse az irányadó átszámítási időpontot. Kiszámíthatónak minősül a törlesztőrészletek összege, ha az az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában pontosan meghatározható. Az előzőekben ismertetett elvárás teljesül a perbeli kölcsönszerződés alapján, amely az 1.1. pontból következően szükségszerűen csak tájékoztató jelleggel adta meg az induló törlesztőrészlet adatát 719,01 CHF összegben, de mind az első részletet, mind a futamidő alatt teljesítendő további törlesztőrészleteket – esedékességük, számuk, összetevőik és az irányadó árfolyam szabályozásával – kiszámíthatóvá tette a szerződés az 1.1., a 3. és a 4. pontjai egybevetésével (1/2016. PJE jogegységi határozat IV/1. és 2. pont).
[45] A THM mikénti feltüntetését illetően a Kúria a 6/2021. PJE jogegységi határozatában értelmezte a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontját: a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés akkor tekinthető semmisnek a régi Hpt. hivatkozott rendelkezése alapján, ha az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót egyáltalán nem tartalmazza. Csak a THM hiánya és nem annak téves (hibás) megjelölése eredményez tehát semmisséget az régi Hpt. értelmezett szabálya alapján.
[46] Mindebből következik egyúttal – nem csak a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjának, de a c) pontjának értelmezésére tartozóan is –, hogy amennyiben a fogyasztási kölcsönszerződés valamely költséget nem vesz figyelembe és nem tüntet fel kellőképpen akár külön nevesítetten, akár a THM elemeként, mindez a szerződés teljesítésére tartozó kérdés: a hitelező ebben az esetben a kölcsönszerzősben nem szereplő költséget nem számíthatja fel az adóssal szemben.
[47] Nem volt megállapítható az ügyben, hogy a jogerős részítélet eredményeként – a felülvizsgálati kérelem hivatkozásának megfelelően – a felperesek keresetének egy része elbírálatlan maradt. Amellett, hogy felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott megfelelő, a régi Pp. 213. § (1) bekezdésére történő hivatkozást, ami a felülvizsgálati eljárás korlátai miatt kizárta a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatát az adott részében [régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény], kiemeli a Kúria, hogy az iratokból megállapíthatóan maguk a felperesek is összefüggőként és együttesen adták elő – egyébként a szerződéses konstrukció természetének megfelelően – a devizaalapú elszámolásra és az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó kikötések tisztességtelenségét.
[48] A Kúria érdemben is egyetértett az ügyben eljárt bíróságok álláspontjával: a felperesek részére a szerződéskötést megelőzően adott, az árfolyamkockázat mibenlétére, összefüggéseire és annak a fogyasztó gazdasági helyzetére gyakorolt lehetséges hatására kiterjedő tájékoztatás alapján – az alábbiakban részletezettek szerint – nem volt tisztességtelennek tekinthető a felek közti kölcsönszerződés szabályozása az árfolyamkockázat viselését illetően.
[49] Előrebocsátja ezzel kapcsolatban a Kúria, hogy jelen ügyben az árfolyamkockázat kérdésköréhez kapcsolódóan felmerülő további kérdés, hogy a felperesek megkapták-e, avagy sem az Ügyféltájékoztató a devizahitelek kockázatairól megnevezésű dokumentumot, ahogy arról maguk a 2008. május 27-én kelt kölcsönkérelem nyomtatványán nyilatkoztak, a bizonyítékok értékelésére tartozott. Az ügyben eljárt bíróságok bizonyítékértékelő munkájának eredménye tehát az ítéletben levont következtetésük az ügyféltájékoztató megtörtént átadására, valamint a tartalmára is az alperes által csatolt iratban rögzített tartalommal. A felülvizsgálati kérelem viszont az előzőekkel szemben – a jogerős részítélet indokainak cáfolatára – nem tartalmazott hivatkozást a rPp. 206. §-ának megsértésére, miből következően nem volt érdemben vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban, annak korlátai miatt az, hogy a felperesek megkapták-e a vizsgált tájékoztatást [régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy a felpereseknek a hitelkérelem 6. oldalán tett nyilatkozatuk tartalma, az ügyféltájékoztató ott kiemelt elnevezése és a külön iratba foglaltan rendelkezésre álló, Ügyféltájékoztató a devizahitelek kockázatairól (a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ajánlása alapján) megnevezésű dokumentum (a továbbiakban: kockázatfeltáró nyilatkozat) összevetésével megállapítható volt logikai lánc az értékelt iratok között, miből következően jogszabálysértés nélkül következtettek a bíróságok az iratokhoz csatolt ügyféltájékoztató átadására a felperesek részére.
[50] Erre figyelemmel az árfolyamkockázat mibenlétével és összefüggéseivel kapcsolatban a felperesek részére adott tájékoztató megfelelősége, és ebből következően a perbeli szerződésnek az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltételei tisztességtelenségének vizsgálata során a szerződést megelőző kockázatfeltáró nyilatkozat és a megkötött kölcsönszerződés vonatkozó szabályozása együttesen bírtak jelentőséggel [régi Ptk. 205. § (3) bekezdés, 209. § (1) és (2) bekezdés, 2/2014. PJE jogegységi határozat, C-186/16. számú ítélet].
[51] Az árfolyamkockázat a kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből adódó, szükségképpeni és automatikus következmény, a devizaalapú kölcsönszerződések jellegéből következik [6/2013. PJE jogegységi határozat III/2. a) pontjához tartozó indokolás; EUB C-51/17. számú ítélet]. A kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései a szerződés főszolgáltatására vonatkoznak, ezért adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt idézhetik elő a szerződés – egészének – érvénytelenségét, a kikötések tisztességtelenségén keresztül [1/2014. PJE jogegységi határozat 1. pontjához tartozó indokolása].
[52] Az árfolyamkockázat mibenlétét szabályozó szerződéses feltételek átláthatóságával kapcsolatban felállított követelményrendszert maga a fogyasztói irányelv, az irányelvet a hazai jogba átültető szabályozás, valamint az EUB-nak a fogyasztói irányelvet kötelező jelleggel értelmező ítéletei adják meg, miként azokat a Kúria is értékelte és figyelembe vette vonatkozó jogegységi döntése meghozatalakor [2/2014. PJE jogegységi határozat 1. pontjához tartozó indokolás], azóta pedig jogegységi panaszeljárásban a Jpe.I.60.015/2021/15. számon meghozott – a Magyar Közlöny 243. számában 2021. december 28-án megjelent – jogegységi hatályú határozatában.
[53] Az árfolyamkockázattal összefüggésben a fogyasztó részére adott tájékoztatás megfelelőségét és az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését előíró szerződéses feltételek átláthatóságát tekintve a Kúria a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatában – a konkrét panaszeljárásban a felekre kiterjedő hatállyal vizsgált jogkérdésbeli eltérés és indokoltságának megállapítása, valamint a támadott határozat hatályának fenntartása mellett – döntött egyben a bíróságokra a továbbiakban kötelező értelmezésről [a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 25. §, 41/D. § (1) bekezdés], ami egyben azt is jelenti, hogy a Kúria bármely korábbi határozatának a Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozatban megadottól eltérő jogértelmezése kötelező erejűként már nem hivatkozható.
[54] A Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozat indokolásában a Kúria az EUB fogyasztói irányelvet értelmező határozatainak értékelésével levezette és összefoglalta a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének esetről-esetre gazdagodott konjunktív feltételrendszerét.
[55] Idetartozóként elsőként az EUB előtt C-26/13. számon indult előzetes döntéshozatali eljárást emelte ki, amelyben az alapügyben vizsgált devizaalapú szerződésben kikötött árfolyamrés, vagyis a folyósításra előírt vételi típusú árfolyammal szemben a törlesztőrészletek kiszámítására az adott deviza eladási árfolyama alkalmazását lehetővé tévő szerződéses feltétel volt releváns. Az EUB a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdésének értelmezésével úgy foglalt állást, hogy az adott alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén a szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazásának követelménye alatt nem kizárólag az érintett feltétel nyelvtani szempontú érthetőségét kell érteni a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket. Az EUB ebben az ítéletében a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdésével összefüggésben a világos és érthető megfogalmazás szempontrendszerébe tartozóként generális jelleggel határozta meg az alaki és nyelvtani érthetőség teljesülését, továbbá ezen felül a fogyasztó megalapozott döntéséhez olyan egyértelmű és érthető kritériumok megadását, amelyekből a fogyasztó előre láthatja a kikötés eredményeként jelentkező, őt érintő gazdasági következményeket. Szintén általánosan megfogalmazott követelményként jelenik meg az EUB ítéletében az az elvárás, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani a szerződés valamennyi feltételének, továbbá a szerződéskötés következményeinek megismerhetőségére. A felállított szempontrendszer alkalmazása során fogyasztó alatt nem a konkrét fogyasztó értendő, hanem az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó. Az EUB ítéletének az a része, amely meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működése, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszony bemutatásának elvárására vonatkozik, a konkrét előzetes döntéshozatali eljárás alapját jelentő szerződéses feltételre specializált megállapítás, abból következően, hogy az eljárásban vizsgált különnemű árfolyamok kikötése – a szerződéses feltétel természetéből adódóan – feltételez és magában hordoz egy szükségszerű számítási műveletet.
[56] Az EUB a C 186/16. számú ítéletében – deviza (és nem devizaalapú) szerződések kapcsán – arra mutatott rá a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdésének értelmezésekor, hogy a szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazásának követelménye azt jelenti, hogy a hitelszerződések esetén a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben ez a követelmény magában foglalja, hogy annak a feltételnek, amely szerint a kölcsönt ugyanabban a külföldi pénznemben kell visszafizetni, mint amelyben folyósították, nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.
[57] A C-51/17. számú ítélet már kifejezetten a magyar hitelezési gyakorlat és szabályozási környezet ismeretében az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződéses feltétellel összefüggésben értelmezte a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdését. Kimondta, hogy a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának követelménye ahhoz, hogy a fogyasztók tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánoson tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is. A pénzügyi intézmények feladatába tartozó tájékoztatásnak ki kell terjednie a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására. Mindezek közelebbről annyit jelentenek, hogy a kölcsönfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia egyrészt arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik ahhoz a devizához képest, amelyben a kölcsönt nyújtották; másrészt fel kell hívnia a banknak a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra; végül pedig a fogyasztó számára tényleges lehetőséget kell biztosítani az összes szerződéses feltétel megismerésére.
[58] Az EUB a C-776/19-C-782/19. számú egyesített ügyekben megerősítette, hogy a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés keretében az e szerződésben foglalt azon feltételek átláthatóságának követelménye, amelyek előírják, hogy (…) az árfolyamkockázatot a kölcsönfelvevő viseli, teljesül, amennyiben a szolgáltató olyan kellő és pontos tájékoztatást nyújtott a fogyasztónak, amely lehetővé teszi a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára, hogy megértse a szóban forgó pénzügyi mechanizmus konkrét működését, és így felmérje az ilyen szerződési feltételek által ugyanezen szerződés teljes időtartama alatt a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős negatív gazdasági következmények kockázatát.
[59] Az EUB a korábbi ítélkezési gyakorlatból összefoglalóan vezette le a C-227/18. magyar előterjesztésre indult ügyben az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztató tisztességtelenségének a tagállami bírák által az egyedi ügyekben vizsgálandó értelmezési támpontjait. Végzésében emlékeztetett arra, hogy fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelmény még akkor is alkalmazandó, ha a feltétel e rendelkezés értelmében a „szerződés elsődleges tárgya” fogalmi körébe tartozik. Az ilyen feltételek ugyanis csak akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha az illetékes nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az eladók vagy szolgáltatók azokat világosan és érthetően fogalmazták meg. A szerződési feltételek átláthatóságának a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdéséből fakadó követelményét illetően az EUB hangsúlyozta, hogy ez a követelmény nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem épp ellenkezőleg, az említett irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezért a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, és következésképpen az átláthatóságnak az ugyanebben az irányelvben előírt e követelményét kiterjesztő módon kell érteni. A devizaalapú kölcsönszerződés esetében ezért az említett követelményt úgy kell értelmezni, hogy a szerződés átláthatóan tüntesse fel azon mechanizmus konkrét működését, amely a fogyasztóra telepíti az árfolyamkockázatot, átláthatóan írja elő a hitelező által a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott, devizában kifejezett összegnek és a nemzeti fizetőeszközben teljesítendő törlesztőrészletek összegét, és átláthatóan meghatározza a futamidőt. Így a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelheti az e szerződésből eredően őt érintő gazdasági következményeket, köztük különösen a kölcsönének teljes költségét. A devizakölcsönt felvevő fogyasztónak azon árfolyamkockázatról, amelynek ki van téve, egyértelmű tájékoztatást kell kapnia, így arról is, hogy e kockázat számára esetlegesen gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben a kölcsönt törlesztenie kell, és amelyben rendszerint jövedelmét kapja, leértékelődik. Ennek keretében a szolgáltatónak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra. A fogyasztónak a kölcsönadott összegről, a törlesztőrészletek összegéről, valamint a futamidőről való tájékoztatását illetően, amennyiben ezek többek között a folyósítás, illetve a törlesztőrészletek esedékességének időpontjában érvényes árfolyamtól függnek, a világos és érthető megfogalmazás követelménye előírja, hogy a kölcsönadott összeg és a törlesztőrészletek összegének számítási mechanizmusa, valamint az alkalmazandó árfolyam átlátható legyen. A szerződési feltételek e szempontrendszernek való megfeleléséről csak az összes releváns ténybeli elemet ismerő, konkrét ügyben eljáró bíróság tud állást foglalni. Vizsgálódása során e feltételeknek nem csupán maga a megfogalmazása, hanem a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során a kölcsönfelvevőnek nyújtott tájékoztatás is szerepet játszik. E vizsgálat során, még ha a szerződéses feltételek nem is utalnak kifejezetten arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a fogyasztó a hitelező által rendelkezésére bocsátott információk összessége alapján képes volt e értékelni az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.
[60] A Kúria Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozata az előzőek értékelésével kimondta egyrészt: megfelel a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdésében előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének a devizaalapú kölcsönszerződés, ha olyan feltételt tartalmaz, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, és amely csak tájékoztató jelleggel említi meg a kölcsön devizában kifejezett összegét és a törlesztőrészletek nemzeti fizetőeszközben kifejezett összegét, amennyiben egyfelől a fogyasztót nem csupán arról a lehetőségről tájékoztatták, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni tudja az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is, és másfelől a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott teljes összeg és a törlesztőrészletek összege egyértelműen meghatározható. Mivel ezek a folyósítás, illetve a törlesztőrészletek esedékessége időpontjában érvényes árfolyamtól függnek, a világos és érthető megfogalmazás követelménye előírja, hogy ezen összegek számítási mechanizmusát, valamint az alkalmazandó árfolyamot átlátható módon kell ismertetni.
[61] A 2/2014. PJE határozat további alkalmazását érintően – elvi tartalommal – kimondta még a Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozat, hogy a 2/2014. PJE határozat 1. pontja a következő kötelező értelmezéssel alkalmazható a továbbiakban: akkor megfelelő tartalmú az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a nemzeti fizetőeszköz (a forint) árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat, és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának, a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet.
[62] Az előzőekben ismertetett követelményrendszernek a keresettel támadott szerződéses feltételekre konkretizált alkalmazásával leszögezi a Kúria, hogy a felperesek az árfolyamkockázat viseléséről nem egyedül és első ízben az aláírt kölcsönszerződés vizsgált pontjából (11.) szereztek tudomást, hanem az alperestől már a szerződéskötéseket megelőzően tájékoztatást tartalmazó iratot kaptak az árfolyamkockázat mibenlétéről, az általuk aláírt – az alábbiakban részletesen elemzett – kockázatfeltáró nyilatkozat szerint.
[63] A szerződési feltételek világos és érthető jellegéhez alapvető jelentőségű – de nem egyedüliként érvényesülő – alaki, nyelvtani szempontból elvárt érthetőséggel kapcsolatban megállapítható, hogy mind a kockázatfeltáró nyilatkozat, mind pedig a vizsgált 11. szerződéses pont – szerkezeti elhelyezésükből, valamint megszövegezésükből adódóan – áttekinthető szerkezetben, egyértelműen azonosítható és értékelésre alkalmas, érthető tartalommal jelentek meg a fogyasztó számára. A perbeli esetben az alaki szempontú érthetőség elvárása ezáltal nem sérült. Az alperes által alkalmazott megoldás – a külön okiratba foglalt kockázatfeltáró nyilatkozattal a fogyasztók előtt a szerződéskötést megelőzően feltárt és megismertetett ügyleti kockázatokra, majd a fogyasztók ezt követő, a szerződés megkötésével egyidejű nyilatkozatával a korlátlan árfolyamkockázat viseléséről – a szerződéskötés következményeinek kellő idejű megismerhetőségét biztosította, ahogy arra vonatkozó elvárását az EUB is következetesen megfogalmazta korábban vizsgált ítéleteiben.
[64] A felperesek részéről a kölcsönszerződés megkötését megelőzően megismert kockázatfeltáró nyilatkozat vizsgálatával megállapítható, hogy az irat szemléltető, a forint árfolyamának a szerződésben kikötött devizához képest lehetséges változására részletes és informatív szöveges magyarázatot adott a devizaalapú kölcsönügyletekben rejlő – a forintügyletektől eltérő – kockázatokra, egyben a svájci frank alapú kölcsönügyleteknek az euró alapú ügyleteket is meghaladó kockázatára. A vizsgált kockázatfeltáró nyilatkozatnak „A devizahitel” címszó alatt elhelyezett első két bekezdése – összevetésüket kellően szolgáló alakban, egymást követően, két külön bekezdésben – hangsúlyozottan szerepeltette a devizaalapú hitelezés kockázatának alapvető okát: a forinttól különböző pénznemben (devizában) meghatározott kölcsönösszeg forintban történő folyósítását, illetve hogy a hitel törlesztése is forintban történik. Hangsúlyozta, hogy belföldön a hitel törlesztéséhez forintra van szükség és az ehhez szükséges jövedelem is forintban keletkezik. Kitért arra, hogy az alperes euró és svájci frank alapú hiteleket kínál, illetve hogy a devizahitel kamatlába az adott deviza pénzpiaci kamatszintjének megfelelően általában alacsonyabb, mint a forinthitelek jelenlegi kamata. Az ezt követő 1. pont tartalmazta a vételi és az eladási árfolyam különbségének ismertetését, kiemelten azt, hogy az alperes – a devizában nyilvántartott hitel forintban történő folyósításához – a folyósított devizahitel összegét előzetesen átszámítja forintra: ilyenkor deviza vételi árfolyamot alkalmaz, mintha megvásárolná az ügyféltől azt a devizaösszeget, amelynek ellenértékét forintban megfizeti; a hitel törlesztésekor pedig ugyanez fordítva játszódik le: amikor az ügyfél a törlesztőrészletet forintban fizeti, az alperes azt deviza eladási árfolyamon számítja át devizára, mintha eladta volna ügyfelének a törlesztéshez szükséges devizaösszeget. A vételi és az eladási árfolyam különbözik: a vételi árfolyam alacsonyabb az eladásinál; a különbség mértéke változó, ami többletterhet jelenthet (2005. január 1-jétől a THM már tartalmazza ezt a költségelemet is).
[65] Az árfolyamváltozás címet viselő 2. pont kiemelte elsőként, hogy a hitel devizaneme és a forint közötti árfolyamváltozás hatással van mind a folyósított hitelösszegek, mind a törlesztőrészletek – tőke-, kamat- és kezelési költség tartozás – mértékére: ha a szerződéskötés és a folyósítás között a forint árfolyama gyengül az adott devizával szemben, akkor több forint kerül folyósításra (de maximum a folyósítási limitnek megfelelő összeg); ha viszont a forint árfolyama erősödik, akkor a folyósításra kerülő forintösszeg kevesebb lehet, mint amire az ügyfél a kölcsönszerződés megkötésekor számított, ami különösen lakásvásárlási és hitelkiváltási célú kölcsönöknél okozhat problémát. Bemutatta az adott pont mindezt a törlesztőrészletekre vetítetten is: ha a forint árfolyama erősödik, akkor kevesebb forintot kell fizetni a devizában kifejezett törlesztőrészlet fejében, azaz a hitel a futamidő alatt „olcsóbbá” válik; ha azonban a forint árfolyama gyengül, akkor a devizában kifejezett törlesztőrészlet forintra átszámított összege magasabb lesz, azaz „drágul” a hitel. A forint erősödése tehát könnyít a törlesztési terheken, gyengülése pedig növelheti azokat.
[66] Az irat 3. pontja bemutatta a kamatváltozás lehetőségét: a devizahitelek kamatai az euró és a svájci frank kamatnövekedése miatt változhatnak, amelynek megfelelően a bank módosíthatja az irányadó devizakamatlábat, amelynek aktuális mértékét a hirdetményben teszi közzé, és erre figyelemmel az aktuális kamatlábon újraszámolja a devizában kifejezett havi törlesztőrészletek mértékét. Itt tért ki a kockázatfeltáró nyilatkozat arra és hívta fel külön az ügyfél figyelmét, hogy hosszabb távon a forintkamatláb várható csökkenése, illetve a devizakamatlábak potenciális növekedése jelentősen mérsékelheti a devizahitelek jelenlegi előnyét: hogy jelenleg mind az eurózónában, mind Svájcban rendkívül alacsonyan, történelmi mélyponton van a kamatszint; a múltbeli adatokból kiindulva középtávon devizakamat-emelésre is lehet számítani. A kamatemeléssel párhuzamosan vagy ettől függetlenül is bekövetkezhet a forint árfolyamának gyengülése. Utalt a bank által alkalmazott egyéves kamatperiódusra, amelyen belül változatlan marad a kamat, és nem módosul a deviza árfolyamváltozása miatt sem a devizában meghatározott törlesztőrészletek mértéke, de forintban meghatározott ellenértéke függ a bank mindenkori eladási árfolyamától. Ezt követően táblázat szemléltette a devizára vonatkozó kamatemelkedés modellezett értékei (0 százalékpont, 1,5 százalékpont, 3 százalékpont) és a forint árfolyamalakulása (0%-os, 10%-os, 20%-os) figyelembevétele mellett a havi törlesztőrészletek változásának számszerűsített lehetőségét. A táblázat adatai szerint a törlesztőrészlet egyedül akkor változatlan, ha sem a forint árfolyama nem gyengül, sem a devizakamat nem emelkedik, míg egyaránt 20%-os törlesztőrészlet emelkedéshez vezet a 20%-os árfolyamgyengülés a kamat változatlansága mellett, és az is, ha a forint árfolyama csak 10%-kal gyengül, de közben a devizakamat-emelkedés 1,5 százalékpontot jelent. Közel egyformán vezet 31%-os törlesztőrészlet emelkedéshez, ha a forint árfolyama 20%-os mértékben gyengül 1,5 százalékpontos kamatemelkedés mellett, illetve ha 10%-os árfolyamgyengülés 1,5 százalékpontos devizakamat-emelkedés mellett jelentkezik. Amennyiben viszont 20%-os árfolyamgyengüléshez 3 százalékpontos kamatemelkedés társul, az a törlesztőrészletek mértékében 43%-os emelkedést idéz elő.
[67] A kockázatfeltáró nyilatkozat az ezt követő 4. pontban kitért a pótfedezet, illetve a kötelező előtörlesztés kérdésére, idetartozóan arra, hogy a forint gyengülése megnöveli az ügyfélnek az MNB mindenkori középárfolyamán forintban meghatározott devizatartozásának arányát a hitel ingatlanfedezetének hitelbiztosítéki értékéhez viszonyítva, amelyet a bank a futamidő alatt folyamatosan figyelemmel kísér. Amennyiben a fennálló tartozás meghaladja a hitelbiztosítéki érték 70%-át, a bank felszólíthatja az ügyfelet a fedezet kiegészítésére (pótfedezet) vagy kötelező előtörlesztésre, melyek elmaradása esetén a kölcsönszerződést felmondhatja.
[68] Az ezt követő 5. pont – Forint vagy deviza? cím alatt – összefoglaló jelleggel tartalmazta, hogy a devizában nyújtott hiteleknél a forinthitelekkel ellentétben a törlesztőrészlet alapját képező tőke, illetve kamat mértéke is változhat, ezáltal a devizaalapú hitelek havi törlesztőrészletei a forinthiteleknél gyakrabban és nagyobb mértékben ingadozhatnak. Ebből következően célszerű, hogy az ügyfelek hitelfelvételi döntésüket ne a jelenlegi kamat- és árfolyamszint alapján maximalizálják: azaz az így kiszámított törlesztőrészletet ne tekintsék fixnek, és a jövedelmükből maximálisan hiteltörlesztésre fordíthatónak, hanem kalkuláljanak a jövőbeni törlesztőrészlet esetleges jelentős ingadozásával, illetve tartós növekedésének lehetőségével.
[69] Megjegyezte még az irat e pontban, hogy az euróövezethez csatlakozás egyedül az euróhitelek esetén jár az árfolyamkockázat megszűnésével; más devizák, például a svájci frank esetében a devizahitelek kockázatai továbbra is fennmaradnak.
[70] A 6. pontban írt összegzés a rövid futamidőre (például autóvásárlásra) felvett devizahitel esetén az alacsony kamatok mellett az árfolyamkockázatot és a hitel fent leírt járulékos költségeit, devizahitel hosszútávra tervezett felvétele esetén pedig (például lakás) az ismertetett szempontok szerint még a kamatváltozás lehetőségét is hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a jelenleg olcsó devizahitelek kamatterhei várhatóan növekedni fognak, ám annak mértékét senki nem tudja megjósolni.
[71] A felek között – a már ismertetett tartalommal – megkötött devizaalapú kölcsönszerződés utalt a kirovó és a lerovó pénznem eltérésére (1.1., 4.1., 4.7.1.): a svájci frankban meghatározott kölcsönösszegre, egyúttal a folyósítás és a törlesztések pénznemeként egyaránt a forintban történő teljesítésre.
[72] Mindezeket követően szól a keresettel támadott kölcsönszerződés 11. pontja a felperesek adósként megtett nyilatkozataként arról, hogy a kölcsön kockázataival kapcsolatban a hitelező által részükre nyújtott részletes tájékoztatást megismerték, megértették, a devizahitel igénybevételével együtt járó és kizárólagosan őket terhelő kockázatával tisztában vannak. Nyilatkoztak, hogy tudomásuk van azon árfolyamkockázatról, hogy a futamidő alatt a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyamának kedvezőtlen változása (azaz a folyósításkor érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése) esetén a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet, amely kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben ők viselik. Kijelentették, hogy az árfolyamkockázatból adódó lehetséges hatásokat alapos megfontolás tárgyává tették, és a kockázatot fizetőképességüknek és vagyoni helyzetüknek megfelelően mérlegelve vállalták.
[73] A felek közti kölcsönszerződés vizsgált pontja és a szerződéskötést megelőző kockázatfeltáró nyilatkozat együttesen meghatározott tartalma alapján megállapítható: a felperesek – az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjén keresztül – nemcsak azt vehették számításba, hogy a perbeli kölcsönszerződéshez kapcsolódik árfolyamkockázat, de fel kellett ismerjék annak konkrét lényegét, mibenlétét, a fizetési kötelezettségükre gyakorolt hatását, továbbá azt is, hogy kockázatviselésüknek nincs felső határa, az korlátlan. A perbeli kockázatfeltáró nyilatkozatból kitűnik, hogy a felek közti ügylethez kapcsolódik árfolyamkockázat, illetve hogy azt kizárólag a fogyasztó viseli, és figyelemfelhívó az árfolyamkockázatnak a fogyasztó pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt lehetséges gazdasági hatását érintő részében is: megfelelően értékelteti az irat az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő mechanizmus konkrét működésén keresztül, egyúttal az árfolyamváltozás lehetséges mértékének, illetve azzal összefüggésben a fogyasztó fizetési kötelezettsége jelentős változásának és elnehezülésének szöveges és táblázatos szemléltetésével is, hogy a forint leértékelődésével a kockázat a fogyasztó számára gazdaságilag akár nehezen elviselhetővé is válhat. A vizsgált kockázatfeltáró nyilatkozatban foglaltak alapján a fogyasztó megfelelően értékelni tudta az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is, amelyet a 11. szerződéses pont is egyértelműsített.
[74] Az általános szerződési feltételek ilyen szabályozási megoldása megfelel az átláthatóság ismertetett – a Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozatban összegzett – követelményének, világosnak és érthetőnek tekinthető, miből következően nem volt megállapítható a keresettel támadott kölcsönszerződés árfolyamkockázat viselését szabályozó – a szerződés főszolgáltatására vonatkozó – általános szerződési feltételeinek tisztességtelensége, és emiatt a perbeli szerződés egészének érvénytelensége [régi Ptk. 209. § (1) bekezdés, 209/A. § (2) bekezdés, 239. (2) bekezdés; 1/2014. PJE jogegységi határozat 1. pontjához tartozó indokolás].
[75] Tévesen utaltak a felperesek a kölcsönszerződés 11. pontjában foglalt rendelkezés joghatásaként a bizonyítási teher fogyasztóra hátrányos megfordítására és a kikötés ebből következő tisztességtelenségére is. A fogyasztó általános szerződési feltételben rögzített nyilatkozata arra, hogy valamely tájékoztatás – legyen az a pénzügyi intézményt a devizaügylet kockázatait illetően terhelő tájékoztatás – részére megtörtént, csupán adott tájékoztatás megtörténtének tényét igazolja, de konkrét tartalmát – és ezáltal tartalmi megfelelőségét – nem. Az adott szerződéses feltétel nem befolyásolja a fogyasztóval szerződő fél bizonyítási kötelezettségét: a pénzügyi intézmény kötelezettsége ebben az esetben is a jogszabály alapján őt terhelő tájékoztatás mibenlétének tisztázása és igazolás a perben, ahogy az jelen ügyben is történt.
[76] Megalapozatlanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a jogerős részítélet jogszabálysértő jellegére a felek közti szerződés részévé vált üzletszabályzattal kapcsolatban. A régi Ptk.
205/B. §-ának ügyben releváns (1) bekezdése ahhoz, hogy az egyik szerződő fél által kidolgozott általános szerződési feltétel [205/A. § (1)–(3) bekezdés] részévé váljon a szerződő felek megállapodásának, tartalmának megismerését és elfogadását követeli meg a másik fél részéről. Mindez az adósoknak a szerződés IV/4. pontjában foglalt nyilatkozatával igazoltan teljesült az ügyben. A felülvizsgálati kérelem a régi Ptk. előzőekben bemutatott szabályozási tartalmával ellentétes érvelést tartalmazott, ezen felül pedig tévesen utalt az EUB C-449/13. számú ügyben hozott ítéletére is, amelyben az EUB nem az általános szerződési feltételek megismerésének tényével kapcsolatban, hanem olyan záradék felől foglalt állást, amely a 2008/48/EK irányelv 5. és 8. cikkében a hitelajánlatok összehasonlításához szükséges információk átadásával, a fogyasztó hitelképességével összefüggésben tartalmazta a fogyasztó nyilatkozatát a szükséges tájékoztatás megtörténtéről. Egyebekben az ügyben eljárt bíróságok ezzel kapcsolatos bizonyítékértékelő munkáját a felperesek a régi Pp. 206. §-ára hivatkozással szintén nem támadták a felülvizsgálati eljárásban, ezért az – a felülvizsgálati eljárás már jelzett korlátai miatt – nem volt felülbírálható.
[77] Jogszabálysértés nélkül foglalt állást a jogerős részítélet a kölcsönszerződés jóerkölcsbe nem ütköző jellegének kérdésében is, amellyel a Kúria egyetért. A felülvizsgált határozat helyes indokainak megismétlése nélkül azt emeli ki, hogy amennyiben pénzügyi intézmény a fogyasztóval kötött devizaalapú kölcsönszerződéssel összefüggésben nem ad megfelelő tájékoztatást a devizaalapú kölcsönszerződés jellegéből következő árfolyamkockázattal összefüggésben, az általános szerződési feltételeknek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt a kikötések tisztességtelenségén keresztül idézhetik elő a szerződés – egészének – érvénytelenségét [1/2014. PJE jogegységi határozat 1. pontjához tartozó indokolása]. A felperesek ezzel kapcsolatos hivatkozása – ahogy arra a jogerős részítélet helytállóan utalt – többlettényállási elemet nem tartalmazott. Egyébként pedig gondolatmenetükkel ellentétes tartalmú a perben vizsgált kockázatfeltáró nyilatkozat, amely – kiemelten a 3. és a 6. pontjaiban – egyértelműen kitért a kamatváltozás lehetőségére, idetartozóan arra is, hogy hosszútávon a devizahitel nem nyújtja a felvételekor jelentkező előnyöket.
[78] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős részítéletet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.VI.30.098/2021/6.)