I. Az „all risks” vagyonbiztosítás minden olyan kárra fedezetet nyújt, amelyet a szerződés nem jelöl meg kizárásként. Ha a biztosítási szerződés ilyen általános fedezetvállalást tartalmaz a káreseményekre, de azt leszűkíti az előre nem látható, véletlenszerű, váratlan károkra, úgy a biztosítottnak a biztosítási esemény bizonyítása körében nemcsak a kárt, hanem azokat a tényállításait is bizonyítania kell, amelyekre alapozva állítja, hogy előre nem látható kár érte.
II. Az általános fedezetvállalást tartalmazó vagyonbiztosítási szerződés valamely kikötésének a szerződés egészével összhangban történő értelmezése körében jelentősége van a vitás rendelkezés szerződésen belüli elhelyezkedésének, a konkrét szerződés jellegének („all risks”), de a biztosítás mint jogintézmény rendeltetésének is. Nem értelmezhető a kikötés úgy, hogy az a felek szerződéses akaratát tükröző másik kikötés alkalmazásának mellőzését vagy az egyes rendelkezések ellentmondásosságát eredményezze [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:86. § (1) bek., 6:439. § (1) bek., 6:440. §, 6:464. § (1)–(2) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 164. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint szerződő fél és biztosított, valamint az alperes mint biztosító 2016 decemberében biztosítási szerződést kötöttek (a továbbiakban: biztosítási szerződés). Biztosított fedezetek – egyebek mellett – az all risks üzemszünet biztosítás (a továbbiakban: üzemszünet biztosítás) és az all risks vagyonbiztosítás (a továbbiakban: vagyonbiztosítás) voltak. Az egyik kockázatviselési hely az a raktár volt (a továbbiakban: raktár), amelyet a vagyonbiztosítás egyik együttbiztosítottja (a továbbiakban: társbiztosított) üzemeltetett, biztosított tevékenység pedig az üdítőital-gyártás, -raktározás, -anyagmozgatás.
[2] Az all risks típusú egyedi vagyonbiztosítási szerződések feltételeinek (a továbbiakban: ARSZF) III. pontja szerint biztosítási események a biztosított vagyontárgyakban vagy azok részeiben a biztosítási időszak alatt hirtelen, balesetszerűen – véletlen, váratlan, előre nem látható, külső okból – a kockázatviselési helyen bekövetkező és a biztosított vagyontárgyak károsodásával, megsemmisülésével vagy eltűnésével járó olyan kár, amelynek oka nem esik a biztosítási feltételekben meghatározott kizárások alá, valamint amely eseményekre vonatkozóan a biztosító a biztosítási szerződésben foglaltak szerint nem zárta ki a kockázatviselési kötelezettségét, továbbá amely javítást vagy pótlást, helyreállítást tesz szükségessé. Előre nem láthatók azok a károk, amelyeknek bekövetkeztét, illetve bekövetkeztének fenyegető lehetőségét a biztosított az üzemben végzett tevékenységhez szükséges szaktudás birtokában, illetve a jó gazda gondosságával nem láthatott előre.
[3] Az általános vagyonbiztosítási feltételek (a továbbiakban: ÁVF) X.1. és X.2. pontja szerint a biztosító mentesül a szolgáltatási kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással a szerződő fél vagy a biztosított vagy ezek alkalmazottja okozta, valamint ha ezek a személyek szándékosan vagy súlyosan gondatlan magatartással nem tesznek eleget a kármegelőzési vagy kárenyhítési kötelezettségüknek. Az ARSZF IX.5. és XV.2. pontja szerint a kármegelőzési kötelezettség súlyosan gondatlan megszegése körében az ÁVF X.1. pontjában felsoroltak a szakképzett személytől elvárható gondosságot kötelesek tanúsítani, a súlyos gondatlanság megítélése tekintetében a szakképzett személytől elvárható magatartás a mérvadó.
[4] A felek által kötött egyedi megállapodás (a továbbiakban: egyedi megállapodás) 2.1. pontja „Mentesülés” cím alatt úgy rendelkezett, hogy „[a] vagyon-, ill. üzemszünet-biztosítás fedezete a szerződésben megnevezett biztosítottakra vonatkozólag úgy alkalmazandó, mintha mindegyik fél számára külön kötvényt állítottak volna ki. Ezt figyelembe véve a biztosító mentesülése, a szerződés érvényessége stb. egymástól függetlenül, biztosítottanként külön-külön vizsgálandó. A fentiek nem vonatkoznak a súlyos gondatlanság és a szándékosság eseteire”.
[5] Az all risks üzemszünet biztosítás különös rendelkezései (a továbbiakban: ARÜKR) I.1. pontja a biztosítási eseményt úgy szabályozta, hogy a biztosító fedezetet nyújt a biztosított üzem működésének teljes vagy részleges megszakadásából eredő károkra, amennyiben a biztosított üzem működésének megszakadására a következő okból került sor: a biztosító által fedezett kockázati körülmények bekövetkezése miatt fellépő biztosítási események során a biztosított vagyontárgyakban bekövetkező dologi kár.
[6] 2017. január 17-én a raktárban a társbiztosított targoncavezetője által manuálisan irányított targonca a két állványsor közötti szűk folyosós területen hátramenetben egy raklapnak ütközött, és azt nekitolta az egyik állványsor egyik lábának. Ennek következtében az állványzat eldőlt, és ledöntött több állványsort is, ennek folytán részben megsemmisült, részben megsérült, részben forgalomba hozatalra alkalmatlanná vált a felperes raktárban tárolt árukészletének jelentős része.
A kereset és az alperes védekezése
[7] A felperes 1 210 831 102 forint biztosítási szolgáltatás megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[8] Indokolása szerint bekövetkezett a készletkár és az üzemszünet biztosítási esemény. Előadása szerint a targonca induktív vezérlés alatt állt, de műszaki hiba miatt elvesztette az indukciós jelet, így letért a vezérelt menetvonalról és nekiütközött a raklapnak. Ez a jó gazda gondosságával sem volt előre látható, annak oka nem kezelési, tervezési vagy konstrukciós hiba. A targonca induktív megvezetésével kapcsolatban korábban tapasztalt rendellenességek nem jártak ütközéssel, ezért nem kellett észszerűen számolni az ütközés és az ebből eredő kár bekövetkezésével. A polcrendszer korábban rögzített hibáit kijavították. A kárt nem a polcrendszer hiányosságai okozták, hanem az, hogy a targonca az állványzatnak ütközött. A korábbi, nem a szűk folyosós részen történt ütközések, valamint a polcrendszer esetleges hibái nem hatottak közre a káresemény bekövetkezésében, így ezek bejelentésének elmaradása nem érinti az alperes teljesítési kötelezettségét. A targoncavezető oldalán nem állapítható meg károkozási szándék, esetleges gondatlansága nem lehet súlyos, így nem eredményezheti az alperes mentesülését.
[9] Az alperes és az alperesi beavatkozó kérték a kereset elutasítását.
[10] Indokolásuk szerint a káresemény nem minősül biztosítási eseménynek, mert a szükséges szaktudás birtokában, a jó gazda gondosságával a kár bekövetkezése előre látható volt. A targoncák már korábban is többször nekiütköztek a polcrendszer oszlopainak, és az éves vizsgálat is több hibát feltárt a polcrendszerben. Ezekre figyelemmel felismerhető volt az oszlopnak ütközés és az állványdőlés veszélye, és előre látható volt, hogy ez a készletek károsodásával járhat. A káresemény a biztosítási fedezetből kizárt kockázatok körébe tartozik, mert az a polcrendszer tervezési és konstrukciós hibájára, valamint a targoncavezető kezelési hibájára vezethető vissza. Állították, hogy a targonca manuális irányítás alatt állt annak ellenére, hogy a raktár szűk folyosós részén a kezelési útmutató és a raktározási szabályzat alapján tilos induktív megvezetésről manuális irányításra váltani. A targoncavezető kezelési hibát vétett azzal, hogy a szűk folyosós részen manuálisan irányította a targoncát és kiiktatta a biztonsági berendezéseket. Vitatták, hogy a targonca műszakilag hibás lett volna, valamint ez lett volna az ütközés oka. A korábbi ütközéseket, az indukciós jelvesztést, a polcrendszer feltárt hibáit, valamint azok kijavításának hiányát nem jelentették be, aminek elmulasztása miatt a kötelezettség nem állt be. Álláspontjuk szerint a targoncavezető szándékosan okozta a kárt, mert szándékosan váltott induktív megvezetésről manuális irányításra, és szándékosan hatástalanította a targonca biztonsági berendezéseit. A kármegelőzési kötelezettség súlyosan gondatlan megszegéseként értékelték a polcrendszer hibái kijavításának elmaradását, a kellő tehermentesítés hiányát, az ütközés elleni lábazatvédelem hiányosságát, valamint a raktár és a polcrendszer munkavédelmi előírások súlyos megszegésével történt üzemeltetését. Mentesülésre hivatkoztak a szándékos károkozás, valamint a kármegelőzési kötelezettség súlyosan gondatlan megszegése miatt. Előadásuk szerint a biztosítottak nem tették lehetővé a baleseti helyszín vizsgálatát és ellenőrzését, emiatt lényeges körülmények utóbb kideríthetetlenekké váltak.
Az elsőfokú közbenső ítélet és a másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a vagyonbiztosítási szerződés alapján a felperest ért 2017. január 17-én történt káreset miatti kárt megtéríteni tartozik.
[14] Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[15] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság okszerűtlenül mérlegelte a bizonyítékokat, így a tényállást részben helytelenül állapította meg, és abból részben helytelen jogi következtetést vont le.
[16] Az alperes részben olyan magatartásokra hivatkozott, amelyeket nem a felperes érdekkörébe tartozó személyek tanúsítottak, részben olyan intézkedések elmulasztását állította, amelyek megtételére nem a felperes, hanem a raktárt üzemeltető társbiztosított volt köteles. Döntő jelentőséget tulajdonított ezért annak a kérdésnek, hogy a társbiztosított érdekkörébe tartozó személyek magatartása kihat-e a felperesre. Álláspontja szerint a felek a szerződési szabadságból következően a biztosítási szerződésben rendelkezhettek úgy, hogy valamelyik szerződő fél vagy biztosított magatartása kihat vagy meghatározott korlátok között kihat a többi szerződő félre vagy biztosítottra. A felperes az elsőfokú eljárásban csatolta az egyedi megállapodást, ennek általános szerződési feltételnek való minősítése, a biztosítási szerződés részévé válása és annak értelmezése a felek között vitás volt, ezért nem merült fel olyan új tény vagy bizonyíték, amelyet a másodfokú eljárásban ne lehetett volna figyelembe venni a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 235. § (1) bekezdése alapján. Az egyedi megállapodást nem tekintette általános szerződési feltételnek. Annak tartalmát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:8. § (1) bekezdése és a 6:86. § (1) bekezdése alapján értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a felek akarata szerint a biztosítási szerződést minden biztosítottra úgy kell alkalmazni, mintha azt külön kötötték volna meg, így egyik biztosított magatartása sem értékelhető a másik terhére, kivéve a szándékos és a súlyosan gondatlan magatartásokat. A 2.1. pont szerinti feltétel a „Mentesülés” cím alatt található, annak szövege csak a biztosító mentesülését és a szerződés érvényességét nevesíti, de a „stb.” kitétel arra utal, hogy a felsorolás nem teljes körű, hanem csak példákat említ, így az kiterjed a biztosítási szerződés egyéb elemeire is függetlenül a rendelkezés címétől. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az egyedi megállapodás 2.1. pontjában foglaltakat a biztosítási szerződés valamennyi rendelkezése körében alkalmazni kell, és azt úgy kell értelmezni, hogy a társbiztosított érdekkörébe tartozó személyek magatartása a biztosítási esemény bekövetkezése, a kizárások, a közlési és változásbejelentési kötelezettség és a mentesülés szempontjából is csak akkor értékelhető a felperes terhére, ha az szándékos vagy súlyosan gondatlan volt.
[17] A biztosítási eseményt az ARSZF III. pontja alapján vizsgálta. Álláspontja szerint a felek a szerződési szabadság alapján olyan körülményt is a biztosítási esemény fogalmi körébe vonhatnak, amelyet a Ptk. egyébként mentesülési okként határoz meg. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a biztosítási esemény kapcsán és a mentesülés körében is hivatkozhat a felperes vagy a társbiztosított érdekkörébe tartozó személy szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartására. A raktár üzemeltetője nem a felperes, hanem a társbiztosított volt, így a kár előre látása és a veszélyek elhárítása az ő feladata volt; az egyedi megállapodás 2.1. pontja alapján ugyanakkor a biztosítási esemény bekövetkezése szempontjából ez csak akkor értékelhető a felperes terhére, ha a mulasztás szándékos vagy súlyosan gondatlan volt. A bizonyítékok értékelése alapján szándékos károkozást nem állapított meg. Álláspontja szerint az előreláthatóság kizárólag a konkrét kárral fenyegető helyzetek és károk tekintetében vizsgálható. A targonca üzemeltetési útmutatója és a társbiztosított raktározási szabályzata a keskeny folyosós részen tiltotta a manuális irányítást, ezért a targoncavezetőtől az adott helyzetben általában elvárhatónak értékelte a konkrét károk bekövetkezése lehetőségének előrelátását abban az esetben, ha manuális üzemmódban működteti a targoncát a keskeny folyosón. A biztosítási esemény bekövetkezésének bizonyítása a régi Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte, ezért neki kellett bizonyítania, hogy a targoncavezető induktív megvezetéssel működtette a targoncát, az ütközéssel okozott károk részéről nem voltak előre láthatók, illetve az előrelátás körében tanúsított esetleges gondatlansága nem érte el a súlyos mértéket. Álláspontja szerint a kirendelt szakértő az alperes által csatolt magánszakértői véleményeket és az alperes tényállítását támasztotta alá, mert a bizonyossággal határos valószínűséggel azt állapította meg, hogy a targonca manuális üzemmódban volt, a műszaki hiba lehetőségét pedig kategorikusan kizárta. A kirendelt szakértő megállapításait nem tekintette logikátlannak és okszerűtlennek, mert következtetéseit részben konkrét műszaki adatokra, részben azonos típusú targoncák közvetlen vizsgálatára, részben pedig ilyen targoncák működésére vonatkozó közvetett műszaki információkra alapozta. A kirendelt szakértő által értékelt egyik konkrét műszaki adat az volt, hogy a targonca a káreseményt követő vizsgálatakor manuális üzemmódban volt, amire a targoncavezető nem tudott magyarázatot adni. A kirendelt szakértő által értékelt másik konkrét műszaki adat szerint az elektronikus naplóban a káreseményt megelőző hat órában nem volt sem indukciós jel elvesztésére, sem más műszaki hibára utaló bejegyzés. Közvetett műszaki adatként azokat a jegyzőkönyveket értékelte, amelyeket a raktárban üzemeltetett hasonló targoncák meghibásodásai után rögzítettek, és amelyek szerint az indukciós jel elvesztése esetén a targoncák szinte azonnal megálltak, soha nem ütköztek polcnak, és naplójukban mindig megjelent a jelvesztésre utaló hibabejegyzés. A kirendelt szakértő ugyanezt tapasztalta hasonló típusú targonca működésének vizsgálata során is. Ezzel szemben a felperes által csatolt magánszakértői vélemények nem tudtak olyan konkrét műszaki hibát kimutatni, amely az induktív megvezetés mellett a káresemény bekövetkezéséhez vezethetett, hanem csak a feltételezés szintjén vetettek fel ilyen lehetőséget. A kirendelt szakértő rendelkezésére álltak a felek által csatolt magánszakértői vélemények, azok tartalmát figyelembe véve alkotta meg szakvéleményét. A felperes által csatolt magánszakértői vélemények nem voltak alkalmasak a kirendelt szakértő szakvéleményének az aggályossá tételére, és a felperes nem terjesztett elő további bizonyítási indítványt. A bizonyítékértékelés körében figyelembe vette, hogy a káresemény miatt felmerülhet a targoncavezető fegyelmi és anyagi felelőssége is. Alaptalannak találta a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a kirendelt szakértőtől eltérő szakterületen működő más szakértők véleményének a beszerzése is szükséges lenne, mert a targoncavezető kétséges valóságtartalmú tanúvallomásán kívül semmilyen konkrét bizonyíték nem utal a targonca műszaki hibájára. Értékelése szerint az elsőfokú bíróság a régi Pp. 206. § (1) bekezdését sértő módon, kirívóan okszerűtlenül mérlegelte a bizonyítékokat, amikor szakkérdésben az érdektelennek nem tekinthető targoncavezető tanúvallomása alapján állapította meg a tényállást az ellentmondástól és logikai hibától mentes, konkrét műszaki adatokkal alátámasztott szakvéleménnyel szemben. Tényként azt állapította meg, hogy a targoncavezető manuálisan irányította a targoncát, amikor a keskeny folyosós területen hátramenetben egy raklapnak ütközött, és azt nekitolta az állványsor egyik lábának. Ebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a targoncavezető azért nem látta előre a kár bekövetkezését, mert bízott abban, hogy manuális irányítással sem fog raklapnak vagy polcnak ütközni. Nem azzal a szándékkal váltott manuális irányításra, hogy kárt okozzon, de tudatának át kellett fognia, hogy ha a tiltások és a veszélyes üzemi jelleg ellenére a keskeny folyosóban manuális irányításra vált, akkor a személy- és vagyonbiztonságot fokozottan veszélyeztető helyzetet teremt, amelyben csekélynek tekinthető vezetési hiba is aránytalanul súlyos következményekkel, akár a polcrendszer összedőlésével is járhat. A targoncavezető könnyelműen bízott a manuális vezetés esetén fenyegető súlyos következmények elmaradásában, amely könnyelműséget a szándékossággal határos súlyos gondatlanságnak értékelt, és ezt az egyedi megállapodás 2.1. pontja alapján a felperes terhére is figyelembe vette. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a targoncavezető súlyos gondatlansága miatt nem látta előre a kárt, ezért a káresemény nem minősül az ARSZF III. pontjában meghatározott biztosítási eseménynek.
[18] A mentesülés körében rögzítette, hogy a targoncavezető a társbiztosított munkavállalójaként jogosult volt az árukészlet kezelésére, mozgatására, rakodására, így súlyosan gondatlan magatartása az alperes mentesülését eredményezheti, amellyel kapcsolatban a Ptk. 6:463–6:464. §-aira és az ÁVF szabályozására hivatkozott. A targoncavezető magatartását jogellenesnek ítélte egyrészt azért, mert kárt okozott, másrészt azért, mert megszegte a munkavégzésére vonatkozó tételes szabályokat. A hátramenetben elkövetett vezetési hibát nem tekintette súlyosan gondatlan magatartásnak, mert az ütközést csekély súlyú figyelmetlenség vagy vezetési hiba is okozhatta. A kármegelőzési kötelezettség súlyosan gondatlan megszegésének értékelte ugyanakkor azt, hogy a targoncavezető megszegte azokat a rendelkezéseket, amelyek célja kimondottan a személy- és vagyonbiztonság megóvása, éppen az emberi hibára visszavezethető, csekély súlyú figyelmetlenségből vagy vezetési hibából eredő veszélyhelyzetek kialakulásának elkerülése volt. Ennek következménye, hogy az alperes akkor is mentesül a biztosítási szolgáltatás teljesítése alól, ha a káresemény egyébként biztosítási eseménynek minősülne.
[19] A biztosítási esemény és a mentesülés körében elfoglalt álláspontjától függetlenül a kizárásokkal kapcsolatban rögzítette, hogy csak a konkrét biztosítási esemény során károsodott vagyontárgyak hibája tartozik a kizárt kockázatok körébe. A polcrendszer feltárt és jegyzőkönyvben rögzített hibái és azok kijavításának hiánya, valamint a targoncák korábbi polclábnak ütközése bejelentésének elmaradása nem hatottak közre a káresemény bekövetkezésében. A polcrendszer az ütközés és nem a ki nem javított hibák vagy túlterheltség miatt omlott össze. Az alperes sem állította, hogy a polcrendszer az ütközés következtében nem omlott volna össze, ha annak hibáit kijavították volna, ezért nem állapított meg okozati összefüggést a polcrendszer hibái, illetve e hibák kijavításának elmaradása és a kár bekövetkezése között. Nem állapított meg okozati összefüggést a targoncák korábbi polclábnak ütközése és a kár bekövetkezése között sem, mert ezek az esetek nem a raktár keskeny folyosós területén történtek, és soha nem jártak a polc eldőlésével vagy a stabilitás meggyengülésével.
[20] Az üzemszüneti kár biztosítási eseménnyel kapcsolatban rögzítette, hogy az ARÜKR I.1. pontja alapján biztosítási esemény az üzem működésének teljes vagy részleges megszakadásából eredő dologi kár bekövetkezése. A felperes nem állította, hogy a káresemény miatt teljesen vagy részlegesen megszakadt volna az üzem működése. Követelését arra alapította, hogy valamennyi meglévő üzeme teljes kapacitással működött, ezért nem tudta pótolni azt az árukészletet, amely megsemmisült a káreseményben, illetve amelyet meg kellett semmisíteni a káresemény miatt. Ezt a körülményt nem értékelte üzemszüneti kár biztosítási eseménynek, mert a megsemmisült vagy megsemmisített árukészletben keletkezett károkra a készletkár biztosítás nyújthatott volna fedezetet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalával az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének a helybenhagyását szövegezésbeli pontosítással. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:8. § (1) és (3) bekezdését, a 6:86. § (1) bekezdését, a 6:439. § (1)–(2) bekezdését, a 6:463. § (1) bekezdését és a 6:464. § (1)–(2) bekezdését, valamint a régi Pp. 3. § (3) bekezdését, a 164. § (1) bekezdését, a 177. § (1) bekezdését, a 206. § (1) bekezdését és a 235. § (1) bekezdését.
[28] Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság jogsértő módon kiterjesztően értelmezte a biztosítási szerződéshez tartozó egyedi megállapodás 2.1. pontját, és így arra a következtetésre jutott, hogy a biztosítási esemény nem következett be. A tényállás megállapítása körében az all risks vagyonbiztosítási szerződésre figyelemmel tévesen alkalmazta a bizonyítási érdek és a bizonyítási teher szabályait, amikor rá terhelte a hátrameneti üzemmód bizonyítását, valamint a bizonyítékokat ebben a körben okszerűtlenül mérlegelte. Az alperes mentesülése vonatkozásában a tényállást részben helytelenül állapította meg és abból téves következtetést vont le, amikor súlyosan gondatlannak minősítette a targoncavezető részéről a kármegelőzési kötelezettség megszegését.
[36] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet az üzemszüneti kár körében is támadta, de azzal kapcsolatban konkrét megsértett jogszabályhelyet és azzal összefüggésben a jogszabálysértés tartalmi körülírását nem adta elő, így azt a Kúria érdemben nem vizsgálhatta.
[37] A felperes felülvizsgálati kérelmében valamennyi korábbi nyilatkozatát fenntartva kérte azok Kúria általi figyelembevételét. A Kúria következetes gyakorlata szerint azonban a felülvizsgálati kérelemben nem elegendő a korábbi nyilatkozatokra történő utalás (Kúria Pfv.V.20.301/2015/6., megjelent BH2015. 307.; BH2009. 122., BH1998. 558., BH1995. 99.), így ezeket a hivatkozásokat a Kúria érdemben nem vizsgálhatta.
[38] Mindezek alapján a Kúriának a vagyonbiztosítással kapcsolatban a biztosítási esemény bekövetkezése és az alperes mentesülése körében kellett a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási és anyagi jogszabálysértéseket elbírálnia.
[39] A felperes eljárási jogszabálysértésként a régi Pp. 235. § (1) bekezdésének a megsértését állította azzal az indokkal, hogy a másodfokú bíróság az egyedi megállapodás 2.1. pontjának értelmezésével figyelmen kívül hagyta a fellebbezés kereteit, olyan okból változtatta meg az elsőfokú bíróság határozatát, amelyre a fellebbező alperes nem hivatkozott. A feleknek az egyedi megállapodás 2.1. pontjának értelmezésére vonatkozó egyező elsőfokú előadása kötötte a bíróságot, ezért az alperes fellebbezésében sem hivatkozhatott volna eltérő értelmezésre.
[40] A felülbírálat korlátait a régi Pp. 253. § (3) bekezdése szabályozza, amelynek megsértését a felperes nem állította. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt régi Pp. 235. § (1) bekezdése a fellebbezés tartalmát rögzíti, abban új tény állítását és új bizonyíték előadását tiltja. Ez a jogszabályi rendelkezés nem korlátozza a másodfokú bíróságot abban, hogy a jogvita tárgyát képező szerződési nyilatkozatot – az egyedi megállapodás 2.1. pontját – maga értelmezze. A régi Pp. 215. §-a az érdemi döntés korlátait szabályozza, amely szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. E korlátokon belül a bíróságot a felek egyező tényelőadása sem köti: e tények valóként történő elfogadása csak lehetőség a bíróság számára akkor, ha azok tekintetében kételye nem merül fel [régi Pp. 163. § (2) bekezdés]. A felek által a szerződés értelmezése körében előadottak sem kötik a bíróságot. A felek anyagi jognyilatkozatait az anyagi jogszabályokban előírt szempontok figyelembevételével kell értelmeznie (Ptk. 6:8. §, 6:86. §), ebben nem kötik a felek perben tett eljárási jognyilatkozatai.
[41] Ezt követően a Kúria a felperes által állított anyagi jogszabálysértéseket, valamint az ezekkel szorosan összefüggő eljárási jogszabálysértéseket együtt vizsgálta.
[42] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Kúria határozataira hivatkozva állította a régi Pp. 164. § (1) bekezdésének a megsértését, mert a jogerős ítélet szerint a biztosítási esemény bekövetkezését a biztosítottnak kell bizonyítania.
[43] A Ptk.-nak a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályozása és az ezzel összefüggésben kialakult kúriai gyakorlat alapján a Kúria Pfv.I.21.222/2020/9. számú határozatában értelmezte a bizonyítási érdek érvényesülését vagyonbiztosítási szerződés (kárbiztosítás) esetén. E határozat szerint a Ptk. 6:439. §-ából az következik, hogy a biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási (károsító) esemény bekövetkezésével kapcsolatos tények állítása a biztosítási szolgáltatást igénylő fél, míg a szolgáltatási kötelezettséget kizáró tények állítása a biztosító érdeke ([33]). Mindig az adott biztosítási szerződés által meghatározott biztosítási jogviszony és a felek jogvitában tett tényállításai alapján kell állást foglalni a bizonyítási érdekről ([34]).
[44] A per tárgya all risks vagyonbiztosítás, amelynek lényege, hogy minden olyan kárra fedezetet nyújt, amelyet a szerződés nem jelöl meg kizárásként. Ez a biztosítás a kockázatok széles körére vonatkozik, ugyanakkor ez nem teszi szükségtelenné a biztosítási szerződésben a biztosítási esemény meghatározását, mert ez tartalmazza a biztosított kockázatok bekövetkezésének módját: a kár véletlenszerűségét, váratlanságát, előre nem láthatóságát, külső okból történő bekövetkezését. Ennek indoka, hogy a biztosítási eseménynek mindig bizonytalan eseménynek kell lennie, különben a biztosított nem lenne érdekelt a biztosítási kockázatba tartozó káresemények bekövetkezésének elkerülésében. A biztosítási szolgáltatás követelésével a biztosítási esemény bekövetkezésére a biztosított alapít jogot, mert ezt állítva kéri a biztosító teljesítésre kötelezését. Az anyagi jogból következően ezért a biztosítottnak kell nemcsak a kár, hanem a biztosítási esemény bekövetkezése körében tett tényállításait is bizonyítania. A biztosítónak pedig azokat a tényállításait kell bizonyítania, amelyekre alapítja teljesítési kötelezettsége hiányát (pl. kizárás, mentesülés).
[45] A jelen ügyben a biztosítási esemény meghatározását az ARSZF III. pontja szabályozza. Ez alapján a biztosítási szerződés általános fedezetvállalást tartalmaz a káreseményekre, de azt leszűkíti az előre nem látható károkra. A felperesnek ezért a biztosítási esemény bizonyítása körében azokat a tényállításait is bizonyítania kellett, amelyekre alapozva állította, hogy előre nem látható kár érte. A másodfokú bíróság ezzel megegyező álláspontja nem sérti a régi Pp. 164. § (1) bekezdését.
[46] A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott egyedi megállapodás 2.1. pontjának az igényérvényesítés lehetősége és terjedelme szempontjából van jelentősége. A felperes ennek értelmezésével kapcsolatban a Ptk. 6:8. § (1) és (3) bekezdésének, valamint a 6:86. § (1) bekezdésének a megsértését állította azzal az indokkal, hogy a 2.1. pont címe és tartalma alapján a biztosítottak minden vonatkozásban önállóak, kivéve a mentesülés szándékosságon vagy súlyos gondatlanságon alapuló eseteit.
[47] A Ptk. 6:8. § (3) bekezdése a jogról lemondó vagy abból engedő jognyilatkozat értelmezését szabályozza. Az egyedi megállapodás 2.1. pontja nem ilyen jognyilatkozat, ezért arra ez a jogszabályi rendelkezés nem alkalmazandó.
[48] A jognyilatkozatot úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett [Ptk. 6:8. § (1) bekezdés]. Az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni [Ptk. 6:86. § (1) bekezdés].
[49] Az egyedi megállapodás 2.1. pontja a „Mentesülés” címet viseli.
[50] Első mondata alapján mindegyik biztosítottat úgy kell tekinteni, mintha egyúttal szerződő fél is lenne, vagyis a biztosítottak azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Ezzel a felek elismerték, hogy a biztosítási védelem tekintetében a biztosítottaknak vagyoni érdeke áll fenn. A társbiztosított a felperes helyett, illetve érdekében végzett tevékenységére figyelemmel részesül biztosítási védelemben, vagyis a felek vélelmezték mindegyik biztosított önálló és teljes körű biztosítási érdekét (Ptk. 6:440. §).
[51] A második mondat – erre az önálló, teljes körű biztosítási érdekre figyelemmel – rögzíti, hogy az igényérvényesítés a biztosítási szerződés alapján mindegyik biztosított által önállóan is lehetséges úgy, hogy a biztosító teljesítési kötelezettségét befolyásoló (kizáró vagy korlátozó) körülményeket biztosítottanként külön-külön kell vizsgálni. Ebből az következik, hogy a társbiztosított magatartása nem hat ki a felperesre. Ez a szabályozás a biztosító szolgáltatási kötelezettségét lényegesen kiterjesztheti, de ez következik a vagyonbiztosítás all risks jellegéből és a tényállásbeli adottságokból is (önálló jogi személyek által végzett különböző biztosított tevékenységek). A második mondat alapján a balesetszerűen bekövetkező bármilyen kár tényszerű keletkezésének a konkrét esetbeli feltételeit önállóan, egymástól függetlenül kell értékelni az egyes biztosítottak vonatkozásában. Ha bekövetkezik bármilyen biztosítási esemény, akkor azt kell vizsgálni, hogy a biztosított kockázat miként realizálódott az igényt érvényesítő biztosítottra nézve. Így előfordulhat például, hogy az egyik biztosítottnál fennáll a kár előreláthatósága, míg a másiknál nem.
[52] A harmadik mondat alapján a biztosító teljesítését befolyásoló körülmények közül a Ptk. 6:464. §-a és az ÁVF X.1–X.2. pontja szerinti mentesülés – a szándékosság és a súlyos gondatlanság – eseteire a fentiek (az első két mondatban írtak) nem irányadóak. Ebben az esetben tehát kizárt a biztosítottanként történő külön-külön értékelés. Ezt az indokolja, hogy a nyilvánvalóan felelőtlen magatartásokra történő fedezetnyújtás nem állna összhangban a biztosítás jogintézményének a rendeltetésével. Ebből következően – kizárólag mentesülési ok fennállásakor – az egyik biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása vagy mulasztása kihat a másik biztosítottra is. Az egyedi megállapodás 2.1. pontja azonban ennél szélesebb körben nem tartalmaz alperesi teljesítést gátló kikötést. Ez az értelmezés következik a vagyonbiztosítás all risks jellegéből, valamint a szövegrész „Mentesülés” cím alatti elhelyezéséből is. Mindezek alapján a felek nem vontak a biztosítási esemény körébe a Ptk. által mentesülési okként meghatározott körülményeket.
[53] A fenti értelmezést támasztja alá az is, hogy a biztosítási szerződés az ARSZF III. pontjában pontosan meghatározza a biztosítási esemény fogalmát, annak elemeként rögzítve, hogy a kár hirtelen, balesetszerűen – véletlen, váratlan, előre nem látható, külső okból – következzen be. Ennek körében külön definiálja, hogy mely károk minősülnek előre nem láthatónak: amelyek bekövetkeztét vagy annak fenyegető lehetőségét a biztosított – szaktudása birtokában, a jó gazda gondosságával – nem láthatta előre. Az ARSZF III. pontja a biztosítási esemény körében a kár előreláthatóságát egy tipizált személy, a szaktudással rendelkező jó gazda gondosságához köti, vagyis minden általában elvárható intézkedés megtételét írja elő, ami szükséges a megfelelő működéshez. Ettől eltérően a biztosítási szerződés a biztosító mentesülése körében szabályozza a szerződő fél, a biztosított vagy ezek alkalmazottja szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásának a következményeit. A szándékosság vagy a súlyos gondatlanság mint vétkességi kategória viszont egy konkrét személlyel szemben állít fel mércét. A biztosítási eseménnyel kapcsolatos szerződéses rendelkezésben nem szerepel ilyen vétkességi elem, az előreláthatósághoz kapcsolódó felróhatóság ugyanis nem vétkességi kategória: a felek a Ptk.-ban és a biztosítási szerződésben mentesülési okként szereplő körülményeket nem vették figyelembe a biztosítási esemény meghatározásakor. Az egyedi megállapodás 2.1. pontjának harmadik mondata tehát azért sem értelmezhető a szándékosság és a súlyos gondatlanság beemeléseként a biztosítási esemény fogalmába, mert így annak definíciója ellentmondásos és értelmezhetetlen lenne: az ARSZF III. pontjába foglalt szerződéses rendelkezés mellőzését eredményezné, noha a felek szándéka – az all risks vagyonbiztosítás rendeltetését is figyelembe véve – nyilvánvalóan a károk széles körű fedezetének a biztosítására irányult. A biztosítási szerződés egészével ezért az egyedi megállapodás fentiek szerinti értelmezése áll összhangban. Az egyedi megállapodás 2.1. pontját annak címével és a biztosítási szerződés egészével összhangban tehát úgy kell értelmezni, hogy az igényt érvényesítő biztosított személyére figyelemmel kell vizsgálni a biztosító teljesítési kötelezettségét érintő minden körülményt – így a biztosítási esemény bekövetkezését is –, amely főszabály azonban nem vonatkozik a szándékos és a súlyos gondatlan magatartáson vagy mulasztáson alapuló mentesülésre. A jogerős ítélet ezzel ellentétes értelmezése sérti a Ptk. 6:86. § (1) bekezdését.
[54] A biztosítási esemény bekövetkezése körében a jogerős ítélet az egyedi megállapodás 2.1. pontjának eltérő értelmezése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a társbiztosított alkalmazottjának a magatartását ezzel kapcsolatban is figyelembe kell venni. A Kúria fentiek szerinti értelmezésének az a következménye, hogy a biztosítási esemény bekövetkezése körében kizárólag az igényérvényesítő felperesi biztosított vonatkozásában kell az ARSZF III. pontjában foglalt feltételek megvalósulását értékelni.
[55] A másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a társbiztosított kötelezettsége volt a károk bekövetkezésével fenyegető helyzetek és károk előre látása, valamint a veszély elhárításához szükséges intézkedések megtétele. Ha e kötelezettségének nem tett eleget, ez – az egyedi megállapodás 2.1. pontjának második mondata alapján – nem értékelhető a felperes terhére. A targoncavezető esetleges munkaköri szabályszegése és a targonca nem megfelelő irányítása szintén csak a társbiztosított vonatkozásában zárhatná ki az alperes szolgáltatási kötelezettségét. A felperes vonatkozásában ez külső okként jelentkezne, mert nem az ő magatartására vezethető vissza. Mivel a raktárt nem a felperes, hanem a társbiztosított üzemeltette, ezért a felperes vonatkozásában az általa érvényesített károk hirtelen, balesetszerűen – véletlen, váratlan, előre nem látható, külső okból – következtek be. Azok bekövetkeztét, illetve ennek fenyegető lehetőségét a felperes nem láthatta előre, így a biztosítási esemény bekövetkezett.
[56] A felülvizsgálat nem terjedt ki a jogerős ítélet kizárással kapcsolatos rendelkezésére. A biztosítási esemény bekövetkezésére figyelemmel ezért az alperes mentesülése körében kellett a jogerős ítélet felülvizsgálatát elvégezni.
[57] A jogerős ítélet szerint az alperes azért mentesült a biztosítási szolgáltatás teljesítése alól, mert a raktár üzemeltetőjének mint társbiztosítottnak az alkalmazottja kármegelőzési kötelezettségét súlyos gondatlansággal megszegte. Erre tekintettel a Ptk. 6:464. § (2) bekezdésében foglalt feltételek megvalósulását a 6:464. § (1) bekezdés c) pontjának megfelelő alkalmazása és az ARSZF IX.5. és XV.2. pontja alapján kellett értékelni.
[58] A jogerős ítélet szerint a targoncavezető manuálisan irányította a targoncát. A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta ezt a ténymegállapítást. A mentesüléssel kapcsolatban a bizonyítási érdek és a bizonyítási teher szabályainak a megsértését, valamint a bizonyítékértékelést és az anyagi jogi döntést is támadta a targoncavezető súlyos gondatlanságának az értékelése körében. Indokolása szerint az alperes nem bizonyította a manuális üzemmódban történő hátramenetet. Ha ez bizonyított lenne, úgy arra nincs bizonyíték, hogy a targoncavezető tudatosan kezdte meg ilyen üzemmódban a hátramenetet. Indirekt módon arra lehet következtetni, nem volt tudatában annak, hogy így közlekedett, mert lendületes hátramenetet hajtott végre, ami akkor adekvát, ha a targonca induktív üzemmódban van. Hivatkozott a Kúria gyakorlatára, amely szerint a súlyos gondatlanságot szűken kell értelmezni.
[59] A másodfokú bíróság a jogerős ítéletben a mentesülés körében idézte a Ptk. 6:464. §-át és az ÁVF szabályozását, amelyek alapján a mentesülés körében állított tényeket a biztosítónak kell bizonyítania. A jogerős ítéleti döntés tehát nem a bizonyítási érdek és a bizonyítási teher eljárási szabályainak az alkalmazásán, hanem a bizonyítás eredményének mérlegelésével megállapított manuális irányítás tényének az anyagi jogi értékelésén alapult.
[60] A felperes a targonca irányítási módjával kapcsolatos bizonyítékértékelés körében a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének és a 177. § (1) bekezdésének a megsértésére hivatkozott. A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének, jogszabálysértést csak a bizonyítékok okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (BH1999. 44.). Nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére az, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent: BH2013. 119.).
[61] A felperes indokolása szerint a kirendelt szakértő nem rendelkezett megfelelő kompetenciával a per eldöntése szempontjából releváns kérdések vizsgálatára és véleményezésére. Ezzel kapcsolatban kizárólag a régi Pp. 177. § (1) bekezdésének a megsértésére hivatkozott, amely a szakértői bizonyítás feltételeit szabályozza, ugyanakkor ennek szükségessége a perben nem volt vitatott. Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 4. § (1) bekezdése alapján igazságügyi szakértői tevékenységet az erre feljogosított szakértő végezhet, aki a névjegyzékbe vételét követően esküt tesz [Szaktv. 10. § (1) bekezdés], tevékenységét ezt követően kezdheti meg [Szaktv. 10. § (4) bekezdés]. A szakértők szakterületeit külön jogszabályok határozzák meg [pl. 9/2006. (II. 27.) IM rendelet, 282/2007. (X. 26.) Korm. rendelet], ezek megsértése esetén a szakértő kompetenciavétséget követ el [Szaktv. 2. § 10. pont]. Kivételesen, a törvényben meghatározott feltételek megvalósulása esetén, az adott szakterületre nem bejegyzett eseti szakértő is igénybe vehető [Szaktv. 4. § (4) és (6) bekezdés, 2. § 4. pont]. A felperes felülvizsgálati kérelmében a kirendelt szakértő kompetenciájának a hiányát állította, de ezzel tartalmi kapcsolatban lévő megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, így azt a Kúria érdemben nem vizsgálhatta.
[62] A felperes az érdemben nem vizsgálható kompetenciahiány mellett az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékok jelentőségét hangsúlyozta a másodfokú bíróság mérlegelésével szemben. A másodfokú bíróság azonban a felek előadásait, az általuk csatolt magánszakértői véleményeket, a targoncavezető tanúvallomását, valamint a kirendelt szakértő szakvéleményét okszerűen értékelte. Ennek során figyelembe vette a kirendelt szakértő által értékelt tényeket és körülményeket. A magánszakértői vélemények tartalma alapján jutott arra a következtetésre, hogy azok nem alkalmasak a kirendelt szakértő szakvéleményének a kétségessé tételére. Figyelembe vette a targoncavezető érdekeltségét, valamint azt, hogy az általa előadottakat semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztotta alá. A bizonyítékokból nem csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni, ezért felülmérlegelésnek nincs helye.
[63] A felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott bírói gyakorlat szerint a súlyos gondatlansághoz nem elegendő óvatlanság vagy figyelmetlenség (Kúria Pfv.V.20.760/2019/4., megjelent: BH2021. 40.). Súlyos gondatlanság akkor állapítható meg, ha a gondosság elhanyagolása olyan feltűnő mértékű, hogy súrolja a szándékosság, az eredmény kívánásának a határát, azt a felelőtlenség, az esetleges hátrányos következmények iránti nagyfokú közömbösség jellemzi (Kúria Pfv.V.21.994/2018/4., megjelent: BH2021. 39.). A gondossági kötelezettség kirívó elhanyagolását, a megvalósult negatív következmények előreláthatóságát kell vizsgálni; ha az adott tényállás mellett számolni kellett a kár bekövetkezésének a kockázatával, és ennek ellenére tanúsítottak kirívóan felelőtlen magatartást, úgy súlyos gondatlanság áll fenn (Kúria Pfv.V.20.313/2020/6., megjelent: BH2021. 311.).
[64] A lefolytatott bizonyítás alapján tényként az állapítható meg, hogy a targonca manuális üzemmódban volt, valamint a szaktudással rendelkező targoncavezető ismerte a sorok közötti manuális haladás tilalmát és annak indokát. Ennek ellenére a kezelési útmutatót és a raktározási szabályzatot megszegte, holott ezek célja éppen a személy- és vagyonbiztonság megóvása és a veszélyhelyzetek kialakulásának az elkerülése volt. A szakképzett targoncavezető a kár megelőzése körében gondossági kötelezettségét feltűnően elhanyagolta, mert bár ismerte a megsértett szabály indokát és ebből eredően a jogsértés jelentőségét, súlyát és lehetséges következményeit, ennek ellenére aktiválta a manuális üzemmódot. E magatartása pedig okozati összefüggésben áll a kár bekövetkezésével, abban közrehatott. A másodfokú bíróság e körülmények figyelembevételével helyesen jutott arra a következtetésre, a targoncavezetőnek az a magatartása, hogy kézi irányításra kapcsolta a targoncát a keskenyfolyosón, nem tartotta be a biztonsági előírásokat, az ütközés fokozott veszélyét idézte elő. Számolnia kellett azzal is, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenysége folytán jelentős károsodás következhet be, mégis gondossági kötelezettségét kirívóan elhanyagolva, felelőtlenül bízott a hátrányos következmények (a vagyoni kár) elmaradásában. A kármegelőzési kötelezettség súlyosan gondatlan elmulasztása miatt a jogerős ítélet helyesen döntött az alperes mentesüléséről.
[65] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet a biztosítási szolgáltatásra irányuló kereset teljesíthetősége szempontjából releváns jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 21.240/2021/4.)