V.
C-687/22. sz. Agencia Estatal de la Administración Tributaria (Exclusion des créances publiques de la remise de dettes) ügyben 2024. április 11-én hozott ítélet
1) Az összhangban álló értelmezés elve nem alkalmazható olyan helyzetre, amelyben a tényállás a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2019. június 20 i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv (szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) hatálybalépését követően, de az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártát és ezen irányelvnek a nemzeti jogba való átültetését megelőzően következett be.
2) A 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
az abban szereplő bizonyos adósságkategóriák felsorolása nem kimerítő jellegű, és a tagállamok az adósság alóli mentesítésből kizárhatnak bizonyos, az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő adósságkategóriákat is, amennyiben e kizárás a nemzeti jog értelmében kellően igazolt.
3) A 2019/1023 irányelv hatálybalépését követően, de az irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt bekövetkezett tényállásra alkalmazandó nemzeti szabályozásnak a nemzeti bíróságok általi olyan értelmezése, amely szerint a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását e szabályozás nem kellően igazolja, nem jár azzal a kockázattal, hogy e szabályozás e határidő lejártát követően komolyan veszélyezteti az ezen irányelv által követett cél megvalósulását.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2019. június 20 i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv (szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) (HL 2019. L 172., 18. o.) 23. cikke (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet két fizetésképtelenné vált természetes személy (a továbbiakban: adósok) és az Agencia Estatal de la Administración Tributaria (adóhatóság, Spanyolország; a továbbiakban: AEAT) között az ezen adósok által az őket érintő fizetésképtelenségi eljárás során benyújtott adósság alóli mentesítés iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Az alapeljárás
16 Az adósokkal szemben indított fizetésképtelenségi eljárás keretében 2021. március 3 án az adósok az adósságalóli teljes mentesítésre irányuló kérelmet nyújtottak be. Az AEAT ellenezte ezt a kérelmet abban a tekintetben, hogy az adósság alóli mentesítésbe belefoglaltak egy 192 366,21 euró összegű tartozást, amelynek e hatóság volt a hitelezője, és amely privilegizált köztartozásnak minősült.
17 2021. július 30 i végzésével a Juzgado de Primera Instancia n° 1 de Denia (deniai 1. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) e fizetésképtelenségi eljárást lezártnak nyilvánította, és elengedte az adósokat, és engedélyezte az adósok adósság alóli mentesítését, amely adósságból kizárta a közjogi és a tartási követeléseket.
18 Az adósok fellebbezést nyújtottak be e végzéssel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz annak érdekében, hogy az AEAT tal szembeni köztartozást is foglalják be az ezen adósság alóli mentesítésbe.
19 Az adósok adósságainak elengedése iránti kérelem időpontjára tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a fizetésképtelenségről szóló 22/2003. sz. törvény figyelembe veendő változata nem a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelvet átültető 16/2022. sz. törvényből, hanem az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC ből eredő változat, amelyet az ezen irányelv hatálybalépését követően és az átültetési határidő lejárta előtt tettek közzé. E bíróság megjegyzi, hogy e két nemzeti jogszabály a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását írja elő.
20 E bíróság rámutat, hogy az e kizárást előíró nemzeti rendelkezések érvényességére vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat ellentmondásos, és kétségeit fejezi ki e rendelkezéseknek a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően.
21 Egyrészt arra keresi a választ, hogy az említett, a spanyol jog által előírt kizárás kellően igazolt e. E bíróság kifejti, hogy a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikke lehetővé teszi az ezen irányelv 20. cikkének (1) bekezdésében előírt azon általános szabálytól való eltérést, amely szerint az adósság alóli mentesítés teljes. Közelebbről, az említett irányelv 23. cikkének (4) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy az adósság alóli mentesítésből kizárjanak bizonyos adósságkategóriákat, feltéve hogy a kizárás „kellően indokolt”.
22 Márpedig a 16/2022. sz. törvénnyel ellentétben, amelynek preambulumában a nemzeti jogalkotó egyfajta igazolást biztosított, nevezetesen azt, hogy az adósság alóli mentesítés alóli kivételek „bizonyos esetekben azon alapulnak, hogy kielégítésük különösen fontos a jogállamiságon alapuló igazságos és egyetemleges társadalom számára”, az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC nem tartalmaz semmiféle igazolást a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárásával kapcsolatban.
23 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében szereplő, az adósság alóli mentesítésből kizárható követelések meghatározott osztályainak felsorolása kimerítő felsorolásnak minősül e, mivel ha ez lenne a helyzet, a fizetésképtelenségről szóló 22/2003. sz. törvénynek az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC ből eredő változata ellentétes lenne e rendelkezéssel. Ezzel szemben, ha ez a felsorolás csak példálózó jellegű, e törvény összeegyeztethető az említett rendelkezéssel.
24 Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróságnak még az e 23. cikk (4) bekezdése spanyol nyelvi változatára vonatkozó helyesbítés (HL 2022. L 43., 94. o.) közzétételét követően is kétségei vannak az említett felsorolás nem kimerítő jellegével kapcsolatban, amely helyesbítés ezen a nyelven egyértelművé teszi, hogy az e rendelkezésben előírt lehetőséget „többek között” az abban felsorolt adósságkategóriákra kell alkalmazni. E bíróság ugyanis arra keresi a választ, hogy mi a jelentősége e felsorolásnak, ha a nemzeti jogalkotó teljes mértékben szabadon határozhatja meg azon adósságkategóriákat, amelyeket ki kíván zárni az adósság alóli mentesítésből, feltéve hogy egy ilyen kizárás kellően indokolt. Ezenfelül az említett bíróság kiemeli, hogy az e rendelkezésben meghatározott adósságkategóriák bizonyos mértékben koherenciát mutatnak, ami megszűnne, ha a nemzeti jogalkotó abszolút ilyen szabadságot élvezne. Az a körülmény, hogy a rendkívüli jelentőséggel rendelkező köztartozások nem kerültek felsorolásra az adósságkategóriáknak az ugyanebben a rendelkezésben szereplő felsorolásában, e felsorolás kimerítő jellegére utalhat. Végül, a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy e szabadság hatással lehet a belső piac működésére.
25 E körülmények között az Audiencia Provincial de Alicante (alicantei tartományi bíróság,) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Lehetséges e az összhangban álló értelmezés elvének a [szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi] irányelv 23. cikke (4) bekezdésére történő alkalmazása, ha a tényállásra (mint a jelen ügyben, tekintettel a kötelezettségek alóli mentesítés iránti kérelem benyújtásának időpontjára) az irányelv hatálybalépése és az átültetési határidő között eltelt időszakban került sor, és az alkalmazandó nemzeti jogszabály, [nevezetesen az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC] nem az irányelvet átültető jogszabály (a 16/2022. sz. törvény)?
2) Összeegyeztethető e a [szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi] irányelv 23. cikkének (4) bekezdésével és [ezen] irányelvnek az adósság alóli mentesítésre vonatkozó alapelveivel az olyan nemzeti szabályozás, mint [nevezetesen az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC] szövegében foglaltak szerinti spanyol szabályozás, amely nem tartalmaz a közjogi követeléseknek a kielégítetlen kötelezettségek alóli mentesítésből való kizárására vonatkozó indokolást? Az ilyen szabályozás – amennyiben a közjogi követeléseket kizárja a mentesítésből, és nem kellően indokolt – veszélyezteti e vagy aláássa e az [ezen] irányelvben előírt célok elérését?
3) A [szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi] irányelv 23. cikkének (4) bekezdése a mentesítésből kizárható követelések kategóriáinak kimerítő és zárt felsorolását tartalmazza e, vagy éppen ellenkezőleg, ez a felsorolás csupán példálózó jellegű, és a nemzeti jogalkotó teljesen szabadon határozhatja meg a kizárt követeléseknek az általa arra megfelelőnek ítélt kategóriáit, feltéve, hogy azok a nemzeti joggal összhangban megfelelően indokoltak?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
30 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az összhangban álló értelmezés elve alkalmazható e egy olyan helyzetre, amelyben a tényállás a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv hatálybalépését követően, de az ezen irányelv átültetési határidejének lejártát megelőzően következett be.
31 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az összhangban álló értelmezésnek a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott kötelezettsége a nemzeti jog minden olyan rendelkezésére vonatkozik, amelyet akár a szóban forgó irányelvet megelőzően, akár azt követően fogadtak el (2009. április 23 i Angelidaki és társai ítélet, C 378/07–C 380/07, EU:C:2009:250, 197. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és amennyiben ezen irányelv hatálybalépését követően elfogadott nemzeti jogszabályról van szó, nincs jelentősége annak, hogy e szabály az említett irányelv átültetésére irányul e, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4 i Adeneler és társai ítélet, C 212/04, EU:C:2006:443, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a nemzeti bíróságok azon általános kötelezettsége, hogy a belső jogot valamely irányelvvel összhangban értelmezzék, csak az irányelv átültetésére előírt határidő lejártát követően áll fenn (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4 i Adeneler és társai ítélet, C 212/04, EU:C:2006:443, 115. pont; 2009. április 23 i Angelidaki és társai ítélet, C 378/07–C 380/07, EU:C:2009:250, 201. pont).
33 Ebből az következik, hogy – amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 29. pontjában – az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a tényállás az érintett irányelv átültetési határidejének lejárta előtt valósult meg, az összhangban álló értelmezés elve még nem köti az e tényállásról határozni köteles nemzeti bíróságot.
34 A tagállamok azon kötelezettségét illetően, hogy az irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidőn belül tartózkodniuk kell az olyan jellegű rendelkezések elfogadásától, amelyek komolyan veszélyeztethetik az irányelv által kitűzött célt (2006. július 4 i Adeneler és társai ítélet, C 212/04, EU:C:2006:443, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), meg kell állapítani, hogy e kötelezettséget a második kérdésre adandó válasz keretében kell megvizsgálni.
35 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az összhangban álló értelmezés elve nem alkalmazható olyan helyzetre, amelyben a tényállás a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv hatálybalépését követően, de az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártát és ezen irányelvnek a nemzeti jogba való átültetését megelőzően következett be.
A harmadik kérdésről
36 Harmadik kérdésével, amelyet másodikként célszerű megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell e értelmezni a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 23. cikkének (4) bekezdését, hogy a különös adósságkategóriáknak az abban szereplő felsorolása kimerítő jellegű e, nemleges válasz esetén pedig a tagállamok kizárhatják e az adósság alóli mentesítésből az e rendelkezésben felsoroltak között nem szereplő bizonyos adósságkategóriákat, amennyiben e kizárást a nemzeti jog kellően igazolja.
37 Először is, azon kérdést illetően, miszerint e felsorolás kimerítő jellegű e, vagy sem, meg kell állapítani, hogy az említett felsorolást a „mint például az alábbi esetekben” kifejezés vezeti be, és azonos jelentéssel bíró kifejezések e 23. cikk (4) bekezdésének más nyelvi változataiban is szerepelnek, e rendelkezésnek a jelen ítélet 24. pontjában említett helyesbítés közzétételét követő spanyol nyelvű változatát is beleértve. Ebből következik, hogy az említett rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy ebben a bizonyos adósságkategóriák nem kimerítő jelleggel kerültek felsorolásra.
38 A szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 23. cikke (4) bekezdésének szó szerinti értelmezését, miszerint az e rendelkezésben szereplő felsorolás nem kimerítő, hanem példálózó jellegű, amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 33. pontjában, ezen irányelv (81) preambulumbekezdése is megerősíti, amelyből kitűnik, hogy az európai uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy lehetővé kell tenni, hogy a tagállamoknak „kellően indokolt esetben további adósságkategóriákat is kizárjanak az adósság alóli mentesítésből”.
39 Ebből az következik, hogy a 23. cikk (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő bizonyos adósságkategóriák felsorolása nem kimerítő jellegű, és a tagállamok kellően indokolt esetekben kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből bizonyos, az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő adósságkategóriákat is.
40 Másodszor, azon mérlegelési mozgásteret illetően, amellyel a tagállamok e lehetőség gyakorlása során rendelkeznek, meg kell állapítani, hogy – amint azt a főtanácsnok is kifejtette indítványának 39–43. pontjában – sem a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv, sem az annak elfogadását megelőző előkészítő munkálatok nem tartalmaznak olyan elemeket, amelyek alátámaszthatnák többek között a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett megközelítést, miszerint az ezen irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében kifejezetten említett adósságkategóriák belső koherenciájára tekintettel az uniós jogalkotó korlátozni kívánta a tagállamok mérlegelési mozgásterét az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő, olyan adósságkategóriáknak az adósság alóli mentesítésből történő kizárását illetően, mint például a köztartozások. Éppen ellenkezőleg, ezen előkészítő munkálatokból különösen az tűnik ki, hogy e jogalkotónak az volt a szándéka, hogy bizonyos mérlegelési mozgásteret hagyjon a tagállamoknak ahhoz, hogy az említett irányelv nemzeti jogukba való átültetése során figyelembe vehessék a gazdasági helyzetet és a nemzeti jogi struktúrákat.
41 Következésképpen közbevetőleg meg kell állapítani, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 23. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem korlátozza a tagállamoknak az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő, az adósság alóli mentesítésből kizárni szándékozott adósságkategóriák kiválasztását illetően rendelkezésére álló mérlegelési mozgásterét.
42 Ennek megfelelően, az uniós jogalkotó a 23. cikk (4) bekezdésében a tagállamok számára ily módon biztosított lehetőség gyakorlását kifejezetten ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az ilyen kizárások „kellően indokoltak” legyenek. Ebből az következik, hogy amikor a nemzeti jogalkotó ilyen eltéréseket fogad el, ezen eltérések indokainak a nemzeti jogból vagy az ezen eltéréseket eredményező eljárásból kell eredniük, és ezen indokoknak jogos közérdeket kell követniük.
43 E tekintetben mind a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv (78) preambulumbekezdése, amely „a nemzeti jogban meghatározott indokok alapján megfelelően indokolt” eltérésekre hivatkozik, mind ezen irányelv (81) preambulumbekezdése alapján, amely „a nemzeti jog alapján kellően indokolt” okot említ, arra enged következtetni, hogy az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy elegendő, ha a különböző nemzeti jogszabályokban e vonatkozásban előírt feltételeket tiszteletben tartják.
44 A fentiekre figyelemmel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 23. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő bizonyos adósságkategóriák felsorolása nem kimerítő jellegű, és a tagállamok az adósság alóli mentesítésből kizárhatnak bizonyos, az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő adósságkategóriákat is, amennyiben e kizárás a nemzeti jog értelmében kellően igazolt.
A második kérdésről
45 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv hatálybalépését követően, de az irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt bekövetkezett tényállásra alkalmazandó nemzeti szabályozásnak a nemzeti bíróságok általi olyan értelmezése, amely szerint a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását e szabályozás nem kellően igazolja, azzal a kockázattal jár e, hogy e szabályozás e határidő lejártát követően komolyan veszélyezteti az ezen irányelv által követett cél megvalósulását.
46 E kérdés megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 34. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik – az irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdve a tagállamoknak tartózkodniuk kell az olyan jellegű rendelkezések meghozatalától, amelyek az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártát követően komolyan veszélyeztetnék az irányelv által elérni kívánt cél megvalósulását.
47 Mivel a tagállamok minden hatósága köteles biztosítani az uniós jogi rendelkezések teljes érvényesülését, a jelen ítélet előző pontjában említett tartózkodási kötelezettség ugyanúgy vonatkozik a nemzeti bíróságokra is (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4 i Adeneler és társai ítélet, C 212/04, EU:C:2006:443, 121. és 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy z irányelv hatálybalépésének napjától kezdve a tagállami bíróságok a lehető legteljesebb mértékben kötelesek tartózkodni a belső jog olyan értelmezésétől, amely az irányelv átültetésére előírt határidő leteltét követően komolyan veszélyeztetheti az említett irányelv által elérni kívánt eredmény megvalósulását (2006. július 4 i Adeneler és társai ítélet, C 212/04, EU:C:2006:443, 123. pont).
49 Azt is ki kell emelni, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv 1. cikke értelmében ez az irányelv először is fizetésképtelenség valószínűsége esetén a pénzügyi nehézségekkel küzdő adósok rendelkezésére álló, megelőző szerkezetátalakítási keretekre, másodsorban a fizetésképtelen vállalkozóknál felmerülő adósság alóli mentesítéshez vezető eljárásokra, harmadsorban pedig a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekre vonatkozó szabályokat állapít meg. Ami közelebbről az adósság alóli mentesítési eljárást illeti, ezen irányelv célja – amint az az (1) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 20. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – az, hogy a becsületes és fizetésképtelen vagy eladósodott vállalkozóknak lehetőségük legyen legalább egy olyan eljárást igénybe venni, amely az említett irányelv szerinti teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet, amely egy második esélyt biztosít számukra.
50 Mindazonáltal egyrészt, amint az a jelen ítélet 37–44. pontjában kifejtésre került, ugyanezen irányelv 23. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos adósságkategóriákat kizárjanak az adósság alóli mentesítésből, amennyiben az ilyen kizárás kellően indokolt. Másrészt, amint az a jelen ítélet 46–48. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdve a tagállami bíróságok a lehető legteljesebb mértékben kötelesek tartózkodni a belső jog olyan értelmezésétől, amely az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártát követően komolyan veszélyeztetheti az irányelv által követett célkitűzés megvalósulását.
51 Márpedig az a tény, hogy a szerkezetátalakításról és a fizetésképtelenségről szóló irányelv átültetési határidejének lejárta előtt a nemzeti jogalkotó nem indokolta meg kellően az olyan adósságkategóriáknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását, mint a köztartozások, önmagában nem alkalmas arra, hogy komolyan veszélyeztethesse az ezen irányelv által követett célkitűzés megvalósulását. Egyrészt ugyanis ezen irányelv azon célja ellenére, hogy második esélyt biztosítson a becsületes, fizetésképtelen vagy eladósodott vállalkozóknak azáltal, hogy olyan eljárást biztosít számukra, amely teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet, az említett irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az adósság alóli mentesítésből adósságkategóriákat zárjanak ki, mint például a köztartozásokat. Másrészt a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítési eljárásokból való kizárása igazolásának a nemzeti jogalkotó általi ilyen elmulasztása nem befolyásolja e jogalkotó azon lehetőségét, hogy e kizárást kellően igazolja, ha azt az ugyanezen irányelv átültetési határidejét követően is fenntartja.
52 Bár végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az alapügyben és ezen ügy összes körülményét figyelembe véve fennáll e annak kockázata, hogy az 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott TRLC a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv átültetésére előírt határidő lejártát követően komolyan veszélyezteti az ezen irányelv által követett cél megvalósulását, a Bíróság a rendelkezésére álló iratokban szereplő információk alapján hasznos útmutatással szolgálhat e bíróság számára ezen értékelés elvégzéséhez.
53 E tekintetben meg kell állapítani, hogy egyrészt a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből a nemzeti jog alapján történő kizárása igazolását illetően, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a spanyol jogalkotó az említett irányelv átültetésének biztosítására irányuló 16/2022. sz. törvény preambulumában igazolta e kizárást. Következésképpen ezen irányelv átültetési határidejének lejártát követően a spanyol jogalkotó láthatóan tiszteletben tartotta az említett kizárás igazolására vonatkozó, az ugyanezen irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében előírt kötelezettséget.
54 Másrészt, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) ítélkezési gyakorlatának megfelelően előadta, a spanyol jogszabályi rendelkezések preambuluma és indokolása ez utóbbiak szerves részét képezi, és releváns azok értelmezése szempontjából, mivel az a szerv, amely azokat kibocsátja, ebben magyarázza meg azok létjogosultságát (ratio legis). Mivel nem vitatott, hogy a spanyol jogalkotó a 16/2022. sz. törvény preambulumában igazolta a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását, eleve úgy tűnik, hogy e jogalkotó a nemzeti jog értelmében vett igazolást nyújtott, és az, hogy a TRLC nek az alapügyre alkalmazandó változatában nem szerepel semmiféle igazolás, nem járhat azzal a hatással, hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv átültetési határidejének lejártát követően komolyan veszélyeztetné az ezen irányelv által követett cél megvalósulását.
55 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy hogy a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv hatálybalépését követően, de az irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt bekövetkezett tényállásra alkalmazandó nemzeti szabályozásnak a nemzeti bíróságok általi olyan értelmezése, amely szerint a köztartozásoknak az adósság alóli mentesítésből való kizárását e szabályozás nem kellően igazolja, nem jár azzal a kockázattal, hogy e szabályozás e határidő lejártát követően komolyan veszélyezteti az ezen irányelv által követett cél megvalósulását.