V.
C-292/25 - shopping24 ügyben 2026. június 11-én hozott ítélet
A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam bíróságai kizárólagos joghatósággal rendelkeznek a követelésnek az ezen eljárásban történő bejelentése céljából történő megállapítására irányuló kereset elbírálására, még akkor is, ha az említett eljárás megindításának időpontjában egy azonos tárgyú kereset már folyamatban volt egy másik tagállam bíróságai előtt.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 141., 19. o.; helyesbítés: HL 2016. L 349., 40. o.) 6. és 18. cikke, valamint 32. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Németországban székhellyel rendelkező shopping24 Gesellschaft für multimediale Anwendung társaság (a továbbiakban: shopping24) és az Ausztriában székhellyel rendelkező Sportgigant Lindpointner GmbH (a továbbiakban: Sportgigant) vagyonfelügyelőjeként eljáró SR között egy követelésnek a Sportgiganttal szemben Ausztriában indított fizetésképtelenségi eljárásban történő bejelentése céljából történő megállapítása iránti kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Az alapeljárás
13 2024. március 27‑i keresetlevelével a shopping24 keresetet indított a Sportgigant ellen a Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság, Németország) előtt 56 829,84 euró, meg nem fizetett számlákból származó követelés kamatokkal növelt összegének, valamint 1804,90 euró összegű pert megelőző költség megfizetése iránt.
14 2024. szeptember 17‑i határozatával a kérdést előterjesztő bíróság, a Landesgericht Linz (linzi regionális bíróság, Ausztria) csődeljárást indított a Sportgiganttal szemben.
15 Ezen eljárás megindítása következtében a Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság) előtt indított eljárás félbeszakadt. Azóta ezen eljárást nem folytatták, és nem is zárták le véglegesen.
16 2024. december 19‑én a shopping24 „vizsgálati keresetet” indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt a Sportgigant vagyonfelügyelőjeként eljáró SR‑rel szemben. E kereset tárgya a vagyonfelügyelővel és az összes hitelezővel szemben fennálló követelésnek a fizetésképtelenségi eljárásban történő bejelentése céljából történő megállapítása. E követelés 74 106,16 euróban megállapított összege magában foglalja a meg nem fizetett számlák címén fizetendő 56 829,84 euró tőkeösszeget, amelyhez hozzáadódnak a kamatok, a peres eljárást megelőző költségek és a Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság) előtt indított eljáráshoz kapcsolódó perköltségek.
17 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy mind a német, mind az osztrák jogban a fizetésképtelenségi eljárás megindítása megszakítja a folyamatban lévő polgári eljárásokat. Pontosítja, hogy amennyiben a hitelező benyújtja a követelését, és azt vitatják, a megszakított eljárást folytatni kell, és azt a fizetésképtelenségi eljárás követelményeihez kell igazítani. Figyelembe véve az e két jog között fennálló hasonlóságokat, úgy véli, hogy a Németországban indított, kifizetés iránti kereset és a később e bírósághoz benyújtott, e követelés megállapítása iránti vizsgálati kereset célja és tárgya azonos.
18 E körülmények között az említett bíróság úgy véli, hogy az érdemi vizsgálat előtt meg kell határozni, hogy az előtte folyamatban lévő eljárás folytatása a joghatóság hiányára vagy a perfüggőségre alapított eljárási kifogásba ütközik‑e.
19 E tekintetben ugyanezen bíróság mindenekelőtt arra keres választ, hogy a 2015/848 rendelet 6. cikkére és a 2019. szeptember 18‑i Riel ítéletre (C‑47/18, EU:C:2019:754) tekintettel az említett kereset elbírálására a német vagy az osztrák bíróságok rendelkeznek‑e joghatósággal.
20 Ezt követően, abban az esetben, ha e joghatóság a német bíróságokra tartozik, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy e rendelet 32. cikkének (2) bekezdésére tekintettel köteles‑e elismerni az Ausztriában indított fizetésképtelenségi eljárásban a Landgericht Hamburgnak (hamburgi regionális bíróság) a szóban forgó követelés megállapítására vonatkozóan meghozandó határozatát.
21 Végül igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a perfüggőségi kifogás alkalmazandó‑e, és akadályozza‑e, hogy elbírálja az előtte folyamatban lévő követelés megállapítására irányuló, vizsgálat iránti keresetet.
22 E körülmények között határozott úgy a Landesgericht Linz (linzi regionális bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 2015/848 rendelet 6. cikkét, hogy az Ausztriában folyamatban lévő fizetésképtelenségi eljárás esetén az Osztrák Köztársaság akkor is kizárólagos joghatósággal rendelkezik az osztrák jog szerinti, a követelés megállapítására irányuló kereset tekintetében, ha a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor Németországban már folyamatban van egy ugyanezen követelésre vonatkozó peres eljárás, és ezen eljárás – a német jog szerint – a követelés megállapítására irányuló eljárásként folytatható, azaz a hitelezői igénybejelentés céljából a fizetésképtelenségi szakértővel és valamennyi hitelezővel szembeni követelés (kötelező erejű) megállapítására irányul?
2) [Ha az 1. kérdésre nemleges a válasz:] Úgy kell‑e értelmezni a 2015/848 rendelet 32. cikkének (2) bekezdését, hogy az Ausztriában folyamatban lévő fizetésképtelenségi eljárásban el kell ismerni a Németországban a hitelezői igénybejelentés céljából a fizetésképtelenségi szakértővel és valamennyi hitelezővel szembeni követelés (kötelező erejű) megállapítására irányuló eljárás eredményét azzal, hogy a követelés fennállása és összege (nem) került megállapításra?
3) [Ha a Bíróság megválaszolja a 2. kérdést, és arra igenlő választ ad:] Úgy kell‑e értelmezni a 2015/848 rendelet 18. cikkét, hogy a perfüggőség kizárja a követelés megállapítására irányuló, osztrák jog szerinti keresetet, ha Németországban ugyanezen követelés tárgyában peres eljárás van folyamatban, amely a követelés megállapítására irányuló – német jog szerinti – és így a hitelezői igénybejelentés céljából a fizetésképtelenségi szakértővel és valamennyi hitelezővel szemben a követelés fennállásának (kötelező erejű) megállapítására irányuló eljárásként folytatható?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
23 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2015/848 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam bíróságai kizárólagos joghatósággal rendelkeznek a követelésnek ezen eljárásban történő bejelentése céljából történő megállapítására irányuló kereset elbírálására, még akkor is, ha az említett eljárás megindításának időpontjában egy azonos tárgyú kereset már folyamatban volt egy másik tagállam bíróságai előtt.
24 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, mivel a 2015/848 rendelet hatályon kívül helyezte az 1346/2000 rendeletet, és annak helyébe lépett, a Bíróság által ez utóbbi rendelet rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés az előbbi rendelet rendelkezéseire is érvényes, amennyiben e rendelkezések egyenértékűnek tekinthetők (2024. április 18‑i Luis Carlos és társai ítélet, C‑765/22 és C‑772/22, EU:C:2024:331, 49. pont).
25 Elsődlegesen hangsúlyozni kell, hogy a 2015/848 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kizárólagos joghatóságot biztosít a fizetésképtelenségi főeljárás megindítása tekintetében azon tagállam bíróságainak, amelynek területén az adós fő érdekeltségeinek központja található (lásd ebben az értelemben: 2022. március 24‑i Galapagos BidCo. ítélet, C‑723/20, EU:C:2022:209, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 E rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében azon tagállam bíróságai, amelynek területén e 3. cikk alapján a fizetésképtelenségi eljárást megindították, joghatósággal rendelkeznek az összes olyan keresetre, amelyek közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból erednek, és azzal szorosan összefüggenek.
27 Noha az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése nem felel meg az 1346/2000 rendelet egyetlen rendelkezésének sem, ez nem változtat azon, hogy kodifikálja a Bíróságnak az utóbbi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatából, különösen a 2009. február 12‑i Seagon ítéletből (C‑339/07, EU:C:2009:83, 21. pont) eredő joghatósági szabályt, és szó szerint átveszi az említett rendelet (6) preambulumbekezdésében már szereplő két kritériumot (lásd ebben az értelemben: 2019. február 6‑i NK ítélet, C‑535/17, EU:C:2019:96, 27. pont; 2024. november 14‑i Oilchart International ítélet, C‑394/22, EU:C:2024:952, 35. pont).
28 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint e két feltétel együttes (lásd ebben az értelemben: 2019. december 4‑i Tiger és társai ítélet, C‑493/18, EU:C:2019:1046, 26. pont).
29 Az első feltételt illetően, amely arra vonatkozik, hogy valamely kereset közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból ered‑e, annak eldöntése szempontjából, hogy valamely kereset mely jogterülethez tartozik, nem azon eljárásjogi összefüggés az irányadó, amelybe e kereset illeszkedik, hanem a kereset jogalapja. E megközelítés szerint azt kell megvizsgálni, hogy a kereset alapjául szolgáló jog vagy kötelezettség a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaiban, vagy pedig a fizetésképtelenségi eljárások eltérést engedő, különös szabályaiban gyökerezik‑e (2019. december 4‑i Tiger és társai ítélet, C‑493/18, EU:C:2019:1046, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A kereset és a fizetésképtelenségi eljárás közötti szoros kapcsolatra vonatkozó második feltételt illetően az e kereset és a fizetésképtelenségi eljárás között fennálló kapcsolat erőssége a döntő annak meghatározásakor, hogy az említett kereset azon tagállam bíróságainak joghatósága alá tartozik‑e, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították (lásd ebben az értelemben: 2019. december 4‑i Tiger és társai ítélet, C‑493/18, EU:C:2019:1046, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Ezenkívül a Bíróság már kimondta, hogy a követelések fizetésképtelenségi eljárásban történő bejelentése céljából történő megállapítása iránti kereset – mint amilyen az osztrák fizetésképtelenségi rendtartás 110. §‑a szerinti kereset –, megfelel a jelen ítélet 28–30. pontjában hivatkozott két együttes feltételnek. Az ilyen kereset ugyanis a fizetésképtelenséggel kapcsolatos osztrák jogszabályok egyik elemét képezi, és az a rendeltetése, hogy azt fizetésképtelenségi eljárás keretében indítsák meg az ilyen eljárásban részt vevő hitelezők, abban az esetben, ha vitatott az e hitelezők által bejelentett követelések pontossága vagy ranghelye (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 18‑i Riel ítélet, C‑47/18, EU:C:2019:754, 37. és 38. pont).
32 Következésképpen az ilyen kereset a 2015/848 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam bíróságainak joghatósága alá tartozik.
33 Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára teljes körű választ lehessen adni, azt is meg kell határozni, hogy az e rendelkezésben előírt, a közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból eredő és ahhoz szorosan kapcsolódó kereset elbírálására vonatkozó joghatóság kizárólagos‑e.
34 E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy a 2015/848 rendelet (7) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a magánszemélyek elleni fizetésképtelenségi eljárások, a fizetésképtelen gazdasági társaságok vagy más jogi személyek elleni felszámolási típusú eljárások, a bíróság által jóváhagyott megállapodások, a kényszeregyezségek és a hasonló eljárások, valamint az ilyen eljárásokhoz kapcsolódó peres eljárások nem tartoznak az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá. Másrészt ez utóbbi rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében annak hatálya nem terjed ki a „csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra”. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ez utóbbi rendelkezés csak azokat a kereseteket zárja ki az 1215/2012 rendelet hatálya alól, amelyek közvetlenül fizetésképtelenségi eljárásból származnak, illetve szorosan ilyen eljáráshoz kapcsolódnak (lásd ebben az értelemben: 2018. november 14‑i Wiemer & Trachte ítélet, C‑296/17, EU:C:2018:902, 28–30. pont).
35 Az 1215/2012 rendeletet és a 2015/848 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy elkerülhető legyen az e szövegek által előírt jogi szabályok közötti átfedés és bármiféle joghézag. Így az 1215/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján az e rendelet hatálya alól kizárt keresetek az 2015/848 rendelet hatálya alá tartoznak. Ezzel párhuzamosan a 2015/848 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó keresetek az 1215/2012 rendelet hatálya alá tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2018. november 14‑i Wiemer & Trachte ítélet, C‑296/17, EU:C:2018:902, 29. pont; 2024. november 14‑i Oilchart International ítélet, C‑394/22, EU:C:2024:952, 32. pont).
36 Így e két rendelet hatálya világosan körül van határolva (lásd ebben az értelemben: 2018. november 14‑i Wiemer & Trachte ítélet, C‑296/17, EU:C:2018:902, 31. pont; 2024. november 14‑i Oilchart International ítélet, C‑394/22, EU:C:2024:952, 34. pont). Amint az a jelen ítélet 32. pontjából kitűnik, a követelések fizetésképtelenségi eljárásban történő bejelentése céljából történő megállapítása iránti kereset a 2015/848 rendelet hatálya alá tartozik.
37 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/848 rendelet (35) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdése – amint az a jelen ítélet 27. pontjában megállapításra került – a Bíróságnak az 1346/2000 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatából eredő joghatósági szabályt kodifikál. Ez utóbbi rendelettel összefüggésben a Bíróság kimondta, hogy e joghatóság kizárólagos jellegű (2018. november 14‑i Wiemer & Trachte ítélet, C‑296/17, EU:C:2018:902, 36. és 43. pont).
38 Ezenkívül a 2015/848 rendelet nem ír elő egyetlen olyan joghatósági szabályt sem, amely a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam bíróságai számára biztosítana joghatóságot a követelés ezen eljárásban történő bejelentése céljából történő megállapítására irányuló keresetek elbírálására, amennyiben e keresetek közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származnak, és ahhoz szorosan kapcsolódnak.
39 Végeredményben e joghatóság kizárólagossága, amelyet a 2015/848 rendelet (35) preambulumbekezdése tükröz, e rendelet keretében csak abban az – e rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten említett – esetben szűnik meg, ha a közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származó és ahhoz szorosan kapcsolódó kereset összefügg egy másik, a polgári és kereskedelmi jog általános rendelkezéseire alapított keresettel, amint arra Wahl főtanácsnok a Wiemer & Trachte ügyre vonatkozó indítványában (C‑296/17, EU:C:2018:515, 66. és 67. pont) rámutatott. Márpedig egy ilyen eset, amelyben a fizetésképtelenségi szakértőnek lehetősége van arra, hogy mindkét keresetet az alperes lakóhelye szerinti tagállam bíróságai előtt indítsa, idegen az alapügy körülményeitől.
40 Egyébiránt a fizetésképtelenséghez közvetlenül kapcsolódó valamennyi keresetnek a fizetésképtelenségi eljárás megindítására joghatósággal rendelkező tagállam bíróságai előtti összevonása megfelel a 2015/848 rendelet (3) és (8) preambulumbekezdésében említett, a több államra kiterjedő fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságának és eredményességének javítására vonatkozó célkitűzésnek (lásd ebben az értelemben: 2009. február 12‑i Seagon ítélet, C‑339/07, EU:C:2009:83, 22. pont; 2018. november 14‑i Wiemer & Trachte ítélet, C‑296/17, EU:C:2018:902, 33. pont).
41 Ezenkívül e rendelet (5) preambulumbekezdése szerint „[a] belső piac megfelelő működéséhez szükséges az olyan körülményeket elkerülni, amelyek arra ösztönzik a feleket, hogy kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében a vagyonukat vagy a bírósági eljárást egyik tagállamból a másikba helyezzék (ún. »forum shopping«)”.
42 Márpedig az a lehetőség, hogy különböző bíróságok rendelkeznek joghatósággal a különböző tagállamokban indított és a fizetésképtelenséghez közvetlenül kapcsolódó keresetek elbírálására, nehezítené az ilyen cél elérését (lásd ebben az értelemben: 2009. február 12‑i Seagon ítélet, C‑339/07, EU:C:2009:83, 24. pont; 2018. november 14‑i Wiemer & Trachte ítélet, C‑296/17, EU:C:2018:902, 35. pont).
43 Ebből következik, hogy a fizetésképtelenségi eljárást megindító tagállam bíróságainak az ezen eljárásból közvetlenül származó és ahhoz szorosan kapcsolódó keresetek elbírálására vonatkozó joghatósága kizárólagos joghatóság.
44 A jelen ügyben, mivel az alapügyben szóban forgó fizetésképtelenségi eljárást Ausztriában indították meg, a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévőhöz hasonló kereset – a rá háruló vizsgálatok fenntartása mellett – az osztrák bíróságok kizárólagos joghatósága alá tartozik.
45 A fenti indokok összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/848 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam bíróságai kizárólagos joghatósággal rendelkeznek a követelésnek az ezen eljárásban történő bejelentése céljából történő megállapítására irányuló kereset elbírálására, még akkor is, ha az említett eljárás megindításának időpontjában egy azonos tárgyú kereset már folyamatban volt egy másik tagállam bíróságai előtt.
A második és a harmadik kérdésről
46 Az első kérdésre adott válaszra figyelemmel a második és harmadik kérdést nem kell megválaszolni.