V.
C-277/22. sz. Global NRG ügyben 2024. január 25-én hozott ítélet
A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 41. cikkének (17) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdésével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében kizárólag a földgázszállításirendszer-üzemeltető minősül a nemzeti szabályozó hatóság azon határozata által „érintett félnek”, amely megállapítja az e rendszerhez való csatlakozásért és e rendszer használatáért, valamint az e rendszerüzemeltető által nyújtott szolgáltatásokért fizetendő díjakat, következésképpen pedig kizárólag e rendszerüzemeltető jogosult „hatékony jogorvoslat” benyújtására e határozattal szemben.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 97. o.) 41. cikke (17) bekezdésének az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet egy földgáz-kereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, a Global NRG Kereskedelmi és Tanácsadó Zrt. (a továbbiakban: Global NRG) és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban: nemzeti szabályozó hatóság) között folyamatban lévő azon jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgyát a nemzeti szabályozó hatóság által hozott azon határozat jogszerűsége képezi, amely megállapítja a földgázszállítási rendszer használati és csatlakozási díjait, valamint az e rendszer üzemeltetője által nyújtott szolgáltatások díjait.
Az alapeljárás
8 A nemzeti szabályozó hatóság a 2021. augusztus 10-i határozatában a 2021. október 1-jétől 2025. szeptember 30-ig terjedő időszakra megállapította a földgázellátás körében a földgázszállítási rendszer üzemeltetője, az FGSZ Földgázszállító Zrt. által alkalmazható külön díjak, valamint a földgázszállító vezetékhez történő csatlakozásért fizetendő díjak összegét (a továbbiakban: vitatott határozat). E határozat a nemzeti szabályozó hatóság korábbi, a referenciaár számítási módszertanát megállapító 2021. március 30-i határozatán alapul, amelyet a Global NRG által benyújtott jogorvoslati kérelem alapján eljárva a Kúria (Magyarország) visszamenőleges hatállyal jogellenesnek nyilvánított és megsemmisített.
9 A Global NRG a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet is indított a Fővárosi Törvényszék (Magyarország), vagyis a kérdést előterjesztő bíróság előtt. Azt állítja, hogy e határozat jogellenes, mivel egyrészt a 2021. március 30-i határozatot jogellenesnek nyilvánították, másrészt pedig a jogcímátvezetési szolgáltatásra alkalmazandó díjakat az összehangolt földgázszállítási tarifaszerkezetekre vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzat létrehozásáról szóló, 2017. március 16-i (EU) 2017/460 bizottsági rendelet (HL 2017. L 72., 29. o.) megsértésével állapították meg.
10 A Global NRG azt is előadja, hogy mivel a nemzeti jogszabályok jogorvoslati jogot biztosítanak a földgázszállítási rendszer használója számára a 2021. március 30-i határozathoz hasonló olyan határozatokkal szemben, amelyek az e rendszer használatáért fizetendő díjakat megalapozó referenciaár-számítási módszertanra vonatkoznak, ellentétes az uniós joggal, ha az ilyen rendszerhasználót megfosztják az említett rendszer használati díjait megállapító későbbi határozattal szembeni jogorvoslati jogától.
11 A nemzeti szabályozó hatóság a kereset elutasítását kéri, elsősorban azzal az indokkal, hogy a Global NRG nem rendelkezik „kereshetőségi joggal”, mivel e társaság a vitatott határozat elfogadására irányuló eljárásban nem volt ügyfél, továbbá közte és ezen eljárás tárgya között nem áll fenn semmilyen közvetlen kapcsolat. E körülmények között e határozat a Global NRG-t csak közvetett módon érinti, pusztán a gazdasági érdekeltsége pedig nem elegendő az említett határozattal szembeni jogorvoslati jog megalapozásához.
12 A kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy a Global NRG szerint, mivel a vitatott határozatban megállapított díjak kötelező erejűek mind a földgázszállítási rendszer üzemeltetője, mind pedig e rendszer használója számára, e díjak közvetlenül érintik e rendszerhasználó jogait és jogos érdekeit. E bíróság ugyanakkor pontosítja, hogy a magyar jogszabályok szerint, ha olyan személy indít keresetet, aki – mint a Global NRG is – perindítási joggal rendelkezik, meg kell vizsgálni, hogy e személy kereshetőségi joggal is rendelkezik-e, vagyis hogy a megtámadott határozat közvetlenül érinti-e a jogait vagy jogos érdekeit, amely feltételtől függ e bíróság azon lehetősége, hogy az ilyen személy által e határozattal szemben benyújtott keresetet érdemben megvizsgálja.
13 A jelen ügyben e bíróság szerint a Global NRG által indított kereset bármiféle érdemi vizsgálata előtt meg kell győződni arról, hogy e gazdasági társaság a 2009/73 irányelv 41. cikkének (17) bekezdése értelmében vett, a „szabályozó hatóság határozata által érintett félnek” minősül-e. Mivel e fogalmat ez az irányelv nem határozza meg, azt a 2015. március 19-i E.ON Földgáz Trade ítélet (C-510/13, EU:C:2015:189) és a 2020. július 16-i Bizottság kontra Magyarország (A villamosenergia-átviteli és földgázszállítási rendszerekhez való hozzáférés díjai) ítélet (C-771/18, EU:C:2020:584) alapján kell vizsgálni.
14 A kérdést előterjesztő bíróság először is arra keresi a választ, hogy a 2009/73 irányelv 41. cikkének a Charta 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való joggal összefüggésben értelmezett (17) bekezdésével ellentétes-e az olyan nemzeti rendelkezés, mint a Get. 129/B. §-ának (1) bekezdése, amelynek értelmében a rendszerhasználati, szállítási és csatlakozási díjak, valamint az e rendszer üzemeltetője által nyújtott szolgáltatások díjainak megállapítására irányuló eljárások keretében kizárólag e rendszerüzemeltető minősül az e 41. cikk (17) bekezdése értelmében vett, „a szabályozó hatóság határozata által érintett félnek”, a földgázágazatban működő minden más piaci szereplő kizárásával. E bíróság úgy véli, hogy e 129/B. § (1) bekezdése így arra kötelezi őt, hogy a Global NRG által benyújtott keresetet érdemi elbírálás nélkül utasítsa vissza, ami álláspontja szerint a 2009/73 irányelv 41. cikkének (17) bekezdésében biztosított jogorvoslati jog „aránytalan korlátozását” jelenti.
15 Másodszor, az említett bíróság a 2015. március 19-i E.ON Földgáz Trade ítélet (C-510/13, EU:C:2015:189) 48. és 49. pontjára támaszkodva úgy véli, hogy a Global NRG-hez hasonló piaci szereplő jogorvoslati joggal rendelkezik azon az alapon, hogy a vitatott határozat közvetlenül érinti őt. E tekintetben e bíróság kiemeli, hogy a földgázszállítási rendszer üzemeltetője köteles a gazdasági szereplőre hárítani az e határozatban megállapított különleges díjszabást, továbbá hogy e gazdasági szereplő nem gyakorolhatja tevékenységét azt megelőzően, hogy megfizette volna az e jogcímen követelt összegeket.
16 E körülmények között a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) A [2009/73] irányelv […] 41. cikk[ének] (17) bekezdését – az Alapjogi Charta 47. cikkére figyelemmel – úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely kimondja, hogy a tagállami szabályozó hatóságnak a rendszerhasználati díjak, a rendszerüzemeltető által külön díj ellenében végezhető szolgáltatások díjainak és a csatlakozási díjak megállapítására irányuló eljárásaiban közvetlenül érintett, s ekként az eljárásban hozott határozattal szemben jogorvoslati joggal rendelkező fél kizárólag az érintett rendszerüzemeltető?
2) Amennyiben az [első] kérdésre igenlő választ ad a Bíróság, [a 2009/73 irányelv] 41. cikk[ének] (17) bekezdését – az Alapjogi Charta 47. cikkére figyelemmel – úgy kell-e értelmezni, hogy annak alkalmazásában az alapügyhöz hasonló esetben a szabályozó hatóság a rendszerhasználati díjak, a rendszerüzemeltető által külön díj ellenében végezhető szolgáltatások díjainak és a csatlakozási díjak megállapításáról szóló határozata által érintett – ekként a tagállami szabályozó hatóság határozata ellen jogorvoslati joggal rendelkező – fél a felpereshez hasonló helyzetben lévő földgázpiaci szereplő, akinek a rendszerüzemeltető az általa külön díj ellenében végezhető szolgáltatás díját a határozat alapján felszámítja?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
17 Kérdéseivel, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2009/73 irányelv 41. cikkének (17) bekezdését a Charta 47. cikkének első bekezdésével összefüggésben akként kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében kizárólag a földgázszállításirendszer-üzemeltető minősül a nemzeti szabályozó hatóság azon határozata által „érintett félnek”, amely megállapítja az e rendszerhez való csatlakozásért és e rendszer használatáért, valamint az e rendszerüzemeltető által nyújtott szolgáltatásokért fizetendő díjakat, következésképpen pedig kizárólag e rendszerüzemeltető jogosult „hatékony jogorvoslat” benyújtására e határozattal szemben.
18 A 2009/73 irányelv (33) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 41. cikkének (17) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy nemzeti szinten hozzanak létre olyan megfelelő mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a nemzeti szabályozó hatóság határozata által érintett fél számára, hogy az érintett felektől és kormányoktól független testülethez forduljon, amely „lehet bíróság vagy más, jogi felülvizsgálat végzésére hatáskörrel rendelkező törvényszék”. Az ilyen követelmény a Charta 47. cikkében biztosított, az uniós jog általános elvét képező hatékony bírói jogvédelem elvének velejárója (2021. szeptember 2-i Bizottság kontra Németország [A 2009/72 és 2009/73 irányelv átültetése] ítélet, C-718/18, EU:C:2021:662, 128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 Először is, jóllehet az e 41. cikk (17) bekezdése értelmében vett „érintett fél” fogalmát a 2009/73 irányelv nem határozza meg, a Bíróság már egy hasonló rendelkezést, nevezetesen az 1997. október 6-i 97/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 1997. L 295., 23. o.) módosított, a távközlési szolgáltatások belső piacának a nyílt hálózatellátás bevezetése révén történő létrehozataláról szóló, 1990. június 28-i 90/387/EGK tanácsi irányelv (HL 1990. L 192., 1. o.) 5a. cikkének (3) bekezdését akként értelmezett, hogy az a gazdasági szereplő, aki nem címzettje a nemzeti szabályozó hatóság határozatának, érintett fél jogállást szerez, ha az ilyen határozat a jogait potenciálisan érinti egyrészt a tartalma, másrészt pedig az e fél által gyakorolt vagy tervezett tevékenység miatt. A Bíróság pontosította, hogy nem szükséges szerződéses kapcsolat az e gazdasági szereplő és e határozat címzettje között ahhoz, hogy az ilyen gazdasági szereplő jogait potenciálisan érintse e határozat (2008. április 24-i Arcor ítélet, C-55/06, EU:C:2008:244, 176. és 177. pont).
20 Másodszor, a Bíróság a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2003. L 176., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 230. o.) illetően – amely a helyébe lépő 2009/73 irányelvtől eltérően nem tartalmazott semmi olyan rendelkezést, amely a gazdasági szereplőknek kifejezetten biztosította volna a bírósági jogorvoslathoz való jogot a nemzeti szabályozó hatóság határozataival szemben – megállapította, hogy amennyiben e nemzeti szabályozó hatóság a piaci szereplőknek a földgázszállítási rendszerhez való hozzáférésére vonatkozó határozatot hoz egy olyan uniós szabályozás alapján, amely bizonyos jogokat ismer el a gázszállítási engedéllyel rendelkező gazdasági szereplő számára, akkor úgy kell tekinteni, hogy e határozat potenciálisan érinti e gazdasági szereplő jogait, még akkor is, ha e gazdasági szereplő nem címzettje e határozatnak (lásd ebben az értelemben: 2015. március 19-i E.ON Földgáz Trade ítélet, C-510/13, EU:C:2015:189, 38., 48. és 51. pont).
21 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 2009/73 irányelv 41. cikke (1) bekezdésének a) pontja hatáskört biztosít a nemzeti szabályozó hatóságnak arra, hogy „szállítási és elosztási díjak[at] vagy az ezekre vonatkozó módszerek[et] átlátható kritériumok alapján […] megállapít[son] vagy jóváhagy[jon]”. Ezen irányelv 41. cikke (6) bekezdésének a) pontja arra is felhatalmazza e szabályozó hatóságot, hogy megállapítsa vagy jóváhagyja legalább a nemzeti hálózatokhoz való csatlakozásra és a hálózati hozzáférésre – beleértve a szállítási és elosztási díjakat is – vonatkozó feltételek kiszámításához vagy meghatározásához használt módszertanokat. Ezenkívül az említett irányelv 41. cikkének (10) bekezdése felhatalmazza az említett szabályozó hatóságot, hogy szükség esetén megkövetelje a szállításirendszer-üzemeltetőktől az e cikkben említett feltételek – köztük a díjak és a módszerek – módosítását annak biztosítása érdekében, hogy e díjak arányosak és megkülönböztetéstől mentesen alkalmazhatók legyenek.
22 Egyébiránt a 715/2009 rendelet 13. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a rendszerekhez való hozzáférés díjainak átláthatónak kell lenniük, és azokat minden rendszerhasználó tekintetében hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16-i Bizottság kontra Magyarország [A villamosenergia-átviteli és földgázszállítási rendszerekhez való hozzáférés díjai] ítélet, C-771/18, EU:C:2020:584, 46. pont).
23 Ebből következik, hogy a Global NRG-hez hasonló gazdasági szereplővel szemben a 2009/73 irányelv és a 715/2009 rendelet fent hivatkozott rendelkezései alapján arányos, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes díjakat kell alkalmazni. A kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében előfordulhat, hogy e jogok megsértése folytán a vitatott határozat érintse az ilyen gazdasági szereplőt. E körülmények között az ilyen gazdasági szereplő vonatkozásában el kell ismerni, hogy az ilyen határozat által érintett fél jogállásával rendelkezik, következésképpen pedig joga van az e határozattal szembeni, a 2009/73 irányelv 41. cikkének (17) bekezdése értelmében vett hatékony jogorvoslathoz (lásd ebben az értelemben: 2015. március 19-i E.ON Földgáz Trade ítélet, C-510/13, EU:C:2015:189, 48. és 51. pont).
24 Az adott területre vonatkozó uniós szabályozás hiányában az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bíróságokat, és megállapítani azokat a jogorvoslati eljárási szabályokat, amelyek a jogalanyok uniós jogból eredő jogai védelmének a biztosítására irányulnak, anélkül azonban, hogy sérülne a hatékony bírói jogvédelemhez való jog (2020. július 16-i Bizottság kontra Magyarország [A villamosenergia-átviteli és földgázszállítási rendszerekhez való hozzáférés díjai] ítélet, C-771/18, EU:C:2020:584, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 A hatékony jogorvoslathoz való jogot illetően állandó ítélkezési gyakorlat, hogy ahhoz, hogy valamely bíróság az uniós jogból eredő jogokat és kötelezettségeket érintő jogvitákban határozni tudjon, a Charta 47. cikkével összhangban hatáskörrel kell rendelkeznie az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása szempontjából releváns valamennyi ténybeli és jogi kérdés vizsgálatára (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16-i Bizottság kontra Magyarország [A villamosenergia-átviteli és földgázszállítási rendszerekhez való hozzáférés díjai] ítélet, C-771/18, EU:C:2020:584, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a Get. 129/B. §-ának (1) bekezdése nem teszi lehetővé számára, hogy érdemben megvizsgálja a nemzeti szabályozó hatóság határozata által érintett, a Global NRG-hez hasonló földgázpiaci szereplő által indított keresetet, pusztán amiatt, hogy e gazdasági szereplő nem rendszerüzemeltető. Amennyiben a nemzeti jog e rendelkezése nem értelmezhető a 2009/73 irányelv 41. cikkének (17) bekezdésével összhangban, a jelen ítélet 23. pontjában kialakított értelmezés szerint, akkor az említett nemzeti rendelkezést nem lehet olyannak tekinteni, mint amely az e 41. cikk (17) bekezdése értelmében vett „megfelelő mechanizmusokat” ír elő (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16-i Bizottság kontra Magyarország [A villamosenergia-átviteli és földgázszállítási rendszerekhez való hozzáférés díjai] ítélet, C-771/18, EU:C:2020:584, 65. pont).
27 Ha ilyen összhangban álló értelmezés nem lehetséges, a kérdést előterjesztő bíróságnak az uniós jog alapján csak abban az esetben kell mellőznie a Get. 129/B. §-a (1) bekezdésének alkalmazását, ha a 2009/73 irányelv 41. cikkének (17) bekezdésében előírt kötelezettség kellően pontos és feltétel nélküli ahhoz, hogy közvetlen hatállyal rendelkezőnek lehessen tekinteni. Az ugyanis, ha a Global NRG-hez hasonló jogalany egy olyan hatósággal szemben, mint a nemzeti szabályozó hatóság, valamely irányelv olyan rendelkezésére hivatkozik, amely nem kellően pontos és feltétel nélküli ahhoz, hogy közvetlen hatálya elismerhető legyen, önmagában az uniós jog alapján nem vezethet ahhoz, hogy a tagállami bíróság mellőzze valamely nemzeti rendelkezés alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24-i Popławski ítélet, C-573/17, EU:C:2019:530, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Valamely uniós jogi rendelkezés egyrészt akkor feltétel nélküli, ha olyan kötelezettséget fogalmaz meg, amely nem tartalmaz semmilyen feltételt, és nem függ – a végrehajtásában vagy hatályában – az Unió intézményeinek vagy a tagállamoknak semmilyen jogi aktusától, másrészt pedig akkor kellően pontos ahhoz, hogy egy jogalany hivatkozhasson rá, és a bíróság alkalmazhassa, ha egyértelműen fogalmaz meg valamely kötelezettséget. Ezenkívül, még ha valamely irányelv bizonyos mérlegelési mozgásteret is hagy a tagállamok számára a végrehajtási módozatok elfogadása során, ezen irányelv rendelkezése feltétlennek és pontosnak tekinthető, ha egyértelműen megfogalmazott és pontosan meghatározott eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára, amely a benne foglalt szabály alkalmazása tekintetében semmilyen feltételtől nem függ (2022. március 8-i Bezirkshauptmannschaft Hartberg-Fürstenfeld [Közvetlen hatály] ítélet, C-205/20, EU:C:2022:168, 18. és 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.)
29 A jelen ügyben a 2009/73 irányelv 41. cikke (17) bekezdésének magából a szövegéből kitűnik, hogy a tagállamoknak megfelelő jogorvoslati mechanizmusokat kell előírniuk annak érdekében, hogy bármely érintett fél független szervezet előtt vitathassa a nemzeti szabályozó hatóság valamely határozatát. Jóllehet a tagállamok továbbra is rendelkeznek bizonyos mérlegelési mozgástérrel e jogorvoslati mechanizmusok jellegének és módjainak, valamint a független szerv formájának meghatározása tekintetében, ez nem változtat azon, hogy e 41. cikk (17) bekezdése az ilyen mechanizmusok bevezetésének előírásával egyértelműen olyan pontos kötelezettséget ír elő a tagállamokkal szemben, amely nem tartalmaz semmilyen feltételt a benne foglalt szabály alkalmazása tekintetében, ezáltal pedig feltétlen és kellően pontos módon jogorvoslati garanciát ír elő az érintett felek javára (lásd analógia útján: 2022. március 8-i Bezirkshauptmannschaft Hartberg-Fürstenfeld [Közvetlen hatály] ítélet, C-205/20, EU:C:2022:168, 22–29. pont; 2023. április 20-i Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato [Commune de Ginosa] ítélet, C-348/22, EU:C:2023:301, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Ennélfogva el kell ismerni a 2009/73 irányelv 41. cikke (17) bekezdésének közvetlen hatályát, vagyis a kérdést előterjesztő bíróságnak mellőznie kell az e rendelkezéssel ellentétes nemzeti jogszabály alkalmazását abban az esetben, ha e jogszabályt nem lehet az említett rendelkezéssel összhangban értelmezni.
31 A fenti indokok összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2009/73 irányelv 41. cikkének (17) bekezdését a Charta 47. cikkének első bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében kizárólag a földgázszállításirendszer-üzemeltető minősül a nemzeti szabályozó hatóság azon határozata által „érintett félnek”, amely megállapítja az e rendszerhez való csatlakozásért és e rendszer használatáért, valamint az e rendszerüzemeltető által nyújtott szolgáltatásokért fizetendő díjakat, következésképpen pedig kizárólag e rendszerüzemeltető jogosult „hatékony jogorvoslat” benyújtására e határozattal szemben.