Lovas Dóra*
Napfény alatt: A napelemes kiserőművek jogi útvesztői
Absztrakt
A hazai energiagazdálkodásban egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a napenergia hasznosítására irányuló kezdeményezések, különösen a kisebb teljesítményű napelemes rendszerek telepítése. Ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban kerülnek napirendre Magyarországon is azok a jogi kérdések, amelyek a megvalósítás során felmerülnek. A tanulmány négy olyan kúriai határozatot vizsgál, amelyek az engedélyezési, illetve az adózási kötelezettségek során kialakult problémákra világítanak rá. Két engedélyezéssel kapcsolatos ügy az örökségvédelem és a környezeti célok közötti ütközési pontokat mutatja be. A másik két eset azzal foglalkozik, hogy miként értelmezi a bíróság a napelemek jogi státuszát az illetékkötelezettség és a fordított áfa adózás szempontjából. A jogértelmezés során kirajzolódik, hogy a bíróságok többnyire szigorúan követik a hatályos szabályokat, még akkor is, ha ezek nem feltétlenül tükrözik a fenntarthatósági törekvések igényeit.
Under the Sunlight: The Legal Labyrinth of Small-Scale Solar Power Plants
Abstract
Initiatives aimed at harnessing solar energy are gaining increasing prominence in Hungary’s energy management landscape, particularly through the installation of small-scale photovoltaic systems. Alongside this growth, legal challenges arising during project implementation have come to the forefront of public and professional discourse. This paper examines four decisions issued by the Hungarian Supreme Court, which highlight key issues related to permitting procedures and taxation obligations. Two of the cases explore the tension between heritage protection and environmental objectives in the context of permit approvals. The other two focus on how courts interpret the legal status of photovoltaic systems in relation to property transfer taxes and reverse VAT schemes. The analysis reveals that Hungarian courts tend to apply existing legal norms strictly, even when such interpretations do not necessarily align with broader sustainability goals.
Bevezetés
A megújuló energiaforrások, különösen a napenergia egyre jelentősebb szerepet töltenek be a fenntartható energiagazdálkodásban, és ezzel párhuzamosan a napelemes kiserőművek létesítése is növekvő tendenciát mutat Magyarországon. A beruházások növekedése azonban nemcsak technikai és gazdasági, hanem komoly jogi kérdéseket is felvet. Ezek közül kiemelkednek az engedélyezési eljárásokkal, illetve a közteherviselési kötelezettségekkel kapcsolatos problémák, amelyek a hatósági és bírósági gyakorlatban is vitatott pontokat jelentenek.
Tanulmányomban négy, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett kúriai döntés bemutatására és a kapcsolódó pontok elemzésére vállalkozom, melyek közül kettő a napelemes kiserőművek engedélyezéséhez kötődő hatósági döntések felülvizsgálatát, míg a másik kettő az ilyen beruházásokkal kapcsolatban felmerülő közteherfizetési kötelezettség eljárásjogi kérdését tárgyalja. A vizsgált ügyek egyaránt rávilágítanak a terület újdonságával kapcsolatos problémákra, a napelemes kiserőművek engedélyezésével összefüggő speciális szabályokra, különösen az örökségvédelem és környezeti fenntarthatóság ellentétes érdekeivel összefüggésben, illetve a közteherfizetési kötelezettség nehezen értelmezhető pontjaira.
A tanulmány célja, hogy a négy kúriai döntés elemzésén keresztül bemutassa a napelemes kiserőművekkel kapcsolatos bírósági gyakorlat jelenlegi állását, illetve annak ellentmondásait. Kiemelt szempont, hogy a bíróságok mennyiben tudnak következetesen és jogbiztonságot erősítő módon eljárni egy olyan szakterületen, ahol a beruházások gyorsasága és gazdasági jelentősége miatt különösen fontos a jogi eljárások kiszámíthatósága. A vizsgálat módszertani alapját az ítéletek részletes jogi elemzése képezi, amelyet a vonatkozó jogszabályi környezet és a szakirodalmi háttér kontextusába ágyazva értelmezek.
Álláspontom szerint a kúriai gyakorlat bár egységes az elemzett kérdésben, viszont a napelemes kiserőművek telepítésével kapcsolatban a jogalkotó részéről szabályozási környezet pontosítására lenne szükség, hiszen Magyarország klímacéljainak való eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a fenntarthatósági szempontok elsőbbséget élvezzenek a többi területtel szemben. Ebben a körben kiemelhető a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság szerepe is, amely alkalmas lehet a klímapolitikai szempontok következetesebb érvényesítésére, ugyanakkor hatásköreinek és tényleges befolyásának jogszabályi megerősítése nélkül a fenntarthatósági célok elsőbbsége továbbra is esetleges marad.
I. A napelemes energiatermelés gazdasági és szabályozási környezete Magyarországon
A napelemes rendszerek elterjedését Magyarországon több, egymással összefüggő tényező ösztönzi, köztük a technológiai fejlődés, a szabályozási környezet változásai, valamint a gazdasági és a környezetvédelmi szempontok. Ezek a beruházások érdemben hozzájárulnak Magyarország klímavédelmi vállalásaihoz, különösen az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, amelyet az Európai Unió szabályaival összhangban a 2020-as Nemzeti Energia- és Klímaterv (a továbbiakban: NEKT) is rögzít. A terv célul tűzte ki, hogy 2030-ra legalább 21%-ra növekedjen a megújuló energiaforrások részaránya a végső energiafelhasználásban. A NEKT 2023-as felülvizsgált verziója szerint Magyarország a megújuló energiaforrások arányát 2030-ra 30%-ra kívánja emelni, a korábbi 21%-ról. Ezen belül a napelemes rendszerek kapacitásának növelésére is jelentős hangsúlyt kíván fektetni. A cél az, hogy a naperőművi kapacitás tekintetében a 2019-es 1 GW feletti érték 2025-re 6,9 GW-ra, 2030-ra pedig 12 GW-ra növekedjen, míg a 2050-es évekre meghaladja a 20 GW-ot. Kiemelten indokolt a napelemes rendszerek támogatása azokban a térségekben, ahol a széntüzelésű erőművek kiváltásával jelentős fajlagos kibocsátáscsökkentés érhető el. Ez különösen fontos az ország energetikai struktúrájának átalakítása szempontjából, amely az energiaszuverenitás és az ellátásbiztonság megerősítését is szolgálja.
A megújuló energiaforrásokat érintő gazdasági ösztönzők között kulcsszerepet játszik a támogatási rendszer. A hazai kötelező átvételi (KÁT) rendszer – amelyet az 56/2002. (XII. 29.) GKM rendelet szabályozott, majd később a Megújuló Támogatási Rendszer (METÁR) váltotta fel – hosszú ideig nem követte a technológiai költségek csökkenését, így a megtérülés korlátozott volt. Ez a helyzet 2016 után változott meg jelentősen, amikor a technológia olcsóbbá vált, és a szabályozási környezet is kedvezően alakult. A METÁR-rendszer, amely 2017-től lépett hatályba a 389/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet alapján, már aukciós alapon biztosít támogatást a nagyobb rendszerek számára, míg a kisebb termelők tekintetében továbbra is elérhető maradt a garantált átvétel lehetősége. Ez pedig jobban igazodik a piaci viszonyokhoz, és kiszámíthatóbb megtérülést biztosít. A beruházások vonzerejét tovább növeli, hogy a hagyományosan biztonságosnak tartott befektetések – például állampapírok vagy bankbetétek – alacsony hozamszintje miatt a napelemes rendszerek versenyképes alternatívát kínálnak mind a lakossági, mind a vállalati szereplők számára. A gazdasági megtérülést ráadásul kedvezően befolyásolja az, hogy egyre több országban árképzési mechanizmusok révén árazzák be a szén-dioxid-kibocsátást, ami közvetve növeli a megújulók piaci értékét.
Az időjárásfüggő termelésből fakadó kihívásokat ma már egyre korszerűbb digitális rendszerek segítik kezelni. A negyedórás alapú elszámolás, amelyet az 5/2018. (VI. 29.) MEKH rendelet vezetett be, pontosabb tervezést tesz lehetővé, elősegítve a hálózati egyensúly fenntartását.
A fenti tényezők együttesen eredményezik, hogy Magyarországon folyamatosan növekszik a napelemes rendszerek telepítésének üteme. A Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia szerint a napenergia-termelés 2040-re akár a villamosenergia-fogyasztás 28–30%-át is fedezheti.
II. A kúriai gyakorlat bemutatása és elemzése
II.1. Napelemes kiserőművek és egyes közterhek eljárásjogi kérdései
Első kérdés, amelyet fontos megválaszolni a közteherviselési kötelezettség fizetésével kapcsolatban, hogy a napelemes kiserőművek az ingatlan alkotórészének tekinthetőek-e vagy sem. Egyes 2010 utáni ügyekben még a régi Ptk.-t (1959. évi IV. törvény) kellett alkalmazni, amely szerint alkotórésznek azokat a dolgokat tekintjük, amelyek a földdel állandó jelleggel összeköttetésben vannak, oly módon, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Ennek értelmében egy napelemrendszer akkor válhat az ingatlan részévé (alkotórészévé), ha az fizikailag rögzített az épülethez vagy a földhöz, funkcionálisan elválaszthatatlan az ingatlan rendeltetésszerű használatától, és tartós jelleggel van jelen. Ha viszont a dolog (például a napelemes rendszer) leszerelhető úgy, hogy működőképessége, illetve az ingatlan értéke vagy használata nem sérül, akkor az nem tekinthető az ingatlan részének, hanem önálló, ingó dolognak minősül. Az adóhatóság a hivatkozott ügyekben is azt az álláspontot képviseli, hogy ha a napelem nem válik szerves részévé az ingatlannak, akkor nem ahhoz kapcsolódó építési-szerelési tevékenységről van szó. Az új Polgári Törvénykönyv is átveszi az alkotórésznek ezt a fogalmát.
Két − a BHGY-ben közzétett − kúriai döntést emelek ki és elemzek, amelyek a napelemrendszerek és a közteherviselési kötelezettség kapcsolatával függenek össze. A 2017-ben hozott kúriai döntésben a felperes napelemrendszerek leszállításával, illetve telepítésével foglalkozott, és az általános forgalmi adóról szóló törvény 142. §-a alapján fordított adózást alkalmazott, mivel a megrendelő új építésű ingatlanra tett nyilatkozatot. Az általános forgalmi adót alapvetően annak az adóalanynak kell megfizetnie, aki a termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végzi. Speciális szabályok vonatkoznak a fordított adózásra, amely akkor lép életbe, ha a szolgáltatás egy másik országban székhellyel rendelkező adóalanytól származik, vagy a terméket olyan belföldi adóalany szerzi be, aki nem letelepedett Magyarországon. A fordított adózás alkalmazandó egyes szektorokban, például az építőiparban, ingatlanértékesítésnél, illetve bizonyos mezőgazdasági termékeknél.
Az adóhatóság az ellenőrzése során azonban úgy ítélte meg, hogy a felperes tevékenysége elsősorban termékértékesítés, nem szolgáltatás, így nem alkalmazható a fordított adózás, mivel álláspontja szerint még abban az esetben is, ha a felperes tevékenysége szolgáltatásnak minősülne, az önmagában nem alapozná meg a fordított adózás alkalmazhatóságát. A jogszabályi feltételek szerint ugyanis a fordított adózás kizárólag olyan szolgáltatások esetén alkalmazható, amelyek kifejezetten ingatlanhoz kapcsolódnak. Az érintett időszakban az ingatlan fogalmát a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény határozta meg, amely alapján − az adóhatóság szerint − a napelemrendszerek nem tekinthetők az ingatlan részének, hiszen azok a megrendelő nyilatkozata szerint bármikor leszerelhetők anélkül, hogy ez működőképességüket vagy funkciójukat befolyásolná. Az elsőfokú adóhatóság adóhiányt, és ezért adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg. A döntést az alperes – másodfokú – adóhatóság is helybenhagyta.
A felperes bírósághoz fordult, amely nem adott helyt a keresetének, mivel álláspontja szerint a napelemek felszerelése egységes, komplex szolgáltatás, de azok nem váltak az ingatlan alkotórészévé, így a fordított adózás nem alkalmazható. A döntés az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) és egy korábbi legfelsőbb bírósági döntés alapján szűken értelmezte az „alkotórész” fogalmát, csak a fizikai egyesítésre koncentrálva.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amelyben többek között arra hivatkozott, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a funkcionális összetartozás szempontját, és a tervezési dokumentációkat sem vette figyelembe. A Kúria a felülvizsgálati kérelemnek helyt adott, megállapítva, hogy az elsőfokú bíróság túlságosan leszűkítve értelmezte az alkotórészi minőséget, kizárólag a fizikai kapcsolatra alapozva ítélt. A Kúria rámutatott, hogy a polgári jogi gyakorlat alapján az alkotórész nemcsak fizikai, hanem funkcionális kapcsolat útján is létrejöhet – például, ha a leválasztás jelentősen csökkenti az értéket vagy a használhatóságot. A funkcionális kapcsolat meglétének megítélése szakértői kérdés, amit az elsőfokú bíróság nem vizsgált kellő mélységben. Mivel a felülvizsgálati eljárásban új bizonyíték nem vehető fel, a Kúria végzésével hatályon kívül helyezte a bíróság döntését és új eljárásra utasította azt. A megismételt eljárásban kizárólag arra kell koncentrálni, hogy a napelemek az adott esetben alkotórésznek minősülnek-e, és a bíróságnak a felperest a bizonyítási teher viseléséről is tájékoztatnia kell.
A döntés elvi jelentősége, hogy rögzíti: az alkotórészi minőséget nem lehet pusztán a fizikai kapcsolatra alapozni, figyelembe kell venni a funkcionális kapcsolatot is, valamint az érték- és használhatóság-csökkenést. A Kúria döntése üdvözlendő, mert kijavította az elsőfokú ítélet leegyszerűsítő szemléletét, és a polgári jogi dogmatikát követve komplexebb megközelítést követelt meg, ezzel precedenst teremtve. Ugyanakkor az, hogy a napelemrendszer alkotórészi minősége csak egyedi szakértői vizsgálattal ítélhető meg, lényegesen hosszabbíthatja majd az ehhez hasonló eljárásokat.
A másik ügyben 2024-ben hozott döntést a Kúria. A felülvizsgálati ügy középpontjában egy külterületi ingatlan adásvétele és az ahhoz kapcsolódó visszterhes vagyonátruházási illeték megállapítása állt. A felperes 2023-ban megvásárolt egy „kivett kisteljesítményű erőmű” megnevezésű ingatlant, de az adásvételi szerződés szerint kizárólag a földterület tulajdonjogát szerezte meg, a rajta található napelempark nem volt az ügylet tárgya. Az ingatlant ezt megelőzően egy Kft. használta, és hozta létre a napelemes kiserőművet, amely elmozdítható és a Kft. kizárólagos tulajdonában állt. Az adóhatóság azonban az ingatlan forgalmi értékének megállapításakor a napelempark értékét is figyelembe vette, és több mint 6 millió forint illetékfizetési kötelezettséget állapított meg, arra hivatkozva, hogy a felépítmény a föld alkotórésze. A döntést helybenhagyó másodfokú adóhatóság döntésével szemben a felperes a bírósághoz fordult. Az elsőfokú bíróság a felperesnek adott igazat: megállapította, hogy nem valósult meg vagyonszerzés a felépítményre nézve, ezért az illetéket kizárólag a földterület értéke után lehet kiszabni. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a felépítmény nem képezte az adásvétel tárgyát, és a bíróság nem vitatta ugyan az alperes azon álláspontját, hogy funkcionálisan lehet alkotórész, de ez a konkrét jogviszonyban nem elegendő a tulajdonjog keletkezésének megállapításához.
Az alperes adóhatóság felülvizsgálatot kért a Kúriától, mivel álláspontja szerint a föld és a felépítmény funkcionálisan összetartoznak, így egységes vagyonszerzés történt. A felperes ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy nem történt vagyonátruházás a felépítményre, mivel annak tulajdonjogát nem szerezte meg, így illetékkötelezettség sem keletkezhetett. Kiemelte, hogy a Ptk. 5:15. §-a szerinti alkotórészi kapcsolat fizikai tartós egyesítést igényel, és a napelemek bármikor leszerelhetők. Emellett sérelmezte, hogy az adóhatóság nem végzett érdemi bizonyítást e kérdésben.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálásakor szintén a felperes álláspontját fogadta el, és helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését. Rögzítette, hogy a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja csak az a vagyon lehet, amelynek tulajdonjoga ténylegesen átszállt. Az Itv. és a Ptk. alapján az alkotórészi kapcsolat önmagában nem teremt tulajdonjogot a felépítményre, különösen akkor, ha az ténylegesen más személy (a Kft.) tulajdonában van, és azt az eladó nem adta el. Az adóhatóságnak – az ingatlan-nyilvántartást is figyelembe véve – először meg kellett volna állapítania, hogy a felperes csak földet vásárolt, vagy olyan ingatlant, amelyhez egyéb, azzal alkotórészi kapcsolatban álló dolog is tartozik.
A különbség a két kúriai döntés között látható. Az első ügyben a Kúria az áfát érintő fordított adózás vonatkozásában a napelemrendszer alkotórészi minőségét vizsgálta, és megállapította, hogy a napelemek esetében a funkcionális összetartozás is alapot adhat az alkotórészi minőség megállapításához. Hangsúlyozta, hogy a napelemek nemcsak fizikai kapcsolat alapján, hanem a működésük szempontjából is alkotórészként kezelhetők, ami a bírósági eljárásban szakértői vizsgálatot igényel.
A második – illetékkiszabással kapcsolatos – ügyben viszont a Kúria arra összpontosított, hogy a felperes csak a földterület tulajdonjogát szerezte meg, a napelempark nem volt az ügylet tárgya. A Kúria szerint az alkotórészi kapcsolat nem elég ahhoz, hogy a felépítményre is tulajdonjogot keletkeztessen, különösen, ha a felépítmény más személy tulajdonában maradt. A Kúria több korábbi döntésében kimondta már, hogy az adóhatóságnak az ingatlan-nyilvántartás adatait figyelembe kell vennie az illeték tárgya megállapításánál.
II.2. Napelemes kiserőművek és az engedélyeztetés kérdése
A napelemes rendszerek telepítésének engedélyezési eljárását több jogszabály szabályozza, és a telepítési eljárás is számos lépésből áll. Először a telepítéshez szükséges építési engedélyt kell kérni, korábban az Étv. alapján, majd napjainkban az e törvényt felváltó, magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény szabályai szerint. Az építési hatóságnál benyújtott kérelmet követően a hatóság a helyi építési szabályzatok és jogszabályok figyelembevételével dönt a napelemes rendszer telepítésének engedélyezéséről. Műemlék épületek esetén külön műemlékvédelmi engedély szükséges, amely a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény szabályai szerint történik, és a műemlékvédelmi hatóság véleményezi a terveket.
Ezen kívül, ha a napelemes rendszert a közműhálózatra szeretnénk csatlakoztatni, helyi áramszolgáltatói engedély szükséges, amelyet az áramszolgáltató társaságok szabályozásai alapján kell beszerezni. A napelemes rendszerek telepítésének és hálózatra csatlakozásának feltételeit a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény, valamint a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló irányelvvel összefüggő egyes törvények módosításáról rendelkező 2021. évi LV. törvény határozza meg, amely előírásokat a teljes engedélyezési folyamat során figyelembe kell venni.
Az önkormányzatok helyi építési szabályzatai további specifikus előírásokat tartalmazhatnak, amelyeket a telepítés előtt figyelembe kell venni.
Ezzel a speciális eljárással kapcsolatosan a Kúria 2024-ben két döntést is hozott. Az egyik ügyben a felperes Eger belvárosában, műemléki jelentőségű területen található ingatlanának tetőzetére 2022 őszén napelemeket telepített anélkül, hogy azt az örökségvédelmi hatóságnak bejelentette volna. A hatóság hivatalból eljárást indított, majd határozatban kötelezte a felperest a napelemek leszerelésére, mivel azok elhelyezkedése zavarja a műemléki környezet történeti összképét. A határozat szerint a napelemek a közterületről és kilátópontokról jól láthatók, az Egri Vár látványát zavarják, és a modern elemek nem illeszkednek a történelmi környezetbe.
A felperes keresetet nyújtott be, kiemelve, hogy nem tudott a bejelentési kötelezettségről, valamint jelentős anyagi kárt szenvedne a leszerelés következtében. Érvelése szerint a városban számos más épületen is találhatók modern technikai berendezések, például klímák, amelyek hasonló vizuális hatással bírnak. A bíróság a keresetnek helyt adott, megsemmisítette a határozatot, és új eljárásra kötelezte az alperest. Az ítélet szerint a napelemek nem zavarják a műemléki környezet érvényesülését, a klímaválság és az energiafüggetlenség pedig új szempontokat is indokolttá tesz. A bíróság itt kifejezetten hivatkozott az Európai Zöld Megállapodásra.
Az örökségvédelmi hatóság felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriánál, sérelmezve, hogy a bíróság olyan szempontokat is figyelembe vett – például energiapolitikai vagy klímavédelmi célokat –, amelyeket a jogszabályok nem írnak elő. A Kúria helyt adott a felülvizsgálati kérelemnek, és megállapította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet jogszabálysértő.
A Kúria döntésének lényege, hogy a bíróság túlterjeszkedett hatáskörén, amikor a kulturális örökségvédelmi szabályokon túlmutató társadalmi és környezeti szempontokat is figyelembe vett. A bíróság a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 68/2018. (IV. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 81. § (3) bekezdés c) pontját alkalmazta, holott a Kr. 68. § (3) bekezdés a) pontja lett volna irányadó. A két szabály célja hasonló, de különböző területekre vonatkoznak. A Kúria rámutatott: a műemléki jelentőségű területeken nem megengedett az olyan beavatkozás, amely a történeti összképet vagy a műemléki érték érvényesülését zavarja – akkor sem, ha az energiapolitikai szempontból hasznos. Így a Kúria hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Álláspontja szerint a bíróság nem vehette volna figyelembe például azt sem, hogy Eger más épületein is találhatók hasonló modern elemek, mivel azok nem képezték az eljárás tárgyát. A döntés nyomatékosította: a kulturális örökség védelme közérdek, amelyet a magánérdekek – még ha méltányolhatók is – nem írhatnak felül.
A Kúria a másik perbeli ügyben is alaposnak találta az alperes felülvizsgálati kérelmét, és hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet. A vitás helyzet lényege abban állt, hogy a felperes műemléki jelentőségű területen, de nem műemlék épületén engedély nélkül helyezett el napelemeket, amit az örökségvédelmi hatóság visszásságként kezelt, kötelezve a felperest annak eltávolítására. A bíróság azonban első fokon a felperes javára döntött, figyelembe véve a környezeti, energetikai és társadalmi változásokat.
A Kúria döntésének központi eleme az volt, hogy a bíróság túllépett az ügy keretein azáltal, hogy a teljes városképet vonta vizsgálat alá, holott csak a konkrét műemléki jelentőségű terület örökségvédelmi értékeinek megőrzése volt a kérdés. A Kúria szerint a bíróság a Kr. 68. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt mérlegelési szempontokat önkényesen bővítette, különösen azáltal, hogy olyan – egyébként legitim – érvekre hivatkozott, mint a klímaváltozás, energiastratégia és a zöld átmenet.
A fenti ügyekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy bár a Kúria szigorú ragaszkodását a hatályos jogszabályi keretekhez a jogbiztonság szempontjából fontosnak tartom, azonban a területen véleményem szerint jogalkotói beavatkozásra van szükség, amely a jogszabályokat a változó társadalmi és politikai környezethez, az Európai Unió által is elvárt fenntarthatósági szempontokhoz igazítja.
A döntések a jövőbeli esetekre nézve komoly üzenetet hordoznak: a jelenlegi örökségvédelmi szabályozás nem képes befogadni a környezetvédelmi szempontokat, és a hatóságoknak kizárólag az örökségvédelem szűk értelmezése mentén van mozgásterük. Ez a hozzáállás hosszabb távon az örökségvédelem társadalmi elfogadottságának gyengüléséhez vezethet, különösen akkor, ha az fenntarthatósági törekvésekkel kerül szembe.
Összegzés
A tanulmány következtetései szerint a jelenleg hatályos jogi szabályozásban megjelenhet a környezetvédelmi és energiapolitikai célok ütközése más közérdekkel. A funkcionális alkotórészi viszony elismerése előrelépés, de a gyakorlati alkalmazása szakértői vizsgálatokra szorul, ami lassíthatja az eljárásokat. A Kúria többször is hangsúlyozta, hogy az örökségvédelmi előírások elsőbbséget élveznek, még a klímapolitikai célokkal szemben is. Ez az álláspont jogilag megalapozott, ugyanakkor társadalmi elfogadottsága kérdéses lehet a jövőben. A zöld átmenet célkitűzései nem részei a hatályos jogi mérlegelési szempontoknak, ezért a jogalkalmazásban ezek kevésbé jelenhetnek meg. Ebből következően a jogalkotónak kell biztosítania, hogy a hazai szabályozás összhangba kerüljön az Európai Unió fenntarthatósági céljaival. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a beruházók részéről nagy az igény a világos és egységes engedélyezési és adózási szabályokra a napelemes kiserőmű beruházások gyors és kiszámítható megvalósítása érdekében. A Kúria gyakorlata egységes és döntései precedensteremtők, azok a meglévő keretekbe illeszkednek, így álláspontom szerint Magyarország klímacéljainak elérését a jogszabályok módosítása segítené elő.
Felhasznált irodalom
[1] HOLLÓSY Zsolt–POÓR Judit–CSIZMÁSNÉ Tóth Judit: Háztartási méretű kiserőművek – napelemes gazdaságossági vizsgálata, Studia Mundi Economica folyóirat 2019/6, 22–33.
[2] BÉKÉS Balázs–HALÁSZ Zsolt: Forgalmi adók és a vámjogi szabályozás alapjai, Budapest, Wolters Kluwer, 2021.
Jogszabályok
[1] 2023. évi C. törvény a magyar építészetről.
[2] 2021. évi LV. törvény a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló irányelvvel összefüggő egyes törvények módosításáról.
[3] 2020. évi XLIV. törvény a klímavédelemről.
[4] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.
[5] 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról.
[6] 2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról.
[7] 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről.
[8] 1990.évi XCIII. törvény az illetékekről.
[9] 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről.
[10] 68/2018. (IV. 9.) Korm. rendelet a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról.
Bírósági döntések
[1] Kúria Kfv.37.643/2024/5.
[2] Kúria Kfv.37.641/2024/6.
[3] Kúria Kfv.35.234/2024/7.
[4] Kúria Kfv.V.35.153/2021/12.
[5] Kúria Kfv.IV.37.759/2020/5.
[6] Kúria Kfv.I.35.434/2017/4.
[7] Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.411/2010/4.
Internetes források
[1] Innovációs és Technológiai Minisztérium: Nemzeti Tiszta Fejlődődési Stratégia 2020–2050. 44. https://cdn.kormany.hu/uploads/document/5/54/54e/54e01bf45e08607b219061… (2026. március 29.).
[2] Rekordot döntött a speciális naperőművek magyarországi telepítése, de idő kellett hozzá. 2024. augusztus, www.portfolio.hu/uzlet/20240831/rekordot-dontott-a-specialis-naperomuve… (2026. március 30.).
[3] Nemzeti Energia- és Klímaterv, 2023. évi felülvizsgált változat. https://commission.europa.eu/system/files/2023-09/HUNGARY%20-%20DRAFT%2… (2026. március 30.).
[4] Hungary brings coal exit forward by five years, to 2025. www.euractiv.com/section/eet/news/hungary-brings-coal-exit-forward-by-f… (2026. március 30.).
[5] Európai Zöld Megállapodás, www.consilium.europa.eu/hu/policies/european-green-deal/ (2026. március 31.).
* A szerző a kézirat lezárásakor főtanácsadó, Kúria; PhD adjunktus, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Pénzügyi Jogi Tanszék. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, és az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
1 Rekordot döntött a speciális naperőművek magyarországi telepítése, de idő kellett hozzá. 2024. augusztus, www.portfolio.hu/uzlet/20240831/rekordot-dontott-a-specialis-naperomuve… (2026. március 30.)
2 2020. évi XLIV. törvény a klímavédelemről.
3 Nemzeti Energia- és Klímaterv, 2023. évi felülvizsgált változat. https://commission.europa.eu/system/files/2023-09/HUNGARY%20-%20DRAFT%2… (2026. március 30.)
4 Hungary brings coal exit forward by five years, to 2025. www.euractiv.com/section/eet/news/hungary-brings-coal-exit-forward-by-f… (2026. március 30.)
5 HOLLÓSY Zsolt–POÓR Judit–CSIZMÁSNÉ TÓTH Judit: Háztartási méretű kiserőművek – napelemes gazdaságossági vizsgálata, Studia Mundi Economica, 2019/6, 22–33.
6 Innovációs és Technológiai Minisztérium: Nemzeti Tiszta Fejlődődési Stratégia 2020–2050. 44. https://cdn.kormany.hu/uploads/document/5/54/54e/54e01bf45e08607b219061… (2026. március 29.)
7 A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 95. § (1) bekezdés.
8 A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény.
9 Kúria Kfv.I.35.434/2017/4.
10 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról.
11 BÉKÉS Balázs–HALÁSZ Zsolt: Forgalmi adók és a vámjogi szabályozás alapjai, Budapest, Wolters Kluwer, 2021.
12 Ezt a törvényt felváltotta a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény.
13 Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.411/2010/4.
14 Kúria Kfv.35.234/2024/7.
15 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről.
16 Kúria Kfv.V.35.153/2021/12.
17 Kúria Kfv.37.641/2024/6.
18 Európai Zöld Megállapodás, www.consilium.europa.eu/hu/policies/european-green-deal/ (2026. március 31.)
19 Kúria Kfv.37.643/2024/5.
20 Ezzel már foglalkozott: Kúria Kfv.IV.37.759/2020/5.