A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.II.60.004/2025/10. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi érdekeltnek 48 000 (azaz negyvennyolcezer) forint jogegységi panasz eljárási költséget.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgálató tényállás
[1] A felperes és az alperesi érdekelt házasságából egy gyermek született 2011. december 2. napján. A felperes és az alperesi érdekelt között fennálló házasságot a Dunakeszi Járásbíróság a 2018. március 6. napján jogerőre emelkedett 15.P.20.926/2015/82. számú ítéletével felbontotta, és jóváhagyta a felek között a házassági bontóper során kötött egyezséget a közös kiskorú gyermekük szülői felügyeleti jogára és kapcsolattartására vonatkozóan, megállapítva, hogy a szülői felügyeleti jogokat kizárólagosan az alperesi érdekelt gyakorolja. A felek egyezsége értelmében a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben – így nevének meghatározása és megváltoztatása, állampolgárságának megváltoztatása és új állampolgárság szerzése, óvodai intézményének, általános és középiskolájának, életpályájának megválasztása tekintetében – a jogaikat közösen gyakorolják.
[2] Az alperesi érdekelt 2023. március 29. napján kérelmet terjesztett elő az alperesnél gyermeke külföldi tartózkodási helyének kijelölése és a felperessel való kapcsolattartás megváltoztatása ügyében. Kérelmezte, hogy az alperes a gyermeke tartózkodási helyéül jelölje ki a „cím” szám alatti ingatlant. Kérelmezte, hogy az alperes a gyermeknek a felperessel történő kapcsolattartását a kérelemben megjelölt javaslat alapján rendezze. Előadta, hogy a gyermek szülői felügyeletével kapcsolatban per nincs folyamatban és csatolta a bírósági határozatokat. Megadta a gyermek iskolájával kapcsolatos adatokat, mellékelte a lakás bérletére vonatkozó és a munkáltatói szándéknyilatkozatokat is.
[3] A felperes 2023. május 10. napján szülői felügyeleti jog megváltoztatása iránt kérelmet terjesztett elő, amelynek nyomán a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság előtt 11.P.21.132/2023. szám alatt eljárás indult.
[4] A felperes 2023. október 30. napján az alperesnél kérelmet terjesztett elő, amelyben gyermeke külföldi tartózkodási helyének kijelölése és a felperessel való kapcsolattartás megváltoztatása ügyében indított eljárásból az alperes kizárását, valamint más hatóság kijelölését kérte. A felperes több kifogást is előterjesztett, sérelmezte, hogy bizonyítási indítványait a hatóság figyelmen kívül hagyta.
[5] A hatóság 2023. november 21. napján kelt BP/0506/1694-3/2023. ügyiratszámú és BP/02/004/814/2023. hivatkozási számú végzésével a kizárása és más eljáró hatóság kijelölése iránti kérelmet elutasította. A 2024. február 14. napján kelt BP-02/004/335-4/2024. iktatószámú határozatával az alperesi érdekelt kérelmére a 2023. március 29. napján indult eljárásban a kiskorú gyermek részére az alperesi érdekelt mindenkori külföldi tartózkodási helyét előre meg nem határozható, huzamos időtartamra kijelölte. Megállapította, hogy a jóváhagyás a kérelemben megjelölt helyre, a határozat véglegessé válásától számított hat hónapig érvényes, amely határidő eredménytelen elteltét követően – ha a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülők között továbbra is vita van – ismételten kérelmet kell benyújtania a gyámhivatalhoz a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölése érdekében. Kötelezte az alperesi érdekeltet mint törvényes képviselőt, hogy a külföldre költözés időpontját igazolható módon közölje a kapcsolattartásra jogosult szülővel és a gyámhivatallal. Az alperesi érdekelt kérelmére a gyermek és a felperes szülői kapcsolattartását megváltoztatta, valamint részletesen szabályozta a kapcsolattartás személyes találkozás nélküli fenntartásának módját.
[6] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, továbbá az alperes végzését is.
[7] Az elsőfokú bíróság (a továbbiakban: Törvényszék) jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 24. § (2b) bekezdésének értelmezése körében megállapította, hogy e jogszabály alapján nem akkor kell a kérelmet elutasítani, amikor a gyermek huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése tárgyában már megindult a hatósági eljárás, és annak folyamatban léte alatt indul meg a szülői felügyelet megváltoztatására irányuló per. A felperes értelmezését elfogadva minden ilyen hatósági ügy teljes mértékben ellehetetlenülne és a kérelmezők kérelmének érdemi elbírálását minden alkalommal meg lehetne akadályozni azzal, hogy az ellenérdekű fél szülői felügyelettel kapcsolatos pert indít, amint tudomást szerez a külföldi tartózkodási hely kijelölése iránti kérelemről. Ez pedig a jogalkotónak nem lehetett a célja, hiszen az érintett jogintézményt teljesen kiüresítené.
[8] Többek között hangsúlyozta, hogy az alperesi érdekelt kérelme benyújtásakor a Gyer. 24. § (2a) bekezdésére vonatkozóan megtette arra irányuló nyilatkozatát, hogy a gyermek szülői felügyeletével kapcsolatos per nincs folyamatban, valamint a felperes maga sem vitatta, hogy a szülői felügyelet megváltoztatása iránti pert az alperesi érdekelt 2023. március 29-i kérelmének benyújtását követően, 2023. május 10. napján indította, ezért a Gyer. 24. § (2a) és (2b) bekezdése nem volt alkalmazható. Osztotta az alperes álláspontját, miszerint a perbeli ügyben a kérelem elbírálásához kapcsolódó hatáskörét a gyámhatóság gyakorolhatta. Emiatt sem a kérelem elutasításának, sem az eljárás felfüggesztésének (megszüntetésének) nem volt helye.
[9] A Törvényszék megállapította továbbá, hogy az alperes a Gyer. 24. §-ában előírtak alapján a vizsgálandó tényeket feltárta, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. §-ának megfelelő széles körű mérlegelési tevékenységet végzett, amely során figyelemmel volt a jogszabályi előírásokra. A felperes keresete pedig nem tartalmazott olyan körülményt, amely az eltérő mérlegelés alapjául szolgálhatott volna, vagy az alperes mérlegelését hiányossá vagy okszerűtlenné tehette volna.
[10] A Törvényszék megvizsgálta az alperes kizárása és más hatóság kijelölése iránti kérelmet elutasító végzés kapcsán előterjesztett kereseti hivatkozásokat is, amelyeket alaptalannak ítélt.
[11] A fentiekre figyelemmel a Törvényszék a keresetet elutasította.
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a Törvényszék ítéletének megváltoztatását, az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes arra való kötelezését kérte, hogy az eljárást megalapozó kérelmet utasítsa vissza, továbbá forduljon a felügyeleti szervhez új hatóság kijelölése céljából a gyermeket érintő ügyekben. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte azzal, hogy a bíróság a keresetének adjon helyt.
[13] A felülvizsgálati kérelem befogadhatóságának okaként a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa), ab) és ad) alpontjait, valamint b) pontját jelölte meg. Álláspontját alátámasztandó a következő indokokra hivatkozott.
[14] A felperes a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének szükségessége kapcsán előadta, hogy véleménye szerint a gyámhatóságok és az alsóbb szintű bíróságok a felperes által az alapügyben hivatkozott bírói döntésekből következően a Gyer. 24. § (2b) bekezdését eltérően értelmezték, és a Kúria még e körben nem foglalt állást. A Törvényszék az általa hivatkozott gyakorlattól eltérő következtetéseket vont le a tényállás tisztázása körében, a bizonyítási indítványait nem fogadta el. Külön rámutatott, hogy a hatóság kizárása kérdésében az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 22–23. §-ainak értelmezése kapcsán eltérő értelmezést folytatott a hivatkozott döntések, kommentárok és szakirodalom ellenére.
[15] A felvetett jogkérdés különleges súlya, társadalmi jelentősége kapcsán kiemelte, hogy az ítélet kihirdetésekor a hatályos jogszabályt nem alkalmazták, a jogszabályváltozás kötőerejének és alkalmazhatóságának kérdése különleges súlyú és a jogbiztonság kérdését is felveti. A gyermekek külföldre vitele és a határokon átnyúló kapcsolattartások kérdése az esetek számának növekedése miatt egyre aktuálisabb. Ezzel összefüggésben kérdésként fogalmazta meg, hogy a kapcsolattartás mint a gyermek és a különélő szülő joga milyen mértékben és milyen eljárás keretében, milyen szempontok alapján korlátozható.
[16] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjával kapcsolatban kifejtette a felperes, hogy alapvető ügyféli jogai sérültek, a pártatlan és tisztességes eljárás megvalósulása megkérdőjeleződött, a hatóság hatásköre nem volt tisztázott, ugyanakkor a bíróság az ügy érdemére kiható jogszabálysértés fogalmát a Kúria által kimunkált következetes ítélkezési gyakorlattal ellentétesen értelmezte. A gyermek mindenek felett álló érdekét nem mérlegelték, nem vizsgálták a különböző fórumok, amely a Kúria Kfv.37.881/2020/7. számú határozatával ellentétes. Az alperes és a bíróság sérelmes eljárása eredményeként az anya által jogellenesen külföldre vitt gyermek külföldi tartózkodása kapcsán a szülői döntési jogosultsága teljes mértékben korlátozottá vált, a kapcsolattartását egyoldalúan csökkentették, ami a szerzett jogok védelmébe is ütközik. Amellett érvelt, hogy a bíróság által jóváhagyott egyezséget változtatott meg a gyámhivatal úgy, hogy nem folytatott le vizsgálatot, és a kérelmeit nem vette figyelembe, és az eljárások elhúzódása miatt a további jogérvényesítési lehetőségeitől is elesett.
[17] Végezetül a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja körében előadta, hogy a sérelmezett ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Kfv.37.107/2024/2. számú közzétett határozatától a Gyer. 24. § (2b) bekezdésének gyakorlati alkalmazásával összefüggésben, a Kúria Kfv.37.640/2021/10. számú határozatától a normavilágosság követelményével összefüggésben, továbbá az ügy érdemére kiható jogszabálysértés értelmezése, az alapvető ügyféli jogok megsértése és a tisztességes eljárás követelményeinek megtartása körében a Kúria Kfv.37.119/2021/5., Kfv.37.741/2020/10., Pfv.20.923/2019/7., Bfv.300/2019/16., Kfv.37.202/2018/8. és Kf.38.050/2018/8. számú határozatától. A Törvényszék döntése a pártatlan hatósági eljárás kérdésében a Kfv.37.291/2015/12. számú, a gyermek huzamos időtartamú külföldi tartózkodásának engedélyezése, a gyermek jogellenes elvitele értékelése körében a Kfv.37.516/2017/6. számú és a Kfv.37.857/2018/7. számú, a gyermek jogai, érdeke és kapcsolattartás szabályozása körében a Kfv.37.881/2020/7., Kfv.37.139/2022/9. és Kfv.37.255/2021/9. számú határozattal ellentétes.
A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata
[18] A Kúria a Kfv.37.665/2024/2. számú végzésében megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei nem állnak fenn, ezért a befogadást a Kp. 118. § (2) bekezdése alapján indokolt végzéssel megtagadta. Határozatát a következő főbb megállapításokra alapozta.
[19] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja kapcsán a Kúria rámutatott arra, hogy felperes azért kérte a felülvizsgálati kérelem ezen okból történő befogadását, mert – álláspontja szerint – a gyámhatóságok és az alsóbb szintű bíróságok eltérően értelmezték a Gyer. 24. § (2b) bekezdését. Ezen okból azonban nem volt befogadható a felülvizsgálati kérelem, hiszen a közigazgatási bíróság döntése a közigazgatási hatóság számára kötelező erejű, amennyiben tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával ellentétes, az semmisséget eredményez [Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pont]. A fentiek szerint tehát a Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálati kérelmet kizárólag a bíróságok közötti eltérő jogszabály-értelmezés esetén fogadja be. Miként arra a Kúria rámutatott, az Ákr. 22–23. §-ainak értelmezése körében az az állítás, hogy „eltérő értelmezést folytatott a hivatkozott döntések, kommentárok és szakirodalom ellenére” a Törvényszék, a befogadásra okot nem ad, abból nem állapítható meg elvi jelentőségű jogkérdés, amelyben a Kúria még nem foglalt állást, de az sem állapítható meg, hogy a támadott bírói döntés milyen elvi jelentőségű jogkérdésben és milyen kialakult bírói gyakorlattal ellentétes, ami további jogértelmezést indokol.
[20] A Kúria a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja kapcsán rögzítette, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében e befogadási oknak nem adta érdemi indokát, abból nem derül ki, hogy a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálása az egyedi tényállású ügyön túlmutató, különös súlyú, jelentőségű, a jogalanyok széles körét érintő jogkérdés eldöntése érdekében szükséges lenne. Csupán általánosságban hivatkozott a befogadhatóság körében arra, hogy a gyermek külföldre vitele, a határokon átnyúló kapcsolattartások kérdése egyre aktuálisabb az ilyen esetek száma miatt. Az ilyen általános jellegű hivatkozás azonban nem igazolja, hogy a felülvizsgálattal támadott ítéletben levont jogkövetkeztetések túlmutathatnak a jelen felülvizsgálati kérelemmel érintett ügyön.
[21] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja kapcsán a Kúria emlékeztetett arra, hogy ha a fél ezen okból kéri a felülvizsgálati kérelme befogadását, az ok fennállását bizonyítania kell, és azt meg kell indokolnia. A Kúria rámutatott, a felperes ebben a körben olyan általános jellegű, konkrétumokat nélkülöző előadásokat, hivatkozásokat tett, amelyek nem elégítik ki a felülvizsgálati kérelemre e körben a törvényben előírt indokolási, illetve bizonyítási kötelezettséget. Hangsúlyozta, hogy önmagában az, hogy a felperes nem ért egyet a bizonyítás eredményének jogerős ítélet szerinti mérlegelésével és a bizonyítékok újraértékelésével és lényegében saját álláspontja elfogadását kéri, nem elegendő ok a felülvizsgálati kérelem Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti befogadásához. A Kúria továbbá nem tárt fel olyan garanciális jogsérelmet, amely az állásfoglalását szükségessé tenné.
[22] A Kúria a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán nyomatékosította, hogy a Kp. 117. § (4) bekezdése szerint e befogadási okra hivatkozás esetén a kérelmezőt indokolási kötelezettség terheli. A kérelmezőnek egyfelől meg kell jelölnie a hivatkozott kúriai határozat azon részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. Másfelől be kell mutatnia a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés közötti ügyazonosságot és a jogkérdésben való eltérést is. Ez utóbbi keretén belül be kell mutatnia, hogy a közzétett határozatban milyen elvi megállapítást rögzített a Kúria, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ügyben eljárt bíróság, és miben látja a két határozat közötti eltérést (Kfv.37.039/2022/2., Kfv.37.108/2022/2., Kfv.45.072/2023/2.).
[23] A Kúria kiemelte, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében csak „felhívta a megnevezett kúriai határozatokat”, a felülvizsgálati kérelem érdemi részében a hivatkozott határozatok indokolásának egyes bekezdéseit idézte, azonban a felülvizsgálni kért és a felülvizsgálati kérelemben megnevezett határozatok közötti ügyazonosságot és a jogkérdésben való eltérés mibenlétét a befogadással összefüggésben semmilyen formában nem mutatta be. Erre figyelemmel a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja alapján sem lehetett befogadni.
[24] A Kúria végezetül a Kp. 117. § (4) bekezdése alapján hivatalból megvizsgálta a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti befogadási okot is, azonban ezen befogadási ok alapján sem találta a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását szükségesnek.
A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata
[25] A Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó Kfv.37.665/2024/2. számú végzésével (a továbbiakban: a Kúria Végzése vagy Végzés) szemben a felperes (a továbbiakban: panaszos) nyújtott be jogegységi panaszt, amelyben elsődlegesen a panasszal támadott határozat hatályon kívül helyezését, és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Másodlagosan azt, hogy a Kúria állapítsa meg az eltéréssel okozott jogsértést. A panaszos kérte továbbá, hogy a Kúria marasztalja az alperest a felmerült perköltségben, és rendelkezzen a jogegységi panasz elbírálásával kapcsolatban felmerült költségek állam általi megtérítéséről.
[26] A panaszos a jogegységi panasz jogalapjaként a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) és (2) bekezdéseit jelölte meg. Ezek alapján panaszában állította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott döntésektől való eltérést a Kúria nem orvosolta, valamint – megítélése szerint – a Kúria Végzése jogkérdésben eltért a Kúria közzétett határozataitól.
[27] Véleményének alátámasztása érdekében a jogegységi panaszt megelőző eljárásokban elfoglalt jogi álláspontját is ismertette. Állította, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet teljes egészében nem vizsgálta, a kérelem befogadását jogszabályba ütköző módon, okszerűtlenül indokolva tagadta meg. Sérelmezte, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt 14 határozat közül a Kúria eljáró tanácsa csak egy döntésre tért ki, a többi döntés esetében érdemi vizsgálatot nem végzett, a megjelölt jogszabálysértésekre, alapjogi és eljárási garanciák sérelmére vonatkozó indokolást a Kúria döntése nem tartalmazott.
[28] Állította, hogy a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott döntésektől való eltérést a Kúria nem orvosolta. Álláspontjának alátámasztására a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére történő hivatkozás keretében három kúriai határozatot jelölt meg (Kfv.37.107/2024/2., Jpe.IV.60.034/2022/5., Kfv.45.154/2024/2.).
[29] A Kfv.37.107/2024/2. számú határozat alapján állította, hogy a Kúria Végzésében helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a joggyakorlat egységes, mert e referenciahatározat a panaszos álláspontjával egyező alsóbb fokú bírósági jogértelmezés alapján állapította meg a jogegység fennállását, ugyanakkor éppen ezt a jogegységet bontotta meg a felülvizsgálattal támadott ítélet jogértelmezése, amely felvetette a jogegységesítés szükségességét. A Jpe.IV.60.034/2022/5. számú döntésből azt emelte ki, hogy ha az alsóbb fokú bíróságok jogértelmezése között eltérés van, akkor a jogegységesítés eszköze nem a jogegységi panasz eljárás, hanem a felülvizsgálati eljárás, ezért a felülvizsgálati kérelmét be kellett volna fogadni. Az ezzel ellentétes döntés a jogorvoslati joghoz való jogát is sérti. A Kfv.45.154/2024/2. számú végzés kapcsán azzal érvelt, hogy a jogegység azt jelenti, hogy a bíróságok között nincs eltérés a jogszabály értelmezésében, abban, hogy mi a norma alapvető tartalma, azt hogyan kell alkalmazni. Márpedig a Törvényszék eltérően döntött, így jogegységi helyzet állt fenn.
[30] A Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapítottan a panaszos azzal érvelt, hogy a Kúria Végzése jogkérdésben eltért a Kúria több közzétett határozatától. Ebben a körben hivatkozott a 7/2023. Jogegységi határozat (a továbbiakban: 7/2023. JEH) [23]–[28] bekezdéseire (kiemelten a jogállamiság, jogbiztonság elvét, a jogegység lényegét, a tisztességes eljárás követelményét, a jogegységi eljárás szerepét érintően), rámutatva, hogy a Gyer. 24. § (2b) bekezdésének sérelmes értelmezése, hatálytalan jogszabályi rendelkezés alkalmazása, ezzel összefüggésben a jogbiztonság követelményének sérelme, továbbá az őt ért garanciális elvek sérelme, valamint a Törvényszék döntése folytán az addigi egységes gyakorlat megbomlása megalapozta a felülvizsgálati kérelem befogadását. A Kúria Végzése emiatt eltért a 7/2023. JEH szerinti joggyakorlattól.
[31] A Kfv.37.025/2021/2. számú határozatból kiemelt egy bekezdésre utalva állította, hogy az ügy súlya az őt érintő kérdéseken túlmutat, ügyében a jogegységgel és jogbiztonsággal összefüggésbe hozható fontos ok, társadalmi jelentőség, valamint a gyermekek külföldre vitelével kapcsolatos ügyek nagyobb száma, a kiforratlan bírói gyakorlat ténye miatt is fennállt a befogadás feltétele, ezért e döntéssel is ellentétes a Kúria Végzése.
[32] A Kfv.37.611/2023/3. számú határozatot idézve azzal érvelt, hogy a befogadhatóság vizsgálatakor a Kúria nem foglalhat állást a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértésekről, arra csak a felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatban van lehetősége, ugyanakkor ezzel ellentétesen a Kúria Végzése érdemi állásfoglást tett érdemi vizsgálat nélkül, mert az azt tartalmazza, hogy a Törvényszék a panaszos kérelmeit és a tényállást „megfelelően vizsgálta”.
[33] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja kapcsán azzal érvelt, hogy a Kúria a befogadás vizsgálatakor az alapjogi sérelmeket nem azonosította, azokra nem tért ki, holott a hatályos jogszabályok alapján történő eljárás, a jogszabályok helyes értelmezése, a tisztességes és pártatlan eljárás, a gyermek és szülő kapcsolattartási joga alkotmányos alapjogok, amelyeknek érvényesülnie kell az Alaptörvény alapján, amely a jogrendszer alapja. A felülvizsgálati kérelme tartalmazta az Alaptörvény 28. cikkére történő hivatkozást, amelyet a Kúria nem bírált el. Erre figyelemmel hivatkozott a Pfv.21.965/2018/8. számú döntés [20]–[24] bekezdéseire, és azzal érvelt, hogy a Kúria Végzése az Alaptörvénnyel összhangban álló jogorvoslatot nem biztosította és jogszabály-értelmezést nem végezte el.
[34] A Kfv.37.881/2020/7. számú határozat [24] bekezdésére utalva állította, hogy a Kúriának a Végzése meghozatala során értékelnie kellett volna, hogy a Törvényszék a jogszabályok értelmezése során figyelmen kívül hagyta a Magyarország jogrendszerének alapját jelentő Alaptörvény ide vonatkozó rendelkezéseit, és az ilyen ítélkezési gyakorlat nem felel meg a jogbiztonság követelményének.
[35] Több meg nem jelölt kúriai döntésre utalva állította, hogy a tisztességes hatósági és bírósági eljárás alaptörvényi követelményeinek érvényesülnie kell a felülvizsgálati eljárásban, és az Alaptörvény 28. cikkének értelmezését és annak az eljárásban való érvényesülését is vizsgálni kell.
[36] A panaszos összegzett álláspontja szerint a Kúriának szükséges lett volna az Alaptörvénnyel összhangban vizsgálnia a Törvényszék eljárását és ítéletét, illetőleg érdemben állást foglalni a felülvizsgálati kérelemben sérelmezett kérdésekben, hiszen ilyen iránymutatás nélkül fennáll annak lehetősége, hogy a bíróság döntése az Alaptörvénnyel ellentétes, ami jogbizonytalanságot eredményez. Az, hogy a Kúria Végzése mindezek vizsgálatát mellőzte, álláspontja szerint a hivatkozott kúriai döntésekkel és gyakorlattal ellentétes.
[37] Az előbbieken túl kiemelt figyelmet fordított a Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) egyes cikkeire való hivatkozásra. Kifogásolta, hogy a megjelölt gyermekvédelmi tárgyú rendelkezések sérelmét és erre alapozva a kérelem befogadhatóságát nem vizsgálta a Kúria, holott a Kfv.37.139/2022/9. számú határozat is a magyar jogrendszer részeként tekint a Gyermekjogi Egyezményre, iránymutatást adva arra, hogy a gyermek legfőbb érdeke a jogalkalmazást át kell, hogy hassa.
[38] Jogegységi panaszának zárásaként felvetette, hogy szükséges-e a felülvizsgálati kérelem befogadása körében történő indokolása a Kp. 117. § (4) bekezdése körén kívüli esetekben, miként ítélendő meg az egységes joggyakorlat kérdése, hatálytalan jogszabály alkalmazása jogbiztonság sérelmeként értelmezhető-e, gyermekek érdekeinek érintettsége mellett mellőzhetik-e a bíróságok a gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálatát, továbbá a felülvizsgálat befogadásának megtagadása megfelel-e a jogorvoslathoz való jog érvényre juttatásának. Állította, hogy a konkrét ügyön túlmutató és az ügy társadalmi jelentőségét igazoló kérdéseket fogalmazott meg, amelyek álláspontja szerint szükségessé teszik a joggyakorlat egységesítését.
[39] Az alperesi érdekelt nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását és költségei megállapítását kérte. A panaszos beadványában foglaltak kapcsán az ügyazonosság hiányára hivatkozott. Érvelésében kifejtette, hogy a panaszos által részletesen taglalt és állítólagosan őt ért jogsérelmek orvoslására a Jogegységi Panasz Tanácsnak nincs lehetősége. Megítélése szerint a jelen eljárás kizárólag a Kúria Kfv.37.665/2024/2. számú, a panaszos felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadó végzés Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdése szempontjából történő vizsgálatra irányulhat.
[40] Az alperesi érdekelt jogi álláspontja szerint a panaszos Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapított kérelme megalapozatlan. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a Végzésben összefoglalt tényállás alapján a panaszos kérelmében a Kúria Jpe.IV.60.034/2022/5. számú és Kfv.45.154/2024/2. számú határozataiban foglaltaktól való eltérésre egyáltalán nem hivatkozott, így azok körében a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapított további vizsgálat fogalmilag kizárt. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapított kérelem kapcsán rögzítette, hogy azt is megalapozatlannak tartja, mivel a panaszos meg sem kísérelte bemutatni az ügyazonosságot, a Kúria Kfv.37.611/2023/3., Pfv.21.965/2018/8., Kfv.37.881/2020/7., valamint Kfv.37.139/2022/9. számú határozataival összefüggésben semmiféle érdemi összevetést nem végzett. Miként azt hangsúlyozta, a panaszos tevékenysége lényegében a hivatkozott határozat szövegének bemásolására szorítkozott, így az összevetésre – és a jogkérdésben való eltérés esetleges megítélésére – alkalmatlan.
[41] Érvelésének alátámasztása érdekében az alperesi érdekelt előadta továbbá, hogy véleménye szerint a panaszos semmivel sem igazolta, hogy a gyermek külföldre vitelével kapcsolatos ügyek egyre nagyobb számban fordulnának elő. Abból, hogy a hatósági eljárás ügyfelei között konfliktus merült fel, nem lehet erre nézve következtetést levonni. A panaszos által hangsúlyozott jogszabály-módosítás, amely a Gyer. 24. § (2b) bekezdéséhez fűződik, az alperesi érdekelt álláspontja szerint csak eljárásjogi jellegű pontosítás. A módosítással a jogalkotó immáron egyértelművé teszi, hogy amennyiben a kérelem benyújtásakor már tudomása van arról a gyámhatóságnak, hogy szülői felügyelettel kapcsolatos per van folyamatban, úgy visszautasítja a kérelmet, míg ha erről csak utóbb szerez tudomást, akkor értelemszerűen már csak az eljárás megszüntetésére van lehetősége. Utalt továbbá arra is, hogy megítélése szerint a panaszos által megjelölt jogbiztonsági probléma nem létezik, a kérelem erre figyelemmel is megalapozatlan.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
[42] A jogegységi panasz nem alapos.
[43] A Jogegységi Panasz Tanács már több döntésében utalt arra, hogy a jogegységi panasz jogintézménye nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog- és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál. Erre a bírósági eljárási törvények által szabályozott rendes és rendkívüli jogorvoslatok többirányú lehetőséget biztosítanak. A jogegységi panasz eljárás, mint ahogy a nevében is tükröződik, a közzétett határozattól eltérés feloldását, a jogegység biztosítását célozza, nem pedig újabb jogorvoslati fórumot nyit a panaszosnak, a megelőző eljárások során szükségszerűen már érvényesített jog- és érdeksérelmének orvoslására (Jpe.I.60.011/2021/3., Indokolás [19]; Jpe.I.60.001/2021/2., Indokolás [12]). A jogegységi panasz eljárásban a Kúria érdemben nem bírálja felül a jogerős határozatot, hanem kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogegységi panaszban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól való eltérés bekövetkezett-e, és ha igen, az eltérés indokolt volt-e vagy sem. A Kúria tehát a jogegységi panasz eljárás során a fél által megjelölt keretek között, az általa hivatkozott eltérések tekintetében vizsgálja a panasz megalapozottságát.
[44] Amint arra a Kúria a Jpe.I.60.002/2021/7. és a Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozataiban is rámutatott: a jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le – negatív oldalról – következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát egy másik kúriai döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. Következésképpen – a jogegységi panasz eljárásokban eddig kialakult gyakorlatot követve – a jogegység követelményén belül az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység. A jelen ügyben a panaszos a felülvizsgálati kérelme befogadását megtagadó kúriai végzés ellen nyújtotta be panaszát. Ez annyiban sajátos panasz, hogy valamennyi közigazgatási ügyben – azaz az ügy tárgyától függetlenül – ugyanazon vizsgálati elveket követve kell elbírálni, hogy egy adott közigazgatási ügyben a felülvizsgálati kérelem befogadása nyomán betöltheti-e a Kúria a jogegységesítő szerepét vagy sem, illetve ilyen szerepet be kell-e tölteni, mert jogegységi helyzet alakult ki. A Kúria a jogegységi panasz vizsgálatát annak keretei között végezheti el, az – ahogy a [43] bekezdésben utalt rá a Jogegységi Panasz Tanács – nem eredményezhet törvényességi vizsgálatot. Ezért az a panasz vagy a panasz csak azon része vizsgálható érdemben, amely a jogegység sérelmét felveti, bemutatja.
[45] A panaszos a jogegységi panaszát a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdésre alapította. A Jogegységi Panasz Tanács a két eltérő jogalapon nyugvó jogegységi panasz megalapozottságát elkülönítetten vizsgálta. A Jogegységi Panasz Tanács ugyanakkor nem foglalkozhatott a panaszosnak azokkal az érveivel, amelyek törvényességi vizsgálatot eredményeznének, továbbá nem válaszolhatta meg a panaszos általános jogértelmezését igénylő kérdéseit sem. A megtagadó végzés hiányosságára, okszerűtlen érvelésére, jogszabálysértő jellegére utaló hivatkozások, továbbá a III. pontban felvetett, iránymutatást váró kérdések megválaszolása meghaladta a jogegységi panasz eljárás kereteit.
[46] A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése értelmében jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta.
[47] A panaszos a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján előterjesztett panaszában a Kúria Kfv.37.107/2024/2. számú határozatától, a Jpe.IV.60.034/2022/5. számú határozatától és a Kfv.45.154/2024/2. számú határozatától való eltérést állította.
[48] A Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapított jogegységi panaszban csak olyan határozatok hivatkozhatóak, amelyeket a panaszos a felülvizsgálati kérelmében már megjelölt. Emiatt a Kúria csak a Kfv.37.107/2024/2. számú végzéssel kapcsolatos hivatkozást vizsgálhatta, mert a Jpe.IV.60.034/2022/5. számú határozatra és a Kfv.45.154/2024/2. számú határozatra a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem nem utalt referenciahatározatként.
[49] A Kfv.37.107/2024/2. számú befogadást megtagadó döntésre a felülvizsgálati kérelemben a panaszos nem a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti befogadási oknál, hanem a tényállás-ismertetés körében hivatkozott, továbbá a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán (a felülvizsgálati kérelem 2.ad.2. pontja alatt) állította – megfelelő indokolás nélkül – az attól való jogsértő eltérést. A jogegységi panaszában azt sérelmezte, hogy az egységes jogértelmezés megszűnését [azaz a jogegység hiányát – Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont] a Kúria eljáró tanácsa nem észlelte.
[50] A Kúria a Jpe.II.60.019/2021/18. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontja szerinti befogadási okra alapított befogadás megtagadásáról szóló végzés elleni jogegységi panasz nem tud megfelelni a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek (Indokolás [42]). Ezt az elvet erősítette meg a Jogegységi Panasz Tanács a Jpe.II.60.030/2022/8. számú (Indokolás [47]) és a Jpe.I.60.019/2024/10. számú (Indokolás [33]) döntésében.
[51] A Bszi. 41/B. § (1) bekezdésének értelmezése, alkalmazása körében a fenti határozatban kifejtettek – a következők szerint – a jelen ügyben is irányadók. Megállapítható, hogy a panaszos a felülvizsgálati kérelmében ugyan hivatkozott a Kfv.37.107/2024/2. számú végzésre, de ez a kúriai döntés nem az ügyben felmerült jogkérdés [ez a jelen ügyben a Gyer. 24. § (2b) bekezdés] értelmezése körében tartalmazott érdemi állásfoglalást. A panaszos a felülvizsgálati kérelmében azt is elismerte, hogy ebben a jogkérdésben a Kúria még nem foglalt állást, ezért a jogegységi panasz a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésében írt feltételek (a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozás, majd az eltérés orvoslásának elmaradása) hiányában nem volt érdemben vizsgálható. A panaszosnak mindazon további érvelése, amely a befogadást megtagadó végzés okszerűtlen és hiányos indokolására utal, törvényességi kérdés, amely a sui generis jogegységi panasz eljárásban nem vizsgálható, tekintve, hogy ez az eljárás nem törvényességi, hanem jogegységi szempontok érvényesítését szolgálja.
[52] E befogadási ok vizsgálata során utal a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa arra, hogy ha egy felülvizsgálati kérelem befogadását a Kúria eljáró tanácsa nagyobb részben a hiányos indokolás miatt tagadja meg (mint jelen ügyben), akkor ezen hiányosságnak a jogegységi panasz eljárásban való esetleges pótlása nem vezethet a panasz sikeréhez. A felülvizsgálati kérelemnek a hiányos befogadási indokolása megfosztja a Kúria eljáró tanácsát attól, hogy a jogegységi szempontokat maradéktalanul megvizsgálja, ez pedig utóbb nem róható a jogegységre hivatkozással a terhére.
[53] A Jogegységi Panasz Tanács a fentiektől elkülönítve vizsgálta a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapított jogegységi panasz megalapozottságát is.
[54] A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése szerint jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor. A Jogegységi Panasz Tanács rámutat arra, hogy a Jpe.II.60.018/2023/13. számú határozatból (Indokolás [50]–[56]) is következően a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzés elleni, a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésre alapított jogegységi panasz alapján eljárásban az vizsgálható, hogy a befogadási okkal összefüggő jogkérdés (befogadási ok fennállta) tekintetében követte-e a kialakult és irányadó joggyakorlatot az eljáró tanács vagy sem.
[55] A panaszos a Kp. 117. § (4) bekezdéséhez kapcsolódó bizonyítási kötelezettséggel, a széttartó joggyakorlat jogbiztonságot sértő jellegével, a jogegységesítés és a jogbiztonság összefüggésével, az újszerű, de kúriai iránymutatást igénylő jogkérdéssel kapcsolatosan a 7/2023. JEH határozat [23]–[28] bekezdéseire, a jogkérdés különleges súlya mint befogadási ok kapcsán a Kúria Kfv.37.025/2021/2. számú határozatára, a Kfv.37.611/2023/3. számú határozatnak a befogadási döntés kereteire vonatkozó és idézett megállapításaira, a jogértelmezéshez kapcsolódóan a tényleges és hatékony jogorvoslat, a Pfv.21.965/2018/8. számú határozat [20]–[24] bekezdéseire az alapjogi vizsgálat szükségessége körében, a jogértelmezés során a jogbiztonsági követelmények jelentőségét hangsúlyozó Kfv.37.881/2020/7. számú határozat [24] bekezdésére hivatkozott.
[56] Összességében az volt a panaszos álláspontja, hogy a Kúriának szükséges lett volna az Alaptörvénnyel összhangban vizsgálnia a Törvényszék eljárását és végzését, illetőleg érdemben állást foglalni a felülvizsgálati kérelemben sérelmezett kérdésekben, hiszen ilyen iránymutatás nélkül fennáll annak az eshetősége, hogy a bíróság döntése az Alaptörvénnyel ellentétes, ami jogbizonytalanságot eredményez. Az, hogy a Kúria Végzése mindezek vizsgálatát mellőzte, álláspontja szerint a hivatkozott kúriai döntésekkel és gyakorlattal ellentétes.
[57] A Jpe.II.60.018/2023/13. számú határozat (Indokolás [50]–[56]) idézett elvére figyelemmel a tényleges és hatékony jogorvoslat, az alapjogi vizsgálat szükségessége körében a Pfv.21.965/2018/8. számú határozat [20]–[24] bekezdésére, továbbá a jogértelmezés során a jogbiztonsági követelmények jelentőségét hangsúlyozó Kfv.37.881/2020/7. számú határozat [24] bekezdésére alapított kifogás nem tartozik a Jogegységi Panasz Tanács vizsgálati körébe. Ezek a hivatkozások ugyanis nem köthetők a befogadási okok értelmezéséhez, hanem az ügy érdeméhez kapcsolódó jogértelmezési követelmények, elvek, emellett pedig a befogadás esetében olyan általános érvelések, amelyek általános érvényű elfogadása a felülvizsgálati eljárás szűrőrendszerének a kiüresítését eredményezné, hiszen minden ügyben elvárás az alapjoggal összhangban való jogértelmezés, minden esetben felmerülhet (legalább hivatkozás szintjén) a téves jogértelmezés jogbiztonsági összefüggése.
[58] A panaszos a 7/2023. JEH határozat [23] bekezdésére utalással, és kiemelést alkalmazva, továbbá ehhez társítva, a jogegységi panasz III/1. pontjában azt a kérdést vetette fel, hogy a Kp. 117. § (4) bekezdése alapján azon esetkörökben, amelyeknél nem áll fent a befogadási okokra vonatkozó indokolási kötelezettség, miként kell teljesíteni az összevethetőség érdekében a referenciahatározatok megjelölésére vonatkozó kötelezettséget. Továbbá megtagadható-e arra hivatkozással a felülvizsgálati kérelem befogadása, hogy nem elég részletes a kérelem indokolása, illetve ennek szigorú értelmezése megfelel-e a jogorvoslathoz való jog érvényre juttatásának, különös tekintettel az egyfokú közigazgatási bírósági eljárásokra.
[59] A panaszos által megjelölt, 7/2023. JEH határozat [23] bekezdése a Kp. 117. § (4) bekezdését idézi, mely bekezdés elvi megállapítást nem tartalmaz, így a jogegységi határozatnak erre a részére való hivatkozás lényegében a jogszabály megjelölése, illetve ahhoz kapcsolt jogértelmezési kérdés. A jogegységi panasz III/1. pontjában foglaltak – kérdésbe ágyazva – valójában szintén jogértelmezési, törvényességi kérdéseket vetnek fel. Ezek a kérdések a jogegységi panasz eljárásnak nem lehetnek tárgyai, tekintve, hogy a jogegységi panasz eljárás nem egy újabb jogorvoslati fórum, hanem egy sui generis, a jogegység érdekében lefolytatott eljárás (Jpe.I.60.011/2021/3., Indokolás [19]).
[60] A panaszos által a jogegységi határozat további bekezdéseire való utalások – a jogbiztonság, jogegységesítő szerep, jogegységi helyzet – olyan tág körű, elvi hivatkozás, amelyet a panaszos az adott ügyre és a befogadást megtagadó végzésre nézve nem konkretizált a jogegységi panaszának II/B. pontjában. Emiatt a Jogegységi Panasz Tanács azt állapította meg, hogy a jogkérdésben való eltérés bemutatásához szükséges indokolás e körben a panaszban hiányzott.
[61] A jogegységi panasz eljárásban a panaszosnak – a jogintézmény sajátos jellege és a kötelező jogi képviselet okán – a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés közötti ügyazonosságot be kell mutatnia, annak fennállását részletesen indokolnia kell, a jogkérdésben való eltérést pontosan meg kell jelölnie, és panaszában fel kell állítania a párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva. Továbbá be kell mutatnia, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács, és meg kell indokolnia, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést (Jpe.II.60.019/2021/18., Indokolás [29]; Jpe.II.60.040/2023/8., Indokolás [117]–[118], [121]–[122]; Jpe.II.60.036/2024/23., Indokolás [52]).
[62] A jogkérdés különleges súlya mint befogadási ok kapcsán a panaszos a Kúria Kfv.37.025/2021/2. számú határozatára hivatkozott, állítva, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján a felülvizsgálati kérelem befogadásához szükséges, hogy valamely fontos ok fennálljon, és ennek folytán a Kúria iránymutatása váljon szükségessé. E körben előadta, hogy egyfelől álláspontja szerint az ügy súlya az őt érintő kérdéseken túlmutat, miután a jogbiztonsághoz fűződő érdeknek kiemelt és általános társadalmi jelentősége van, emellett pedig a hasonló, gyermek külföldre vitelével kapcsolatos ügyek egyre nagyobb számban fordulnak elő és kiforratlan a gyakorlat. Sérelmezte, hogy a Kúria Végzése a jogbiztonság szempontjából nem vizsgálta a kérdést, ugyanakkor előző elvekkel ellentétesen állapította meg, hogy az új típusú ügyek nagy száma ne alapozná meg a befogadást. E fenti eseti döntésre alapozva a panaszos a befogadási vizsgálatban mint eljárásjogi kérdésben kérte az ügyazonosság vizsgálatát, és a jogegységet sértő, eltérő értelmezés megállapítását. Az ilyen jellegű jogegységi vizsgálatnak a Jogegységi Panasz Tanács nem látta akadályát, értékelve, hogy eljárásjogi kérdésekben az ügyazonosság megítélése sajátos szempontokat vet fel, kevésbé kötődik az ügy érdemi egyedi jellegzetességeihez, és önmagában az, hogy mindkét esetben felmerült ugyanazon befogadási ok értelmezése, megtörténhet a két döntés összevethetőségének vizsgálata.
[63] A Kfv.37.025/2021/2. számú döntés [8] bekezdése szerint a Kúria értelmezésében a felvetett jogkérdés különleges súlya kizárólag akkor teszi lehetővé a jogerős ítélet felülvizsgálatát, ha a vizsgált jogkérdés az egyedi ügyön – különleges súlyára tekintettel – túlmutat (alkalmazni kívánt elvi tétel). A befogadáshoz az is szükséges, hogy valamilyen további – általában a jogegységgel, illetve közvetetten a jogbiztonsággal kapcsolatba hozható – fontos ok fennálljon, és ennek folytán a Kúria iránymutatása váljon szükségessé. Ilyen ok lehet például az új típusú ügyek nagy száma (pl. Kfv.35.456/2019/2., Kfv.35.513/2019/2.).
[64] Bár valóban nincs indokolási és igazolási kötelezettsége a panaszosnak a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja esetében, de ha nem jelöli meg, hogy e jogi mérlegelést igénylő kérdésben mi az egyedi ügyön túlmutató, különleges súlyú jogkérdés vagy mit ért társadalmi jelentőség alatt, akkor lényegében a Kúria ismereteire bízza az e kérdésben való állásfoglalást.
[65] Az adott esetben a panaszos azt állította, hogy a hatálytalan jogszabály alkalmazása mint jogbiztonsági kérdés és a gyermekek külföldre vitele mint egyre aktuálisabb kérdés indokolja azt, hogy a Kúria a felmerült jogkérdés különleges súlyát, társadalmi jelentőségét megállapítva fogadja be a felülvizsgálati kérelmet, és végezze el a felmerült jogkérdések érdemi vizsgálatát. Ezen szempontokat a Kúria Végzésében a hivatkozott döntés szerinti módon vizsgálta, a panaszos hivatkozásait nem találta kellően alaposnak, azokat túl általánosnak találta, és azt sem tekintette elégséges érvnek, hogy a panaszos nem ért egyet a bírói jogértelmezéssel (Kfv.45.058/2023/2., Kfv.37.643/2023/2., Kfv.37.576/2025/2., Kfv.35.031/2025/2., Kfv.35.083/2025/2.). A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint a referenciahatározatban foglalt értékelést az ítélkező tanács elvégezte, döntése megfelel annak a jogegységi követelménynek (Kfv.35.049/2025/2., Kfv.37.960/2020/2., Kfv.35.202/2023/3., Kfv.35.148/2024/2., Kfv.45.011/2024/4., Kfv.35.228/2024/2., Kfv.37.778/2020/2.), hogy csak az ügyön túlmutató társadalmi jelentőség és a jogkérdés különleges súlya miatt lehet a felülvizsgálati kérelmet befogadni. A megjelölt befogadási okok felülértékelése a jogegységi panasz eljárás kereteit meghaladja, mert arra a referenciahatározat általános értelmezési elve nem ad lehetőséget. Olyan ügyet pedig nem tudott megjelölni a panaszos, amelyben ugyanezen jogkérdés tekintetében a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásáról döntött ugyanezen befogadási érvelésre alapítva. Itt jegyzi meg a Jogegységi Panasz Tanács, hogy a befogadás vizsgálatakor az eljáró tanács érdemi vizsgálatot nem végez, tehát egy jogszabály hatálytalanságáról nem dönt, így azt (főleg tényként) nem is értékelheti. Az eltérő jogértelmezési igényhez társítva a jogbiztonság követelménye olyan befogadási hivatkozás az ügy jelentős súlya körében, amely önmagában a befogadás jogintézményének a kiüresítését jelentené. A felülvizsgálati eljárás ugyanis jogkérdésben való tévedés korrekciójára szolgáló jogintézmény, amely szükségszerűen és minden esetben jogértelmezési vitát, ezáltal az ehhez tartozó jogbiztonság kérdését veti fel. Ha ez önmagában befogadási ok lehetne, akkor minden ügyben érdemi felülvizsgálatra kerülne sor, és nem működne a jogalkotó által bevezetett szűrőrendszer.
[66] Utal a Jogegységi Panasz Tanács arra, hogy a Kúria következetesen érvényesített jogértelmezése szerint a felvetett jogkérdésnek a társadalom szempontjából akkor van különleges súlya, ha annak értelmezéséről a Kúria korábban még nem foglalt állást, és a jogegység iránti igény túlmutat a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozaton. Jellemzően ez az eset áll fenn akkor, ha egy új jogszabály értelmezése, vagy egy joghézag kitöltése elvi iránymutatást igényel, és valamilyen további ok – pl. az esetek nagy száma vagy mintaperben hozott jogerős határozat – miatt szükséges az elvi tartalom kimunkálása. Ha azonban olyan jogkérdés értelmezését kérik a Kúriától, amely bár új, de a jogkérdés megválaszolása annak csekély jelentősége vagy kisszámú előfordulása folytán nem érinti a jogegységet, nem indokolt a felülvizsgálati kérelem befogadása. (Kfv.37.058/2025/6., Kfv.37.871/2024/2.) A felvetett jogkérdés jelentőségét, előfordulásának gyakoriságát az adott ügy konkrét paraméterei alapján egyedileg kell meghatározni, amelyben a felek által szolgáltatott adatoknak jelentősége lehet. A jogkérdés különleges súlyán, illetve társadalmi jelentőségén alapuló befogadás esetén a Kúria újonnan meghozandó elvi tartalmú döntése jogi hatást gyakorol az adott ügyben nem szereplő jogalanyok helyzetére is, legalább áttételesen a társadalom szélesebb körére. Nem elégséges oka ezért a jogkérdés különleges súlyára, illetve társadalmi jelentőségére alapított befogadás iránti kérelemnek az egyéni jogsérelem megjelölése, mivel annak az individuális tartalmon túl sem társadalmi jelentősége, sem különleges súlya nincs. A befogadáshoz az adott jogkérdésnek a társadalom széles körére közvetlenül vagy közvetett módon gyakorolt hatását is be kell mutatni. A perbeli esetben a Kúriának nem volt, és a panaszos által szolgáltatott adatok hiányában nem is lehetett tudomása arról, hogy van-e a társadalom széles körét érintően jelentősége a felmerült jogkérdések megválaszolásának.
[67] A panaszos a jogegységi panaszában a Kfv.37.611/2023/3. számú határozat [17] bekezdésének általános, a befogadási eljárás kereteire vonatkozó megállapítására utalt, sérelmezve, hogy ezzel ellentétes a Kúria Végzése, mert azt rögzíti, hogy a Törvényszék a panaszos kérelmeit és a tényállást megfelelően vizsgálta. Ugyanakkor erre a megállapításra mint érdemi állásfoglalásra, éppen a referenciahatározat szerint, érdemi vizsgálat nélkül nincs lehetőség. A panaszos bár nem jelölte meg, hogy a Kúria Végzésének mely bekezdésére utal, a Jogegységi Panasz Tanács ezt a hivatkozást a Végzés [51] és [52] bekezdéseiben foglaltakkal azonosította, egyúttal megállapította, hogy a panaszos hivatkozása iratellenes. A Kúria nem minősítette (végzésében nincs „megfelelő” jelző), csak rögzítette a tényállás megállapításának és a bizonyítékok értékelésének tényét, illetve az ítéleti indokolás meglétét. Ennek megfelelően a Kúria eljáró tanácsa a befogadási eljárás keretében érdemi megállapítást nem tett, nem lépte át a befogadási vizsgálat kereteit, és ezzel nem sértette a referenciahatározatban a panaszos által jelölt jogegységi követelményt.
[68] A fentiekben kifejtett okokból a Jogegységi Panasz Tanács a panaszos jogegységi panaszát a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.
Elvi tartalom
[69] El kell utasítani a jogegységi panaszt, ha a panaszos abban a befogadást megtagadó végzés okszerűtlen és hiányos indokolására utal, mert ez törvényességi kérdés, amely a sui generis jogegységi panasz eljárásban nem vizsgálható, tekintve, hogy ez az eljárás nem törvényességi, hanem jogegységi szempontok érvényesítését szolgálja.
[70] Ha egy felülvizsgálati kérelem befogadását a Kúria eljáró tanácsa nagyobb részben a hiányos indokolás miatt tagadja meg, akkor ez a hiányosság jogegységi panasz eljárásban való esetleges pótlása sem vezethet a panasz sikeréhez. A hiányos befogadási indokolás megfosztja a Kúria eljáró tanácsát attól, hogy a jogegységi szempontokat maradéktalanul megvizsgálja, ez pedig utóbb nem róható a jogegységre hivatkozással a terhére.
Záró rész
[72] A felperes jogegységi panasza nem vezetett eredményre, ezért a felperes a Bszi. 41/C. § (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 82. §-a alapján – figyelemmel a Bszi. 41/C. § (4) bekezdésére is – az ebben az eljárásban felmerült költségek megfizetésére és az általa megfizetett eljárási illeték viselésére köteles. Az alperesi érdekelt nyilatkozatot terjesztett elő, amelyben a jogegységi panasz eljárásban felmerült költsége megtérítését a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló, ebben az eljárásban alkalmazandó 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján annak figyelembevételével kérte megállapítani, hogy nyilatkozata elkészítésével összefüggésben összesen 8 munkaórája (48 000 forint) merült fel. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa azt tudta megállapítani, hogy az alperesi érdekelt részéről a Pp. 81. § (1) és (5) bekezdési alapján felszámított költség az elvégzett munkával arányban áll, így annak megfizetésére kötelezte a felperest a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján.
[73] A Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[74] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2025. október 13.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke, Dr. Tóth Kincső s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró