A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 6/2025. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.033/2024/8. szám) az eljáró bíróság kizárásáról vagy kijelöléséről hozott döntésben részt vevő bíró kizárásáról
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria Polgári Kollégiuma vezetőjének előzetes döntéshozatali indítványa alapján meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A per másodfokú elintézéséből akkor kizárt az a bíró, aki részt vett az elsőfokú bíróság kizárásáról döntő határozat meghozatalában, ha a fél fellebbezésében (csatlakozó fellebbezésében) a kizárást megtagadó (elutasító) döntést is támadja.
2. A per másodfokú elintézéséből nem kizárt az a bíró, aki az ügyben eljáró bíróság kijelölése tárgyában folyamatban volt ügy elintézésében, illetve az e tárgyban döntő határozat meghozatalában részt vett.
3. A Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Mfv.10.135/2023/21. számú határozatának [35] bekezdése ezzel a kötelező értelmezéssel alkalmazható.
Indokolás
I.
[1] A Kúria Polgári Kollégiumának vezetője (a továbbiakban: indítványozó) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, a 33. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 37. § (1) bekezdése alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő.
[2] Az indítványozó a következő jogkérdésekben kezdeményezte a Jogegységi Panasz Tanács eljárását: Kizárt-e a per másodfokú elintézéséből az a bíró, aki az ügyben eljáró bíróság kizárása vagy kijelölése tárgyában folyamatban volt ügy elintézésében, így a határozat meghozatalában részt vett?
[3] Az indítványozó arra alapozta az indítványát, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 15. §-ának alkalmazása körében a Kúria két, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) egyaránt közzétett határozata egymástól jogkérdésben eltérően foglalt állást.
[4] A Kúria a 2020. október 27-én meghozott Pfv.21.276/2019/7. számú – a BHGY-ban közzétett – ítéletében kimondta: „A [régi] Pp. 15. §-a alapján a per másodfokú elintézéséből nincs kizárva az a bíró, aki az eljáró bíróság kijelölésében részt vett. Kizáró ok fennállásának hiányában a másodfokú bíróságnak ezzel kapcsolatban nem volt intézkedési kötelezettsége.” (Indokolás [36].
[5] Ezzel szemben a Kúria a 2024. március 26-án meghozott Mfv.10.135/2023/21. számú határozata indokolásában a régi Pp. 15. § (1) bekezdését idézve – utalással arra, hogy a kizárásról szóló korábbi döntést aláíró bírók a jogerős részítélet meghozatalában is részt vettek – ebben a körben a másodfokú bíróság jogsértését megállapította (Indokolás [35]). Erre (is) tekintettel a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a fellebbezés érdemi – a régi Pp. bíró kizárására vonatkozó rendelkezései figyelembevételével kialakított eljáró tanács által történő – elbírálására utasította. A határozat BHGY-ban közzétett elvi tartalma szerint a régi Pp. 15. § (1)–(2) bekezdése szerint kizárt bíró részvétele a jogerős döntés meghozatalában abszolút hatályon kívül helyezési ok [régi Pp. 272. § (2) bekezdés], amely a határozat hatályon kívül helyezését eredményezi annak érdemi felülbírálata nélkül.
[6] Az indítványozó kitért arra, hogy Bszi. 27. § (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva – az alsóbb fokú bíróságok kollégiumvezetőinek bevonásával – feltárta a kérdéskörben folytatott országos gyakorlatot is.
[7] Az országos gyakorlatban az Mfv.10.135/2023/21. számú határozat közzététele előtt nem merült fel, hogy ha a régi Pp. 18. § (2) bekezdésében írt szabály szerint a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság – értve ez alatt a törvényszéket és az ítélőtáblát egyaránt – határozott, ez olyan eljárásnak minősül, amelyre tekintettel a bírónak a kizárás tárgyában lefolytatott eljárásban való részvétele a folytatódó perben hozott elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezés alapján megindított másodfokú eljárásban a bíró kizárására ad alapot. Ezzel ellentétes értelmezés nem lehetett a jogalkotó akarata sem. A régi Pp. 15. § (1) bekezdésének ettől eltérő értelmezése ugyanis azzal a nem kívánt következménnyel járna, hogy kisebb bíróságok esetében – legyen az akár törvényszék, akár ítélőtábla – vagy nem lenne olyan bírói tanács, amelynek egyik tagja sem vett részt a nem vitásan az adott peres ügyhöz kapcsolódó, de a kizárás kérdésében önálló peren kívüli eljárásban a fél kérelmének, illetve a bíró bejelentésének elbírálásában, vagy csak munkaszervezési nehézségek árán állítható össze olyan másik fellebbviteli tanács, amelynek egyik tagja sem vett részt a kizárás tárgyában folyamatban volt nemperes eljárásban. Az indítványozó által megvizsgált határozatokból kitűnően aszerint sincs országosan eltérő gyakorlat, hogy a kizárás kérdésében milyen – abszolút vagy szubjektív, a fél vagy a bíró bejelentésén alapuló – kizárási okból kellett az adott bíróságnak eljárnia, és közömbös az is, hogy az ügy érdemében határozatot hozó elsőfokú bíróság a kijelölése folytán vagy azért jár el, mert a kizárására irányuló kérelem nem volt alapos.
[8] Az indítványozó rámutatott arra is, hogy a Kúria Mfv.10.135/2023/21. számú végzésében kifejtettek azt a kötelezettséget róják a Kúriára: ha felülvizsgálati kérelem folytán elé kerülő ügyhöz a bíróság kijelölése tárgyában hozott döntés kapcsolódik, hivatalból vesse össze az abban az eljárásban résztvevő bírók személyi körét a másodfokú eljárásban résztvevőkkel. Következetes jogértelmezés szerint ez a határozatok meghozatalában résztvevő tanácsok személyi összetételének – akár hivatalból történő – vizsgálatát jelenti, lévén, hogy a régi Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős határozat mérlegelés nélküli hatályon kívül helyezéséhez vezet, ha annak meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn, vagyis e kúriai döntés értelmében, ha a tanács bármely tagja az ügy „elintézésében” részt vett. Ez a kötelezettség annak ellenére terheli a Kúriát, hogy az ítélkező tanácsainak tagjai a felülvizsgálati eljárásból nem kizártak akkor sem, ha akár az első-, akár a másodfokú bíróság eljárása a kijelölés tárgyában általa meghozott határozaton alapszik. Ennek értelmében a Kúria érdemben elbírálta a felülvizsgálati kérelmeket, példának okáért az Mfv.10.118/2022., Pfv.10.049/2021., Pfv.21.171/2021., Pfv.20.745/2023. és Pfv.20.525/2021. számú ügyekben, noha a tanács egy vagy több tagja is részt vett abban a döntésben, amelyben a Kúria kijelölte az ügyben eljáró bíróságot. Ennek oka az indítványozó szerint a régi Pp. 21. § (3) bekezdésének a 15. § (1) bekezdésében írtaktól eltérő rendelkezése.
II.
[9] A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában az indítványozó álláspontjával értett egyet. Kiemelte, hogy az eljáró bíróság kizárása vagy kijelölése tárgyában folyamatban volt ügyben a másodfokú bírói közreműködés nem tekinthető a per elsőfokú elintézésében való részvételnek; amennyiben a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság határozott, az nem minősül olyan eljárásnak, amelyre tekintettel a bíró kizárása tárgyában lefolytatott eljárásban való részvétele a folytatódó perben hozott elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezés alapján megindított másodfokú eljárásban a bíró kizárására ad alapot.
[10] Rámutatott, hogy az Mfv.10.135/2023/21. számú határozatban hivatkozott 21/2014. (VII. 15.) AB határozatból sem vezethető le ezzel ellentétes álláspont. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a polgári eljárásjog általános szabályaihoz kötődő bírói gyakorlat azt mutatja, hogy az ügy elsőfokú elintézése alatt nemcsak a megtámadott érdemi határozat meghozatalában való részvételt, hanem minden olyan eljárási cselekményt érteni kell, amely az érdemi döntés meghozatalához vezetett, vagy arra kihatással lehetett, az általa hivatkozott bírósági határozatok azonban más eljárásjogi helyzetre vonatkoznak. Az Alkotmánybíróság kifejezetten utalt arra, hogy az alkotmánybírósági eljárás alapját képező, szolgálati bíróság előtt folyó eljárásban alkalmazandó szabály már magát az elsőfokú eljárásban való részvételt is tiltja, nem csak az ügy érdemi elintézésében való közreműködést. Az Alkotmánybíróság határozata nem tartalmaz olyan megállapítást, amely szerint a régi Pp. hatálya alá tartozó eljárásban a kizárás tárgyában hozott döntés az ügy elsőfokú eljárásban tett – akár érdemi, akár nem érdemi – intézkedés lenne, különösen, mert a kizárásról a másodfokú bíróság döntése esetén külön eljárásban kell dönteni.
III.
[11] Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) bekezdése értelmében: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
[12] Az Alkotmánybíróság jogértelmezése szerint a bírák (így a másodfokon ítélkező bírák) kizárásának vizsgálata része a pártatlanság követelményének (3353/2024. (X. 8.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), Indokolás [55]). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok részére alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék (pl. 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]; 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [17]). Ebből a kötelezettségből következik, hogy a bíróságnak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül azonosítania kell az elé kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, és a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmeznie (Abh., Indokolás [74]).
[13] Az előzetes döntéshozatali indítványban foglalt elvi kérdés alapjogi érintettségű, ezért a Jogegységi Panasz Tanács annak megválaszolásához áttekintette az Alkotmánybíróság jogértelmezését.
[14] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban összefoglalta a tisztességes és pártatlan bírósághoz való joggal összefüggő releváns joggyakorlatát (Indokolás [34]–[43]) és megerősítette a 3467/2021. (XI. 12.) AB határozatában kifejtetteket (Indokolás [54]), amely szerint a pártatlan bíróhoz való jog törvényességi kritériumai különböznek a pártatlan bíróhoz való jog alkotmányossági kritériumaitól. Az Alkotmánybíróság gyakorlata a pártatlanság objektív feltételeinek vizsgálata során a pártatlanság látszatát követeli meg. Ha azonban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének a mérlegelést nem tűrő esete állapítható meg, a kizárás alkalmazásának kötelezettsége alól felmentésre nincs lehetőség (Abh., Indokolás [42]).
[15] A tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog része a pártatlanság követelménye, amely az eljárásban részt vevő személyekkel szembeni előítélet-mentes, elfogulatlan eljárás követelményét jeleníti meg. A pártatlanság követelményének van egy szubjektív, a bíró magatartásában rejlő és egy objektív, a szabályozásban megnyilvánuló követelménye (36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [48], hivatkozza: 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [38]). A pártatlanság követelménye értelmében el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlanságának tekintetében (Abh., Indokolás [34]). Az Alkotmánybíróság gyakorlatának értelmében a törvény által felállított bíróság függetlensége és pártatlansága olyan általános jogelv, amely a legalapvetőbb emberi jogok közé tartozik (lásd például: 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [25]; 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [38]). Független és pártatlan bíráskodás hiányában az egyéni jogok érvényesítése szenved csorbát. Mindebből következik, hogy a tisztességes bírósági tárgyalás követelményrendszerének szerves részét alkotó függetlenség és pártatlanság a demokratikus jogállamokban feltétlen érvényesülést kívánó alkotmányos igényként jelentkezik (34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [28]; lásd erről még 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]; hivatkozza 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [38], megerősítve 23/2024. (XII. 23.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2), Indokolás [24]).
[16] Az Alkotmánybíróság az eljáró bíró pártatlanságának, illetve a bíró kizárásának kérdését érdemi vizsgálatot szükségessé tevő kérdésnek minősíti. Az abszolút kizárási ok esetén nincs lehetőség a mérlegelésre, relatív kizárási ok (személyes ismeretség, barátság, üzleti kapcsolat vagy haragos viszony stb.) fennállása esetén a kizárás eldöntése mérlegelés eredménye (3467/2021. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [43], megerősítve Abh., Indokolás [52]).Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a bírói döntések alaptörvény-ellenességének vizsgálata során tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (Abh., Indokolás [44]–[45]; Abh2, Indokolás [26]–[27]).
[17] Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikk 1. pontja is kimondja, hogy „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.” Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) e cikk értelmezése tárgyában kimondta, hogy biztosítani kell a pártatlanság látszatát ahhoz, hogy az eljárás tisztességes legyen (Kress kontra Franciaország [GC], (39594/98), 2001. június 7., 82. bekezdés; Martinie kontra Franciaország [GC], (58675/00), 2006. április 12., 53. bekezdés; Menchinskaya kontra Oroszország, (42454/02), 2009. január 15., 32. bekezdés). AZ EJEB meghatározta a pártatlanság meglétének vizsgálatához szükséges szempontrendszert, amely az Alkotmánybíróság által is alkalmazott szempontokat foglalja magában (Micallef kontra Málta [GC], (17056/06), 2009. október 15., 93. bekezdés): egyrészt a szubjektív teszt alapján, figyelemmel kell lenni az érintett bíró személyes viselkedésére és meggyőződésére, vagyis arra, hogy a bírónak volt-e személyes előítélete vagy elfogultsága az adott ügyben; a másik az objektív teszt, amely alapján azt kell vizsgálni, hogy a bíróság és – egyebek mellett – annak összetétele megfelelő garanciákat nyújtott-e arra, hogy kizárjon mindenfajta legitim kétséget pártatlansága tekintetében.
[18] Az EJEB azt is kimondta, hogy az érintett személyek álláspontja az eljárás tisztességességével kapcsolatosan önmagában nem döntő. A bíróság előtt álló személyekben az eljárás tisztességességével kapcsolatosan felmerült aggályoknak objektíve igazolhatóknak kell lenniük [Kraska kontra Svájc, (13942/88), 1993. április 19., 32. bekezdés]. Az EJEB megállapította a pártatlanság elvének megsértését abban az ügyben, ahol néhány bírónak, akik korábban döntöttek az ügyben, abban kellett állást foglalnia, hogy hibás volt-e a korábbi döntésük és ahol három másik bíró már korábban kifejtette az álláspontját a kérdésben (Driza kontra Albánia [GCG], (33771/02), 2008. június 2., 78–83. bekezdés); illetve amikor az egyik, felülvizsgálati eljárásban ítélkező bíró korábban részt vett az ügyben a felsőbb bíróság bírájaként (Peruš kontra Szlovénia [GCG], (35016/05), 2012. december 27., 38–39. bekezdés).
[19] Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) is deklarálja a felek tisztességes eljáráshoz való jogát. A 47. cikk kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a törvény által korábban létrehozott független és pártatlan bíróság észszerű időn belül tisztességes és nyilvános tárgyalást folytasson.
[20] Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a Charta értelmezése körében kimondta, hogy a bíróságok függetlenségére vonatkozó követelménynek két aspektusa van. Az első (külső) szempont megköveteli az érintett bírósággal szembeni külső befolyásolás mentességet a döntéseik során. A második, belső jellegű szempont a „pártatlanság” fogalmához kapcsolódik, és az eljárás tárgyát illetően az eljárásban részt vevő felektől és érdekeiktől való egyenlő távolságtartást kívánja biztosítani. Ez a szempont objektivitást és az eljárás kimeneteléhez fűződő érdek hiányát követeli meg, a jogállamiság szigorú alkalmazásán kívül (S. S.A. v C. sp. z o.o. ítélet, 2024. november 14., C-197/23, 60. pont, Hann-Invest és társai ítélet, 2024. július 11., C 554/21, C 622/21. és C 727/21, EU:C:2024:594, 50. és 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
IV.
[21] A Jogegységi Panasz Tanács a konkrét indítványozói kérdések megválaszolása előtt annak tisztázását tartotta szükségesnek, hogy van-e, és ha igen, milyen eljárásjogi különbség a kizárás és a kijelölés körében. Az Alkotmánybíróság, az EJEB és az EUB által meghatározott objektív szempont ugyanis azt a követelményt támasztja a másodfokon eljáró bírákkal szemben, hogy a bíróság összetétele megfelelő garanciákat nyújtson arra, hogy kizárjon mindenfajta legitim kétséget a pártatlansága tekintetében.
[22] Ennek vizsgálatához áttekintette a perrendtartás szabályait és az azt értelmező bírói gyakorlatot, ugyanis „[a] pártatlanság követelményének tényleges érvényesülését elsődlegesen az eljárási törvényekben megfogalmazott kizárási szabályok garantálják” (3467/2021. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [47]).
[23] A régi Pp. 15. § (1) bekezdése abszolút kizárási okot határoz meg a másodfokon eljáró bíróval szemben: a per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a per elsőfokú elintézésében részt vett. Az abszolút kizárási ok lényege, hogy annak fennállása kizárja a bírót az eljárásból anélkül, hogy vizsgálnák, ténylegesen elfogult-e a bíró. A perrendtartás ugyanakkor nem határozza meg, mit ért „a per elsőfokú elintézésében” való részvétel alatt. A bíróságnak az abszolút kizárási okokat hivatalból kell figyelembe vennie (régi Pp. 16. §). A kizárást kimondó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kizárás megtagadása miatt pedig csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul [régi Pp. 18. § (4) bekezdés]. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt felülbírálja ezt a határozatot, és ha ennek során azt észleli, hogy a kizárás kérdésében tett panasz alapos, az elsőfokú ítéletet a régi Pp. 252. § (1) bekezdése alapján teljes egészében hatályon kívül kell helyezni.
[24] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 13. § (1) bekezdése változatlan szövegezéssel veszi át a régi Pp. 15. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, és ehhez igazítja a Pp. 13. § (3) bekezdésében meghatározott, a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó kizárási szabályt. A polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat indokolása szerint „[a] rendes és rendkívüli perorvoslati eljárásokból – a korábbi szabályozástól eltérően, mely a jogorvoslat szintjéhez kötötten indokolatlan különbséget tett az eljárásban való részvétel és a határozat meghozatalában való részvétel között – mindazon bírák kizártak, akik a támadott határozat meghozatalát megelőző eljárásban részt vettek. A törvény nem tekinti kizárási oknak az eljárás elhúzódása miatti kifogás elbírálásában való részvételt. E kifogás elbírálása az ügy érdemét nem érintő intézkedés, ezért annak elbírálásában való részvétel a jogorvoslati eljárásban a pártatlanság sérelmével nem jár, figyelemmel arra is, hogy a kifogást elbíráló bíróság az elsőfokú bíróságot meghatározott eljárási cselekményre nem utasíthatja.” A hatályos perrendtartás is előírja, hogy a bíróságnak az abszolút kizárási okot hivatalból kell figyelembe vennie [Pp. 16. § (1) bekezdés]. A Pp. a kizárási kérelem megtagadása helyett ugyan az elutasítás kifejezést használja, azonban a régi Pp. 18. § (4) bekezdésével egyezően kimondja, hogy a kizárás iránti kérelem elutasítása miatt csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az eljárást befejező határozat ellen irányul [Pp. 17. § (4) bekezdés].
[25] A kizárástól eltérően az eljáró bíróságot kijelölő határozatok meghozatalában való részvétel esetén – vagyis a jogerős határozatok esetén felmerült hatásköri, illetékességi összeütközés esetén, vagy ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, illetve nem járhat el – a kijelölés tárgyában hozott végzés „helyessége” már nem tárgya a másodfokú eljárásnak, a kijelölő végzés ellen ugyanis nincs helye fellebbezésnek [régi Pp. 46. § (3) bekezdés, Pp. 31. §, Pp. 365. § (2) bekezdés].
[26] Az előzetes döntéshozatali indítvánnyal érintett kétféle eljárás a fórumrendszer tekintetében is különbözik. Az eljáró bíró kizárásáról ugyanis elsősorban ugyanannak a bíróságnak a másik tanácsa, illetve egyesbírája dönt [régi Pp. 18. § (1) bekezdés; Pp. 17. § (1) bekezdés], és csak valamennyi bíró kizárása esetén határoz magasabb szintű bíróság [régi Pp. 18. § (2) bekezdés; Pp. 17. § (2) bekezdés]. Ettől eltérően a kijelölés tárgyában szükségképpen magasabb szintű bíróság dönt [Pp. 45. § (2) bekezdés; Pp. 31. § (2) bekezdés].
[27] A régi Pp. és a Pp. – a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk szabályozását átvéve – a perorvoslat szempontjából háromféle bírósági határozatot különböztet meg: az egyik az, amely ellen egyáltalán nincs helye fellebbezésnek (a kijelölés és a kizárásnak helyt adó végzés ide tartozik); a másik fajtája az önálló fellebbezéssel támadható határozat (például a per tárgyalásának felfüggesztése, jogutódlás tárgyában hozott határozat), illetve a harmadik az a döntés, amely az ítélet elleni fellebbezésben támadható meg [például a kizárást megtagadó (elutasító) határozat].
[28] A Jogegységi Panasz Tanács áttekintette a vizsgált jogkérdés tárgyában a polgári eljárásjog perorvoslati szabályaihoz kötődő bírói gyakorlatot is. Megállapította, hogy az töretlen abban a kérdésben, hogy az ügy elintézése alatt nem kizárólag az elsőfokú határozat meghozatalában való részvételt kell érteni; a kizárás szélesebb körben érvényesül, mint az érdemi döntés meghozatalában való részvétel esetköre. Ennek a megközelítésnek a kiindulópontja a Legfelsőbb Bíróság egy korábbi határozatában kifejtett elvi álláspont, amely szerint „elintézés” alatt „nemcsak az érdemi határozat hozatalát kell érteni, hanem minden olyan eljárási cselekményt is, amely az érdemi döntés előkészítését oly módon szolgálja, hogy annak akár csak részben is alapját képezheti vagy arra kihatással lehet” (Legf. Bír. P.törv.20.856/1964., a későbbiekben ugyanígy: P.törv.II.20.615/1969., Pk.20.444/1990., megjelent: BH 1991.154., Legf. Bír. Mfv.10.748/1996., megjelent: BH 1997.214., Legf. Bír. Mfv.10.933/2001., megjelent: BH 2002.461.). Az Alkotmánybíróság 21/2014. (VII. 15.) AB határozata megerősítette ezt a bírói gyakorlatot (Indokolás [92]), utalva arra is, hogy a kizárásra vonatkozó szabályok már magát az elsőfokú eljárásban való részvételt is tiltják, nem csak az ügy érdemi elintézésében való közreműködést. Ezért minősül kizárási oknak, ha a bíró az elsőfokú eljárás során érdemi tárgyalást tartott, ahol a fél személyes meghallgatására vagy bizonyításra került sor [Legf. Bír. P.törv.20.615/1969.; Legf. Bír. Mfv.10.748/1996., megjelent: BH 1997.214.]; ideértve azt az esetet is, ha erre az eljárás ügyviteli jellegű befejezését megelőzően került sor [Legf. Bír. Mfv.10.933/2001., megjelent: BH 2002.461.].
[29] A Kúria közzétett határozataiban kifejtett jogértelmezése szerint viszont nem tartozik az „elintézésben való részvételhez”, így nem jelent kizárási okot az önálló fellebbezéssel támadható végzés másodfokú elbírálásában való részvétel (Gfv.30.235/2012/9., Pfv.20.509/2018/7., Pfv.21.794/2018/6., Pfv.20.542/2020/4.), a megelőző hatályon kívül helyezés (BH 1990.348.), a pusztán igazgatási feladatok ellátása (Kúria Pfv.20.180/2017/3.); az előzményi perben vagy a felek között folyó más korábbi perben való eljárás (Pfv.20.321/2017/4., Pfv.21.452/2018/17.), illetve a hallgatóságként való részvétel az elsőfokú tárgyaláson (Pfv.20.529/2023/5.). Ennek a jogértelmezésnek az az indoka, hogy a törvény által meghatározott összeférhetetlenség csak azoknak a percselekményeknek a tekintetében áll fenn, amelyek az adott fellebbezési eljárásban a felülbírálat tárgyát képezhetik, ezért amelyek vizsgálatára a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre körében nincs lehetőség, nem képezik felülbírálat tárgyát, a másodfokú eljárásból való kizárás nem indokolt.
[30] A Jogegységi Panasz Tanács jogértelmezése szerint – a tisztességes eljárás, a pártatlanság követelményének érvényesülése szempontjából – a másodfokon eljáró bírónak a régi Pp. 18. § (2) bekezdés, illetve a Pp. 17. § (2) bekezdés szerinti részvétele a kizárás tárgyában hozott döntésben csak akkor minősül a perorvoslati kérelemmel érintett határozat meghozatalát megelőző eljárásnak, ha a fél perorvoslati kérelme kiterjed (kiterjedhet) a bíróság kizárást megtagadó (elutasító) határozatának vizsgálatára. A pártatlan, az adott kérdésben nem érdekelt bírói fórumhoz való jog (nemo iudex in sua causa) elvére tekintettel, ha a fél a fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) egyidejűleg sérelmezi a korábbi kizárási kérelme megtagadását (elutasítását), az azt elbíráló tanács tagjai nem vehetnek részt az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés másodfokú elbírálásában. Ellenkező esetben ugyanis a bíró a saját eljárását, a saját határozatát bírálná felül, ez pedig az ügy tárgyilagos elbírálását tenné lehetetlenné és meghiúsítaná a perorvoslat célját, a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezését.
[31] A Jogegységi Panasz Tanács rámutat, hogy a fentiektől eltérően kell megítélni a kijelölés tárgyában hozott és a kizárásnak helyt adó határozatot. A perorvoslati kérelemmel érintett határozat meghozatalát megelőző eljárás alatt ugyanis kizárólag azok az eljárások értendők, amelyek során hozott bírói intézkedések az érdemi döntés előkészítését célozzák, vagy arra kihatással lehetnek. Hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, valamint, ha az illetékes bíróság nem állapítható meg vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot kijelölő bíróság a kijelölt bíróságot meghatározott eljárási cselekményre nem utasíthatja, az ügy érdemét érintő kérdésben nem foglalhat állást, az ügy érdemét befolyásoló intézkedést nem tehet, ezért a kijelölő határozat meghozatalában való részvétele nem befolyásolhatja döntésében az ügy érdemében hozott határozat elleni perorvoslati kérelmet elbíráló bírót, nem teheti kétségessé a pártatlanságát. Ez a jogértelmezés irányadó a kizárásnak helyt adó határozatra is. A másodfokú eljárásban ugyanis ennek „helyessége” már nem vizsgálható, ez a döntés nem tárgya a másodfokú bíróság eljárásának, ami önmagában kizárja a másodfokon eljáró bírákkal szembeni abszolút kizárási ok felmerülését.
[32] A Jogegységi Panasz Tanács kiemeli, hogy az előzetes döntéshozatali indítvánnyal érintett Mfv.10.135/2023/21. számú határozattal elbírált ügyben a kizárás alapja az volt, hogy a másodfokú tanács több tagja részt vett az eljáró bíróság kizárását megtagadó végzés meghozatalában, míg a Pfv.21.276/2019/7. számú ügyben a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél emellett sérelmezte a kijelölésben való részvételt is. Ennek ellenére a Kúria a Pfv.21.276/2019/7. számú határozatában – a Jogegységi Panasz Tanács álláspontjával egyezően – a kijelölés tárgyában azt fogalmazta meg, hogy „a per másodfokú elintézéséből nincs kizárva az a bíró, aki az eljáró bíróság kijelölésében részt vett”, míg a kizárásról nem rendelkezett. Ez a határozat tehát a kijelölés tárgyában nem tér el a Jogegységi Panasz Tanács által elfogadott jogértelmezéstől, míg az Mfv.10.135/2023/21. számú határozat [35] bekezdésében kifejtett jogértelmezés a továbbiakban a jogegységi határozat 1. pontjában adott kötelező jogértelmezéssel alkalmazandó.
V.
[33] Mindezekre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, a 32. § (1) bekezdés a) pontja, a 33. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 40. § (1) és (2) bekezdései alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[34] A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi.
[35] A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. Ettől az időponttól kezdve a Kúria BHGY-ban közzétett Mfv.10.135/2023/21. számú határozata indokolásának [35] bekezdésében foglalt és más hasonló jogértelmezés ezzel a kötelező értelmezéssel hivatkozható.
Budapest, 2025. április 28.
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zs. András s.k. bíró, Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró, Dr. Bartkó Levente s.k. bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, Dr. Darák Péter s.k. bíró, Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró, Dr. Harangozó Attila s.k. bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, Dr. Kovács András s.k. bíró, Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró, Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró