A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 2/2025. Jogegységi határozat (Jpe.IV.60.048/2024/10. szám)
a földhaszonbérleti jogviszony felmondással való megszűnésének megállapítására irányuló kereset sui generis jellegéről
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria P.V. tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa alapján lefolytatott eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 58–60. §-aiban meghatározott felmondás esetén, ha a haszonbérleti szerződés felmondását a másik fél a törvényben meghatározott időn belül nem fogadja el, illetve 2023. január 1. napját követően az ellen írásban tiltakozik, a felmondást gyakorló által a földhaszonbérleti jogviszony felmondással való megszűnésének a megállapítása iránt indított per sui generis megállapítási pernek minősül, azaz ilyen tartalmú kereset esetén a bíróságnak nem kell vizsgálnia a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 172. § (3) bekezdése szerinti feltételek fennállását.
2. A Kúria indítványozó tanácsa a Kúria Pfv.21.479/2018/7. számú határozatának jogértelmezésétől eltérhet.
3. A Kúria Pfv.21.479/2018/7. számú határozata és más hasonló tartalmú határozatai a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozhatók.
Indokolás
I.
[1] A Kúria előtt Pfv.20.020/2024. számon folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban eljáró tanács (a továbbiakban: indítványozó tanács) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított jogkörében eljárva, a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mert a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 61. § (1) bekezdése alapján a földhaszonbérleti jogviszony felmondással való megszűnésének a megállapítása iránt indított megállapítási kereset jogi jellegének megítélése tekintetében el kíván térni a Kúria Pfv.21.479/2018/7. számon meghozott, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától.
[2] Az indítványozó tanács a következő kérdésben kérte a Jogegységi Panasz Tanács állásfoglalását: A Fétv. 58–60. §-aiban meghatározott felmondás esetén, ha a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondását a másik fél a törvényben meghatározott időn belül nem fogadja el, illetve 2023. január 1. napját követően az ellen írásban tiltakozik, a felmondást gyakorló által a Fétv. 61. § (1) bekezdése alapján a földhaszonbérleti jogviszony felmondással való megszűnésének a megállapítása iránt indított per sui generis megállapítási pernek minősül, vagy ilyen tartalmú kereset esetén a bíróságnak vizsgálni kell a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdése szerinti feltételek fennállását.
II.
[3] Az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügy tényállása szerint az alperes haszonbérlő és a Magyar Állam haszonbérbeadó között 2013. december 2-án 2033. október 15. napjáig tartó, határozott időre szóló mezőgazdasági haszonbérleti szerződés jött létre – többek között – a perbeli külterületi ingatlanokra. A felperes férje 2016. február 25-én megvásárolta az államtól az egyik perbeli ingatlant, majd azt a felperesnek ajándékozta. A felperes a 2016. április 29-én kelt szerződéssel megvásárolta a másik perbeli ingatlant is.
[4] A felperes 2020. szeptember 28-án kelt levelében – a Fétv. 50/A. §-ára és a haszonbérleti szerződések 3.6. pontjára hivatkozással – igazságügyi szakértői vélemény csatolása mellett kezdeményezte a két ingatlanra vonatkozó haszonbérleti díj felemelését. Az alperes a módosítás törvényességét vitatta, azonban a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése szerinti pert nem indított. Az alperes 2021. év első félévében – a felperes fizetési felszólítása ellenére – nem a kezdeményezésben megjelölt összeget fizette meg a felperesnek, aki ezért a 2022. január 18-án kelt levelében a haszonbérleti szerződést azonnali hatállyal felmondta, amelyet az alperes nem fogadott el.
[5] A felperes keresetében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy a perbeli ingatlanokra vonatkozóan a peres felek között fennálló haszonbérleti szerződést a 2022. január 18-án kelt azonnali hatályú felmondás 2022. január 21. napjával jogszerűen megszüntette. Kérte továbbá a földügyi hatóság megkeresését az ingatlanok vonatkozásában az alperes javára bejegyzett földhasználati jog törlése iránt. Keresetét a Fétv. 58. § (1) bekezdés d) pontjára, valamint a 61. § (1) bekezdésére alapította.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes 2020. szeptember 28-án kelt kezdeményezésének a jogszerűségét, és mivel szerinte a kezdeményezés nem felelt meg a törvény előírásainak, a felmondás sem volt jogszerű, mert a haszonbérleti szerződésben megállapított haszonbérleti díjat megfizette.
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Érvelése szerint a felperes kezdeményezéséhez csatolt igazságügyi szakértői vélemény a szakvéleményben rögzített érvényességi idő lejártára tekintettel már nem volt érvényesen felhasználható, így nem volt alkalmas a kívánt joghatás kiváltására.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a 2013. december 2-án kelt, a felek között fennálló, a perbeli két ingatlanra vonatkozó földhaszonbérleti szerződést a felperes 2022. január 18. napján kelt azonnali hatályú felmondása 2022. január 21. napján megszüntette. A jogerős ítélet indokai szerint a felperes 2020. szeptember 28-i díjemelési kezdeményezése megfelelt a Fétv. 50/A. § (1) és (2) bekezdésében rögzítetteknek. Az alperes a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése alapján a kezdeményezés kézhezvételétől számított 30 napos határidő alatt pert nem indított a haszonbérleti díj megállapítása iránt, ezért a haszonbérleti díjat a kezdeményezésben megjelölt mértékben módosítottnak kell tekinteni. A perben nem volt vitás, hogy az alperes 2021. évre nem a 2020. szeptember 28-i kezdeményezéssel módosított földhaszonbérleti díjat fizette meg a felperesnek, ami a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondásának jogszerűségét a Fétv. 58. § (1) bekezdés d) pontja értelmében megalapozta. Fennálltak a felperes megállapítási keresetének a Pp. 172. § (3) bekezdésében foglalt feltételei és a felmondás jogszerűsége is megállapítható volt, ezért a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében megváltoztatta, és a megállapítási keresetnek helyt adott.
[9] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – annak tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat meghozatalát kérte. Felülvizsgálati kérelmében a Pp. 172. § (3) bekezdésének sérelmét és a Kúria Pfv.21.479/2018/7. számú, valamint a Pfv.20.215/2023/4. számú döntéseitől jogkérdésben való eltérést is állított.
[10] Az alperes felülvizsgálati kérelmének lényege szerint a kereset nem minősül a Fétv. 61. § (1) bekezdése rendelkezéseire tekintettel sui generis megállapítási keresetnek, a megállapítási kereset megindításának a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti feltételei pedig nem állnak fenn. A felperes ugyanis több, marasztalásra irányuló kérelmet is előterjeszthetett volna. E marasztalási perek korlátját képezik a megállapítási kereset benyújtásának, az ezzel kapcsolatos vizsgálatot pedig a bíróságnak hivatalból, a felek előadásától és kérelmeitől függetlenül, az eljárás bármely szakaszában el kellett végeznie.
III.
[11] Az indítványozó tanácsnak az általa felvetett jogkérdésben az az álláspontja, hogy a Fétv. 61. § (1) bekezdésén alapuló, a felmondást el nem fogadó haszonbérlővel szemben a földhaszonbérleti szerződés felmondással való megszűnésének megállapítása iránt indítható kereset sui generis megállapítási kereset, azaz a – tartalmilag a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 123. §-ával azonosan értelmezendő – Pp. 172. §-ának (3) bekezdésében írt feltételek vizsgálata szükségtelen. Ezért az indítványozó tanács indokai szerint az alperes által is hivatkozott, a BHGY-ban Pfv.21.479/2018/7. számon közzétett kúriai referenciahatározatban (a továbbiakban: referenciahatározat) kifejtett jogértelmezés nem tartható fenn.
[12] A referenciahatározat indokai szerint a Fétv. 61. § (1) bekezdése nem ad önálló jogszabályi felhatalmazást megállapítási kereset előterjesztésére. A normaszöveg nem határozza meg, hogy milyen alanyi jog védelme kérhető a bíróságtól, és a jogvita eldöntésére sem ad szabályt. A referenciahatározat elbírálására irányadó régi Pp. 123. §-a szerint a megállapításra irányuló kereseti kérelem együttes feltételei a jogvédelem szükségessége, valamint a teljesítés követelhetőségének kizártsága. A haszonbérleti szerződést megszüntető felmondás esetén azonban követelhető a föld visszaadása, ezért nem állt fenn a megállapítási kereset előterjesztésének az a feltétele, hogy marasztalás iránti kereset nem terjeszthető elő. A referenciahatározatban a Kúria tehát sem a sui generis megállapítási kereset, sem pedig az általános szabályok szerinti megállapítási kereset előterjesztésére nem látott lehetőséget.
IV.
[13] A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában úgy foglalt állást, hogy a földhaszonbérleti jogviszony felmondással való megszűnésének megállapítása iránt indított per sui generis megállapítási per.
[14] Nyilatkozatának indokai szerint vizsgálandó, hogy a sui generis minőség megállapításához a jogalkotónak milyen terjedelemben kell meghatározni a védendő anyagi jogot, illetve a jogvita eldöntését mennyiben kell szabályoznia. A perbeli esetben a Fétv. mint anyagi jogi szabály a felmondást az általános polgári jogi szabályoktól eltérően, speciálisan szabályozza, amely a felperes sui generis kereshetőségi jogát teremti meg. Bár a normaszöveg hiányos, de a keresetindítás feltételeit teljeskörűen tartalmazza. A felmondási jog gyakorlása meghatározott előfeltételekhez kötött, és a Fétv. további követelményeket támaszt a szerződés megszűnéséhez azzal, hogy jogot biztosít a jognyilatkozat címzettjének a felmondás el nem fogadására, megakadályozva ezzel a szerződés megszűnését, másrészt ebben az esetben a felmondásra jogosult felet kötelezi arra, hogy a felmondás hatályosulása érdekében a bírósághoz forduljon ennek megállapítása iránt. Ezzel az anyagi jog megteremti és egyúttal meg is határozza a megállapítási kereset előterjesztésének lehetőségét. Jelen esetben tehát a megállapítás az a jogvédelmi eszköz, amelyet a Fétv. mint anyagi jog teremt, és egyúttal meghatározza a megállapítási kereset előterjesztésének a lehetőségét. Ezért ez a kereset sui generis megállapítási kereset.
[15] A felperes nyilatkozatában az előzetes döntéshozatali indítványban foglaltakhoz csatlakozva kérte annak megállapítását, hogy a Fétv. 61. § (1) bekezdése szerint a földhaszonbérleti jogviszony felmondással való megszűnésének a megállapítása iránt indított per sui generis megállapítási pernek minősül a Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikke szerinti értelmezés alapján, ezért nem kell vizsgálni a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti feltételek fennállását. Előadta, hogy a kereset előterjesztésének időpontjában a Fétv. 61. § (1) bekezdése rövid perindítási határidőről rendelkezett. A rövid perindítási határidő arra utal, hogy jogalkotói cél az volt, hogy a bíróságnak csak a felmondás jogszerűsége tárgyában kell határoznia. Álláspontja szerint ezt a jogértelmezést igazolja a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 2023. május 14-ig hatályos 14. § (4) bekezdése is, amely alapján a földhasználat felmondás alapján történő megszűnése esetén a felmondás elfogadásáról szóló nyilatkozat hiányában a törlés-bejelentési adatlaphoz mellékelni kellett azt a jogerős bírói ítéletet, amely bizonyítja, hogy a szerződéses jogviszonyt jogszerűen mondták fel, vagy a felmondás a szerződéses jogviszonyt megszüntette.
V.
[16] A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja az indítványban meghatározott jogkérdéssel kapcsolatban a következő.
[17] A sui generis megállapítási kereset kapcsán néhány fogalmi alapkérdés tisztázása szükséges, miután mind a bírói gyakorlatban, mind a jogirodalomban többféle jogfogalom (tárgyi jog, alanyi jog, alanyi joghelyzet, materiális jog, processzuális jog vagy az ezekből levezetett igény, igényjog) használata definiálás nélkül jelenik meg, amely – a különböző dogmatikai tételekből levezetett eltérő következtetések miatt – félreértésekre adhat okot. A tárgyi jog legáltalánosabban vizsgálható csak a jogszabályokban megnyilvánuló akarat szempontjából és a jogszabályok tartalma alapján is. Az ezekből levezetett következmény, a különböző jogfogalmak elhatárolásához segítséget ad a tárgyi jog objektiválódási folyamatának megítélése, az, hogy a jogszabályok megvalósítása milyen következménnyel jár azokra nézve, akikre a tárgyi jog szabályt ad. A következmény – aszerint, hogy milyen elméleti kiindulópontot foglalunk el – többféle lehet. Az elméletek első csoportja szerint a jogszabályok megvalósítása azzal a következménnyel jár, hogy egyesek bizonyos magatartásokra jogosítva, mások pedig bizonyos magatartásokra kötelezve lesznek. Ebben a jogfelfogásban a jogosultságot is jognak szokás nevezni, így ez az elméleti kategorizálás a jognak két elemét, egyrészt a tárgyi értelemben vett jogot mint elvek összességét, másrészt az alanyi értelemben vett jogot mint jogosultságot különbözteti meg. Ebből az elméleti megközelítésből levezethető jogteóriák szerint az alanyi jog fogalma szükségszerűen igényli a tárgyi jog részéről való elismerést, védelmet vagy engedélyezést, azaz az alanyi jognak is a tárgyi jog a viszonyítási alapja, de az elméleti megközelítések különbséget tesznek alanyi joghelyzetek között az alapján, ahogyan a tárgyi jog alanyi joggá válik. Az elméletek másik csoportjának kiindulópontja az, hogy csak a tárgyi jog létezik, az alanyi jog (és kötelezettség) nem más, mint a jogszabály szubjektív megjelenési formája, azaz egy bizonyos alanyra vonatkoztatott jogszabály, illetve más megfogalmazás szerint, ha a tárgyi jogban foglalt elvek a gyakorlati életben objektiválódnak, a következmény nem az egyes jogalanyokra vetített alanyi értelemben vett jogok, illetve kötelességek létrejötte lesz, hanem az egyes jogalanyok bizonyos, a tárgyi jog által meghatározott jogi helyzetekbe jutnak.
[18] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) egyértelmű eligazodási támpontot nem határoz meg, ezért szükséges a különböző teóriák közös, vagy legalább összeegyeztethető megfogalmazásában definiálni a sui generis megállapítási kereset szempontjából központi jelentőségűnek tűnő alanyi jog fogalmát. Az alanyi jog a tárgyi jog szubjektív oldala. Fogalma leginkább a tárgyi jogból vezethető le oly módon, hogy annak előfeltétele egy normatív szabály (tárgyi jog, jogszabály), és ez „valósul meg”, transzformálódik szubjektív, egyedi jogviszonyokban megtestesült, egyén számára jogosultságot (és kötelezettséget) keletkeztető formában. A Ptk. szövegéből többféle alanyi joghelyzet (és ezzel korrelatív kapcsolatban álló kötelezettség) vezethető le. Klasszikus alanyi joghelyzet az „igényjog”, amelynek sajátossága, hogy abból levezethető a jogosult részére a követelhető magatartás tanúsítása, azaz szükségképpen vele korrelatív kapcsolatban kötelezettség áll.
[19] Az igény az alanyi jog gyakorlásának, érvényre juttatásának a szándéka, annak a jogosult oldalán fennálló tárgyi védettséghez kapcsolódó aktív eleme; az alanyi jog kikényszeríthető állapota, amely az igényérvényesítés lehetőségeként jelenik meg. Ennek az igény állapotába került (bírói úton érvényesíthető), alanyi jogból fakadó követelés érvényesítésének eljárásjogi eszköze a kereset. A keresetben az igény érvényesítése két értelemben is megjelenik, egyrészt az anyagi jog határozza meg a kereset jogalapját (materiális igény), másrészt eljárásjogi szempontból a kereseti kérelem az eszköze az igény érvényesítésének (processzuális igény).
[20] A sokféle jogvédelmi helyzet miatt a kereseti kérelmek aszerint tipizálhatóak, hogy a fél milyen tartalmú döntés meghozatalát kéri a bíróságtól. A kereset eszerint irányulhat marasztalásra, megállapításra és jogalakításra. Mindegyik központi eleme az a jogviszony, amellyel kapcsolatban az igényérvényesítő döntést vár a bíróságtól. A jogalakítási kereset alapján meghozott jogalakítási ítélet maga hozza létre, módosítja vagy szünteti meg a jogviszonyt. Ennek a keresettípusnak az indítványozó tanács által előterjesztett jogkérdés megválaszolásánál nincs jelentősége, a másik két keresettípus elhatárolási szempontjai azonban relevánsak a kérdésre adott válasz szempontjából.
[21] A marasztalási kereset olyan esetekben terjeszthető elő, ha a keresettel érintett jogviszonyban a fél megsértett, vitatott vagy veszélyeztetett anyagi joga orvoslását, vagy abból eredő valamely jogosultságának érvényre juttatását, klasszikus igényjogi joghelyzetben a jogosultsággal korrelatív kapcsolatban álló pozitív vagy negatív kötelezettség teljesítését: a másik fél szolgáltatás nyújtására, teljesítésre, bizonyos magatartás tanúsítására vagy attól való tartózkodásra, illetve tűrésre kötelezését kéri a bíróságtól. A felperes keresete akkor irányul elmarasztalásra, amikor arra kéri a bíróságot, hogy az ő követelését úgy állapítsa meg az alperes ellen, hogy az nem teljesítés esetén ellene kényszer, vagyis végrehajtás útján érvényesíthető legyen (MAGYARY Géza–NIZSALOVSZKY Endre: Magyar polgári perjog, Budapest, 1939, 355.).
[22] Az említett „teljesítésre kötelezést” a gyakorlat igen tágan értelmezi. Ha például a felperes a szerződés érvénytelenségére hivatkozva az eredeti állapot visszaállítását kéri a bíróságtól, az már a Pp. rendszerében – helyesen – marasztalási keresetnek minősül. Azt a Ptk. szövege is kiemeli, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a bíróság rendelkezik, nem pedig megállapítja azokat.
[23] A megállapítási kereset is kétirányú. A pozitív megállapítási keresettel valamely jog vagy jogviszony fennálltának, míg a negatív megállapítási keresettel fenn nem álltának a megállapítása kérhető a bíróságtól. A megállapítási kereset célja – eredményessége esetén egyben joghatása – az, hogy a bírósági ítélet tisztázza valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának kérdését [Gfv.30.328/2021/6. (megjelent: BH 2022.270. számon is)]. A megállapítási kereset indításának – mivel a Pp. hatályos rendelkezésének [Pp. 172. § (3) bekezdés] nem tulajdonítható e körben a régi Pp. 123. §-a szerinti rendelkezéstől eltérő szabályozási tartalom (Gfv.21.490/2021/2., Indokolás [22]–[23]), ezért szövegazonos – két konjunktív, hivatalból vizsgálandó eljárásjogi feltétele van. Megállapítás iránt főszabály szerint akkor terjeszthető elő kereseti kérelem, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból marasztalás nem kérhető.
[24] Vannak azonban olyan esetek, amelyeknél valamely anyagi jogi szabály engedi meg az expressis verbis is megállapításinak minősített kereset előterjesztését (például a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereset [Ptk. 6:108. § (2) bekezdés]). A kereseti jog alanyára vonatkozó speciális szabállyal is kiegészített törvényi felhatalmazás a Ptk. 6:88. §-ának (4) bekezdése, amely a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében és uzsorás szerződés esetén az ügyész mint absztrakt közjogi jogalany számára (2/2012. Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozat I.) biztosít aktív, anyagi jogon alapuló keresetindítási jogot, egyebek mellett a szerződés semmisségének megállapítása iránti sui generis megállapítási kereset formájában (Pfv.20.652/2021/12.).
[25] Vannak olyan anyagi jogon alapuló igények, amelyek esetén az anyagi jogszabály nem szó szerinti megfogalmazású szabályával ad igényjogot, de a Kúria egyedi ügyekben adott jogértelmezése alapján minősíthető az adott kereset sui generis megállapítási keresetnek [például a Ptk. 6:223. § (2) bekezdése szerinti, az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalanságból eredő igények körében előterjesztett kereset esetén – Pfv.20.533/2020/5.; a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) 115. § (4) bekezdés b) pontja szerinti igény esetén –Pfv.20.834/2021/4.]. A Kúria jogértelmezési gyakorlatában nemleges állásfoglalás is történt már [például a Kúria Pfv.21.510/2021/8. határozata szerint az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 75. § (3) bekezdése önálló (sui generis) megállapítási kereset előterjesztését nem teszi lehetővé].
[26] A Kúria egységes jogértelmezési gyakorlata szerint az igényérvényesítés előfeltételei tekintetében különbséget kell tenni a valamely anyagi jogi szabály által önállóan nevesített – sui generis – megállapítási kereset és az ebbe a körbe nem tartozó keresetek között (Pfv.20.215/2023/4., a régi Pp. 123. §-ának értelmezése körében: Pfv.21.495/2015/3.). Az elhatárolás azért szükséges, mert a Kúria egységes gyakorlata szerint miután a sui generis megállapítási keresetek esetén az anyagi jogi szabály maga engedi meg a megállapítási kereset előterjesztését, ezekben az esetekben nem kell vizsgálni a megállapítási kereset fenti eljárásjogi törvények szerinti előfeltételeinek [régi Pp. 123. §, Pp. 172. § (3) bekezdés] fennálltát [Pfv.20.503/2022/4.; A megállapítási per megindítása feltételeinek vizsgálatáról szóló 4/2024. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.011/2023/16.); illetve az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/2014. Polgári jogegységi határozat V. 1. b) pontja szerint az új Ptk.-ba beépült 5/2013. PJE határozat].
[27] A fenti jogértelmezést támasztja alá a Pp. miniszteri indokolása is, amely szerint „a törvény kimondja a bírói gyakorlat által alkalmazott azon elvet, hogy a megállapítási kereset előterjeszthetőségének eljárásjogi feltételeit a bíróság hivatalból vizsgálja. Ez természetesen nem érinti a törvény által megengedett (ún. sui generis) megállapítási kereset előterjeszthetőségét”. Ilyen megállapításokat tartalmaz a Pp. 172. § (3) bekezdéséhez fűzött kommentárirodalom is.
[28] A sui generis megállapítási kereset előterjeszthető az általános eljárásjogi előfeltételek [régi Pp. 123. §, Pp. 172. § (3) bekezdés] hiányában is. Ennek dogmatikai indoka, hogy ezekben az esetekben a megállapítás maga az önálló polgári jogi igény, a megállapítás az alkalmas, szükséges, hatékony és egyben elégséges jogvédelmi eszköz a jogsértéssel szemben. A különböző jogpolitikai indokok alapján jogalkotással ily módon megteremtett jogvédelmi eszközzel, a kért megállapítással – az orvosolni kért jogsértés jellegéből adódóan – a bíróság által tett megállapítás véglegesen rendezi a felek közötti jogvitát. A sui generis megállapítási keresetek esetén az anyagi jog minden egyes esetben egyedileg megteremti és egyúttal meg is határozza a megállapítási kereset előterjesztésének lehetőségét, ezért szükséges függetleníteni az ilyen igények elbírálását a régi Pp. 123. §-a, illetve a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti általános eljárásjogi rendelkezéstől, függetlenül attól, hogy az anyagi jogi szabály meghatározza-e az igény érvényesítésének speciális eljárásjogi feltételeit is. A sui generis megállapítási kereset jellegében ugyanis a régi Pp. 123. §-a, illetve a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti általános jogszabályi feltételt pótló, illetve helyettesítő jogintézményként funkcionál.
[29] A sui generis megállapítási perek közé mindezek alapján azok a perek tartoznak, ahol a megállapítás önálló polgári jogi igényként definiálható. Az indítványozó tanács azért kíván eltérni a referenciahatározattól, mert megítélése szerint az előterjesztett kereset minősítése szempontjából nem a referenciahatározat szerinti szempontokat kell értékelni.
[30] A referenciahatározat szerint az előterjesztett kereset azért nem sui generis megállapítási kereset, mert a törvényhely hiányosan, mindössze arról rendelkezik, hogy a másik fél az ott írt határidőn belül bírósághoz fordulhat. A referenciahatározatból az következik, hogy a sui generis megállapítási kereset esetén a jogszabálynak kifejezetten tartalmaznia kell a védendő alanyi jogot, valamint annak eldöntésére irányuló szabályt. Ha az utóbbira nem tér ki a jogi norma, akkor a bírósághoz intézett kérelemnek meg kell felelnie a régi Pp. 123. §-ában, illetve a Pp. 172. § (3) bekezdésében írt feltételeknek. A referenciahatározat szerint a Fétv. 61. § (1) bekezdése nem önálló jogszabályi felhatalmazás megállapítási kereset előterjesztésére, mert a jogi norma nem határozza meg, hogy milyen alanyi jog védelme kérhető a bíróságtól, és a jogvita bíróság előtti eljárásban való eldöntésére sem ad szabályt.
[31] A Jogegységi Panasz Tanácsnak a referenciahatározatban adott jogértelmezés alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a sui generis megállapítási kereset megállapításához a jogalkotónak milyen terjedelemben kell meghatározni a védendő anyagi jogot, illetve a jogvita eldöntését mennyiben kell szabályoznia.
[32] Az indítványozó tanács által a felülvizsgálati eljárásban elbírálandó ügy tényállása a Fétv. által gyakorolt felmondás megítélését érinti. Ezért annak eldöntéséhez, hogy a Fétv. 61. § (1) bekezdése szerinti kereset sui generis jellegű-e, a Jogegységi Panasz Tanácsnak a felmondás anyagi jogi szabályait kellett megvizsgálnia. A felmondás – a polgári anyagi jog általános szabálya [Ptk. 6:213. § (1) bekezdés] értelmében – olyan személy által gyakorolható, aki jogszabálynál vagy a szerződésnél fogva felmondásra jogosult. A szabályozás e jog gyakorlásának módjaként a másik félhez intézett jognyilatkozatot határozza meg, amelynek címzettnek kell lennie, és hatályosulásához a másik fél tudomására kell jutnia [Ptk. 6:4–5. §]. A jogszerűen gyakorolt felmondás joghatása a szerződés megszüntetése, ezért garanciális szabály az, hogy az egyoldalú hatalmassággal (jognyilatkozattal) az egyik fél által gyakorolt felmondás akkor váltja ki a szerződés megszüntetésének jogkövetkezményét, ha ezt a jogot a felek szerződésükben kikötötték, vagy – ilyen kikötés hiányában is – akkor, ha jogszabály jogosítja fel őt a felmondásra. A felmondás joga csak a határozatlan időre kötött tartós szerződéses viszonyokban – a Ptk. új, általános érvényű rendelkezésével biztosított, mindkét felet megillető felmondási jog ellensúlyozására előírt szabályával – nem zárható ki (e felmondási jog kizárása semmis), ugyanakkor a Ptk.-ban nevesített egyes szerződéstípusokra magában a Ptk.-ban, vagy speciális esetekben külön törvény szabályaival kizárható vagy korlátozható.
[33] A Ptk. szabályozásából az következik, hogy egyrészt a felek számára nagy teret enged a magánautonómia érvényesülésének, az akarategyezséggel létrehozott szerződés rendelkezéseinek, másrészt a jogalkotó számára lehetőséget teremt speciális szabályok megalkotására, a Ptk. vagy más jogszabály által egyes speciális esetekre sajátos szabályozás lehetőségének megengedésével. Ebből következően nincs akadálya annak, hogy a jogalkotó speciális felmondási jogot, különös felmondási határidőket, vagy a felmondással kapcsolatos sajátos törvényi feltételeket állapítson meg. Utóbbira példaként említhető, hogy amíg a felmondás általános szabálya a másik fél magatartásától függően teszi lehetővé a szerződés egyoldalú hatalmassággal való megszüntetését (Ptk.-n alapuló felmondási jog illeti meg a felet, ha a másik fél súlyos szerződésszegést követett el – például érdekmúlás esetén [Ptk. 6:140. § (1) bekezdés]), addig az egyes szerződéstípusoknál maga a Ptk. biztosít (az általánostól eltérő különös szabályával) az egyik vagy mindkét felet megillető felmondási jogot a másik fél magatartásától függetlenül. Ilyen esetekben feltételekhez, tipikusan kártalanítási kötelezettséghez kötött a felmondás jogának gyakorlása [például Ptk. 6:231. § (3) bekezdés, Ptk. 6:249. §, Ptk. 6:278. § (1)–(3) bekezdés].
[34] A Fétv. a Ptk.-hoz képest a felmondást speciálisan szabályozza. Jelentősen eltérő a joghatás kiváltásának feltételrendszerére vonatkozó szabálya, ugyanis a Ptk. egyoldalú hatalmasságot biztosító és csupán az egyoldalú jognyilatkozat másik fél tudomásszerzésével való hatályosulásához kötött szabályozásától eltérően, a Fétv.-nek a jogvita elbírálására irányadó szabályozása [Fétv. 61. § (1) bekezdés] szerint: ha a felmondás a Fétv. 58–60. §-ain alapul, azt a másik félnek el kell fogadnia. Ha a felmondást a másik fél 15 napon belül nem fogadja el, a felmondást gyakorló további 8 napon belüli bírósághoz fordulhat. Ha nem így jár el, a felmondás a törvény erejénél fogva hatályát veszti. A Fétv. magát a felmondás jogintézményét a Ptk.-tól eltérően, sajátosan szabályozza. A Fétv. megfelelően tartalmazza a felmondási jog gyakorlásának sajátos előfeltételeit: a haszonbérbeadónak csak a Fétv. 58–60. §-aiban szabályozott esetekben van törvényen alapuló felmondási joga. A Fétv. jelen jogvitában hatályos szabályozása további sajátos követelményt támaszt a felmondó nyilatkozat joghatásának kiváltásához is, az általános polgári jogi szabályoktól, a Ptk. 6:4–5. §-aitól, valamint 6:213. §-ának rendelkezésétől eltérően jogot biztosít a haszonbérlőnek a felmondás el nem fogadására, megakadályozva ezzel a szerződés megszűnését, másrészt ebben az esetben a felmondásra jogosult haszonbérbeadót kötelezi arra, hogy a felmondás hatályosulása érdekében a bírósághoz forduljon.
[35] A Fétv. rendelkezéseiből következően a haszonbérbeadónak a felmondás el nem fogadása esetén anyagi jogi igénye keletkezik, amelynek célja a felmondás hatályvesztésének megakadályozása, azaz a szerződés megszüntetése. A kereseti kérelem értelemszerűen ennek megállapítására irányulhat.
[36] Az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben a Fétv. teremti meg a felperes sui generis perlési igényét. A fentebb kifejtett jogértelmezés szerint ilyen igényjog és kereseti jog megállapítására sor kerülhet akkor is, ha az anyagi jogi szabály a jogvédelmi igény megjelölésére nem expressis verbis használja a megállapítási kereset megfogalmazást. Annak szintén nincs jelentősége, hogy a szabályozás hézagos szerkezetű, mert a Ptk. saját szövegezése szerint a nyitott megfogalmazású, többféle igényt is lefedő anyagi jogi felhatalmazása esetén is sui generis igényérvényesítési lehetőség állapítható meg [Ptk. 6:223. § (2) bekezdés –Pfv.20.533/2020/5.], és más törvény esetén is hasonló értelmezés vezethető le [Szoctv. 115. § (4) bekezdés b) pont – Pfv.20.834/2021/4.]. Döntő jelentőségű a jogértelmezésnél az is, hogy habár a normaszöveg hiányos, de abból a keresetindítás joga és a keresetindításra nyitva álló határidő teljeskörűen kiolvasható. A szabályozásból a felek jogainak egyensúlya is megállapítható, hiszen ez a sajátos szabályozás az egyébként jogszerű, a Fétv.-ben megjelölt okok valamelyikére alapított felmondás esetén a haszonbérlő számára biztosítja annak el nem fogadását, amelynek – további jogcselekmények nélkül – a szerződés megszűnésének megakadályozása a következménye. Ebben a helyzetben a haszonbérbeadó a Fétv. 61. § (1) bekezdésével megteremtett jogvédelmi igényének érvényesítésével (keresettel), csak bírósághoz fordulással érheti el a felmondás szerződésszüntető hatását, azaz a Fétv. a felmondási jogot egyébként jogszerűen gyakorló haszonbérbeadót a bírósági út igénybevételére kényszeríti, szemben a Ptk.-n alapuló általános szabályozással.
[37] A szabályozás jellegéből és a norma szövegéből következően a Fétv. 61. § (1) bekezdése szerinti keresetnek processzuális értelemben a felmondás hatályosulásának megállapítására kell irányulnia, mert a jogalkotó szándéka a szerződéses jogviszony megszűnését eredményezően csak ilyen (deklaratív) jogerős bírósági ítéleti megállapítással érhető el. A felmondás Fétv. 58–60. §-aiban előírt eseteiben a Fétv. 61. § (1) bekezdésén alapuló kereset alapján a bíróságnak – gyors és hatékony jogorvoslattal – lehetősége van ítélettel tisztázni a szerződéses jogviszony fennállását, vagy megszűnését. A haszonbérbeadó és a haszonbérlő közötti egyéb esetleges vitás kérdések (pl. a Fétv. 62. §-a szerinti elszámolás) a felmondás hatályosulása függvényében rendezhetők.
[38] Az indítványozó tanács előtt elbírálandó ügyben a Fétv. 2023. január 1-ig hatályos rendelkezéseit szükséges alkalmazni. A fenti jogértelmezés azonban irányadó olyan ügyekben is, amelyekben a Fétv. 61. § (1) bekezdésének az egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi LXVII. törvény 49. §-ával módosított rendelkezéseit kell alkalmazni. A módosítás ugyanis csak a haszonbérbeadó helyzetét érintő és az ilyen perekben a bizonyítást könnyítő szabályt iktatott be azzal, hogy a korábbi szabályozás szerinti „a felmondást nem fogadja el” megfogalmazás helyett 2023. január 1-től az „az ellen írásban tiltakozik” fordulatot vezette be. A módosítás jogalkotói indokolása szerint is e módosításra a jogalkalmazói gyakorlatból származó visszajelzések alapján került sor, ugyanis a 2023. január 1. előtt hatályos normaszöveg alapján az volt megállapítható, hogy a felmondásra vonatkozó eljárási szabályok aránytalanul megnehezítették a földhaszonbérleti szerződés megszüntetését annak okán, hogy az adott esetben jogszerűtlenül eljáró és ezen magatartásával a felmondásra a másik fél számára okot szolgáltató haszonbérlő pusztán a passzív magatartásával is megakadályozhatta a felmondás hatályosulását. A korábbi szabályozás ugyanis nem írt elő az el nem fogadásra formai követelményt. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében döntött a jogalkotó arról, hogy a módosítást követően tett felmondás esetén már nem szükséges, hogy a másik fél a felmondást kifejezetten elfogadja, hanem a felmondás hatályosulásának megakadályozásához és az eljárás bírósági útra tereléséhez a másik fél kifejezett, írásbeli alakban tett tiltakozása szükséges. A módosított szabály mindkét szerződő fél tekintetében a korábbinál hosszabb igényérvényesítési határidőt állapított meg, az írásbeli tiltakozás, illetve a perindítási határidőre egyaránt 30 napos határidőt szabott, ami a felek helyzetét csak kiegyensúlyozta. Miután a módosítás a haszonbérbeadó anyagi jogosultságát, arra alapított igényét lényegileg nem érintette, ezért az általa előterjeszthető megállapítási kereset sui generis jellegét kimondó jogértelmezés – a jogszabályi rendelkezés későbbi esetleges lényeges módosulásnak időpontjáig – a módosított szabályozás mellett is irányadó.
[39] A kifejtettek alapján a Jogegységi Panasz Tanács álláspontja az, hogy az Alaptörvény 28. cikke szerinti követelménynek kizárólag az az értelmezés felel meg, amely szerint az indítványozó tanács előtt elbírálandó ügyben a megállapítás az a jogvédelmi eszköz, amelyet a Fétv. mint anyagi jog teremt meg, és egyúttal meghatározza a megállapítási kereset előterjesztésének a lehetőségét. Ezért a Fétv. 61. § (1) bekezdése szerinti kereset sui generis megállapítási kereset.
[40] A Kúria ettől eltérő tartalmú határozatai a továbbiakban nem hivatkozhatóak kötelező erejűként.
VI.
[41] Mindezekre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, 32. § (1) bekezdés b) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, 34. §-a és 40. § (1) és (2) bekezdése alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[42] A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
Budapest, 2025. február 3.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, Dr. Puskás Péter s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró, Dr. Szabó Klára s.k. bíró, Dr. Tóth Kincső s.k. bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró
Dr. Szabó Klára bíró többségi határozattól eltérő álláspontja
[43] A jogegységi határozattal nem értek egyet az alábbiak miatt.
[44] A jogegységi indítvány kérdésfeltétele és a határozat rendelkező részbeli szövegezése alapján úgy tűnhet, hogy a jogegységi eljárás tárgya annak eldöntése, hogy amennyiben a Fétv. 61. § (1) bekezdése alapján a felmondást gyakorló fél megállapítási pert indít, akkor ez a földhaszonbérleti jogviszony felmondással való megszűnésének a megállapítása iránt indult per sui generis vagy a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti, az eljárásjogi feltételek fennállása vizsgálatát megkövetelő megállapítási per-e. Úgy tűnik tehát, mintha kizárólag a megállapítási kereseti kérelem jogi jellegének a megítélése lenne a releváns kérdés. A határozat rendelkező része nem egyértelmű megfogalmazásából ezért adódhatna olyan következtetés is, hogy a felmondást gyakorló fél a Fétv. 61. § (1) bekezdésére alapítottan nem csak megállapítási pert indíthat, hanem bármilyen más pert, ami a felmondás hatályosulásához vezet, és ekként ez utóbbi is megfelelő jogvédelmi eszköz lehetne a jogosult számára a jogsértéssel szemben.
[45] Valójában azonban az előzetes döntéshozatali indítványból, valamint a jogegységi határozat rendelkező része és indokolása egybevetéséből, továbbá a döntés logikájából is világosan kitűnik, hogy a jogértelmezés kiindulópontja és nagyon is fontos eleme az, hogy a felmondást gyakorló fél a törvényi határidőben, az értelmezendő jogszabályhely alapján mást nem, csak megállapítási pert indíthat, és e kizárólagosan előterjeszthető megállapítási kereseti kérelem vonatkozásában döntendő el, hogy az az alapján megindult per sui generis megállapítási vagy a Pp. 172. § (3) bekezdésén alapuló pernek minősül-e. A jogegységi határozat ebben az összetett jogkérdésben tartalmát tekintve úgy foglalt állást, hogy a Fétv. 61. § (1) bekezdése alapján kizárólagosan megállapítási kereseti kérelem terjeszthető elő, az így megindított per pedig a jogszabályi felhatalmazásra tekintettel sui generis megállapítási per (ld. a határozat indokolása [35], [37] és [39] bekezdését).
[46] Ezt az evidenciaként kezelt alaphelyzetet, a jogértelmezés kiindulópontját nem tartom elfogadhatónak, ebből pedig egyenesen következik egy másik jogi álláspont.
[47] A jogegységi eljárásban referenciahatározatként kezelt Pfv.21.479/2018/7. számú felülvizsgálati ítélet a másodfokú bíróság jogerős ítéletének indokolását elfogadva rögzítette, hogy „a Fétv. 61. § (1) bekezdése nem önálló jogszabályi felhatalmazás megállapítási kereset előterjesztésére”. A Kúria ítélkező tanácsa ebben az ügyben a felhívott törvényhely hiányosságával egyáltalán nem indokolta, hogy miért nem sui generis megállapítási perről van szó. A szabályozás tartalmát ismertetve utalt ugyan a védendő alanyi jogra és rögzítette, hogy a Fétv. 61. § (1) bekezdése a jogvita bírósági eljárásban való eldöntésére nem ad szabályt, de ezt – szemben a jogegységi határozat értelmezésével – nem a jogszabályi rendelkezés hiányosságának, hanem tudatos jogalkotói magatartásnak tekintette. A részletes szabályozás hiányából pedig éppen az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó célja a bírósághoz fordulás lehetőségének széles körű biztosítása volt. Így a referenciahatározat félreértelmezése alapján meghatározott, a jogegységi eljárásban eldöntendőnek minősített kérdések (így az, hogy a sui generis megállapítási kereseti kérelemhez a jogalkotónak milyen terjedelemben kell meghatározni a védendő alanyi jogot, ill. a jogvita eldöntését mennyiben kell szabályoznia) valójában nem visznek közelebb az indítványban feltett jogkérdés – a Fétv. 61. § (1) bekezdése alapján indítható perben előterjeszthető kereseti kérelem típusa, ennek jogi jellege – megválaszolásához.
[48] Véleményem szerint a haszonbérbeadó jogvédelmére, valamint annak a közérdekű célnak az elérésére, hogy termőföld ne maradjon műveletlenül, nem csak a sui generis megállapítási kereseti kérelem a megfelelő jogi eszköz, továbbá a jogszabály céljából sem látom levezethetőnek a megállapítási per kizárólagosságát hangsúlyozó álláspontot.
[49] Nem vitás, hogy vannak olyan sui generis megállapítási perek, amelyeknél anyagi jogszabály engedi meg a megállapítási kereseti kérelem előterjesztését. Így a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja, a 6:88. § (4) bekezdése és a 6:108. § (2) bekezdése is olyan jogszabályi felhatalmazást ad, amely alapján kifejezetten is kimondva megállapítási kereseti kérelem előterjesztésére van lehetőség. Erre figyelemmel az eljárásjogi előfeltételek vizsgálata szükségtelen.
[50] Tény ugyanakkor, hogy a jelen eljárás tárgyát képező Fétv. 61. § (1) bekezdése a törvényben szabályozott felmondást gyakorló haszonbérbeadó számára határidőhöz kötötten azt biztosítja, hogy „bírósághoz fordulhat”. Abból azonban, hogy e szabályozás alapján a felmondás el nem fogadása (ellene való tiltakozás) esetén a haszonbérbeadónak anyagi jogi igénye keletkezik, amelynek célja a felmondás hatályvesztésének megakadályozása, véleményem szerint nem következik „értelemszerűen”, hogy az előterjeszthető kereseti kérelem csak a szerződés megszűnése megállapítására irányulhat. Kétségtelen, hogy a haszonbérbeadó csak bírósághoz fordulással érheti el a felmondás szerződés-szüntető hatását, azaz a Fétv. a felmondást jogszerűen gyakorló haszonbérbeadót a bírósági út igénybevételére kényszeríti. Ez azonban nem jelenti feltétlenül a jogviszony megszűnésének rendelkező részbe foglalt ítéleti megállapítását, azaz a felperes részéről megállapítási kereseti kérelem (akár sui generis, akár nem) kötelező előterjesztését.
[51] A Fétv.-ben foglalt általános megfogalmazásra figyelemmel tehát alapvető kérdés, hogy ez a normaszöveg irányulhat-e másra, mint sui generis megállapítási per indítására; vagyis igaz-e az a jogegységi határozatban szereplő, kiindulópontnak tekintett elvi tétel, miszerint a Fétv. 61. § (1) bekezdése szerinti keresetnek processzuális értelemben a felmondás hatályosulásának a megállapítására kell irányulnia. Először tehát a Jogegységi Panasz Tanácsnak abban a kérdésben kellett volna állást foglalnia, hogy a Fétv. 61. § (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy e jogszabályhely kizárólag megállapítási kereseti kérelem előterjesztését teszi lehetővé, és más típusú kereseti kérelemmel nem lehet elérni azt, hogy a haszonbérlőhöz megérkezett, ezzel hatályosult felmondás a haszonbérlő el nem fogadása (a később hatályos jog szerint tiltakozása) esetén joghatást váltson ki, a törvényi rendelkezés alapján ne veszítse hatályát, így a felperes arra jogot alapíthasson. Ha valóban csak megállapítási kereseti kérelem lenne előterjeszthető, akkor lenne vizsgálható, hogy e per sui generis megállapítási pernek minősül-e.
[52] A jogszabályhely szövegéből adódhat a jogegységi határozattal ellentétes olyan értelmezés is, hogy a jogalkotó a termőföldre vonatkozóan garanciális okokból külön szabályozta ilyen esetekre – meghatározott határidő kikötésével – a bírósági igényérvényesítés lehetőségét (régi Ptk. 7. § (1) bekezdés, Ptk. 1:6. §). Ez pedig magában foglalhatja a hatékony bírói jogvédelem követelményét [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] akkor is, ha más tartalmú kereseti kérelemmel szintén biztosítható a jogviszony fennálltának a tisztázása.
[53] A Fétv. 58–60. §-aiban foglalt felmondási okok esetén alkalmazandó 61. § (1) bekezdését a 2022. évi LXVII. törvény módosította. E törvény 49. §-ához fűzött jogalkotói indokolás a Fétv. 61. § (1) bekezdését abban a vonatkozásban érinti, hogy a felmondást átvevő fél részéről a jövőben nem szükséges kifejezett elfogadás, hanem „a felmondás hatályosulásának megakadályozásához és az eljárás bírósági útra tereléséhez kell a másik fél kifejezett tiltakozása”. A módosító törvény indokolásának figyelembevétele a cél szerinti jogszabály-értelmezés része, mivel a jogszabály céljának megállapítása során a jogszabály és a módosítására irányuló javaslat indokolására is tekintettel kell lenni. Ez az indokolás viszont inkább a bírósági igényérvényesítés általános és széles körű biztosításaként fogható fel egy speciális esetben. A Fétv. ui. nem korlátozza a felmondást gyakorló fél polgári eljárási jogait, nem mondja meg, milyen tartalmú kereseti kérelmet terjeszthet elő. Magából a szövegből úgy tűnik, a jogalkotó a félre bízta, hogy eldöntse: milyen jogvédelemre szorul, erre tekintettel a kereseti kérelmek fajtái közül melyik előterjesztésével veszi igénybe a bírói utat.
[54] A kérdés tehát az, hogy van-e olyan kereseti kérelem, ami a Fétv. 61. § (1) bekezdése szerinti követelményeket kielégíti, de nem megállapításra irányul. Ilyen szempontból vizsgálható például a birtokbaadásra irányuló, így marasztalási jellegű kereseti kérelem előterjeszthetősége, illetve az, hogy a felmondás hatályosulásának az eléréséhez ez megfelelő eszköz-e.
[55] A birtokbaadási per megindítására a Fétv. általánosságban nem ír elő határidőt. Sok esetben a haszonbérleti szerződés megszűnése jogerős bírósági megállapítását követően indítanak a felek birtokbaadás iránti pert, mert a jogviszonyról szóló, megállapítást tartalmazó döntéssel – önkéntes jogkövetés és végrehajtható bírósági határozat hiányában – nem érték el az általuk kívánt célt, így azt, hogy a földet maguk művelhessék vagy mással műveltessék, és ezek az ő vagyoni érdekeiket szolgálják. E rendes birtokpernek nevezett, a Ptk.-n alapuló per megindítására nincs határidő.
[56] Ha azonban a felmondást gyakorló fél a Fétv. 61. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően 30 napon belül bírósághoz fordul, és keresetlevelében kizárólag birtokbaadásra irányuló, tehát marasztalási kereseti kérelmet terjeszt elő jogalap nélküli birtoklásra [régi Ptk. 193. § (1) bekezdés, Ptk. 5:9. § (1) bekezdés] hivatkozva, az e jogalappal kapcsolatos releváns tények és körülmények tekintetében pedig a haszonbérleti szerződés felmondására utal, s ekként a jogviszony megszűnését és az alperesi birtoklás jogalap nélküli voltát állítja; vajon ez a marasztalásra irányuló kereseti kérelem kielégíti-e a Fétv. 61. § (1) bekezdése szerinti követelményeket? Vajon az ekként indított per megfelelő eszköz-e a haszonbérlővel közölt, így hatályosult felmondás joghatásainak eléréséhez, az e tárgyban születendő ítélet a szerződés megszűnése deklarálására alkalmas-e?
[57] A polgári perekben az érdemi döntés korlátait szabályozó Pp. 342. § (1) és (3) bekezdéseiből következik, hogy az érdemi döntés kereteit a kereseti kérelem, az ellenkérelem, a beszámítási kifogás és a felek jogállítása határozza meg. Így a Fétv. 61. § (1) bekezdése szerinti határidőben megindított birtokbaadási perben is a bíróságnak vizsgálnia kell a birtokbaadásra (marasztalásra) irányuló kereseti kérelmet és az ezzel szemben előterjesztett alperesi ellenkérelmet, amelynek jogállítást is magába foglaló típusa az anyagi jogi kifogás. A Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pontja értelmében anyagi jogi kifogás: a keresettel érvényesített jog érvényesíthetőségét kizáró, megszüntető vagy gátló anyagi jogi rendelkezésre történő hivatkozás.
[58] Az előbbiekben részletezett tartalommal megindított birtokbaadás iránti perben – a keresetlevélben megjelölt jogalap, tényelőadás és jogi érvelés mellett – a felmondás jogszerűségének vizsgálata az alperes érdemi ellenkérelme – anyagi jogi kifogása – miatt szükségszerű. A haszonbérlő alperes ui. a felmondásra tekintettel a föld használatát már nem biztosító haszonbérbeadó felperessel szemben anyagi jogi kifogásában a felperesi szerződésszegés (teljesítés jogos ok nélküli megtagadása) következményeként az általa fennállónak tekintett haszonbérleti szerződés további teljesítését követelheti, ami a birtokbaadásra irányuló kereseti kérelem teljesítését – megalapozottsága esetén – kizárja. Mivel a peres felek bármelyike által érvényesített, ill. állított jog a per tárgyát képezi, így azok egyaránt elbírálásra kerülnek, a birtokbaadási perben a felmondás jogellenessége, annak joghatást kiváltó volta érdemben vizsgálandó kérdés.
[59] Ez az álláspont egybeesik a bérleti jogviszonynak a bérbeadó vagyonkezelő által felmondással történt megszűnését követően a felmondás érvényességének, jogellenességének tárgyában meghozott 2/2022. Polgári jogegységi határozattal. Ennek rendelkezése szerint: „Helyi önkormányzat által a tulajdonában álló ingatlan kiürítése iránt a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint indított perben az alperesnek azt a hivatkozását, hogy az ingatlanra vele kötött bérleti szerződés felmondása érvénytelen vagy jogellenes, és ebből következően birtoklásának a bérleti szerződés szerint fennálló jogcíme van, érdemben kell elbírálni abban az esetben is, ha az alperessel a bérleti szerződést nem a tulajdonos önkormányzat, hanem a perben nem álló vagyonkezelő kötötte bérbeadóként, és mondta fel később”. Az idézett jogegységi határozat indokolása [28] bekezdésében megerősíti, hogy a bíróság a kiürítési perben bírálja el a felmondás jogszerűségét. A [41] bekezdés szerint továbbá „az adott ingatlankiürítési perben … a felmondásnak a peres feleket és kettejük jogviszonyát érintő joghatásáról kell állást foglalnia a bíróságnak: végső soron arról, hogy a felmondásnak tulajdonítható joghatás hiányában, a bérleti szerződés hatálya miatt rendelkezik-e az alperes, avagy sem kellő jogalappal a kiadni kért ingatlan birtoklására”. Az idézett jogegységi határozatra jelen ügyben is figyelemmel kell lenni, mivel egyrészt a régi Ptk. 461. § (1) bekezdése, ill. a Ptk. 6:356. §-a egyaránt a haszonbérletre – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – a bérlet szabályait rendeli alkalmazni, másrészt az itt vázolt eljárásjogi szabályok (az anyagi jogi kifogás elbírálásának kötelezettsége) az anyagi jog tartalmától függetlenül alkalmazandók.
[60] Mindezekre tekintettel az alábbi következtetések vonhatók le. Ha a birtokba adásra irányuló per megindítására a törvény szerinti 30 napos határidőben kerül sor, a felmondás nem vesztheti hatályát, hiszen a fél a törvényi határidőben bírósághoz fordult, az ekkor hatályos felmondás e perben ugyanúgy figyelembe vehető, mint egy megállapítási kereseti kérelem esetén. A felperes által érvényesített joggal (az ingatlan kiadásának követelésére való jog), valamint az alperes anyagi jogi kifogása alapján elbírált joggal összefüggésben (a szerződés további teljesítésének a követelésére vonatkozó jog tekintettel arra, hogy a felmondás jogellenessége, joghatás kiváltására alkalmatlan volta miatt a fennálló jogviszonyra nem alkalmazhatók a szerződés megszűnése esetén irányadó jogkövetkezmények) ítélt dolognak nemcsak az elbírált jogok minősülnek, hanem az ezek alapjául szolgáló releváns tények, jogi okfejtések összessége: így a felek közötti jogviszony minősítése is, ami utóbb vitássá nem tehető (BH 2002.235.). Az ítélet anyagi jogereje kiterjed a keresettel érvényesített joggal szemben előterjesztett és elbírált alperesi jogállításra is (BH 2021.200., BH 2022.12.). Az anyagi jogerő pozitív hatása érvényesül, amire tekintettel az ítéletben elbírált jogot a felek nem tehetik vitássá, valamint az a bíróságok számára is kötelező [Pp. 360. § (1) bekezdés, 2011. évi CLXI. törvény 2. § (1) bekezdés és 6. §].
[61] Mindebből kitűnik, hogy anyagi jogerő nemcsak az ítélet rendelkező részéhez fűződik, hanem ahhoz az indokolásban rögzített jogi állásponthoz is, ami a jogvita elbírálása szempontjából releváns; így adott esetben ahhoz, ami a felmondás jogszerűsége vagy jogszerűtlensége körében az alperes anyagi jogi kifogására figyelemmel az ítéletben kifejtésre kerül. A felperes jogvédelme tehát azzal az ítéleti indokolással is elérhető, amihez anyagi jogerő fűződik, az indokolás szövege pedig megfelelően deklarálja a felmondással összefüggésben hozott döntést. Az ítélethez és annak releváns indokaihoz kötődő anyagi jogerő tehát hatékony bírói jogvédelmet nyújt a felperes számára a birtokbaadási perben, ahhoz nem kell feltétlenül megállapítási pert indítani. A megállapítási perrel elérni kívánt cél – a haszonbérleti szerződés megszűnésének, a jogviszony fennállásának tisztázása – marasztalási kereseti kérelem előterjesztése esetén, az ez alapján indult, az ingatlan kiadása iránti perben is elérhető: éppen az alperesi jogállításról való döntéstől függ a kereset jogalapjának fennállása.
[62] A polgári anyagi jogi és az eljárásjogi szempontokat is érintő fenti levezetésből az következik, hogy a Fétv. 61. § (1) bekezdés követelményeinek megfelelő bírósághoz fordulásnak nem csak a felmondás jogellenessége és a jogviszony megszűnése megállapítására irányuló kereseti kérelem előterjesztése minősülhet: a felmondás hatályosulása érdekében más típusú per is eredményes lehet. A haszonbérbeadó felperesnek – tényállástól függően – érdeke fűződhet ahhoz, hogy a jogszerű felmondásra alapítva a törvényi határidőben benyújtott keresetlevél alapján a bíróság a termőföld birtokának kiadását elrendelő, végrehajtható ítéletet hozzon, így a felmondás jogszerűsége – az alperesi védekezés körében történő – megítélésével egyidejűleg, egyetlen kereseti kérelem benyújtásával és elbírálásával végrehajtható módon rendeződjön az ingatlan birtokjogi helyzete, és tisztázódjon a jogviszony fennállásának kérdése is. A felperes birtokbaadásra vonatkozó polgári anyagi jogi igényének (alanyi jogának) bírósági érvényesítése útján is elérhető a felmondás jogszerűségének érdemi vizsgálata, e körben anyagi jogerővel bíró döntés meghozatala, amelynek az ítélet indokolásában való megjelenése deklaratív módon is egyértelművé teszi a bíróság felmondással kapcsolatos álláspontját. A törvényi határidőben megindított ilyen marasztalási perre tekintettel ezért a felmondás hatályvesztése a Fétv. 61. § (1) bekezdése alapján nem lenne kimondható.
[63] Az ezzel ellentétes tartalmú jogegységi határozatból viszont az következik, hogy amennyiben a felperes jogvédte érdekeinek megfelelően a törvényes határidőben keresetlevelében a felmondás jogszerűségét is érintő, de kizárólag birtokba adásra irányuló kereseti kérelmet terjeszt elő, az eleve a kereset elutasítására vezet, mivel a többségi határozat logikája szerint a felmondás időközben – a felmondás jogszerűsége megállapítására irányuló perben hozott jogerős ítélet hiányában – a Fétv. 61. § (1) bekezdés utolsó mondata értelmében hatályát vesztené függetlenül attól, hogy annak a jogszerűségéről való döntés a 30 napos határidőn belül megindított birtokba adási pernek is szükségszerűen a tárgya: így azonban e perben a felmondás jogszerűségének érdemi vizsgálatára nem kerülhet sor.
[64] Az ugyanakkor véleményem szerint sem lehet kizárt, hogy a haszonbérbeadó felperes a saját körülményeit figyelembevéve maga úgy ítélje meg, jogvédelméhez elegendő a törvényi határidőben előterjesztett megállapításra irányuló kereseti kérelem és az ez alapján meghozott ítéleti döntés. A más (pl. marasztalási) kereseti kérelem mellett vagy önállóan érvényesített megállapítási kereseti kérelem azonban – az előbbiekben kifejtettek szerint – nem jelent kizárólagos jogvédelmet, az nem minősíthető olyan megállapítási kereseti kérelemnek, aminek előterjesztését jogszabály a speciális helyzetre egyértelműen – akár értelmezéssel megállapíthatóan – kizárólagosan írja elő, vagyis a megállapításra nem a Fétv. 61. § (1) bekezdése ad „igényjogot”: a törvényhely alapján ez esetben a felmondás hatályvesztése megakadályozására nem csak speciális megállapítási kereseti kérelem nyújtható be. Nem tartom helyesnek ezért a határozatnak azt a megállapítását, miszerint a jogalkotó szándéka (a felmondás hatályosulásának bírói úton való kimondása) csak jogerős ítéleti megállapítással érhető el. Ez ui. a jogszabályi határidőben megindított birtokbaadási perrel is elérhető.
[65] Ebből egyenesen következik, hogy a felperesnek – a jogegységi határozat fogalomhasználatát követve – nem a kereset jogalapja [lásd: Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pontja] által meghatározott anyagi jogi igény (materiális igény) nélküli kereseti kérelem (processzuális igény) ad jogvédelmet sui generis megállapítási per indításának előírása folytán, hiszen a feleknek van olyan alanyi joga [lásd: Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pontja és 11. pontja], aminek jogvédelme többféle (megállapítási és marasztalási) kereseti kérelem útján is elérhető. Emiatt a Fétv. 61. § (1) bekezdése alapján előterjeszthető megállapítási kereseti kérelem egy a lehetséges bírósági úton történő igényérvényesítések közül, így annak előterjesztése nem jelent „önálló polgári jogi igényérvényesítést”, ezért nincs ok arra, hogy a Pp. 172. § (3) bekezdésében foglalt eljárásjogi feltételek ne érvényesüljenek. Ezek vizsgálatának mellőzését célszerűségi szempontok vagy egyszerűsítésre irányuló törekvések önmagukban nem indokolhatják.
[66] Megjegyzem még, hogy a többségi álláspont megalapozását szolgáló, elméleti kérdésekkel foglalkozó indokolási rész szerint a megállapításra mint önálló polgári jogi igényre kell tekinteni, aminek az alapját a jelen esetben a Fétv. 61. § (1) bekezdése teremti meg. Ebből az következik, hogy ilyenkor a fél nem valamely jogalapon fennálló alanyi jogát érvényesíti, hanem a „megállapítás” lép elő érvényesített polgári jogi igényként: vagyis a bíróságnak alanyi jog nélküli processzuális igényt (kereseti kérelmet) kell elbírálnia (hiszen megállapításra senkinek nincs alanyi joga). Ez szerintem dogmatikailag nem helytálló.
[67] A Pp. újítása volt a háromtagú pertárgyfogalom bevezetése, amelynek lényege szerint a keresetnek három eleme van: a jogalap útján megjelölhető keresettel érvényesített jog [Pp. 7. § (1) bekezdés 8. és 11. pont], a döntésre irányuló kereseti kérelem, valamint az ezeket megalapozó tények. Ezeket együttesen kell keresetnek tekinteni [Pp. 170. § (2) bekezdés a), b), c) pont]. Ehhez képest a felperesnek keresetlevelében mindig kell jogállítást tennie, meg kell jelölnie, hogy az alperessel szemben milyen jogalapon, mely jogát kívánja érvényesíteni, hiszen ez a kereset tárgya. A kereseti kérelem ugyanakkor a kereset tartalma, amely azonban csak a kereseti jog- és tényállításhoz viszonyítva értelmezhető. Véleményem szerint ebből az is következik, hogy jogállítás (a keresettel érvényesített jog megjelölése) nélkül nincs kereset; a megállapítás kérésének a lehetősége viszont nem jog, hanem a kógens eljárásjog által szabályozott, a kereset tartalmát jelentő kereseti kérelmek egyike [Pp. 172. § (3) bekezdés]. Vagyis anyagi jogi igény nélküli kereset nem terjeszthető elő, és ez igaz a megállapítási kereseti kérelmet tartalmazó keresetre is.
[68] A kifejtettekből az következik, hogy a Fétv. 61. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelő, többféle típusú kereseti kérelem terjeszthető elő a polgári anyagi jogi jogszabályi rendelkezésekben biztosított alanyi jogok alapján: így a dologi jogi szabályok közül a régi Ptk. 193. § (1) bekezdése és a Ptk. 5:9. § (1) bekezdése, kötelmi jogi alapon pedig a régi Ptk. 460. §-a és a Ptk. 6:355. §-a ad felhatalmazást – az azokban rögzített alanyi jogok megnyílta esetén – igényérvényesítésre; vagyis ezek az anyagi jogi jogszabályi rendelkezések jogosítják fel a felperest akár megállapítási, akár marasztalási per megindítására. A Fétv. 61. § (1) bekezdése értelmében lefolytatható megállapítási perben ezért maga a megállapítás nem minősül „önálló polgári jogi igénynek”. Az e jogszabályhely alapján – többek között – indítható megállapítási per ezért nem lehet sui generis megállapítási per. A magam részéről ezzel az állásponttal értek egyet.
[69] A Fétv. 61. § (1) bekezdése szerinti bíróság előtti igényérvényesítésnek a megállapítási kereseti kérelmekre való korlátozása, sui generis megállapítási kereseti kérelemként való felfogása véleményem szerint a bírósághoz fordulás jogának korlátozását, a jogkérdés alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés olyan megszorító értelmezését jelenti, ami az értelmezett szövegből és az ahhoz fűzött jogalkotói indokolásból – véleményem szerint – nem vezethető le. A határozatban foglalt jogértelmezés túllépi a bírói jogértelmezés kereteit. A határozatot ezért nem tudom támogatni.
Budapest, 2025. február 24.
dr. Szabó Klára s.k.
bíró