A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 16/2025. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.021/2025/13. szám) a hiányos rendelkező résszel közölt határozat kijavítása vagy kiegészítése tárgyában
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria P.VI. tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa alapján meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A határozat kijavításának és nem a kiegészítésének kizárólag akkor van helye, ha a határozat indokolásából kétséget kizáróan megállapítható, hogy a bíróság elbírálta a fél kérelmét, de a rendelkező rész nyilvánvaló adminisztratív, technikai vagy más hasonló hiba miatt nem vagy hiányosan tartalmazza a bíróság döntését. A határozat kiegészítésének csak akkor van helye, ha egyértelműen megállapítható, hogy a bíróság olyan kérdésben, amelyről rendelkeznie kellett, nem határozott.
2. Annak eldöntése érdekében, hogy az írásba foglalt határozat valamennyi eldöntendő kérdésre kiterjed-e, illetve hogy a határozat rendelkező részének hiányossága milyen okra vezethető vissza, a felekkel közölt határozat rendelkező részét, indokolását, valamint a felek – a bíróság jogkörének kereteit meghatározó – kérelmeit kell összevetni.
3. Abban az esetben viszont, ha a bíróság a rendelkező részben – a kihirdetett határozattal egyezően – kifejezetten rendelkezett valamely kérelemről, de annak indokait a határozat indokolása nem vagy hiányosan tünteti fel, sem a határozat kiegészítésének, sem a kijavításának nincs helye. Ilyenkor az érdemi döntéssel szemben perorvoslatnak lehet helye.
4. A Kúria P.VI. tanácsa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kfv.37.496/2022/9. számú határozat [17]–[22] bekezdéseiben foglalt jogértelmezéstől eltérhet, és a hasonló jogértelmezést tartalmazó határozatok a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozhatók.
Indokolás
I.
[1] A Kúria P.VI. tanácsa (a továbbiakban: indítványozó tanács) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja és 33. § (1) bekezdés b) pontja szerint előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő.
[2] A jogegységi eljárást az indítványozó tanács a következő jogkérdésben kezdeményezte: „Ha a határozat indokolásából kitűnik, hogy a bíróság a fél kérelmét elbírálta, de ennek kifejezésre juttatása a rendelkező részből kimaradt, a határozat kiegészítésének vagy kijavításának van-e helye?”
[3] Az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben a felperes közérdekű keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperes által a fogyasztókkal történő szerződéskötés céljából meghatározott és megismerhetővé tett, nyilvánosan ajánlott ÁSZF 3.c), 3.f) alpontjai, 4.1. pont utolsó mondata és i) alpontja, továbbá a 4.3.i–ii) alpontjai és 5. pontja tisztességtelen voltát, tiltsa el az alperest e szerződési feltételek alkalmazásra ajánlásától; rendelje el, hogy a jogsértő a saját költségére a bíróság által megállapított szövegű, az érvénytelenség megállapítására vonatkozó közleményt hozzon nyilvánosságra a honlapján.
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet részben találta alaposnak. Az ítélete indokolásának [51]–[56] bekezdéseiben részletesen megindokolta, hogy a kereset mely részeit találta alaptalannak, minden gondolati egységet azzal zárva, hogy a kifejtett indokokra tekintettel a keresetnek az éppen tárgyalt részét elutasította; az ítélet indokolásában ilyen módon három ízben is szerepel a részbeni elutasításról szóló szöveg, a rendelkező részből azonban ez kimaradt.
[5] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét fél által előterjesztett fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban a másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmaz rendelkezést a kereset tárgyává tett, az indokolás szerint elutasított ÁSZF pontok vonatkozásában, ezért a felterjesztett iratokat az ítélet kiegészítése érdekében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 367. § (1) bekezdése alkalmazásával visszaküldte az elsőfokú bíróságnak, egyidejűleg a Pp. 367. § (3) bekezdése alapján a másodfokú eljárást felfüggesztette a kiegészítés tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedéséig, illetve az ellene bejelentett fellebbezés felterjesztéséig.
[6] Az elsőfokú bíróság kiegészítő ítéletével a keresetet a per főtárgya tekintetében hozott egyéb rendelkezéseket meghaladóan elutasította és megállapította, hogy a felperes személyes illetékmentessége folytán meg nem fizetett 18 000 forint eljárási illeték az állam terhén marad. A kiegészítő ítéletének indokolása mindössze arra terjedt ki, hogy ítéletének rendelkező része a kereset elutasításáról nem tartalmazott rendelkezést, ezért azt a Pp. 355. § (2) bekezdése alapján kiegészítette, és ezen túlmenően mi alapján rendelkezett még 18 000 forint eljárási illeték viseléséről.
[7] A másodfokú bíróság az ezt követően folytatódó eljárásban érdemben csak az alperes fellebbezését bírálta el. Megállapítása szerint a felperesnek nincs elbírálható fellebbezése, mert az a kiegészített ítélet „indokolásában elutasított rendelkezéseket támadta, azonban az ítélet rendelkező része e tekintetben döntést nem tartalmazott”, viszont „az elutasító rendelkezést tartalmazó kiegészítő ítélet ellen fellebbezéssel nem élt, így a keresetet részben elutasító rendelkezések jogerőre emelkedtek”. Kifejtette, hogy a felperes fellebbezését nem lehetett visszautasítani, mert bár olyan rendelkezést támadott, amely nem szerepelt az ítélet rendelkező részében, azonban fellebbezéssel támadható határozat ellen irányult, ezért annak ellenére is ítélettel kellett rendelkezni róla, hogy érdemben nem volt elbírálható.
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Sérelmezte – egyebek mellett – azt, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 383. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére sem döntött a fellebbezése érdemében, ami által az ítélet teljességének a Pp. 341. § (1) bekezdésében foglalt követelményét megsértette. Állította az indokolási kötelezettség másodfokú bíróság általi megsértését is, mivel a jogerős ítélet semmilyen indokolást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy visszautasítási ok hiányában milyen jogszabályi rendelkezés alapján mellőzte a fellebbezéssel támadható határozattal szemben határidőben benyújtott fellebbezése érdemi elbírálását.
[9] Az indítványozó tanács azért kezdeményezte a jogegységi eljárást, mert el kíván térni a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett Kfv.37.496/2022/9. számú határozatától. Az indítványában rámutatott, hogy a polgári perrendtartás két megoldást kínál a felekkel már közölt határozat rendelkező részének módosítására: a határozat kijavítását [Pp. 352. § (1) bekezdés], illetve kiegészítését [Pp. 355. § (1) bekezdés]. A törvény szövege értelmében a kiegészítés a meghozni elmulasztott döntés pótlására szolgál; kétségtelenül ezt szükséges alkalmazni akkor, ha a rendelkező részből hiányzó döntésről a határozat indokolása sem ad számot, mivel ebben az esetben egyértelmű, hogy az adott kérelem elbírálatlan maradt. A kijavításra okot adó esetek körét pedig a törvény olyan példálózó felsorolással adja meg, amelyek mindegyike a határozat rendelkező részében lévő szöveg módosítására, és nem a hiányzó szöveg pótlására utal. A perrendtartás tehát nem ad kifejezett megoldást azokra az esetekre, amikor a bíróság meghozta ugyan a szükséges döntését, de határozatának rendelkező része ezt mégsem fejezi ki, az indokolása viszont igen.
[10] Az indítványozó tanács kiemelte, hogy mind a polgári perrendtatásról szóló 1911. évi I. törvénycikkhez (a továbbiakban: 1911. évi I. törvénycikk) kapcsolódó jogirodalom, mind a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez (a továbbiakban: régi Pp.) kapcsolódó jogirodalom azonos módon úgy foglalt állást, hogy ebben az esetben nem a határozat kiegészítésének (hiszen az indokolásból kitűnően a bíróság döntött a kérdésről), hanem a kijavításának van helye. A Pp.-hez fűzött törvénymagyarázatok nem foglalkoznak a felvetett problémával, de nem is fogalmaznak meg a korábbi jogirodalmi álláspontoktól eltérő véleményt.
[11] Rámutatott, hogy a jogirodalmi álláspontokkal összhangban álló jogértelmezés jelenik meg a Kúria Kfv.37.919/2022/7. számú közzétett határozatának indokolásában is: „a kijavítás lehetősége a bírósági munkával elkerülhetetlenül együtt járó adminisztrációs jellegű hibák orvoslására szolgál” (hozzátéve, hogy „nem alkalmazható a bíróság ténybeli tévedésének korrigálására, a bíróság kijavítással nem változtathat az eredeti ítélete érdemén”) (Indokolás [10]).
[12] Ezzel a jogértelmezéssel szemben a Kúria a Kfv.37.496/2022/9. számú végzésének (a továbbiakban: referenciahatározat) indokolásában olyan megszorító értelmezést fogadott el, ami kizárja a Pp. 352. § (1) bekezdésében szabályozott kijavítás alkalmazhatóságát azokban az esetekben, amikor ugyan kétséget kizáróan megállapítható, hogy a bíróság meghozta a szükséges döntést, de ennek megfelelő kifejezése adminisztratív okból kimaradt a határozata rendelkező részéből. Ebben az ügyben ugyanis az elsőfokú bíróság által a peres felek előtt kihirdetett ítélet (az ún. kisítélet) hiánytalan volt, de a felekkel kézbesítés útján közölt, írásba foglalt ítélet rendelkező része csak a perorvoslat kizártságáról való tájékoztatást tartalmazta. A hibát kijavító végzéssel kívánta orvosolni az elsőfokú bíróság, és abban rögzítette az írásba foglalt ítéletből – állítása szerint – informatikai hiba folytán kimaradt, a kisítéletben szereplő rendelkezéseket. Ebben az ügyben mondta ki a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott kijavításnak nem volt helye, ugyanis a rendelkező rész rendelkezéseinek pótlása nem esik a Pp. 352. § (1) bekezdése által használt elírás fogalmi körébe (Indokolás [21]); a rendelkező rész kijavításával csak a törvényben szabályozott elírások korrekciója végezhető el, az érdemi tartalom hiánya ilyen módon nem pótolható (Indokolás [26]).
[13] Az indítványozó tanács érvelése szerint ez a jogértelmezés az előtte folyamatban lévő felülvizsgálati ügyben Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikkével összeegyeztethetetlen jogalkalmazást eredményez. Abban az esetben ugyanis, ha a kiegészítő ítélet – minthogy az alapítélet az egyes kérelmek elutasításának indokait teljeskörűen rögzíti – kizárólag a rendelkező részt egészíti ki, akkor a fél a kiegészítő ítéletben szereplő rendelkezéseket sem az alapítélet elleni fellebbezésben (mert annak nem képezi részét), sem a kiegészítő ítélet elleni fellebbezésben (mert abban nem szerepelnek az indokai) érdemben nem tudja támadni. Ezzel szemben, ha ilyen esetben a bíróságnak nem kiegészítő ítéletet, hanem kijavító végzést kell hoznia, – mivel a helytelenül megválasztott határozati forma nyilvánvalóan nem csorbíthatja a fél perorvoslati jogát – a fellebbezés érdemben bírálandó el, hiszen csak egyetlen ítéletformájú határozat keletkezett az elsőfokú eljárásban, a fél pedig azzal szemben nyújtott be határidőben fellebbezést.
[14] Erre tekintettel az indítványozó tanács arra kérte a Kúriát, hogy határozatában mondja ki: ha a határozat indokolásából félreérthetetlenül kitűnik, hogy a bíróság a fél kérelmét elbírálta, de ennek kifejezésre juttatása a rendelkező részből bármely okból elmaradt, nem a határozat kiegészítésének, hanem kijavításának van helye.
II.
[15] A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában kifejtette, hogy az ügyazonosság nem áll fenn a referenciahatározatban kifejtett jogértelmezés és az indítványozó tanács álláspontja között, ezért az előzetes döntéshozatal szükségtelen. Kiemelte, hogy a referenciahatározatban a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság írásba foglalt ítéletének rendelkező része egyáltalán nem tartalmazott érdemi döntést, ezáltal nem felelt meg a Pp. 346. § (3) bekezdésének, míg az indítványozó tanács ügyében az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része egyértelműen tartalmazta, hogy mely szerződési feltételek tisztességtelenek, és az indokolás kitért arra, hogy miért nem találta megalapozottnak a keresetben megjelölt valamennyi feltételt.
[16] Rámutatott, hogy a közzétett döntések (Kfv.37.338/2023/8., Pfv.21.692/2014/4.) alapján a Kúria joggyakorlata egységes: a kijavítást technikai kiigazításnak tartja, míg a kiegészítést további elmaradt döntéshozatal szükségessége esetén ítéli követendőnek. Álláspontja szerint a megjelölt határozatok rámutatnak arra, hogy a kijavítás olyan rendelkezéseket is érinthet, amely nemcsak a Pp.-ben rögzített elírások miatt, hanem azon túl, további okokból az ítélet érdemét korrigálja akként, hogy az a bíróság által meghozott és a kereseti igényt teljeskörűen elbírált döntések tartalmának megváltoztatásával nem jár. Az ítélet teljessége elvének megfelelően a bíróságnak valamennyi kereseti kérelemről és a hivatalból eldöntendő kérdésekről is teljeskörűen döntést kell hozni, határozata tehát nem szorulhat utólagosan meghozott érdemi döntésre a kijavítás körében.
[17] Amennyiben viszont az ítélet nem teljes, úgy kiegészítésnek van helye. Utalt arra, hogy ezt az elvet követik az indítványozó tanács által részletesen idézett kommentárok és a szakirodalmi álláspontok is.
III.
[18] A Kúria az indítványozó tanács kérdésének megválaszolása előtt annak tisztázását tartotta szükségesnek, hogy milyen eljárásjogi különbség van a határozat kijavítása, illetve a kiegészítése között.
[19] A határozat kijavításáról már a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában elfogadott 1868. évi LIV. törvénycikk 258. §-a is rendelkezett akként, hogy „[a] bírói határozatokba vagy azok kiadványaiba becsúszott név-, szám- vagy tollhibák, a fél kívánatára, kiigazítandók azon bíróság által, melynél a hiba történt”.
[20] A határozat kiegészítésének intézményét a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. törvénycikk (a továbbiakban: 1893. évi XVIII. törvénycikk) vezette be a magyar polgári eljárásjogba, eltérően szabályozva a kijavítástól. Az 1893. évi XVIII. törvénycikk 123. §-ának első bekezdése szerint „[a] bírói határozatba becsúszott név-, szám- és más efféle nyilvánvaló hibákat a bíróság, melynél a hiba történt, hivatalból is bármikor kijavítja. Ugyanez történik akkor is, ha a határozat kiadmánya az eredeti szövegtől eltér”. A törvényjavaslat indokolása szerint ez a szabályozás „az ítélet kiigazításáról intézkedik lényegileg megegyezőleg a fennálló joggal. Midőn a bíróság akaratának kinyilvánítása nyilvánvalóan nem felel meg akaratának, a kiigazítás hivatalból is és bármikor megtörténhetik”. Az 1893. évi XVIII. törvénycikk 124. §-a pedig kimondta, hogy „[h]a az ítélet a kereseti kérelemnek vagy ellenkérelemnek valamely oly részéről, mely önállóan is eldönthető (103., 104. §), vagy a mellék kötelezettség, avagy a perköltség viselése tekintetében nem intézkedett, vagy az ítélet végrehajthatóságát ki nem mondotta (117. §), bármelyik fél kérheti az ítéletnek kiegészítését”. A törvényjavaslat indokolása szerint e rendelkezés „perrendünknek egy ismeretes hiányát pótolja. A lehetőség, hogy a bíróság ítéletet a még el nem intézett kérelmek tekintetében kiegészítse, elejét veszi a felesleges jogorvoslatnak. A javaslat egyébiránt azt az esetet, midőn az ítélet kiegészítése válik szükségessé, a részítélet analógiájára szabályozza, miután ezen eset csak okára nézve különbözik attól az esettől, midőn a bíróság szándékosan szorítkozott egyelőre csupán az ügy egy részének eldöntésére”.
[21] Ezt a szabályozást vette át az 1911. évi I. törvénycikk 407. § első bekezdése, amely úgy rendelkezett, hogy „[a]z ítéletbe becsúszott név-, szám-, számadási és más efféle nyilvánvaló hibákat a bíróság, a melynél a hiba történt, hivatalból is bármikor kijavítja. Ugyanaz történik akkor is, ha az ítélet kiadmánya az eredeti szövegtől eltér”. A 409. § első bekezdése pedig a kiegészítés tárgyában kimondta, hogy „[h]a a bíróság az ítéletben a kereseti kérelemnek vagy ellenkérelemnek valamely részéről a fő- vagy mellékkötelezettség tekintetében, vagy a perköltség viseléséről nem intézkedett, úgyszintén, ha a bíróság az ítélet végrehajthatóságára vonatkozó kérelmekről nem határozott, vagy az ítélet végrehajthatóságát a törvény ellenére ki nem mondotta, bármelyik fél kérheti az ítélet kiegészítését”.
[22] Az 1911. évi I. törvénycikk szabályozását felváltó régi Pp. 224. § (1) bekezdése szerint „[a] bíróság névcsere, hibás névírás, szám- vagy hiba, vagy más hasonló elírás esetén a határozat kijavítását végzéssel bármikor hivatalból is elrendelheti”.
[23] A régi Pp. 225. § (1) bekezdése értelmében „[a]z ítélet kiegészítését annak közlésétől számított tizenöt nap alatt bármelyik fél kérheti, ha a bíróság valamely kereseti kérelem vagy ellenkérelem felől, vagy a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem valamely része felől akár a fő-, akár a mellékkötelezettség tekintetében nem határozott, avagy a perköltség viselése vagy az ítélet előzetes végrehajthatósága felől, habár annak helye lett volna, nem rendelkezett”. A régi Pp. 225. § (6) bekezdése pedig ilyen esetben lehetővé teszi az ítélet kiegészítését hivatalból is. A törvényjavaslat indokolása szerint a régi Pp. 224–225. §-a az ítélet kijavítását és kiegészítését szabályozza, annak kiigazítása felől azonban külön rendelkezést nem tartalmaz. Az ítélet olyan utólagos helyesbítéséhez ugyanis, amely sem a kijavítás, sem a kiegészítés fogalma alá nem vonható, rendszerint nem fűződik olyan számottevő érdek, amely külön perjogi szabályozást tenne szükségessé.
[24] A Pp. lényegében változatlan tartalommal és szövegezéssel veszi át a régi Pp.-ben írt szabályokat. A határozatok kijavításáról a Pp. 352–353. §-ai, a határozatok kiegészítéséről a 355–356. §-ai rendelkeznek.
[25] A Pp. 352. § (1) bekezdése kimondja, hogy „[h]a a határozat névcserét, hibás névírást, szám- vagy számítási hibát, illetve más hasonló elírást tartalmaz, a bíróság azt kérelemre vagy hivatalból bármikor kijavíthatja”. A Pp. 353. §-a értelmében az elsőfokú bíróság határozatát a fellebbezést érdemben elbíráló határozatában a másodfokú bíróság is kijavíthatja. A polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat indokolása szerint „[a] kijavítás a bírósági határozatban megjelenő technikai jellegű – nyilvánvaló – hibák orvoslására szolgál, a határozat rendelkező része és indokolása közti összhang megteremtése érdekében. Nem alkalmazható a bíróság ténybeli tévedésének korrigálására, a bíróság a kijavítással nem változtathat az eredeti ítélete érdemén. A kijavítás új szabályozása alapvetően fenntartja a korábbi eljárásjogi szabályokat, az orvosolható hibák körének meghatározásával, a kérelemre és hivatalból történő eljárással, a halasztó hatály megtagadásával, a felek szükség esetén való meghallgatásával, a korlátozott jogorvoslati lehetőséggel, és az ügyviteli részletszabályokkal”.
[26] A Pp. 355. § (1) bekezdése értelmében „[a] bíróság az ítéletet kérelemre kiegészítheti, ha abban nem határozott valamely kereseti kérelemről vagy annak valamely része felől, továbbá – habár annak helye lett volna – a perköltség viseléséről vagy az ítélet előzetes végrehajthatósága felől”. A Pp. 355. § (2) bekezdése alapján, ha a bíróság az ítéletben nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében hivatalból kötelező, a mulasztást a hiányosság észlelését követően haladéktalanul pótolja. A törvényjavaslat indokolása szerint „[a] kiegészítés alapja a bíróság hiányos döntése, elsődlegesen arra az esetre, ha a határozat nem felel meg a teljesség követelményének, vagy a bíróság nem rendelkezett egyéb – járulékos vagy jogszabályi rendelkezés alapján hivatalból kötelező – körben. A kiegészítés jogintézménye a hiányos elbírálást hivatott pótolni az el nem bírált kérdések utólagos eldöntésével, amelyre sor kerülhet a határozat jogerőre emelkedése előtt és után egyaránt”.
IV.
[27] A Kúria megvizsgálta – a tartalmában változatlan jogi szabályozáshoz kapcsolódó – korábbi felsőbírósági gyakorlatot. Az 1893. évi XVIII. törvénycikk rendelkezései alapján a bíróság kimondta, hogy „[a] bíróság részéről a tárgyaláson kihirdetett saját ítéletnek oly irányban történt utólagos kiigazítása, mely a rendelkező részben bizonyos irányban kimondott marasztalási kötelezettség teljesítésének felmentését eredményezte, nem eshetik a 122. §-ban megengedett kijavítások közé” (K. 1896. dec. 22. 1. G. 330. F. H. 138.). Kimondta azt is, hogy „[a]z ítéletben megállapított marasztalási összeg csak abban az esetben tekinthető olyan nyilvánvaló hibának, amelynek az utólagos kijavítását a § megengedi, ha a marasztalásnak a rendelkező részbe foglalt összege az ítélet erre vonatkozó indokolásában felhozott vagy felhívott számadatokkal ellentétben áll” (Sz. 1901. jan. 29. H. 15. T.V. 672.). Továbbá: „[h]a az ítéleti indokolás tartalmából kivehetőleg a keresetével elutasított felperes tartozik az alperes költségeit megfizetni, de a fellebbezési bíróság ítéletének rendelkező része az alperest marasztalja a felperes költségeiben, a felülvizsgálati bíróság a rendelkező részbe becsúszott tollhibát a S. E. 123. §-a értelmében hivatalból kijavítja, habár csak a felperes élt felülvizsgálattal” (1914. márc. 26. G. 414/1913. Pdt.I.21.).
[28] A Legfelsőbb Bíróság a régi Pp. 224. §-át értelmezve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kijavítás intézménye a határozatban meglévő olyan hibák orvoslására szolgál, amelyek nem az érdemi döntésből erednek (Legfelsőbb Bíróság Pf.25.144/2001/16., Pf.25.310/2002/17., Pfv.20.091/2006/9., Pf.24.616/2007/2.), vagyis a téves ténybeli vagy jogi álláspontot tartalmazó, tehát megalapozatlan vagy törvénysértő jogerős határozatok orvoslása nem kijavítással, hanem a határozat elleni rendes vagy rendkívüli jogorvoslatokkal lehetséges [Legfelsőbb Bíróság M. törv. 10 187/1974. (megjelent: BH 1975.438. számon), Mfv.10.368/1997. (megjelent: BH 1998.455. számon), Pf.27.023/2001/4., Pf.25.144/2001/16., Kpkf.35.410/2001/2., Kpkf.39.896/2002/2.].
[29] A kijavítással a döntés érdemi része nem változik, nem módosul, a kijavítás a határozat meghozatala vagy írásba foglalása során bekövetkezett technikai jellegű hibák kiküszöbölésére szolgál (Legfelsőbb Bíróság Pf.24.620/2002/2.), ehhez képest a határozatot az ügy érdemében megváltoztató kijavító végzés törvénysértő [Legfelsőbb Bíróság M.törv.10.378/1975. (megjelent: BH 1976.561. számon), M.törv.10.128/1992. (megjelent: BH 1992.614., BH 1993.129. számon)], és a kijavítás sem eredményezheti a kijavítani kért jogerős határozat hatályon kívül helyezését (Legfelsőbb Bíróság Pf.24.810/2009/2.).
[30] A Legfelsőbb Bíróság a kijavítás tárgyában való döntés során a kihirdetett és a felek számára kézbesített határozatot, illetve a határozat indokolását és rendelkező részét, esetenként a döntés alapjául szolgáló okiratokat vizsgálta annak eldöntése érdekében, hogy mi volt a bíróság döntésének valós tartalma, ehhez képest történt-e elírás vagy számítási hiba. Számos esetben állapította meg a határozat rendelkező részének és indokolásának egybevetése alapján, hogy a rendelkező rész kijavításra szorult, mert az indokolással nem állt összhangban [Legfelsőbb Bíróság Gf.31.332/1981. (megjelent: BH 1983.462. számon), Pf.26.589/2000/5., Gf.31.422/2000/3., Pf.24.771/2003/2., Gf.30.399/2004/15., Gf.30.538/2007/2., Pf.24.759/2009/3., Pf.24.801/2009/2., Gf.30.410/2009/4.]. Ugyancsak előfordult, amikor a kihirdetett ítélet és a felek számára kézbesített ítélet eltérése volt a kijavítás alapja [Legfelsőbb Bíróság Kfv.35.175/2001/17., Kfv.35.637/2011/5.], ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése szerint nincs helye az írásba foglalt határozat kijavításának abból az okból, hogy indokolása szó szerint nem egyezik meg a kihirdetésekor ismertetett indokokkal (Legfelsőbb Bíróság Kfv.37.137/2005/10.).
[31] A kijavítás körében a régi Pp. 225. § (1) bekezdését értelmezve a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a határozatot hozó bíróság kiegészítéssel a saját határozatának hibáját az esetben orvosolhatja, ha a határozat rendelkezései nem terjednek ki valamennyi eldöntendő kérdésre (Legfelsőbb Bíróság Pf.20.669/1998/8., Pf.24.913/2008/2., Pfv.21.637/2009/6.). Adott esetben kizárólag az ítélet rendelkező részének és indokolásának az egybevetése alapján lehet állást foglalni abban, hogy a bíróság döntése a tárgyi keresethalmazathoz tartozó valamennyi követelést (helyt adó vagy elutasító módon) valóban kimerítette, vagy a döntése egyes kereseti kérelmekre nem terjedt ki (Legfelsőbb Bíróság Pfv.20.649/2005/4., Gfv.30.557/2008/4.).
[32] A kiegészítés az eredeti határozat érdemén nem változtathat, azzal ellentétes rendelkezést nem, hanem csak a korábbi határozatot kiegészítő rendelkezést tartalmazhat (Legfelsőbb Bíróság Pf.24.810/2009/2.). Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a kiegészítő ítélet az ítélettel ellentétes rendelkezést tartalmaz, érdemben változtatva meg az ítélet rendelkező részében foglaltakat [Legfelsőbb Bíróság Gf.30.253/1990. (megjelent: BH 1991.80. számon)]. Ennek megfelelően a határozat kiegészítése iránti kérelem sem irányulhat a határozat megváltoztatására, illetve hatályon kívül helyezésére (Legfelsőbb Bíróság Pf.26.726/2001/2., Kfv.35.068/2002/5., Pf.24.594/2006/2., Pf.24.758/2008/2., Pf.24.520/2008/2., Pf.24.651/2009/2., Pf.24.978/2010/2., Pf.24.554/2010/2., Pf.25.016/2010/2., Pf.24.629/2011/2.).
[33] A határozat kiegészítése során ezért – akár hivatalból, akár kérelemre jár el a bíróság – nincs lehetőség a már jogerős ítélet indokolása egy részének felülvizsgálatára, nem vizsgálható, hogy a jogerős ítélet indokolása a jogszabályoknak megfelelő-e (Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.557/2008/4.); az ítélet indokolásának fogyatékosságai kiegészítéssel nem orvosolhatók, erre a fellebbezés, illetve a felülvizsgálat a megfelelő jogorvoslati eszköz (Legfelsőbb Bíróság Pf.20.669/1998/8., Pf.24.673/2007/2.); nemcsak arra nincs törvényes lehetősége a bíróságnak, hogy korábbi indokolása helyett kiegészítő végzésben új indokolását adja döntésének, hanem arra sincs, hogy az eredeti határozatban kifejtett indokolását további érvekkel egészítse ki (Legfelsőbb Bíróság Cgf.33.316/1999/9.).
V.
[34] A Kúria a kijavítás és a kiegészítés elhatárolásánál a régi Pp. alkalmazása körében abból indult ki, hogy kijavításnak „akkor van helye, ha a határozatban valamely rendelkezés leírása, számítása során történt hiba, amely adódhat akár az eljáró bíró vagy jegyző tevékenységéből, esetleg szövegszerkesztési hibából. Nem alkalmazhatóak azonban a kijavítás szabályai a határozathozatal során előforduló érdemi hibára, jogi vagy tárgyi tévedésre” (Pkf.24.642/2015/2.). A kijavítás tehát „a nyilvánvaló, mérlegelést és bizonyítást nem igénylő elírások kijavítására ad lehetőséget” (Pkf.24.847/2014/6.), a határozat rendelkező része és indokolása közötti elírásból, szövegszerkesztési hibából eredő eltérés, ellentmondás feloldására, a határozat egyes részei közti összhang megteremtésére szolgál (Gf.30.004/2024/2., Indokolás [15]; Gpkf.30.363/2023/2.; Gf.30.029/2022/2., Indokolás [19]). A kijavítás tehát a bíróság határozatában tapasztalható olyan adminisztratív hibák korrigálásának eszköze, amelyek téves volta nem az érdemi döntésből ered {Mpk.10.560/2018/3., Indokolás [27]}. A kijavítás nem szolgálhat a bíróság ténybeli tévedésének, téves jogalkalmazásának korrigálására, és nem vezethet a kijavított határozatban foglalt döntés megváltoztatására (Pfv.20.765/2016/6., Indokolás [24]; Gpkf.30.363/2023/2., Indokolás [12]; Gf.30.004/2024/2., Indokolás [15]); a határozatot érdemben megváltoztató kijavító végzés törvénysértő (Pfv.20.765/2016/6., Indokolás [24]; Mpk.10.560/2018/3., Indokolás [27]; Pfv.21.175/2021/8., Indokolás [22]).
[35] A Kúria a régi Pp. 225. § (1) bekezdését alkalmazva kimondta, hogy az ítélet kiegészítésének célja egy elmulasztott döntés pótlása abban az esetben, ha a bíróság valamely kérelemről nem döntött (Gf.30.498/2021/2., Indokolás [11]; Pf.24.821/2022/2., Indokolás [8]; Pf.24.602/2022/2., Indokolás [3]–[4]; Pkf.24.774/2023/5., Indokolás [13]; Gpkf.30.363/2023/2., Indokolás [14]); nem vehető igénybe egy meglévő rendelkezés megváltoztatására vagy a hiányzó indokolás pótlására, és az indokolás téves vagy hiányos volta pedig kiegészítéssel nem orvosolható (Pkf.24.774/2023/5., Indokolás [13]), mivel a kiegészítés nem a jogerős határozat elleni újabb jogorvoslat, ezáltal nem irányulhat egy meglévő ítéleti rendelkezés megváltoztatására, a bíróság a kiegészítéssel nem változtathat az eredeti határozat érdemén (Kfv.35.533/2015/6.; Gpkf.30.363/2023/2., Indokolás [14]).
[36] A Kúria a hatályos perrendtartás alkalmazása körében a Pp. 352. §-át értelmezve megerősítette a korábbi gyakorlatát és kimondta, hogy „a kijavítás lehetősége a bírósági munkával elkerülhetetlenül együtt járó adminisztrációs jellegű hibák orvoslására szolgál, nem alkalmazható a bíróság ténybeli tévedésének korrigálására, a bíróság kijavítással nem változtathat az eredeti ítélete érdemén” (Kfv.37.919/2022/7., Indokolás [10]; Pf.24.713/2022/2., Indokolás [14]; Kfv.37.237/2023/6., Indokolás [18]; Kfv.37.338/2023/8., Indokolás [35]), ezért a kijavító határozattal nem lehet a határozatot érdemben megváltoztatni, az esetlegesen jogszabálysértő ítéletet korrigálni (Pf.24.713/2022/2., Indokolás [14]; Kfv.37.919/2022/7., Indokolás [10]; Pf.24.600/2024/2., Indokolás [14]).
[37] A Kúria ehhez kapcsolódóan rámutatott arra is, hogy az indokolás és a rendelkező rész ellentmondásainak a kiküszöbölésére nem a kiegészítés, hanem a kijavítás szolgál (Pf.24.747/2021/2., Indokolás [16]), így az ítélet kijavításának van helye, ha a keresetnek helyt adó rendelkező résszel és érdemi indokolással szemben a bíróság ítélete indokolásában azt rögzíti, hogy a kereset nem megalapozott (Kfv.37.338/2023/8., Indokolás [36]). A Kúria lehetőséget látott a kijavításra az ún. kisítélet és az írásba foglalt ítélet rendelkező részének eltérése (Kfv.37.294/2023/2.), illetve a kihirdetett ítélet és az írásba foglalt ítélet rendelkező részének eltérése (Kfv.35.640/2021/2.) esetén.
[38] Az előzőekben ismertetett határozatokkal szemben a referenciahatározat indokolásában kifejtett jogértelmezés kizárja a Pp. 352. § (1) bekezdésében szabályozott kijavítás alkalmazhatóságát azokban az esetekben, amikor kétséget kizáróan megállapítható, hogy a bíróság meghozta a szükséges döntést, de ennek megfelelő kifejezése adminisztratív okból kimaradt a határozatának rendelkező részéből. Ebben az ügyben az elsőfokú bíróság által a peres felek előtt kihirdetett ítélet (az ún. kisítélet) hiánytalan volt, de a felekkel kézbesítés útján közölt, írásba foglalt ítélet rendelkező része csak a perorvoslat kizártságáról való tájékoztatást tartalmazta. Az elsőfokú bíróság a hibát kijavító végzéssel orvosolta, és abban rögzítette az írásba foglalt ítéletből – állítása szerint – informatikai hiba folytán kimaradt, a kisítéletben szereplő rendelkezéseket. A Kúria az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Kimondta, hogy ha a „kisítélet” és a feleknek megküldött ítélet szövegezésében eltérő, az olyan súlyú eljárási hiba, ami a jogerős ítélet felülvizsgálatát nem teszi lehetővé. A rendelkező rész kijavításával csak a törvényben szabályozott elírások korrekciója végezhető el, az érdemi tartalom hiánya ilyen módon nem pótolható.
[39] A Kúria a referenciahatározatban kifejtettekkel szemben a Pp. 355. §-a alkalmazása körében megerősítette, hogy „az ítélet kiegészítésének célja a Pp. 341. § (1) bekezdésének megfelelően a határozat teljessé tétele abban az esetben, ha a bíróság valamely kérelemről nem rendelkezett” (Pf.24.565/2025/2., Indokolás [13]), a bíróság a kiegészítéssel nem változtathat az eredeti határozat érdemén (Pf.24.770/2023/2., Indokolás [6]; Pf.24.691/2024/2., Indokolás [19]), és önmagában az a körülmény, hogy a kiegészítést kérő fél a bíróság döntésével vagy annak indokolásával nem ért egyet, nem ad alapot az ítélet kiegészítésére” (Pf.24.691/2024/2., Indokolás [19]).
[40] A Kúria Mpkf.10.143/2021/5. számú határozata indokolásában ([26] bekezdés) a Pp. alkalmazása körében fenntartotta a régi Pp. 225. § (1) bekezdése tárgyában kialakult gyakorlatot (Pf.24.795/2021/2., Gf.30.498/2021/2.) és kimondta, hogy a végzés kiegészítésével a rendelkező rész hiányossága pótolható, kizárólag az indokolás tekintetében a végzés kiegészítése nem kérhető. A végzés indokolásának esetleges téves vagy hiányos volta nem alapozza meg annak kiegészítését.
VI.
[41] A Kúria kiemeli: az 1893 óta lényegében változatlan jogi szabályozás alapján kialakult bírói gyakorlat abból indul ki annak megítélése során, hogy a határozat kijavításának vagy kiegészítésének van-e helye, hogy a bíróság döntött-e az adott kérdésben. Amennyiben az ügy irataiból az állapítható meg, hogy a bíróság minden olyan kérdésben meghozta a döntését, amelyről rendelkeznie kellett, akkor – ha a teljeskörűen írásba foglalt határozat ezt a döntést hiányosan vagy tévesen tartalmazza – a határozat kijavításának, ha viszont maga a döntés maradt el, a határozat kiegészítésének van helye.
[42] A Kúria jogértelmezése szerint, ha a bíróság a Pp. 351. § (1) bekezdése alapján kihirdette a határozatát, és ez a döntése – a szóbeli és az írásbeli indokolásból kitűnően – kiterjedt az érintett jogkérdésre, de az erre vonatkozó rendelkezés a teljeskörűen írásba foglalt határozatból vagy a határozat kiadmányaiból hiányzik, – mivel a bíróság az adott kérdésben kétséget kizáróan döntött – a határozat kiegészítésének nincs helye, ez a hiba adott esetben a határozat kijavításával orvosolható.
[43] Abban az esetben viszont, ha a bíróság a határozatát tárgyaláson kívül hozza, így annak kihirdetésére nem kerül sor, az ítélet teljességének megítélése során alapvetően az ítélet indokolásából lehet megállapítani, hogy a bíróság döntött-e a Pp. 341. § (1) bekezdése körében valamennyi jogkérdésről. Ha a bíróság ítéletének indokolásából kétséget kizáróan megállapítható, hogy meghozta a szükséges döntést, akkor a rendelkező rész kijavításával lehet orvosolni azt a hibát, hogy az írásba foglalt határozat a bíróság döntését hiányosan tartalmazza.
[44] Ugyancsak a rendelkező rész és az indokolás összevetésével kell eldönteni, hogy a rendelkező rész valamely általános megfogalmazású megállapítása (a bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasítja; az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja stb.) kiterjed-e minden eldöntendő kérdésre, vagy kizárólag a bíróság által ténylegesen vizsgált kérelmek tekintetében hozott döntésre utal, és ezért az ítélet kiegészítésének van helye (vö. Pf.24.565/2025/2., Indokolás [14]). Az indokolásban a felek kérelmeire és beadványaira való konkrét utalás folytán az ügy egyéb iratainak ugyancsak jelentősége lehet, akár abban a kérdésben, hogy a bíróság döntése valóban valamennyi eldöntendő kérdésre kiterjedt-e, akár abban a kérdésben, hogy az indokok rögzítése során kijavítás körében orvosolható hiba történt-e.
[45] A Kúria kiemeli, hogy abban az esetben viszont, ha a bíróság a rendelkező részben – a Pp. 350. § (3) bekezdése alapján kihirdetett határozattal egyezően – kifejezetten rendelkezett valamely kérelemről, de annak indokait a határozat indokolása nem vagy hiányosan tünteti fel, sem a határozat kiegészítésének (mivel a bíróság meghozta a döntést), sem a kijavításának (kivéve, ha a kihirdetés során a döntés indokai szóban elhangzottak) nincs helye. Ilyenkor legfeljebb az indokolási kötelezettség [Pp. 346. § (4)–(5) bekezdés] megsértése miatt az érdemi döntéssel szemben perorvoslatnak lehet helye.
VII.
[46] Mindezekre tekintettel a Kúria a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, 32. § (1) bekezdés b) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 40. § (1) és (2) bekezdései alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[47] A Kúria a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi. A jogegységi határozat a bíróságokra – az indítványozó tanács kivételével – a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
Budapest, 2025. december 1.
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. előadó bíró, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zs. András s.k. bíró, Dr. Bartkó Levente s.k. bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, Dr. Cseh Attila s.k. bíró, Dr. Darák Péter s.k. bíró, Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró, Dr. Harangozó Attila s.k. bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, Dr. Kovács András s.k. bíró, Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró, Dr. Puskás Péter s.k. bíró, Dr. Remes Gábor s.k. bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró