IV.
C-903/24 - Zmarka ügyben 2026. június 11-én hozott ítélet
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal nem ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amelynek értelmében, ha a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött kölcsönszerződést semmisnek nyilvánították azzal az indokkal, hogy e szerződés az abban szereplő tisztességtelen feltételek elhagyása után nem maradhat fenn, ezen eladót vagy szolgáltatót csak attól az időponttól lehet arra kötelezni, hogy e fogyasztó részére az említett szerződés teljesítéseként az említett fogyasztó által jogalap nélkül megfizetett összeg után törvényes késedelmi kamatot fizessen, amikor az említett eladót vagy szolgáltatót olyan peren kívüli iratról vagy eljárási iratról értesítették, amely tartalmazza a visszatéríteni kért pontos összeget.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének, valamint a tényleges érvényesülés elvének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet két fogyasztó, DJ és PJ, valamint egy Lengyelországban letelepedett bank, a Santander Bank Polska S.A. (a továbbiakban: SBP) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya többek között a kölcsönszerződésben szereplő tisztességtelen feltételek miatt semmisnek nyilvánított kölcsönszerződés végrehajtása keretében az SBP részére kifizetett összegek után járó törvényes késedelmi kamatok megfizetése.
Az alapeljárás
9 2008. szeptember 26‑án DJ és PJ svájci frankban nyilvántartott, 348 hónap futamidejű hitelszerződést kötött az SBP‑vel, amelynek értelmében ez utóbbi 50 000 lengyel złoty (PLN) (hozzávetőleg 11 500 euró) összegű kölcsönt nyújtott nekik (a továbbiakban: szóban forgó szerződés). E szerződés feltételei szerint e kölcsön havi törlesztőrészleteit lengyel złotyban kellett megfizetni azt követően, hogy azokat a svájci frank eladási árfolyama alapján a banknál a törlesztés időpontjában hatályos árfolyamtáblázatnak megfelelően átváltották (a továbbiakban: átváltási feltételek).
10 2008. október 3. és 2022. július 12. között DJ és PJ a szóban forgó szerződés teljesítéseként 54 290,71 PLN (hozzávetőleg 12 500 euró) összeget fizetett az SBP‑nek.
11 2022. július 25‑én az SBP‑vel közölték DJ és PJ panaszát, amelyben azt állították, hogy a szóban forgó szerződés az abban szereplő tisztességtelen feltételek miatt érvénytelen. Következésképpen DJ és PJ felszólította az SBP‑t, hogy 30 napon belül térítse vissza számukra „az [e szerződés] alapján nyújtott összes tőke‑ és kamatfizetésnek megfelelő összeget”.
12 2022. november 18‑án DJ és PJ keresetet indított a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország), a kérdést előterjesztő bíróság előtt annak érdekében, hogy e bíróság állapítsa meg a szóban forgó szerződés semmisségét az átváltási feltételek tisztességtelen jellege alapján, és kötelezze az SBP‑t az e szerződés teljesítéseként fizetett havi törlesztőrészleteknek megfelelő 54 290,71 PLN (hozzávetőleg 12 500 euró) 2022. augusztus 17‑től a kifizetés időpontjáig számított törvényes késedelmi kamatokkal növelt összegének a megfizetésére.
13 A kérdést előterjesztő bíróság előtt az SBP azt állította, hogy a szóban forgó szerződés érvényes, mivel nem tartalmaz tisztességtelen feltételeket, és a kereset elutasítását kérte.
14 2024. július 25‑én az SBP e bíróság előtt beszámítási kifogást emelt a DJ és PJ részére folyósított kölcsön tőkeösszegének megfelelő, 50 000 PLN (hozzávetőleg 11 500 euró) összegű követelése és az általuk az említett bíróság előtt hivatkozott követelés között, amelyet követően DJ és PJ 2024. november 6‑án visszavonta kérelmét az 50 000 PLN (hozzávetőleg 11 500 euró) összegre vonatkozó rész tekintetében, a kérelmet ezt meghaladó részében fenntartva.
15 2024. november 14‑én a kérdést előterjesztő bíróság részítéletet hozott, amelyben megállapította a szóban forgó szerződés semmisségét azzal az indokkal, hogy az átváltási feltételek tisztességtelenek, és e szerződés e feltételek nélkül nem maradhat fenn. 2024. november 29‑i végzésével e bíróság megszüntette az 50 000 PLN (hozzávetőleg 11 500 euró) összeg kifizetésére irányuló eljárást.
16 Az ezt meghaladó részben az említett bíróság úgy véli, hogy DJ és PJ 4290,71 PLN (hozzávetőleg 1000 euró) megfizetése iránti kérelme megalapozott. Ezzel szemben az SBP törvényes késedelmi kamatok megfizetésére való kötelezése iránti kérelmüket illetően a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy kétségei vannak azon időpont meghatározását illetően, amelytől kezdve e kamatokat számítani kell.
17 E bíróság arra keresi a választ, hogy az említett kamatokat a pert megelőző felszólításnak, vagyis a panasznak az SBP‑vel való közlésétől, vagy csak a keresetlevél bank részére történő kézbesítésétől kell‑e megítélni. E kérdés abból ered, hogy DJ és PJ a panaszban nem tüntette fel az SBP‑vel szemben hivatkozott követelés pontos összegét, holott ezt az összeget e keresetlevélben pontosan megjelölték. Így az említett bíróság arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e tekinteni, hogy a késedelmi kamatokat csak attól az időponttól kell számítani, amikor a fogyasztó a követelés kifizetésére irányuló, annak összegét pontosan feltüntető fizetési felszólítást intézett a szolgáltatóhoz.
18 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy bár a polgári törvénykönyv rendelkezései nem tartalmaznak formális követelményeket a felszólítás tartalmát illetően, a nemzeti ítélkezési gyakorlat és a jogirodalom rámutat arra, hogy ahhoz, hogy a késedelmi kamatfizetési kötelezettség megkezdődjön, annak tartalmaznia kell egy meghatározott összegű fizetési felszólítást.
19 E bíróság arra keresi a választ, hogy az ilyen követelmény a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a tényleges érvényesülés elvét megsértve nem jelent‑e olyan indokolatlan akadályt a fogyasztó számára, amely megakadályozná őt abban, hogy az állítólagosan neki járó késedelmi kamatokat érvényesítse. Ha ugyanis a fogyasztó nem jelöl meg pontos összeget a fizetési felszólításban, a fizetésre felszólított eladó vagy szolgáltató nem köteles törvényes késedelmi kamatot fizetni.
20 Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a nemzeti bíróságnak a tisztességtelen szerződési feltétel mellőzésére vonatkozó kötelezettsége főszabály szerint a jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítését vonja maga után. A visszafizetési kötelezettség teljes hiánya kétségessé tehetné azt a visszatartó hatást, amelyet a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdése kívánt fűzni a fogyasztók és az eladók vagy szolgáltatók között megkötött szerződésekben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapításához. Következésképpen a fogyasztónak a késedelmi kamat fizetése tekintetében fennálló jogainak a törvényes kamatlábra való korlátozása gyengítené a kártérítési hatást, és következésképpen a visszatartó hatást, mivel lényegében lehetővé tenné az eladó vagy szolgáltató számára, hogy figyelmen kívül hagyja a fogyasztó által küldött felszólítást, ha a fogyasztó által követelt pontos összeget nem tüntetik fel.
21 Így a kérdést előterjesztő bíróság szerint egyrészt úgy tekinthető, hogy a fogyasztóra nem vonatkozhat az a kötelezettség, hogy a késedelmi kamat felszámítása érdekében közölje az eladóval vagy szolgáltatóval a kért pontos összeget. Különösen, amennyiben a bank olyan szakosodott intézmény, amely a tevékenységeihez pénzügyi dokumentumokat és informatikai rendszereket használ, bármikor gyorsan és könnyen meg tudja határozni a fogyasztó által a kölcsön teljes futamideje vagy annak egy része alatt fizetett törlesztőrészletek összegét.
22 Másrészt észszerűnek és igazoltnak tekinthető a fogyasztó azon kötelezettsége, hogy pontosan számszerűsítse követelésének összegét ahhoz, hogy az eladó vagy szolgáltató köteles legyen késedelmi kamatot fizetni. Amennyiben ugyanis a fogyasztó megfizeti a kölcsön törlesztőrészleteit, ismeri a banknak kifizetett összegeket, és azokat bankszámlájának számlatörténetében ellenőrizheti, vagy kérheti a banktól a megfelelő igazolás kiállítását. A jelen ügyben DJ és PJ a panasz benyújtását követően egy héttel igazolást kapott a banktól a kölcsön addig visszafizetett valamennyi törlesztőrészletének összegéről, így megismételhették volna a panaszt, kiegészítve azt követelésük pontos összegével. Ráadásul DJ‑t és PJ‑t gondossági kötelezettség hatálya alá tartozó ügyvéd képviseli, amely kötelezettség megsértése az ügyfelei javára kártérítést eredményezhet.
23 E körülmények között a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
„Úgy kell‑e értelmezni a [93/13] irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a tényleges érvényesülés elvét, hogy azokkal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan bírósági értelmezése, amely szerint a bíróság csak attól a naptól kötelezheti az eladót vagy szolgáltatót, hogy fizessen a fogyasztónak törvényes késedelmi kamatot a tisztességtelen szerződési feltétel alapján jogalap nélkül nyújtott szolgáltatás összege után, amikor az eladó vagy szolgáltató részére kézbesítették azon konkrét összeget megjelölő fizetési felszólítást, amelynek visszafizetését a fogyasztó kéri?”
Az okafogyottságról
24 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság az uniós jog értelmezéséhez támpontokat nyújt a nemzeti bíróságnak, amelyek szükségesek az utóbbi által eldöntendő jogvita megoldásához (lásd: 1990. január 26‑i Falciola végzés, C‑286/88, EU:C:1990:33, 7. pont; 2024. július 29‑i LivaNova ítélet, C‑713/22, EU:C:2024:642, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 E tekintetben azonban emlékeztetni kell arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utalás indoka nem az általános vagy hipotetikus kérdésekről való véleménynyilvánítás, hanem az adott jogvita tényleges megoldásának szükségessége. Ezért, ha a feltett kérdés a jogvita megoldását illetően már nyilvánvalóan nem bír jelentőséggel, a Bíróságnak meg kell állapítania a kérelem okafogyottságát (2022. november 24‑i Banco Cetelem ítélet, C‑302/21, EU:C:2022:919, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Az EUMSZ 267. cikk szövegéből és rendszeréből egyaránt kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek keretében a nemzeti bíróságnak az előzetes döntést figyelembe vevő határozatot kell hoznia, így ha az alapeljárás okafogyottá vált, akkor a Bíróságnak azt kell megállapítania, hogy az ügyben már nem szükséges határozni (2022. november 24‑i Banco Cetelem ítélet, C‑302/21, EU:C:2022:919, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság 2025. november 4‑én megküldte a Bíróságnak a 2025. október 13‑i végzését, amelyben a polgári perrendtartásról szóló törvény alapeljárásra alkalmazandó változata 203. cikkének 4. §‑a értelmében elfogadhatatlannak nyilvánította az alapeljárás felpereseinek 2025. április 10‑i részleges elállását, amely a 2022. július 25. és 2023. február 9. közötti időszakra vonatkozó késedelmi kamatok megfizetésére vonatkozó kérelmük visszavonásából eredt. Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság, miután megállapította, hogy a felek nem kötöttek egyezséget, és az alapeljárás felpereseinek követelését semmilyen módon nem teljesítették, arra a következtetésre jutott, hogy a részleges elállás célja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem visszavonása volt, mivel ezt az elállást a társadalmi együttéléssel ellentétesnek és a törvény megkerülésére irányulónak kell minősíteni.
28 A kérdést előterjesztő bíróság – a Bíróság eljárási szabályzatának 101. cikke alapján 2025. november 12‑én hozzá intézett felvilágosításkérést követően – a Bíróság Hivatalához 2025. december 4‑én érkezett válaszában pontosította, hogy a 2025. október 13‑i végzéssel szemben nincs helye jogorvoslatnak, és ezért az jogerőre emelkedett. Ezenkívül e bíróság megerősítette, hogy a Bíróság válaszától függően az alapeljárás felperesei a 2022. július 25. és 2023. február 9. közötti időszak tekintetében késedelmi kamatot kaphatnak a követelésük összege után, annak ellenére, hogy ők már nem kívánják azt ezen időszakra vonatkozóan megkapni. Következésképpen a jelen ügy keretében az említett bíróság úgy véli, hogy érdemben meg kell vizsgálnia a hitelfelvevők arra irányuló kérelmét, hogy a banktól ezen időszakra törvényes késedelmi kamatot kapjanak, mivel a döntés e tekintetben a Bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó választól függ.
29 Így a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz szükséges a kérdést előterjesztő bíróság által elbírálandó jogvita megoldásához.
30 E körülmények között a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemről határozni kell.
A Bíróság hatásköréről
31 Az SBP és a portugál kormány arra hivatkozik, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálására, mivel azzal a kérdést előterjesztő bíróság lényegében a nemzeti jog értelmezését kéri a Bíróságtól.
32 Az SBP rámutat arra, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben felvetett kérdések nem teszik szükségessé a 93/13 irányelv értelmezését, amely nem szabályozza a szerződés érvénytelenségének következményeit. Az SBP hozzáteszi, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem vonatkozhat a lengyel jogalkotó által szabályozott területre. Így egyrészt, mivel e jogalkotó már szabályozta a felszólítás mechanizmusára és következésképpen a követelés esedékességére vonatkozó szabályokat, a Bíróság által az ügy érdemére vonatkozóan hozott határozat túlzott beavatkozást jelentene a lengyel jogrendbe. Másrészt a fogyasztónak minősülő hitelfelvevők és bármely más hitelfelvevő jogi helyzete közötti különbségtétel többek között az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 20. és 47. cikkének megsértéséhez vezetne.
33 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti egyértelmű feladatmegosztáson alapuló, az EUMSZ 267. cikkben előírt eljárás keretében kizárólag a nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel a nemzeti jogi rendelkezések értelmezésére és alkalmazására, míg a Bíróság a nemzeti bíróság által rendelkezésére bocsátott tények alapján kizárólag az európai uniós jogi rendelkezés értelmezéséről vagy érvényességéről foglalhat állást (lásd: 1978. március 16‑i Oehlschläger ítélet, 104/77, EU:C:1978:69, 4. pont; 2025. december 18‑i Jouxy és társai ítélet, C‑296/24–C‑307/24, EU:C:2025:999, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 A jelen ügyben az előterjesztett kérdés kifejezetten a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy összeegyeztethető‑e e rendelkezésekkel és ezen elvvel a késedelmi kamatok megítélésére vonatkozó nemzeti szabályozás azon ítélkezési gyakorlatbeli értelmezése, amely szerint, ha az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztóval kötött kölcsönszerződést az abban szereplő tisztességtelen feltételek miatt semmisítették meg, ezen eladót vagy szolgáltatót csak attól az időponttól lehet arra kötelezni, hogy a fogyasztó követelésének összege után törvényes késedelmi kamatot fizessen a fogyasztónak, ha a fogyasztó által vele közölt irat megjelöli azt a pontos összeget, amelynek visszafizetését kérik.
35 Az SBP és a portugál kormány állításával ellentétben a kérdést előterjesztő bíróság tehát egy uniós jogi aktus értelmezését kéri.
36 Ennélfogva a Bíróság feladata, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot minden olyan, az uniós jog értelmezésére vonatkozó szempontról, amely lehetővé teszi számára, hogy maga határozzon a nemzeti ítélkezési gyakorlat által értelmezett belső jogának az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről.
37 Következésképpen, mivel a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az uniós jog rendelkezéseinek és elveinek értelmezésére, hatáskörrel rendelkezik az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálására és a kérdést előterjesztő bíróság által elé terjesztett kérdés megválaszolására.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
38 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelvnek a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével ellentétes‑e a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amelynek értelmében a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött kölcsönszerződés amiatti semmisségét követően, hogy e szerződés nem maradhat fenn az abban foglalt tisztességtelen feltételek elhagyását követően, ezen eladót vagy szolgáltatót csak attól az időponttól lehet kötelezni arra, hogy a fogyasztó követelésének összege után törvényes késedelmi kamatot fizessen e fogyasztónak, amikor az említett fogyasztó közölte az említett eladóval vagy szolgáltatóval a megtéríteni kért pontos összeget feltüntető peren kívüli vagy eljárási iratot.
39 A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.
40 Ezenkívül figyelembe véve a fogyasztók védelméhez fűződő közérdek jellegét és fontosságát, akik az eladókhoz vagy szolgáltatókhoz képest hátrányos helyzetben vannak, ezen irányelv – amint a huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – arra kötelezi a tagállamokat, hogy megfelelő és hatékony eszközöket biztosítsanak annak érdekében, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását (2026. január 22‑i Herchoski ítélet, C‑902/24, EU:C:2026:42, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 Ennélfogva a nemzeti bíróság köteles figyelmen kívül hagyni az olyan tisztességtelen szerződési feltételt, amely jogalap nélkül kifizetettnek bizonyuló összegek fizetésére kötelez. Az ilyen kötelezettség főszabály szerint ugyanezen összegek tekintetében visszafizetési kötelezettséget von maga után, mivel az ilyen visszafizetési kötelezettség hiánya megkérdőjelezné azt a visszatartó hatást, amelyet az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdése kíván fűzni a fogyasztók és az eladók vagy szolgáltatók között megkötött szerződésekben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapításához (2026. január 22‑i Herchoski ítélet, C‑902/24, EU:C:2026:42, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 93/13 irányelv nem szabályozza kifejezetten az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésnek az abban foglalt tisztességtelen feltételek törlését követően is fennálló érvénytelenségéből eredő következményeket. Ennélfogva a tagállamok feladata meghatározni az ilyen megállapítás következményeit, azzal, hogy az általuk e tekintetben alkalmazott szabályoknak összeegyeztethetőknek kell lenniük az uniós joggal, és különösen az ezen irányelv által követett célokkal (2026. január 22‑i Herchoski ítélet, C‑902/24, EU:C:2026:42, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a tárgyra vonatkozó különös uniós szabályozás hiányában a 93/13 irányelvben előírt fogyasztóvédelem végrehajtásának részletes szabályai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak. E szabályok azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló belső jellegű esetekre vonatkozó szabályok (egyenértékűség elve), és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve) (2023. december 14‑i Getin Noble Bank [A visszatérítési igények elévülésének határideje] ítélet, C‑28/22, EU:C:2023:992, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 A tényleges érvényesülés elvét illetően – amely az előterjesztő bíróság kérdéseinek egyedüli tárgya – emlékeztetni kell arra, hogy minden olyan esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e az uniós jog alkalmazását, meg kell vizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helye, hogy hogyan zajlik az eljárás, és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt. Ebből a szempontból adott esetben azon elveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve, valamint az eljárás szabályos lefolytatásának elve (2026. január 22‑i Herchoski ítélet, C‑902/24, EU:C:2026:42, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Egyébiránt a Bíróság kifejtette, hogy a tagállamok azon kötelezettsége, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak tényleges érvényesülését, magában foglalja többek között a 93/13 irányelvből eredő jogok tekintetében a Charta 47. cikkében is rögzített hatékony bírói jogvédelem követelményét, amely többek között az ilyen jogokra alapított keresetekre vonatkozó eljárási szabályok megállapítását illetően is érvényes (2025. december 18‑i Soledil ítélet, C‑320/24, EU:C:2025:993, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a polgári törvénykönyv nem ír elő semmilyen követelményt azon összeg számszerűsítésére vonatkozó kötelezettséget illetően, amelynek visszafizetését a hitelező a felszólítás keretében kéri. Mindazonáltal a nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint az olyan hatások kiváltása érdekében, mint a késedelmi kamatokhoz való jog, e felszólításnak tartalmaznia kell egy pontos összeg megfizetése iránti kérelmet.
47 Így az eladót vagy szolgáltatót csak attól az időponttól lehet arra kötelezni, hogy a fogyasztó által a tisztességtelen szerződési feltétel alapján jogalap nélkül megfizetett összeg után törvényes késedelmi kamatot fizessen a fogyasztónak, amikor az ezen eladóval vagy szolgáltatóval olyan peren kívüli iratot vagy eljárási iratot közölt, amely meghatározza azt a pontos összeget, amelynek visszatérítését e fogyasztó kéri.
48 E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy az a követelmény, hogy a fogyasztónak peren kívüli vagy eljárási iratban meg kell jelölnie azt a pontos összeget, amelynek visszatérítését kéri, lehetővé teszi az eladó vagy szolgáltató mint adós számára, hogy megismerje a teljesítendő kötelezettség összegét, és értékelje annak megalapozottságát.
49 Másrészt a követelés pontos összegének a felszólítás szakaszában történő feltüntetése nem ró túlzott terhet a fogyasztóra, aki ismeri az eladónak vagy szolgáltatónak, a jelen esetben a banknak kifizetett összegeket, és adott esetben ellenőrizheti azokat a bankszámlájának számlatörténetében, vagy felkérheti ez utóbbit, hogy állítson ki számára igazolást a kölcsön már visszafizetett valamennyi törlesztőrészletének összegéről.
50 Következésképpen a jelen ítélet 43. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel az ilyen követelmény nem tekinthető úgy, mint amely a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi a 93/13 irányelv által a fogyasztók számára biztosított jogok gyakorlását.
51 Egyébiránt az a tény, hogy a jelen ügyben a fogyasztókat ügyvéd képviseli, nem befolyásolja a fenti elemzést. Az ilyen összeg feltüntetésének kötelezettségére vonatkozó, a késedelmi kamatok igénybevételéhez szükséges általános kérdést ugyanis az egyes ügyek konkrét körülményeitől elvonatkoztatva kell elbírálni (lásd ebben az értelemben: 2020. március 11‑i Lintner ítélet, C‑511/17, EU:C:2020:188, 40. pont).
52 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amelynek értelmében, ha a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött kölcsönszerződést semmisnek nyilvánították azzal az indokkal, hogy e szerződés az abban szereplő tisztességtelen feltételek elhagyása után nem maradhat fenn, ezen eladót vagy szolgáltatót csak attól az időponttól lehet arra kötelezni, hogy e fogyasztó részére az említett szerződés teljesítéseként az említett fogyasztó által jogalap nélkül megfizetett összeg után törvényes késedelmi kamatot fizessen, amikor az említett eladót vagy szolgáltatót olyan peren kívüli iratról vagy eljárási iratról értesítették, amely tartalmazza a visszatéríteni kért pontos összeget.