IV.
C-661/22. sz. ABC Projektai ügyben 2024. február 22-én hozott ítélet
A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének 3. pontját, valamint az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. szeptember 16‑i 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 2. pontját
a következőképpen kell értelmezni:
a pénzforgalmi intézmény abban álló tevékenysége, hogy pénzeszközöket fogad el a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjétől, anélkül hogy e pénzeszközöket azonnal fizetési megbízás kísérné, és így azok továbbra is rendelkezésre állnak az ezen intézmény által kezelt, a 2015/2366 irányelv 4. cikkének 12. pontja értelmében vett fizetési számlán, az ezen intézmény által nyújtott, a 2015/2366 irányelv 4. cikkének 3. pontja értelmében vett pénzforgalmi szolgáltatásnak, nem pedig a 2009/110 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett elektronikuspénz‑kibocsátási műveletnek minősül.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 337., 35. o.) 4. cikke 3. és 5. pontjának, valamint az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. szeptember 16‑i 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 267., 7. o.) 2. cikke 2. pontjának az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az „ABC Projektai” UAB, korábban „Bruc Bond” UAB (a továbbiakban: ABC Projektai) és a Lietuvos bankas (litván nemzeti bank, Litvánia) között a korábban az ABC Projektai részére kiadott pénzforgalmi intézményi engedély visszavonása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Az alapeljárás
21 Az ABC Projektai, a Bruc Bond jogutódja, 2016. október 13‑án engedélyt kapott a Lietuvos bankastól (litván nemzeti bank) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására.
22 Ennek alapján a következő pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására volt jogosult: fizetési műveletek, beleértve a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő pénzforgalmi szolgáltatójánál vagy más pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történő pénzátutalást; beszedések, ideértve az egyszeri beszedéseket is, és fizetési műveletek fizetési kártyával vagy hasonló készpénz‑helyettesítő fizetési eszközzel, illetve más eszközzel és/vagy átutalások teljesítése, ideértve a rendszeres átutalási megbízásokat és a készpénzátutalásokat.
23 A litván nemzeti bank 2020. április 16‑án tíz indokra hivatkozva visszavonta az ABC Projektai engedélyét, amelyek közül a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem csak egyet érint, nevezetesen azt, hogy az ABC Projektai úgy bocsátott ki elektronikus pénzt, hogy nem minősült elektronikuspénz‑kibocsátónak, és ezzel megsértette a Litván Köztársaságnak az elektronikus pénzről és az elektronikuspénz‑kibocsátó intézményekről szóló törvénye alapügy tényállására alkalmazandó változatának 5. cikkét.
24 A litván nemzeti bank szerint az ABC Projektai a fizetési műveletek teljesítéséhez szükségesnél hosszabb ideig tartotta vissza az ügyfelek pénzeszközeit. Úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy az ügyfelektől kapott pénzeszközöket a konkrét fizetési cél nélkül átvett fizetésekre fenntartott számlákon írják jóvá, és azokat több napig, sőt olykor több hónapig visszatartják, anélkül hogy a pénzeszközöket e fizetések címzettjeinek számláira átutalnák, de facto elektronikus pénzkibocsátásnak minősül.
25 E tekintetben a litván nemzeti bank Lietuvos banko Priežiūros tarnybos direktoriaus 2016 m. vasario 29 d. sprendimas Nr. 241‑53 (a Litván Nemzeti Bank felügyelőbizottsága elnökének 2016. február 16‑i, 241‑53. sz. határozata) által jóváhagyott Lietuvos banko Priežiūros tarnybos pozicija dėl mokėjimo sąskaitose laikomų lėšų (a Litván Nemzeti Bank felügyelőbizottságának a fizetési számlákon lévő pénzeszközökre vonatkozó álláspontja) alapján alakította ki álláspontját. Ebből, a litván nemzeti bank állítása szerint az Európai Bizottsággal egyeztetve elfogadott álláspontból az következik, hogy a pénzforgalmi intézmény csak akkor vehet át pénzeszközöket a nála nyitott fizetési számlára, ha azokhoz fizetési megbízás kapcsolódik, amelyet a fizetésekről szóló törvényben meghatározott határidőkön belül kell teljesíteni, és hogy a pénzforgalmi intézménynek megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik személyek által az ügyfél fizetési számlájára teljesített pénzeszközöket ne tartsák vissza a fizetések teljesítéséhez szükséges időtartamon túl. Abban az esetben, ha e követelményeket nem tartják tiszteletben, a pénzforgalmi intézmény fizetési számláján található pénzeszközöket betétnek, más visszafizetendő pénzeszközöknek vagy elektronikus pénznek kell tekinteni.
26 Az ABC Projektai a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság, Litvánia) előtt vitatta a pénzforgalmi intézményi engedélyének visszavonásáról szóló határozatot. Miután e bíróság elutasította a keresetet, az ABC Projektai felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismashoz (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága).
27 Az ABC Projektai azt állítja, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a jogot az elektronikuspénz‑kibocsátási feltételek értelmezése során, és hogy így e bíróság nem követte a 2019. január 16‑i Paysera LT ítéletből (C‑389/17, EU:C:2019:25) eredő iránymutatást. Ezen ítéletből az következik, hogy amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatást nem elektronikuspénz‑kibocsátó intézmény nyújtja, és annak nyújtása nem elektronikus szolgáltatások névértékének kibocsátására vagy visszatérítésére irányul, e pénzforgalmi szolgáltatás nem tekinthető elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó tevékenységnek.
28 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a fent említett ítélet 29. pontjából kitűnik, hogy az elektronikuspénz‑kibocsátás nem „spontán” tevékenység, hanem éppen ellenkezőleg, azzal a céllal történik, hogy lehetővé tegye az elektronikus pénz névértékének visszatérítését. Márpedig a jelen ügyben az ABC Projektai célja nem elektronikus pénz kibocsátása volt. Mivel azonban egyes ügyfelek nem jelölték meg az általuk teljesíteni kívánt fizetések rendeltetését, az azok teljesítéséhez szükséges pénzeszközöket az ABC Projektai a fizetési műveletek teljesítéséhez szükséges időszakon túl is visszatartotta, és azokat csak bizonyos idő elteltével térítették vissza az ügyfeleknek.
29 E bíróság pontosítja, hogy a Bíróság a fent említett ítéletben arról a kérdésről határozott, hogy az elektronikus szolgáltatásokat nyújtó intézmény által nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokat elektronikuspénz‑kibocsátáshoz kapcsolódó szolgáltatásoknak kell‑e tekinteni, anélkül azonban, hogy megvizsgálta volna, hogy mi különbözteti meg egymástól a pénzforgalmi intézmények és az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények tevékenységét.
30 E körülmények között a Lietuvos vyriausiasis administracinis (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Litvánia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
„A jelen ügyben szereplőkhöz hasonló olyan körülmények között, amelyekben valamely pénzforgalmi intézmény külön fizetési megbízás nélkül fogad pénzeszközöket abból a célból, hogy azokat ugyanazon a munkanapon vagy a következő munkanapon átutalja, és a pénzeszközök a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására vonatkozóan jogszabályban meghatározott határidőnél hosszabb ideig maradnak a pénzforgalmi intézménynek a fizetési műveletek teljesítésére szolgáló számláján, úgy kell‑e tekinteni, hogy a pénzforgalmi intézmény intézkedései:
a) a 2015/2366 irányelv 4. cikkének 3. pontjában meghatározott pénzforgalmi szolgáltatás vagy ezen irányelv 4. cikkének 5. pontjában meghatározott fizetési művelet részét képezik; vagy
b) 2009/110/EK irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott elektronikus pénz kibocsátásának minősülnek?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
31 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2015/2366 irányelv 4. cikkének 3. pontját és a 2009/110 irányelv 2. cikkének 2. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a pénzforgalmi intézmény abban álló tevékenysége, hogy pénzeszközöket vesz át a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjétől, anélkül hogy e pénzeszközöket azonnal fizetési megbízás kísérné, és így azok továbbra is rendelkezésre állnak az ezen intézmény által kezelt, a 2015/2366 irányelv 4. cikkének 12. pontja értelmében vett fizetési számlán, az ezen intézmény által nyújtott, a 2015/2366 irányelv 4. cikkének 3. pontja értelmében vett pénzforgalmi szolgáltatásnak, vagy a 2009/110 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett elektronikuspénz‑kibocsátási műveletnek minősül.
32 A 2015/2366 irányelv 4. cikkének 3. pontja úgy határozza meg a „pénzforgalmi szolgáltatás” fogalmát, hogy az az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt üzleti tevékenységek bármelyike. E melléklet értelmében e tevékenységek magukban foglalják többek között a fizetési számlára történő készpénzbefizetést és az onnan való készpénzfelvételt lehetővé tevő szolgáltatásokat, valamint a fizetési számla vezetéséhez szükséges összes tevékenységet, a fizetési műveletek teljesítését, amennyiben a pénzt a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője számára biztosított hitelkeretből fedezik, különösen a beszedéseket, ideértve az egyszeri beszedéseket is, és a fizetési kártyával vagy hasonló készpénz‑helyettesítő fizetési eszközzel, illetve más eszközzel végzett fizetési műveleteket, valamint átutalások teljesítését, a rendszeres átutalási megbízásokat is ideértve.
33 Az említett irányelv 4. cikkének 5. pontja szerint „fizetési művelet” alatt a fizető fél által vagy nevében vagy a kedvezményezett által kezdeményezett pénzbefizetést, ‑átutalást vagy ‑felvételt kell érteni, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől;
34 Ebből következik, hogy amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője pénzeszközöket bocsát a pénzforgalmi intézmény rendelkezésére, és e pénzeszközöket az utóbbi intézmény az ezen igénybe vevő nevében vezetett fizetési számlán jóváírja, e műveleteket főszabály szerint úgy kell tekinteni, hogy azok a 2015/2366 irányelv 4. cikkének 12. pontja értelmében vett fizetési számla kezeléséhez kapcsolódó műveletnek minősülnek, és így az irányelv 4. cikkének 3. pontja értelmében vett pénzforgalmi szolgáltatás részét képezik.
35 Márpedig e műveletek nem veszíthetik el e minősítésüket pusztán amiatt, hogy az említett fizetési számlán átvett pénzeszközöket nem kíséri ugyanazon a napon vagy az azt követő munkanapon fizetési megbízás.
36 Kétségtelen, hogy a 2015/2366 irányelv különböző kötelezettségeket ró a pénzforgalmi szolgáltatókra, többek között a fizetési megbízások teljesítésének határidejét vagy az alkalmazandó referencia‑időpontokat illetően. Közelebbről, a 2015/2366 irányelv 83. cikkének (1) bekezdésével összhangban a tagállamok előírják a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója számára annak biztosítását, hogy a fizetési megbízás ezen irányelv 78. cikkében meghatározott feltételek szerinti átvételét követően a fizetési művelet összege legkésőbb a következő munkanap végéig jóváírásra kerüljön a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának számláján, amely határidő a papíralapon kezdeményezett fizetési műveletek esetében további egy munkanappal meghosszabbítható. Azon értéknapot illetően, amelyen a fizetési művelet összegét jóváírják a kedvezményezett számláján, a 2015/2366 irányelv 87. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy ez az időpont ne legyen későbbi annál a munkanapnál, amelyen a fizetési művelet összege jóváírásra került a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának számláján.
37 Ezzel szemben ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem zárja ki, hogy a pénzeszközöket jövőbeli fizetési megbízások teljesítése céljából előre jóváírják egy fizetési számlán, beleértve a még konkrétan meg nem határozott fizetési megbízásokat is, és nem ír elő olyan határidőt, amelyen belül egy bizonyos összeg ilyen számlán történő jóváírását követően ezen összeget fizetési művelet céljára kell felhasználni.
38 Éppen ellenkezőleg, amint arra a főtanácsnok az indítványának 55. pontjában lényegében rámutatott, a 2015/2366 irányelv a pénzforgalmi szolgáltatások olyan eseteit említi, amelyek megfelelő teljesítéséhez a pénzeszközöknek a fizetési számlán való előzetes jóváírása szükséges, anélkül, hogy azokat fizetési megbízás kísérné.
39 Ezen irányelv 4. cikkének 23. pontja ugyanis kifejezetten rendelkezik a fizetési számláról történő beszedések teljesítéséről, amelyeket a kedvezményezett kezdeményez az utóbbinak a fizető fél által adott hozzájárulás alapján. Márpedig az ilyen fizetési művelet megfelelő teljesítése feltételezi az e művelethez szükséges pénzeszközöknek a fizető fél fizetési számláján való előzetes rendelkezésre állását.
40 Ezenkívül a 2015/2366 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a pénzforgalmi intézményeket, hogy az e rendelkezés a) és b) pontjában előírt módon védjenek meg minden olyan pénzeszközt, amelyet vagy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjétől vagy egy másik pénzforgalmi szolgáltatón keresztül a fizetési műveletek teljesítése céljából átvettek. Márpedig az ezen irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt, védelemre vonatkozó szabályok kifejezetten arra a helyzetre vonatkoznak, amikor e pénzeszközöket a pénzforgalmi intézmény még az átvételük napját követő munkanap végén birtokolja, és azokat még nem adták át a kedvezményezettnek, illetve nem utalták át más pénzforgalmi szolgáltatónak.
41 A 2015/2366 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése is megerősíti ezt az értelmezést. E rendelkezés ugyanis kifejezetten arra az esetre vonatkozik, amikor az igénybe vevő bizonyos pénzeszközeit jövőbeli fizetési műveletekhez kell felhasználni, ideértve azt az esetet is, amikor az ilyen pénzeszközök összege változó vagy előre nem határozható meg.
42 Ezenkívül az a körülmény, hogy ezen irányelv 18. cikkének (4) bekezdése bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi a pénzforgalmi intézmények számára, hogy kiegészítő jellegű hiteleket nyújtsanak, nehezen egyeztethető össze azzal a szigorú kötelezettséggel, hogy minden fizetési megbízáshoz a megfelelő összegek azon számlára történő átutalásának kell kapcsolódnia, ahonnan az érintett fizetési megbízást teljesíteni fogják.
43 Mindemellett pontosítani kell, hogy a pénzeszközök fizetési számlára történő átutalását mindig fizetési megbízások teljesítése céljából kell teljesíteni, függetlenül attól, hogy e megbízásokat már konkrétan meghatározták‑e, vagy sem. A 2015/2366 irányelv 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően ugyanis pénzforgalmi szolgáltatások közül egynek vagy többnek a nyújtásakor a pénzforgalmi intézmények csak olyan fizetési számlákat vezethetnek, amelyek kizárólag fizetési műveletekre használhatók.
44 Ezenkívül ezen irányelv 18. cikke (3) bekezdésének megfelelően a pénzforgalmi intézmények által a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőktől pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásának céljával átvett bárminemű pénzeszköz nem minősül sem a 2013/36 irányelv 9. cikkében meghatározott betétnek vagy egyéb visszafizetendő pénzeszköznek, sem pedig a 2009/110 irányelv 2. cikkének (2 meghatározott elektronikus pénznek. Hasonlóképpen, a 18. cikk (5) bekezdése értelmében a pénzforgalmi intézmények nem végezhetnek ilyen betétek vagy egyéb visszafizetendő pénzeszközök átvételére irányuló tevékenységet.
45 Ebből következik, hogy annak elkerülése érdekében, hogy a pénzeszközök átvételére irányuló cselekményeket betétek vagy egyéb visszafizetendő pénzeszközök átvételére irányuló tevékenységgé minősítsék át, azokat a számlákat, amelyeken e pénzeszközöket jóváírják, a 2015/2366 irányelv 4. cikke 12. pontjának megfelelően kizárólag fizetési műveletek teljesítésére kell használni.
46 Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló ügyleteknek a 2009/110 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett elektronikuspénz‑kibocsátássá való – a kérdést előterjesztő bíróság által kilátásba helyezett és a litván kormány által szorgalmazott – esetleges átminősítését illetően mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az e rendelkezés értelmében vett „elektronikus pénz” fogalmát az előbbi úgy határozza meg, mint amely a kibocsátóval szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt – ideértve a mágneses tárolást is – monetáris érték, amelyet pénzeszköz átvételével bocsátanak ki fizetési műveletek teljesítése céljából, és amelyet az elektronikuspénz‑kibocsátón kívül más természetes vagy jogi személy is elfogad. Ezenkívül az ezen irányelv 10. cikkében foglalt, e tekintetben előírt általános tilalomra tekintettel a pénzforgalmi intézmények nem bocsáthatnak ki elektronikus pénzt.
47 Márpedig, még ha a fizetési számlán történő jóváírás egyúttal a szolgáltatás igénybe vevőjének az érintett intézménnyel szembeni, pénzeszközök átadása ellenében létrejövő, pénzben kifejezett követelésének is minősül, az elektronikus pénz 2009/110 irányelv 2. cikkének 2. pontjában szereplő fenti meghatározásából az következik, hogy az elektronikuspénz‑kibocsátás többek között abban különbözik a fizetési számlán történő puszta jóváírástól, hogy mielőtt az elektronikus pénzt ilyen kifizetésre felhasználnák, azt elektronikus formában „tárolni” kell, ami azt jelenti, hogy azt előzetesen ki kell bocsátani, vagyis az átvett pénzeszközöktől elkülönült pénzeszközzé átváltani, és annak fizetőeszközként történő használatát az elektronikuspénz‑kibocsátótól eltérő természetes vagy jogi személynek el kell fogadnia.
48 Amint azt a főtanácsnok indítványának 66–69. pontjában hangsúlyozta, ahhoz, hogy valamely tevékenység az ezen irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett „elektronikus pénz” kibocsátásának minősüljön, legalább az szükséges, hogy az igénybe vevő és az elektronikuspénz‑kibocsátó között olyan szerződéses megállapodás álljon fenn, amely szerint e felek kifejezetten megállapodnak abban, hogy e kibocsátó az igénybe vevő által rendelkezésre bocsátott pénzeszközök monetáris értékének megfelelő külön pénzeszközt bocsát ki. Márpedig a pénzeszközök fizetési számlára történő átutalása és e fizetési számlán való tartása anélkül, hogy azonnal az e pénzeszközök értékének megfelelő fizetési műveletekre vonatkozó megbízást adnának, nem jelenti azt, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője kifejezetten vagy hallgatólagosan hozzájárult az elektronikuspénz‑kibocsátáshoz.
49 Az iratokból nem tűnik ki, hogy az ABC Projektai az általa átvett bizonyos pénzeszközöket olyan elektronikusan tárolt – a mágnesesen tárolt pénzt is magában foglaló – pénzzé alakította volna át, amelyet az azt önkéntesen elfogadó ügyfelek hálózata használhat. Ezzel szemben minden jel arra utal, hogy ezek a pénzeszközök fizetési számlákon elhelyezett és kizárólag az érintett igénybevevők fizetési megbízásainak teljesítésére felhasználható pénzeszközök voltak.
50 Továbbá az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban említett 2019. január 16‑i Paysera LT ítélet (C‑389/17, EU:C:2019:25) ebben az összefüggésben közvetlenül nem releváns. Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben ugyanis az alapeljárás felperese elektronikuspénz‑kibocsátó intézmény volt, és az alapeljárás az elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények szavatolótőkéjének kiszámítására vonatkozó szabályokra vonatkozott. Márpedig a jelen ügyben az alapeljárás felperese nem rendelkezik ilyen minőséggel, és úgy tűnik, hogy soha nem állt szándékában elektronikus pénz kibocsátása.
51 Végül és mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy az ABC Projektai megsértette a fizetési megbízások teljesítése kapcsán alkalmazandó bizonyos szabályozási követelményeket, vagy hogy megsértette az alapügyben szóban forgó fizetési számla kezelésére alkalmazandó szerződéses rendelkezéseket, az e szolgáltató által teljesített ügyletek nem minősülnek ennek következtében szükségszerűen a 2009/110 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett elektronikuspénz‑kibocsátásnak. Az ügyletnek a jelen ítélet 44. és 47. pontjában említett okok miatti átminősítésére is figyelemmel ugyanis bizonyos jogszabályi vagy szerződéses követelményeknek a pénzforgalmi szolgáltató általi megsértése kétségkívül megalapozhatja a felelősségét, de az ilyen szabálytalanságok önmagukban nem eredményezik azt, hogy a szóban forgó ügylet kikerül a 2015/2366 irányelv hatálya alól.
52 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/2366 irányelv 4. cikkének 3. pontját és a 2009/110 irányelv 2. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy a pénzforgalmi intézmény abban álló tevékenysége, hogy pénzeszközöket fogad el a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjétől, anélkül hogy e pénzeszközöket azonnal fizetési megbízás kísérné, és így azok továbbra is rendelkezésre állnak az ezen intézmény által kezelt, a 2015/2366 irányelv 4. cikkének 12. pontja értelmében vett fizetési számlán, az ezen intézmény által nyújtott, a 2015/2366 irányelv 4. cikkének 3. pontja értelmében vett pénzforgalmi szolgáltatásnak, nem pedig a 2009/110 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett elektronikuspénz‑kibocsátási műveletnek minősül.