IV.
C-409/23. sz. Riverty ügyben 2024. október 17-én hozott ítélet
A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
azon esetek kivételével, amelyekben a hitelező gazdasági előny megszerzése érdekében már a hitelmegállapodás megkötésekor arra számít, hogy a fogyasztó elmulasztja fizetési kötelezettségét, nem tartoznak az e rendelkezés értelmében vett „kamat” és „egyéb díjak” fogalma alá azok a késedelmi kamatok és peren kívüli behajtási költségek, amelyeket a fogyasztónak a hitelmegállapodás alapján őt terhelő fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése vagy nemteljesítése esetén kell megfizetnie, főszabály szerint függetlenül attól, hogy e kamatok és egyéb díjak jogszabályi vagy szerződéses eredetűek‑e, valamint attól, hogy adott esetben az említett szerződéses kamatok és egyéb díjak magasabbak‑e a törvény alapján fizetendőnél.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o.; HL 2010. L 199., 40. o.; HL 2011. L 234., 46. o.) 2. cikke (2) bekezdése f) pontjának és 3. cikke g) pontjának értelmezésére irányul.
2 E kérelem előterjesztésére a halasztott fizetési szolgáltatást nyújtó Arvato Finance BV (a továbbiakban: Arvato) jogutódjaként eljáró Riverty GmbH és MI, egy online vásárlás során e szolgáltatást választó fogyasztó között folyamatban lévő jogvita keretében került sor.
Az alapeljárás
13 A Riverty az Arvato jogutódja, amely AfterPay néven működött. Az AfterPay volt az azonos elnevezésű halasztott fizetési szolgáltatás nyújtója, amelyet online vásárlások során 1 euró összegű fizetési jutalék ellenében kínáltak.
14 Az Arvato által alkalmazott általános fizetési feltételek szerint az e szolgáltatás útján történő fizetés kiválasztása azt feltételezte, hogy az említett szolgáltatás igénybevételére irányuló kérelem elfogadását követően a kereskedő átruházza az AfterPay‑re az ügyfél által az interneten leadott megrendelést illetően fennálló tartozásával kapcsolatos jogokat. Ezen ügyfél a továbbiakban csak az AfterPay‑nek tudott díjaktól mentesen teljesíteni, és e célból olyan számlát kapott, amelyen a fizetendő összeg a megrendelés teljesítésétől elkülönítve szerepelt. A fizetést a számlázás időpontjától számított tizennégy napon belül kellett teljesíteni, kivéve, ha írásban más határidőben állapodtak meg.
15 Ha a fizetés az előírt határidőn belül nem történt meg, a tartozás azonnal esedékessé vált, anélkül hogy az említett ügyfélnek további felszólítást kellett volna küldeni. Ebben az esetben az Arvato fenntartotta magának a jogot arra, hogy az egyes fizetési felszólítások alkalmával növekvő összegű kezelési költségeket, a fizetendő összeg havi törvényes kamatait, valamint a kifizetés érdekében kezdeményezett peres vagy peren kívüli eljárások során felmerült minden észszerű költséget felszámítson. A peren kívüli behajtási költségek címén kiszámlázott minimális összeg 40 euró volt.
16 2019. február 27‑én vagy röviddel ezen időpont előtt MI fogyasztóként három terméket vásárolt az interneten, összesen 37,97 euró értékben (a továbbiakban: a termékek vételára). Ennek alkalmával fizetési módként az AfterPay szolgáltatást választotta.
17 Ugyanezen a napon az Arvato egy összegzést küldött az e fogyasztó által megadott e‑mail‑címre 38,97 euró összegben, amely a termékek vételárából és az 1 eurós fizetési jutalékból állt, és a fizetési határidőt 2019. március 13‑ban állapította meg. Az Arvato azt is jelezte, hogy az e határidőn belüli fizetés elmulasztása peren kívüli behajtási költségek címén 40 euró emelést vonna maga után, az alkalmazandó holland szabályozásnak megfelelően.
18 2019. március 15. és december 6. között az Arvato e‑mailben hat fizetési felszólítást küldött az említett fogyasztó részére. Ezen e‑mailek megjelölték a termékek vételárának megfizetésére vonatkozó kötelezettséget, és pontosították az e kötelezettség megszegéséből eredő kezelési költségeket, először 9,50 euró, majd 12,50 euró összegben. A 2019. december 6‑án küldött utolsó e‑mailben az Arvato felszólította ugyanezen fogyasztót, hogy fizesse meg a termékek vételárát az utolsó e‑mail kézhezvételétől számított tizenöt napon belül, azzal a feltétellel, hogy a fizetés elmulasztása esetén behajtási költségek címén további 40 eurót számláznak ki a fogyasztónak.
19 Az Arvato kérelemmel fordult a Kantonrechter te Arnhemhez (arnhemi körzeti bíróság, Hollandia), amelyben kérte, hogy a bíróság kötelezze MI‑t 80,20 euró megfizetésére, ebből 38,97 euró tekintetében 2020. október 9‑től számított törvényes kamatokkal növelve. Ezt követően az Arvato csökkentette a követelt összeget, mivel lemondott az 1 euró összegű jutalékról.
20 A nemzeti jognak megfelelően a Kantonrechter te Arnhem (arnhemi körzeti bíróság) több „előzetes kérdéssel” fordult a Hoge Raad der Nederlandenhez (Hollandia legfelsőbb bírósága), a kérdést előterjesztő bírósághoz. E kérdések között szerepelnek azok a kérdések, hogy a késedelmi kamatok, vagyis a hitel rendelkezésre bocsátásának díjától eltérő kamatok, valamint a hitelmegállapodás nemteljesítése esetén a fogyasztó által fizetendő, peren kívüli behajtási költségek a hitelezési költségek körébe tartoznak‑e, vagy az, hogy e kamatokat és egyéb díjakat figyelembe kell‑e venni annak értékeléséhez, hogy az érintett hitelmegállapodás olyan megállapodás‑e, „amelyek alapján a hitel mentes a kamattól és egyéb díjaktól”, vagy olyan megállapodás, amelyért a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében „kizárólag jelentéktelen összegű díjak[at kell fizetni]”, vagy pedig az, hogy az említett kérdések vizsgálata során figyelembe kell‑e venni e kamatok és egyéb díjak jogi vagy szerződéses jellegét, valamint azok törvényes mértékhez viszonyított összegét.
21 A kérdést előterjesztő bíróság azzal érvel, hogy „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontjában előírt fogalmát a polgári törvénykönyv 7. könyve 57. cikke (1) bekezdésének g) pontja és (2) bekezdése „a lehető leginkább szó szerint” ültette át a holland jogba. E bíróság szerint e törvénykönyv 7. könyve 58. cikke (2) bekezdésének e) pontja átveszi ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdése f) pontjának a „kamattól és egyéb díjaktól mentes” hitelmegállapodások, valamint azon szerződések kizárására vonatkozó szövegét, „amelyeknek értelmében a fogyasztónak három hónapon belül és kizárólag jelentéktelen összegű díjakkal kell a hitelt visszafizetnie”, ez utóbbi rendelkezés szerint.
22 A Kantonrechter te Arnhem (arnhemi körzeti bíróság) által hozzá intézett kérdések egy részére válaszolva a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az olyan szerződés, amelynek keretében fizetési határidőt kötöttek ki, hitelszerződésnek minősül, amennyiben megfelel az e minősítésre alkalmazandó nemzeti szabályozásban előírt feltételeknek, és hogy a polgári törvénykönyv 7. könyve 58. cikke (2) bekezdésének e) pontja értelmében vett „egyéb díjak” fogalmát az e törvénykönyv 7. könyve 57. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” fogalmával „összefüggésben” kell értelmezni.
23 Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy sem a 2008/48 irányelv, sem a Bíróságnak az ezen irányelvre vonatkozó ítélkezési gyakorlata nem teszi lehetővé azon kérdés megválaszolását, hogy a késedelmi kamatokat és a peren kívüli behajtási költségeket hitelköltségeknek kell‑e tekinteni, és hogy azokat figyelembe kell‑e venni annak meghatározása során, hogy az érintett megállapodás az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében vett „kamattól és egyéb díjaktól mentes” hitelmegállapodásnak vagy olyan hitelmegállapodásnak minősül‑e, amelyért „kizárólag jelentéktelen összegű díjak[at kell fizetni]”.
24 E tekintetben először is a nemzeti jogi hátteret illetően e bíróság pontosítja, hogy az alapügyben szóban forgó késedelmi kamatok és peren kívüli behajtási költségek a hitelezőnél a követelésének peren kívüli behajtása érdekében felmerült kamatokra és költségekre utalnak. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy amennyiben az adós olyan természetes személy, aki olyan célból jár el, amely kívül esik szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén, a polgári törvénykönyv előírja, hogy a peren kívüli behajtási költségek címén követelt kártérítés a főtartozás bizonyos százalékának felel meg, és nem lehet kevesebb 40 eurónál, de nem haladhatja meg a 6775 eurót.
25 E kérelemből az is kitűnik, hogy a 2008/48 irányelv hatálya alá tartozó hitelmegállapodások esetében a holland szabályozás megtiltja a hitelező számára, hogy a hitelért a törvény által megengedett maximális összeget meghaladó díjat követeljen, és kimondja, hogy e maximális díj magában foglalja a késedelmi kamatokat és a peren kívüli behajtási költségeket, következésképpen a hitelező nem követelhet kártérítést a bíróságon kívüli behajtási költségekért, amely azzal a hatással járna, hogy a hitel díja meghaladja az engedélyezett maximumot.
26 Másodszor, ami a 2008/48 irányelv releváns rendelkezéseit illeti, a kérdést előterjesztő bíróság ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdése l) pontjának, 10. cikke (2) bekezdése l) pontjának és II. mellékletének együttes olvasatából azt a következtetést vonja le, hogy a késedelmes fizetés esetén fizetendő költségeket, amelyek közé a jelen ügyben követelt késedelmi kamatok és peren kívüli behajtási költségek tartoznak, bele kell számítani „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségébe”, ahogyan az az említett irányelv 3. cikkének g) pontjában szerepel.
27 A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy noha ugyanezen irányelv 19. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy a szerződéses kötelezettség nemteljesítése esetén fizetendő költségeket nem kell figyelembe venni a teljeshiteldíj‑mutató (THM) kiszámításakor, ez nem jelenti azt, hogy e költségek nem tartozhatnak a hitel fogyasztó által viselt teljes költségébe.
28 Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az is megállapítható, hogy az említett költségek csak akkor foglalhatók bele a „hitel fogyasztó által viselt teljes költségébe”, ha a hitelnyújtás feltételei és a szerződéskötés egyéb körülményei alapján feltételezhető, hogy ugyanezen költségek felszámítása a hitelező üzleti modelljének részét képezi.
29 Ami a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontjában előírt kivételt illeti, e bíróság arra hivatkozik, hogy az értelmét vesztené, ha megállapítást nyerne, hogy az e rendelkezésben előírt kamatoknak és egyéb díjaknak magukban kell foglalniuk a nemfizetés esetén a törvény alapján fizetendő kamatokat és peren kívüli behajtási költségeket.
30 E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„(1) A késedelmi kamat és a peren kívüli költségek a [2008/48] irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének részét képezik‑e, és figyelembe kell‑e venni ezeket annak megítélésekor, hogy az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében vett olyan hitelmegállapodásokról van‑e szó, „amelyek alapján a hitel mentes a kamattól és egyéb díjaktól”, valamint amelyek értelmében „kizárólag jelentéktelen összegű díjakkal” kell a hitelt visszafizetni?
(2) Az első kérdésre adandó válasz szempontjából van‑e jelentősége annak, hogy a késedelmi kamatot és a peren kívüli behajtási költségeket jogszabály vagy a megállapodás szabályozza? Ha a megállapodásban rögzített késedelmi kamatról és peren kívüli behajtási költségekről van szó, van‑e jelentősége annak, hogy ezek a kamatok és költségek magasabbak, mint amennyit megállapodás nélkül, jogszabály alapján kellene fizetni?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Előzetes észrevételek
31 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a holland kormány észrevételeiből kitűnik, hogy a 2008/48 irányelvet a holland nemzeti jog az olyan hitelmegállapodásokra nézve tette alkalmazandóvá, amelyeknél a hitel teljes összege 200 eurónál alacsonyabb.
32 Fontos azt is megállapítani, hogy az előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolásához két szempontot kell megvizsgálni. Az első lényegében a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében vett „kamat” és „egyéb díjak” fogalmának értelmezésére, valamint arra a kérdésre vonatkozik, hogy ezen értelmezés szempontjából hasznos kritériumnak minősülnek‑e a hitelező által a hitelmegállapodás alapján fennálló fizetési kötelezettség nemteljesítése esetén követelt késedelmi kamatok és peren kívüli behajtási költségek jogszabályi vagy szerződéses eredete, és adott esetben azok összege. A második az ezen irányelv 3. cikkének g) pontjában szereplő, „a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége” fogalmának értelmezésére vonatkozik.
33 Ahogyan az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság összekapcsolja a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében vett „egyéb díjak” fogalmát és a „hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” az ezen irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett fogalmát, mivel e bíróság arra keres választ, hogy a késedelmi kamatok és a peren kívüli behajtási költségek egyaránt e fogalmak egyikének, illetve a másiknak minősülnek‑e.
34 Mindemellett a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja hozzájárul ezen irányelv hatályának körülhatárolásához, és esetlegesen feleslegessé teheti azon kérdés megválaszolását, hogy a késedelmi kamatok és a peren kívüli behajtási költségek az említett irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” fogalma körébe tartoznak‑e.
35 Következésképpen először is a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontját kell értelmezni, és ezen értelmezés szempontjából meg kell vizsgálni a késedelmi kamatok és díjak, valamint esetlegesen azok összege jogszabályi vagy szerződéses jellegének relevanciáját, majd ezt követően adott esetben meg kell vizsgálni a „hitel fogyasztó által viselt teljes költsége” ezen irányelv 3. cikkének g) pontja értelmében vett fogalmának terjedelmét.
Az első kérdés második részéről és a második kérdésről
36 Az első kérdés második részével és a második kérdéssel, amelyeket célszerű együttesen és elsőként vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azok a késedelmi kamatok és peren kívüli behajtási költségek, amelyeket a fogyasztónak a hitelmegállapodás alapján őt terhelő fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése vagy nemteljesítése esetén kell megfizetnie, az e rendelkezés értelmében vett „kamat” és „egyéb díjak” fogalma alá tartoznak. E bíróság arra is választ vár, hogy ezen értelmezés szempontjából releváns tényező‑e ezen kamatok és egyéb díjak jogszabályi vagy szerződéses eredete, valamint az, hogy adott esetben az említett kamatok és egyéb, szerződésen alapuló díjak magasabbak a törvény alapján fizetendőnél.
37 E tekintetben pontosítani kell, hogy amint azt a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, az alapügyben szóban forgó késedelmi kamatok és peren kívüli behajtási költségek késedelmi kamatoknak és díjaknak minősülnek.
38 A 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá „az olyan hitelmegállapodások, amelyek alapján a hitel mentes a kamattól és egyéb díjaktól”, valamint „az olyan hitelmegállapodások, amelyeknek értelmében a fogyasztónak három hónapon belül és kizárólag jelentéktelen összegű díjakkal kell a hitelt visszafizetnie”.
39 E rendelkezés, és különösen az abban szereplő „kamat” és „egyéb díjak” fogalmának értelmezéséhez az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nemcsak az említett rendelkezés szövegét, hanem azt a szövegkörnyezetet is figyelembe kell venni, amelybe illeszkedik, valamint azon jogi aktus céljait is, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2024. január 11‑i Inditex ítélet, C‑361/22, EU:C:2024:17, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 Ami először is a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdése f) pontjának szövegét illeti, meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés a „kamatra” és az „egyéb díjakra” való hivatkozásra szorítkozik, anélkül hogy meghatározná e fogalmakat, és anélkül, hogy az ezen irányelv összefüggésében is használt más fogalmakra utalna, többek között a „késedelmi díjak”, a „késedelmes fizetés esetén felmerülő költségek”, a „költségek”, a „jutalékok” vagy az „adók” fogalmára.
41 Márpedig a „kamat” fogalma szó szerinti értelmében egyszerre jelöli a befektetett vagy kölcsönadott tőke után felhalmozott vagy esedékes kamatokat, valamint a kompenzációs vagy késedelmi kamatokat, így több lehetséges jelentéssel bír.
42 Az „egyéb díjak” fogalma szintén olyan általános fogalomnak minősül, amely több kiadási kategóriát is magában foglalhat, így e fogalom tartalma attól függően változik, hogy milyen összefüggésben használják.
43 Mindemellett a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdése f) pontja különböző nyelvi változatainak összehasonlítása támpontokkal szolgál az e rendelkezés értelmében vett „kamat” és „egyéb díjak” fogalmának értelmezését illetően. Közelebbről, e változatok között szerepelnek olyanok, amelyek tömörebben kizárólag a kamatok vagy más díjak hiányára utalnak, mint például a német („zins‑ und gebührenfreie Kreditverträge”), a görög („symvaseis pistosis oi opoies einai atokes kai choris alles epivarynseis”), a francia („contrats de crédit sans intérêt et sans autres frais”), illetve a holland („kredietovereenkomsten zonder zonder zonmen en andere kosten”) nyelvi változat. Más nyelvi változatok, többek között a spanyol nyelvi változat („los contratos de crédito concedidos libre de intereses y sin ningún otro tipo de gastos”), az angol nyelvi változat („where the credit is granted free of interest and without any otherout”), a horvát nyelvi változat („ugovore o kreditu Prema kojima se kredit odobrava bez” i bez bilo kakvih drugih naknada), az olasz nyelvi változat („contratti di credito che non prevedono il pagamento di interessi o altre spese”) vagy a román nyelvi változat („contractele de credit în baza cărora creditul este acordat Fără dobândă și Fără alte costuri”) kifejezetten utal arra, hogy a hitelt kamat vagy egyéb díjak előírása nélkül nyújtják.
44 Ezen utóbbi változatok szövegéből kifejezetten kitűnik, hogy a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdése f) pontjának alkalmazhatóságát a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában előírt kamatok és egyéb díjak figyelembevételével kell vizsgálni. Márpedig a fizetési kötelezettség fogyasztó általi nemteljesítése és az ilyen esetleges nemteljesítés időtartama főszabály szerint ebben az időpontban nem látható előre. Következésképpen a késedelmi kamatok és díjak nem tartoznak a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében vett „kamatok” és „egyéb díjak” körébe, függetlenül attól, hogy e kamatok és díjak alkalmazását és mértékét jogszabály írja‑e elő, vagy arról a hitelmegállapodás rendelkezik‑e.
45 Ezt az értelmezést megerősíti az a szövegkörnyezet, amelybe e rendelkezés illeszkedik, valamint a 2008/48 irányelv által követett célok.
46 Így másodszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe az említett rendelkezés illeszkedik, meg kell jegyezni, hogy a 2008/48 irányelv 19. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően a késedelmi díjakat ki kell zárni a THM kiszámításából, mivel e számítás azon a feltételezésen alapul, hogy a hitelmegállapodás a megállapodásban szereplő időtartamig marad érvényes, és hogy mind a hitelező, mind a fogyasztó kötelezettségeit az e megállapodásban meghatározott feltételek mellett és határidőkön belül teljesíti. Ennélfogva ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdése f) pontjának értelmezéséhez e feltevésből kell kiindulni.
47 Harmadszor, a jelen ítélet 44. pontjában szereplő értelmezés megfelel a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdése f) pontja céljának, amely e cikk más rendelkezéseihez hasonlóan ezen irányelv hatályának körülhatárolására irányul. Márpedig, ha a késedelmi kamatokat és díjakat figyelembe kellene venni annak megállapítása érdekében, hogy valamely szerződés az említett irányelv hatálya alá tartozik‑e, az nagymértékben kiüresítené e rendelkezés lényegét és hatékony érvényesülését, mivel csak azokban az igen valószínűtlen esetekben lenne alkalmazandó, amelyekben a késedelem vagy a fizetés elmaradása semmilyen jogkövetkezményt nem vonna maga után a hitelfelvevő számára, azaz sem késedelmi kamatok, sem egyéb díjak felszámítását a fizetési kötelezettség nemteljesítése miatt.
48 A jelen ügyben az Arvato a termékek 37,97 euró vételárának kifizetését követeli, 2024. október 9‑től kezdődően a törvényes kamatokkal és 40 euró törvényes peren kívüli behajtási költséggel növelt összegben, amely összeg a holland szabályozásban előírt értékhatár alsó határán helyezkedik el. Az ilyen kamatok és díjak főszabály szerint nem tartoznak a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében vett „kamat” és „egyéb díjak” fogalma alá, azokat tehát nem kell figyelembe venni annak meghatározása során, hogy az érintett hitelmegállapodás ezen irányelv hatálya alá tartozik‑e.
49 A kérdést előterjesztő bíróság és a holland kormány mindazonáltal arra hivatkozik, hogy nem zárható ki, hogy az érintett szerződés megkötésének körülményei alapján feltételezhető, hogy a késedelmi díjak felszámíthatósága a hitelező üzleti modelljének részét képezi, amely helyzetben e díjakat figyelembe kell venni a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdése f) pontja alkalmazhatóságának vizsgálata során.
50 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/48 irányelv 22. cikkének (3) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az általuk ezen irányelv végrehajtása érdekében elfogadott rendelkezéseket a hitelmegállapodások szövege révén ne lehessen megkerülni (2019. szeptember 11‑i Lexitor ítélet, C‑383/18, EU:C:2019:702, 30. pont).
51 Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy valójában a hitelező nem kívánja‑e megkerülni a 2008/48 irányelvből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy már a hitelmegállapodás megkötésekor számít a fizetési kötelezettség fogyasztó általi elmulasztására, annak érdekében, hogy a késedelmi kamatok és díjak esedékességéből gazdasági előnyre tegyen szert. Ennek érdekében e bíróság feladata, hogy megvizsgálja az érintett szerződés megkötését kísérő összes körülményt és az egyéb releváns tényezőket, mint például a késedelmi kamatok és díjak jogszabályi vagy szerződéses eredetét, azok esedékességének határidejét, valamint az említett kamatok és díjak összegét.
52 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdés második részére és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy azon esetek kivételével, amelyekben a hitelező gazdasági előny megszerzése érdekében már a hitelmegállapodás megkötésekor arra számít, hogy a fogyasztó elmulasztja fizetési kötelezettségét, nem tartoznak az e rendelkezés értelmében vett „kamat” és „egyéb díjak” fogalma alá azok a késedelmi kamatok és peren kívüli behajtási költségek, amelyeket a fogyasztónak a hitelmegállapodás alapján őt terhelő fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése vagy nemteljesítése esetén kell megfizetnie, főszabály szerint függetlenül attól, hogy e kamatok és egyéb díjak jogszabályi vagy szerződéses eredetűek‑e, valamint attól, hogy adott esetben az említett szerződéses kamatok és egyéb díjak magasabbak‑e a törvény alapján fizetendőnél.
Az első kérdés első részéről
53 Az első kérdés második részére és a második kérdésre adott válaszra tekintettel az első kérdés első részére nem szükséges válaszolni.