III.
A C-699/23 Caja Rural de Navarra ügyben 2025. április 30-án hozott ítélet
1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 5. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
azzal nem ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely egy olyan nemzeti szabályozásra tekintettel, amelynek értelmében a jelzálogkölcsön szerződéskötési díja a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel vizsgálatával, nyújtásával vagy kezelésével kapcsolatos szolgáltatásokért vagy egyéb hasonló szolgáltatásokért jár, azt állapítja meg, hogy az ilyen díjat a fogyasztó számára előíró feltétel megfelel az ezen 5. cikkből eredő átláthatósági követelménynek, anélkül hogy e feltétel a kínált kamatláb közlésekor részletesen meghatározná az e díj ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatást, megjelölne egy óradíjat, és anélkül, hogy a bank részletes számlákat bocsátana a fogyasztó rendelkezésére, feltüntetve az említett szolgáltatások tételes bontását, valamint az azokhoz kapcsolódó adókat, amennyiben a fogyasztó számára lehetővé tették, hogy értékelje a számára ebből eredő gazdasági következményeket, hogy megértse az említett feltételben előírt díjak ellenértékeként nyújtott szolgáltatások jellegét, és hogy ellenőrizze, hogy nincs‑e átfedés a szerződésben előírt különböző költségek vagy az ezek által díjazott szolgáltatások között.
2) A 93/13 irányelv 3–5. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal nem ellentétes az, hogy a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel vizsgálatának, nyújtásának vagy kezelésének, illetve más hasonló szolgáltatások díjazásaként a nemzeti szabályozásban meghatározott szerződéskötési díjat előíró szerződési feltétel hatálya alá tartozó szolgáltatások árát a nyújtott kölcsön összegére alkalmazott százalékos formában fejezik ki, amennyiben a fogyasztó számára lehetővé tették, hogy értékelje a számára ebből eredő gazdasági következményeket, hogy megértse az említett feltételben előírt díjak ellenértékeként nyújtott szolgáltatások jellegét, és hogy ellenőrizze, hogy nincs‑e átfedés a szerződésben előírt különböző költségek között. Ebben az esetben az ilyen feltétel nem idézhet elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben.
3) A 93/13 irányelv 3. cikkét és 4. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely úgy ítéli meg, hogy az olyan szerződési feltétel, amely a nemzeti szabályozásnak megfelelően előírja a fogyasztó számára a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel igénylésének vizsgálatával, nyújtásával és személyre szabott kezelésével összefüggő szolgáltatások díjazására szolgáló szerződéskötési díj megfizetését, nem idézhet elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben anélkül, hogy a szolgáltató köteles lenne részletezni az e díjjal fedezett szolgáltatások jellegét vagy azok mindegyikének költségét, feltéve, hogy az ilyen egyenlőtlenség esetleges fennállása a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő kritériumoknak megfelelően ténylegesen felülvizsgálható a hatáskörrel rendelkező bíróság részéről, amennyiben szükséges, összehasonlítva a hitelfelvevővel szemben kiszabott szerződéskötési díj összegét a közelmúltban megállapított szerződéskötési díj átlagos költségével.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 3–5. cikkének, másrészt a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4‑i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 60., 34. o.; helyesbítés: HL 2015. L 246., 11. o.) 7. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az FG és a Caja Rural de Navarra SCC között, egy hitelszerződés‑kötési díjra vonatkozó szerződési feltétel állítólagosan tisztességtelen jellege tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Az alapeljárás
11 2010. január 22‑én FG jelzálogfedezetű hitelmegállapodást kötött a Caja Rural de Navarrával.
12 E hitelmegállapodás 4. cikke értelmében a kölcsönfelvevőnek a megállapodás aláírásakor a kölcsön teljes összege 0,35%‑ának, azaz 588,70 eurónak megfelelő szerződéskötési díjat kellett fizetnie.
13 2022. április 6‑án FG keresetet indított a Caja Rural de Navarra ellen a Juzgado de Primera Instancia no 8 de Donostia – San Sebastián (San Sebastián‑i 8. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország), a kérdést előterjesztő bíróság előtt, többek között a szerződéskötési díjat előíró feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása iránt.
14 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban e bíróság megjegyzi, hogy a 2020. július 16‑i Caixabank és Banco Bilbao Vizcaya Argentaria ítéletben (C‑224/19 és C‑259/19, EU:C:2020:578) a Bíróság többek között a 93/13 irányelvet értelmezte a spanyol jog által szabályozott kölcsönszerződésben szereplő, a hitelfelvevőt szerződéskötési díj megfizetésére kötelező feltétel tisztességtelen jellegének és átláthatósági követelményének vizsgálatát illetően. A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy ezen ítéletet követően a nemzeti bíróságok e területen egymásnak ellentmondó határozatokat hoztak, ami arra késztette a Tribunal Supremót (legfelsőbb bíróság, Spanyolország), hogy ismét e feltételre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen elő, amely a 2023. március 16‑i Caixabank (Hitelszerződés‑kötési díj) ítélet (C‑565/21, EU:C:2023:212) alapjául szolgált.
15 A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlata összeegyeztethető‑e ez utóbbi ítélettel.
16 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) 2023. május 29‑i 816/2023. sz. (ES:TS:2023:2131) ítéletére hivatkozik, amelyben ez utóbbi úgy ítélte meg, a szerződéskötési díjat előíró feltétel, amely a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel vizsgálatának, nyújtásának vagy kezelésének költségeit ellentételezi, önmagában nem minősül tisztességtelennek. A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) az ilyen feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálatát két szempontra korlátozza, nevezetesen egyrészt arra, hogy az e díjjal ellentételezett szolgáltatások nem szerepelnek a fogyasztónak már kiszámlázott más tételek között, másrészt pedig arra, hogy az említett díj összege nem aránytalan a szerződéskötési díjak spanyolországi átlagköltségéhez képest, mivel az e költségre vonatkozó statisztikák elérhetők az interneten.
17 E körülmények között a Juzgado de Primera Instancia no 8 de Donostia – San Sebastián (San Sebastián‑i 8. sz. elsőfokú bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Ellentétes‑e az átláthatóság elvével az úgynevezett »szerződéskötési díjnak« a szolgáltató által sem a tartalmuk, sem a rájuk fordított idő tekintetében meg nem határozott szolgáltatások nyújtásáért való felszámítása, ami miatt a fogyasztó nem tud meggyőződni egyrészt arról, hogy a díj felszámítása megfelel‑e a szerződésben, illetve az árjegyzékben foglaltaknak, vagy legalábbis a szolgáltatás típusa szerint észszerű mértéknek, másrészt arról, hogy nincs semelyik szolgáltatás között átfedés, és a fogyasztó nem fizet olyan szolgáltatásért, amelynek díjazását az ügyleti kamatok tartalmazzák, valamint a szolgáltató egyetlen szolgáltatás díját sem kétszer számítja fel?
2) Ellentétes‑e az átláthatóság elvével, ha a szolgáltató a fogyasztóknak nyújtott jelzálogkölcsönökre általa kínált kamatláb hirdetésében nem részletezte a hirdetett szerződés megkötésekor kötelezően fizetendő »szerződéskötési díjat«, különösen abban az esetben, ha e díj mértéke a nyújtott összeg nagyságától függetlenül ezen összeg ismert, előre meghatározott és állandó mértékű százaléka?
3) Ha a kérelem vizsgálata és annak kezelése, az igénylő hitelképességére és a kölcsön teljes futamideje alatti visszafizetési képességére vonatkozó információk gyűjtése és elemzése, valamint a bemutatott garanciák értékelése azon szolgáltatások közé tartozik, amelyek ellenértékét a kérelem elfogadása esetén a szerződés aláírásakor a szerződéskötési díj képezi, míg ugyanezen szolgáltatások díját a jelzálogkölcsön‑kérelem elutasítása esetén nem számítják fel, értelmezhető‑e úgy, hogy mindezek a banki tevékenységhez tartozó, a bank biztonsági protokolljának részét képező szolgáltatások, amelyek költségét a banknak kell viselnie, miként azt a […] 2014/17/EU […] irányelv értelmezte?
4) Ha az nyer megállapítást, hogy a szerződéskötési díj a hitelező tevékenységi körén kívül eső szolgáltatásokért jár, és emiatt kell azt az ügyleti kamatokon túlmenően is megfizetni, akkor a hitelezőnek kötelessége lenne‑e a fogyasztó rendelkezésére bocsátani a nyújtott szolgáltatások mindegyike tekintetében az azok összegének tételes bontását és a hozzáadottérték‑adót tartalmazó számlát?
5) Ellentétes‑e az átláthatóság elvével, ha a jól körülhatárolt szolgáltatások fejében a szerződéskötési díj megfizetését előíró szolgáltató a szerződés megkötését megelőzően nem készít és bocsát a fogyasztó rendelkezésére az e szolgáltatások mindegyikének árát/óradíját feltüntető díjszabást annak érdekében, hogy a fogyasztó egyrészt előre ismerje a kölcsönszerződése teljes költségét, másrészt, hogy össze tudja hasonlítani e szolgáltatások árát a más szolgáltatók által kínált árakkal?
6) Megfelel‑e az átláthatóság elvének, hogy a szolgáltató a kölcsön teljes összegéből meghatározott százalék levonásával szedi be a mindkét fél által kívánt szerződés megkötéséhez elengedhetetlen és jól körülhatárolt szolgáltatások ellenértékét, ily módon az ugyanannyi személy által ugyanannyi idő alatt nyújtott ugyanazon szolgáltatás „szerződéskötési díjként” való kiszámlázása az adott esetben nyújtott kölcsön összegétől függően eltérő összegben történik?
7) Ellentétes‑e a 93/13 […] irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével az olyan átláthatósági vizsgálat, amely szerint a szerződéskötési díjra vonatkozó feltétel attól függően minősül tisztességtelen jellegűnek, hogy e díj összege meghalad‑e az interneten az e díjak felszámítása tekintetében elérhető statisztikából származó valamely konkrét számadatot, vagy sem?
8) Ellentétes‑e a 93/13 […] irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével az a nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely a szerződéskötési díj aránytalanságát a statisztikák szerint Spanyolországban alkalmazott szerződéskötési díjak összege alapján állapítja meg, amely szerződéskötési díjakat azt megelőzően írták elő, hogy az említett szerződéskötési díjat tartalmazó feltételeket Spanyolországban a tisztességtelenség szempontjából vizsgálták volna?
9) Ellentétes‑e a tényleges érvényesülés elvével, hogy a 2014/17 […] irányelvnek a Spanyol Királyság által történt átültetését megelőzően kötött szerződésekben a szolgáltató a potenciális kölcsönfelvevő hitelképességének és az ügylet megvalósíthatóságának vizsgálatáért szerződéskötési díjat számít fel, miközben az ilyen vizsgálatok az említett irányelv átültetését követően már nem járhatnak semmilyen költséggel a potenciális kölcsönfelvevő számára?
10) Úgy kell‑e értelmezni a 93/13 […] irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, mint amilyet a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) 2023. május 29‑i STS 816/2023. sz. [(ES:TS:2023:2131)] ítéletében kialakított, amely szerint a szerződéskötési díjra vonatkozó feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálata nem követeli meg, hogy e feltétel részletezze a szerződéskötési díj alapjául szolgáló szolgáltatásokat, és hogy azokat milyen összegben számítják fel, továbbá hogy a tisztességtelen jelleg e vizsgálata annak ellenőrzésére szorítkozik, hogy az említett feltétel egyértelműen meghatározza‑e a fogyasztó által fizetendő összeget, és hogy ezen összeg meghaladja‑e az aránytalanság megállapításához rögzített határértéket?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az elfogadhatóságról
18 A Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeiben az alapeljárás alperese, a Spanyol Királyság és az Európai Bizottság kétségeit fejezi ki a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem, vagy legalábbis az előterjesztett kérdések bármelyikének elfogadhatóságát illetően.
19 Először is az alapeljárás alperese az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozó elfogadhatatlansági kifogást hoz fel, amely azon alapul, hogy e kérelem nem felel meg a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében foglalt követelményeknek, mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem ismertette kellőképpen azokat az indokokat, amelyek miatt kétségei vannak az uniós jog értelmezését illetően. Hozzáteszi, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések mögött meghúzódó kérdéskörrel a Bíróság már foglalkozott a 2023. március 16‑i Caixabank (Hitelszerződés‑kötési díj) ítéletében (C‑565/21, EU:C:2023:212), így e kérdések megválaszolása már nem szükséges.
20 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag a jogvitát tárgyaló és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatala szempontjából szükséges‑e az előzetes döntéshozatalra utalás, és valóban relevánsak‑e a Bíróságnak feltett kérdések. Következésképpen, ha a feltett kérdések uniós jogi szabály értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2024. szeptember 19‑i Booking.com és Booking.com [Deutschland] ítélet, C‑264/23, EU:C:2024:764, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Ennélfogva az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jogi szabály kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2024. szeptember 19‑i Booking.com és Booking.com [Deutschland] ítélet, C‑264/23, EU:C:2024:764, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 A jelen ügyben az előterjesztett kérdések lényegében a 93/13 irányelv 3–7. cikkének és a 2014/17 irányelv 7. cikkének értelmezésére vonatkoznak. Ezenkívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egészének olvasatából kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kellően pontosan meghatározta az alapeljárás ténybeli és jogi hátterét, amelybe az értelmezés iránti kérelme illeszkedik, ahhoz, hogy lehetővé tegye mind az érdekelt felek számára, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 23. cikkének megfelelően észrevételeket tegyenek, mind pedig a Bíróság számára, hogy az említett kérelemre hasznos választ adjon. Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság egyértelműen hivatkozott a szóban forgó nemzeti ítélkezési gyakorlatra, valamint az azzal kapcsolatos kétségeire, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) 2023. május 29‑i 816/2023. sz. (ES:TS:2023:2131) ítélete összeegyeztethető‑e a Bíróság által a 2023. március 16‑i Caixabank (Hitelszerződés‑kötési díj) ítéletben (C‑565/21, EU:C:2023:212) értelmezett 93/13 irányelvvel. E kérdések az előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegéből is levezethetők, és többek között a szerződéskötési díjat előíró feltétel átlátható vagy tisztességtelen jellegének értékelési szempontjaira vonatkoznak. Azok további pontosításokat tesznek szükségessé a 2023. március 16‑i Caixabank (Hitelszerződés‑kötési díj) ítélettel (C‑565/21, EU:C:2023:212) kapcsolatban.
23 Ebből következik, hogy az alapeljárás alperese által felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
24 Ezt követően az alapeljárás alperese arra hivatkozik, hogy a második kérdés hipotetikus jellegű, mivel az alapeljárásban nincs vita arról, hogy a szerződéskötési díjat előíró feltételre milyen hirdetésnek kell vonatkoznia.
25 Márpedig a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az előterjesztő bíróság – amelynek a jelen ítélet 20. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében értékelnie kell az előzetes döntéshozatalra utalás szükségességét, valamint az előterjesztett kérdések relevanciáját – által feltett e kérdés általánosabb jelleggel azokra az információkra vonatkozik, amelyeket a banknak a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátania a 93/13 irányelv 5. cikkében előírt átláthatósági követelmény alapján. E rendelkezés értelmezése tehát hasznosnak tűnik az alapügy megoldása szempontjából.
26 Következésképpen a második kérdés elfogadható.
27 Végül mind az alapeljárás alperese, mind a Spanyol Királyság és a Bizottság a harmadik és a kilencedik kérdés elfogadhatatlanságára hivatkozik azzal az indokkal, hogy a 2014/17 irányelv, amelyre e kérdések vonatkoznak, rationae temporis nem alkalmazható az alapeljárásra.
28 E kérdésekkel az előterjesztő bíróság ugyanis azt kívánja megtudni, hogy a 2014/17 irányelvvel ellentétes‑e az, hogy a hitelfelvevő hitelképességének vizsgálatával kapcsolatos költségek a hitelfelvevőt terhelik, és igenlő válasz esetén, hogy az ilyen megállapítás alkalmazandó‑e az irányelvnek a spanyol jogba való átültetését megelőzően kötött hitelmegállapodásokra.
29 Meg kell jegyezni, hogy a 2014/17 irányelv 43. cikkének (1) bekezdése értelmében ez az irányelv nem alkalmazandó azokra a hitelmegállapodásokra, amelyek 2016. március 21. előtt léteztek. Márpedig az alapügyben szóban forgó hitelmegállapodást 2010. január 22‑én kötötték.
30 Így meg kell állapítani, hogy az értelmezni kért 2014/17 irányelv ratione temporis nem alkalmazható az alapügy körülményeire.
31 E körülmények között nyilvánvaló, hogy az uniós jognak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és kilencedik kérdés keretében kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával. Következésképpen a jelen ítélet 20. és 21. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a harmadik és a kilencedik kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
Az első, a második, a negyedik és az ötödik kérdésről
32 Első, második, negyedik és ötödik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 5. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely egy olyan nemzeti szabályozásra tekintettel, amelynek értelmében a szerződéskötési díj a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel vizsgálatának, nyújtásának vagy kezelésének vagy egyéb hasonló szolgáltatásoknak a díjazására szolgál, azt állapítja meg, hogy az ilyen díjat a fogyasztó számára előíró feltétel megfelel az ezen 5. cikkből eredő átláthatóság követelményének, anélkül hogy e feltétel részletesen meghatározná az e díj ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatást, valamint az e szolgáltatások teljesítéséhez szükséges időt, továbbá anélkül, hogy a szolgáltató a kínált kamatláb közlésekor tájékoztatná a fogyasztót az említett díj létezéséről, megjelölne egy óradíjat, és részletes számlákat bocsátana a rendelkezésére, feltüntetve az említett szolgáltatások tételes bontását, valamint az azokhoz kapcsolódó adókat.
33 A Bíróság hangsúlyozta, hogy az átláthatóságának a 93/13 irányelv 5. cikkében szereplő követelménye nem korlátozható kizárólag e szerződéses kikötések alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem épp ellenkezőleg, az ezen irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezért a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, és következésképpen az átláthatóságnak az ugyanebben az irányelvben előírt ezen követelményét kiterjesztő módon kell érteni (2023. március 16‑i Caixabank [Hitelszerződés‑kötési díj] ítélet, C‑565/21, EU:C:2023:212, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Így az említett követelményt úgy kell értelmezni, hogy az nemcsak azt írja elő, hogy az érintett kikötésnek nyelvtani szempontból érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átláthatóan ismertetnie kell az érintett kikötésben hivatkozott mechanizmus konkrét működését, valamint adott esetben az e mechanizmus és a többi kikötésben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket (2023. március 16‑i Caixabank [Hitelszerződés‑kötési díj] ítélet, C‑565/21, EU:C:2023:212, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Ezen ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy a hitelező köteles lenne arra, hogy az érintett szerződésben részletezze a szerződés valamely feltételében vagy feltételeiben előírt költség ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatás jellegét. Tekintettel azonban arra a védelemre, amelyet a 93/13 irányelvben kívántak a fogyasztónak biztosítani amiatt, hogy az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest mind a tárgyalási lehetőségei, mind pedig a tájékozottsági szintje tekintetében hátrányos helyzetben van, fontos, hogy a ténylegesen nyújtott szolgáltatások jellege a teljes egészében vizsgált szerződésből észszerűen megérthető vagy levezethető legyen. Ezenkívül a fogyasztónak képesnek kell lennie annak ellenőrzésére, hogy nincs‑e átfedés a különböző költségek vagy az azok ellenében nyújtott szolgáltatások között (2019. október 3‑i Kiss és CIB Bank ítélet, C‑621/17, EU:C:2019:820, 43. pont; 2023. március 16‑i Caixabank [Hitelszerződés‑kötési díj] ítélet, C‑565/21, EU:C:2023:212, 32. pont).
36 E tekintetben a 2020. július 16‑i Caixabank és Banco Bilbao Vizcaya ítélet (C‑224/19 és C‑259/19, EU:C:2020:578) 70. pontjában a Bíróság pontosította, hogy a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a pénzügyi intézmény elegendő információt nyújtott‑e a fogyasztó számára ahhoz, hogy ez utóbbi megismerje a vele szemben szerződéskötési díj fizetését előíró szerződési feltétel tartalmát és működését, valamint a kölcsönszerződésben betöltött szerepét. Ily módon a fogyasztó hozzáfér az e jutaléknak megfelelő díjazást igazoló okokhoz, és így értékelni tudja kötelezettségvállalásának terjedelmét, és különösen az említett szerződés teljes költségét (2023. március 16‑i Caixabank [Hitelszerződés‑kötési díj] ítélet, C‑565/21, EU:C:2023:212, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Az alapügyben szereplőhöz hasonló feltétel világos és érthető jellegét a hatáskörrel rendelkező bíróságnak a releváns ténybeli elemek összességére, és különösen a vizsgált feltétel szövegére, a pénzügyi intézmény által a kölcsönfelvevőnek nyújtott információkra – ideértve azokat az információkat is, amelyeket a releváns nemzeti szabályozásnak megfelelően szolgáltatnia kell –, valamint az ezen intézmény által a megkötött szerződés típusával kapcsolatos hirdetéseire tekintettel kell értékelnie, figyelembe véve a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztótól elvárható figyelem szintjét (2023. március 16‑i Caixabank [Hitelszerződés‑kötési díj] ítélet, C‑565/21, EU:C:2023:212, 40. pont).
38 A fogyasztó tájékoztatásának időpontját illetően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír a szerződés megkötése előtt a szerződési feltételekre és e szerződéskötés következményeire vonatkozó tájékoztatás. Többek között ezek ismerete alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi‑e magát (2020. július 9‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑452/18, EU:C:2020:536, 47. pont; 2023. január 12‑i D. V. [Ügyvédi munkadíjak – Óradíj elve] ítélet, C‑395/21, EU:C:2023:14, 39. pont).
39 Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a szerződési feltételek a szerződés fő tárgyához kapcsolódnak‑e, vagy sem. Ahhoz ugyanis, hogy a fogyasztó – az említett átláthatósági követelmény céljával összhangban – a tények teljes ismeretében dönthessen arról, hogy az eladó vagy szolgáltató által előzetesen megfogalmazott feltételeket magára nézve kötelezőnek tekinti‑e, e döntés meghozatala előtt feltétlenül meg kell ismernie az említett szerződés egészét, mivel a szerződés feltételeinek összessége határozza meg többek között a fogyasztót ugyanezen szerződés alapján terhelő jogokat és kötelezettségeket (2023. április 20‑i Occidental – Companhia Portuguesa de Seguros de Vida ítélet, C‑263/22, EU:C:2023:311, 30. pont).
40 Az óránként számlázható, jogi szolgáltatásokra vonatkozó szerződést illetően a Bíróság pontosította, hogy bár az eladótól vagy szolgáltatótól nem várható el, hogy tájékoztassa a fogyasztót a jövőbeli, előre nem látható és az eladó vagy szolgáltató akaratától független események pénzügyi következményeiről, ugyanakkor azon információknak, amelyeket a szerződés megkötése előtt közölnie kell, lehetővé kell tenniük a fogyasztó számára, hogy tájékozott döntést hozzon egyrészt az ilyen események bekövetkeztének lehetőségéről, másrészt pedig a szolgáltatásnyújtás lehetséges időtartamáról (2023. január 12‑i D. V. [Ügyvédi munkadíjak – Óradíj elve] ítélet, C‑395/21, EU:C:2023:14, 43. pont).
41 A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a hitelfelvevővel szemben 588,70 euró, azaz a 30 év alatt törlesztendő 168 200 euró összegű nyújtott kölcsön összege 0,35%‑ának megfelelő szerződéskötési díjat előíró feltételt a nemzeti szabályozás úgy határozza meg, mint a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel vizsgálatának, nyújtásának vagy kezelésének vagy egyéb hasonló szolgáltatásoknak a díjazását. Az átláthatóság követelménye, amely elsődlegesen annak biztosítására irányul, hogy a fogyasztónak módjában álljon értékelni az alapügyben szereplőhöz hasonló feltétel pénzügyi következményeit, nem jelenti azt, hogy a bank köteles lenne pontosan részletezni a szerződéskötési díj ellenében nyújtott szolgáltatások jellegét, sem pedig az egyes szolgáltatások nyújtására fordított óramennyiséget, mivel ezek az elemek nincsenek hatással az e díjjal kapcsolatban fizetendő díjazás teljes összegére és a fogyasztó azon lehetőségére, hogy megértse az e díjazást igazoló indokokat.
42 A 93/13 irányelvből az sem következik, hogy a bank köteles lenne a fogyasztó rendelkezésére bocsátani az egyes nyújtott szolgáltatások tartalmát részletező számlákat, valamint az ez utóbbi szolgáltatások teljesítésével kapcsolatos óradíjat. Azonkívül, hogy a jelen ítélet 35. és 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem ír elő ilyen kötelezettséget, az per definitionem nem könnyítheti meg a fogyasztó számára a szerződés megkötés előtti megértését. A szerződéskötési díjat ugyanis egyetlen alkalommal, a kölcsön nyújtásakor fizetik meg, és a számlázásra e szerződés aláírását követően kerül sor.
43 Emlékeztetni kell arra, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló szerződési feltétel 93/13 irányelv 5. cikke értelmében vett „világos és érthető” jellegének értékelését a nemzeti bíróságnak a releváns tények összességére tekintettel és a szerződéskötést kísérő összes körülmény figyelembevételével kell elvégeznie. Ezen értékelés keretében figyelembe kell venni többek között azokat az információkat, amelyeket az intézmény a kölcsönszerződés aláírását megelőző különböző szakaszokban, különösen a kínált kamatláb közlésekor közölt a hitelfelvevővel, ideértve azokat is, amelyeket a nemzeti szabályozásnak megfelelően kell megadnia. Az ilyen esetről esetre történő vizsgálat annál is inkább fontosnak bizonyul, mivel a szerződési feltételnek a 93/13 irányelv 5. cikke által megkövetelt átlátható jellege az egyikét képezi azoknak a tényezőknek, amelyeket figyelembe kell venni a feltétel tisztességtelen jellegének a nemzeti bíróság által az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint elvégzendő értékelése keretében (2019. október 3‑i Kiss és CIB Bank ítélet, C‑621/17, EU:C:2019:820, 49. pont). Így főszabály szerint nem vélelmezhető valamely konkrét szerződési feltétel tisztességtelen jellege, mivel az ilyen minősítés az egyes szerződések megkötésének sajátos körülményeitől függ, beleértve az egyes szolgáltatók által az egyes fogyasztóknak nyújtott konkrét információkat, valamint a nyújtott szolgáltatások valódiságát.
44 A fenti indokokra tekintettel az első, a második, a negyedik és az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely egy olyan nemzeti szabályozásra tekintettel, amelynek értelmében a szerződéskötési díj a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel vizsgálatának, nyújtásának vagy kezelésének vagy egyéb hasonló szolgáltatásoknak a díjazására szolgál, azt állapítja meg, hogy az ilyen díjat a fogyasztó számára előíró feltétel megfelel az ezen 5. cikkből eredő átláthatóság követelményének, anélkül hogy e feltétel a kínált kamatláb közlésekor részletesen meghatározná a díj ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatást, megjelölne egy óradíjat, és anélkül, hogy a bank részletes számlákat bocsátana a fogyasztó rendelkezésére, feltüntetve az említett szolgáltatások tételes bontását, valamint az azokhoz kapcsolódó adókat, amennyiben a fogyasztó számára lehetővé tették, hogy értékelje a számára ebből eredő gazdasági következményeket, hogy megértse az említett feltételben előírt díjak ellenértékeként nyújtott szolgáltatások jellegét, és hogy ellenőrizze, hogy nincs‑e átfedés a szerződésben előírt különböző költségek, illetve az ez utóbbiak által díjazott szolgáltatások között.
A hatodik kérdésről
45 Hatodik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 3–5. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a szerződéskötési díj összegének a nyújtott kölcsön teljes összegére alkalmazott százalékos arány formájában történő kifejezése.
46 A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelennek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
47 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen jelentős egyenlőtlenség fennállásának vizsgálata nem korlátozódhat olyan, mennyiségi jellegű gazdasági értékelésre, amely egyrészt a szerződés tárgyát képező ügylet teljes összegének, másrészt az említett szerződéses feltétellel a fogyasztóra hárított költségeknek az összevetésén alapul. A jelentős egyenlőtlenség ugyanis eredhet önmagában abból, hogy kellően súlyos mértékben sérül a fogyasztónak mint szerződéses félnek az alkalmazandó nemzeti rendelkezések szerinti jogi helyzete, akár úgy, hogy szűkebbé válik azon jogok tartalma, amelyek e rendelkezések alapján a szerződésből fakadóan megilletik, akár úgy, hogy korlátozzák e jogok gyakorlását, akár úgy, hogy olyan további kötelezettséggel terhelik, amelyet a nemzeti szabályok nem írnak elő (2019. október 3‑i Kiss és CIB Bank ítélet, C‑621/17, EU:C:2019:820, 51. pont; 2023. március 16‑i Caixabank [Hitelszerződés‑kötési díj] ítélet, C‑565/21, EU:C:2023:212, 51. pont).
48 Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a nemzeti bíróság, amennyiben megállapítja, hogy a mennyiségi jellegű gazdasági értékelés nem mutat ki jelentős egyenlőtlenséget, nem korlátozhatja vizsgálatát csupán erre az értékelésre. Ilyen esetben a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az ilyen egyenlőtlenség nem valamely más tényező, például a nemzeti jogból eredő jog korlátozása vagy az e jogban elő nem írt további kötelezettség eredményeként alakult‑e ki (2023. november 23‑i Provident Polska ítélet, C‑321/22, EU:C:2023:911, 46. pont).
49 Ezzel szemben, ha a mennyiségi jellegű gazdasági értékelés jelentős egyenlőtlenséget mutat ki, azt anélkül is meg lehet állapítani, hogy szükség lenne további elemek vizsgálatára. Hitelszerződés esetében többek között akkor lehet ilyen megállapítást tenni, ha a kamatokon kívüli költségek ellenében nyújtott szolgáltatások észérvek alapján nem sorolhatók a szerződés megkötése vagy kezelése keretében nyújtott szolgáltatások körébe, vagy ha a kölcsön nyújtásának és kezelésének költségei címén a fogyasztóra terhelt összegek nyilvánvalóan aránytalannak tűnnek a kölcsönadott összeghez képest. A nemzeti bíróságnak e tekintetben figyelembe kell vennie a többi szerződési feltétel hatását annak eldöntéséhez, hogy az említett feltételek jelentős egyensúlyhiányt idéznek‑e elő az adós kárára (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 3‑i Profi Credit Polska ítélet, C‑84/19, C‑222/19 és C‑252/19, EU:C:2020:631, 95. pont).
50 A nemzeti bíróság feladata annak előzetes vizsgálata, hogy a hitel kamatokon felüli költségeire vonatkozó szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegének vizsgálata nem kizárt‑e a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében (lásd ebben az értelemben: 2023. november 23‑i Provident Polska ítélet, C‑321/22, EU:C:2023:911, 49. pont).
51 E rendelkezés szerint ugyanis, tekintettel ezen irányelv 8. cikkére, a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek (2023. november 23‑i Provident Polska ítélet, C‑321/22, EU:C:2023:911, 50. pont).
52 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kölcsön vagy hitel, illetve a hitelező tevékenységéhez kapcsolódó, a hitel vagy hitelnyújtással összefüggő más hasonló szolgáltatások vizsgálatához, illetve kezeléséhez kapcsolódó szolgáltatások díjazását fedező díj nem tekinthető a hitelszerződésből eredő főkötelezettségek körébe tartozó díjnak (lásd ebben az értelemben: 2023. március 16‑i Caixabank [Hitelszerződés‑kötési díj] ítélet, C‑565/21, EU:C:2023:212, 22. és 23. pont).
53 Ezzel szemben a fogyasztó által a hitelezőnek fizetendő ellenértékre vonatkozó vagy a fogyasztó által a hitelezőnek fizetendő tényleges árat befolyásoló feltételek főszabály szerint a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett és a jelen ítélet 50. pontjában említett feltételek második csoportjába tartoznak azon kérdést illetően, hogy a szerződésben kikötött ellenérték vagy ár összege megfelel‑e a hitelező által ellenértékként nyújtott szolgáltatásnak (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3‑i Kiss és CIB Bank ítélet, C‑621/17, EU:C:2019:820, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 A jelen ügyben az alapeljárás felei között létrejött szerződés olyan feltételt ír elő, amely a nyújtott kölcsön teljes összegének 0,35%‑át, azaz 588,70 eurót kitevő szerződéskötési díjat ír elő a hitelfelvevő számára. Márpedig az ilyen díj költségének ezen összeg százalékos formában történő egyszerű kifejezése önmagában nem teszi lehetővé a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben fennálló jelentős egyenlőtlenség fennállásának megállapítását a jelen ítélet 46–49. pontjában felidézett feltételek mellett. Így, amennyiben e feltétel megfelel az átláthatóság követelményének, a 93/13 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a szerződéskötési díj összegének a kölcsön teljes összegének százalékos formában történő kifejezése.
55 Ami az alapügyben szóban forgó feltétel hatálya alá tartozó szolgáltatások ára ilyen kifejezési módjának a 93/13 irányelv 5. cikkében szereplő átláthatósági követelménnyel való összeegyeztethetőségét illeti, az első, a második, a negyedik és az ötödik kérdésre adott válaszra tekintettel emlékeztetni kell arra, hogy annak vizsgálatát, hogy az ilyen feltétel e rendelkezés értelmében „világos és érthető‑e”, a kérdést előterjesztő bíróságnak a releváns tények összességére tekintettel és a szerződéskötést kísérő összes körülmény figyelembevételével kell elvégeznie. E tekintetben főszabály szerint nem tűnik ellentétesnek a 93/13 irányelv 5. cikkében előírt átláthatósági követelménnyel az a körülmény, hogy a szerződéskötési díj címén követelt, a szolgáltatások egy csoportjának átalánydíjazását magában foglaló összeget a nyújtott kölcsön összegére vonatkozó százalékos arány alkalmazásával határozzák meg. Ugyanakkor e bíróság feladata, hogy a szerződéskötést övező tényezők összessége alapján meggyőződjön arról, hogy az észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó értékelni tudja az e feltételből eredő pénzügyi következményeket.
56 Ebből következik, hogy ha a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell megállapítania, hogy az érintett feltételek nincsenek világosan és érthetően megfogalmazva, akkor is mindenképpen értékelni kell azok esetleges tisztességtelen jellegét, még akkor is, ha e feltétel a vitatott tények körébe tartozik az áraknak vagy a díjazásnak az ellentételezésként nyújtott szolgáltatásokhoz viszonyított megfelelőségét illetően (lásd ebben az értelemben: 2015. február 26‑i Matei ítélet, C‑143/13, EU:C:2015:127, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. november 23‑i Provident Polska ítélet, C‑321/22, EU:C:2023:911, 58. pont).
57 A fenti indokokra tekintettel a hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 3–5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, hogy a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel vizsgálatának, nyújtásának vagy kezelésének vagy egyéb hasonló szolgáltatások díjazásaként a nemzeti szabályozásban meghatározott szerződéskötési díjat előíró szerződési feltétel hatálya alá tartozó szolgáltatások árát a nyújtott kölcsön összegére alkalmazott százalékos formában fejezik ki, amennyiben a fogyasztó számára lehetővé tették, hogy értékelje a számára e feltételből eredő gazdasági következményeket, hogy megértse az említett feltételben előírt díjak ellenértékeként nyújtott szolgáltatások jellegét, és hogy ellenőrizze, hogy nincs‑e átfedés a szerződésben előírt különböző díjak között. Ebben az esetben az ilyen feltétel nem idézhet elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben.
A hetedik, nyolcadik és tizedik kérdésről
58 Hetedik, nyolcadik és tizedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkét és 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely egy olyan nemzeti szabályozásra tekintettel, amelynek értelmében a szerződéskötési díj a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel vizsgálatának, nyújtásának vagy kezelésének vagy egyéb hasonló szolgáltatásoknak a díjazására szolgál, csak azt ellenőrzi, hogy az e díjat előíró feltétel egyértelműen feltünteti‑e az e díj címén fizetendő összeget, és hogy ez utóbbi nem haladja‑e meg a nemzeti statisztikákból származó szerződéskötési díjak átlagos költségének megfelelő felső határt, annak ellenére, hogy nem pontosítják a díjazás ellenében nyújtott szolgáltatásokat és az egyes szolgáltatások árát.
59 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság hatásköre a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „tisztességtelen feltétel” fogalmának, valamint annak az értelmezésére terjed ki, hogy a nemzeti bíróság milyen szempontokat alkalmazhat vagy köteles alkalmazni valamely szerződési feltétel irányelvi rendelkezésekre tekintettel történő vizsgálatakor, és az említett bíróság feladata, hogy e szempontok alapján az adott tényállás sajátos körülményei függvényében az adott szerződési feltétel konkrét minősítéséről döntsön. Ebből következik, hogy a Bíróságnak válaszában arra kell szorítkoznia, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára olyan iránymutatásokat adjon, amelyeket ez utóbbinak figyelembe kell vennie az érintett szerződési feltétel tisztességtelen jellegének értékelése során (2020. július 16‑i Caixabank és Banco Bilbao Vizcaya Argentaria ítélet, C‑224/19 és C‑259/19, EU:C:2020:578, 73. pont; 2023. március 16‑i Caixabank [Hitelszerződés‑kötési díj] ítélet, C‑565/21, EU:C:2023:212, 49. pont).
60 E rendelkezés szerint az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
61 Azon kérdést illetően, hogy tiszteletben tartották‑e a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jóhiszeműség követelményét, meg kell állapítani, hogy az irányelv tizenhatodik preambulumbekezdésére tekintettel a nemzeti bíróságnak e célból meg kell vizsgálnia, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta‑e, hogy utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett szerződési feltételt (2020. július 16‑i Caixabank és Banco Bilbao Vizcaya ítélet, C‑224/19 és C‑259/19, EU:C:2020:578, 74. pont).
62 Ami a jelentős egyenlőtlenség esetleges fennállásának vizsgálatát illeti, az nem korlátozódhat olyan mennyiségi jellegű gazdasági értékelésre, amely egyrészt a szerződés tárgyát képező ügylet teljes költségének, másrészt az említett feltétellel a fogyasztóra hárított költségeknek az összevetésén alapul. A jelentős egyenlőtlenség ugyanis eredhet önmagában abból, hogy kellően súlyos mértékben sérül a fogyasztónak mint szerződéses félnek az alkalmazandó nemzeti rendelkezések szerinti helyzete, akár úgy, hogy szűkebbé válik azon jogok tartalma, amelyek e rendelkezések alapján a szerződésből fakadóan megilletik, akár úgy, hogy korlátozzák e jogok gyakorlását, akár úgy, hogy olyan további kötelezettséggel terhelik, amelyet a nemzeti szabályok nem írnak elő (2019. október 3‑i Kiss és CIB Bank ítélet, C‑621/17, EU:C:2019:820, 51. pont).
63 Ezenfelül a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát a szerződéskötés időpontjában, a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetének, a szerződéskötés valamennyi körülményének, továbbá e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételének figyelembevételével kell megítélni, amelyektől e szerződés függ.
64 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a nemzeti jog által szabályozott olyan szerződési feltétel, amely szerződéskötési díjat állapít meg, amelynek tárgya a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel igénylésének vizsgálatával, tervezésével és személyre szabott kezelésével összefüggő, az ilyen kölcsönhöz vagy hitelhez szükséges szolgáltatások ellentételezése nem bizonyul alkalmasnak arra, hogy – az illetékes bíróság által végzett vizsgálatra is figyelemmel – hátrányosan befolyásolja a fogyasztónak a nemzeti jogban meghatározott jogi helyzetét, hacsak meg nem állapítható, hogy az e költség vagy jutalék ellenében nyújtott szolgáltatások észszerűen nem tartoznak a fent leírt szolgáltatások közé, vagy hogy az említett díj címén a fogyasztóra terhelt összegek aránytalanok a kölcsön összegéhez képest (2023. március 16‑i Caixabank [Hitelszerződés‑kötési díj] ítélet, C‑565/21, EU:C:2023:212, 59. pont).
65 Noha azon kritériumok közül, amelyeket a jelen ítélet 62. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a jelentős egyenlőtlenség esetleges fennállásának értékelése érdekében alkalmaz, a hatáskörrel rendelkező bíróság figyelembe veheti azokat a nemzeti statisztikákat, amelyek meghatározzák a szerződéskötési díjak adott időszakra vonatkozó átlagköltségét, ez az egyetlen tényező nem elegendő. Abban az esetben, ha a nemzeti bíróság arra szorítkozna, hogy összehasonlítsa az általa vizsgált, esetlegesen tisztességtelen feltételben előírt szerződéskötési díj összegét és ezen átlagköltséget, az ilyen összehasonlítás csak akkor lenne kifejező, ha a 93/13 irányelv alkalmazási időszakát szükségszerűen lefedő legfrissebb adatokra támaszkodna.
66 Mivel a jelen ítélet 36. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a 93/13 irányelv 5. cikkében említett átláthatósági követelmény nem foglalja magában a pénzügyi intézmény azon kötelezettségét, hogy az érintett hitelmegállapodásban részletezze a szerződéskötési díjat megállapító feltételben előírt díjazás ellenében nyújtott szolgáltatások jellegét, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 3. cikkének betartása nem követeli meg azt sem, hogy e feltétel megemlítse az e díjjal lefedett szolgáltatások pontos tartalmát, sem pedig e szolgáltatások mindegyikének árát. Mindenesetre a hatáskörrel rendelkező bíróság feladata, hogy meggyőződjön a jóhiszeműség követelményének betartásáról, valamint arról, hogy az említett feltétel nem idéz elő jelentős egyenlőtlenséget a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben, többek között annak ellenőrzésével, hogy a nemzeti szabályozásnak megfelelően a fogyasztóra áthárított költségek megfelelnek a pénzügyi intézmény által ténylegesen nyújtott, az általa viselt költségek alapjául szolgáló szolgáltatásoknak.
67 Ezen okok miatt a hetedik, nyolcadik és tizedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkét és 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely úgy ítéli meg, hogy az olyan szerződési feltétel, amely a nemzeti szabályozásnak megfelelően előírja a fogyasztó számára a jelzálogkölcsön vagy jelzáloghitel igénylésének vizsgálatával, nyújtásával és személyre szabott kezelésével összefüggő szolgáltatások díjazására szolgáló szerződéskötési díj megfizetését, nem idézhet elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben anélkül, hogy a szolgáltató köteles lenne részletezni az e díjjal fedezett szolgáltatások jellegét vagy azok mindegyikének költségét, feltéve, hogy az ilyen egyenlőtlenség esetleges fennállása a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő kritériumoknak megfelelően ténylegesen felülvizsgálható a hatáskörrel rendelkező bíróság részéről, amennyiben szükséges, összehasonlítva a hitelfelvevővel szemben kiszabott szerződéskötési díj összegét a közelmúltban megállapított szerződéskötési díj átlagos költségével.