III.
C-466/24 Venshova ügyben 2025. október 23-án hozott ítélet
A közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 32. cikke (2) bekezdésének a) pontját, valamint 36. cikkének (2) és (5) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy nemzeti gyakorlat, amely szerint megtagadható a mezőgazdasági termelőtől az azon területek után fizetendő támogatáshoz való jogosultság, amelyek használatára e mezőgazdasági termelő az érintett évre vonatkozóan szerződést kötött, ha e szerződést az említett területek használatának jogcímeként nem vették nyilvántartásba az e célra létrehozott számítógépes adatbázisban a nemzeti jogban előírt határidőn belül, feltéve hogy tiszteletben tartják a szóban forgó uniós szabályozás célkitűzéseit és az uniós jog általános elveit, különösen az arányosság és a jogbiztonság elvét.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a következők értelmezésére vonatkozik:
– a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU és az 1307/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. december 2‑i (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2021. L 435., 1. o.; helyesbítések: HL 2022. L 181., 35. o.; HL 2022. L 227., 137. o.) 4. cikkének (4) bekezdése;
– az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, az ellenőrzési szabályok, a biztosítékok és az átláthatóság tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2014. augusztus 6‑i 908/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 255., 59. o.; helyesbítés: HL 2015. L 114., 25. o.) 28. cikke;
– a 2016. május 4‑i (EU) 2016/1393 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (HL 2016. L 225., 41. o.) módosított, az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 181., 48. o.; helyesbítés: HL 2021. L 336., 47. o.; a továbbiakban: 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet) 18., 19. és 19a. cikke;
– valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 49. cikkének (1) bekezdése.
2 E kérelmet az LQ természetes személy és a Zamestnik izpalnitelen direktor na Darzhaven fond „Zemedelie” (a Nemzeti Mezőgazdasági Alap, Bulgária [a továbbiakban: DFZ] ügyvezetőigazgató‑helyettese) között ez utóbbi azon határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely az LQ által a 2021. gazdasági évre vonatkozóan, különböző területalapú közvetlen kifizetési rendszerek és intézkedések címén kért pénzügyi támogatások összegét csökkentette, és a túlzott mértékű területbejelentés miatt szankciókat szabott ki vele szemben.
Az alapeljárás
26 LQ a 2021‑es gazdasági évre vonatkozóan több területalapú közvetlen kifizetési rendszer és intézkedés keretében az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból (EMGA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) és a Bolgár Köztársaság nemzeti költségvetéséből finanszírozott pénzügyi támogatás iránti kérelmet nyújtott be.
27 2023. január 13‑i levelében a DFZ tájékoztatta LQ‑t arról, hogy a 2021‑es gazdasági évre bejelentett területek után engedélyezi a támogatást és annak kifizetését. E levélben az szerepelt, hogy az LQ által a hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatási rendszer, az egységes területalapú támogatási rendszer, valamint az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokhoz nyújtott támogatás címén kért támogatások összegét csökkentették, és a túlzott mértékű területbejelentés miatt szankciókat szabtak ki.
28 LQ az Administrativen sad – Varnához (várnai közigazgatási bíróság, Bulgária) keresetet nyújtott be az említett levéllel szemben arra hivatkozva, hogy az nem tartalmaz indokolást, így nem teszi lehetővé számára annak megértését, hogy milyen ténybeli elemek alapján hozták meg azt, továbbá az illetékes hatóság tévesen alkalmazta a jogot.
29 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az LQ által igényelt támogatások összegének csökkentéséről a területek támogathatóságának – az 1306/2013 rendelet 74. cikke, az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályainak az integrált igazgatási és kontrollrendszer, a vidékfejlesztési intézkedések és a kölcsönös megfeleltetés tekintetében történő megállapításáról szóló, 2014. július 17‑i 809/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 227., 69. o.) 28. és 29. cikke, valamint a ZPZP 37. cikkének (2) bekezdése alapján végzett – adminisztratív ellenőrzését követően határoztak, az IIKR‑ben nyilvántartott adatoknak a bolgár Mezőgazdasági, Élelmiszerügyi és Erdészeti Minisztérium adatbázisában szereplő adatokkal való összevetésével.
30 Az említett ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy az LQ által a 2021‑es gazdasági évre vonatkozóan benyújtott támogatási kérelemben bejelentett területek nagyobbak voltak, mint amelyek tekintetében használati jogcímet vettek nyilvántartásba a nemzeti jogszabályok alapján.
31 Az LQ támogatási kérelmében megjelölt, nem támogathatónak vagy túligénylésnek minősített területek tekintetében a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 19a. cikke szerinti szankciót szabtak ki vele szemben.
32 LQ azzal érvel, hogy a jelen ítélet 27. pontjában említett 2023. január 13‑i levél nem tartalmazza, hogy az általa a támogatási kérelmében szolgáltatott adatok esetlegesen nem felelnek meg a DFZ által az ellenőrzései során felhasznált adatoknak. Pontosabban e levél nem tartalmaz olyan információt, amely arra engedne következtetni, hogy adminisztratív ellenőrzéseket végeztek, és nem jelöli meg a támogatási kérelem feltárt meg nem felelését sem.
33 A DFZ azt állítja, hogy a ZPZP 41. cikke (3) bekezdésének megfelelően a támogatási kérelemben bejelentett mezőgazdasági területeknek az érintett naptári év május 31‑én a mezőgazdasági termelők rendelkezésére kell állniuk, ami lehetővé teszi az e területek használati jogcíme nyilvántartásba vételének megállapítását.
34 A jelen ügyben a DFZ azt állítja, hogy e rendelkezésnek megfelelően azért csökkentette az LQ‑nak nyújtott támogatások összegét és szabott ki szankciókat, mert LQ a támogatási kérelmében nagyobb területet jelentett be, mint amelyet az elvégzett adminisztratív ellenőrzések eredményeként megállapítottak. E tekintetben a DFZ pontosítja, hogy 2023. június 8‑i levelében először is tájékoztatta LQ‑t, hogy nem álltak rendelkezésre a 78519‑1127‑22‑1. számú parcella használati jogcímére vonatkozó adatok, amely parcellát LQ a hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatási rendszer keretében benyújtott támogatási kérelemében megjelölt. Az LQ által az egységes területalapú támogatási rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmet illetően a DFZ azt állítja, hogy a 001182‑8‑1‑1. számú parcella nem rendelkezik az e támogatáshoz szükséges jellemzőkkel. Végül 2023. október 30‑i levelében a DFZ jelezte LQ‑nak, hogy kifejezetten a bejelentett terület és az ellenőrzések eredményeként megállapított terület közötti különbség miatt döntött közigazgatási szankciók kiszabásáról.
35 A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az uniós jog lehetővé teszi‑e azt, hogy a ZPZP 41. cikkének (3) és (4) bekezdéséhez hasonló nemzeti rendelkezés vagy az illetékes nemzeti hatóság gyakorlata alapján megtagadják a mezőgazdasági termelőktől az olyan területek után járó támogatást, amelyek használati jogcímét a nemzeti jogban előírt határidőn belül nem vették nyilvántartásba az e célból létrehozott adatbázisokban.
36 Ami a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 19a. cikkét illeti, amely alapján a DFZ szankciókat szabott ki LQ‑ra, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy e felhatalmazáson alapuló rendelet – bár 2023. január 1‑jétől nincs hatályban – továbbra is alkalmazandó az ezen időpont előtt benyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó támogatási kérelmekre, így az alapügyben is. Megállapítja azonban, hogy e felhatalmazáson alapuló rendelet egységes szerkezetbe foglalt változata már nem tartalmazza ezt a 19a. cikket. Ezért a kérdést előterjesztő bíróság arra is választ vár, hogy úgy kell‑e tekinteni, hogy az említett cikk hatályban volt a szankciók LQ‑val szembeni kiszabásának időpontjában, azaz 2023. január 13‑án.
37 E körülmények között az Administrativen sad – Varna (várnai közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Megengedhető‑e a [2021/2115 rendelet] 4. cikkének (4) bekezdése, a [640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet] 18. és 19. cikke alapján az olyan nemzeti szabályozás és a Bolgár Köztársaság kifizető ügynökségének a nemzeti rendelkezések, különösen a [ZPZP] 41. cikke (3) és (4) bekezdésének alkalmazására vonatkozó gyakorlata, amely alapján a mezőgazdasági termelőtől megtagadják a pénzügyi támogatást olyan földterületre, amelyre ugyanarra az évre vonatkozóan földhasználati szerződést kötött, ezt a [használati] jogcímet azonban […] nem vették nyilvántartásba a földművelésügyi minisztérium rendszerében?
2) [A Charta] 49. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatára figyelemmel ki kell e szabni szankciót a [640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet] (hatályon kívül helyezte az [(EU) 2022/1172 felhatalmazáson alapuló rendelet], amelynek (16) preambulumbekezdése úgy szól, hogy »[a]z egyértelműség és a jogbiztonság érdekében a 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet hatályon kívül kell helyezni. A [felhatalmazáson alapuló] rendeletet azonban továbbra is alkalmazni kell a 2023. január 1. előtt benyújtott, közvetlen kifizetésekkel kapcsolatos támogatási kérelmekre, az 1305/2013/EU rendelet alapján végrehajtott támogatási intézkedésekkel kapcsolatos kifizetési kérelmekre, valamint a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok tekintetében a kontrollrendszerre és a közigazgatási szankciókra«) 19a. cikke alapján a mezőgazdasági termelővel szemben, ha a szankciót kiszabó levél időpontjában, vagyis 2023. január 13‑án a [640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet] 2023. január 1‑jétől hatályos változata nem tartalmazta a 19a. cikket?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
Az elfogadhatóságról
38 Az olasz kormánynak kétségei vannak az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát illetően, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnnek ki egyértelműen azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Bíróság az elé terjesztett kérdésre hasznos választ adhasson. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis nem ismertette egyértelműen a tényállást, és nem mutatta be a releváns nemzeti jogi hátteret, különösen a mezőgazdasági földterületek használati jogcímének nyilvántartásba vételére vonatkozó kötelezettséget előíró nemzeti rendelkezéseket. Nem pontosítja azokat az okokat sem, amelyek miatt úgy véli, hogy a 2021/2115 rendelet 4. cikke (4) bekezdésének, a 908/2014 végrehajtási rendelet 28. cikkének, valamint a 640/2014 rendelet 18. és 19. cikkének értelmezésére van szükség.
39 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság az uniós jog értelmezéséhez támpontokat nyújt a nemzeti bíróságnak, amelyek szükségesek az utóbbi által eldöntendő jogvita megoldásához (2023. április 27‑i Castorama Polska és Knor ítélet, C‑628/21, EU:C:2023:342, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen eljárás keretében kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és hogy a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. Ezért az uniós jogra vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. Ennek megfelelően a Bíróság csak akkor utasíthat el egy nemzeti bíróság által benyújtott kérelmet, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése semmilyen kapcsolatban sem áll az alapügy tényállásával vagy tárgyával, vagy ha a probléma hipotetikus természetű, illetve ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi körülmények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon válaszolhasson (lásd ebben az értelemben: 2024. július 29‑i LivaNova ítélet, C‑713/22, EU:C:2024:642, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 A jelen ügyben, amint az a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, az alapügyben benyújtott kereset a DFZ 2023. január 13‑i levele ellen irányul, amelyben ez utóbbi tájékoztatta LQ‑t az általa a 2021‑es gazdasági évre különböző támogatási rendszerek és közvetlen területalapú kifizetési intézkedések címén igényelt pénzügyi támogatások összegének csökkentéséről, valamint a túlzott mértékű területbejelentés miatti szankciók kiszabásáról.
42 A DFZ azzal az indokkal csökkentette az LQ által kért pénzügyi támogatások összegét, hogy a területek támogathatóságának ellenőrzését követően – amelyet az LQ által a támogatási kérelmében bejelentett adatoknak a Mezőgazdasági, Élelmiszerügyi és Erdészeti Minisztérium rendszerében szereplő adatokkal való összevetése alapján végzett el – megállapította, hogy LQ nem vetette nyilvántartásba a ZPZP 41. cikkének (3) és (4) bekezdésében előírtaknak megfelelően a támogatási kérelmében szereplő valamennyi mezőgazdasági parcella használati jogcímét.
43 Így az első kérdés egyértelműen azon helyzetre vonatkozik, amelyben a Mezőgazdasági, Élelmiszerügyi és Erdészeti Minisztérium számítógépes adatbázisa nem tartalmaz információt az LQ által a 2021‑es gazdasági évre vonatkozóan benyújtott pénzügyi támogatási kérelemmel érintett parcella használati jogcímére vonatkozóan.
44 Következésképpen a Bizottság állításával szemben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza az alapeljárás tárgyának és a releváns tényeknek, valamint a releváns nemzeti rendelkezések, köztük a ZPZP 41. cikke (3) és (4) bekezdése tartalmának ismertetését.
45 Ezenkívül e kérelem megjelöli azokat az okokat is, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróság az uniós szabályozás értelmezését kérte. Az említett kérelemből ugyanis kitűnik, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata az alapügyben szereplőktől eltérő tényállásra, valamint az ezen ügyben szereplőtől eltérő nemzeti szabályozásra vonatkozik.
46 Ebből következik, hogy az első kérdés elfogadható.
Az ügy érdeméről
47 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködés keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. Ehhez hasonlóan, a Bíróság figyelembe vehet olyan uniós jogi normákat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdésében nem hivatkozott (lásd ebben az értelemben: 2023. szeptember 7‑i Groenland Poultry ítélet, C‑169/22, EU:C:2023:638, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 A jelen ügyben az első kérdés a 2021/2115 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésére vonatkozik, amely a közvetlen kifizetések formájában megvalósuló beavatkozástípusok alkalmazásában meghatározza a „támogatható hektár” fogalmát.
49 Márpedig, amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kiderül, LQ az EMGA‑ból, az EMVA‑ból és a Bolgár Köztársaság nemzeti költségvetéséből finanszírozott, különböző területalapú közvetlen kifizetési rendszer és intézkedés keretében nyújtott be pénzügyi támogatás iránti kérelmet a 2021‑es gazdasági évre vonatkozóan.
50 Ebből következik, hogy az alapeljárásra kizárólag az 1307/2013 rendelet rendelkezései alkalmazhatók ratione materiae. A 2021/2115 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése, illetve 154. cikke értelmében ugyanis egyrészt e rendeletet a valamely tagállam által elkészített és a Bizottság által jóváhagyott, a 2023. január 1‑jétől 2027. december 31‑ig tartó időszakra vonatkozó KAP stratégiai tervben szereplő beavatkozásokhoz az EMGA‑ból és az EMVA‑ból nyújtott uniós támogatásokra alkalmazandó, másrészt az 1307/2013 rendelet továbbra is alkalmazandó a 2023. január 1. előtt kezdődő igénylési évekkel összefüggő támogatási kérelmekre vonatkozóan.
51 E tekintetben, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információk szerint LQ egyik parcellájának használati jogcíme nyilvántartásba vételének állítólagos hiánya a hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatási rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmet érinti, az első kérdés keretében relevánsak 1307/2013 rendeletnek az ilyen területekre vonatkozó támogatási rendszer általános szabályait meghatározó 48. cikke rendelkezései.
52 E 48. cikk (1) és (3) bekezdése – a hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatás hatálya alá tartozó területek meghatározása, valamint a támogatási szabályok meghatározása céljából – az alaptámogatási rendszerre, valamint az egységes területalapú támogatási rendszerre alkalmazandó rendelkezésekre utal.
53 A jelen ügyben az első kérdés elsősorban a mezőgazdasági termelőkre háruló azon bizonyítási teherre vonatkozik, hogy bizonyítsák, a támogatási kérelmükben bejelentett mezőgazdasági parcellák a támogatás benyújtásának időpontjában ténylegesen a rendelkezésükre állnak. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkból továbbá kitűnik, hogy LQ kizárólag az egységes területalapú támogatási rendszer keretében nyújtott be támogatási kérelmet, az alaptámogatási rendszer keretében viszont nem kért támogatást. Meg kell tehát állapítani, hogy az első kérdés keretében az előterjesztő bíróság az 1307/2013 rendelet 32. cikke (2) bekezdése a) pontjának, valamint 36. cikke (2) és (5) bekezdésének értelmezését kéri, amely egyfelől meghatározza a „támogatható hektárt”, másfelől azt a feltételt írja elő, amely szerint a támogatási kérelemben bejelentett hektárterületnek „a mezőgazdasági termelő rendelkezésére kell állnia a tagállam által meghatározott időpontban”.
54 Következésképpen meg kell állapítani, hogy első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1307/2013 rendelet 32. cikke (2) bekezdésének a) pontját, valamint 36. cikkének (2) és (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy nemzeti gyakorlat, amely szerint megtagadható a mezőgazdasági termelőtől az azon területek után fizetendő támogatáshoz való jogosultság, amelyek használatára e mezőgazdasági termelő az érintett évre vonatkozóan szerződést kötött, ha e szerződést az említett területek használatának jogcímeként nem vették nyilvántartásba az e célra létrehozott számítógépes adatbázisban a nemzeti jogban előírt határidőn belül.
55 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi rendelkezések értelmezésekor nemcsak a rendelkezés megfogalmazását, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2024. szeptember 19‑i Agrarmarkt Austria ítélet, C‑350/23, EU:C:2024:771, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az 1307/2013 rendelet 32. cikke (2) bekezdésének a) pontja a „támogatható hektár” fogalmát úgy határozza meg, mint „a mezőgazdasági üzem bármely olyan mezőgazdasági területe […], amelyet mezőgazdasági tevékenységre használnak vagy ha a területet nem mezőgazdasági tevékenységekre is használják, amelynek használatában a mezőgazdasági tevékenység túlsúlyban van”.
57 E rendelet 36. cikke (2) és (5) bekezdésének szövege szerint az egységes területalapú támogatást évente kell nyújtani a mezőgazdasági termelő által az 1306/2013 rendelet 72. cikke (1) bekezdése első albekezdése a) pontjának megfelelően bejelentett minden támogatható hektár tekintetében, és e hektárterületnek – a vis maior vagy a rendkívüli körülmények esetének kivételével – a mezőgazdasági termelő rendelkezésére kell állnia a tagállam által meghatározott időpontban, de legkésőbb az e rendelet 72. cikke (1) bekezdésében említett támogatási kérelem módosítása tekintetében a tagállamban meghatározott időpontban.
58 E rendelkezések együttes értelmezéséből következik, hogy az igényelt támogatás nyújtásához a mezőgazdasági termelőnek ténylegesen használnia kell a támogatási kérelemben bejelentett területeket, és azoknak a rendelkezésére kell állniuk.
59 Másodszor, azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe az említett rendelkezések illeszkednek, meg kell állapítani, hogy az 1307/2013 rendelet megállapítja a támogatási rendszerekre, különösen a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó rendelkezéseket, köztük az e kifizetéseknyújtásánakfeltételeire vonatkozó rendelkezéseket.
60 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1307/2013 rendelet 32. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint 36. cikkének (2) és (5) bekezdése e rendeletnek az alaptámogatási rendszer és az egységes területalapú támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részében szerepel. Márpedig, mivel e rendszerek keretében a támogatásokat a támogatható hektárszámnak megfelelő támogatási jogosultság aktiválását követően nyújtják a mezőgazdasági termelőknek, az e termelő rendelkezésére álló támogatható hektárterület meghatározása elengedhetetlen az említett rendszerek megfelelő alkalmazásához, mivel lehetővé teszi az említett támogatás nyújtására vonatkozó feltételek teljesülésének ellenőrzését, és a támogatható hektárok száma képezi a támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőnek nyújtandó támogatási összeg kiszámításának alapját.
61 A „támogatható hektár” fogalmának az e rendelet 32. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározása – noha a rendeletnek az alaptámogatási rendszer alkalmazására vonatkozó részében szerepel – releváns a 36. cikket tartalmazó „[e] cím alkalmazásában” is, amint azt e rendelkezés is pontosítja.
62 Harmadszor, ami az 1307/2013 rendelet által követett célokat illeti, azokat a KAP keretében az uniós alapok – tagállamokkal megosztott – igazgatásával kapcsolatos feladatok alapján kell meghatározni.
63 E tekintetben egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az 1307/2013 rendelettel végrehajtott KAP‑reform egyik kulcsfontosságú követelménye – amint azt az e rendelet (2) preambulumbekezdése meghatározza – az adminisztratív terhek csökkentése.
64 Erre tekintettel az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, a KAP finanszírozására és az IIKR‑re vonatkozó uniós szabályozásból egyértelműen kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek az IIKR megfelelő alkalmazásához szükséges intézkedéseket elfogadni, valamint különösen meg kell tenniük azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek az Unió által finanszírozott műveletek hitelességének és megfelelőségének ellenőrzéséhez, valamint ahhoz, hogy a szabálytalanságokat megelőzzék és jelezzék (lásd ebben az értelemben: 2010. június 24‑i Pontini és társai ítélet, C‑375/08, EU:C:2010:365, 75. pont).
65 E célból egyrészt az 1306/2013 rendelet (amely – amint az az 1307/2013 rendelet 5. cikkében szerepel – szorosan kapcsolódik ez utóbbi rendelethez) 63., 64. és 77. cikkének megfelelően a tagállamok arányos igazgatási szankciókat szabnak ki, amelyek mértékének a meg nem felelés súlyosságától, mértékétől, fennállásának időtartamától, illetve ismétlődő jellegétől függően kell változnia; és ez a támogatás összegének csökkentése, a meg nem felelés által érintett mennyiség és/vagy időtartam alapján kiszámított összeg megfizetése, jóváhagyás, elismerés vagy engedély felfüggesztése vagy visszavonása, illetve az érintett támogatási rendszerben, támogatási intézkedésben vagy egyéb intézkedésben való részvételből, illetve az előnyeiből való részesülésből való kizárás formájában is megjelenhet.
66 Másrészt az 1306/2013 rendelet 67–73. cikke értelmében a tagállamok IIKR‑t hoznak létre és működtetnek, amely az 1307/2013 rendelet I. mellékletében felsorolt támogatási rendszerekre alkalmazandó, és többek között magában foglalja a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszert, valamint a támogatási és kifizetési kérelmek nyilvántartására szolgáló rendszert. Fő célja a KAP keretében az uniós költségvetésből finanszírozott műveletek hitelességének és a támogatásra vagy támogatási intézkedésekre való jogosultsági feltételeknek való megfelelésük ellenőrzése, valamint az uniós támogatás eredményességének és nyomon követésének javítása, megkönnyítve a szabálytalanságok és csalások megelőzését és a szükséges szankciók alkalmazását.
67 Következésképpen a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet egyetlen rendelkezése alapján sem állapítható meg, hogy a tagállamok az említett felhatalmazáson alapuló rendelet megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében nem fogadhatnak el olyan nemzeti szabályokat, amelyek megkövetelik, hogy a mezőgazdasági termelő, amikor az e célra létrehozott számítógépes adatbázison keresztül nyújt be támogatási kérelmet, e kérelem alátámasztása érdekében megjelölje az igényelt támogatási intézkedésre való jogosultság és a támogatás összegének kiszámítása céljából támogatható hektárként bejelentett mezőgazdasági parcellák használati jogcímét.
68 E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek azon igazolások és bizonyítékok tekintetében, amelyeket a támogatás kérelmezőjétől a kérelme tárgyát képező területekre vonatkozóan megkövetelhetnek (2020. december 17‑i Land Berlin [KAP‑hoz kapcsolódó támogatási jogosultságok] ítélet, C‑216/19, EU:C:2020:1046, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E mérlegelési mozgástér gyakorlása során a tagállamok szabadon állapíthatják meg a támogatási kérelem alátámasztása céljából benyújtandó bizonyítékokra vonatkozó részletes szabályokat, különösen a takarmánytermő területek használatával és hasznosításával kapcsolatban a mezőgazdaság terén a területükön meglévő szokásos gyakorlatokra, valamint az e hasznosítás tekintetében benyújtandó, a jogcímet igazoló dokumentumokra történő hivatkozás útján (2010. június 24‑i Pontini és társai ítélet, C‑375/08, EU:C:2010:365, 82. pont).
69 Mérlegelési mozgásterük gyakorlása során ugyanakkor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az érintett uniós szabályozás célkitűzéseit és az uniós jog általános elveit, mint például az arányosság és a jogbiztonság elvét (lásd ebben az értelemben: 2019. június 27‑i Azienda Agricola Barausse Antonio e Gabriele ítélet, C‑348/18, EU:C:2019:545, 57. pont; 2022. április 7‑i Avio Lucos ítélet, C‑116/20, EU:C:2022:273, 63. pont).
70 Bár a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az egyes esetekben megvizsgálja, hogy tiszteletben tartották‑e ezeket az elveket (lásd ebben az értelemben: 2010. június 24‑i Pontini és társai ítélet, C‑375/08, EU:C:2010:365, 89. pont), az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot minden olyan, az uniós jog értelmezésére vonatkozó szempontról, amely lehetővé teszi e bíróság számára, hogy az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása céljából az ilyen összeegyeztethetőséget értékelje (2020. június 11‑i Subdelegación del Gobierno en Guadalajara ítélet, C‑448/19, EU:C:2020:467, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
71 Ami a jogbiztonság elvét illeti, amelyet a Bíróság figyelembe vesz a mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatások területén, különösen a közigazgatási szankciókra vonatkozó rendelkezések tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2024. április 18‑i Kaszamás ítélet, C‑79/23, EU:C:2024:329, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), emlékeztetni kell arra, hogy ezen elv nemcsak azt követeli meg, hogy az uniós szabályozás tegye lehetővé az érdekeltek számára az e szabályozás alapján őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét, hanem azt is, hogy ezen érdekeltek egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járhassanak el (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑i Teglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 Ami az arányosság elvét illeti, amely a Bíróság szerint megköveteli, hogy a rendelkezés által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek a kitűzött cél megvalósítására, és ne lépjék túl az annak eléréséhez szükséges mértéket, emlékeztetni kell arra, hogy ezen elvet mind az uniós jogalkotónak, mind pedig az uniós jogot alkalmazó nemzeti jogalkotóknak és bíróságoknak tiszteletben kell tartaniuk (lásd ebben az értelemben: 2010. június 24‑i Pontini és társai ítélet, C‑375/08, EU:C:2010:365, 87. pont).
73 Amint az a jelen ítélet 65. pontjából kitűnik, az IIKR‑re, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, valamint a KAP finanszírozására vonatkozó uniós szabályozás az IIKR megfelelő alkalmazásához, valamint az Unió által finanszírozott támogatási rendszerek tényleges megvalósulásához és alkalmazásuk szabályszerűségének ellenőrzéséhez szükséges nemzeti intézkedések elfogadását követeli meg. Amennyiben az az alapeljárás szempontjából releváns, e tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1306/2013 rendelet 72. cikke (1) bekezdésének c) pontja felsorolja a támogatási kérelemben vagy a kifizetési kérelemben feltüntetendő elemeket. E rendelkezés pontosítja, hogy azokon az adatokon kívül, amelyeket e rendelet alapján e kérelmekben meg kell jelölni, az illetékes tagállam további adatok szolgáltatását is előírhatja, amennyiben ezzel hozzájárul a jogbiztonság és az arányosság elve tiszteletben tartásához.
74 A jelen ügyben, amint azt a Bizottság megjegyzi, egyrészt az alapeljárásban alkalmazandóhoz hasonló nemzeti rendelkezés – nevezetesen a ZPZP 41. cikkének (3) és (4) bekezdése – ilyen célt követ, mivel többek között annak megakadályozására irányul, hogy a mezőgazdasági termelők visszaélésszerűen használhassák mások földterületeit a támogatási rendszerekre vonatkozó uniós szabályozás megkerülése céljából. Másrészt úgy tűnik, hogy az ilyen nemzeti rendelkezés – azáltal, hogy előírja a támogatási kérelemben bejelentett mezőgazdasági parcellák használati jogcímének e parcellák helye szerint illetékes hivatal általi nyilvántartásba vételét – nem ír elő olyan kötelezettséget a támogatást igénylő mezőgazdasági termelők számára, amelyet nehéz lenne teljesíteni.
75 Ebből következik, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által az alapügy körülményeire tekintettel elvégzendő vizsgálat függvényében – a szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt, a támogatás kifizetését érvényes jogcímhez kötő feltétel megfelel a jogbiztonság elvéből eredő követelményeknek, és az arányosság elvének megfelelően nem lépi túl az e szabályozás által követett cél megvalósításához szükséges mértéket sem.
76 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1307/2013 rendelet 32. cikke (2) bekezdésének a) pontját, valamint 36. cikkének (2) és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy nemzeti gyakorlat, amely szerint megtagadható a mezőgazdasági termelőtől az azon területek után fizetendő támogatáshoz való jogosultság, amelyek használatára e mezőgazdasági termelő az érintett évre vonatkozóan szerződést kötött, ha e szerződést az említett területek használatának jogcímeként nem vették nyilvántartásba az e célra létrehozott számítógépes adatbázisban a nemzeti jogban előírt határidőn belül, feltéve hogy tiszteletben tartják a szóban forgó uniós szabályozás célkitűzéseit és az uniós jog általános elveit, különösen az arányosság és a jogbiztonság elvét.
A második kérdésről
77 Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Charta 49. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata alkalmazható‑e a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 19a. cikke alapján a mezőgazdasági termelőkkel szemben kiszabotthoz hasonló szankcióra abban a helyzetben, ha ez utóbbi rendelkezés hatályban volt a támogatási kérelem benyújtásának és az említett szankció kiszabásának időpontjában, de e cikket az ugyanezen szankcióval szemben benyújtott kereset vizsgálatának időpontjában már törölték az említett felhatalmazáson alapuló rendelet egységes szerkezetbe foglalt változatából, és e rendelet – bár 2023. január 1‑jével hatályon kívül helyezték – a 2022/1172 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikkével összhangban továbbra is alkalmazandó az ezen időpont előtt benyújtott kérelmekre.
78 E tekintetben a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (2024. október 17‑i FA.RO. di YK & C. ítélet, C‑16/23, EU:C:2024:886, 33. pont).
79 Ennélfogva az uniós jogra vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolását, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2024. október 17‑i FA.RO. di YK & C. ítélet, C‑16/23, EU:C:2024:886, 34. pont).
80 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a 2022/1172 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezte a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendeletet, és ezen első felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikkéből következik, hogy a második felhatalmazáson alapuló rendelet alkalmazandó továbbra is a 2023. január 1. előtt benyújtott, közvetlen kifizetésekre vonatkozó támogatási kérelmekre. Ebből következik, hogy mivel az alapügyben szóban forgó támogatási kérelmet 2021‑ben nyújtották be, a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 19a. cikke ratione temporis továbbra is alkalmazandó az alapeljárásra, jóllehet ez utóbbi felhatalmazáson alapuló rendeletet 2023. január 1‑jével hatályon kívül helyezték. E tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy a szankciót a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezését követően szabták ki.
81 Meg kell továbbá állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság állításával ellentétben a 19a. cikk továbbra is részét képezi mind a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet alapügyre ratione temporis alkalmazandó változatának, mind pedig az említett felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezése előtti utolsó egységes szerkezetbe foglalt változatának.
82 E körülmények között, mivel a második kérdés téves előfeltevésen alapul, a jelen ítélet 79. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett hipotetikus jellegű problémát vet, és ezért elfogadhatatlannak kell nyilvánítani (lásd analógia útján: 2025. január 16‑i Stangalov ítélet, C‑644/23, EU:C:2025:16, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).