III.
C-391/24 Nolgers ügyben 2025. október 2-án hozott ítélet
A kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27‑i 2008/947/IB tanácsi kerethatározatot
a következőképpen kell értelmezni:
a szabadságvesztés‑büntetését letöltő személy felügyelet mellett, azon különleges feltétellel történő szabadon bocsátását elrendelő ítélet elismerése és végrehajtása, amely feltétel megköveteli, hogy e személy a pszichés zavarai zárt intézményben történő „bentlakásos kezelésének” vesse magát alá, nem tartozik e kerethatározat hatálya alá, így a végrehajtó állam illetékes hatósága nem kötelezhető arra, hogy az említett kerethatározat alapján elismerje és végrehajtsa az ilyen ítéletet.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27‑i 2008/947/IB tanácsi kerethatározat (HL 2008. L 337., 102. o.) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az LZ által benyújtott, felügyelet mellett történő szabadon bocsátás iránti kérelemmel kapcsolatos eljárás keretében terjesztették elő.
Az alapeljárás
18 LZ holland állampolgárt a rechtbank van eerste aanleg van Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság, Belgium) 2011. december 2‑án nyolc év szabadságvesztés‑büntetésre ítélte kiskorú, a tényállás idején tizennégy évesnél fiatalabb lánya sérelmére elkövetett erőszakos közösülés miatt, azzal a súlyosító körülménnyel, hogy LZ egyenes ági felmenő volt, valamint a kiskorú lánya és annak egyik barátnője ellen elkövetett fajtalanság, gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok birtoklása és terjesztése, valamint fenyegetések alkalmazása miatt. LZ‑vel szemben tízéves időtartamra a büntetés‑végrehajtási bíróság által történő fogva tarthatónak nyilváníthatóságot is kiszabtak, egyebek mellett a büntető törvénykönyv 34a. cikke alapján.
19 2013. november 26‑án LZ kérte, hogy a büntetése végrehajtásának folytatása céljából egy hollandiai büntetés‑végrehajtási intézetbe helyezzék át. A holland hatóságok azon indokkal utasították el e kérelmét, hogy LZ‑nek nincs kellő kötődése Hollandiához, és nem szerepel e tagállam helyi önkormányzatai jegyzékeiben.
20 2015. augusztus 27‑én LZ benyújtotta ugyanezt a kérelmet, hozzátéve, hogy biztosítani kívánja a Hollandiába történő visszailleszkedését. Válaszukban a holland hatóságok jelezték, hogy készek elismerni a szabadságvesztés‑büntetést, azonban a büntetés‑végrehajtási bíróság által fogva tarthatónak nyilváníthatóságot nem, mivel a holland jogban nincs ennek megfelelő jogintézmény. A gyakorlatban a Hollandiának történő átadás azzal a következménnyel járt volna, hogy LZ‑t a szabadságvesztés‑büntetésének letöltését követően szabadon bocsátották volna, és így ilyen átadásra nem kerülhetett sor.
21 2019. július 3‑án letelt az LZ‑vel szemben kiszabott nyolc év szabadságvesztés‑büntetés, és megkezdődött a büntetés‑végrehajtási bíróság által fogva tarthatónak nyilváníthatóság időtartama.
22 Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságnak, a strafuitvoeringsrechtbank van de Nederlandstalige rechtbank van eerste aanleg Brusselnek (a brüsszeli holland nyelvű elsőfokú bíróság büntetés‑végrehajtási bírósága, Belgium) a WERV 95/2–95/30. cikkének megfelelően határoznia kell LZ „felügyelet mellett történő szabadon bocsátásáról”, illetve szabadságvesztésének folytatásáról.
23 23 E bíróság pontosítja, hogy a WERV 95/21. cikkének megfelelően a fogva tarthatónak nyilvánítható elítélt szabadságelvonása fennmarad, ha esetében fennáll a harmadik személyek testi vagy lelki épségét sértő súlyos bűncselekmények elkövetésének veszélye, és ez nem orvosolható a felügyelet melletti szabadon bocsátás keretében elrendelt különleges feltételekkel.
24 A jelen ügyben az említett bíróság, figyelembe véve többek között az LZ‑t fogva tartó börtön pszichoszociális szolgálata által készített jelentést, arra a következtetésre jutott, hogy jelentős a veszélye annak, hogy LZ harmadik személyek testi vagy lelki épségét sértő súlyos bűncselekményeket követ el, valamint hogy a pszichés zavarainak hosszú távú „bentlakásos kórházi kezelése” feltétlenül szükséges e veszély megelőzéséhez.
25 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy e „bentlakásos kezelést” nem lehetett Belgiumban végezni, mivel a holland állampolgárságú LZ nem rendelkezik tartózkodási joggal, és nem tartozik az egészségbiztosítási rendszer alá, annak ellenére, hogy mindig Belgiumban lakott, ahol született.
26 A holland hatóságokkal azon lehetőség vizsgálata érdekében való kapcsolatfelvétel keretében, hogy – LZ kívánságának megfelelően – az említett „bentlakásos kezelésre” Hollandiában, zárt intézményben kerüljön sor, e hatóságok 2024. január 29‑én jelezték, hogy ez az intézkedés szabadságelvonással járó szankciónak minősül, amely a 2008/947 kerethatározat alapján nem ismerhető el és nem hajtható végre.
27 Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy e 2008/947 kerethatározat alapján kérelmezhető‑e egy olyan ítélet elismerése és végrehajtása, amelyben olyan különleges feltétellel rendeltek el felügyelet mellett történő szabadon bocsátást, amely megköveteli, hogy az érintett személy zárt intézményben hosszú távon „bentlakásos kezelésben” részesüljön. E bíróság ugyanakkor kifejti e tekintetben, hogy nem keres a 2008/909 kerethatározat hatályának kérdésére választ, mivel szerinte e kerethatározat nem releváns.
28 Mivel az LZ által kért, felügyelet mellett történő szabadon bocsátás az említett bíróság határozathozatalának időpontjában nem volt végrehajtható, e bíróság elutasította e kérelmet, ugyanakkor úgy határozott, azt újból megvizsgálja a Bíróságtól kérdéseire kapott választ követően.
29 E körülmények között a strafuitvoeringsrechtbank van de Nederlandstalige rechtbank van eerste aanleg Brussel (a brüsszeli holland nyelvű elsőfokú bíróság büntetés‑végrehajtási bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
„Úgy kell‑e értelmezni a 2008/947 kerethatározatot, hogy amennyiben [a Belga Királyságban] ítélet születik a büntetés‑végrehajtási bíróság által fogva tarthatónak nyilváníthatóságra vonatkozóan, amely szerint a bíróság biztosítja az elítéltnek különleges feltételek előírásával, felügyelet mellett történő szabadon bocsátását, és a hatáskörrel rendelkező belga hatóság – [az e] kerethatározatban említett – tanúsítvánnyal együtt továbbítja ezen ítéletet a hatáskörrel rendelkező holland hatóságnak, akkor [a Holland Királyság] köteles ezt az ítéletet elismerni és végrehajtani oly módon, hogy többek között felügyeli a különleges feltételek szabályszerű alkalmazását, ugyanakkor figyelembe veszi, hogy az elítélt holland állampolgár, és vissza kíván térni Hollandiába?
Ez akkor is érvényes‑e, ha különleges feltételként azt szabja ki az eljáró bíróság, hogy az elítéltet a szexuális problémái miatt Hollandiában kórházi kezelésben kell részesíteni, és a büntetés‑végrehajtási intézetből egy holland zárt intézetbe kell áthelyezni?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
39 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/947 kerethatározatot úgy kell‑e értelmezni, hogy a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága e kerethatározat alapján köteles elismerni és végrehajtani a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága által részére továbbított olyan ítéletet, amely a szabadságvesztés‑büntetést letöltött személy felügyelet melletti szabadon bocsátását rendeli el, egy azt megkövetelő különleges feltétellel, hogy e személy pszichés zavarai zárt intézményben történő „bentlakásos kezelésének” vesse alá magát.
40 E kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálni, hogy az ilyen ítélet az említett kerethatározat hatálya alá tartozik‑e.
41 A 2008/947 kerethatározat 1. cikke a címének megfelelően a kerethatározat céljaira és hatályára vonatkozik. Amint az ezen 1. cikk (1) bekezdéséből kitűnik, e kerethatározat többek között megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint az elítélt személy elítélésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam elismeri az ítéleteket és adott esetben a próbaidőt megállapító határozatokat, és felügyeli az ítélet alapján megállapított, próbaidő alatti magatartási szabályokat vagy az ítéletben foglalt alternatív szankciókat.
42 Az említett kerethatározat 1. cikkének (2) bekezdése értelmében e kerethatározat kizárólag – e bekezdés a) pontja értelmében – az ítéletek és adott esetben próbaidőt megállapító határozatok elismerésére, – az említett bekezdés b) pontja értelmében – a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyeletével járó felelősség átruházására, valamint – ugyanezen bekezdés c) pontja értelmében – az ezen 1. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglaltakhoz kapcsolódó minden más határozatra alkalmazandó, az e kerethatározatban említettek és előírtak szerint.
43 A 2008/947 kerethatározat 2. cikke meghatározza e kerethatározat alkalmazásában többek között az 1. pontjának a) alpontjában az „ítélet” fogalmát, amely a kibocsátó állam bíróságának jogerős határozata vagy végzése, amely megállapítja, hogy egy természetes személy bűncselekményt követett el, és először is szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést szab ki, ha ezen ítélet, vagy egy további próbaidőt megállapító határozat alapján feltételes szabadságra bocsátást engedélyeztek, másodszor felfüggesztett büntetést, harmadszor próbára bocsátást, vagy negyedszer alternatív szankciót szab ki. E 2. cikk 5. pontja szerint a „próbaidőt megállapító határozat” az ítélet vagy a kibocsátó állam egy illetékes hatóságának ezen ítélet alapján hozott jogerős határozata, amely feltételes szabadságra bocsátást rendel el vagy próbaidő alatti magatartási szabályokat állapít meg, amely utóbbiak az említett cikk 7. pontjának megfelelően a felfüggesztett büntetéssel, a próbára bocsátással vagy a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban az illetékes hatóság által a kibocsátó állam nemzeti jogával összhangban valamely természetes személyre megállapított kötelezettségekből és utasításokból állnak. Egyébiránt az alapügyben szóban forgó körülményekre tekintettel ki kell emelni, hogy ugyanezen cikk 6. pontjának megfelelően a „feltételes szabadságra bocsátás” kifejezés az illetékes hatóság által hozott vagy a nemzeti jogból eredő olyan jogerős határozatra utal, amely egy vagy több próbaidő alatti magatartási szabály megállapításával az elítélt korai szabadlábra helyezését rendeli el, a szabadságvesztés büntetés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés bizonyos részének letöltését követően.
44 Ez az előző pontban szereplő fogalommeghatározásokból, valamint a 2008/947 kerethatározat 2. cikkének 2., 3. és 4. pontjában említett „felfüggesztett büntetés”, „próbára bocsátás” és „alternatív szankció” fogalmak meghatározásából következik, hogy e kerethatározat hatálya – annak 1. cikke (2) bekezdése értelmében – kiterjed azon határozatok elismerésére és végrehajtására, amelyek a bűncselekményt elkövető személyeket olyan büntetések vagy intézkedések végrehajtásának vetik alá, amelyek nem vonják el a szabadságukat.
45 Ezt az értelmezést megerősíti ezen 1. cikk (3) bekezdésének a) pontja, amely pontosítja, hogy a 2008/947 kerethatározat nem alkalmazandó azon büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés‑büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek a végrehajtására, amelyek a 2008/909 kerethatározat hatálya alá tartoznak. Amint azt a Bíróság kimondta, és amint az e rendelkezésből kitűnik, e két kerethatározat hatálya kölcsönösen kizárja egymást (lásd ebben az értelemben: 2023. október 5‑i QS [A felfüggesztés visszavonása] ítélet, C‑219/22, EU:C:2023:732, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 E tekintetben a 2008/909 kerethatározat 3. cikke, amely a címének megfelelően meghatározza annak célkitűzését és hatályát, az (1) bekezdésében kimondja, hogy e kerethatározat célja azon szabályok megállapítása, amelyek értelmében a tagállamok az elítélt személy társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében elismernek egy ítéletet és végrehajtják a büntetést, mely „ítélet” és „büntetés” fogalmát az említett kerethatározat 1. cikkének a), illetve b) pontja úgy határozza meg, mint egyrészt kibocsátó állam bíróságának jogerős határozata vagy végzése, amely büntetést szab ki egy természetes személyre, másrészt pedig mint bármely olyan szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó bármely intézkedés, amelyet bűncselekmény elkövetése miatt határozott vagy határozatlan időtartamra szabtak ki büntetőeljárás alapján.
47 Így a 2008/947 kerethatározat 1. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összefüggésben, és e kerethatározat (3) preambulumbekezdésének fényében értelmezett 1. cikkének (1) bekezdése szerint e kerethatározat a szabadságelvonással nem járó büntetések vagy intézkedések kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozik, míg a szabadságvesztés‑büntetések vagy szabadságelvonással járó intézkedések kölcsönös elismerése és végrehajtása a 2008/909 kerethatározat hatálya alá tartozik.
48 A 2008/909, illetve a 2008/947 kerethatározat hatályára vonatkozó ezen értelmezést megerősítik e kerethatározatoknak a konkrétan az orvosi intézkedésekre vonatkozó rendelkezései.
49 Ami a 2008/947 kerethatározatot illeti, 4. cikke (1) bekezdésének k) pontja kimondja, hogy e kerethatározatot kell alkalmazni többek között azon, próbaidő alatti magatartási szabályokra és alternatív szankciókra, amelyek gyógykezelésen való részvétel kötelezettségéből állnak. Egyébiránt az említett kerethatározat 11. cikke (1) bekezdésének i) pontjában az elismerés vagy a felügyelet végrehajtó állam illetékes hatósága általi megtagadásának okai között szerepel azon eset, amelyben az ítélet, vagy adott esetben a próbaidőt megállapító határozat olyan orvosi/terápiás kezelést rendel el, amelyet ugyanezen kerethatározat 9. cikke ellenére a végrehajtó állam jogi vagy egészségügyi rendszerére tekintettel nem képes felügyelni.
50 Ami a 2008/909 kerethatározatot illeti, az elismerés és a végrehajtás megtagadásának e kerethatározat 9. cikkében említett okai között e cikk (1) bekezdése k) pontjának értelmében szerepel az a helyzet, amikor a kiszabott büntetés olyan pszichiátriai vagy orvosi kezelésre irányuló intézkedést, vagy más, szabadságelvonással járó intézkedést foglal magában, amely intézkedést – e kerethatározat 8. cikkének (3) bekezdése ellenére – a végrehajtó állam a saját jogi vagy egészségügyi rendszerei következtében nem tud végrehajtani. Ebből kitűnik, hogy az e rendelkezésben előirányzott kezelések szabadságelvonással járó intézkedéseket foglalnak magukban.
51 E rendelkezésekből következik, hogy az olyan egészségügyi intézkedést kiszabó ítéletek, amelyek nem járnak szabadságelvonással, a 2008/947 kerethatározat hatálya alá tartoznak, míg azok, amelyek, éppen ellenkezőleg, szabadságelvonással járnak, a 2008/909 kerethatározat hatálya alá.
52 Következésképpen a kibocsátó tagállam jogának megfelelően felügyelet mellett történő szabadon bocsátást elrendelő ítélet a 2008/947 kerethatározat alapján elismerés és végrehajtás iránti kérelem tárgyát képezheti, amennyiben az ezen ítélethez kapcsolódó feltétel nem minősül szabadságelvonással járó intézkedésnek, az ilyen intézkedést tartalmazó ítélet ugyanis a 2008/909 kerethatározat hatálya alá tartozik.
53 Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által a tervezett intézkedéssel kapcsolatban szolgáltatott információkra, valamint a jelen ítélet 46. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel a szabadságvesztés‑büntetést letöltött személlyel szemben a büntetés‑végrehajtási bíróság által történő fogva tarthatónak nyilváníthatóság keretében kiszabott, felügyelet mellett történő szabadon bocsátást magában foglaló intézkedés, amennyiben olyan különleges feltételt tartalmaz, melynek értelmében e személynek a pszichés zavarai zárt intézményben történő „bentlakásos kezelésének” kell magát alávetnie, olyan, bűncselekmény miatt hozott intézkedésnek minősül, amely e különleges feltétel jellege miatt azzal a következménnyel jár, hogy e személytől elvonja a szabadságát.
54 Következésképpen az ilyen intézkedést kiszabó ítélet elismerése és végrehajtása nem a 2008/947 kerethatározat, hanem a 2008/909 kerethatározat hatálya alá tartozik.
55 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/947 kerethatározatot úgy kell értelmezni, hogy a szabadságvesztés‑büntetését letöltő személy felügyelet mellett, azon különleges feltétellel történő szabadon bocsátását elrendelő ítélet elismerése és végrehajtása, amely feltétel megköveteli, hogy e személy a pszichés zavarai zárt intézményben történő „bentlakásos kezelésének” vesse magát alá, nem tartozik e kerethatározat hatálya alá, így a végrehajtó állam illetékes hatósága nem kötelezhető arra, hogy az említett kerethatározat alapján elismerje és végrehajtsa az ilyen ítéletet.