III.
C‑340/24 és C‑442/24 Artollisi és Lescolanno ügyben 2025. november 20-án hozott ítélet
Az EUMSZ 45. és EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azok nem kötelezik arra a fogadó tagállamot, hogy a szakmai képesítések elismerése iránti kérelem vizsgálata során figyelembe vegyen egy másik tagállamban szerzett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot, amelyet ez utóbbi állam jogilag nem ismer el, és amely ott minden hivatalos jelleget nélkülöz.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a 2013. november 20‑i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2013. L 354., 132. o.; helyesbítések: HL 2007. L 271., 18. o.; HL 2008. L 93., 28. o.; HL 2014. L 305., 115. o.) módosított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7‑i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2005. L 255., 22. o.; a továbbiakban: 2005/36 irányelv) 13. cikkének az értelmezésére irányulnak.
2 E kérelmeket két, egyrészt az EW és a Ministero dell’Istruzione e del Merito (oktatási és kulturális minisztérium, Olaszország), valamint a Ministero dell’Università e della Ricerca (egyetemi és kutatási minisztérium, Olaszország), másrészt az LO és az oktatási és kulturális minisztérium között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelyek tárgya az EW‑nek és LO‑nak a valenciai (Spanyolország) Universidad Cardenal Herrera – CEU által a felzárkoztató szaktanári szakma gyakorlása céljából kibocsátott „Curso superior de Especialización en atención a las necesidades específicas de apoyo educativo” (a felzárkóztatási szükségletek kielégítését szolgáló felsőfokú szakképzés) képesítés elismerése iránti kérelmének elutasítása.
Az alapeljárás
17 Az alapeljárások felperesei 2021‑ben másik tagállamban megszerzett szakmai képesítések elismerése iránti kérelmet nyújtottak be az illetékes olasz hatósághoz a felzárkóztató szaktanári szakma gyakorlása céljából. A kért elismerés a valenciai Universidad Cardenal Herrera – CEU által kibocsátott, „a felzárkóztatási szükségletek kielégítését szolgáló felsőfokú szakképzés” képesítésre vonatkozott.
18 Az olasz illetékes hatóság azzal az indokkal utasította el e felperesek kérelmeit, hogy a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről és a 2008/49/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 1024/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (az IMI‑rendelet) (HL 2012. L 316., 1. o.) szerinti belső piaci információs rendszeren keresztüli megkeresést követően az illetékes spanyol hatóságoktól kapott információk szerint a szóban forgó képesítés – mivel az csupán az azt kibocsátó egyetem saját képesítése – Spanyolországban nem hivatalos szakmai képesítés, és nem teszi lehetővé e tagállamban a szabályozott „tanítói” szakma gyógypedagógiai, illetve hang‑ és beszédterápiai szakosodással, azaz az e tagállamban megkövetelt szakképesítéssel történő gyakorlását.
19 Következésképpen az illetékes olasz hatóság arra a következtetésre jutott, hogy ez a képesítés, amelyet a spanyol állam nem ismert el, nem érvényes és nem vált ki joghatásokat Spanyolországban, így azt az olasz szabályozás alapján nem lehet elismerni.
20 Ezért az alapeljárás felperesei keresetet indítottak a kérelmeiket elutasító határozatok megsemmisítése iránt a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.
21 E bíróság úgy véli, hogy továbbra is kétséges, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal a releváns nemzeti jogszabálynak a nemzeti ítélkezési gyakorlat általi azon értelmezése, amelynek következtében az illetékes nemzeti hatóságoknak mindig értékelniük kell a származási tagállamban folytatott képzés tartalmát, és össze kell hasonlítaniuk azt a fogadó tagállam joga által előírt képzéssel, különösen olyan helyzetben, amikor azt a képesítést, amelynek az elismerését a fogadó tagállamban kérik, a származási tagállamban jogilag nem ismerik el olyan hivatalos képesítésként, amely lehetővé teszi a szóban forgó szakma megkezdését.
22 E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartományi közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő, a két alapügyben azonos kérdéseket terjeszti a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Úgy kell‑e értelmezni a […] [2005/36] irányelv 13. cikkét a személyek és a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlésére és az oktatói mobilitásra irányuló közösségi célkitűzés tükrében, hogy – a szakmai képesítések [Unión] belüli elismerésére, különösen a felzárkóztató foglalkoztatás végzésére jogosító szakmai címre tekintettel – azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás értelmezése és alkalmazása, amelynek alapján az elismerés feltételei akkor is fennállnak, ha a származási tagállamban megszerzett szakképesítés nem teszi lehetővé az adott szakma gyakorlását ebben a tagállamban, és azt ez az állam jogilag nem ismeri el e szakma említett gyakorlását lehetővé tevő képesítésként?
2) Abban az esetben, ha a […] [2005/36] irányelv 13. cikke nem jár ilyen hatással: úgy kell‑e tehát értelmezni a 2005/36 irányelv III. címének I. fejezetében foglalt rendelkezéseket, hogy a képesítések elismerésére hatáskörrel rendelkező hatóságok – az arra vonatkozó kérelem kézhezvételét követően – mindig és minden esetben kötelesek értékelni az érintett személy által benyújtott, a szakmai képesítésének igazolására alkalmas valamennyi dokumentum tartalmát – még akkor is, ha az a származási tagállamban nem teszi lehetővé az adott szakma gyakorlását –, valamint azt, hogy az e dokumentumokkal igazolt képzés megfelel‑e a fogadó tagállamban a szóban forgó szakmai képesítés megszerzéséhez előírt feltételeknek, és adott esetben kompenzációs intézkedéseket kell alkalmazniuk?”
23 A Bíróság elnöke a 2023. június 21‑i határozatával az eljárás írásbeli és a szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából egyesítette a C‑340/24. és C‑442/24. sz. ügyet.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
24 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel az előterjesztő bíróság a 2005/36 irányelv 13. cikkének értelmezését kéri a Bíróságtól. Márpedig a szakmai képesítések e rendelkezésben szereplő elismerése azt jelenti, hogy az ilyen elismerést kérelmező személynek olyan képesítés megszerzését tanúsító okirattal kell rendelkeznie, amely őt a származási tagállamban a szabályozott szakma gyakorlására alkalmasnak minősíti. Ez az irányelv ugyanis nem alkalmazandó olyan helyzetre, amelyben a szakmai képesítésének elismerését kérő személy nem szerzett ilyen, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot (lásd ebben az értelemben: 2021. július 8‑i Lietuvos Respublikos sveikatos apsaugos ministerija ítélet, C‑166/20, EU:C:2021:554, 29. pont), ami az alapeljárás felperesei esetében fennáll.
25 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket (2000. november 28‑i Roquette Frères ítélet, C‑88/99, EU:C:2000:652, 18. pont; 2025. június 24‑i GR REAL ítélet, C‑351/23, EU:C:2025:474, 61. pont).
26 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által a C‑340/24. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolásában szolgáltatott információk összességéből kiderül (a C‑442/24. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatalra utaló határozat lényegében az előbbi kérelemre való hivatkozásra szorítkozik), hogy e bíróság valójában azt kívánja megtudni, hogy az uniós jog a más tagállamban szerzett szakmai képesítések elismerése iránti kérelem vizsgálata során megköveteli‑e, hogy a fogadó tagállam figyelembe vegye a saját tagállamban szerzett, előírt képesítés megszerzését tanúsító olyan okiratot, amelyet a származási tagállam jogilag nem ismer el, és amely ebben az államban minden hivatalos jelleget nélkülöz.
27 Az alapeljárás felperesei olasz állampolgárok, akik egy spanyol egyetem képzését végezték el, és így a szabad mozgáshoz való jogukkal éltek. Tanulmányaik befejezését követően a spanyol képesítés megszerzését tanúsító okiratuk elismerését kérték az illetékes olasz hatóságtól annak érdekében, hogy Olaszországban a felzárkóztató szaktanári szakmát gyakorolhassák. Márpedig valamely tagállam olyan állampolgára, aki egy másik tagállamban tartózkodott és ott olyan egyetemi oklevet szerzett, amelyet az állampolgársága szerinti tagállamban kíván felhasználni, az EUMSZ 45. vagy EUMSZ 49. cikk hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben: 2022. március 3‑i Sosiaali‑ ja terveysalan lupa‑ ja valvontavirasto [Orvosi alapképzés] ítélet, C‑634/20, EU:C:2022:149, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, együttesen vizsgálandó két kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az EUMSZ 45. és EUMSZ 49. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azok arra kötelezik a fogadó tagállamot, hogy a szakmai képesítések elismerése iránti kérelem vizsgálata során figyelembe vegyen egy másik tagállamban szerzett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot, amelyet ez utóbbi állam jogilag nem ismer el, és amely ott minden hivatalos jelleget nélkülöz.
29 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint olyan helyzetben, amely nem a 2005/36 irányelv hatálya alá tartozik, hanem az EUMSZ 45. vagy EUMSZ 49. cikk hatálya alá, a tagállami hatóságoknak, amikor uniós tagállam állampolgára nyújt be hozzájuk olyan szakma gyakorlásának engedélyezésére irányuló kérelmet, amelynek a megkezdése a nemzeti jogszabályok szerint oklevélhez, szakmai képesítéshez, illetve gyakorlati tapasztalati időtartamhoz van kötve, figyelembe kell venniük az érintett okleveleinek, bizonyítványainak és egyéb tanúsítványainak összességét, valamint releváns szakmai tapasztalatát, összehasonlítva egyfelől az ezen okiratok és e tapasztalat által igazolt képzettséget, másfelől a nemzeti jogszabályok által megkívánt ismereteket és képesítéseket (2022. március 3‑i Sosiaali‑ ja terveysalan lupa‑ ja valvontavirasto [Orvosi alapképzés] ítélet, C‑634/20, EU:C:2022:149, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Ezen, összehasonlító vizsgálatra irányuló eljárás feltételezi a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat az egyes tagállamok által kibocsátott szakmai képesítéseket tanúsító okiratok tekintetében. Következésképpen a fogadó tagállam hatósága főszabály szerint köteles a valóságot tükrözőnek tekinteni az olyan iratot, mint amilyen többek között egy másik tagállam hatósága által kibocsátott, az előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat (lásd ebben az értelemben: 2022. június 16‑i Sosiaali‑ ja terveysalan lupa‑ ja valvontavirasto [Pszichoterapeuták] ítélet, C‑577/20, EU:C:2022:467, 48. pont).
31 Márpedig a jelen ügyben a származási tagállam azt a tájékoztatást adta a fogadó tagállam illetékes hatóságainak, hogy az alapügyben szóban forgó okirat, amely csupán az azt kibocsátó egyetem saját okirata, nem minősül hivatalos, képesítés megszerzéséről szóló okiratnak ebben az első államban, és nem teszi lehetővé annak a szabályozott szakmának a gyakorlását, amelyet az alapeljárás felperesei gyakorolni kívánnak. Ezenkívül a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – a szóban forgó képesítés nem biztosítja a bejutást a magasabb egyetemi szintekre, és nem illeszkedik a bolognai folyamat és az európai felsőoktatási térség által létrehozott rendszerbe.
32 Ebből következik, hogy a kölcsönös bizalomra, amelyen a szakmai képesítések Unión belüli elismerésének rendszere alapul, nem lehet hivatkozni abban az esetben, ha a származási tagállamban megszerzett, képesítés megszerzését tanúsító okiratot olyan magánszervezet bocsátotta ki, amelyet ezen állam illetékes hatóságai nem hatalmaztak fel arra, hogy előírt szakmai képesítés megszerzését tanúsító okiratokat bocsássanak ki, így az ilyen szervezet által kiállított okiratot nem „tagállam bocsátott[a] ki”, következésképpen nemcsak hogy nem ismerik el ezen okiratot, hanem az semmilyen garanciát sem nyújt az általa tanúsított készségek szintjére és minőségére vonatkozóan.
33 Noha az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amely nem a 2005/36 irányelv, hanem az EUMSZ 45. vagy EUMSZ 49. cikk hatálya alá tartozik, az érintett fogadó tagállamnak – amint az a jelen ítélet 29. és 30. pontjából következik – figyelembe kell vennie többek között a származási tagállam által kibocsátott okiratot, ugyanezen cikkek nem kötelezhetik az első tagállamot arra, hogy olyan okiratot vegyen figyelembe, amelyet nem a második tagállam bocsátott ki, és amelyet ott nem ismernek el. A mozgás szabadságai ugyanis nem kötelezhetik a fogadó tagállamot arra, hogy a származási tagállamban kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratnak nagyobb értéket tulajdonítson, mint az utóbbi tagállamban tulajdonítanak neki.
34 A fogadó tagállam ugyanakkor adott esetben figyelembe veheti az ilyen okiratot a jelen ítélet 29. pontjában említett összehasonlító vizsgálati eljárás keretében.
35 Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 45. és EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azok nem kötelezik arra a fogadó tagállamot, hogy a szakmai képesítések elismerése iránti kérelem vizsgálata során figyelembe vegyen egy másik tagállamban szerzett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot, amelyet ez utóbbi állam jogilag nem ismer el, és amely ott minden hivatalos jelleget nélkülöz.