III.
C-302/23. sz. Jarocki ügyben 2024. október 17-én hozott ítélet
A belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 23‑i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 25. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az eljárási iratot csak akkor lehet elektronikus úton és elektronikus aláírással ellátva benyújtani a bírósághoz, ha e bíróság rendelkezik megfelelő informatikai rendszerrel, és a benyújtásra e rendszeren keresztül kerül sor.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 23‑i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 257., 73. o.) 2. cikke (1) és (3) bekezdésének, valamint 25. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelem előterjesztésére az Marek Jarocki és C. J. közötti, a C. J. és házastársa közös tulajdonában álló ingatlanra vezetett végrehajtás folytatása érdekében benyújtott végrehajthatóvá nyilvánítás iránt kérelemre vonatkozó jogvita keretében került sor.
Az alapeljárás
12 2022. november 28‑án az alapeljárás felperese kérelemmel fordult a Sąd Rejonowy Katowice – Wschód w Katowicachhoz (kelet‑katowicei kerületi bíróság, Katowice, Lengyelország), a kérdést előterjesztő bírósághoz az adósa és annak házastársa közös tulajdonában álló ingatlanra vezetett végrehajtás folytatása érdekében benyújtott végrehajthatóvá nyilvánítás iránt. E kérelmet egy költségmentesség iránti kérelem kíséretében elektronikus levélben továbbították a bíróság elektronikus levelezési címére. A kérelmet a közfeladatot ellátó szervezetek tevékenységének számítógépesítéséről szóló törvény 3. cikkének 14a) pontja szerinti megbízható aláírással elektronikusan írták alá.
13 Miután a kérelmet elbíráló bírósági titkár felhívta az alapeljárás felperesét arra, hogy orvosolja a beadvány formai hiányosságait, többek között saját kezűleg aláírt hivatalos formanyomtatvány benyújtásával és bizonyos információkkal kiegészítve, az alapeljárás felperese 2023. január 21‑én a bíróság ugyanazon elektronikus levelezési címére nyilatkozatot küldött a kért adatokkal, amelyet ismét megbízható aláírással látott el.
14 2023. február 8‑i végzésével a bírósági titkár a költségmentesség iránti kérelmet az azt érintő formai hiányosságok, és különösen annak saját kezű aláírással történő ellátásának elmaradása miatt visszaküldte.
15 2023. március 4‑én az alapeljárás felperese elektronikus úton a bírósági titkár ügy elbírálásából való kizárására irányuló kérelmet és vele szemben fegyelmi eljárás megindítására irányuló kérelmet küldött a bíróság e‑mail‑címére, azzal érvelve, hogy komoly kétségek merültek fel e titkár pártatlanságával kapcsolatban, mivel az uniós jogot megsértve megtagadta az elektronikus aláírással ellátott beadvány elfogadását.
16 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a legtöbb lengyel bíróság nem rendelkezik olyan informatikai rendszerrel, amely lehetővé tenné a beadványok elektronikus úton történő benyújtását, következésképpen e bíróságok megtagadják az elektronikus aláírással ellátott iratok befogadását. Tehát csak a saját kezű aláírással ellátott iratokat fogadják el, legalábbis a rendes polgári eljárásban.
17 Álláspontja szerint az elektronikus aláírás joghatását főszabály szerint a nemzeti jog határozza meg, a minősített elektronikus aláírások kivételével, amelyek esetében a 910/2014 rendelet előírja, hogy azok hatása megegyezik a saját kezű aláíráséval. Egyébiránt az uniós jogalkotónak nem állt szándékában, hogy az elektronikus aláírás alkalmazását illetően a bírósági eljárások keretében meghatározott megoldások elfogadását írja elő a tagállamok számára.
18 A kérdést előterjesztő bíróság ezért úgy véli, hogy mivel nem rendelkezik olyan informatikai rendszerrel, amely a nemzeti jogi szabályozásnak megfelelően lehetővé tenné az elektronikusan aláírt eljárási iratok benyújtását, nem köteles elfogadni az elektronikus aláírással ellátott, a bíróság elektronikus levelezési címére küldött iratot.
19 A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal választ keres arra, hogy nem kellene‑e figyelembe venni a 910/2014 rendelet (2) preambulumbekezdésében megfogalmazott célkitűzést, amely a polgárok, a vállalkozások és a hatóságok közötti, a belső piacon végrehajtott elektronikus tranzakciókba vetett bizalom erősítésére irányul. E bíróság szerint a 910/2014 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése e célkitűzés fényében értelmezhető úgy, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmából a tagállamoknak kötelezettsége keletkezik arra, hogy elfogadják az elektronikus aláírással ellátott eljárási iratot. Az ilyen értelmezés az eljárási iratok tagállami bíróságokhoz történő benyújtási módjának harmonizációjához vezetne.
20 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben arra keres választ, hogy a 910/2014 rendelet elektronikus aláírásra vonatkozó rendelkezései csak azokra a tagállamokra alkalmazandók‑e, amelyek e rendelet 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően elektronikus azonosítási rendszert jelentettek be a Bizottságnak, amit álláspontja szerint a Lengyel Köztársaság nem tett meg.
21 E körülmények között a Sąd Rejonowy Katowice – Wschód w Katowicach (kelet‑katowicei kerületi bíróság, Katowice) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
„Úgy kell-e értelmezni a [910/2014 rendelet] 2. cikkének (1) és (3) bekezdését e rendelet 25. cikkének (1) és (2) bekezdésével, valamint (12), (13), (18), (21), (22) és (49) preambulumbekezdésével összefüggésben, hogy a tagállami bíróság köteles elfogadni az e bírósághoz benyújtott, e rendelet 3. cikkének 10. pontjában említett elektronikus aláírással aláírt beadványt abban az esetben, ha a tagállam nemzeti szabályozása nem írja elő beadvány bírósághoz informatikai rendszeren kívüli elektronikus aláírással történő benyújtásának lehetőségét?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
22 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 910/2014 rendelet 2. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 25. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az eljárási iratot csak akkor lehet elektronikus úton és elektronikus aláírással ellátva benyújtani a bírósághoz, ha e bíróság rendelkezik megfelelő informatikai rendszerrel, és a benyújtásra e rendszeren keresztül kerül sor.
23 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy először is az előterjesztő bíróság kérdése arra irányul, hogy a 910/2014 rendelet tárgyi hatálya kiterjed‑e az alapeljárásra, mivel e rendelet csak azokra az elektronikus azonosítási rendszerekre alkalmazandó, amelyeket a tagállamok bejelentettek a Bizottságnak. Márpedig az alapeljárás felperese által az eljárási iratainak elektronikus úton történő benyújtására használt elektronikus azonosító eszköz nem tartozik a Lengyel Köztársaság által bejelentett elektronikus azonosítási rendszerhez, és e tagállam egyébként a kérdést előterjesztő bíróság szerint egyáltalán nem jelentett be ilyen rendszert.
24 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság jelzi, hogy e tagállam bejelentett egy elektronikus azonosítási rendszert a 910/2014 rendelet 9. cikkével összhangban.
25 Mindenesetre, még ha a Lengyel Köztársaság semmilyen elektronikus azonosítási rendszert sem jelentett volna be, vagy a bejelentett elektronikus azonosítási rendszer nem az volna, amely alapján az alapeljárás felperesének kibocsátották azt az elektronikus azonosító eszközt, amellyel az eljárási iratoknak a kérdést előterjesztő bíróság részére történő elektronikus továbbítása során azonosította magát, meg kell jegyezni, hogy annak meghatározása szempontjából, hogy a 910/2014 rendelet elektronikus aláírásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók‑e, vagy sem, nincs jelentősége annak, hogy a rendszert bejelentették‑e, vagy sem.
26 Ahogyan ugyanis azt a 910/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése pontosítja, e rendeletnek kettős hatálya van. E rendelet egyrészt a tagállamok által bejelentett elektronikus azonosítási rendszerekre, másrészt az Unió területén letelepedett összes bizalmi szolgáltatóra alkalmazandó.
27 Az online szolgáltatásokhoz szükséges határokon átnyúló hitelesítés céljából történő elektronikus azonosítást e rendelet 6–12. cikkét tartalmazó II. fejezete szabályozza, míg a bizalmi szolgáltatásokat az említett rendelet 13–45. cikkét tartalmazó III. fejezete szabályozza.
28 Az elektronikus azonosítási rendszerek Bizottságnak való bejelentése a 910/2014 rendelet 9. cikkében szerepel. E bejelentés, amely továbbra is szabadon választható marad, ahogyan azt e rendelet (13) preambulumbekezdése hangsúlyozza, az elektronikus azonosító eszközök kölcsönös elismerésének előfeltétele azok határokon átnyúló használata tekintetében.
29 Ezzel szemben e bejelentés nem feltétele az említett rendelet III. fejezetének IV. szakaszában szereplő, az elektronikus aláírásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának, amely rendelkezések között szerepel a 910/2014 rendelet 25. cikke, melynek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság kéri.
30 Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy valamely tagállam nem jelentett be elektronikus azonosítási rendszert a 910/2014 rendelet 9. cikkének megfelelően, nem befolyásolja e rendelet elektronikus aláírásra vonatkozó rendelkezéseinek e tagállamban való alkalmazhatóságát.
31 Másrészt rá kell mutatni arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás felperese által használt „megbízható aláírás” nem a 910/2014 rendelet 3. cikkének 12. pontja szerinti fogalommeghatározásnak megfelelő „minősített elektronikus aláírás”, hanem az e rendelet 3. cikkének 10. pontjában meghatározott egyszerű elektronikus aláírás. Ebből következik, hogy az említett rendelet 25. cikkének a minősített elektronikus aláírás joghatására vonatkozó (2) bekezdése nem releváns az előterjesztett kérdés megválaszolása szempontjából.
32 Ezen előzetes megállapításokat követően rá kell mutatni arra, hogy a 910/2014 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének szövege szerint az elektronikus aláírás joghatása és bírósági eljárásokban bizonyítékként való elfogadhatósága nem tagadható meg kizárólag amiatt, hogy az elektronikus formátumú, illetve nem felel meg a minősített elektronikus aláírásra vonatkozó követelményeknek.
33 A Bíróság már kimondta, hogy e rendelkezés nem megtiltja a nemzeti bíróságok számára, hogy érvénytelenítsék az elektronikus aláírásokat, hanem olyan általános elvet állapít meg, amely megtiltja e bíróságok számára, hogy a bírósági eljárásokban megtagadják az elektronikus aláírások joghatását és bizonyító erejét pusztán azon az alapon, hogy ezen aláírások elektronikus formában jelennek meg, illetve nem felelnek meg az e rendeletben meghatározott követelményeknek ahhoz, hogy az elektronikus aláírást „minősített elektronikus aláírásnak” lehessen tekinteni (2022. október 20‑i Ekofrukt‑ítélet, C‑362/21, EU:C:2022:815, 35. pont; 2024. február 29‑i V. B. Trade ítélet, C‑466/22, EU:C:2024:185, 34. pont).
34 A Bíróság azt is kimondta, hogy noha a 910/2014 rendelet célja annak biztosítása, amint az a rendelet 2. cikkének a (49) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdéséből kitűnik, hogy az elektronikus aláírás joghatását ne tagadják meg pusztán azzal az indokkal, hogy az ilyen formában jelenik meg, az nem akadályozza a tagállamok formális követelmények előírására vonatkozó mozgásterét (lásd ebben az értelemben: 2022. október 20‑i Ekofrukt ítélet, C‑362/21, EU:C:2022:815, 39. pont).
35 Ebből következik, hogy a 910/2014 rendelet nem érinti az olyan eljárási alakszerűségeket, mint amelyek a nemzeti jogban meghatározzák az eljárási iratok bírósághoz történő benyújtásának részletes szabályait.
36 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott nemzeti jogi háttérből kitűnik, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás nem azért tiltja az elektronikus aláírással ellátott eljárási iratnak a bírósághoz elektronikus úton történő benyújtását, mert kizárólag a saját kezű aláírás tekinthető a polgári perrendtartás 126. cikke 1. §‑ának 6. pontja értelmében vett aláírásnak, hanem azért, mert e törvénykönyv 125. cikkének 21a §‑a alapján az eljárási iratoknak a bírósághoz való elektronikus úton történő benyújtására csak olyan megfelelő informatikai rendszer segítségével kerülhet sor, amellyel e bíróságnak rendelkeznie kell.
37 Egyébiránt e szabályozásból kitűnik, hogy amennyiben a bíróság rendelkezik ilyen rendszerrel, az elektronikusan aláírt eljárási iratok e rendszeren keresztül történő benyújtása ugyanolyan joghatásokat vált ki, mint amelyeket a lengyel jogszabályok általában az eljárási iratok bírósághoz történő benyújtásának szoktak tulajdonítani.
38 Az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amikor az eljárási iratot elektronikus úton nyújtják be a bírósághoz annak ellenére, hogy az nem rendelkezik megfelelő informatikai rendszerrel, amelyen keresztül az iratokat be kell nyújtani, ezen iratot nem „kizárólag amiatt” tagadják meg, hogy az említett irat aláírása elektronikus formában történik, vagy hogy az nem felel meg a minősített elektronikus aláírásra vonatkozó követelményeknek.
39 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 910/2014 rendelet 2. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 25. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az eljárási iratot csak akkor lehet elektronikus úton és elektronikus aláírással ellátva benyújtani a bírósághoz, ha e bíróság rendelkezik megfelelő informatikai rendszerrel, és a benyújtásra e rendszeren keresztül kerül sor.