III.
A C-268/24 Lalfi ügyben 2025. július 3-án hozott ítélet
Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját
a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes az olyan ‑ a nemzeti legfelsőbb bíróság által értelmezett ‑ nemzeti szabályozás, amely a tanárok és oktatók továbbképzésének támogatására szolgáló különböző áruk vásárlását és szolgáltatások igénybevételét lehetővé tévő évi 500 euró névértékű elektronikus kártyára való jogosultságot a kinevezett tanárok és oktatók, valamint a tanév időtartamára helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok és oktatók számára biztosítja, a rövid távú helyettesítést végző, nem kinevezett tanárokat és oktatókat azonban e jogosultságból kizárja, kivéve ha e kizárást az e rendelkezés értelmében vett objektív okok igazolják. Önmagában az, hogy ez utóbbiak tevékenysége nem feltétlenül tart a tanév végéig, nem minősül ilyen objektív oknak.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 4. szakaszának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet ZT, nem kinevezett tanár és a Ministero dell’Istruzione e del Merito (oktatási és kulturális minisztérium, Olaszország; a továbbiakban: minisztérium) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy megtagadták tőle a tanárok és oktatók számára a továbbképzésük támogatása és szakmai készségeik fejlesztése céljából, különböző áruk vásárlását és szolgáltatások igénybe vételét lehetővé tevő, elektronikus kártya útján nyújtott 500 eurós éves juttatást.
Az alapeljárás
10 A 2020/2021‑es tanévben ZT 2020. december 31. előtt megkezdett és az említett tanévre oktatási tevékenységének végig tartó helyettesítést végzett. A következő tanévben többször végzett helyettesítést három különböző oktatási intézményben, három különböző, mégpedig 2021. október 8. és 2021. december 22., 2022. január 24. és 2022. február 10., illetve 2022. február 11. és 2022. május 27. közötti időszakban.
11 ZT e két tanév tekintetében igényelte a 107/2015. sz. törvény 1. cikkének 121. bekezdésében előírt, tanévenként 500 euró névértékű elektronikus kártyát (a továbbiakban: szóban forgó elektronikus kártya).
12 Mivel a minisztérium nem adott helyt a kérelmének, ZT e kártyára való jogosultságának megállapítása iránt keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunale di Lecce (leccei bíróság, Olaszország) előtt.
13 Keresetének alátámasztása érdekében ZT arra hivatkozik, hogy a minisztérium elutasítása ellentétes a keretmegállapodás 4. szakaszával.
14 A kérdést előterjesztő bíróság elöljáróban megjegyzi, hogy az olasz jog szerint a helyettesítések eltérően minősülnek aszerint, hogy azok a 124/1999. sz. törvény 4. cikke 1., 2. vagy 3. bekezdésének hatálya alá tartoznak‑e. Így e cikk 1. és 2. bekezdése a tanév december 31. előtt megüresedő és a tanév (oktatási tevékenység) végéig, azaz az adott tanév augusztus 31‑ig vagy június 30‑ig várhatóan betöltetlenül maradó oktatói és tanári álláshelyek „éves helyettesítésére” vonatkozik, és ezek a tanév időtartamára szóló helyettesítések. Az említett cikk 3. bekezdése az úgynevezett „rövid távú és alkalmi” vagy „ideiglenes” helyettesítésekre, azaz a rövid távú helyettesítésekre vonatkozik.
15 E bíróság pontosítja, hogy a 2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione (Elektronikus kártya) végzés (C‑450/21, EU:C:2022:411) kihirdetését követően a Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) a 2023. október 27‑i 29961. sz. ítéletében megállapította, hogy a tanév időtartamára helyettesítést végző, nem kinevezett oktatók és tanárok is jogosultak a szóban forgó elektronikus kártyára. A Bíróság azonban nem foglalt kifejezetten állást a rövid távú helyettesítést végző, nem kinevezett oktatók és tanárok ilyen jogának fennállásáról, ami az e tárgykörben érdemben eljáró bíróságok eltérő ítélkezési gyakorlatához vezetett.
16 A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor úgy véli, hogy ezen ítélet indokolásából, valamint a 2024. március 19‑i 7254. sz. végzés indokolásából kitűnik, hogy a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) ki kívánta zárni a szóban forgó elektronikus kártya e tanárok és oktatók részére történő kiadását.
17 Hangsúlyozza ugyanis, hogy a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) úgy ítélte meg, hogy az olasz jogalkotó kapcsolatot teremtett a szóban forgó elektronikus kártya kiadása és az oktatás éves jellege között, így – a jelen ítélet 15. pontjában említett végzés hatálya alá tartozó – kinevezett tanárokhoz és oktatókhoz képest „elszenvedett hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséhez” elegendő, ha az előbbiek jogosultak e juttatásra, amelyre az utóbbiak kizárólag a tanév időtartamára helyettesítést végző, nem kinevezett tanárokként, illetve oktatókként jogosultak, a rövid távú helyettesítést végző tanárok és oktatók viszont egyáltalán nem, mivel kizárólag az éves helyettesítést végző tanárok és oktatók látnak el a kinevezett tanárokéhoz „hasonló feladatot”.
18 Ezzel szemben – a kérdést előterjesztő bíróság szerint – a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) úgy ítélte meg, hogy amennyiben ezt a jogosultságot az utóbbi típusú helyettesítéseket ellátó oktatók és tanárok számára is elismerik, a szóban forgó elektronikus kártya kiadása és a tanévenkénti oktatási keret között fennállni hivatott kapcsolat „indokolatlanul megváltozna”, még akkor is, ha az e tanárok által ledolgozott munkanapok száma utóbb megegyezőnek bizonyulna a kinevezett tanárok vagy a tanév időtartamára helyettesítést végző tanárok által teljesített munkanapok számával.
19 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a jelen ügyben a 2020/2021‑es tanévet illetően ZT a tanév időtartamára végzett helyettesítést. Nem vitatott tehát, hogy ez év vonatkozásában jogosult a szóban forgó elektronikus kártyára.
20 Ami ZT 2021/2022‑es tanévre vonatkozó, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem szempontjából egyedül releváns kérelmét illeti, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy ZT különböző szerződések alapján számos rövid távú helyettesítést halmozott fel.
21 Ennélfogva a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) fent említett ítélkezési gyakorlatára tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy ZT‑t a 2021/2022‑es tanév tekintetében nem illeti meg a szóban forgó elektronikus kártya.
22 Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság hajlik annak megállapítására, hogy a szóban forgó elektronikus kártyára való jogosultság ZT‑től való megtagadása ellentétes a keretmegállapodásnak a Bíróság által többek között a 2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione (Elektronikus kártya) végzésben (C‑450/21, EU:C:2022:411) értelmezett 4. szakaszával.
23 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a ZT által a 2021/2022‑es tanévben ellátott feladatok és kötelezettségek megegyeztek a határozatlan időre alkalmazott, kinevezett tanárkollégák feladataival és kötelezettségeivel. Ezenkívül a helyettesítést végző, nem kinevezett tanárokat, mint ZT‑t, a nemzeti jog értelmében megkövetelt képesítéssel rendelkező oktatói listák alapján veszik fel. A diákokkal szemben ugyanazon kötelezettségek és ugyanolyan képzési kötelezettségek vonatkoznak rájuk, mint a határozatlan időre alkalmazott, kinevezett tanárokra.
24 E bíróság úgy véli, hogy a helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok szerződésük időtartama alatt ugyanúgy vesznek részt az oktatási és nevelési ciklus megvalósításában, mint a kinevezett tanárok. Az oktatási terv lényegében előfeltétele valamennyi tanár, így a helyettesítő tanárok tevékenységének, függetlenül attól, hogy milyen típusú helyettesítést végeznek. Pontosítja, hogy valamennyi helyettesítő tanár a munkavégzés ideje alatt egyaránt tagja a tantestületnek.
25 Az említett bíróság egyébiránt úgy véli, hogy a szóban forgó elektronikus kártya és az oktatás éves jellege közötti kapcsolat hipotetikus, különösen mivel e kapcsolat a tanár szándékától függ, aki szabadon dönthet arról, hogy az adott összeget az érintett tanév során elkölti‑e, vagy sem. Ezenfelül e kapcsolatot a 107/2015. sz. törvény 1. cikke 121. bekezdésének szövege sem támasztja alá, mivel az e rendelkezésben szereplő, a képzési kínálatra vonatkozó hároméves tervre való hivatkozás inkább a közoktatási kínálathoz, mintsem a tanárok és oktatók képzéséhez kapcsolódik.
26 Így a kérdést előterjesztő bíróság az ezen kártya bevezetése mögött meghúzódó általános célkitűzésekre tekintettel úgy véli, hogy hátrányos megkülönböztetést valósítana meg – és ellentétes lenne a pro rata temporis elvével –, ha a kártyára való jogosultságot egyes nem kinevezett tanárok tekintetében kizárólag a feladataik ellátásának időtartama alapján teljes mértékben kizárnák, annál is inkább, mivel az egy tanév során végzett rövid távú helyettesítések összesített időtartama a gyakorlatban elérheti a tanév időtartamára végzett helyettesítések időtartamát.
27 E körülmények között a Tribunale di Lecce (leccei bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [keretmegállapodás] 4. szakaszát, hogy azzal ellentétes a 107/2015. sz. törvény 1. cikkének 121. és azt követő bekezdései szerinti [elektronikus] kártya kiadásának a helyettesítés időtartamára alapított korlátozása?
2) A fent említett 4. szakasz tükrében a hátrányos megkülönböztetés lehetősége fennállásának kizárására alkalmas „objektív okoknak” tekinthetők‑e az adott helyettesítő pedagógus által „betöltendő” személyzeti hiány [124/99. sz. törvény] 4. cikkének 1., 2. vagy 3. bekezdésében meghatározott eseteknek megfelelő típusai?
3) A […] keretmegállapodás 4. szakasza értelmében vett objektív oknak tekinthető‑e az ideiglenes helyettesítésnek ugyanabban a tanévben több, ideiglenes helyettesítésre vonatkozó szerződés alapján különböző iskolákban történő végzése?
4) Mindenesetre úgy kell‑e tekinteni, hogy a határozott időre alkalmazott oktatók és tanárok, valamint a határozatlan időre alkalmazott oktatók és tanárok összehasonlíthatósága kérdésében előzetesen állást kell foglalni, vagy annak az év során végzett helyettesítési tevékenység tényleges időtartamát kell figyelembe venni (például, ha a helyettesítő pedagógus – még ha több szerződés alapján is – a […] megüresedett álláshely betöltésére [a tanév végéig] alkalmazott helyettesítő pedagóguséval egyező ideig végzett munkát)?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
28 Az együttesen vizsgálandó négy kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan – a nemzeti legfelsőbb bíróság által értelmezett ‑ nemzeti szabályozás, amely a tanárok és oktatók továbbképzésének támogatására szolgáló különböző áruk vásárlását és szolgáltatások igénybevételét lehetővé tévő évi 500 euró névértékű elektronikus kártyára való jogosultságot a kinevezett tanárok és oktatók, valamint a tanév időtartamára helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok és oktatók számára biztosítja, a rövid távú helyettesítést végző, nem kinevezett tanárokat és oktatókat azonban e jogosultságból kizárja.
Az elfogadhatóságról
29 Az olasz kormány azt állítja, hogy az előterjesztett kérdések elfogadhatatlanok, mivel a kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint nem kétséges, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszára tekintettel a 107/2015. sz. törvény 1. cikkének 121. és azt követő bekezdéseit úgy kell értelmezni, hogy azok egyaránt lehetővé teszik a szóban forgó elektronikus kártyának a rövid távú helyettesítést végző tanárok és oktatók számára történő biztosítását. E körülmények között e bíróságnak a nemzeti jog e rendelkezéseit az uniós joggal összhangban kellett volna értelmeznie, ahelyett hogy olyan kérdéseket terjesztett elő, amelyekkel valójában azt kéri a Bíróságtól, hogy oldja fel a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) azon ítélkezési gyakorlatának az uniós jog fényében vett megalapozottságára vonatkozó belső ítélkezési konfliktust, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság – egyébként tévesen – úgy értelmez, mint amely arról a kérdésről határozott, hogy e tanárok jogosultak‑e a szóban forgó elektronikus kártyára.
30 E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróság számára egyáltalán nem tilos, hogy előzetes döntéshozatal céljából olyan kérdést terjesszen a Bíróság elé, amelynek megválaszolása az alapeljárásban részt vevő felek egyikének véleménye szerint nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek. Így, még azt feltételezve is, hogy ez a helyzet áll fenn, az ilyen kérdést tartalmazó előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem válik elfogadhatatlanná (2024. október 17‑i Lufoni ítélet, C‑322/23, EU:C:2024:900, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Továbbá, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikk a lehető legszélesebb lehetőséget biztosítja a nemzeti bíróságok számára arra, hogy a Bírósághoz forduljanak, ha azt állapítják meg, hogy az előttük folyamatban lévő ügyben az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó, a Bíróság döntését igénylő kérdés merül fel. Így a nem utolsó fokon eljáró bíróságnak szabadon kell tudnia dönteni arról, hogy – amennyiben úgy véli, hogy a felsőbb fokú, és akár alkotmányos szintű bíróság jogi értékelése az uniós joggal ellentétes ítélet meghozatalához vezethet – az általa aggályosnak tekintett kérdéseket a Bíróság elé terjeszti (2021. május 18‑i Asociaţia „Forumul Judecătorilor din România” és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 133. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Végül a Bíróságnak nem az a feladata, hogy értelmezze a nemzeti jogszabályokat, mivel az a nemzeti bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a Bíróság nem helyettesítheti a saját értékelésével a kérdést előterjesztő bíróságnak az említett bíróságok ítélkezési gyakorlatának a fejlődésére vonatkozó értékelését (2011. szeptember 8‑i Rosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 60. pont).
33 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapügy megoldásához szüksége van a keretmegállapodás 4. szakaszának értelmezésére, figyelemmel a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) e jogvitára alkalmazandó, e bíróság által az említett szakasszal ellentétesnek tartott ítélkezési gyakorlatára.
34 E körülmények között, tekintettel a jelen ítélet 30–32. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra, az olasz kormány által előadott, a jelen ítélet 29. pontjában ismertetett érvelés nem teheti kérdésessé az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságát.
35 Következésképpen e kérdések elfogadhatóak.
Az ügy érdeméről
36 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione (Elektronikus kártya) végzésének (C‑450/21, EU:C:2022:411) 48. pontjában kimondta, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárólag az oktatási minisztérium által határozatlan időre felvett tanárok és oktatók javára – az e minisztérium által határozott időre felvett tanárok és oktatók javára pedig nem – ismer el az oktatók továbbképzésének támogatása és szakmai készségeik fejlesztése céljából egy olyan elektronikus kártya útján évi 500 euró összegben nyújtott pénzbeli juttatást, amely különböző áruk vásárlására és szolgáltatások igénybevételére használható fel.
37 Jelen esetben az alapügy az e végzés alapjául szolgáló ügy tárgyát képezővel megegyező nemzeti szabályozásra, vagyis a 107/2015. sz. törvény 1. cikkének 121. és azt követő bekezdéseire vonatkozik, amely előírja, hogy létre kell hozni „az oktatási intézmények minden típusában és szintjén a […] kinevezett tanárok és oktatók továbbképzésére és képzésére szolgáló, tanévenként 500 euró névértékű elektronikus kártyát”.
38 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) említett végzést követő, e szabályozásra vonatkozó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a szóban forgó elektronikus kártyát immár azonban a tanév időtartamára helyettesítést végző, így a tanévenkénti oktatási keretbe illeszkedő tevékenységet ellátó, nem kinevezett tanároknak és oktatóknak is ki kell adni. Ezzel szemben ezen ítélkezési gyakorlat szerint a ZT‑hez hasonló, rövid távú helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok és oktatók továbbra sem jogosultak erre, mivel tevékenységük nem illeszkedik e keretbe.
39 E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás valamennyi olyan munkavállalóra alkalmazandó, aki a munkáltatójával fennálló határozott idejű munkaviszony keretében díjazás ellenében végez munkát (2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione [Elektronikus kártya] végzés, C‑450/21, EU:C:2022:411, 30. pont; 2024. február 20‑i X [A felmondás indokolásának hiánya] ítélet, C‑715/20, EU:C:2024:139, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 A jelen ügyben, mivel – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik – ZT‑t, aki a 2021/2022‑es nem kinevezett tanárként több rövid távú helyettesítést végzett, e jogcímen egy vagy több, a keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontjával összefüggésben értelmezett 2. szakaszának 1. pontja értelmében vett, határozott időre szóló munkaszerződés keretében foglalkoztatták, az alapeljárás e keretmegállapodás hatálya alá tartozik.
41 Másodsorban, a határozott időre alkalmazott munkavállalókkal szembeni, a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókhoz képest kedvezőtlen bánásmódnak a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontjában foglalt tilalma a munkavállalók foglalkoztatási feltételeire vonatkozik.
42 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak meghatározásához, hogy valamely intézkedés a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett „foglalkoztatási feltételek” fogalma alá tartozik‑e, a döntő kritérium éppen a foglalkoztatás, vagyis a munkavállaló és munkáltatója között fennálló munkaviszony (2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione [Elektronikus kártya] végzés, C‑450/21, EU:C:2022:411, 33. pont; 2024. február 20‑i X [A felmondás indokolásának hiánya] ítélet, C‑715/20, EU:C:2024:139, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 A jelen ügyben, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, emlékeztetni kell arra, hogy a 2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione (Elektronikus kártya) végzés (C‑450/21, EU:C:2022:411) 36‑38. pontjában foglalt értékelésekre tekintettel a szóban forgó elektronikus kártyát a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett „foglalkoztatási feltételek” körébe tartozónak kell tekinteni.
44 Harmadsorban, a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésére irányuló céljának megfelelően a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja tiltja, hogy a foglalkoztatási feltételek szempontjából a határozott időre alkalmazott munkavállalók kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljenek, mint a velük összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállalók, csupán azért, mert határozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív okokkal igazolható (lásd ebben az értelemben: 2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione [Elektronikus kártya] végzés, C‑450/21, EU:C:2022:411, 39. pont; 2024. február 20‑i X [A felmondás indokolásának hiánya] ítélet, C‑715/20, EU:C:2024:139, 42. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 E célból a keretmegállapodás kizárólag a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a velük összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti eltérő bánásmód tekintetében hajtotta végre és konkretizálta a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét (2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione [Elektronikus kártya] végzés, C‑450/21, EU:C:2022:411, 40. pont; 2018. június 5‑i Grupo Norte Facility ítélet, C‑574/16, EU:C:2018:390, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 E tekintetben, ami először is a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett eltérő bánásmód fennállását illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak a jelen ítélet 38. pontjában felidézett indokolásából az következik, hogy a szóban forgó elektronikus kártyára nemcsak a határozatlan időre alkalmazott, kinevezett oktatók és tanárok jogosultak, hanem a határozott időre alkalmazott, nem kinevezett oktatók és tanárok is, amennyiben a tanév időtartamára végeznek helyettesítést, a határozott időre alkalmazott, nem kinevezett oktatók és tanárok, akik rövid távú helyettesítést végeznek, azonban nem.
47 Az olasz kormány ebből azt a következtetést vonja le, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések valójában nem a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti, hanem a határozott időre alkalmazott munkavállalók két kategóriája közötti eltérő bánásmódra vonatkoznak, amely nem tartozik a keretmegállapodás hatálya alá.
48 E tekintetben ugyanakkor pontosítani kell egyrészt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azáltal, hogy ez utóbbi eltérő bánásmódra is felhívja a figyelmet, csak azt kívánja nyilvánvalóvá tenni, hogy bár a 2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione (Elektronikus kártya) végzés (C‑450/21, EU:C:2022:411) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó kedvezőtlenebb bánásmódot megszüntették a tanév időtartamára helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok és oktatók tekintetében, az továbbra is fennáll a rövid távú helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok és oktatók tekintetében. Így a határozatlan időre alkalmazott, kinevezett tanárok és a határozott időre alkalmazott, nem kinevezett tanárok közötti eltérő bánásmód csupán részleges megszüntetése azt jelenti, hogy a nem kinevezett tanárok és oktatók egy része továbbra is eltérő bánásmódban részesül a kinevezett tanárokhoz képest.
49 Másrészt, a Bíróság kimondta, hogy a keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjának szövegéből az következik, hogy ahhoz, hogy a határozott időre alkalmazott munkavállalók megalapozottan követelhessék az e szakaszból eredő előnyöket, elegendő, ha e határozott időre alkalmazott munkavállalók kevésbé kedvező bánásmódban részesülnek, mint a velük összehasonlítható helyzetben lévő, határozatlan időre alkalmazott munkavállalók (2019. június 20‑i Ustariz Aróstegui ítélet, C‑72/18, EU:C:2019:516, 31. pont).
50 Ebből következik, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett eltérő bánásmód fennállása nem zárható ki pusztán amiatt, hogy az a határozott időre alkalmazott munkavállalóknak csak egy részét érinti, ellenkező esetben indokolatlanul szűkülne az e rendelkezés által biztosított hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem hatálya, amelynek – amint arra lényegében az Európai Bizottság is rámutatott – a jelen ítélet 39. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően valamennyi határozott időre alkalmazott munkavállalóra ki kell terjednie.
51 E körülmények között az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás eltérő bánásmódot teremt a rövid távú helyettesítést végző, határozott időre alkalmazott, nem kinevezett tanárok és oktatók hátrányára a határozatlan időre alkalmazott, kinevezett oktatókhoz és tanárokhoz képest.
52 Következésképpen másodszor meg kell vizsgálni, hogy a rövid távú helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok és oktatók az érintett kinevezett tanárokkal összehasonlítható helyzetben vannak‑e.
53 E tekintetben annak értékeléséhez, hogy az érintettek a keretmegállapodás értelmében vett azonos vagy hasonló munkát végeznek‑e, a keretmegállapodás 3. szakasza 2. pontjának és 4. szakasza 1. pontjának megfelelően meg kell vizsgálni, hogy figyelembe véve az összes olyan tényezőt, mint a munka jellege, a képesítési feltételek és a foglalkoztatási feltételek, az említett személyeket hasonló helyzetben lévőnek lehet‑e tekinteni (2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione [Elektronikus kártya] végzés, C‑450/21, EU:C:2022:411, 41. pont; 2024. február 20‑i X [A felmondás indokolásának hiánya] ítélet, C‑715/20, EU:C:2024:139, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság több, annak bizonyítására irányuló körülményre hivatkozik, hogy a rövid távú helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok és oktatók, mint ZT, és a kinevezett tanárok és oktatók összehasonlítható helyzetben vannak.
55 E bíróság ugyanis hangsúlyozza, hogy ZT a 2021/2022‑es tanévben több rövid távú, néhány héttől néhány hónapig terjedő időszakokat lefedő helyettesítést végzett, amelyek során ugyanazokat a feladatokat és kötelezettségeket látta el, mint az érintett oktatási intézményekben foglalkoztatott kinevezett tanárok. Hozzáteszi, hogy a nem kinevezett tanárokat ugyanazok a kötelezettségek terhelik a diákokkal szemben, valamint ugyanazok a képzési kötelezettségek vonatkoznak rájuk, mint az érintett kinevezett tanárokra, függetlenül attól, hogy milyen típusú helyettesítést végeznek.
56 E tényezőkből az következik, hogy a ZT‑hez hasonló, nem kinevezett tanároknak a rövid távú helyettesítésük keretében ellátott feladatai főszabály szerint összehasonlíthatónak tűnnek a kinevezett tanárok feladataival.
57 A feladataik összehasonlíthatóságát a priori nem teheti kérdésessé önmagában az, hogy – amint azt lényegében az olasz kormány előadja – kizárólag a kinevezett tanárok és a tanév időtartamára, így a június 30. és augusztus 31. közötti iskolai szünet időszakában is helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok végeznek „kollegiális jellegű tevékenységeket”, köztük a sajátos készségeket igénylő felzárkóztatást.
58 Egyrészt ugyanis ezen érvelés szerint a „kollegiális jellegű tevékenységeket” a tanév időtartamára helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok az oktatási tevékenység végéig, vagyis a tanév június 30‑ig nem látják el, ugyanakkor e nem kinevezett tanárok a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) által értelmezett nemzeti szabályozásnak megfelelően jogosultak a szóban forgó elektronikus kártyára, tehát úgy tűnik, hogy a kinevezett tanárokkal összehasonlítható helyzetben lévőnek tekintik őket.
59 E tekintetben egyébként a Bíróság rendelkezésére álló iratokból sem tűnik ki, hogy e „kollegiális jellegű tevékenységek” – különösen az oktatási tevékenységük viszonylatában – döntő szerepet játszanának a tanév időtartamára helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok és oktatók feladatainak ellátásában.
60 Másrészt semmi nem utal arra, hogy a ZT‑hez hasonló, nem kinevezett tanárok által végezhető helyettesítések alkalmasint rövid ideig tartó és alkalmi jellege egyébiránt lényegesen megváltoztatná e tanárok feladatait, vagy akár tanári munkájuk jellegét, illetve e munka elvégzésének feltételeit. Mindazonáltal az előterjesztő bíróság feladata, hogy ezt a kérdést értékelje, mivel egyedül e bíróság rendelkezik az összes releváns információval (lásd ebben az értelemben: 2023. november 30‑i Ministero dell’Istruzione és INPS ítélet, C‑270/22, EU:C:2023:933, 68. pont).
61 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságnak nem kell figyelembe vennie az egymást követő rövid távú helyettesítések – tényleges vagy tervezett – teljes időtartamát, mivel azon munka időtartama, amelyre a határozott időre alkalmazott munkavállalót foglalkoztatták, önmagában nem tartozik a jelen ítélet 53. pontjában említett, az érintett személyek által ellátott feladatok összehasonlíthatóságának értékelése szempontjából releváns tényezők közé.
62 Harmadszor meg kell határozni, hogy a határozott időre alkalmazott munkavállalók és az összehasonlítható helyzetben lévő, határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti esetleges eltérő bánásmód igazolható‑e a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett „objektív okokkal”.
63 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ezen 4. szakasz 1. pontja értelmében vett „objektív okok” fogalma azt követeli meg, hogy az eltérő bánásmód igazolására a szóban forgó foglalkoztatási feltételt jellemző pontos és konkrét tényezők fennállása, e bánásmód megjelenésének sajátos környezete, továbbá objektív és átlátható kritériumok alapján kerüljön sor annak vizsgálata érdekében, hogy az eltérő bánásmód valós igényre ad‑e választ, a kitűzött cél elérésére alkalmas‑e, illetve ahhoz szükséges‑e. E tényezők eredhetnek például azon feladatok különös jellegéből vagy sajátos jellemzőiből, amelyek ellátására a határozott idejű szerződéseket megkötötték, illetve – adott esetben – az egyik tagállam által elérni kívánt jogszerű szociálpolitikai célból (2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione [Elektronikus kártya] végzés, C‑450/21, EU:C:2022:411, 45. pont; 2024. február 20‑i X [A felmondás indokolásának hiánya] ítélet, C‑715/20, EU:C:2024:139, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) jelen ítélet 15–18. pontjában említett ítélkezési gyakorlatára vonatkozó indokolásából kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó eltérő bánásmód létjogosultságát a szóban forgó elektronikus kártya célja adja, amely az olasz jogalkotó diszkrecionális jogkörében hozott döntésnek megfelelően abban áll, hogy csak a tanévenkénti keretek között nyújtott oktatást támogatja, és úgy tekinti, hogy a rövid távú helyettesítéssel megbízott, nem kinevezett tanárok és oktatók által végzett oktatási feladatok nem tartoznak ebbe a keretbe.
65 Az olasz kormány ebben az összefüggésben hozzáteszi, hogy ez az eltérő bánásmód a rövid távú helyettesítések keretében végzett feladatok sajátos jellegéből fakad, mivel az érintett tanárokat és oktatókat akár heti kevés óraszámban és több különböző intézményben is foglalkoztathatják, hogy az éves tantervtől gyakran eltérő tananyagokat tanítsanak. E kormány költségvetési megfontolásokra is hivatkozik.
66 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek nemcsak a szociál‑ és foglalkoztatáspolitika területét érintően meghatározott cél, hanem az e cél elérésére alkalmas intézkedések megválasztása terén is (2021. március 17‑i Consulmarketing ítélet, C‑652/19, EU:C:2021:208, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
67 Mindazonáltal egyrészt, még ha feltételezzük is, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásnak ténylegesen az a célja, hogy kifejezetten és kizárólagosan a tanévenkénti keretek szerint szervezett iskolai oktatást támogassa, az is szükséges, hogy a határozatlan időre szóló munkaviszonnyal rendelkező, kinevezett tanárok és a határozott időre szóló munkaviszony keretében rövid távú helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok közötti eltérő bánásmód valós igényre adjon választ, és valójában ne olyan tényezőn alapuljon, amely általános és absztrakt módon kizárólag a foglalkoztatás időtartamára utal (lásd ebben az értelemben: 2024. február 20‑i X [A felmondás indokolásának hiánya] ítélet, C‑715/20, EU:C:2024:139, 63. pont), aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
68 Az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás céljait ugyanis lényegüktől fosztaná meg annak elismerése, hogy valamely munkaviszony ideiglenes jellege önmagában elegendő a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti eltérő bánásmód igazolásához, továbbá a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára hátrányos helyzet állandósulását eredményezné (2019. június 20‑i Ustariz Aróstegui ítélet, C‑72/18, EU:C:2019:516, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. május 18‑i Ministero dell’istruzione [Elektronikus kártya] végzés, C‑450/21, EU:C:2022:411, 46. pont).
69 Másrészt és mindenesetre az ilyen eltérő bánásmódnak azonkívül, hogy valós igényre kell választ adnia, alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésére, és ahhoz szükségesnek kell lennie. Ezen túlmenően e célkitűzést koherens és szisztematikus módon kell követni (2024. február 20‑i X [A felmondás indokolásának hiánya] ítélet, C‑715/20, EU:C:2024:139, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a rövid távú helyettesítést végző, nem kinevezett tanárokra bízott feladatok nem különböznek lényegesen a kinevezett tanárok feladataitól, amint az a jelen ítélet 55. pontjában már megállapításra került. A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt hangsúlyozza, hogy ezek a nem kinevezett tanárok ugyanúgy részt vesznek „az oktatási és nevelési ciklus megvalósításában”.
71 Ebből következik, hogy az olasz kormány állításával ellentétben úgy tűnik, hogy a rövid távú helyettesítéssel megbízott, nem kinevezett tanárok – az alkalmazásuk időtartama alatt – az általuk helyettesített, kinevezett tanárokéhoz hasonló, az érintett oktatási intézmények éves tantervének keretébe illeszkedő oktatási tevékenységet végeznek. Ennélfogva, amint arra a Bizottság szintén rámutatott, az éves oktatás színvonalának javítására irányuló célkitűzés fényében következetlennek tűnik, hogy a rövid távú helyettesítést végző tanárokat kizárják a szóban forgó elektronikus kártyára való jogosultságból.
72 Ennek keretében az alapügyben szóban forgó foglalkoztatási feltétel jellemzőit illetően megjegyzendő, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 107/2015. sz. törvény 1. cikke 121. bekezdésének szövegére tekintettel a szóban forgó elektronikus kártya az általánosságban az oktatási tevékenységhez hozzájáruló áruk és szolgáltatások széles körének megvásárlására használható fel, és nem csak a kifejezetten a kinevezett oktatók és tanárok számára esetlegesen fenntartott különleges feladatokhoz kapcsolódó áruk vásárlására és szolgáltatások igénybevételére.
73 Egyébiránt úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó eltérő bánásmód meghaladja az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket, mivel valamennyi kinevezett tanár és oktató jogosult a szóban forgó elektronikus kártyára, függetlenül attól, hogy ténylegesen a tanévenkénti oktatási keretbe illeszkedő tevékenységet végeznek‑e. Ráadásul, amint arra a Bizottság hivatkozott, a rövid távú helyettesítést végző tanároknak még nagyobb igényük lehet a képzésre, amennyiben szakmai életük elején állnak, vagy különböző iskolákban különböző tantárgyak oktatására veszik fel őket.
74 Ami a költségvetési korlátok betartásának az olasz kormány által hivatkozott szükségességét illeti, elegendő emlékeztetni arra, hogy bár költségvetési megfontolások szolgálhatnak valamely tagállam szociálpolitikai döntéseinek alapjául, és befolyásolhatják az általa elfogadni kívánt intézkedések jellegét vagy terjedelmét, önmagukban nem minősülnek az e politika céljának, következésképpen nem igazolhatják a határozott időre alkalmazott munkavállalók hátrányára eltérő bánásmódot eredményező nemzeti szabályozás alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2014. november 26‑i Mascolo és társai ítélet, C‑22/13, C‑61/13–C‑63/13 és C‑418/13, EU:C:2014:2401, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
75 Végül pontosítani kell, hogy úgy tűnik, az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás nem alkalmazza a keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontjában említett és a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott pro rata temporis elvét, mivel a szóban forgó elektronikus kártya útján nyújtott éves juttatás összege állandó, és nem függ az érintett tanárok által tényleges ledolgozott időszakok időtartamától.
76 E körülmények között úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás nem felel meg a jelen ítélet 69. pontjában említett követelményeknek, amelynek vizsgálata azonban végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
77 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan – a nemzeti legfelsőbb bíróság által értelmezett ‑ nemzeti szabályozás, amely a tanárok és oktatók továbbképzésének támogatására szolgáló különböző áruk vásárlását és szolgáltatások igénybevételét lehetővé tévő évi 500 euró névértékű elektronikus kártyára való jogosultságot a kinevezett tanárok és oktatók, valamint a tanév időtartamára helyettesítést végző, nem kinevezett tanárok és oktatók számára biztosítja, a rövid távú helyettesítést végző, nem kinevezett tanárokat és oktatókat azonban e jogosultságból kizárja, kivéve ha e kizárást az e rendelkezés értelmében vett objektív okok igazolják. Önmagában az, hogy ez utóbbiak tevékenysége nem feltétlenül tart a tanév végéig, nem minősül ilyen objektív oknak.