II.
C-61/23. Еkоstroy ügyben 2024. november 21-én hozott ítélet
A 2011. szeptember 27-i 2011/76/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló, 1999. június 17-i 1999/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9a. cikkét
úgy kell értelmezni, hogy az abban előírt arányossági követelménnyel ellentétes egy olyan szankciórendszer, amely a közúti infrastruktúra használatához kapcsolódó úthasználati díj előzetes megfizetésének kötelezettségére vonatkozó szabályok bármely megsértése esetén – azok jellegétől és súlyától függetlenül – bírság vagy átalányösszegű pénzbüntetés kiszabását írja elő, azt is beleértve, hogy e szabályozás lehetőséget biztosít a büntetőjogi jellegű közigazgatási felelősség alóli mentesülésre egy átalányösszegű „kiegyenlítő díj” megfizetésével.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2011. szeptember 27-i 2011/76/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2011. L 269., 1. o.) módosított, a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló, 1999. június 17-i 1999/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1999. L 187., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 4. kötet, 372. o.; helyesbítés: HL 2008. L 51., 27. o.; a továbbiakban: 1999/62 irányelv) 9a. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet egy Bulgáriában székhellyel rendelkező vállalkozás, az „Ekostroy” EOOD és az Agentsia „Patna infrastruktura” (közúti infrastruktúra ügynökség, Bulgária; a továbbiakban: API) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az autópálya-szakasznak az előírt úthasználati díj megfizetése nélküli használata okán kiszabott pénzbüntetés, valamint egy esetleges átalányjellegű kiegyenlítő útdíj megfizetése.
Az alapeljárás
26 2022. január 18-án az Ekostroyhoz tartozó öttengelyes, EURO III kategóriába tartozó, 44 tonna műszakilag megengedett legnagyobb össztömegű nehéz tehergépjármű közlekedését állapították meg egy, a bolgár útdíjköteles úthálózathoz tartozó autópályán. A díjszabás 27. cikkének megfelelően az ilyen típusú gépjárművek után fizetendő díj összege 0,16 BGN/km.
27 Az API, miután megállapította, hogy az ellenőrzött jármű tényleges műszaki jellemzői nem feleltek meg azoknak a jellemzőknek, amelyeket az Ekostroy ugyanazon a napon az útdíjfizetési bevallásában feltüntetett, vagyis egy csak két tengellyel rendelkező jármű jellemzőinek, amelynek tekintetében a díj 0,08 BGN/km, a ZDP 102. cikke (2) bekezdésének megsértését állapította meg.
28 Az API egy elektronikus jegyzőkönyvben a ZDP 179. cikkének (3b) bekezdésével összefüggésben értelmezett 187a. cikke (2) bekezdésének 3. pontja alapján 2 500 BGN összegű pénzbüntetést szabott ki az Ekostroyjal szemben. Az API a ZP 10b. cikkének (5) bekezdése alapján 167 BGN útdíj megfizetését is követelte, mivel a jármű által ténylegesen megtett távolságot lehetetlen volt meghatározni. Ugyanezen jegyzőkönyv mindazonáltal azt is tartalmazta, hogy az Ekostroy a ZP 10. cikkének (2) bekezdése alapján az elektronikus jegyzőkönyv kézhezvételétől számított tizennégy napon belül 750 BGN összegű útdíj megfizetése ellenében mentesülhet a pénzbüntetés és az útdíj alól.
29 Az Ekostroy megtámadta az elektronikus jegyzőkönyvet a Rayonen sad – Svilengrad (szvilengradi kerületi bíróság, Bulgária) előtt. 2022. július 12-i ítéletével e bíróság helybenhagyta az API határozatát, és elutasította a keresetet.
30 Az Ekostroy ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be az Administrativen sad – Haskovóhoz (haszkovói közigazgatási bíróság, Bulgária), a kérdést előterjesztő bírósághoz.
31 E bíróság kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a ZDP 179. cikkének (3), (3a) és (3b) bekezdésében előírt, az 1999/62 irányelv 9a. cikkét átültető jogalkotási aktusokban meghatározott kötelezettségek megsértése esetén kiszabható szankciók, vagyis bírság kiszabása, ha a jogsértő természetes személy, és pénzbüntetés, ha a jogsértő jogi személy, megfelelnek-e az ez utóbbi rendelkezésben foglalt követelményeknek. E bírság és a kompenzációs díj ugyanis, amelynek megfizetése a jogsértőt mentesíti a büntetőjogi jellegű közigazgatási felelősség alól, szintén átalányjellegű.
32 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben pontosítja, hogy nem jogosult arra, hogy a ZDP 179. cikkének (3), (3a) és (3b) bekezdésében előírt szankciók összegét a jogsértés jellegétől vagy súlyától függően megváltoztassa. E törvény 189h. cikke ugyanis megtiltja számára, hogy enyhébb szankciót állapítson meg, vagy a jogszabályi szabályozásra tekintettel megállapítsa, hogy egy tény elhanyagolhatónak minősül, még akkor is, ha ez a helyzet áll fenn.
33 A kérdést előterjesztő bíróság tehát úgy ítéli meg, hogy nem értékelheti e szankciók arányosságát, és nem veheti figyelembe az egyes esetek különböző jellemzőit, mint például azt a kérdést, hogy a fizetendő díjat részben vagy egészben nem fizették-e meg, milyen távolságot tettek meg a díj megfizetése nélkül, vagy a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték-e el.
34 E bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az alapügyben szóban forgó szankciórendszer eltéréseket mutat a 2017. március 22-i Euro-Team és Spirál-Gép ítélet (C-497/15 és C-498/15, EU:C:2017:229) alapjául szolgáló ügyben vitatott szankciórendszerhez képest. Ugyanis, először is, az ebben az ügyben alkalmazandó szabályozás nem tette lehetővé a szankció kiszabásának elkerülését a vonatkozó díjszabásban meghatározott összegű „kiegyenlítő díj” megfizetése ellenében. Másodsorban, az alapügyben szóban forgó bolgár szabályozás előírja, hogy a szankciók kiszabásától függetlenül az érintett természetes vagy jogi személy köteles megfizetni az úthálózat használatához kapcsolódó úthasználati díj meg nem fizetett összegét. E díjat abban az esetben kell meghatározni, ha a ZP 10. cikkének (6) bekezdése szerinti díjtétel alapján lehetetlen meghatározni a ténylegesen megtett távolságot, figyelemmel arra, hogy ugyanezen törvény 10b. cikkének (5) bekezdése értelmében úgy kell tekinteni, hogy az érintett közúti jármű az útdíjköteles úthálózat két legközvetlenebb pontja közötti, a díjköteles úthálózat leghosszabb szakasza közötti távolságnak megfelelő távolságot tett meg.
35 Ebben az összefüggésben az Administrativen sad – Haskovo (haszkovói közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
„Úgy kell-e értelmezni a[z 1999/62] irányelv 9a. cikkét, hogy azzal az e cikkben foglalt azon követelménnyel, hogy az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén kiszabott szankcióknak arányosaknak kell lenniük, ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amely a nemzeti közúti infrastruktúra használatáért fizetendő úthasználati díj előzetes megállapítására és megfizetésére vonatkozó kötelezettség megsértése esetén (természetes vagy jogi személyekkel szemben) e jogsértések jellegétől és súlyosságától függetlenül átalányösszegű pénzbüntetés kiszabását írja elő, annak lehetősége mellett, hogy az érintettek a közigazgatási büntetőjogi felelősség alól úgynevezett »kiegyenlítő díj« megfizetésével mentesüljenek?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
36 Egyetlen kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell-e értelmezni az 1999/62 irányelv 9a. cikkét, hogy az abban előírt arányossági követelménnyel ellentétes egy olyan szankciórendszer, amely a közúti infrastruktúra használatához kapcsolódó úthasználati díj előzetes megfizetésének kötelezettségére vonatkozó szabályok bármely megsértése esetén – azok jellegétől és súlyától függetlenül – bírság vagy átalányösszegű pénzbüntetés kiszabását írja elő, azon lehetőség mellett, hogy átalányösszegű „kiegyenlítő díj” megfizetésével mentesüljenek e szankciók alól.
37 Az 1999/62 irányelv 9a. cikke kimondja, hogy a tagállamoknak megfelelő ellenőrzéseket kell létrehozniuk, és meg kell állapítaniuk azt a szankciórendszert, amely az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó; a tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést e szankciók végrehajtásának biztosítása érdekében, és e szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.
38 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság arra szorítkozik, hogy szankciók arányosságának az e rendelkezésben említett elve hatályával kapcsolatban intézzen kérdést a Bírósághoz.
39 E tekintetben ahhoz, hogy az arányosság elvét az 1999/62 irányelv keretében végrehajtsák, a tagállamoknak el kell fogadniuk a belső joguk szerint szükséges jogi aktusokat, mivel ezen irányelv 9a. cikke olyan kötelezettséget fogalmaz meg, amely természeténél fogva e tagállamok jogi aktusát igénylik, amelyek e kötelezettség átültetése során széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek (2018. október 4-i Link Logistik N&N ítélet, C-384/17, EU:C:2018:810, 51. pont).
40 Mindazonáltal az említett irányelv nem tartalmaz pontosabb szabályokat az említett nemzeti szankciók megállapítására vonatkozóan, és különösen nem határoz meg semmilyen kifejezett szempontot, amely alapján mérlegelni lehetne az ilyen szankciók arányos jellegét (2018. október 4-i Link Logistik N&N ítélet, C-384/17, EU:C:2018:810, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az e szabályozással bevezetett rendszerben előírt feltételek teljesítésének elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó uniós jogszabályok összehangolásának hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása. E hatáskörüket azonban az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennélfogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk (2017. március 22-i Euro-Team és Spirál-Gép ítélet, C-497/15 és C-498/15, EU:C:2017:229, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 Az arányosság elve az uniós jog általános elvei közé tartozik, amely általános elveket az uniós jog alkalmazási körébe tartozó vagy azt végrehajtó nemzeti szabályozásoknak tiszteletben kell tartaniuk az alkalmazandó szankciókra vonatkozó uniós jogszabályok összehangolásának hiányában is (lásd ebben az értelemben: 2023. május 4-i Agenția Națională de Integritate ítélet, C-40/21, EU:C:2023:367, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Ennek megfelelően a releváns nemzeti jogszabályokban előírt szankciók nem léphetik túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges az ezen jogszabályok által jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításához, tehát amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé hátrányosat kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest (2017. március 22-i Euro-Team és Spirál-Gép ítélet, C-497/15 és C-498/15, EU:C:2017:229, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Különösen a kiszabott szankció szigorúságának összhangban kell lennie annak a jogsértésnek a súlyával, amelyet szankcionálni kíván (2023. május 4-i Agenția Națională de Integritate ítélet, C-40/21, EU:C:2023:367, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Ami az 1999/62 irányelv által követett célkitűzéseket illeti, ezen irányelv (1) preambulumbekezdéséből az következik, hogy e célok a tagállamokban működő fuvarozási vállalkozások közötti verseny torzulásainak felszámolása érekében mind a díjkivetési rendszerek összehangolására, mind pedig a fuvarozási vállalkozások esetében az infrastruktúra-használati díjak kivetésére vonatkozó, méltányosságon alapuló mechanizmusok kidolgozására irányulnak.
45 A Bíróság e vonatkozásban megállapította, hogy a jogsértések visszaszorítására irányuló szankciók szigorúságának összhangban kell állnia a jogsértés súlyával, különösen a tényleges visszatartó erő biztosítása révén, az arányosság általános elvének tiszteletben tartásával (2017. március 22-i Euro-Team és Spirál-Gép ítélet, C-497/15 és C-498/15, EU:C:2017:229, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Egyébiránt, az arányosság elve nemcsak a jogsértés tényállási elemeinek meghatározását és a bírságok mértékével kapcsolatos szabályok meghatározását illetően, hanem a bírság kiszabása során figyelembe vehető tényezők megítélése tekintetében is köti a tagállamokat (2017. március 22-i Euro-Team és Spirál-Gép ítélet, C-497/15 és C-498/15, EU:C:2017:229, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Következésképpen ez az elv nemcsak azt követeli meg, hogy a kiszabott szankció megfeleljen a jogsértés súlyának, hanem azt is, hogy a szankció meghatározásakor és a bírság összegének megállapításakor figyelembe vegyék az adott ügy egyedi körülményeit (2018. október 4-i Link Logistik N&N ítélet, C-384/17, EU:C:2018:810, 45. pont).
48 A jelen ügyben a ZDP 179. cikkének (3), (3a) és (3b) bekezdése bírságot és pénzbüntetést ír elő az e törvény különböző anyagi jogi rendelkezéseinek megsértése esetére, amelyek átalányösszege 300 BGN, 1 800 BGN, illetve 2 500 BGN.
49 Ezenfelül, a kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben rámutat, hogy a ZDP nem hatalmazza fel az eljáró bíróságot arra, hogy megváltoztassa a kiszabott bírságot vagy pénzbüntetést, és különösen arra nem, hogy az elkövetett jogsértés jellegétől vagy súlyától függően csökkentse az átalányösszegeket Közelebbről, az alapügyben szóban forgó szankciórendszer nem teszi lehetővé az elkövetett jogsértés szándékossága vagy gondatlansága mértékének figyelembevételét, és – amint az a ZDP 189h. cikkéből kitűnik – kizárja többek között az enyhítő körülményeknek a ZANN által főszabály szerint előírt alkalmazását.
50 Következésképpen a bírságoknak az e rendszer által előírt egyetlen differenciálási lehetősége azon kategóriára vonatkozik, amelybe az érintett jármű tartozik, amely kategória a tengelyek száma alapján kerül megállapításra. Márpedig az ilyen differenciálás, amely semmilyen kapcsolatban nem áll a gépjármű üzembentartójának vagy vezetőjének magatartásával, nem veszi figyelembe az elkövetett jogsértés jellegét és súlyát. Ily módon az eljáró bíróság különösen a szankció kiszabása során nem veheti figyelembe a gépjármű által anélkül megtett távolságot, hogy a járművezető megfizette volna az előírt úthasználati díj összegét, mivel a fizetési kötelezettség elmulasztását szankcionáló bírság összege átalány jellegű, és nem változik sem az engedély nélkül megtett kilométerek függvényében, sem pedig azon ténytől függően, hogy a szabálysértő előzetesen megfizette-e az adott útvonalra vonatkozó úthasználati díj összegét, vagy sem. Egyébiránt minden differenciálás kizárt, még akkor is, ha a távolság utólagosan kiszámítható.
51 Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy az 1999/62 irányelvnek a többek között a 7–7k. cikkében szereplő követelmények értelmében az alapügyben szereplő közúthasználati díj rendszerét úgy alakították ki, hogy az infrastruktúra használóinak az annak fenntartásához való hozzájárulása arányos legyen annak használatával, és vegye figyelembe, hogy az igénybe vett gépjármű milyen károsanyag-kibocsátás szerinti osztályba tartozik. Márpedig a bírságnak vagy a pénzbüntetésnek az elkövetett jogsértés súlyához igazodó differenciálása lehetőségének hiánya alkalmas arra, hogy ezen hozzájárulási elv ellen hasson.
52 Ennek megfelelően, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat fenntartása mellett, az alapügyben szóban forgó szankciórendszer nem írja elő a szankció nemzeti bíróságok általi egyéniesítésének semmiféle lehetőségét.
53 E körülményekre figyelemmel, a törvény által előírt egyes kötelezettségek megsértése esetén átalányösszegű bírság vagy pénzbüntetés anélkül történő alkalmazása, hogy e bírság vagy pénzbüntetés összegét a jogsértés súlya alapján differenciálni lehessen, amint azt az alapügyben szóban forgó szankciórendszer előírja, az uniós szabályozással elérni kívánt célokhoz képest aránytalannak tűnik (lásd ebben az értelemben: 2017. március 22-i Euro-Team és Spirál-Gép ítélet, C-497/15 és C-498/15, EU:C:2017:229, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 Az a körülmény, hogy a jelen esetben az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás „kiegyenlítő díj” megfizetése esetén lehetővé teszi, hogy mentesülni lehessen a büntetőjogi jellegű közigazgatási felelősség alól, nem módosíthatja azt a következtetést, amely szerint az ilyen nemzeti szabályozás ellentétes az uniós joggal.
55 Ez a „kiegyenlítő díj” ugyanis egy 750 BGN-nek megfelelő átalányösszegben kerül meghatározásra, amennyiben a jármű 12 tonnát meghaladó műszakilag megengedett legnagyobb össztömegű, legalább négy tengellyel rendelkező tehergépjármű, és úgy tűnik, hogy ez az összeg a jogsértés súlyosságától függően sem differenciálható, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
56 Ezenfelül, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból az tűnik ki, hogy a „kiegyenlítő díj” összege a gépjármű típusától függően változik. Ebben az esetben, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat fenntartása mellett, a „kiegyenlítő díjra” vonatkozó szabályozás is megerősíti az alapügyben szóban forgó szankciórendszernek az uniós szabályozás által követett, a jelen ítélet 47. pontjában említett célokhoz viszonyítottan aránytalan jellegét.
57 A fenti megfontolásokra figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1999/62 irányelv 9a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az abban előírt arányossági követelménnyel ellentétes egy olyan szankciórendszer, amely a közúti infrastruktúra használatához kapcsolódó úthasználati díj előzetes megfizetésének kötelezettségére vonatkozó szabályok bármely megsértése esetén – azok jellegétől és súlyától függetlenül – bírság vagy átalányösszegű pénzbüntetés kiszabását írja elő, azt is beleértve, hogy e szabályozás lehetőséget biztosít a büntetőjogi jellegű közigazgatási felelősség alóli mentesülésre egy átalányösszegű „kiegyenlítő díj” megfizetésével.