II.
C-514/24 - Magyar Telekom ügyben 2026. március 12-én hozott ítélet
Az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló, 2018. december 11‑i (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelv 105. cikke (4) bekezdésének első albekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
a végfelhasználót megilleti az elektronikus hírközlési szolgáltatóval kötött szerződés további díjaktól mentes felmondásának joga, ha az elektronikus hírközlési szolgáltató a szerződés módosítását annak érdekében javasolja, hogy azt összhangba hozza az Európai Unió Bírósága által előzetes döntéshozatali eljárásban elfogadott, az ilyen szerződés egyes vonatkozásait szabályozó uniós jogi rendelkezés értelmezésével, vagy az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete által ezen ítélet alapján elfogadott iránymutatásokkal, vagy a nemzeti szabályozó hatóság által e szolgáltatóval szemben hozott, az említett ítéletet és iránymutatásokat figyelembe vevő határozattal.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló, 2018. december 11‑i (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2018. L 321., 36. o.; helyesbítések: HL 2019. L 334., 164. o.; HL 2020. L 191., 7. o.) 105. cikke (4) bekezdése első albekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Magyar Telekom Nyrt., elektronikus hírközlési szolgáltató, és a Nemzeti Média‑ és Hírközlési Hatóság Elnöke (Magyarország) (a továbbiakban: az NMHH elnöke) között, azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amellyel az utóbbi többek között arra kötelezte a Magyar Telekomot, hogy módosítsa a végfelhasználókkal kötött, úgynevezett „nullás díjszabású” tarifaopciót tartalmazó előfizetői szerződéseket.
Az alapeljárás
13 A Magyar Telekom az információs és kommunikációs technológiák ágazatában működő vállalkozás. E vállalkozás az internet‑hozzáférési szolgáltatásainak egyes díjcsomagjai keretében a végfelhasználók számára egy úgynevezett „nullás díjszabású” tarifaopciót kínált, amelynek értelmében bizonyos alkalmazások és/vagy meghatározott szolgáltatások használata során felhasznált adatforgalmat nem számította bele az e díjcsomagokban foglalt adatforgalmi keretbe.
14 A 2022. szeptember 6‑i határozatában (a továbbiakban: az NMHH határozata) az NMHH megállapította, hogy az említett vállalkozás nem tartotta be a 2015/2120 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit, mivel e tarifaopció alkalmazása keretében nem kezelte a teljes internetes forgalmat egyenlő és megkülönböztetéstől mentes módon. E határozatban az NMHH arra kötelezte a Magyar Telekomot, hogy legkésőbb 2022. november 15‑ig szüntesse meg az említett tarifaopciót tartalmazó ajánlatok értékesítését, és legkésőbb 2023. március 31‑ig módosítsa az érintett előfizetők szerződéseit, beleértve az általános szerződési feltételeket és az egyedi előfizetői szerződéseket, annak érdekében, hogy azokból az említett tarifaopcióra való minden hivatkozást eltávolítsa.
15 Az említett határozatban az NMHH hangsúlyozta, hogy mivel az érintett előfizetői szerződések módosításának szükségessége abból eredt, hogy a Magyar Telekom gyakorlata összeegyeztethetetlen e 3. cikk (3) bekezdésével, e szerződéseknek az előfizetők hátrányára történő egyoldalú módosítása a 2003. évi C. törvény 132. §‑ának (5) bekezdése alapján az érintett előfizetők számára azonnali hatályú felmondási jogot biztosított, amely rendelkezés a 2018/1972 irányelv 105. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a magyar jogba való átültetésére irányul. E tekintetben nem alkalmazható a 2003. évi C. törvény 132. §‑a (6) bekezdésének c) pontjában foglalt kivétel, amely a 2018/1972 irányelv 105. cikke (4) bekezdése első albekezdésének utolsó tagmondatában foglalt harmadik kivétel magyar jogba való átültetésére irányul.
16 A 2022. október 27‑i határozatával (a továbbiakban: az NMHH elnökének határozata) az NMHH elnöke, akihez a Magyar Telekom fellebbezést nyújtott be, helybenhagyta az NMHH határozatát.
17 E 2022. október 27‑i határozatban az NMHH elnöke rámutatott, hogy a 2021. szeptember 2‑iVodafone ítéletben (C‑854/19, EU:C:2021:675), a 2021. szeptember 2‑iVodafone ítéletben (C‑5/20, EU:C:2021:676) és a 2021. szeptember 2‑iTelekom Deutschland ítéletben (C‑34/20, EU:C:2021:677) a Bíróság kimondta, hogy az úgynevezett „nullás díjszabású” tarifaopció összeegyeztethetetlen a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségekkel. Így a Magyar Telekom azon kötelezettsége, hogy módosítsa a hatályos egyedi előfizetői szerződéseket, e rendelkezésből ered, amelynek helyes értelmezését a Bíróság ezekben az ítéletekben adta meg.
18 Az említett határozatban az NMHH elnöke hangsúlyozta, hogy ezen ítéletek kihirdetését követően a Magyar Telekomnak önként fel kellett volna hagynia az ilyen tarifaopció kínálásával és alkalmazásával, és hogy az NMHH határozatának célja annak biztosítása volt, hogy a Magyar Telekom a 2015/2120 rendeletet az említett ítéleteknek megfelelően alkalmazza, amelyek tanulságait beépítették a nyílt internet‑hozzáférésről szóló rendelet végrehajtásáról szóló 2022. június 9‑i BEREC‑iránymutatásokba (BoR (22) 81; a továbbiakban: 2022. évi BEREC‑iránymutatások).
19 Ugyanis, míg az európai hálózatsemlegességi szabályok nemzeti szabályozó szervek általi végrehajtásáról szóló 2016. augusztus 30‑i BEREC‑iránymutatásokban (BoR (16) 127; a továbbiakban: 2016. évi BEREC‑iránymutatások) a 2015/2120 rendelet rendelkezéseit úgy értelmezték, hogy azok lehetővé tesznek bizonyos úgynevezett „nullás díjszabású” tarifaopciókat, a 2020. szeptember 15‑iTelenor Magyarország ítélet (C‑807/18 és C‑39/19, EU:C:2020:708) kihirdetését követően, és a jelen ítélet 17. pontjában említett ítéletek alapján a BEREC elfogadta a 2022. évi BEREC‑iránymutatásokat, amelyekben e rendelkezéseket úgy értelmezték, hogy azok nem engedélyeznek ilyen tarifaopciókat.
20 Az NMHH elnökének határozatával szemben a Fővárosi Törvényszékhez (Magyarország) benyújtott keresetében a Magyar Telekom kifejtette, hogy nem volt köteles végrehajtani az említett ítéleteket, hogy gyakorlatát a 2016. évi BEREC‑iránymutatások alapján alakította ki, valamint hogy a 2022. évi BEREC‑iránymutatások alapján nem hárult rá kötelezettség e szerződések módosítására, mivel azok a nemzeti szabályozó hatóságoknak szólnak. A Magyar Telekom álláspontja szerint e határozatot a 2018/1972 irányelv 105. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „nemzeti jognak” kell tekinteni, amely közvetlenül előírta számára az említett szerződések módosítását.
21 A Fővárosi Törvényszék elutasította a Magyar Telekom keresetét.
22 E bíróság emlékeztetett arra, hogy a 2003. évi C. törvény 132. §‑a (6) bekezdésének c) pontja olyan kivételt tartalmaz, amelynek szövege egyértelműen az uniós vagy nemzeti jog által közvetlenül előírt módosításra utal, és amely kizárólag az EUMSZ 288. cikkben meghatározott uniós jogi aktusokra, valamint a nemzeti jogalkotási aktusokra alkalmazandó. Márpedig az NMHH elnökének egyedi ügyben hozott határozata nem minősül jogalkotási vagy szabályozási aktusnak, mivel azt közigazgatási hatóság fogadta el a jog alkalmazására vonatkozó hatásköreinek gyakorlása során, következésképpen e határozat nem tartozhat az e rendelkezésben foglalt kivétel hatálya alá. A jog értelmezésében vagy alkalmazásában bekövetkezett változások nem tekinthetők jogalkotási vagy szabályozási változásoknak.
23 A kérdést előterjesztő bírósághoz, a Kúriához (Magyarország) benyújtott felülvizsgálati kérelmében a Magyar Telekom azt állítja, hogy a Fővárosi Törvényszék tévesen értelmezte a 2018/1972 irányelv (275) preambulumbekezdése és 105. cikke (4) bekezdésének első albekezdése közötti viszonyt, amikor úgy ítélte meg, hogy az e preambulumbekezdés második mondatában szereplő „szabályozás” kifejezés nem vonatkozhat a jogalkalmazási hatáskörök gyakorlása keretében elfogadott határozatra.
24 A Magyar Telekom szerint a végfelhasználók előfizetői szerződéseinek az érintett szolgáltató általi egyoldalú módosítása miatti felmondási jog alóli kivétel nemcsak abban az esetben alkalmazandó, ha e módosításokat közvetlenül az Unió vagy valamely tagállam jogalkotási aktusai írják elő, hanem akkor is, ha azokat a tágabb értelemben vett uniós jog vagy nemzeti jog írja elő.
25 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ítéletének meghozatalához szükséges, hogy a Bíróságtól iránymutatást kapjon a 2018/1972 irányelv 105. cikke (4) bekezdése első albekezdésének értelmezését illetően, mivel el kell döntenie azt a kérdést, hogy a végfelhasználókat megilleti‑e a szerződés további díjaktól mentes felmondásának joga a szerződéses feltételeknek a Magyar Telekom által javasolt módosításai miatt, jóllehet e rendelkezés kizárja az ilyen jogot, amennyiben a javasolt módosításokat az „uniós vagy nemzeti jog közvetlenül írja elő”.
26 E bíróság emlékeztet arra, hogy a 2018/1972 irányelv által létrehozott mechanizmus értelmében a BEREC feladata az, hogy uniós szinten összehangolja a 2015/2120 rendelet rendelkezéseinek értelmezését a nemzeti szabályozó hatóságok számára. Márpedig a 2016. évi BEREC‑iránymutatások jogos bizalmat keltettek a Magyar Telekomban. Ezen iránymutatások alapján a Magyar Telekom nem volt képes előre látni azt a gyakorlatot, amelyet a Bíróság jelen ítélet 17. pontjában említett ítéletei szerint követni kellett volna, és amelynek az NMHH határozata megfelelt azt követően, hogy e gyakorlatot a 2022. évi BEREC‑iránymutatások átvették.
27 Az említett bíróság megítélése szerint az a tény, hogy a Bíróság ítéleteit szükségszerűen követik a BEREC iránymutatásai, amelyeket viszont szükségszerűen követnek a nemzeti szabályozó hatóságok határozatai, és hogy e határozatok ily módon a 2015/2120 rendelet rendelkezéseinek a Bíróság által elfogadott értelmezéséhez igazodnak, arra utal, hogy e folyamatot egy „szabályozási elem” fennállása jellemzi, amely nem tekinthető pusztán jogalkalmazásnak.
28 E körülmények között a Kúria úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) A [2018/1972 irányelv] 105. cikk (4) bekezdése szerinti uniós jog közvetlen előírásának tekinthető‑e az Európai Bíróság ítélete, vagy olyan jogértelmezésnek, amely nem minősül a korábbi szabályozás megváltoztatásának [e] 105. cikk (4) bekezdése szempontjából?
2) A [2016. évi BEREC‑iránymutatásokat] a perbeli kérdésben felváltó [2022. évi BEREC‑iránymutatások] – különös figyelemmel a [2018/1972 irányelv] 10. cikk (2) bekezdésére és az [2018/1971] rendelet 4. cikk 4. bekezdésére – uniós jognak, illetve annak közvetlen előírásának, és ekként a szabályozás változásának tekinthető‑e, amely alapot ad a [2018/1972 irányelv] 105. cikk (4) bekezdés kivételszabályának alkalmazására, vagy az csak olyan jogértelmezés – különösen ha Európai Bíróság ítéletét hajtja végre –, amely nem minősül a korábbi szabályozás változtatásának [e] 105. cikk (4) bekezdése szempontjából?
3) Amennyiben sem az Európai Bíróság ítélete, sem a BEREC 2022‑es iránymutatása nem ad alapot a [2018/1972 irányelv] 105. cikk[ének] (4) bekezdése kivételszabályának alkalmazására, akkor a [2018/1972 irányelv] 105. cikk[e] (4) bekezdésében említett nemzeti jog közvetlen előírásának minősül‑e az a nemzeti szabályozó hatóság által hozott határozat, amely az Európai Bíróság ítélete folytán megváltozott BEREC 2022‑es iránymutatásán alapuló, a [2015/2120 rendelet] 3. cikk (3) bekezdésére vonatkozó megváltozott joggyakorlatot érvényesíti az elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtójával szemben olyan körülmények között, hogy a [2015/2120] rendelet e szabálya továbbra is azonos, a perbeli időszakban az nem változott?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
29 Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2018/1972 irányelv 105. cikke (4) bekezdésének első albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a végfelhasználót megilleti az elektronikus hírközlési szolgáltatóval kötött szerződés további díjaktól mentes felmondásának joga, ha az elektronikus hírközlési szolgáltató a szerződés módosítását annak érdekében javasolja, hogy azt összhangba hozza az Európai Unió Bírósága által előzetes döntéshozatali eljárásban elfogadott, az ilyen szerződés egyes vonatkozásait szabályozó uniós jogi rendelkezés értelmezésével, vagy az ezen ítélet alapján elfogadott BEREC‑iránymutatásokkal, vagy a nemzeti szabályozó hatóság által e szolgáltatóval szemben hozott, az említett ítéletet és iránymutatásokat figyelembe vevő határozattal.
30 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (1983. november 17‑i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2025. május 8‑i Pielatak ítélet, C‑410/23, EU:C:2025:325, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A 2018/1972 irányelv 105. cikke (4) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a végfelhasználók számára biztosítani kell a jogot arra, hogy további díjaktól mentesen felmondják szerződésüket, amint a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtója által javasolt szerződéses feltételek módosításáról értesülnek, kivéve, ha a javasolt változások kizárólag a végfelhasználók javát szolgálják, vagy pusztán adminisztratív jellegűek, és nem érintik hátrányosan a végfelhasználót, vagy ha azokat uniós vagy nemzeti jog közvetlenül írja elő.
32 Ezen irányelv (275) preambulumbekezdése szerint a szerződéses feltételek szolgáltató általi módosítása ezért fel kell, hogy jogosítsa a végfelhasználót a szerződés további díjaktól mentes felmondására, kivéve, ha önmagában véve minden egyes módosítás a végfelhasználó javát szolgálja, vagy a módosítások pusztán adminisztratív jellegűek – mint például amilyen a szolgáltató címének a megváltozása – és nincsenek kedvezőtlen hatással a végfelhasználóra nézve, illetve ha a módosításokat kifejezetten a jogszabályokban vagy a szabályozásban bekövetkező módosítások teszik szükségessé.
33 Az említett irányelv 105. cikke (4) bekezdése első albekezdésének és e preambulumbekezdésnek az együttes olvasatából kitűnik, hogy e 105. cikk (4) bekezdése első albekezdésének utolsó tagmondatában foglalt harmadik kivétel – a szolgáltató által javasolt szerződéses feltételmódosítás esetén – kizárólag abban az esetben alkalmazandó, ha e feltételek módosítását közvetlenül és kifejezetten uniós vagy hatálybalépése, vagy módosítása írja elő.
34 A 2018/1972 irányelv 105. cikke (4) bekezdése első albekezdésének általános rendszere és ezen irányelv célja megerősíti ezt az értelmezést.
35 E 105. cikk (4) bekezdésének első albekezdése ugyanis olyan általános szabályt állapít meg, amely szerint, ha a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltató a szerződéses feltételek módosítását javasolja, a végfelhasználót megilleti a szerződés további díjaktól mentes felmondásának joga. Ezen általános szabály alól három kivétel van, amelyeket szigorúan kell értelmezni.
36 E kivételek szigorú értelmezése összhangban áll a 2018/1972 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott azon általános célkitűzéssel, amely a végfelhasználók egységesen magas szintű védelmének biztosítására irányul. Így ezen irányelv 105. cikke (4) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben foglalt harmadik kivétel alkalmazásához szükséges, hogy a szerződéses feltételek érintett szolgáltató által javasolt módosítását közvetlenül és kifejezetten a vonatkozó jogalkotási vagy szabályozási keretet képező uniós vagy nemzeti jogban bekövetkezett változás írja elő.
37 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság kérdései először is arra irányulnak, hogy az Európai Unió Bírósága által előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet a jelen ítélet előző pontja értelmében az uniós jogban bekövetkezett változásnak tekinthető‑e.
38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az az értelmezés, amelyet az Európai Unió Bírósága az EUMSZ 267. cikk által ráruházott hatáskörének gyakorlása során az uniós jog valamely szabályáról kifejt, szükség esetén megmagyarázza és pontosítja e szabály jelentését és terjedelmét, amely szerint azt a hatálybalépésének időpontjától kezdve értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Más szóval valamely előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet nem konstitutív, hanem tisztán deklaratív jellegű, következésképpen annak hatásai főszabály szerint az értelmezett szabály hatálybalépésének napjára visszamenőleg érvényesülnek (2008. február 12‑i Kempter ítélet, C‑2/06, EU:C:2008:78, 35. pont; 2015. január 28‑i Starjakob ítélet, C‑417/13, EU:C:2015:38, 63. pont; 2022. március 10‑i Grossmania ítélet, C‑177/20, EU:C:2022:175, 41. pont).
39 Ebből következik, hogy az így értelmezett szabályt főszabály szerint a közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlása során és a nemzeti bíróság köteles alkalmazni, még az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet kihirdetését megelőzően keletkezett és fennálló jogviszonyokra is (lásd ebben az értelemben: 2008. február 12‑i Kempter ítélet, C‑2/06, EU:C:2008:78, 36. pont; 2020. május 14‑i Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél‑alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C‑924/19 PPU és C‑925/19 PPU, EU:C:2020:367, 186. pont; 2023. március 16‑i Towercast ítélet, C‑449/21, EU:C:2023:207, 56. pont; 2023. április 20‑i Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato [Ginosa település önkormányzata] ítélet, C‑348/22, EU:C:2023:301, 73. pont).
40 E körülmények között a Bíróság által előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet, amely többek között a 2015/2120 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik – mint például a 2020. szeptember 15‑i Telenor Magyarország ítélet (C‑807/18 és C‑39/19, EU:C:2020:708), a 2021. szeptember 2‑i Vodafone ítélet (C‑854/19, EU:C:2021:675), a 2021. szeptember 2‑i Vodafone ítélet (C‑5/20, EU:C:2021:676) és a 2021. szeptember 2‑i Telekom Deutschland ítélet (C‑34/20, EU:C:2021:677) – nem minősül az uniós jog jogalkotási vagy szabályozási aktusa módosításának, amely közvetlenül kötelezhetné az elektronikus hírközlési szolgáltatót az általa a végfelhasználókkal kötött előfizetői szerződések feltételeinek módosítására.
41 Másodszor, ami a BEREC iránymutatásait illeti, meg kell állapítani, hogy azok nem minősülnek az uniós jog jogalkotási vagy szabályozási aktusának, sem az ilyen aktusok módosításának.
42 Kétségtelen, hogy a 2018/1971 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében a nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság „a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell, hogy vegyenek minden, a BEREC által elfogadott iránymutatást, véleményt, ajánlást, közös álláspontot és bevált gyakorlatot”. Hasonlóképpen, a 2018/1972 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok „a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vegyék a BEREC által kiadott iránymutatásokat, véleményeket, ajánlásokat, közös álláspontokat, bevált gyakorlatokat és módszertani leírásokat, amikor elfogadják nemzeti piacaikra vonatkozó határozataikat”.
43 Ezek az aktusok azonban jogilag nem kötelező erejűek, és nem tartoznak az elektronikus hírközlés területén az uniós szabályozás megalkotására irányuló eljárás keretébe. A BEREC egyetlen feladata, hogy fórumként járjon el a nemzeti szabályozó hatóságok, valamint a nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság közötti együttműködés során, amelynek célja az elektronikus hírközlés szabályozási kerete koherens végrehajtásának biztosítása, amint az a 2018/1971 rendelet (5) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik (2023. január 17‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑632/20 P, EU:C:2023:28, 85. pont).
44 Ebből következik, hogy a BEREC iránymutatásai – így különösen a 2022. évi BEREC‑iránymutatások, amelyek a 2016. évi iránymutatásokkal ellentétben megállapítják, hogy a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése nem teszi lehetővé az úgynevezett „nullás díjszabású” tarifaopciókat – nem minősülhetnek úgy, mint amelyek a 2018/1972 irányelv 105. cikke (4) bekezdésének első albekezdése értelmében közvetlenül kötelezhetnék az elektronikus hírközlési szolgáltatót a szerződéses feltételek módosítására.
45 Harmadszor, ami azt a kérdést illeti, hogy ugyanakkor ez a helyzet áll‑e fenn a nemzeti szabályozó hatóság által elfogadott határozat esetében, meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az alapeljárás olyan határozatra vonatkozik, amelyet az NMHH elnöke hatósági felügyeleti jogkörében hozott annak érdekében, hogy címzettje, a Magyar Telekom elektronikus hírközlési szolgáltató megfeleljen a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdéséből eredő, a Bíróság által értelmezett kötelezettségeknek.
46 Márpedig az ilyen határozat nem rendelkezik normatív jelleggel, mivel a nemzeti szabályozó hatóság annak meghozatalakor az elektronikus hírközlésre vonatkozó uniós szabályozás részét képező e rendelkezést csupán egyedi esetre vonatkozóan értelmezi és alkalmazza.
47 Ebből következik, hogy a nemzeti szabályozó hatóság által hatósági felügyeleti jogkörében az elektronikus hírközlési szolgáltatóval szemben hozott olyan határozat, amelynek célja, hogy e szolgáltató megfeleljen az elektronikus hírközlés területére vonatkozó uniós szabályozás részét képező rendelkezésből eredő kötelezettségeinek, nem minősül olyan határozatnak, amely a 2018/1972 irányelv 105. cikke (4) bekezdésének első albekezdése értelmében közvetlenül kötelezi e szolgáltatót a szerződéses feltételek módosítására.
48 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 288. cikk második bekezdése értelmében a rendelet „teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó minden tagállamban”, és hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében e rendelkezés szerint és a rendeletek jellegéből, valamint az uniós jogforrások rendszerében betöltött szerepükből fakadóan a rendeletek előírásainak főszabály szerint közvetlen hatályuk van a nemzeti jogrendszerekben, anélkül hogy szükség lenne arra, hogy a nemzeti hatóságok végrehajtási intézkedéseket fogadjanak el (2024. január 16‑i Österreichische Datenschutzbehörde ítélet, C‑33/22, EU:C:2024:46, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Igaz, hogy valamely rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtása érdekében szükséges lehet végrehajtási intézkedések elfogadása a tagállamok által (2021. június 15‑i Facebook Ireland és társai ítélet, C‑645/19, EU:C:2021:483, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanakkor a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében nem tesz említést ilyen nemzeti végrehajtási intézkedésekről, és végső soron a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdéséből nem tűnik ki, hogy e rendelkezés végrehajtásához ilyen nemzeti végrehajtási intézkedések elfogadására lenne szükség.
50 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2018/1972 irányelv 105. cikke (4) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a végfelhasználót megilleti az elektronikus hírközlési szolgáltatóval kötött szerződés további díjaktól mentes felmondásának joga, ha az elektronikus hírközlési szolgáltató a szerződés módosítását annak érdekében javasolja, hogy azt összhangba hozza az Európai Unió Bírósága által előzetes döntéshozatali eljárásban elfogadott, az ilyen szerződés egyes vonatkozásait szabályozó uniós jogi rendelkezés értelmezésével, vagy az ezen ítélet alapján elfogadott BEREC‑iránymutatásokkal, vagy a nemzeti szabályozó hatóság által e szolgáltatóval szemben hozott, az említett ítéletet és iránymutatásokat figyelembe vevő határozattal.