II.
A C-509/23 Laimz ügyben 2025. június 19-én hozott ítélet
1) A 2018. május 30‑i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke 11. pontjának a) alpontját
a következőképen kell értelmezni:
egy természetes személy nem minősülhet kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személynek kizárólag amiatt, hogy e két személy ugyanazon egyesület végrehajtó szervének tagja, de e helyzet olyan releváns körülménynek minősül, amelyet ezen értékelés során figyelembe kell venni.
2) A 2018/843 irányelvvel módosított 2015/849 irányelv 45. cikkének (1) és (8) bekezdését
a következőképen kell értelmezni:
a tagállamok kötelesek lehetővé tenni a módosított 2015/849 irányelv 3. cikkének 15. pontja értelmében véve ugyanazon csoporthoz tartozó, a módosított 2015/849 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kötelezett szolgáltatók számára, hogy egymás között megosszák az információkat. Az ilyen információcsere azonban nem mentesíti az érintett kötelezett szolgáltatót az ügyfél‑átvilágítási kötelezettségének teljesítése alól.
3) A 2018/843 irányelvvel módosított 2015/849 irányelv 45. cikkének (1) és (8) bekezdését a módosított 2015/849 irányelv 3. cikkének 12. és 15. pontjával összefüggésben
a következőképen kell értelmezni:
azzal ellentétes, ha a csoporthoz tartozó vállalkozás automatikusan alkalmazza az ugyanazon csoporthoz tartozó más vállalkozásban magas szintű pozíciót betöltő valamely személy által az átvilágítási kötelezettsége keretében hozott, az utóbbi vállalkozás egyik ügyfelével szembeni átvilágítási intézkedésekre vonatkozó határozatot, anélkül hogy saját maga értékelné a kockázatokat és az elfogadandó átvilágítási intézkedéseket.
4) A 2018/843 irányelvvel módosított 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdését a módosított 2015/849 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben
a következőképen kell értelmezni:
a kötelezett szolgáltatónak a meglévő ügyfelekkel szemben nem kell átvilágítási intézkedéseket alkalmaznia mindaddig, amíg a nemzeti szabályozásban és az új ellenőrzési intézkedések végrehajtására irányuló belső ellenőrzési eljárások keretében előírt határidő le nem járt, és a szóban forgó kötelezett szolgáltatónak nem jutottak a tudomására más olyan új körülmények, amelyek hatással lehetnek az adott ügyféllel kapcsolatos kockázatok értékelésére, feltéve hogy ezen új körülmények azonosításának elmaradása nem a módosított 2015/849 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt folyamatos és állandó, e kötelezett szolgáltató által elvégzendő ellenőrzés hiányosságainak tudható be.
5) A 2018/843 irányelvvel módosított 2015/849 irányelv 11. cikkének d) pontját
a következőképen kell értelmezni:
az a kötelezett szolgáltatókat arra kötelezi, hogy amennyiben a nyereményfelvételnél, a tét megtételénél vagy mindkettőnél legalább 2000 euró összegű ügyletet hajtanak végre, hozzanak ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket minden egyes olyan alkalommal, amikor az érintett ügylet összege eléri a 2000 eurót, függetlenül attól, hogy ezen ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül‑e sor.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2018. május 30‑i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2018. L 156., 43. o.) módosított, a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 141., 73. o., a továbbiakban: 2015/849 irányelv) 2. cikke (1) bekezdésének, 3. cikke 9. pontjának, 11. pontja a) alpontjának, 12. és 15. pontjának, 8. cikke (2) bekezdésének, 11. cikke d) pontjának, 14. cikke (5) bekezdésének, és 45. cikke (1) és (8) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a „Laimz” SIA szerencsejáték‑szervező és az Izložu un azartspēļu uzraudzības inspekcija (szerencsejáték‑felügyelet, Lettország; a továbbiakban: felügyelő hivatal) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a pénzmosásnak és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésére vonatkozó nemzeti rendelkezések megsértése miatt e társasággal szemben kiszabott pénzügyi szankció.
Az alapeljárás
22 A Laimz Lettországban székhellyel rendelkező társaság, amelynek kereskedelmi tevékenysége szerencsejátékok szervezésében áll. E társaság törzstőkéje 100%‑ban az „Optibet” SIA tulajdonában áll, amely szintén Lettországban székhellyel rendelkező korlátolt felelősségű társaság, és amelynek kereskedelmi tevékenysége ugyancsak szerencsejáték‑szervezés. E két társaság a Svédországban letelepedett Enlabs AB csoporthoz tartozik. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Laimz a 2015/849 irányelv átültetését célzó, a megelőzésről szóló törvény értelmében vett kötelezett szolgáltatónak minősül.
23 2020. március 2‑án az Optibet, amely szerződést kötött egy társasággal annak érdekében, hogy ez utóbbi – a megelőzésről szóló törvény követelményeire tekintettel – közzétett és nyilvánosan hozzáférhető adatokat szolgáltasson a számára a kockázatértékelésre és ‑kezelésre vonatkozóan, megállapodást kötött a Laimzzal, amelynek értelmében kötelezettséget vállalt arra, hogy ezen adatokat közli vele annak érdekében, hogy e csoport társaságain belül biztosított legyen az erőforrások leghatékonyabb felhasználása, és e törvény követelményeinek egységes tiszteletben tartása.
24 2021. augusztus 23‑án a Laimz interaktív szerencsejáték‑szolgáltatásokat kezdett nyújtani egy olyan ügyfélnek, aki korábban az Optibet ügyfele volt (a továbbiakban: az alapügy által érintett ügyfél).
25 2022. január 31‑én a Laimz fokozott átvilágítási intézkedéseket hozott ezen ügyfél tekintetében, és a játékhoz kapcsolódó szokásai, a fogadásainak összege, valamint a rá vonatkozóan az Optibet által közölt adatok alapján további információkat kért tőle. E kontextusban a Laimz az Obtibet egy magas beosztású tagja által hozott, az ügyfelekkel való kapcsolatfenntartásra vonatkozó 2020. március 27‑i határozatot is végrehajtott.
26 2022 februárjában és márciusában a vizsgálati hivatal ellenőrzést végzett a Laimznél. Az ezen ellenőrzés nyomán készített jelentésben megállapította, hogy a Laimz 2020‑ban, 2021‑ben és 2022‑ben nem azonosított olyan üzleti kapcsolatot, amelyet kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személyekkel tart fenn, és az alapügy tárgyát képező ügyfél tekintetében azt követően, hogy ezen ügyfél 2021. augusztus 26‑án elérte a 2000 eurós küszöbértéket, nem folytatott vizsgálatot annak érdekében, hogy tájékoztatást kérjen a jövedelmének forrásairól, összegéről, és a játék tervezett költségkeretéről, vagy hogy megállapítsa, hogy ezen ügyfél kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személynek minősül‑e, és hogy ellenőrizze a nyilvánosan hozzáférhető adatbázisokban rendelkezésre álló információkat a további kockázati tényezők azonosítása érdekében.
27 A vizsgálati hivatal a 2022. június 15‑i határozatával 52 263,90 euró bírságot szabott ki a Laimzzal szemben, amely a 2020. évben elért nettó forgalma 5%‑ának felelt meg, azzal az indokkal, hogy e társaság nem hajtotta végre megfelelően a belső ügyfél‑ellenőrzési rendszert, és nem folytatott vizsgálatot az ügyfelek tekintetében. Megállapította, hogy az említett társaságnak önállóan és függetlenül kellett volna elvégeznie az alapügy által érintett ügyfél értékelését, és nem egy másik társaság – a jelen esetben az Optibet – értékelését kellett volna alapul vennie. A vizsgálati hivatal arra is emlékeztetett, hogy ezen ügyfelet kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban állónak minősítették, mivel egy egyesület végrehajtó szervének tagjaként a kiemelt közszereplővel egyidejűleg lát el feladatokat.
28 2022. július 18‑án a Laimz keresetet nyújtott be e határozattal szemben az administratīvā rajona tiesához (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország), amely a kérdést előterjesztő bíróság. E keresetének alátámasztása érdekében a Laimz azzal érvelt, hogy jogosult az Optibettől a jelen ítélet 23. pontjában említett, 2020. március 2‑i megállapodás alapján kapott információk, valamint az utóbbi társaság vezetői által hozott határozatok felhasználására, és azoknak az alapügy által érintett ügyféllel fennálló saját üzleti kapcsolatára való alkalmazására.
29 Ezenfelül a Laimz azt rótta fel a vizsgálati hivatalnak, hogy ezen ügyfélnek a kiemelt közszereplővel való közeli kapcsolatát pusztán annak alapján állapította meg, hogy e két személy ugyanannak az egyesületnek a tagja, anélkül hogy egyedi és részletes értékelést végzett volna.
30 A vizsgálati hivatal védekezésül arra hivatkozott, hogy a megelőzésről szóló törvény nem írja elő az ügyfelek adatainak a más társasággal való megosztását, és ez az érintett információ címzettjét felmentené a jogi kötelezettségeinek teljesítése alól. Ezenkívül hangsúlyozta, hogy amikor az alapügy által érintett ügyfél üzleti kapcsolatot létesített a Laimzzal, megszüntette az Optibettel fennálló üzleti kapcsolatát, így az előbbi már nem használhatta fel az utóbbi által megszerzett információkat.
31 Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2015/849 irányelv 3. cikkének 11. pontjában szereplő „kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személy” fogalma milyen terjedelmű abban az esetben, ha egy személy és egy kiemelt közszereplő ugyanazon egyesület végrehajtó szervéhez tartozik. Ezenkívül úgy véli, hogy pontosításra van szükség az ugyanazon csoporthoz tartozó társaságok azon lehetőségét illetően, hogy az átvilágítási kötelezettségeik teljesítése érdekében információkat osszanak meg, valamint azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a 2015/849 irányelv 45. cikkének a 3. cikkének 12. és 15. pontjával összefüggésben értelmezett (1) és (8) bekezdése lehetővé teszi‑e, hogy az e csoport más társaságától származó információkat használjanak fel, és az említett csoport több társaságára alkalmazzanak olyan határozatokat, amelyeket ezen más társaság magas beosztású tagja fogadott el. Végül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a kötelezett szolgáltatónak alkalmaznia kell‑e az átvilágítási intézkedéseket a meglévő ügyfelekkel szemben abban az esetben, ha a helyzetük releváns elemeiben – a 2022. november 17‑i Rodl & Partner ítélet (C‑562/20, EU:C:2022:883) alapjául szolgáló ügy tárgyát képező helyzettől eltérően – nem állapítható meg változás.
32 E körülmények között az administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 2015/849 irányelv 3. cikke 11. pontjának a) alpontját, hogy valamely természetes személy kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személynek tekinthető önmagában azon az alapon, hogy e személyek ugyanazon egyesülethez tartoznak, tekintet nélkül bármely egyéb körülményre?
2) Úgy kell‑e értelmezni a 2015/849 irányelv [3. cikkének 9. pontját], hogy valamely személy kiemelt közszereplő státuszának megállapításához alá kell támasztani, hogy az adott személy az említett cikkben szereplő tisztséget tölt be, továbbá vizsgálat keretében ellenőrizni szükséges, hogy vezetői tisztségről van‑e szó, nem pedig középvezetői vagy beosztotti tisztségről?
3) Úgy kell‑e értelmezni a 2015/849 irányelv 45. cikkének (8) bekezdésével összefüggésben ugyanezen cikk (1) bekezdését, hogy a tagállamoknak a 2015/849 irányelv céljainak elérése érdekében lehetővé kell tenniük az ugyanazon csoporthoz tartozó, az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében említett kötelezett szolgáltatók számára az egymás közötti információcserét, többek között információcsere‑megállapodások megkötése révén, valamint a kölcsönös információáramlás és az információkra való kölcsönös hivatkozás lehetőségének biztosításával?
4) Lehetővé teszi‑e továbbá a 2015/849 irányelv 3. cikkének 12. és 15. pontjával összefüggésben értelmezett 45. cikkének (1) és (8) bekezdése, hogy az információkat, illetve határozatokat az ugyanazon csoporthoz tartozó több vállalkozás is felhasználja, illetve alkalmazza, amennyiben azokat a csoporthoz tartozó vállalkozás vezetése hozta?
5) Úgy kell‑e értelmezni a 2015/849 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 14. cikkének (5) bekezdését, hogy a kötelezett szolgáltatók nem kötelesek a meglévő üzleti ügyfelek tekintetében ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket alkalmazni, ha az ügyfél‑átvilágítási intézkedések ismételt alkalmazására előírt határidő még sem a nemzeti jog, sem a belső ellenőrzési rendszer eljárásai szerint nem járt le, és a kötelezett szolgáltatónak nincs tudomása olyan új körülményekről, amelyek az érintett ügyféllel kapcsolatban elvégzett kockázatértékelésre hatással lennének?
6) Úgy kell‑e értelmezni a 2015/849 irányelv 11. cikkének d) pontja által a kötelezett szolgáltatók számára előírt azon kötelezettséget, hogy ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak, amennyiben a nyereményfelvételnél, a tét megtételénél vagy mindkettőnél legalább 2000 euró összegű ügyletet hajtanak végre, attól függetlenül, hogy az ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül‑e sor, hogy ezen intézkedéseket minden alkalommal alkalmazni kell, amikor az ügylet teljes összege eléri az említett rendelkezésben meghatározott 2000 eurót, függetlenül azon időintervallumtól, amelyen belül e 2000 euró összeget ismételten eléri?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
33 A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2015/849 irányelv 3. cikke 11. pontjának a) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy egy természetes személy kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személynek minősülhet kizárólag amiatt, hogy e két személy ugyanazon egyesület tagja.
34 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/849 irányelv fő célja – amint az annak címéből, valamint 1. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik – a pénzügyi rendszernek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása céljaira való felhasználásának megelőzése (2024. december 5‑i MISTRAL TRANS ítélet, C‑3/24, EU:C:2024:999, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Konkrétabban, a 2015/849 irányelv megelőző jellegű rendelkezései – kockázatalapú megközelítés szerint – olyan megelőző és visszatartó erejű intézkedések összességének megállapítására irányulnak, amelyek lehetővé teszik a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony küzdelmet, amint az ezen irányelv (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, annak elkerülése érdekében, hogy az illegális pénzáramlás árthasson az Unió pénzügyi ágazata integritásának, stabilitásának és megítélésének, és fenyegetést jelenthessen az Unió belső piacára és a nemzetközi fejlődésre nézve (2024. december 5‑i MISTRAL TRANS ítélet, C‑3/24, EU:C:2024:999, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 A 2015/849 irányelv 6–8. cikkéből kitűnik, hogy a kockázatalapú megközelítés e kockázatok értékelését feltételezi, amelyet az említett irányelv által létrehozott rendszerben három szinten hajtanak végre: elsőként uniós szinten a Bizottság révén, másodszor az egyes tagállamok szintjén, harmadszor pedig a kötelezett szolgáltatók szintjén. Amint az az említett irányelv (30) preambulumbekezdéséből kitűnik, e kockázatértékelés a feltétele többek között annak, hogy e szolgáltatók az érintett ügyféllel szemben átvilágítási intézkedéseket fogadjanak el. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis ilyen értékelés hiányában sem az érintett tagállam, sem adott esetben az érintett szolgáltató nem dönthet arról, hogy az egyedi esetben milyen intézkedéseket kell alkalmazni (2022. november 17‑i Rodl & Partner ítélet, C‑562/20, EU:C:2022:883, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 E tekintetben a 2015/849 irányelv 20. cikke a kiemelt közszereplőkkel létesített ügyletek vagy üzleti kapcsolatok tekintetében meghatározza azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kötelezett szolgáltatóknak az említett irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében előírt, kötelezően alkalmazandó ügyfél‑átvilágítási intézkedéseken felül kell teljesíteniük. Konkrétabban az utóbbi rendelkezés azt írja elő a kötelezett szolgáltatók számára, hogy azonosítaniuk kell az ügyfelet, ellenőrizniük kell a személyazonosságát, azonosítaniuk kell a tényleges tulajdonost, értékelniük kell a tervezett üzleti kapcsolatot, és információkat kell szerezniük annak céljáról és jellegéről, valamint ezen üzleti kapcsolatot folyamatosan ellenőrizniük kell. Ami a 20. cikket illeti, az arra kötelezi a tagállamokat, hogy a kötelezett szolgáltatók számára elő kell írniuk többek között azt, hogy rendelkezzenek megfelelő kockázatkezelési rendszerekkel – többek között kockázatalapú eljárásokkal – annak megállapításához, hogy az ügyfél vagy az ügyfél tényleges tulajdonosa kiemelt közszereplőnek minősül‑e. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv (31) és (32) preambulumbekezdése pontosítja, hogy bizonyos helyzetek a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás nagyobb kockázatával járnak, különösen ha olyan személyekkel létesül kapcsolat, akik fontos közhivatalt töltenek vagy töltöttek be.
38 Ezenkívül a 2015/849 irányelv 23. cikke értelmében a kötelezett szolgáltatóknak ki kell terjeszteniük ezeket a kockázatkezelési rendszereket a kiemelt közszereplők családtagjai és a velük „közeli kapcsolatban állóként” ismert személyek azonosítására.
39 E tekintetben a 2015/849 irányelv 3. cikke 11. pontjának a) alpontja úgy határozza meg a „közeli kapcsolatban álló személyek” fogalmát, mint „azon természetes személyek, akikről tudott, hogy a kiemelt közszereplővel közösen valamely jogi entitás vagy társulás jellegű jogi megállapodás tényleges tulajdonosai” vagy „vele szoros üzleti kapcsolatban állnak”.
40 Valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak a rendelkezés általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentésének megfelelő szövegét, hanem a kontextusát, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek részét képezi (1925. január 9‑i Österreichische Datenschutzbehörde [Túlzó kérelmek] ítélet, C‑416/23, EU:C:2025:3, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 Ami először is a 2015/849 irányelv 3. cikke 11. pontja a) alpontjának szövegét illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság konkrétabban a „szoros üzleti kapcsolat” kifejezéssel kapcsolatban tesz fel kérdést, figyelembe véve az ügyfél és a kiemelt közszereplő ugyanazon egyesület végrehajtó szervében való részvételét.
42 E tekintetben megállapítható, hogy a 2015/849 irányelv 3. cikkének 13. pontja az „üzleti kapcsolat” fogalmát a kötelezett szolgáltató tekintetében úgy határozza meg, hogy az olyan üzleti, szakmai vagy kereskedelmi kapcsolat, amely a kötelezett szolgáltató szakmai tevékenységéhez kapcsolódik, és amely a kapcsolat létesítésekor tartósnak mutatkozik. Ezenkívül, bár ez az irányelv nem határozza meg, hogy az ilyen kapcsolat szoros jellegét hogyan kell értékelni, e pontosítás azt jelzi, hogy önmagában az üzleti kapcsolat fennállása nem elegendő, és meg kell állapítani, hogy az meghatározott jelentőséggel is rendelkezik.
43 Márpedig, ha valamely személy és egy kiemelt közszereplő ugyanazon egyesület végrehajtó szervének a tagja, a priori kapcsolatban állnak szakmai keretek között, így nem zárható ki, hogy e feladatok a 2015/849 irányelv 3. cikke 11. pontjának a) alpontja értelmében „szoros üzleti kapcsolatot” képezhetnek e személy és az említett kiemelt közszereplő között, és az sem, hogy azok lehetővé teszik ilyen kapcsolat létesítését valamely más tekintetben. Ezenkívül ilyen helyzetben az sem zárható ki, hogy e személy e rendelkezés értelmében a kiemelt közszereplővel közösen valamely jogi entitás vagy társulás jellegű jogi megállapodás tényleges tulajdonosának tekinthető. Ugyanakkor az ilyen megállapítások nem köthetők kizárólag ahhoz, hogy e két személy ugyanazon egyesület végrehajtó szervéhez tartozik, hanem azoknak a fennálló körülmények elemzésén kell alapulniuk.
44 E körülmények között a 2015/849 irányelv 3. cikke 11. pontja a) alpontjának szövegéből arra lehet következtetni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben, amelyben valamely személy és a kiemelt közszereplő ugyanazon egyesület végrehajtó szervének tagjai, nem zárható ki eleve, hogy e személyt e rendelkezés értelmében az említett kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban állónak lehessen tekinteni.
45 Ezt a szövegen alapuló értelemzést megerősíti e rendelkezés kontextusa, valamint a 2015/849 irányelv által követett célok is.
46 Amint ugyanis arra a jelen ítélet 38. pontja emlékeztet, a 2015/849 irányelv 23. cikke többek között azt írja elő, hogy az ezen irányelv 20. cikkében előírt intézkedéseket a kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személyekre, valamint a kiemelt közszereplő családtagjaira is alkalmazni kell. Ebből az következik, hogy az uniós jogalkotó a 2015/849 irányelv hatályát tehát a kiemelt közszereplő környezetében lévő lehető legtöbb személyre ki kívánta terjeszteni.
47 Emlékeztetni kell azonban arra is, hogy a 2015/849 irányelv (1) preambulumbekezdése szerint a büntetőjogi megközelítés uniós szintű továbbfejlesztése mellett elengedhetetlen – és emellett kiegészítő eredményekkel járhat – a pénzügyi rendszer pénzmosásra és terrorizmusfinanszírozásra történő felhasználásának a célzott és arányos megelőzése.
48 Ebben a kontextusban ezen irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében, amely előírja, hogy a kötelezett szolgáltatók által alkalmazott, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás kockázatainak enyhítésére és hatékony kezelésére irányuló politikáknak, kontrollmechanizmusoknak és eljárásoknak arányosaknak kell lenniük a kötelezett szolgáltatók jellegével és méretével, az említett irányelv 20. cikkében említett kockázati tényezőkön alapuló eljárásoknak arányosaknak kell lenniük a kötelezett szolgáltatók jellegével és méretével, ami bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosít a kötelezett szolgáltatók számára a tevékenységükből eredő kockázatoknak megfelelő eljárások kialakítása tekintetében. Bár a kockázatalapú megközelítés ily módon lehetővé tesz bizonyos rugalmasságot, ugyanezen irányelv (22) preambulumbekezdése szerint az nem tekintendő a tagállamok és a kötelezett szolgáltatók részére biztosított túlzottan megengedő lehetőségnek, és bizonyítékokon alapuló döntéshozatalt feltételez.
49 Ezenkívül a 2015/849 irányelv (33) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a kiemelt közszereplőkre vonatkozó követelmények megelőző jellegűek, és azok nem jelenthetik a kiemelt közszereplők büntetendő cselekmény érintettjeként való megbélyegzését. Ugyanezen preambulumbekezdés szerint a valamely személlyel való üzleti kapcsolat létesítésének megtagadása csupán azon az alapon, hogy az adott ügyfél kiemelt közszereplőnek minősül, ellentétes ezen irányelv, valamint a FATF által megfogalmazott ajánlások betűjével és szellemével.
50 Következésképpen a kötelezett szolgáltatóknak – kockázatalapú megközelítést alkalmazva – a valamely személy és a kiemelt közszereplő közötti szoros üzleti kapcsolat fennállásának értékeléséhez nemcsak az érintett ügyfél és a kiemelt közszereplő közötti kapcsolat jellegét kell figyelembe venniük annak meghatározása érdekében, hogy fennáll‑e annak kockázata, hogy e kapcsolatot pénzmosásra, terrorizmusfinanszírozásra és a fegyverek elterjesztésére használják fel, hanem a kitűzött célokat is, így a 2015/849 irányelv követelményeinek való megfelelés érdekében minden egyes esetet egyedileg kell értékelni.
51 Az ezzel ellentétes értelmezés azzal a következménnyel járna, hogy a 2015/849 irányelvben előírt további kötelezettségeket igen nagyszámú olyan helyzetre kellene alkalmazni, amelyekben e kötelezettségeknek veszélybe kerülne az arányossága az ezen irányelv által követett célok – azaz, amint azt az említett irányelv 1. cikkének (1) bekezdése említi, az uniós pénzügyi rendszer pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzése – tekintetében, és ezenfelül az gyakorlati problémákat vetne fel az érintett személyek adataihoz való hozzáférést illetően.
52 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/849 irányelv 3. cikke 11. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy egy természetes személy nem minősülhet kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személynek kizárólag amiatt, hogy e két személy ugyanazon egyesület végrehajtó szervének tagja, de e helyzet olyan releváns körülménynek minősül, amelyet ezen értékelés során figyelembe kell venni.
A második kérdésről
53 A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2015/849 irányelv 3. cikkének 9. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy annak megállapításához, hogy valamely természetes személy kiemelt közszemélynek minősül, elegendő annak alátámasztása, hogy e személy az e 3. cikk 9. pontjának a)–h) pontjában felsorolt tisztségek valamelyikét tölti be, vagy ezenkívül ténybeli értékelés alapján meg kell vizsgálni, hogy vezetői tisztségről van‑e szó, nem pedig középvezetői vagy beosztotti tisztségről.
54 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság több alkalommal hangsúlyozta, hogy az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az utóbbiak által eldöntendő jogviták megoldásához szükséges támpontokat nyújt az uniós jog értelmezése terén, és hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nem az általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazása indokolja, hanem a jogvita tényleges megoldásának szükségessége (2024. november 7‑i Adusbef [Pont Morandi] ítélet, C‑683/22, EU:C:2024:936, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 Amint az EUMSZ 267. cikknek magából a szövegéből kitűnik, a kért előzetes döntésnek „szükség[esnek]” kell lennie a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügyben kialakítandó „ítélete meghozatalához” (2024. november 7‑i Adusbef [Pont Morandi] ítélet, C‑683/22, EU:C:2024:936, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság semmilyen információval nem szolgál arról, hogy azon személy, akit az alapügyben kiemelt közszereplőnek tekintenek, a szakmai életében pontosan milyen jellegű tisztséget tölt be. Ezenkívül az alapügy által érintett ügyfelet a vizsgálati hivatal e kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személynek tekinti, de őt magát nem minősíti kiemelt közszereplőnek.
57 Végezetül a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy az alapeljárás felei vitatnák azon személy kiemelt közszereplő státuszát, akivel ezen ügyfél közeli kapcsolatban állhat. A Laimz által felvetett kifogás a „kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személy” fogalmának a vizsgálati hivatal által adott értelmezésére vonatkozik, amely az első kérdés tárgyát képezi.
58 Ebből következik, hogy a jelen ítélet 54. és 55. pontjában felidézett állandó ítélkezési gyakorlat alapján a harmadik kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
A harmadik kérdésről
59 A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2015/849 irányelv 45. cikkének (1) és (8) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a tagállamok kötelesek lehetővé tenni az említett irányelv 3. cikkének 15. pontja értelmében véve ugyanazon csoporthoz tartozó, ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kötelezett szolgáltatók számára, hogy a 2015/849 irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében egymás között megosszák az információkat, akár információcsere‑megállapodások megkötése és ezen információk kölcsönös közlésének biztosítása révén.
60 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv 45. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy az ugyanazon csoporthoz tartozó kötelezett szolgáltatók számára írják elő, hogy csoportszintű politikákat és eljárásokat alkalmazzanak, többek között adatvédelmi politikát, valamint az információk csoporton belüli – a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem célját szolgáló – megosztására vonatkozó politikát és eljárásokat. Ugyanezen rendelkezés értelmében e politikákat és eljárásokat hatékony módon kell végrehajtani, illetve lefolytatni a tagállamokban és harmadik országokban található fióktelepek és többségi tulajdonú leányvállalatok szintjén. Hozzá kell tenni, hogy e rendelkezés ily módon az ezen irányelv (35) preambulumbekezdésében említett, az ügyfél‑azonosítási eljárás újbóli lefolytatásának elkerülésére irányuló célt követi.
61 Ezenkívül az említett irányelv 45. cikkének (8) bekezdése hozzáteszi, hogy a tagállamok „biztosítják, hogy az információ csoporton belüli megosztása engedélyezett legyen”, és pontosítja, hogy amennyiben a pénzügyi információs egység másként nem rendelkezik, a csoporton belül meg kell osztani azokat a pénzügyi információs egységnek bejelentett információkat, melyek szerint bizonyos pénzösszegek feltételezhetően büntetendő cselekményből származnak vagy terrorizmus finanszírozásához kapcsolódnak.
62 A jelen ügyben egyrészt nem vitatott, hogy a Laimz és az Optibet, mivel a 2015/849 irányelv 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának f) alpontja értelmében vett szerencsejáték‑szervezők, kötelezett szolgáltatóknak minősülnek. Másrészt a Laimz és az Optibet, amelytől a Laimz információkat szerzett, az ezen irányelv 3. cikkének 15. pontja értelmében vett – ugyanazon – csoporthoz tartoznak. Következésképpen az e két társaság közötti kapcsolat, beleértve az említett irányelv által előírt követelményeknek való megfelelés érdekében való együttműködést is, az említett irányelv 45. cikke (1) és (8) bekezdésének hatálya alá tartozik.
63 Következésképpen, mivel e 45. cikk (1) és (8) bekezdésének szövege egyértelmű, ebből az következik, hogy a tagállamok kötelesek lehetővé tenni az ugyanazon csoporthoz tartozó kötelezett szolgáltatók számára, hogy a 2015/849 irányelvvel megvalósítani kívánt célok elérése érdekében megosszák az információkat. Ezzel szemben e rendelkezés nem követeli meg, hogy ilyen megosztással kapcsolatban az információk megosztására vonatkozó megállapodást kössenek az információknak a csoporton belüli kölcsönös közlése, valamint az azokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében.
64 Figyelembe kell azonban venni – amint arra a Bizottság is rámutat –, hogy a 2015/849 irányelv célkitűzéseinek elérésére való törekvés főszabály szerint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében egyedi megközelítést igényel. Így amennyiben bebizonyosodik, hogy a csoporton belül megosztott információk nem elegendőek ahhoz, hogy a kötelezett szolgáltató az ügyfelével szemben átvilágítást végezhessen, többek között azért, mert az általa kínált egyedi szolgáltatások és termékek eltérnek az ugyanazon csoporthoz tartozó más vállalkozás által kínáltaktól, az érintett kötelezett szolgáltatónak egyedi vizsgálatot kell végeznie. Még ha az érintett szolgáltatások és a termékek azonosak is, és az információ elegendő, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 45. cikkének (1) és (8) bekezdése nem szabályozza azokat az intézkedéseket, amelyeket a kötelezett szolgáltatóknak a csoporton belül továbbított információk alapján kell meghozniuk, tehát nem mentesíti e szolgáltatókat az említett irányelvben előírt, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségek tiszteletben tartása alól. Ezt az értelmezést megerősíti a 2015/849 irányelv 13. cikkének (2) és (4) bekezdése, amely előírja, hogy az említett kötelezett szolgáltatók kockázatérzékenységi alapon határozzák meg az ügyfél‑átvilágítási intézkedéseik terjedelmét.
65 Így azt is meg kell állapítani, hogy a 2015/849 irányelv 45. cikkét nem lehet úgy értelmezni, hogy az lehetővé teszi az ügyfél‑átvilágításra vonatkozó információknak a kötelezett szolgáltató általi automatikus felhasználását anélkül, hogy e szolgáltató saját maga értékelte volna a kockázatokat és az elfogadandó átvilágítási intézkedéseket. A kötelezett szolgáltatót ezen irányelv alapján terhelő átvilágítási kötelezettségeket figyelembe véve ugyanakkor fontos, hogy amennyiben e szolgáltató olyan információkat kap, amelyek az első elemzés alapján átvilágítási intézkedések bevezetését igazolhatják, a lehető leghamarabb el kell végeznie a szükséges ellenőrzéseket.
66 A harmadik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2015/849 irányelv 45. cikkének (1) és (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok kötelesek lehetővé tenni az említett irányelv 3. cikkének 15. pontja értelmében véve ugyanazon csoporthoz tartozó, ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kötelezett szolgáltatók számára, hogy egymás között megosszák az információkat. Az ilyen információcsere azonban nem mentesíti az érintett kötelezett szolgáltatót az ügyfél‑átvilágítási kötelezettségének teljesítése alól.
A negyedik kérdésről
67 A kérdést előterjesztő bíróság a negyedik kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2015/849 irányelv 45. cikkének (1) és (8) bekezdését ezen irányelv 3. cikkének 12. és 15. pontjával összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy az lehetővé teszi a csoporthoz tartozó vállalkozás számára, hogy automatikusan alkalmazza az ugyanazon csoporthoz tartozó más vállalkozásban magas szintű pozíciót betöltő valamely személy által hozott, az utóbbi vállalkozás egyik ügyfelével szembeni átvilágítási intézkedésekre vonatkozó határozatot, anélkül hogy saját maga értékelné a kockázatokat és az elfogadandó átvilágítási intézkedéseket.
68 Előzetesen meg kell állapítani, hogy az említett irányelv 45. cikkének (1) bekezdése nem pontosítja azon információk jellegét, amelyeket a címzett kötelezett szolgáltató kicserélhet, majd felhasználhat. A szóban forgó uniós jogszabályok hatályára, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem céljaira való hivatkozásra tekintettel ezek csak olyan információk lehetnek, amelyek relevánsak az ezen irányelvben a kötelezett szolgáltatókra vonatkozóan előírt követelmények teljesítéséhez.
69 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szóban forgó határozatot egy csoporthoz tartozó vállalkozás fogadta el az őt egy adott ügyféllel szemben terhelő átvilágítási kötelezettség keretében. Úgy tűnik tehát, hogy az az említett irányelv 45. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozhat.
70 Ami azt a kérdést illeti, hogy e határozatot az e csoporthoz tartozó más vállalkozás használhatja‑e, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a harmadik kérdésre adott válaszból kitűnik – bár az ugyanazon csoporthoz tartozó kötelezett szolgáltatók közötti információmegosztás megkönnyíti a 2015/849 irányelvben foglalt, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeknek való megfelelést, ezen irányelv 45. cikkének (1) és (8) bekezdése nem mentesíti az egyes kötelezett szolgáltatókat az e követelmények teljesítésével kapcsolatos egyéni felelősségük alól. Márpedig az ilyen értelmezést nem lehet figyelmen kívül hagyni abban az esetben, ha a továbbított információk az ugyanazon csoport más vállalkozásában magas szintű pozíciót betöltő személy által e vállalkozás egyik ügyfelével szemben hozott döntésnek minősülnek. Ezt az értelmezést megerősíti az említett irányelv 8. cikkének (5) bekezdése, amely a tagállamokat annak előírására kötelezi, hogy a kötelezett szolgáltatóknak jóváhagyást kell kérniük valamely vezető tisztségviselőjüktől a bevezetett politikákra, kontrollmechanizmusokra és eljárásokra vonatkozóan.
71 A negyedik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2015/849 irányelv 45. cikkének (1) és (8) bekezdését ezen irányelv 3. cikkének 12. és 15. pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a csoporthoz tartozó vállalkozás automatikusan alkalmazza az ugyanazon csoporthoz tartozó más vállalkozásban magas szintű pozíciót betöltő valamely személy által az átvilágítási kötelezettsége keretében hozott, az utóbbi vállalkozás egyik ügyfelével szembeni átvilágítási intézkedésekre vonatkozó határozatot, anélkül hogy saját maga értékelné a kockázatokat és az elfogadandó átvilágítási intézkedéseket.
Az ötödik kérdésről
72 A kérdést előterjesztő bíróság az ötödik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdését a 8. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy a kötelezett szolgáltatónak a meglévő ügyfelekkel szemben nem kell átvilágítási intézkedéseket alkalmaznia mindaddig, amíg a nemzeti szabályozásban és az új ellenőrzési intézkedések végrehajtására irányuló belső ellenőrzési eljárások keretében előírt határidő le nem járt, és a szóban forgó kötelezett szolgáltató nem szerzett tudomást olyan egyéb új körülményekről, amelyek befolyásolhatják az érintett ügyféllel kapcsolatos kockázatok értékelését.
73 E tekintetben a 2015/849 irányelv 14. cikke (5) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a kötelezett szolgáltatóknak kockázatalapú megközelítés alapján nemcsak új ügyfeleikkel szemben, hanem – amennyiben az időpont megfelelőnek bizonyul – a meglévő ügyfeleikkel szemben is átvilágítási intézkedéseket kell alkalmazniuk. E rendelkezés pontosítja, hogy ezen lehetséges megfelelő időpontok egyike az, amikor az érintett ügyfél helyzetének releváns körülményei megváltoznak. Ezenkívül az említett rendelkezés nem korlátozza a kötelezett szolgáltatókat terhelő ezen kötelezettséget kizárólag azokra az ügyfelekre, amelyek kockázati szintjét magasnak minősítették (2022. november 17‑i Rodl & Partner ítélet, C‑562/20, EU:C:2022:883, 83. pont).
74 Ezenkívül a 2015/849 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében a kötelezett szolgáltatóknak többek között naprakészen kell tartaniuk a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása azon kockázatainak értékelését, amelynek ki vannak téve (2022. november 17‑i Rodl & Partner ítélet, C‑562/20, EU:C:2022:883, 84. pont).
75 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdését a 8. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a kötelezett szolgáltatók kötelesek naprakész kockázatértékelés alapján a meglévő ügyféllel szemben – adott esetben fokozott – átvilágítási intézkedéseket elfogadni, amennyiben ez különösen az említett ügyfél helyzete releváns körülményeinek megváltozása miatt megfelelőnek tűnik (2022. november 17‑i Rodl & Partner ítélet, C‑562/20, EU:C:2022:883, 91. pont).
76 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdése ezen irányelv fő célkitűzésének – azaz, a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmus‑finanszírozás céljára való felhasználása megelőzésének – megvalósítását biztosítja. Az ügyfél‑átvilágítási intézkedések meglévő ügyfelekkel szembeni alkalmazásának célja tehát az érintett ügyféllel és üzleti kapcsolattal összefüggő új vagy eltérő kockázatok csökkentése. Ezért ha a kötelezett szolgáltatónak nincs tudomása az érintett ügyfél helyzetének releváns körülményei tekintetében bekövetkezett változásról, és az új átvilágítási intézkedések végrehajtására vonatkozó határidők még nem jártak le, nem áll fenn ilyen intézkedések alkalmazására vonatkozó kötelezettség vagy indok. Más a helyzet, ha az ilyen változások azonosításának elmaradása a 2015/849 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt folyamatos és állandó, a kötelezett vállalkozás által elvégzendő ellenőrzés hiányosságainak tudható be.
77 A fentiekből következik, hogy az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdését a 8. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a kötelezett szolgáltatónak a meglévő ügyfelekkel szemben nem kell átvilágítási intézkedéseket alkalmaznia mindaddig, amíg a nemzeti szabályozásban és az új ellenőrzési intézkedések végrehajtására irányuló belső ellenőrzési eljárások keretében előírt határidő le nem járt, és a szóban forgó kötelezett szolgáltatónak nem jutottak a tudomására más olyan új körülmények, amelyek hatással lehetnek az adott ügyféllel kapcsolatos kockázatok értékelésére, feltéve hogy ezen új körülmények azonosításának elmaradása nem a 2015/849 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt folyamatos és állandó, e kötelezett szolgáltató által elvégzendő ellenőrzés hiányosságainak tudható be.
A hatodik kérdésről
78 A kérdést előterjesztő bíróság a hatodik kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2015/849 irányelv 11. cikkének d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a szerencsejátékokat szervező kötelezett szolgáltatóval szemben előírt azon kötelezettséget, hogy ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket hajtson végre, amennyiben a nyereményfelvételnél, a tét megtételénél vagy mindkettőnél legalább 2000 euró összegű ügyletet hajtanak végre, attól függetlenül, hogy az ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül‑e sor, minden egyes olyan alkalommal alkalmazni kell, amikor az érintett művelet összege eléri a 2000 eurót.
79 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/849 irányelv 11. cikkének a) pontja előírja, hogy az üzleti kapcsolat létesítésekor ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket kell alkalmazni, és kifejti, hogy az ezen irányelv értelmében vett üzleti kapcsolat ezen irányelv 3. cikkének 13. pontja értelmében „tartósnak mutatkozik”.
80 Ami a 2015/849 irányelv 11. cikkének d) pontját illeti, amely a szerencsejáték‑szervezők konkrét esetére vonatkozik, az arra kötelezi e szervezőket, hogy ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak, amennyiben a nyereményfelvételnél, a tét megtételénél vagy mindkettőnél legalább 2000 euró összegű ügyletet hajtanak végre, attól függetlenül, hogy ezen ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül‑e sor.
81 Így e rendelkezés szövege e kötelezettség alkalmazását nem teszi attól függővé, hogy az érintett ügyletre az e feltételeknek szintén megfelelő valamely korábbi ügylethez képest egy adott időszakban kerüljön sor.
82 Ezenkívül az említett rendelkezést a 2015/849 irányelv (21) preambulumbekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely kifejti, hogy aggályokra ad okot a szerencsejáték‑ágazat által nyújtott szolgáltatásoknak a büntetendő cselekményből származó jövedelem tisztára mosása céljára történő felhasználása, és hogy az ezen ágazathoz kapcsolódó kockázatok enyhítése érdekében ezen irányelvnek ügyfél‑átvilágítási intézkedések alkalmazását kell előírni a nagyobb kockázatot jelentő szerencsejátékok szervezői számára azon egyedi ügyletek esetén, amelyek összege legalább 2000 euró.
83 Ebből következik, hogy a 2015/849 irányelv 11. cikkének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy a szerencsejátékokat szervező kötelezett szolgáltatóval szemben előírt azon kötelezettséget, hogy ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket hajtson végre, amennyiben a nyereményfelvételnél, a tét megtételénél vagy mindkettőnél legalább 2000 euró összegű ügyletet hajtanak végre, attól függetlenül, hogy az ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül‑e sor, minden egyes olyan alkalommal alkalmazni kell, amikor az érintett művelet összege eléri a 2000 eurót.
84 A fentiekre tekintettel a hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/849 irányelv 11. cikkének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a kötelezett szolgáltatókat arra kötelezi, hogy amennyiben a nyereményfelvételnél, a tét megtételénél vagy mindkettőnél legalább 2000 euró összegű ügyletet hajtanak végre, hozzanak ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket minden egyes olyan alkalommal, amikor az érintett ügylet összege eléri a 2000 eurót, függetlenül attól, hogy ezen ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül‑e sor.