II.
C-157/23. Ford Italia ügyben 2024. december 19-én hozott ítélet
A hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
a hibás termék szállítóját olyan személynek kell tekinteni, aki e rendelkezés értelmében „önmagát a termék gyártójaként adja meg”, ha ténylegesen nem a szállító tüntette fel a terméken a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését, ám a gyártó által a terméken elhelyezett védjegy egybeesik egyrészt e szállító nevével vagy e név megkülönböztető elemével, másrészt a gyártó nevével.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelv (HL 1985. L 210., 29. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 257. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.
2 E kérelmet a Ford Italia SpA és ZP, valamint a Stracciari SpA között a Ford Italia hibás termékekért való, a ZP által a Stracciaritól vásárolt Ford jármű vezetése közben elszenvedett közúti balesetből eredő felelősségével kapcsolatos jogvita keretében nyújtották be.
Az alapeljárás
10 2001. július 4-én ZP Ford márkájú gépjárművet (a továbbiakban: szóban forgó gépjármű) vásárolt a Stracciaritól, egy olaszországi székhelyű kereskedőtől.
11 A szóban forgó gépjárművet a Ford WAG, egy németországi székhelyű társaság gyártotta, majd a Stracciarinak szállította a Ford Italia közvetítésével, amely a Ford WAG által gyártott gépjárműveket forgalmazza Olaszországban. A Ford WAG és a Ford Italia ugyanazon vállalatcsoport tagja.
12 2001. december 27-én ZP közúti balesetet szenvedett, amelyben a szóban forgó járműbe szerelt légzsák nem működött.
13 2004. január 8-án ZP keresetet indított a Stracciarival és a Ford Italiával szemben a Tribunale di Bologna (bolognai bíróság, Olaszország) előtt a gépjármű hibája miatt állítólagosan elszenvedett károk megtérítése iránt.
14 E bíróság előtt a Ford Italia azt állította, hogy nem gyártotta a szóban forgó gépjárművet. Csak a szállító volt, a gyártó a Ford WAG volt. A Ford Italia arra is hivatkozott, hogy a szóban forgó gépjármű értékesítési számláján feltüntette, hogy a Ford WAG annak gyártója, így a jelen ügyben a Ford Italia nem tekinthető e gyártónak a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján, és nem vállalhatja magára az ezen irányelv alapján a gyártót terhelő felelősséget sem.
15 2012. november 5-i határozatával a Tribunale di Bologna (bolognai bíróság) megállapította, hogy a Ford Italia szerződésen kívüli felelősséggel tartozik a szóban forgó járműbe beépített légzsák gyártási hibája miatt.
16 A Ford Italia e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a Corte d’Appello di Bolognához (bolognai fellebbviteli bíróság, Olaszország).
17 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Ford Italia arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy neki kell perbe vonnia a gyártót annak érdekében, hogy őt a perből elbocsáthassák. Ezenkívül az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, mivel a szóban forgó gépjármű szállítójaként marasztalták el, míg ZP a gépjármű gyártójaként történő marasztalását kérte.
18 2018. december 21-i ítéletével a Corte d’Appello di Bologna (bolognai fellebbviteli bíróság) azzal az indokkal utasította el a Ford Italia fellebbezését, hogy azt mint szállítót jogosan terhelte ugyanazon felelősség, mint a gyártót, mivel helyzetét „a perbe nem vont gyártóéhoz hasonlónak kell tekinteni”. A Ford Italia, mivel nem vonta perbe a Ford WAG-ot, nem kérhette, hogy a 85/374 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján bocsássák el a perből.
19 A Ford Italia felülvizsgálati kérelemmel élt ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bíróság, a Corte suprema di Cassazione (semmítőszék, Olaszország) előtt.
20 E felülvizsgálati kérelem alátámasztása érdekében a Ford Italia kifogásolja a kérdést előterjesztő bíróság által egy hasonló ügyben elfogadott megoldást, amelyben a Ford WAG mint gyártó felelősségét kiterjesztették a Ford Italiára. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis lényegében akként határozott, hogy a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését az olasz jogrendbe átültető 224/1988. sz. rendelet 3. cikkének (3) bekezdése szerint a hibás termékekért való felelősség szempontjából az ilyen termék szállítóját gyártónak kell tekinteni, ha védjegye vagy cégneve és a gyártó védjegye vagy cégneve részben vagy egészben megegyezik, és a terméket e védjegy alatt forgalmazzák.
21 A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal felveti a 224/1988. sz. rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében és a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „nevének […] a terméken történő feltüntetésével” kifejezés pontos terjedelmének kérdését.
22 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a gyártó felelősségének a szállítóra való kiterjesztése arra az esetre korlátozódik-e, amikor a „feltüntetés” a szállító részéről azáltal valósul meg, hogy saját kilétének a gyártó kilétével való összetéveszthetőségének kihasználása végett gyakorlatilag rányomtatja nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését a termékre, vagy e kiterjesztés akkor is alkalmazandó, ha az azonosító adatok egyszerűen egybeesnek, mint a jelen esetben is.
23 E körülmények között a Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
„Összeegyeztethető-e a 85/374/EGK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével – ha pedig nem, miért nem egyeztethető össze – az olyan értelmezés, amely pusztán azon okból, hogy a szállító neve, védjegye vagy más megkülönböztető jelzése egészben vagy részben egybeesik a gyártóéval, a gyártó felelősségét akkor is kiterjeszti a szállítóra, ha az a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését a terméken ténylegesen nem tüntette fel?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
29 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy a hibás termék szállítóját olyan személynek kell tekinteni, aki „önmagát a termék gyártójaként adja meg”, ha ténylegesen nem a szállító tüntette fel a terméken a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését, ám a gyártó által a terméken elhelyezett védjegy egybeesik egyrészt e szállító nevével vagy e név megkülönböztető elemével, másrészt a gyártó nevével.
30 Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a 85/374 irányelv az általa szabályozott kérdésekben a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek teljes harmonizációjára törekszik, és ennélfogva a hibás termékekért való felelősség szabályozása terén a tagállamok rendelkezésére álló mérlegelési mozgásteret teljes egészében ez az irányelv határozza meg, és azt ezen irányelv szövegéből, céljából és rendszeréből kell levezetni (lásd ebben az értelemben: 2006. január 10-i Skov és Bilka ítélet, C-402/03, EU:C:2006:6, 22. és 23. pont).
31 E tekintetben meg kell állapítani, hogy azokat a személyeket, akikkel szemben a fogyasztó a 85/374 irányelvben előírt felelősségi rendszer alapján keresetet indíthat, az irányelv 1. és 3. cikke sorolja fel. Mivel ez az irányelv – amint az az előző pontból kitűnik – teljes harmonizációra törekszik az általa szabályozott kérdésekben, az 1. és 3. cikkben említett személyek felsorolását kimerítőnek kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2006. január 10-i Skov és Bilka ítélet, C-402/03, EU:C:2006:6, 32. és 33. pont).
32 E rendelkezések szövegét illetően a 85/374 irányelv 1. cikke a hibás termékért való felelősséget a gyártónak tudja be, míg ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a „gyártó” fogalmát többek között a végtermék, az alapanyag vagy a résztermék előállítójaként határozza meg.
33 Bár a 85/374 irányelv 1. cikke értelmében az uniós jogalkotó úgy döntött, hogy főszabály szerint a gyártót terheli a hibás termékei által okozott károkért való felelősség, ezen irányelv 3. cikke a szóban forgó termék gyártásában és forgalomba hozatalában részt vevők közül azokat jelöli meg, akiket adott esetben szintén terhel az ezen irányelvben meghatározott felelősség (lásd ebben az értelemben: 2006. január 10-i Skov és Bilka ítélet, C-402/03, EU:C:2006:6, 29. és 30. pont).
34 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése lényegében vagylagos fordulatokat foglal magában, amelyek közül csak az első vonatkozik arra a személyre, aki legalább részben részt vesz a termék gyártási folyamatában. Ezzel szemben a második vagylagos fordulat olyan személyt jelöl, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével (lásd ebben az értelemben: 2022. július 7-i Keskinäinen Vakuutusyhtiö Fennia ítélet, C-264/21, EU:C:2022:536, 26. pont).
35 E rendelkezés világos és egyértelmű kifejezéseiből tehát az következik, hogy nem szükséges a magát gyártóként megadó személynek a termék gyártási folyamatában való részvétele ahhoz, hogy azt az említett rendelkezés értelmében vett „gyártónak” lehessen minősíteni (lásd ebben az értelemben: 2022. július 7-i Keskinäinen Vakuutusyhtiö Fennia ítélet, C-264/21, EU:C:2022:536, 27. pont).
36 Ennélfogva az olyan személy, mint a jelen esetben az alapeljárás felperese, aki nem gyárt gépjárműveket, hanem azok gyártójától történő megvásárlására szorítkozik annak érdekében, hogy azokat egy másik tagállamban forgalmazza, a 85/374 irányelv 1. cikke értelmében akkor tekinthető „gyártónak”, ha ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően a szóban forgó járművön a nevét, a védjegyét vagy más megkülönböztető jelzését feltüntetve ilyenként tüntette fel magát.
37 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a nevének, a védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a szóban forgó árun való feltüntetésével az, aki gyártóként adja meg magát, azt a benyomást kelti, hogy részt vesz a gyártási folyamatban, vagy azért felelősséget visel. Következésképpen e kifejezések használata e személy számára azt jelenti, hogy közismertségét annak érdekében használja fel, hogy e terméket vonzóbbá tegye a fogyasztók számára, ami igazolja, hogy ennek ellentételezéseként az e használatért való felelőssége megállapítható (2022. július 7-i Keskinäinen Vakuutusyhtiö Fennia ítélet, C-264/21, EU:C:2022:536, 34. pont).
38 Mindemellett az alapeljárás azt a kérdést veti fel, hogy felelős-e egy hibás termékért az olaszországi hivatalos forgalmazó, azaz a jelen esetben a Ford Italia, amely maga nem helyezte el ténylegesen a nevét, védjegyét vagy más megkülönböztető jelzését ezen a terméken, mivel az azon szereplő védjegyet – a jelen esetben a Ford védjegyet – e termék gyártási folyamata során helyezték el, és az megfelel a termék gyártója nevének. Meg kell tehát vizsgálni, hogy az a tény, hogy e védjegy megfelel e forgalmazó neve egyik megkülönböztető elemének is, elegendő-e ahhoz, hogy e forgalmazót a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, „önmagát a termék gyártójaként [megadó]” személynek lehessen minősíteni.
39 E tekintetben kétségtelen, hogy e rendelkezés szövege azzal, hogy olyan személyre utal, „aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken való feltüntetésével”, arra enged következtetni, hogy e minősítés e személy aktív cselekvésétől függ, amely abban áll, hogy saját maga tünteti fel ezt a megjelölést a szóban forgó terméken.
40 Mindazonáltal egyrészt hangsúlyozni kell, hogy ez az utalás, amint az a jelen ítélet 37. pontjában megállapításra került, lényegében annak a személynek a magatartására vonatkozik, aki a nevét, a védjegyét vagy más megkülönböztető jelzését az árun feltünteti annak érdekében, hogy azt a benyomást keltse, hogy részt vesz a gyártási folyamatban, vagy vállalja a felelősséget.
41 Márpedig ebből a szempontból, ha ez a személy szállítja a szóban forgó terméket, nincs jelentősége annak, hogy ő maga helyezte-e el ténylegesen ezt a megjelölést az említett terméken, vagy hogy a neve tartalmazza-e a gyártó által e terméken elhelyezett, e gyártó nevének megfelelő megjegyzést. E két esetben ugyanis a szállító a szóban forgó megjegyzés és a saját cégneve közötti egybeesést arra használja fel, hogy a fogyasztó előtt a termék minőségéért felelős személyként megjelenjen, és e fogyasztóban ahhoz hasonló bizalmat keltsen, mintha a terméket közvetlenül a gyártó értékesítené. Ezért e szállítót mindkét esetben olyan személynek kell tekinteni, aki a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „önmagát a termék gyártójaként adja meg”.
42 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem kontextusát, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2022. november 24-i Cafpi és Aviva assurances ítélet, C-691/21, EU:C:2022:926, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 E tekintetben a 85/374 irányelv negyedik és ötödik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkéből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó a „gyártó” fogalmának tág értelmezését fogadta el a fogyasztó védelme érdekében (lásd ebben az értelemben: 2022. július 7-i Keskinäinen Vakuutusyhtiö Fennia ítélet, C-264/21, EU:C:2022:536, 31. pont).
44 A 85/374 irányelv negyedik preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy az uniós jogalkotó figyelembe vette azt a tényt, hogy a fogyasztó védelme megköveteli, hogy bárkit, aki önmagát gyártóként tünteti fel nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken való elhelyezésével, ugyanazon a címen terhelje a felelősség, mint a „tényleges” gyártót. Ezenkívül ezen irányelv 5. cikkéből – ezen irányelv ötödik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve – az következik, hogy a gyártóként fellépő személy felelőssége nem különbözik a „tényleges” gyártó felelősségétől, és hogy a fogyasztó szabadon választhat úgy, hogy mindegyiküktől különbségtétel nélkül követeli a teljes kártérítést, mivel egyetemleges a felelősségük (lásd ebben az értelemben: 2022. július 7-i Keskinäinen Vakuutusyhtiö Fennia ítélet, C-264/21, EU:C:2022:536, 32. pont).
45 Megállapítható tehát, hogy a 85/374 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének célja, hogy megkönnyítse a szóban forgó hibás termék tényleges gyártójának a meghatározását. E tekintetben a 85/374 irányelv alapjául szolgáló, 1976. szeptember 9-i bizottsági irányelvjavaslat 2. cikkére vonatkozó indokolásból – amely cikk érdemi módosítás nélkül a fenti irányelv 3. cikkévé vált – kitűnik, hogy az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a fogyasztók védelme nem lenne megfelelő, ha a forgalmazó a fogyasztót a gyártóhoz „irányíthatná”, amelyet a fogyasztó esetleg nem is ismer (lásd ebben az értelemben: 2022. július 7-i Keskinäinen Vakuutusyhtiö Fennia ítélet, C-264/21, EU:C:2022:536, 33. pont).
46 Következésképpen a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését e rendelkezés összefüggéseire, és azon szabályozás céljára tekintettel, amelynek részét képezi, úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg” fogalma nem vonatkozhat kizárólag arra a személyre, aki a nevét, a védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését ténylegesen feltüntette a terméken. Az ellenkező értelmezés szűkítené a „gyártó” fogalmának hatályát, és ezáltal veszélyeztetné a fogyasztók védelmét. Közelebbről azt kell megállapítani, hogy valamely áru szállítója „önmagát a termék gyártójaként adja meg”, ha e szállító neve vagy megkülönböztető eleme egybeesik egyrészt a gyártó nevével, másrészt a terméken a gyártó által elhelyezett névvel, védjeggyel vagy más megkülönböztető jelzéssel.
47 Mindazonáltal a 85/374 irányelv 5. cikkének megfelelően, mivel a hibás termék gyártójának és az önmagát e termék gyártójaként megadó személynek a felelőssége egyetemleges, e személy felelősségének a fogyasztó általi érvényesítése nem érinti a jogorvoslathoz való jogra vonatkozó nemzeti jogi rendelkezéseket, és különösen azokat a rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik e személy számára, hogy a hibás termék gyártóját felelősségre vonja.
48 A fenti indokokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a hibás termék szállítóját olyan személynek kell tekinteni, aki e rendelkezés értelmében „önmagát a termék gyártójaként adja meg”, ha ténylegesen nem a szállító tüntette fel a terméken a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését, ám a gyártó által a terméken elhelyezett védjegy egybeesik egyrészt e szállító nevével vagy e név megkülönböztető elemével, másrészt a gyártó nevével.