I.
C-376/24 - FSMA ügyben 2026. június 18-án hozott ítélet
A bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28‑i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének a) pontját, a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16‑i 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikkének (1) bekezdését és e rendelet 21. cikkét – az Európai Unió Alapjogi Chartája 11. és 52. cikkével, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény 10. cikkével, valamint az egyenlőség elvével összefüggésben –
a következőképpen kell értelmezni:
a bennfentes információ politikus általi, médiában történő, valamely állami vállalat folyamatban lévő privatizációs műveletének bírálata és valamely közérdekű kérdéssel kapcsolatos nyilvános vita kiváltása érdekében történő közzététele a 2003/6 irányelv 3. cikkének a) pontja és az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében vett feladatai szokásos teljesítésének keretébe tartozhat, és e rendelet 21. cikke alkalmazható az ilyen közzétételre, amennyiben e közzététel – e politikus véleménynyilvánítási szabadságának figyelembevételével értékelve – e feladatok gyakorlásához szükséges, és tiszteletben tartja az arányosság elvét.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28‑i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 96., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 367. o.) 3. cikkének, másrészt a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16‑i 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 173., 1. o.) 10. és 21. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 11. és 52. cikkével, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 10. cikkével, valamint az egyenlőség elvével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az MT és a Comité de direction de l’Autorité des Services et des Marchés Financiers (FSMA) (a pénzügyi szolgáltatások és piacok hatóságának igazgatótanácsa) között az MT‑vel szemben pénzbírság kiszabásáról szóló határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely bírságot azért szabták ki, mert MT bennfentes információkat közölt újságírókkal a belga állam azon szándékáról, hogy a Bpost – egy közjogi részvénytársaság és Belgium első számú postai szolgáltatója, amelynek tőkéje több mint 50%‑ban a belga állam tulajdonában állt, részvényeivel pedig a brüsszeli (Belgium) Euronext tőzsdén kereskedtek – tőkéjében fennálló részesedésének egy részét eladja a Hollandiában letelepedett PostNL‑nek.
Az alapeljárás
17 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy MT, aki belga politikus és a szocialista párt tagja, 2013 januárjától 2014 októberéig a belga szövetségi kormány állami vállalatokért felelős minisztere volt. Az alapügy tényállásának idején MT többek között az Union nationale des Mutualités socialistes – Solidaris (szocialista biztosítópénztárak országos szövetsége, UNMS) főtitkára, valamint a szocialista párt – amely a 2014. május 25‑i parlamenti választásokat követően ellenzéki politikai párttá vált – befolyásos tagja volt.
18 2015‑ben a belga kormány kifejezte azon szándékát, hogy az államnak az állami vállalatok tőkéjében fennálló részesedését 50% alá csökkenti, ami parlamenti vitához és az egyes állami vállalatok reformjáról szóló, 1991. március 21‑i törvény módosításáról szóló, 2015. december 16‑i törvény (Moniteur belge, 2016. január 12., 763. o.) elfogadásához vezetett, amely lehetővé tette az olyan tőzsdén jegyzett önálló állami vállalatok privatizációját, mint a Bpost.
19 E törvény alapján 2016. május 11‑én a Bpost részvényeseinek rendes és rendkívüli közgyűlésén módosították e társaság alapszabályát annak érdekében, hogy lehetővé tegyék e vállalat privatizációját. 2016. május 12‑én egy belga napilap e részvényesi közgyűlések eredményét kommentálva „a Bpost privatizációjára” utalt.
20 2016. május 27‑én az RTBF egyik rádióműsorában feltett kérdésre válaszolva MT jelezte, hogy a Bpost hamarosan elveszíti állami vállalati jogállását, és kijelentette, hogy az „állam [el fogja] adni részvényeinek egy részét”, hogy „ez valóban órák kérdése”, és hogy az állami vállalati jogállás elvesztésére egy másik európai postai szolgáltatóval való integrációs művelet keretében kerül sor, mivel a Bpost részvényei 10%‑ának a holland PostNL postai szolgáltató részére történő eladásáról folytak a tárgyalások.
21 MT ugyanezen a napon megerősítette és kiegészítette ezen információt a www.lavenir.net internetes portál egyik újságírójának, valamint a Le Soir újságban megjelent interjúban, amikor ismét utalt a belga állam azon tervére, hogy a Bpost tőkéjében fennálló részesedésének egy részét értékesíti, és pontosította, hogy e részesedés az értékesítési műveletet követően 30–40% körüli lesz.
22 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint ezen időpontban, 2016. május 27‑én valós kilátás volt arra, hogy a belga posta privatizációja a holland PostNL postai szolgáltatóval folyamatban lévő bizalmas tárgyalások előrehaladott állása miatt rövid időn belül megvalósul. Ezenkívül a tárgyaló felek ütemterve szerint 2016. június 6‑án sajtóközlemény közzétételét tervezték, amely bejelenti a szóban forgó művelet véglegesítését.
23 Mindazonáltal MT nyilatkozatait követően a Bpost – amelynek részvényeivel a brüsszeli Euronext tőzsdén kereskedtek – haladéktalanul kérte az FSMA‑tól a részvényeire vonatkozó ügyletek felfüggesztését, aminek következtében a Bpost és a PostNL közötti, e társaságok esetleges összefonódására vonatkozó tárgyalások megszakadtak, és ezen összefonódás nem valósult meg.
24 Ebben az összefüggésben az FSMA igazgatótanácsa 2016. július 28‑án úgy határozott, hogy vizsgálatot indít MT médiában tett nyilatkozatai tárgyában. E vizsgálat eredményeként az FSMA szankcióbizottsága több előzetes határozatot hozott, amelyekkel szemben MT keresetet indított, e kereseteket azonban mind elutasították.
25 2023. május 11‑i határozatával az FSMA szankcióbizottsága megállapította, hogy MT – a 2002. augusztus 2‑i törvény 25. cikke 1. §‑a 1°‑ának b) pontját megsértve – munkaviszonya, foglalkozása vagy feladatai gyakorlásának keretén kívül közölt bennfentes információt, és vele szemben 12 500 euró összegű közigazgatási bírságot szabott ki.
26 MT e határozattal szemben keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróságként eljáró cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság, Belgium) előtt, elsődlegesen arra hivatkozva, hogy politikusként nyilatkozott a médiában annak érdekében, hogy megvédje a közszféra jövőjét, és e tekintetben demokratikus vitát kezdeményezzen. Konkrétan az 596/2014 rendelet 21. cikkében az információk médiában való terjesztésére vagy közzétételére vonatkozóan előírt kivétel kedvezményére hivatkozik, azt állítva, hogy állami vállalatokért felelős korábbi miniszterként feladatainak szokásos gyakorlása keretében járt el, és hogy e közzététel egy ellenzéki politikai párt tagjaként rá háruló feladat teljesítéséhez szükséges volt. Egyébiránt azt állítja, hogy az említett közzétételből semmilyen előnyre nem tett szert, és nem állt szándékában a piacok manipulálása. Végül azt állítja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának és a sajtószabadságnak a Charta 11. cikkében és az EJEE 10. cikkében biztosított bármilyen korlátozását szigorúan kell értelmezni.
27 Az FSMA igazgatótanácsa a maga részéről arra hivatkozik, hogy még ha úgy is tekintjük, hogy az 596/2014 rendelet 21. cikke nem kizárólag a hivatásos újságírókra alkalmazandó, az e 21. cikkben előírt kivétel kedvezménye az újságíráshoz hasonló feladatot vagy foglalkozást gyakorló személyekre korlátozódik, és hogy az ilyen kivétel nem terjeszthető ki a politikusok által tett kijelentésekre. Az FSMA hozzáteszi, hogy a szóban forgó közzététel mindenesetre nem volt sem szükséges, sem arányos a belga állami vállalatok privatizációjával kapcsolatos nyilvános vita kiváltására irányuló célhoz képest, és hogy az ilyen vitát e közzétételtől eltérő eszközökkel is ki lehetett volna váltani. Ezenkívül úgy véli, hogy ahhoz, hogy valaki a bennfentes információ munkaviszony, foglalkozás vagy feladat keretében történő terjesztésére vagy közzétételére vonatkozó tilalom alóli kivételre hivatkozhasson, szoros kapcsolatnak kell fennállnia e terjesztés vagy e közzététel és a szóban forgó munka vagy feladat között, ami a jelen ügyben nem állt fenn.
28 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy mind a 2003/6 irányelv 3. cikke, mind az 596/2014 rendelet 10. cikke kivételt ír elő a bennfentes információ terjesztésére vagy közzétételére vonatkozó általános tilalom alól, ha e terjesztésre vagy e közzétételre „munkaviszony, foglalkozás vagy feladatok szokásos teljesítése keretében” kerül sor.
29 E bíróság arra keresi a választ, hogy melyek az MT‑hez hasonló politikus véleménynyilvánítási szabadságának korlátai, és megjegyzi, hogy a jelen ügyben ez utóbbi semmilyen vagyoni előnyre nem tett szert a bennfentes információ sajtó számára történő közzétételéből, és az ilyen információt kizárólag nyilvános vita kiváltása érdekében tette közzé. Az említett bíróság különösen arra a kérdésre keresi a választ, hogy az 596/2014 rendelet 21. cikke a 2003/6 irányelvben előírtaknál kedvezőbb rendelkezésként alkalmazandó‑e MT‑re, mivel ő arra hivatkozik, hogy korábbi miniszteri feladatai keretében és valamely ellenzéki párt tagjaként, abból a célból járt el, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét egy kiemelkedő jelentőségű állami vállalat privatizációjának tervére. Általánosabban a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy MT hivatkozhat‑e a bennfentes információ közzétételére vonatkozó tilalom alóli kivételre, amennyiben az ilyen közzétételre feladatai keretében került sor, figyelembe véve azt, hogy noha a feladatai rendszerint nem foglalnak magukban ilyen, médiában történő közzétételt, arra valamely közérdekű kérdéssel kapcsolatos nyilvános vita kiváltása érdekében került sor.
30 A kérdést előterjesztő bíróság ezért úgy véli, hogy az alapjogvita eldöntése többek között a 2003/6 irányelv 3. cikkének, valamint az 596/2014 rendelet 10. és 21. cikkének értelmezésétől függ.
31 E körülmények között a cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 2003/6 irányelvnek a [Charta] 11. és 52. cikkével, az EJEE 10. cikkével és az egyenlőség elvével összefüggésben értelmezett 3. cikkét, amely tiltja a »bennfentes információ szolgáltatás[át] bármilyen másik személynek, kivéve ha ezt az információt beosztása, foglalkozása vagy feladatai szokásos végzése keretében szolgáltatja«, hogy e rendelkezés tiltja a bennfentes információnak a médiában (rádióban és írott sajtóorgánumok honlapjain) való közlését egy politikusnak, volt miniszternek és egy ellenzéki párt tagjának minősülő személy részéről, aki e terjesztéssel közérdekű kérdésben […] nyilvános vitát kíván kezdeményezni egy privatizációs projekt bírálata érdekében, jóllehet feladatai általában nem járnak együtt bennfentes információknak a médiában történő ilyen típusú terjesztésével?
2) Úgy kell‑e értelmezni a 596/2014 rendeletnek az előző kérdésben említett elvekkel összhangban értelmezett 21. cikkét, hogy annak hatálya a bennfentes információknak az újságírók általi közzétételére vagy terjesztésére korlátozódik, vagy a bennfentes információnak egy olyan személy – például egy politikus, volt miniszter és egy ellenzéki párt tagja – által a médiában való közzétételére vagy terjesztésére is vonatkozik, aki ezzel a terjesztéssel közérdekű kérdésben […] nyilvános vitát kíván kezdeményezni egy privatizációs projekt bírálata érdekében?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
32 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében a Bíróságnak adott esetben át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. Továbbá a Bíróság figyelembe vehet olyan uniós jogi normákat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdésében nem hivatkozott (lásd ebben az értelemben: 1986. március 20‑i Tissier ítélet, 35/85, EU:C:1986:143, 9. pont; 2026. március 26‑i Isergartler ítélet, C‑618/24, EU:C:2026:251, 24. pont).
33 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/6 irányelv 3. cikkének a) pontját – amennyiben az lehetővé teszi a bennfentes információ munkaviszony, foglalkozás vagy feladatok szokásos teljesítése keretében történő közlését –, a Charta 11. és 52. cikkével, az EJEE 10. cikkével, valamint az egyenlőség elvével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes a bennfentes információ politikus általi, médiában történő közzététele vagy terjesztése annak érdekében, hogy bírálja valamely állami vállalat folyamatban lévő privatizációs műveletét, és valamely közérdekű kérdéssel kapcsolatos nyilvános vitát váltson ki. A 2003/6 irányelvnek az alapügy tényállásának idején alkalmazandó 3. cikkének a) pontja az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésének felel meg.
34 Mivel a 2003/6 irányelvet 2016. július 3‑i hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta az 596/2014 rendelet, és mivel ez utóbbi – különösen az információk médiában történő közzétételére vagy terjesztésére vonatkozó 21. cikkében – különös szabályozást vezetett be arra az esetre, ha a közzétételre „újságírás vagy a média más kifejezési formája céljából” kerül sor, amely szabályozás a kérdést előterjesztő bíróság szerint enyhébbnek tűnik az említett irányelvben előírtnál, e bíróság második kérdésével lényegében arra vár választ – annak megítélése érdekében, hogy az ilyen kedvezőbb szabályozás alkalmazható‑e az alapügy tényállására –, hogy e 21. cikk alkalmazandó‑e a bennfentes információ politikus általi, médiában történő közzétételére vagy terjesztésére.
35 Márpedig azon kérdést illetően, hogy az 596/2014 rendelet 21. cikkének rendelkezései a szóban forgó területen enyhébbek‑e a 2003/6 irányelvben előírt rendelkezéseknél, és így a kedvezőbb törvény visszaható hatályú alkalmazásának a Charta 49. cikkének (1) bekezdésében biztosított elve (lex mitior) alapján alkalmazandók‑e az alapügyre, a Bíróság már kimondta, hogy e kérdés annak függvénye, hogy miként kell értelmezni e 21. cikket. A Bíróság azt is megállapította, hogy e rendelet 10. cikke a 2003/6 irányelv 3. cikke a) pontjának felel meg, és ennélfogva önmagában nem tekinthető úgy, hogy az ez utóbbi rendelkezésben előírtnál enyhébb szabályt ír elő, hozzátéve, hogy az említett 21. cikkben az e 10. cikkre tett utalásból az következik, hogy e cikkek rendelkezései szorosan összefüggenek, így azok nem alkalmazhatók külön‑külön. E körülmények között az 596/2014 rendelet 10. és 21. cikke alapügyre való alkalmazhatóságának kérdése az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések érdemi vizsgálatának körébe tartozik (2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 59. és 60. pont).
36 A fentiekre tekintettel nem tűnik kizártnak, hogy az alapügy az 596/2014 rendelet 10. cikkének, nem pedig a 2003/6 irányelv 3. cikkének hatálya alá tartozik.
37 Ezért úgy kell tekinteni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság két – együttesen vizsgálandó – kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2003/6 irányelv 3. cikkének a) pontját, az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdését és e rendelet 21. cikkét – a Charta 11. és 52. cikkével, az EJEE 10. cikkével, valamint az egyenlőség elvével összefüggésben – úgy kell‑e értelmezni, hogy a bennfentes információ politikus általi, médiában történő, valamely állami vállalat folyamatban lévő privatizációs műveletének bírálata és valamely közérdekű kérdéssel kapcsolatos nyilvános vita kiváltása érdekében történő közzététele vagy terjesztése a 2003/6 irányelv 3. cikkének a) pontja és az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében vett munkaviszony, foglalkozás vagy feladatok szokásos teljesítésének keretébe tartozhat, és hogy az említett 21. cikk alkalmazható‑e az ilyen közzétételre.
38 E kérdés megválaszolásához emlékeztetni kell arra, hogy az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az e rendelet 14. cikkének c) pontja értelmében tiltott, bennfentes információ jogosulatlan közzétételére kerül sor akkor, ha az ilyen információval rendelkező személy azt más személlyel közli, kivéve, ha e közzétételre munkaviszony, foglalkozás vagy feladatok szokásos teljesítése keretében kerül sor.
39 Amint azt a Bíróság már megállapította, az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése – e rendelet 14. cikkének c) pontjával összefüggésben – lényegében a 2003/6 irányelv 3. cikke a) pontjának felel meg, amely arra kötelezte a tagállamokat, hogy tiltsák meg a bennfentes információk közlését. Konkrétan azáltal, hogy előírja, hogy a bennfentes információ közzététele nem jogosulatlan, ha arra munkaviszony, foglalkozás vagy feladatok szokásos teljesítése keretében kerül sor, az 596/2014 rendelet 10. cikke a bennfentes információk közlésére vonatkozó tilalom alóli ugyanazon kivételt tartalmazza, mint ezen irányelv említett rendelkezése (lásd ebben az értelemben: 2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 76. pont).
40 E kivétel terjedelmének meghatározása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy – amint az különösen mind a (2) és (24) preambulumbekezdéséből, mind az 1. cikkéből kitűnik – az 596/2014 rendelet célja, az azt megelőző említett irányelvhez hasonlóan, az uniós pénzügyi piacok integritásának biztosítása és a befektetők e piacok iránti bizalmának erősítése, amely bizalom többek között azon a tényen alapul, hogy a befektetők egyenlő bánásmódban részesülnek, és védelemben részesülnek a bennfentes információk jogosulatlan felhasználásával szemben (lásd ebben az értelemben: 2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. április 16‑i Brännelius ítélet, C‑229/24, EU:C:2026:298, 51. pont).
41 Következésképpen az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében szereplő kivételt – a 2003/6 irányelv 3. cikkének a) pontjában foglalt kivételhez hasonlóan – főszabály szerint szigorúan kell értelmezni, ami az ilyen közzététel igazolásához „szoros kapcsolat” fennállását követeli meg a bennfentes információ közzététele és a munkaviszony, foglalkozás vagy feladat teljesítésének „szokásos kerete” között, mivel e közzététel csak akkor jogszerű, ha az e teljesítéshez feltétlenül szükséges, és tiszteletben tartja az arányosság elvét (lásd ebben az értelemben: 2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 Mindemellett a Bíróság már kimondta, hogy az 596/2014 rendelet 21. cikkére tekintettel az e rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szoros kapcsolat követelménye az „újságírás céljából” történő közzététel jellegéből adódó sajátosságokkal bír, így ilyen összefüggésben az említett rendelet 10. és 21. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a bennfentes információ újságírás céljából történő közzététele jogszerű, ha azt a munkaviszony, foglalkozás vagy feladat teljesítéséhez szükségesnek, és az arányosság elvét tiszteletben tartónak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 81. és 89. pont).
43 Márpedig a jelen ügyben egyrészt nem zárható ki eleve, hogy a bennfentes információ politikus általi közzététele a feladatai szokásos teljesítésének keretébe tartozhat, és így az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében jogszerű.
44 Ez különösen akkor áll fenn, ha valamely politikus – a parlamenti feladatok gyakorlásától függetlenül – egy ellenzéki politikai párt aktív és befolyásos tagja, amely párt szerepe alapvető fontosságú a demokratikus társadalomban, és bennfentes információ közzétételével arra törekszik, hogy vitassa vagy bírálja a kormány vagy a parlamenti többség által folytatott politikákat, valamint hogy megvédje az e kormányt és e többséget nem támogató választók egy részének érdekeit azáltal, hogy követeléseiket és álláspontjaikat a nyilvános vitába viszi.
45 Ezenkívül az ilyen politikusnak érdeke fűződik ahhoz, hogy az aktuális eseményekkel kapcsolatos álláspontját megismertesse a nyilvánossággal, és hogy a közérdekű vita keretében kifejezésre juttassa a végrehajtó hatalommal szembeni bírálatait (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2020. október 27., Kılıçdaroğlu kontra Törökország ítélet, CE:ECHR:2020:1027JUD001655818, 48. és 49. §).
46 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az alapügy tényállásának idején MT korábbi miniszter és egy ellenzéki politikai párt befolyásos tagja volt, és e minőségében tette közzé a rádióban és az írott sajtóban a Belgium fő postai szolgáltatójának küszöbön álló privatizációjára vonatkozó információt. Noha e bíróság szerint – és amint azt az első kérdés kifejezetten említi – a feladata rendszerint nem foglalta magában a bennfentes információk ilyen jellegű, médiában történő terjesztését, az ilyen közzétételre éppen abból a célból került sor, hogy valamely közérdekű kérdéssel kapcsolatos nyilvános vitát váltson ki, és hogy bírálja valamely állami vállalat küszöbön álló privatizációjára irányuló érzékeny és különösen jelentős műveletet.
47 E körülmények között az alapügyben szóban forgó bennfentes információ közzététele – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok fenntartása mellett – MT feladatai szokásos teljesítésének keretébe tartozhat, és így mentesülhet az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében előírt tilalom alól, amennyiben az ez utóbbi rendelkezésből eredő egyéb feltételek teljesülnek, a jelen ítélet 41. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.
48 Másrészt, mivel az alapügyben szóban forgó közzétételre a médiában került sor, meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével kéri – az ilyen közzététel e rendelet 21. cikkének hatálya alá tartozhat‑e, amely kifejezetten szabályozza a bennfentes információk médiában történő közzétételét, és amely az említett rendelet 10. cikkének alkalmazásában megköveteli többek között a sajtószabadságra és a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályok figyelembevételét.
49 E tekintetben az 596/2014 rendelet 21. cikke előírja, hogy különösen e rendelet 10. cikkének alkalmazásában, ha az információk közzétételére újságírás vagy a média más kifejezési formája céljából kerül sor, e közzétételt a sajtószabadságra és az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályok, valamint az újságírói szakmára vonatkozó szabályok és kódexek figyelembevételével kell elbírálni, kivéve, ha a közzétételt megvalósító személy vagy a vele szoros kapcsolatban álló személyek abból közvetlenül vagy közvetve hasznot húznak, vagy ha e személynek szándékában áll, hogy e közzététellel a piacot félrevezesse.
50 Amint azt a Bíróság már pontosította, az 596/2014 rendelet 21. cikke nem minősül az e rendelet 10. cikkétől eltérő, önálló jogalapnak a bennfentes információk újságírás vagy a média más kifejezési formája céljából történő közzététele jogszerű vagy jogosulatlan jellegének meghatározásához. Az ilyen meghatározásnak e 10. cikken kell alapulnia, az e 21. cikkben szereplő pontosítások figyelembevételével (2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 75. pont).
51 A jelen ügy szempontjából annak meghatározásához, hogy a bennfentes információknak az említett 21. cikk értelmében vett, újságírás vagy „a média más kifejezési formája céljából” történő közzététele vagy terjesztése magában foglalja‑e a bennfentes információk politikus általi, médiában – akár az írott sajtóban, akár más médiumokban, mint például a rádióban – történő közzétételének vagy terjesztésének esetét, emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem azon szövegkörnyezetet, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit és célját is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 63. pont).
52 Az 596/2014 rendelet 21. cikkének szövegét illetően meg kell állapítani, hogy „a média más kifejezési formája céljából” kifejezés általános jelleggel – és amint az magából e 21. cikk címéből is kitűnik – az információk médiában történő közzétételére vagy terjesztésére vonatkozik, és ennélfogva nem szükségszerűen kizárólag azokat az információ‑közzétételeket érinti, amelyek az információknak az újságírók általi nyilvánosságra hozatalában állnak, vagy amelyek célja az újságírói tevékenység, hanem azokat is, amelyeket más személyek végezhetnek, akiknek a szerepét és gyakorolt feladatait mindazonáltal esetről esetre, az adott ügy összes körülményét figyelembe véve kell megvizsgálni.
53 Az 596/2014 rendelet szövegkörnyezetét és célkitűzéseit illetően különösen e rendelet (2) preambulumbekezdéséből következik, hogy e rendelet célja a pénzügyi piacok integritásának biztosítása az olyan piaci visszaélések megtiltása révén, mint a bennfentes kereskedelem és a bennfentes információk jogosulatlan közzététele. Az említett rendelet (77) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy e célt az alapvető jogok és a Chartában rögzített elvek tiszteletben tartásával kell követni, különösen az Unióban és a tagállamokban biztosított, valamint a Charta 11. cikkében rögzített és egyébként az 596/2014 rendelet 21. cikkében említett sajtószabadság és más médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság tiszteletben tartásával (2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 65. pont).
54 Annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni ezen alapvető szabadságoknak a demokratikus társadalmakban betöltött jelentőségét, az e 21. cikkben szereplő „újságírás céljából” és „a média más kifejezési formája céljából” kifejezéseket tágan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 Ennélfogva az 596/2014 rendelet 21. cikkének szövegéből, valamint azon szövegkörnyezetből, amelybe e cikk illeszkedik, és az e rendelet által követett célkitűzésekből az következik, hogy a bennfentes információk politikus általi, médiában történő közzététele a „vagy a média más kifejezési formája céljából” kifejezés alá tartozhat, így e 21. cikk alkalmazható az ilyen esetben.
56 Mindazonáltal emlékeztetni kell még arra, hogy e 21. cikk alkalmazása attól a kérdéstől is függ, hogy teljesül‑e az abban előírt és a jelen ítélet 49. pontjában felidézett két negatív feltétel, nevezetesen egyrészt, hogy e személy vagy a vele szoros kapcsolatban álló személyek e közzétételből közvetlenül vagy közvetve nem tesznek szert előnyre vagy haszonra, másrészt pedig, hogy az említett személynek nem áll szándékában, hogy e közzététellel a piacot félrevezesse.
57 E tekintetben először is pontosítani kell, hogy a szóban forgó előnynek vagy haszonnak főszabály szerint gazdasági jellegűnek kell lennie, abban az értelemben, hogy annak közvetlenül vagy közvetve – akár későbbi időpontban – kedvező hatást kell gyakorolnia az információt terjesztő személy vagy a vele szoros kapcsolatban álló személyek vagyoni helyzetére. Ugyanis, amint az e rendelet (23) preambulumbekezdéséből kitűnik, a bennfentes kereskedelem alapvető jellemzője a bennfentes információkból piaci ügyletek formájában szerzett tisztességtelen előny. Következésképpen a kizárólag politikai jellegű, minden gazdasági jellegű nyereséget kizáró nyereség, amelyet az érintett személy vagy az a politikai párt, amelyhez e személy tartozik, esetlegesen az ilyen terjesztés folytán szerez, nem minősíthető az 596/2014 rendelet 21. cikke értelmében vett „előnynek” vagy „haszonnak”.
58 Másodszor, azon kérdést illetően, hogy MT nyilatkozataival a piacot szándékozta‑e félrevezetni, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat fenntartása mellett mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, mind a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a jelen ügyben nem ez volt a helyzet.
59 Ami az 596/2014 rendelet 21. cikkének e rendelet 10. cikke céljából történő alkalmazásából levonandó következtetéseket illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az említett 21. cikkben előírt kivételt úgy kell értelmezni, hogy megőrizze ez utóbbi hatékony érvényesülését, tekintettel annak céljára, amint azt e rendelet (77) preambulumbekezdése is kimondja – amelynek tartalma lényegében megegyezik a 2003/6 irányelv (44) preambulumbekezdésének tartalmával –, nevezetesen a sajtószabadság és a más médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság tiszteletben tartására, amelyeket különösen a Charta 11. cikke biztosít (lásd ebben az értelemben: 2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 Márpedig, amint azt a Bíróság már kimondta, a Charta 11. cikkében elismert véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadsága a demokratikus és pluralista társadalom egyik lényegi alapja, amely azon értékek közé tartozik, amelyeken az EUSZ 2. cikknek megfelelően az Unió alapul. Az e 11. cikkben biztosított jogokba és szabadságokba való beavatkozásokat tehát ilyen összefüggésben a feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni (2024. október 4‑i Real Madrid Club de Fútbol ítélet, C‑633/22, EU:C:2024:843, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
61 Ezenkívül a Charta 11. cikkének értelmezése céljából a Charta 52. cikkének (3) bekezdése értelmében figyelembe kell venni az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 10. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát (2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
62 E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága alóli kivételeket szigorúan kell értelmezni, és hogy az EJEE 10. cikkének (2) bekezdése a politikai vita és a közérdekű kérdések területén alig hagy teret a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának. Közérdeket érintenek azok a kérdések, amelyek jogszerűen kelthetik fel a nyilvánosság érdeklődését, és amelyek felkeltik annak figyelmét, vagy jelentősen foglalkoztatják azt, különösen mivel a polgárok jólétét vagy a közösség életét érintik (2024. október 4‑i Real Madrid Club de Fútbol ítélet, C‑633/22, EU:C:2024:843, 53. és 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Ebben az összefüggésben az Emberi Jogok Európai Bírósága a sajtó által a demokratikus társadalomban betöltött alapvető szerepet is hangsúlyozza, így a sajtó számára biztosítandó garanciák különös jelentőséggel bírnak. Bár a sajtó nem léphet túl bizonyos – különösen a mások jó hírnevének vagy jogainak védelméhez kapcsolódó – korlátokat, mindazonáltal feladata, hogy kötelezettségeinek és felelősségének tiszteletben tartásával információkat és gondolatokat közöljön valamennyi közérdekű kérdésről. Ha ez másként lenne, a sajtó nem tudná betölteni a nyilvánosság őrének (public watchdog) nélkülözhetetlen szerepét. Így nagy súlyt kell tulajdonítani a demokratikus társadalom azon érdekének, hogy biztosítsa és fenntartsa a sajtószabadságot, amikor – amint azt az EJEE 10. cikkének (2) bekezdése megköveteli – annak meghatározásáról van szó, hogy a szóban forgó beavatkozás arányos‑e az elérni kívánt jogszerű céllal (2024. október 4‑i Real Madrid Club de Fútbol ítélet, C‑633/22, EU:C:2024:843, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 Márpedig a politikus által valamely közérdekű kérdéssel – mint például valamely állami vállalat küszöbön álló privatizációjával – kapcsolatos nyilvános vita kiváltása érdekében tett nyilatkozatok az ilyen személynek a politikai vita és a közérdekű kérdések területén fennálló véleménynyilvánítási szabadsága alá tartozhatnak, a jelen ítélet 62. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében.
65 Mindemellett, amint azt a Bíróság több alkalommal pontosította, a Charta 11. cikkében rögzített jogok és szabadságok nem abszolút jogosultságok, hanem azokat a társadalomban betöltött szerepük függvényében kell figyelembe venni (lásd ebben az értelemben: 2020. október 6‑i La Quadrature du Net és társai ítélet, C‑511/18, C‑512/18 és C‑520/18, EU:C:2020:791, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. október 4‑i Real Madrid Club de Fútbol ítélet, C‑633/22, EU:C:2024:843, 47. pont).
66 Amint ugyanis a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a Charta lehetővé teszi e jogok és szabadságok gyakorlásának korlátozását, feltéve hogy a korlátozást törvény írja elő, arra az említett jogok és szabadságok lényeges tartalmának és az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerül sor, továbbá a korlátozás elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.
67 Így az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdéséből eredő azon követelményt, hogy az ilyen közzététel valamely politikus feladatainak gyakorlásához szükséges legyen, valamint e közzététel arányos jellegét annak figyelembevételével kell értékelni, hogy e 10. cikk (1) bekezdését – amennyiben az a Charta 11. cikkében biztosított alapvető jog korlátozását valósítja meg – a Charta 52. cikkének (1) bekezdésével összhangban kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 81. pont).
68 A jelen ügyben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 109. pontjában lényegében rámutatott, MT véleménynyilvánítási szabadságának az alapügyben szóban forgó bennfentes információ közzétételére vonatkozó tilalomból eredő korlátozását először is törvény írja elő, mégpedig mind az 596/2014 rendelet, mind a 2002. augusztus 2‑i törvény, másodszor tiszteletben tartja az érintett jogok és szabadságok lényeges tartalmát, mivel az ilyen tilalmat – e rendelet 10. és 21. cikkének rendelkezéseire tekintettel – nem abszolút módon írják elő, harmadszor pedig főszabály szerint a pénzügyi piacok integritásának védelmére irányuló általános érdekű célt szolgálja.
69 Egyébiránt, bár a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy elvégezze az alapügyben szóban forgó közzététel szükségességének és arányos jellegének vizsgálatát, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy olyan iránymutatásokat adjon e bíróságnak, amelyek lehetővé teszik számára a döntéshozatalt (lásd ebben az értelemben: 2018. február 28‑i MA. T. I. SUD és Duemme SGR ítélet, C‑523/16 és C‑536/16, EU:C:2018:122, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 E tekintetben annak értékelése során, hogy az ilyen közzététel szükséges‑e valamely politikus feladatainak gyakorlásához, figyelembe kell venni, hogy e feladatok gyakorlásához szükség van arra, hogy közérdekű kérdéssel – mint például valamely nemzeti postai vállalat privatizációjának tervével – kapcsolatos nyilvános vitákat lehessen kiváltani.
71 E vizsgálat keretében a kérdést előterjesztő bíróságnak különösen azt a kontextust kell figyelembe vennie, amelyben e közzétételre sor került.
72 Különösen, mivel a kérdést előterjesztő bíróság szerint az a cél, amelyet MT a Bpost küszöbön álló privatizációjára vonatkozó információ közzétételével el kívánt érni, valamely közérdekű kérdéssel kapcsolatos nyilvános vita kiváltása volt, meg kell vizsgálni egyrészt, hogy e közzététel szükséges volt‑e e célból, figyelembe véve azt, hogy az állami vállalatok privatizációjáról Belgiumban már folyt vita a jelen ítélet 18. pontjában említett, 2015. december 16‑i törvény elfogadását megelőző tárgyalások során, és hogy – amint arra a jelen ítélet 22. pontja utalt – a tárgyaló felek ütemterve szerint 2016. június 6‑án sajtóközlemény közzétételét tervezték, amely bejelenti a privatizációs művelet véglegesítését, másrészt pedig, hogy az ilyen információ említett közzététele – amely a jelen ügyben pontosította a szóban forgó műveletben részt vevő szereplők kilétét, valamint azt az új részesedést, amellyel a belga állam e műveletet követően a Bpost tőkéjében rendelkezni fog – a legmegfelelőbb eszköz volt‑e ahhoz, hogy az érintett tagállamot érintő eseményt a közvélemény tudomására hozza annak érdekében, hogy nyilvános vitát váltson ki.
73 Azon kérdést illetően, hogy a szóban forgó bennfentes információ közzététele tiszteletben tartja‑e az arányosság elvét, meg kell vizsgálni, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának az ilyen közzététel megtiltásából eredő korlátozása túlzott mértékű lenne‑e azon kárhoz képest, amelyet az ilyen közzététel a pénzügyi piacok integritásában okozhat (lásd ebben az értelemben: 2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 84. pont).
74 Azon tényezők között, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak ezen értékelés elvégzése során mérlegelnie kell, először is figyelembe kell venni az ilyen korlátozásnak az érintett politikus feladatai gyakorlására, és különösen a politikai vita területén fennálló véleménynyilvánítási szabadságának biztosítására gyakorolt esetleges visszatartó hatását, a jelen ítélet 62. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében.
75 Másodszor azt is meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó bennfentes információ közzététele arányos‑e az elérni kívánt céllal, amely abban áll, hogy nyilvános vitát váltson ki olyan közérdekű kérdésekről, amelyek jogszerűen kelthetik fel a nyilvánosság érdeklődését, vagy amelyek azt jelentősen foglalkoztatják, és hogy az ilyen közzététel nem túlzott‑e mértékű azon kárhoz képest, amelyet az a pénzügyi piacok integritásában okozhat.
76 Harmadszor figyelembe kell venni a szóban forgó bennfentes információk közzétételének a pénzügyi piacok integritására gyakorolt negatív hatásait. A kérdést előterjesztő bíróság feladata különösen annak vizsgálata, hogy e közzététel adhatott‑e alapot olyan bennfentes kereskedelemre, amely a befektetőknél pénzügyi veszteségeket, valamint a pénzügyi piacokba vetett bizalom csökkenését eredményezheti (lásd ebben az értelemben: 2022. március 15‑i Autorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 87. pont).
77 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2003/6 irányelv 3. cikkének a) pontját, az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdését és e rendelet 21. cikkét – a Charta 11. és 52. cikkével, az EJEE 10. cikkével, valamint az egyenlőség elvével összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy a bennfentes információ politikus általi, médiában történő, valamely állami vállalat folyamatban lévő privatizációs műveletének bírálata és valamely közérdekű kérdéssel kapcsolatos nyilvános vita kiváltása érdekében történő közzététele a 2003/6 irányelv 3. cikkének a) pontja és az 596/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében vett feladatai szokásos teljesítésének keretébe tartozhat, és hogy e rendelet 21. cikke alkalmazható az ilyen közzétételre, amennyiben e közzététel – e politikus véleménynyilvánítási szabadságának figyelembevételével értékelve – e feladatok gyakorlásához szükséges, és tiszteletben tartja az arányosság elvét.