I.
A C-263/24 Smiliev ügyben 2025. július 3-án hozott ítélet
1) Az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló, 2008. július 24‑i 2008/675/IB tanácsi kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a hatáskörrel rendelkező bíróság a büntetőeljárás lefolytatása során nem veheti figyelembe azokat a korábbi büntetőítéleteket, amelyeket valamely más tagállamban olyan cselekmények miatt hoztak az e büntetőeljárás alá vont személlyel szemben, amelyek a nemzeti jogszabályok értelmében nem minősülnek bűncselekménynek, vagyis e jogszabályok keretében nem képezhetik büntetőítélet tárgyát.
2) A 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) és (2) bekezdését a 2019. április 17‑i (EU) 2019/884 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló, 2009. február 26‑i 2009/315/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkének a) pontjával összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárás alá vont személlyel szemben valamely más tagállamban hozott korábbi büntetőítéletek figyelembevétele céljából e bíróság feladata annak értékelése, hogy az e másik tagállam bíróságai által hozott korábbi jogerős határozatok alapjául szolgáló azon cselekmények, amelyekről e bíróság tudomást szerzett, a másik tagállam joga szerinti osztályozásra tekintettel bűncselekménynek minősültek‑e. A 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében az említett bíróság kizárólag e határozatok vonatkozásában köteles arra, hogy azokat figyelembe vegye, és azoknak olyan joghatásokat tulajdonítson, amelyek megegyeznek azokkal a joghatásokkal, amelyek az olyan bűncselekmény elkövetése miatt hozott korábbi nemzeti büntetőítéletekhez fűződnének, amely ugyanilyen kategóriába tartozik, továbbá hasonló jellegű és mértékű büntetést von maga után. Mindazonáltal e figyelembevétel a szóban forgó eljárásban nem vezethet ahhoz, hogy az érintett személy kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljön ahhoz képest, ha e határozatokat valamely nemzeti bíróság hozta volna.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló, 2008. július 24‑i 2008/675/IB tanácsi kerethatározat (HL 2008. L 220., 32. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, összefüggésben értelmezve azt a 2019. április 17‑i (EU) 2019/884 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2019. L 151., 143. o.) módosított, a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló, 2009. február 26‑i 2009/315/IB tanácsi kerethatározat (HL 2009. L 93., 23. o.) (a továbbiakban: 2009/315 kerethatározat) 2. cikkének a) pontjával.
2 E kérelmet olyan büntetőeljárás keretében terjesztették elő, amelyet egy bolgár állampolgár, YE ellen indítottak egy gépjármű megfelelő vezetői engedély nélküli vezetése miatt, amelyet kevesebb mint egy évvel azt követően követett el, hogy ugyanilyen cselekmény miatt közigazgatási szankciót alkalmaztak vele szemben.
Az alapeljárás
22 YE‑vel szemben a 2023. március 7‑i, 2023. május 4‑én hatályba lépett jegyzőkönyvvel közigazgatási szankciót szabtak ki egy gépjárműnek a megfelelő vezetői engedély nélküli vezetése miatt. A jelen ügyben azzal vádolják őt, hogy 2023. október 25‑én ismét ugyanilyen cselekményt követett el, kevesebb mint egy évvel azt követően, hogy közigazgatási eljárás keretében szankciót alkalmaztak vele szemben e cselekmények miatt, amelyek az NK 343c. cikkének (2) bekezdése szerinti bűncselekménynek minősülnek.
23 YE‑vel szemben a Rayonen sad Tutrakan (tutrakani kerületi bíróság, Bulgária), vagyis a kérdést előterjesztő bíróság előtt van folyamatban eljárás. A bírósági vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a nemzeti bíróságok YE‑vel szemben több büntetőítéletet is hoztak: 2023. november 2‑án hamis vezetői engedély használata miatt, amely bűncselekmény az NK 308. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 316. cikke szerinti bűncselekmény; 2023. december 7‑én a jelen ítélet 22. pontjában említettel azonos bűncselekmény miatt, 2024. január 19‑én pedig ismét hamis vezetői engedély használata miatt. E büntetőítéletek mindegyike az NK 66. cikkének (1) bekezdése alapján kiszabott, felfüggesztett szabadságvesztés‑büntetésnek felelt meg.
24 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság az ECRIS‑ből származó információk alapján megállapította, hogy YE‑vel szemben más tagállamokban is hoztak büntetőítéleteket a közúti közlekedési jogszabályok megsértése miatt.
25 Így egyrészt, a politierechtbank Vilvoorde (vilvordei elsőfokú bíróság, Belgium) a 2021. november 15‑i, 2022. január 3‑án jogerőre emelkedett ítéletével több vonatkozásban is bűnösnek mondta ki YE‑t a belga jogszabályok olyan megsértései miatt, amelyeket Zaventemben (Belgium), 2020. június 14‑én követett el.
26 Először is, amiért YE egyfelől anélkül vezetett gépjárművet, hogy arra kötelező felelősségbiztosítás vonatkozott volna, másfelől pedig közúton olyan gépjárművet vezetett, amelyet nem vettek nyilvántartásba, vagy amelyen nem helyezték el a nyilvántartásba vétel időpontjában kiadott rendszámtáblát, vele szemben 800 euró bírságot szabtak ki, illetve e bírság jogszabályban előírt határidőn belüli megfizetésének elmulasztása esetére 30 napra eltiltották őt a járművezetéstől, továbbá egy hónapra eltiltották őt minden gépjármű vezetésétől.
27 Másodszor, 200 euró bírságot szabtak ki vele szemben, illetve e bírság jogszabályban előírt határidőn belüli megfizetésének elmulasztása esetére 30 napra eltiltották őt a járművezetéstől, továbbá 15 napra eltiltották őt minden gépjármű vezetésétől, amiért közúton gépjármű vezetőjeként kézben tartott mobiltelefont használt, noha a jármű nem volt álló helyzetben, illetve nem parkolt.
28 Harmadszor, 200 euró bírságot szabtak ki vele szemben, illetve e bírság jogszabályban előírt határidőn belüli megfizetésének elmulasztása esetére három nap szabadságvesztésre ítélték őt, amiért közúton olyan, Belgiumban nyilvántartásba vett gépjárművel közlekedett, amely nem rendelkezett érvényes műszaki vizsgálati bizonyítvánnyal, a műszaki érvényességet igazoló megfelelő matricával, valamint a jármű használatának megfelelő azonosító jelentéssel, műszaki adatlappal vagy szemrevételi vizsgálati okmánnyal.
29 Másrészt, az Amtsgericht Prüm (prümi helyi bíróság, Németország) 2023. augusztus 16‑i, 2023. szeptember 16‑án jogerőre emelkedett ítéletével 50 euró összegű bírságot szabott ki YE‑vel szemben, amiért vezetői engedély nélkül vagy járművezetéstől való eltiltást követően vezetett gépjárművet.
30 2023. december 15‑i ítéletével a kérdést előterjesztő bíróság YE korábbi büntetőítéleteit figyelembe véve bűnösnek mondta ki YE‑t vezetői engedély nélküli járművezetésében, és letöltendő szabadságvesztés‑büntetést, valamint bírságot szabott ki vele szemben.
31 Ezt az ítéletet 2024. február 27‑én hatályon kívül helyezte az Okrazhen sad Silistra (szilisztrai regionális bíróság, Bulgária), amely visszautalta az ügyet a kérdést előterjesztő bíróság egy másik ítélkező testülete elé, és elrendelte annak vizsgálatát, hogy a belga bíróság által kiszabott szankciók joghatásokkal járnak‑e.
32 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2008/675 kerethatározat 3. cikke (1) bekezdésének a 2009/315 kerethatározat 2. cikkének a) pontjával összefüggésben történő értelmezése szükséges az alapügy elbírálásához. Mind a Belgiumban, mind pedig a Németországban hozott büntetőítéletek joghatásainak elismerése ugyanis hatással lenne a vádlottal szemben kiszabható büntetésre, mivel e büntetőítéletek az alapügy tárgyát képező tényállás megvalósulásának időpontjában már jogerőre emelkedtek, ezáltal pedig a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „korábbi büntetőítéleteknek” minősülnek.
33 E bíróság megjegyzi, hogy a vádlottat főszabály szerint fel lehet menteni a büntetőjogi felelőssége alól, és közigazgatási szankciót lehet vele szemben kiszabni, ha az NK 78a. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem ítélték el „közvádra üldözendő” bűncselekmény miatt. Az NK 66. cikkének (1) bekezdése alapján akkor is felfüggeszthető a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása, ha a vádlottat korábban nem ítélték ilyen büntetésre közvádra üldözendő bűncselekmény elkövetése miatt.
34 A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy melyek azok a kritériumok, amelyek lehetővé teszik számára annak meghatározását, hogy az YE által elkövetett és a belga, valamint a német bíróságok által szankcionált jogsértéseket az alapügy keretében történő figyelembevételük szempontjából bűncselekménynek vagy szabálysértésnek kell‑e minősíteni.
35 Először is, e bíróság úgy véli, hogy a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a szankcióval sújtható cselekmények miatt hozott büntetőítéleteket kell figyelembe venni, nem pedig csupán a bűncselekmények miatt hozott büntetőítéleteket, mivel ez utóbbi fogalom a bolgár jogban szűkebb jelentéssel bír.
36 Ezen értelmezés alátámasztása érdekében a kérdést előterjesztő bíróság kifejti: kétségtelen, hogy a 2008/675 kerethatározat 2. cikkének bolgár változata a „büntetőítélet” fogalmának meghatározása érdekében a büntetőbíróság bármely olyan jogerős határozatára utal, amely valamely személy „bűncselekményben” (bolgár nyelven prestaplenie) való bűnösségét állapítja meg. E bíróság ugyanakkor kiemeli, hogy a 2009/315 kerethatározat 2. cikke a) pontjának ugyanezen nyelvi változata úgy határozza meg a „büntetőítélet” fogalmát, mint valamely büntetőbíróság által valamely természetes személlyel szemben „szankcióval sújtható cselekmény” (bolgár nyelven nakazuemo deyanie) miatt hozott bármely jogerős határozat. Hasonlóképpen, ez utóbbi rendelkezés német és holland nyelvi változata a Straftat, illetőleg a strafbaar feit kifejezéseket használja, amelyek hasonló jelentésűek.
37 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a bolgár jog különbséget tesz a „bűncselekmények” és a „szabálysértések” között, amennyiben ez utóbbiak általában nem szerepelnek a bűnügyi nyilvántartásban, tehát nem minősíthetők a 2009/315 kerethatározat bolgár nyelvi változata 2. cikkének a) pontja értelmében vett „szankcióval sújtható cselekményeknek”. Ugyanakkor a 2008. február 26‑i 8. sz. rendelet 40. cikkének (1) bekezdése értelmében a bűnügyi nyilvántartás nem csupán a bűncselekmények elkövetése miatt hozott büntetőítéleteket, hanem az NK 78a. cikke alapján kiszabott közigazgatási szankciókat is tartalmazza. Ezenkívül e bíróság pontosítja, hogy a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 247. cikke különbséget tesz a „közvádra üldözendő” bűncselekmények, vagyis azon bűncselekmények között, amelyek miatt a bírósági eljárás az ügyész vádiratával indul meg, valamint a „magánvádas” bűncselekmények között, amelyek esetében az állami büntetőjog érvényesítésére a sértett feljelentését követően kerül sor.
38 A kérdést előterjesztő bíróság ezzel szemben kiemeli, hogy a német és a belga jog a szankcióval sújtható cselekmények eltérő osztályozását alkalmazza: az előbbi a cselekmények két kategóriáját különbözteti meg, vagyis egyrészt a bűntetteket (Verbrechen), másrészt a vétségeket (Vergehen), az utóbbi pedig három kategóriába sorolást ír elő, különbséget téve a bűntettek (crimes), vétségek (délits) és kihágások (contraventions) között.
39 Márpedig az ECRIS által szolgáltatott információk nem teszik lehetővé annak meghatározását, hogy a Belgiumban és Németországban hozott korábbi büntetőítéletekben megjelölt cselekmények a releváns nemzeti jog szerint mely kategóriába tartoznak, ami a kérdést előterjesztő bíróság szerint megakadályozza őt annak eldöntésében, hogy e cselekményeket a bolgár jog alapján szabálysértésként vagy bűncselekményként kell‑e kezelnie, ez utóbbi esetben pedig azok közvádra üldözendő vagy magánvádas bűncselekményeknek minősülnek‑e.
40 Harmadszor, arra az esetre, ha az említett cselekményeket a bolgár jog alapján a bűnügyi nyilvántartásban és az ECRIS‑ben szereplő cselekményekkel azonos joghatásúaknak kellene tekinteni, a kérdést előterjesztő bíróság ebből arra következtet, hogy azt kell majd megállapítania, hogy a belga és a német bíróság által hozott büntetőítéletek a bolgár jog értelmében csak bűncselekmények miatt hozott büntetőítéleteknek vagy olyan határozatoknak minősülhetnek, amelyek az NK 78a. cikke értelmében felmentenek a büntetőjogi felelősség alól. E tekintetben e bíróság egyrészt megjegyzi, hogy ezek az ítéletek az ECRIS‑ben nem a büntetőjogi felelősség alól felmentő határozatokként szerepelnek. Másrészt, az érintett bűncselekmény‑kategóriák olyan cselekményekre vonatkoznak, amelyeknek nincsenek sértettjeik. E bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a szóban forgó cselekmények közvádra üldözendő bűncselekmények, ami kizárja az NK 66. és 78a. cikkének az alapügyben való alkalmazását.
41 Arra az esetre, ha nem lenne köteles úgy tekinteni, hogy az ECRIS‑ben szereplő büntetőítéletek egyenértékűek a bolgár bűnügyi nyilvántartásban szereplő büntetőítéletekkel, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy nincsenek olyan kritériumok, amelyek lehetővé tennék annak értékelését, hogy a szankcióval sújtható cselekmények mely kategóriáiba tartoznak azok a cselekmények, amelyek miatt a vádlottat Belgiumban és Németországban elítélték, az e tekintetben hozott büntetőítéletek figyelembevételét pedig esetről esetre kell majd meghatározni. Ennek keretében szerinte megállapítható, hogy a külföldi bíróságok által kiszabott büntetések esetében szabálysértések miatt kiszabott büntetésekről van szó, így azok vehetők figyelembe.
42 Mindazonáltal e bíróság azon a véleményen van, hogy a jogsértések bizonyos kategóriái vonatkozásában a büntetőítéletek bűnügyi nyilvántartásba történő felvételét az indokolja, hogy e jogsértések az érintett tagállam jogalkotója szerint veszélyesek a társadalomra, e mérlegelést pedig a többi tagállamnak is el kell fogadnia. Márpedig a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség arra vonatkozik, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük azokat a büntetőítéleteket, amelyeknek a bűnügyi nyilvántartásban való feltüntetéséről e tagállam határozott, ezáltal pedig arra, hogy e büntetőítéleteket ugyanúgy kell figyelembe venni, ahogyan azt e tagállam nemzeti jogszabályai előírják azzal kapcsolatban, hogy milyen joghatások fűződnek a tagállam saját bűnügyi nyilvántartásába felvett nemzeti büntetőítéletekhez.
43 Negyedszer, a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az NK 8. cikkének (2) bekezdése csak az olyan cselekmények tekintetében teszi lehetővé a más tagállamban hozott büntetőítélet figyelembevételét, amelyek a bolgár büntető törvénykönyv értelmében bűncselekménynek minősülnek. Ezenkívül a 2008/675 kerethatározat (6) preambulumbekezdése értelmében a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság nem köteles figyelembe venni a más tagállamban hozott korábbi büntetőítéletet, ha nemzeti büntetőítéletre nem lett volna lehetőség azon cselekmény esetében, amelynek vonatkozásában e korábbi büntetőítéletet meghozták.
44 Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapügyben csak azt a büntetőítéletet lehet figyelembe venni, amelyet a német bíróság hozott, mivel az megfelel az NK 343c. cikke szerinti bűncselekmény elkövetése miatt hozott büntetőítéletnek, valamint azt a büntetőítéletet, amelyet a belga bíróság egy nyilvántartásba nem vett gépjármű vezetésével kapcsolatban hozott, mivel az megfelel az NK 345. cikke szerinti bűncselekmény elkövetése miatt hozott büntetőítéletnek. Az ezen utóbbi bíróság által hozott büntetőítéletek tárgyát képező egyéb cselekményeket a bolgár jog szerint nem lehet bűncselekményekként szankcionálni, különösen ami az olyan gépjármű vezetését illeti, amely nem képezte műszaki vizsgálat tárgyát. Márpedig az ez utóbbi jogsértés miatt hozott büntetőítélet szabadságvesztés‑büntetésnek felel meg, ami azt jelenti, hogy ha annak hatályát elismernék, az alapügy tárgyát képező jogsértés tekintetében az NK 66. cikke alapján nem lehetne felfüggesztett büntetést kiszabni.
45 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy nincs összeütközés az NK 8. cikkének (2) bekezdése és a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdése között. Az ilyen értelmezés lehetővé tenné egyrészt annak biztosítását, hogy a vádlott helyzetét ne tegye súlyosabbá olyan büntetés, amely szigorúbb annál, amelyet akkor szabtak volna ki vele szemben, ha ugyanezen cselekmény miatt a nemzeti bíróság ítélte volna el őt, másrészt pedig annak elkerülését, hogy gyakorlatilag végrehajtsanak egy olyan cselekmény miatt hozott büntetőítéletet, amely a végrehajtás szerinti államban nem üldözendő.
46 E körülmények között a Rayonen sad Tutrakan (tutrakani kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Úgy kell‑e értelmezni [a 2008/675] kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdését, [a 2009/315] kerethatározat 2. cikkének a) pontjával összefüggésben, hogy az ugyanazon személy ellen más tagállamokban hozott büntetőítéletek figyelembevétele azt jelenti, hogy az ugyanazon személy elleni új büntetőeljárásban eljáró bíróság (alkalmazó bíróság) köteles úgy tekinteni, hogy az ECRIS‑ben rögzített, más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéletek a – nemzeti jogban a társadalomra veszélyességük alapján osztályozott és az alkalmazó bíróság államában a bűnügyi nyilvántartásba felveendő – szankcióval sújtható cselekmények ugyanazon kategóriáira vonatkoznak? Amennyiben az alkalmazó bíróság nemzeti joga értelmében a bűnügyi nyilvántartásba felveendő, szankcióval sújtható cselekményeknek több kategóriája létezik, amelyekhez elítélés esetén eltérő jogkövetkezményeket fűződnek, a valamely személy elleni büntetőeljárásban eljáró nemzeti bíróság feladata‑e, hogy minden egyedi esetben értékelje, hogy a nemzeti osztályozás szerint melyik kategóriába tartoznak a más tagállamokban hozott büntetőítéletek alapjául szolgáló cselekmények? Milyen esetekben kell ilyen értékelést végezni?
2) Úgy kell‑e értelmezni [a 2008/675] kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a bíróság köteles figyelmen kívül hagyni az Európai Unió más tagállamában hozott korábbi büntetőítéleteket az olyan cselekmények esetében, amelyek az alkalmazó bíróság nemzeti joga szerint nem minősülnek bűncselekménynek?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
49 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálatát a második kérdéssel kell kezdeni.
A második kérdésről
50 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a hatáskörrel rendelkező bíróság a büntetőeljárás lefolytatása során nem veheti figyelembe azokat a korábbi büntetőítéleteket, amelyeket valamely más tagállamban olyan cselekmények miatt hoztak az e büntetőeljárás alá vont személlyel szemben, amelyek a nemzeti jogszabályok értelmében nem minősülnek bűncselekménynek.
51 A 2008/675 kerethatározat 1. cikkének (1) bekezdése szerint e kerethatározat célja azon feltételek meghatározása, amelyek alapján egy bizonyos személy elleni a tagállamban indult büntetőeljárás során, az ugyanezen személlyel szembeni más tagállamban, eltérő cselekmények alapján hozott korábbi büntetőítéleteket figyelembe veszik.
52 E célból e kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdése – összefüggésben értelmezve azt e kerethatározat (5) preambulumbekezdésével – annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy ilyen esetben a valamely más tagállamban hozott olyan korábbi büntetőítéleteket, amelyekkel kapcsolatban a kölcsönös jogsegélyről vagy a bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréjéről szóló hatályos eszközök értelmében információkat szereztek, egyfelől ugyanolyan mértékben vegyék figyelembe, mint amennyire a korábbi nemzeti büntetőítéleteket a nemzeti jog alapján figyelembe veszik, másfelől pedig, hogy azokhoz ugyanolyan hatály fűződjön, mint amilyen e jog szerint ez utóbbi büntetőítéletekhez fűződik, akár ténybeli hatásról, akár eljárásjogi vagy anyagi jogi hatályról legyen szó (2017. szeptember 21‑i Beshkov ítélet, C‑171/16, EU:C:2017:710, 26. pont).
53 Ugyanakkor az említett kerethatározat (5) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy e kerethatározatnak nem célja a nemzeti jogszabályok által a korábbi büntetőítéletekre vonatkozóan meghatározott következmények harmonizálása, a más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéletek figyelembevételére vonatkozó kötelezettség pedig csak a korábbi nemzeti büntetőítéletek nemzeti jog szerinti figyelembevételének mértékéig él. Amint azt a 2008/675 kerethatározat (3) preambulumbekezdése is hangsúlyozza, a tagállamoknak az e kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdésében előírt azon kötelezettsége, hogy egy újabb büntetőeljárás során figyelembe vegyék a más tagállamokban hozott büntetőítéleteket, minimális jellegű.
54 Ezenkívül, amint azt e kerethatározat (6) preambulumbekezdése kifejezetten pontosítja, más eszközökkel ellentétben e kerethatározatnak nem célja a más tagállamokban hozott bírósági ítéletek egy adott tagállamban való végrehajtása, célja sokkal inkább annak elősegítése, hogy egy adott tagállamban hozott korábbi büntetőítélethez egy másik tagállamban folyó új büntetőeljárás során következmények kapcsolódhassanak, a korábbi nemzeti büntetőítéletekhez e másik tagállam joga szerint kapcsolódó következmények mértékéig. Következésképpen az említett kerethatározat nem tartalmaz kötelezettséget az ilyen korábbi büntetőítéletek figyelembevételére vonatkozóan például olyankor, amikor az alkalmazandó eszközök alapján szerzett információ nem elégséges, vagy nemzeti büntetőítéletre nem lett volna lehetőség azon cselekmény esetében, amelyre a korábbi büntetőítéletet kiszabták, vagy a korábban kiszabott szankció ismeretlen a nemzeti jogrend számára.
55 A 2008/675 kerethatározat 3. cikke (1) bekezdésének a (3), (5) és (6) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett szövegéből tehát kitűnik, hogy e rendelkezés nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy büntetőeljárás keretében figyelembe vegyék az érintett személlyel szemben egy másik tagállamban hozott korábbi büntetőítéleteket, amennyiben azokat olyan cselekmények miatt hozták, amelyek a nemzeti jogszabályok értelmében nem minősülnek bűncselekménynek, ezáltal pedig e jogszabályok keretében nem képezhetik büntetőítélet tárgyát.
56 Következésképpen az említett rendelkezés nem tiltja meg a tagállamoknak, hogy nemzeti jogszabályaikban olyan rendelkezést írjanak elő, amely a hatáskörrel rendelkező bíróságokat arra kötelezi, hogy ne vegyék figyelembe a büntetőeljárás alá vont személlyel szemben valamely más tagállamban olyan cselekmények miatt hozott korábbi büntetőítéleteket, amelyek a nemzeti jogszabályok értelmében nem minősülnek bűncselekménynek.
57 A jelen ügyben e rendelkezéssel nem ellentétes, ha a kérdést előterjesztő bíróság a nemzeti jogának megfelelően kizárólag azt a büntetőítéletet veszi figyelembe, amelyet az alapeljárás terheltjével szemben Németországban hoztak amiatt, hogy vezetői engedély nélkül vezetett gépjárművet, valamint azt a büntetőítéletet, amelyet Belgiumban hoztak a terhelttel szemben amiatt, hogy nyilvántartásba nem vett gépjárművet vezetett, mivel e bíróság tájékoztatása szerint kizárólag ezek a büntetőítéletek vonatkoznak olyan cselekményekre, amelyek e nemzeti jog értelmében olyan bűncselekményeknek minősülnek, amelyek önmagukban büntetőítélet tárgyát képezhetik.
58 A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a hatáskörrel rendelkező bíróság a büntetőeljárás lefolytatása során nem veheti figyelembe azokat a korábbi büntetőítéleteket, amelyeket valamely más tagállamban olyan cselekmények miatt hoztak az e büntetőeljárás alá vont személlyel szemben, amelyek a nemzeti jogszabályok értelmében nem minősülnek bűncselekménynek, vagyis e jogszabályok keretében nem képezhetik büntetőítélet tárgyát.
Az első kérdésről
59 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében a Bíróságnak adott esetben át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket. Ezenfelül a Bíróság figyelembe vehet olyan uniós jogszabályokat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdéseiben nem hivatkozott (2019. december 5‑i Centraal Justitieel Incassobureau [A pénzbüntetések elismerése és végrehajtása] ítélet, C‑671/18, EU:C:2019:1054, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 A jelen ügyben egyrészt ki kell emelni, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja meghatározni, hogy azokat a cselekményeket, amelyek azon korábbi büntetőítéletek alapjául szolgáltak, amelyeket az alapügy szerinti büntetőeljárás alá vont személlyel szemben más tagállamokban hoztak, azon tipológiára tekintettel kell‑e minősítenie, amelyet a szankcióval sújtható cselekmények vonatkozásában e bíróság nemzeti jogszabályai írnak elő, amely jogszabályok aszerint tesznek különbséget e cselekmények között, hogy szabálysértésről vagy bűncselekményről van‑e szó, a bűncselekményeket pedig két kategóriába sorolják, amelyek közül az első azokat a „közvádra üldözendő” bűncselekményeket foglalja magában, amelyek tekintetében az állami felelősségre vonás folyamatát az ügyész vádirata indítja meg, míg a második azokra a „magánvádas” bűncselekményekre vonatkozik, amelyek tekintetében e folyamatra a sértett által tett feljelentést követően kerül sor.
61 Másrészt hangsúlyozni kell, hogy a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (2) bekezdése pontosítja e kerethatározat 3. cikke (1) bekezdésének – amelyre az első kérdés utal – hatályát, jelezve, hogy ez utóbbi bekezdést alkalmazni kell a tárgyalás előtti szakasz, maga a tárgyalás, valamint a büntetőítélet végrehajtása során, különösen az alkalmazandó eljárási szabályok tekintetében, ideértve az ideiglenes letartóztatásra, a bűncselekmény meghatározására, a büntetés típusára és mértékére, vagy akár a határozat végrehajtására vonatkozó szabályokat is. Márpedig ezen első kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság pontosan azon jogsértések minősítésére kérdez rá, amelyek miatt az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás alá vont személlyel szemben korábban más tagállamokban büntetőítéleteket hoztak, mindezt pedig arra tekintettel, hogy az ilyen minősítés milyen hatásokat gyakorol arra a határozatra, amelyet e bíróság e személlyel szemben hozhat.
62 Következésképpen meg kell állapítani, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) és (2) bekezdését a 2009/315 kerethatározat 2. cikkének a) pontjával összefüggésben akként kell‑e értelmezni, hogy a büntetőeljárás alá vont személlyel szemben valamely más tagállamban hozott korábbi büntetőítéletek figyelembevétele tekintetében a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata értékelni, hogy az ECRIS‑ben rögzített e büntetőítéletek alapjául szolgáló cselekményeket a nemzeti jogszabályok által alkalmazott osztályozásra tekintettel bűncselekményeknek vagy szabálysértéseknek, az első esetben pedig közvádra üldözendő bűncselekményeknek vagy magánvádas bűncselekményeknek kell‑e minősíteni, amennyiben a nemzeti jogszabályok által előírt jogkövetkezmények eltérőek attól függően, hogy a korábbi büntetőítélet alapjául szolgáló cselekmény mely kategóriába tartozik.
63 Amint azt a jelen ítélet 52. pontja is felidézte, a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy gondoskodjanak egyrészt arról, hogy a valamely személy ellen indított büntetőeljárás során a valamely más tagállamban hozott korábbi „büntetőítéleteket” figyelembe vegyék annyiban, amennyiben azokat a nemzeti jog értelmében figyelembe veszik, másrészt pedig arról, hogy ezen ítéletek vonatkozásában a korábbi nemzeti büntetőítéletekével „megegyező” joghatásokat ismerjenek el, összhangban a nemzeti jogszabályokkal. Egyébiránt e kerethatározat 3. cikke (2) bekezdésének a jelen ítélet 61. pontjában átvett szövegéből kitűnik, hogy e kötelezettség különösen a bűncselekmény meghatározására, valamint a kiszabandó büntetés típusára és mértékére vonatkozik.
64 E kontextusban az első kérdés egyrészt a 2008/675 kerethatározat 2. cikke értelmében vett „büntetőítélet” fogalom, másrészt pedig az e kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „megegyező” kifejezés tartalmának meghatározását teszi szükségessé annak megállapítása érdekében, hogy ez utóbbi rendelkezés értelmében milyen kötelezettségek terhelik a nemzeti bíróságokat azzal kapcsolatban, hogy figyelembe vegyék a „más tagállamban hozott […] büntetőítéleteket”, e büntetőítéletek vonatkozásában pedig „a korábbi nemzeti büntetőítéletekével megegyező” joghatásokat ismerjenek el, „összhangban a nemzeti jogszabályokkal”.
65 Először is, e kerethatározat 2. cikke értelmében e kerethatározat alkalmazásában „büntetőítélet” alatt „a valamely bűncselekményben való bűnösség megállapítására jogosult büntetőbíróság jogerős határozat[át]” kell érteni.
66 Mindjárt az elején hangsúlyozni kell: a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott azon tény, hogy a 2009/315 kerethatározat 2. cikke a) pontjának bolgár nyelvi változata a „szankcióval sújtható cselekmény” fogalmára hivatkozva határozza meg a „büntetőítélet” fogalmát, e bíróság állításával ellentétben nem jelenti szükségképpen azt, hogy a 2008/675 kerethatározat 2. cikke értelmében vett „büntetőítélet” fogalmának meghatározása során ez utóbbi fogalmat kellene alapul venni az e rendelkezésben foglalt, a „bűncselekmény” fogalmára tett utalás ellenére, azon az alapon, hogy ez utóbbi fogalom a bolgár nyelvben szűkebb jelentéssel bír, mint a „szankcióval sújtható cselekmény” fogalma.
67 E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy uniós jogi rendelkezés egyes nyelvi változatainak megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Egy uniós jogi aktus az egységes alkalmazása, és ennélfogva egységes értelmezése érdekében ugyanis nem vizsgálható elszigetelten valamelyik nyelvi változatában, hanem a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek a részét képezi, figyelembe véve többek között az összes nyelvi változatot (2024. december 5‑i Network One Distribution ítélet, C‑506/23, EU:C:2024:1003, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
68 A jelen ügyben ki kell emelni, hogy mind a 2008/675 kerethatározat 2. cikke, mind pedig a 2009/315 kerethatározat 2. cikke a) pontja nyelvi változatainak többségében e rendelkezések szövege a „bűncselekmény” fogalmára utal. Ez a helyzet e két rendelkezésnek különösen a német és holland nyelvi változata esetében is, amelyek a Straftat, illetőleg a strafbaar feit kifejezéseket használják, amelyek e fogalomnak, nem pedig a „szankcióval sújtható cselekmény” tágabb fogalmának felelnek meg.
69 Azt az értelmezést, amely szerint a „büntetőítéletnek” a 2008/675 kerethatározat 2. cikke értelmében vett fogalmát kizárólag a bűncselekményekre hivatkozással határozták meg, megerősíti a 2008/675 kerethatározat (3) preambulumbekezdése. E preambulumbekezdésből ugyanis kitűnik, hogy e fogalom nem foglalja magában valamely közigazgatási hatóság olyan jogerős határozatait, amelyek „bűncselekmény” vagy „a nemzeti jog szerint büntetendő cselekmény” miatt állapítják meg valamely személy felelősségét. Ezáltal az uniós jogalkotó különbséget kívánt tenni a bűncselekmények és a nemzeti jog alapján büntetendő azon cselekmények között, amelyek nem minősülnek büntetőjogi jellegűnek.
70 Ezt az értelmezést megerősítik a 2008/675 kerethatározat és a 2009/315 kerethatározat célkitűzései is, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. Fontos ugyanis, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai körültekintően és egységes módon együttműködjenek a büntetőítéletekkel kapcsolatos információk tagállamok közötti cseréjét illetően, annak elkerülése érdekében, hogy az eltérő cselekmények vonatkozásában más tagállamok bíróságai által hozott büntetőítéletekkel sújtott személy ellen indított újabb büntetőeljárást lefolytató nemzeti igazságügyi hatóságok úgy hozzanak ítéletet, hogy nem tudják figyelembe venni a korábbi büntetőítéleteket (lásd ebben az értelemben: 2018. július 5‑i Lada ítélet, C‑390/16, EU:C:2018:532, 47. pont).
71 A fentiekből következik, hogy a „büntetőítéletnek” a 2008/675 kerethatározat (3) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikke értelmében vett fogalma, amely összhangban áll a 2009/315 kerethatározat 2. cikkének a) pontja szerinti fogalommal, valamely büntetőbíróság olyan jogerős határozatára utal, amely valamely személy bűnösségét „bűncselekmény” elkövetése miatt állapítja meg, nem pedig általánosabb értelemben „szankcióval sújtható cselekmény” vagy „a nemzeti jog szerint büntetendő cselekmény” miatt. Hasonlóképpen, amint az a jelen ítélet 69. pontjában már megállapításra került, e fogalom nem foglalja magában a közigazgatási hatóságok jogerős határozatait, bármi is legyen azon cselekmény jellege, amelynek vonatkozásában e határozatok megállapították az érintett személy felelősségét.
72 Ebből következik, hogy a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdésében említett, a tagállamokat terhelő kötelezettség kizárólag azokra a jogerős határozatokra vonatkozik, amelyeket büntetőbíróság hozott valamely más tagállamban, és amelyek bűncselekmény miatt állapítják meg az érintett személy bűnösségét. Ezenkívül, amint az e rendelkezés szövegéből kifejezetten kitűnik, e kötelezettség azokra a büntetőítéletekre korlátozódik, amelyekkel kapcsolatban a kölcsönös jogsegélyről vagy a bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréjéről szóló hatályos eszközök értelmében információkat szereztek.
73 Pontosítani kell azonban, hogy e kerethatározatnak a jelen ítélet 71. pontjában értelmezett 2. cikke értelmében e kötelezettség magában foglalja a büntetőbíróság olyan jogerős határozatait is, mint amelyekről az NK 78a. cikke (1) bekezdésének b) pontja rendelkezik, amelyek a vádlott bűncselekményben való bűnösségének megállapítását követően felmentik őt a büntetőjogi felelőssége alól, és büntetőjogi szankció helyett közigazgatási szankciót szabnak ki vele szemben, amennyiben e határozatokra vonatkozóan be lehetett szerezni információkat.
74 Ebből következik, hogy a valamely más tagállamban hozott korábbi büntetőítéleteknek az említett kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett figyelembevétele céljából a hatáskörrel rendelkező bíróság feladata annak előzetes meghatározása, hogy a valamely más tagállambeli büntetőbíróság által hozott azon korábbi jogerős határozatok, amelyekről a hatáskörrel rendelkező bíróság információt kapott, bűncselekmény elkövetése címén megállapították‑e az érintett személy bűnösségét.
75 E tekintetben – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság lényegében maga is utal – az, hogy az ilyen jogerős határozatot az ítélethozatal szerinti tagállamban felveszik az érintett személy bűnügyi nyilvántartásába, vagyis azt az ECRIS‑en keresztül a többi tagállam bíróságainak is tudomására hozzák, főszabály szerint azt jelzi, hogy e határozat megfelel a jelen ítélet előző pontjában említett kritériumnak, egyébiránt pontosítva, hogy a 2009/315 kerethatározat 2. cikkének a) pontja értelmében vett „ítélet” fogalma ilyen kritériumot is magában foglal.
76 Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az alapeljárás vádlottjával szemben hozott korábbi büntetőítéletekre vonatkozó, az ECRIS‑ből származó információk nem teszik lehetővé számára annak meghatározását, hogy az ezen ítéletek alapjául szolgáló cselekmények mely kategóriába tartoznak, hangsúlyozni kell, hogy – amint azt a 2009/315 kerethatározat (10) preambulumbekezdése is pontosítja – e kerethatározat nem sérti az igazságügyi hatóságok azon lehetőségét, hogy a kölcsönös jogsegélyről szóló európai egyezmény 15. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 13. cikke alapján a bűnügyi nyilvántartásban szereplő információkra vonatkozóan közvetlenül egymáshoz megkereséseket intézzenek és ezeket közvetlenül egymásnak továbbítsák, és nem sérti a tagállamok közötti kölcsönös jogsegélyről szóló egyezmény 6. cikkének (1) bekezdését sem, amely pontosítja, hogy a kölcsönös jogsegélyről szóló európai egyezmény fent hivatkozott rendelkezéseivel összhangban milyen módon kell előterjeszteni és megküldeni a jogsegély iránti megkereséseket.
77 Következésképpen abban az esetben, ha valamely tagállam bírósága úgy ítéli meg, hogy az ECRIS‑ben rendelkezésre álló információk nem elegendőek a 2008/675 kerethatározat 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából, e bíróság feladata, hogy a korábbi büntetőítéleteket meghozó bíróságoknál közvetlenül meggyőződjön arról, hogy ezek az ítéletek ténylegesen az e kerethatározat 2. cikke értelmében vett büntetőítéleteknek minősülnek‑e.
78 Másodszor, ami az egyes tagállamokat terhelő azon kötelezettség terjedelmét illeti, hogy biztosítsák, hogy a más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéletek vonatkozásában – az említett kerethatározat 3. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (1) bekezdése értelmében – olyan joghatásokat ismerjenek el, amelyek a nemzeti jogszabályaikkal összhangban „megegyeznek” az érintett tagállamban hozott korábbi nemzeti büntetőítéletek joghatásaival, e kötelezettség terjedelmét a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdésében lefektetett elvére tekintettel kell meghatározni, amelyet a 2008/675 kerethatározat – amint azt a (2) preambulumbekezdése kimondja – végre kíván hajtani.
79 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ezen elvvel ellentétes többek között az, hogy a valamely más tagállamban hozott korábbi büntetőítélet az e kerethatározat keretében történő figyelembevétele címén felülvizsgálat tárgyát képezze (lásd ebben az értelemben: 2018. július 5‑i Lada ítélet, C‑390/16, EU:C:2018:532, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
80 Ezért van az, hogy az említett kerethatározat 3. cikkének (3) bekezdése kifejezetten tiltja az ilyen felülvizsgálatot, így a más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéleteket úgy kell figyelembe venni, ahogyan azokat meghozták (lásd ebben az értelemben: 2018. július 5‑i Lada ítélet, C‑390/16, EU:C:2018:532, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
81 Mindemellett, amint azt a 2008/675 kerethatározat (13) preambulumbekezdése kifejti, e kerethatározat tiszteletben tartja a más tagállamban hozott korábbi büntetőítéletek figyelembevételéhez szükséges nemzeti eljárások és megoldások sokféleségét. A korábbi büntetőítéletek felülvizsgálati lehetőségének kizárása nem gátolja a tagállamokat abban, hogy szükség esetén határozatot hozzanak arról, hogy e büntetőítéletekhez ugyanolyan jogi hatály fűződik.
82 Különösen, amint azt e kerethatározat (8) preambulumbekezdése pontosítja, ha a valamely tagállamban folytatott büntetőeljárás során egy másik tagállam korábbi büntetőítéletére vonatkozó információ áll rendelkezésre, lehetőség szerint el kell kerülni, hogy az érintett személy kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljön annál, mintha a korábbi ítélet nemzeti ítélet lett volna.
83 Ebből következik, hogy a valamely tagállamban büntetőeljárást lefolytató bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a más tagállamban hozott korábbi büntetőítélethez vezető jogsértés, valamint az e büntetőítéletben kiszabott büntetés nem jár olyan joghatásokkal, amelyek súlyosabb következményeket eredményeznek a vádlott helyzetére nézve ahhoz képest, ha ezt az ítéletet valamely nemzeti bíróság hozta volna.
84 Ebből a szempontból ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a valamely más tagállamban hozott korábbi büntetőítéletnek olyan joghatásokat tulajdoníthasson, amelyek „megegyeznek” azokkal a joghatásokkal, amelyeket egy nemzeti büntetőítélet váltott volna ki, e bíróságnak képesnek kell lennie arra, hogy értékelje többek között azt a kategóriát, amelybe az e korábbi büntetőítélettel szankcionált bűncselekmény tartozik, és amely meghatározta e szankció jellegét és mértékét. Az ilyen egyezőség meghatározása ugyanis megkövetelheti többek között azt, hogy hasonlítsák össze a bűncselekmények azon tagállam büntetőjogában előírt tipológiáját, amelyben az említett korábbi büntetőítéletet meghozták, a nemzeti jogszabályokban létező tipológiával, különösen akkor, ha ez utóbbi jogszabályok értelmében a szóban forgó jogsértés miatt hozott büntetőítéletekhez kapcsolódó joghatások eltérőek lehetnek attól függően, hogy e jogsértés mely kategóriába tartozik.
85 Ebből következik, hogy az olyan határozat meghozatala, amely lehetővé teszi, hogy a valamely más tagállamban hozott korábbi büntetőítélethez olyan joghatások fűződjenek, amelyek megegyeznek azokkal a joghatásokkal, amelyek egy korábbi nemzeti büntetőítélethez fűződnének, az adott ügy konkrét körülményeire tekintettel esetről esetre történő vizsgálatot igényel, amely azonban nem vezethet az elkövetett jogsértés és a kiszabott büntetés átminősítéséhez (lásd ebben az értelemben: 2018. július 5‑i Lada ítélet, C‑390/16, EU:C:2018:532, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
86 Közelebbről, a jelen ítélet 65–85. pontjában kifejtett megfontolásokból azt a következtetést kell levonni, hogy amennyiben a hatáskörrel rendelkező büntetőbíróság rendelkezésére álló információkból kitűnik, hogy a vádlottal szemben egy másik tagállamban a 2008/675 kerethatározat 2. cikke értelmében vett büntetőítéleteket, vagyis bűncselekmény elkövetésében való bűnösségét megállapító jogerős határozatokat hoztak, e bíróság köteles e határozatok tekintetében olyan joghatásokat elismerni, amelyek megegyeznek azokkal a joghatásokkal, amelyek az olyan bűncselekmény elkövetése miatt hozott nemzeti büntetőítéletekből erednek, amely ugyanilyen kategóriába tartozik, továbbá hasonló jellegű és mértékű büntetést von maga után. Ez az elismerés azonban a szóban forgó eljárásban nem vezethet ahhoz, hogy az érintett személy kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljön ahhoz képest, ha e határozatokat valamely nemzeti bíróság hozta volna.
87 E kontextusban a hatáskörrel rendelkező büntetőbíróság azt a bűncselekményt, amely miatt a vádlottal szemben egy másik tagállamban büntetőítéletet hoztak, nem minősítheti át oly módon, amely azzal a hatással járna, hogy e bűncselekménynek szabálysértési jelleget kölcsönöz. Az ilyen átminősítés ugyanis nem csupán azt jelentené, hogy maga után vonja a korábbi büntetőítélet felülvizsgálatát, amelyet e kerethatározat 3. cikkének (3) bekezdése kifejezetten tilt, hanem végső soron a kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség megsértésével ahhoz vezetne, hogy e büntetőítélet vonatkozásában nem gondoskodnak olyan joghatások kiváltásáról, amelyek megegyeznek a nemzeti büntetőítéletek joghatásaival.
88 Mindazonáltal, amint az kitűnik a jelen ítélet 73. pontjából, a 2008/675 kerethatározat megköveteli, hogy abban az esetben, ha a nemzeti jogszabályok előírják valamely büntetőbíróság azon korábbi jogerős határozatainak figyelembevételét, amelyek megállapították ugyan a vádlott bűncselekményben való bűnösségét, viszont büntetőjogi szankció helyett közigazgatási jellegű szankciót szabtak ki vele szemben, a hatáskörrel rendelkező bíróság alkalmazza e jogszabályok releváns rendelkezéseit a valamely más tagállamban hozott ilyen határozatokra, amennyiben e tekintetben elegendő információval rendelkezik.
89 Ami ezek után annak meghatározását illeti, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nemzeti jogában kialakított osztályozásnak megfelelően a más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéletekben megjelölt bűncselekmények „közvádra üldözendő” bűncselekményeknek vagy „magánvádas” bűncselekményeknek minősülnek‑e, amennyiben a nemzeti jog szerinti jogkövetkezmények eltérőek attól függően, hogy e bűncselekmények mely kategóriába tartoznak, a kérdést előterjesztő bíróság feladata meggyőződni arról, hogy az e más tagállamokbeli büntetőeljárást a hatáskörrel rendelkező hatóság kezdeményezésére vagy pedig a sértett által valamely bíróság előtt tett feljelentés alapján indították‑e meg.
90 A jelen ügyben, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság maga is megállapította, a Belgiumban és Németországban hozott büntetőítéletek alapjául szolgáló jogsértéseknek nem volt sértettje. Amennyiben e jogsértések az érintett tagállam jogszabályai szerint ténylegesen bűncselekményeknek minősülnek, e tagállam köteles lesz e büntetőítéleteknek olyan joghatásokat tulajdonítani, amelyek megegyeznek azokkal a joghatásokkal, amelyeket a „közvádra üldözendő” bűncselekmények miatt hozott korábbi nemzeti büntetőítéletek váltottak volna ki.
91 A fenti indokokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) és (2) bekezdését a 2009/315 kerethatározat 2. cikkének a) pontjával összefüggésben akként kell értelmezni, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárás alá vont személlyel szemben valamely más tagállamban hozott korábbi büntetőítéletek figyelembevétele céljából e bíróság feladata annak értékelése, hogy az e másik tagállam bíróságai által hozott korábbi jogerős határozatok alapjául szolgáló azon cselekmények, amelyekről e bíróság tudomást szerzett, a másik tagállam joga szerinti osztályozásra tekintettel bűncselekménynek minősültek‑e. A 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében az említett bíróság kizárólag e határozatok vonatkozásában köteles arra, hogy azokat figyelembe vegye, és azoknak olyan joghatásokat tulajdonítson, amelyek megegyeznek azokkal a joghatásokkal, amelyek az olyan bűncselekmény elkövetése miatt hozott korábbi nemzeti büntetőítéletekhez fűződnének, amely ugyanilyen kategóriába tartozik, továbbá hasonló jellegű és mértékű büntetést von maga után. Mindazonáltal e figyelembevétel a szóban forgó eljárásban nem vezethet ahhoz, hogy az érintett személy kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljön ahhoz képest, ha e határozatokat valamely nemzeti bíróság hozta volna.