V.
C-711/21, C-712/21. sz. belga állam (Éléments postérieurs à la décision de retour) egyesített ügyben 2023. június 22-én hozott ítélet
A Conseil d’État (államtanács, Belgium) által a 2021. november 4‑i határozatok útján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatatlanok.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 4., 7. és 47. cikkének, valamint a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.) 5. cikkének, 6. cikke (6) bekezdésének és 13. cikkének az értelmezésére vonatkoznak.
2 E kérelmeket két harmadik országbeli állampolgár és az État belge között az ezen állampolgárokkal szemben hozott kiutasítási határozatok jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő két jogvita keretében terjesztették elő.
Az alapeljárások
C‑711/21. sz. ügy
9 2017. július 20‑án a Commissaire général aux réfugiés et aux apatrides (a menekültekkel és hontalanokkal foglalkozó általános biztos, Belgium; a továbbiakban: CGRA) megtagadta XXX‑től a menekült jogállást és a kiegészítő védelmet.
10 2017. július 26‑án kiutasítási határozatot hoztak XXX‑szel szemben.
11 2017. augusztus 21‑én XXX keresetet indított a CGRA nemzetközi védelmet megtagadó, 2017. július 20‑i határozatával szemben a Conseil du contentieux des étrangers (a külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium; a továbbiakban: CCE) előtt.
12 2017. augusztus 24‑én XXX keresetet indított a kiutasítási határozattal szemben.
13 2018. január 11‑én a CCE elutasította a CGRA határozatával szemben benyújtott keresetet.
14 Tárgyalást követően, amelyen XXX kiegészítő feljegyzést, valamint magánéletére és egészségi állapotára vonatkozó dokumentumokat nyújtott be, 2019. október 22-i ítéletével a CCE elutasította a kiutasítási határozattal szemben benyújtott keresetet.
15 A CCE úgy vélte, hogy XXX‑nek már nem fűződik érdeke e kiutasítási határozat vitatásához, egyrészt mert a CCE véglegesen elutasította nemzetközi védelem iránti kérelmét, másrészt mert az XXX által hivatkozott elsődleges kifogás azon alapult, hogy az említett kiutasítási határozatot nem lehetett volna addig meghozni, amíg a CGRA határozata elleni jogorvoslati eljárás folyamatban volt.
16 A CCE úgy ítélte meg, hogy a 2018. június 19‑i Gnandi ítélet (C‑181/16, a továbbiakban: Gnandi ítélet, EU:C:2018:465) értelmében csak akkor kell figyelembe vennie az XXX családi életére és egészségi állapotára vonatkozó fejleményeket, ha azok a nemzetközi védelem iránti eljárás lezárultánál korábbiak. Márpedig az XXX által a CCE elé terjesztett kiegészítő feljegyzésben hivatkozott fejlemények későbbiek a CCE‑nek a CGRA határozatával szemben benyújtott keresetet elutasító ítélete meghozatalának a napjánál.
17 A CCE ezen ítéletével szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában eljáró kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi először is, hogy a kiutasítási határozat megsemmisítése iránti kereset alapján a CCE‑nek főszabály szerint ex tunc kell vizsgálnia e határozatot.
18 A kérdést előterjesztő bíróság másodszor úgy véli, hogy a Gnandi ítélet nem teszi lehetővé annak pontos meghatározását, hogy az olyan harmadik országbeli állampolgár, akivel szemben kiutasítási határozatot hoztak, mely időpontig hivatkozhat a körülményekben a kiutasítási határozat meghozatalát követően bekövetkezett olyan változásra, amely jelentősen befolyásolja a helyzetének a 2008/115 irányelv, különösen annak 5. cikke szempontjából történő értékelését.
19 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, nem kizárt, hogy a Charta 4., 7. és 47. cikke, valamint a 2008/115 irányelv rendelkezései előírják azon nemzeti bíróság számára, amely egy harmadik országbéli állampolgár nemzetközi védelem iránti kérelmének elutasítását követően hozott kiutasítási határozat jogszerűségének vizsgálata tárgyában eljár, hogy figyelembe vegye az ezen állampolgár családi életében vagy egészségi állapotában az e bíróság ítéletének meghozataláig bekövetkező változásokat.
20 E körülmények között a Conseil d’État (államtanács, Belgium) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
C‑712/21. sz. ügy
21 2016. szeptember 30‑án a CGRA megtagadta XXX‑től a menekült jogállást és a kiegészítő védelmet.
22 2016. október 6‑án kiutasítási határozatot hoztak XXX‑szel szemben.
23 2016. október 28‑án XXX keresetet indított a CGRA nemzetközi védelem iránti kérelmét elutasító határozatával szemben a CCE előtt.
24 2016. november 7‑én XXX keresetet indított a kiutasítási határozattal szemben a CCE előtt.
25 2017. január 19‑i ítéletével a CCE elutasította a CGRA határozatával szemben benyújtott keresetet.
26 Tárgyalást követően, amelyen XXX kiegészítő feljegyzést, valamint magánéletére és egészségi állapotára vonatkozó dokumentumokat nyújtott be, a CCE, a jelen ítélet 15. és 16. pontjában említettekkel analóg okokból, 2019. október 22-i ítéletével elutasította a kiutasítási határozattal szemben benyújtott keresetet.
27 Az ezen ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában eljáró kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a jelen ítélet 17–19. pontjában említettekkel analóg okokból pontosítani kell a Gnandi ítélet hatályát annak meghatározása céljából, hogy az olyan harmadik országbeli állampolgár családi életére vonatkozó körülményekben történt változást, akivel szemben kiutasítási határozatot hoztak, mely időpontig veheti figyelembe az e határozat jogszerűségéről döntő bíróság. E bíróság úgy véli ugyanakkor, hogy ezen ügy keretében nem szükséges a Bíróságot a Charta 4. cikkének esetleges megsértésével kapcsolatban kérdezni, mivel XXX egyetlen ilyen jellegű sérelemre sem hivatkozott.
28 E körülmények között a Conseil d’État (államtanács, Belgium) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
C‑711/21. és C‑712/21. sz. ügy azonosan feltett kérdései
„(1) [A Charta] 4. 7. és 47. cikkét és a [visszatérési irányelv] 5. cikkét, [6. cikkének (6) bekezdését] és 13. cikkét a [Gnandi ítélet] fényében úgy kell‑e értelmezni, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozatot követően hozott kiutasítási határozat elleni jogorvoslatot elbíráló bíróság a kiutasítási határozat jogszerűségének értékelése során csak a körülményekben bekövetkezett olyan változásokat veheti figyelembe, amelyek jelentősen befolyásolják a helyzet értékelését a [visszatérési irányelv] 5. cikk[e] fényében, és amelyek a nemzetközi védelemre vonatkozó eljárásnak a [CCE] általi befejezését megelőzően következtek be?
2) A [visszatérési irányelv] 5. cikkében említett körülményeknek abban az időpontban kell bekövetkezniük, amikor a külföldi tartózkodása jogszerű volt vagy engedélyezték az országban maradását?”
29 A Bíróság elnöke 2022. január 4‑i határozatával elrendelte a C‑711/21. és a C‑712/21. sz. ügyek egyesítését az eljárás írásbeli és a szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
30 Először is, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy jóllehet a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell, az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság megadja számukra az uniós jog értelmezéséhez azokat a támpontokat, amelyek az általuk eldöntendő jogvita megoldásához szükségesek. Az előzetes döntéshozatalra utalás indoka nem az általános vagy hipotetikus kérdésekről való véleménynyilvánítás, hanem az adott jogvita tényleges megoldásának szükségessége. Az EUMSZ 267. cikkben foglaltak szerint a kért előzetes döntésnek „szükségesnek” kell lennie a kérdést előterjesztő bíróság által az előtte folyamatban lévő ügyben kialakítandó „ítélete meghozatalához” (2020. május 14‑i Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél‑alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C‑924/19 PPU és C‑925/19 PPU, EU:C:2020:367, 167. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Ennélfogva, bár a Bíróságnak a legteljesebb mértékben képesnek kell lennie arra, hogy a nemzeti bíróság értékelésére bízza magát a hozzá intézett kérdések szükségessége vonatkozásában, módjában kell állnia, hogy a saját feladata ellátásához szorosan kapcsolódó valamennyi értékelést elvégezze, különösen abból a célból, hogy megvizsgálja az elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát – mivel a nemzeti bíróságnak, amikor a számára az EUMSZ 267. cikk által megnyitott lehetőséggel él – figyelemmel kell lennie a Bíróság e területen betöltött feladatára (lásd ebben az értelemben: 1981. december 16‑i Foglia ítélet, 244/80, EU:C:1981:302, 19. és 20. pont; 2010. december 9‑i Fluxys ítélet, C‑241/09, EU:C:2010:753, 31. pont).
32 Tehát elengedhetetlen, hogy a nemzeti bíróságok kifejtsék azokat az indokokat – amennyiben azok nem következnek egyértelműen az ügyiratokból –, amelyek miatt úgy vélik, hogy a kérdéseikre adott válasz szükséges a jogvita eldöntéséhez (1981. december 16‑i Foglia ítélet, 244/80, EU:C:1981:302, 17. pont; 2004. április 29‑i Plato Plastik Robert Frank ítélet, C‑341/01, EU:C:2004:254, 29. pont).
33 Másodszor az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárással létrehozott bírósági együttműködés hatékony érvényesülése megköveteli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a lehető legteljesebb módon válaszoljon azokra a kérdésekre, amelyeket a Bíróság, amennyiben szükséges, az alapeljárás feleinek e tekintetben történt meghallgatását követően hozzá intéz.
34 A jelen ügyben a belga kormány azzal az indokkal vitatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságát, hogy a Conseil d’État‑nak az előtte folyamatban lévő felülvizsgálati kérelmeket elfogadhatatlannak kellene nyilvánítania egy, azon uniós jogi rendelkezésekkel nem összefüggő okból, amelyeknek értelmezését az előterjesztő bíróság e kérdésekkel kéri. E kormány ekként arra hivatkozik, hogy az alapeljárások kérelmezői e felülvizsgálati kérelmek benyújtását követően tartózkodási jogot szereztek Belgium területén, ennélfogva megszűnt a Conseil d’État előtti eljáráshoz fűződő érdekük.
35 E tekintetben ki kell emelni, hogy amennyiben kiderül, hogy az alapeljárások kérelmezőinek a CCE alapügy tárgyát képező ítéleteinek megsemmisítéséhez fűződő érdekük ténylegesen megszűnt, a feltett kérdések többé nem bírnak már jelentőséggel a Conseil d’État előtt folyamatban lévő jogviták megoldásához, és a Bíróságnak meg kell állapítania a kérelem okafogyottságát (lásd ebben az értelemben: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑24/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 70. pont).
36 Ennek érdekében a Bíróság arról kért tájékoztatást a Conseil d’État‑tól, hogy az alapjárások kérelmezői már rendelkeznek‑e tartózkodási joggal Belgiumban, és amennyiben igen, e bíróság fenn kívánja‑e tartani előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit.
37 A Conseil d’État azt válaszolta, hogy az alapeljárások kérelmezőinek ügyvédje arra hivatkozott, hogy jóllehet e személyek számára ideiglenes tartózkodási joggal rendelkeznek Belgium területén, ettől még, amennyiben e tartózkodási jog nem kerül meghosszabbításra, a belga hatóságok folytathatnák a kiutasítási eljárást a már létező kiutasítási határozatok alapján, hiszen azokat nem vonták vissza. E magyarázatokra tekintettel a Conseil d’État kijelenti, hogy előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit fenn kívánja tartani.
38 E válaszra tekintettel az előadó bíró és a főtanácsnok felhívta a belga kormányt, hogy tájékoztassa a Bíróságot az alapügy tárgyát képező kiutasítási határozatok jelen állásáról.
39 E kormány lényegében arra hivatkozik, hogy e kiutasítási határozatokat megfosztották hatályuktól az alapeljárások kérelmezői számára tartózkodási jogot megadó határozatok, és ennélfogva e nemzeti hatóság még e tartózkodási jog megszűnése esetén sem folytathatja a kiutasítási eljárást az említett kiutasítási határozatok alapján az alapeljárások kérelmezőivel szemben.
40 Az említett bíróság a Conseil d’État egy közelmúltban hozott ítéletét is megemlítette, amelynek értelmében egy harmadik országbeli állampolgárral szemben hozott kiutasítási határozat kikerül a jogrendből, amint ezen állampolgár számára tartózkodási jogot ismernek el, ami azt eredményezi, hogy a CCE ‑ az e kiutasítási határozatot megerősítő és a Conseil d’État előtt megtámadott – ítéletének rendelkező része nem okozhat többé sérelmet az említett állampolgárnak, akinek ennélfogva nem fűződik többé érdekük az ezek megsemmisítése iránti eljáráshoz.
41 E válaszra tekintettel a Bíróság felhívta a Conseil d’État‑t, hogy tájékoztassa arról, hogy fenn kívánja‑e tartani előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit, és amennyiben igen, milyen okból.
42 A Conseil d’État azt válaszolta, hogy fenn kívánja tartani előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit. E döntése indokolásául emlékeztetett egyrészt az alapeljárások kérelmezőinek ügyvédje által képviselt álláspontra, elismerve ugyanakkor, hogy a belga kormány véleménye azzal ellentétes. A Conseil d’État másrészt hangsúlyozta, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásokat felfüggesztette a Bíróság válaszára várva, és hogy a felek között a tárgyaláson folyó újabb kontradiktórius vita, valamint olyan új ítélet hiányában, amely azt a kérdést tárgyalná, hogy fennmarad-e az alapeljárások kérelmezőinek a CEE ítéleteinek megsemmisítéséhez fűződő érdeke, nem tud akként határozni, hogy a kiutasítási határozatok kikerültek a jogrendből, és hogy e felpereseknek már nem fűződik érdekük az eljáráshoz.
43 Következésképpen a Conseil d’État a Bíróság erre vonatkozó kifejezett felkérése ellenére sem tette lehetővé a Bíróság számára, hogy meggyőződjön arról, hogy a Conseil d’État által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a körülményeknek az előzetes döntéshozatalra utaló határozatoknál későbbi felmerülésére figyelemmel továbbra is relevánsak az alapeljárások kérelmezői által indított jogorvoslati eljárások kimenetele szempontjából, és hogy azokat tehát az előtte folyamatban lévő jogviták tényleges megoldásának szükségessége igazolja.
44 Márpedig, először is, amint azt a jelen ítélet 32. és 33. pontja kiemeli, a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés azon eszköze, amelyet az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás jelent, megköveteli, hogy a nemzeti bíróság a lehetőség szerint hasznos választ adjon azokra a kérdésekre, amelyeket a Bíróság hozzá intéz.
45 E tekintetben nem elégséges egyszerűen az alapeljárás egyik felének álláspontjára utalni. Ezzel ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság e fél érveit adja elő, és egyáltalán nem mutat rá, mennyiben kívánja osztani ezen érveket, vagy hogy arra következtet‑e, hogy az előterjesztett kérdésre adandó válasz nem szükséges ahhoz, hogy meghozhassa a határozatát (lásd ebben az értelemben: 2022. október 4‑i Teritorialna direktsia na NAP – Plovdiv ítélet, C‑49/20, nem tették közzé, EU:C:2022:770, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Továbbá, az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 23. cikkének első bekezdésével összhangban az a határozat, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság a Bírósághoz fordul, felfüggeszti az eljárást, mindazonáltal, a fentiekből következően ugyanakkor e rendelkezés nem értelmezhető akként, hogy tiltja e kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy miután a Bírósághoz fordult, meghallgassa a feleket azon válaszok tárgyában, amelyeket az EUMSZ 267. cikk által bevezetett együttműködési eljárás keretében intéztek hozzá.
47 Amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 24. pontjában, emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás végrehajtását akadályozó nemzeti jogi rendelkezés alkalmazását mellőzni kell, anélkül hogy az érintett bíróságnak kérnie kellene vagy meg kellene várnia e rendelkezés jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítését (1995. december 14‑i Peterbroeck ítélet, C‑312/93, EU:C:1995:437, 13. pont; 2021. március 2‑i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – jogorvoslat] ítélet, C 824/18, EU:C:2021:153, 141. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Következésképpen minden nemzeti bíróságnak mellőznie kell nemzeti joga valamennyi olyan rendelkezésének alkalmazását, amely nem teszi lehetővé a számára, hogy hasznos választ adjon a Bíróság által az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás keretében neki címzett kérdésekre.
49 Végül hozzá kell tenni, hogy a jelen ügy eltér a 2021. április 15‑i État belge (Az átadásra vonatkozó határozatnál későbbi körülmények) ítélethez (C‑194/19, EU:C:2021:270) vezető ügytől. Ezen utóbbi ügyben ugyanis egyrészt a Conseil d’État azt válaszolta a Bíróság által feltett kérdésre, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita nem vált okafogyottá, másrészt nem tájékoztatta Bíróságot arról, hogy olyan ítélkezési gyakorlatot alakított ki, amelynek értelmében úgy ítélte meg, hogy az alapügy tárgyát képező jogvitával analóg ügyekben a kérelmezőket úgy kell tekinteni, hogy az eljáráshoz fűződő érdekük megszűnt.
50 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
