IV.
C-555/21. sz. UniCredit Bank Austria ügyben 2023. február 9-én hozott ítélet
A lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4‑i 2014/17/ЕU európai parlamenti és tanácsi irányelv 25. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a fogyasztót a hitel előtörlesztése esetén megillető, a hitel teljes költségének csökkentéséhez való jog csak a hitel futamidejétől függő kamatokat és költségeket foglalja magában.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a lakáscélú ingatlanokra vonatkozó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4‑i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 60., 34. o.) 25. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az UniCredit Bank Austria AG (a továbbiakban: UCBA) és a Verein für Konsumenteninformation (a továbbiakban: VKI) között az UCBA által az ingatlanhitel‑szerződésekben szereplő azon szabványszerződési feltétel alkalmazása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely azt írja elő, hogy a hitel fogyasztó általi előtörlesztése esetén nem térítik meg számára a hitel futamidejétől független kezelési költségeket.
Az alapeljárás
12 A VKI, egy fogyasztói érdekvédelmi egyesület keresetet indított az osztrák polgári bíróságok előtt, amelyben azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az UCBA‑t, amely egy hitelintézet, hogy a 2014/17 irányelv hatálya alá tartozó, jelzáloggal biztosított hitelekkel kapcsolatos szerződések megkötése során szüntesse meg egy szabvány szerződési feltétel alkalmazását. E kikötés előírja, hogy a hitel fogyasztó általi előtörlesztése esetén a kamatot, valamint a hitel futamidejétől függő költségeket arányosan csökkenteni kell, míg „a futamidőtől független kezelési költségek nem, illetve arányosan sem kerülnek visszatérítésre”.
13 A VKI úgy véli, hogy az ilyen feltétel összeegyeztethetetlen a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdésével, amely rögzíti a fogyasztó ahhoz való jogát, hogy a hitel előtörlesztése esetén csökkenjen a hitel teljes költsége. E tekintetben a 2019. szeptember 11‑i Lexitor ítéletre (C‑383/18, EU:C:2019:702) hivatkozik, amelyben a Bíróság kimondta, hogy a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését, amely ilyen jogot ír elő a fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozóan, úgy kell értelmezni, hogy ez a jog kiterjed a fogyasztóra terhelt valamennyi költségre.
14 Az elsőfokú bíróság azzal az indokkal utasította el a VKI keresetét, hogy a 2014/17 irányelv a 2008/48 irányelvtől eltérő rendszert hoz létre. E két irányelv eltéréseket mutat többek között „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” fogalmát illetően, amelyet előtörlesztés esetén csökkenteni kell.
15 A fellebbviteli bíróság megváltoztatta ezt az ítéletet, és megállapította, hogy a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését és a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdését közel azonos megfogalmazásuk miatt ugyanúgy kell értelmezni. A 2019. szeptember 11‑i Lexitor ítéletre (C‑383/18, EU:C:2019:702) tekintettel a 2014/17 irányelvből nem lehet arra következtetni, hogy a hitelmegállapodás időtartamától független költségeket nem kell arányosan visszatéríteni.
16 A kérdést előterjesztő bíróság, az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria), amelyhez az UCBA felülvizsgálati (Revision) kérelmet nyújtott be, úgy véli, hogy a fellebbviteli bíróság megközelítése nem nyilvánvalóan helyes.
17 A kérdést előterjesztő bíróság szerint kétségtelenül úgy lehet tekinteni, hogy a két rendelkezés szinte azonos szövegére, valamint a két irányelvnek a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítására irányuló közös céljára tekintettel a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdését ugyanúgy kell értelmezni, mint a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését.
18 Mindazonáltal a 2008/48 irányelv hatálya alá tartozó fogyasztói hitelmegállapodások jelentős eltéréseket mutatnak a 2014/17 irányelvben szabályozott, jelzáloggal biztosított vagy ingatlannal kapcsolatos hitelszerződésektől, mivel ez utóbbiak általában számos, a hitelmegállapodás időtartamától független költséget tartalmaznak, amelyek összegére a hitelintézet nincs igazán befolyással. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság többek között az ingatlan értékbecslésével, az aláírásoknak a jelzálogjog ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzése, az engedményezés esetére szóló rangszerzési vagy elzálogosítási és bejegyzési kérelemnek a jelzálogjog ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyzésének nyilvántartásba vételére irányuló kérelem céljából történő hitelesítésével kapcsolatban felmerülő költségekre hivatkozik.
19 Ezenkívül, ami a 2014/17 irányelv keretében a szerződés időtartamától független költségeket illeti, a hitelezőnek alig volt szerződéses mozgástere arra, hogy az ilyen költségeket az ezen időtartamtól függő költségekké minősítse át. E tekintetben az osztrák bíróságok – szükség esetén a szerződés átminősítésével – ellenőrzik, hogy bizonyos, a fogyasztóra hárított költségek megfelelnek‑e a pénzösszegek ideiglenes felhasználására vonatkozó díjnak vagy valamely, a hitelező által a szerződés időtartamától függetlenül nyújtott szolgáltatás ellenértékének kifizetésére irányulnak‑e.
20 E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
„Úgy kell‑e értelmezni a [2014/2014] irányelv 25. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a hitelfelvevő ahhoz való jogának gyakorlása esetén, hogy a hitelösszeget a szerződésben meghatározott idő lejárta előtt teljes egészében vagy részben visszafizesse, a hitelfelvevő által fizetendő kamatok és a futamidőtől függő költségek arányosan csökkennek, míg a futamidőtől független költségek vonatkozásában nincs ennek megfelelő szabályozás?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
21 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a fogyasztónak a hitel előtörlesztése esetén a hitel teljes költségének csökkentéséhez való joga csak a hitel futamidejétől függő kamatokat és költségeket foglalja magában.
22 E rendelkezésnek megfelelően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztó jogosult legyen a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeinek a megállapodás lejárata előtti, teljes egészében vagy részlegesen történő teljesítésére. Ilyen esetekben a fogyasztó jogosult a hitel teljes költségének csökkentésére, ami a szerződés fennmaradó időtartamára esedékes kamat és költségek csökkentését jelenti.
23 Először is azon költségeket illetően, amelyek „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” körébe tartozhatnak, az uniós jogalkotó e fogalom tág meghatározását fogadta el.
24 A 2014/17 irányelv 4. cikkének a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontjával összefüggésben értelmezett 13. pontjából ugyanis az következik, hogy a „hitel fogyasztó által viselt teljes költségének” az előbbi rendelkezés értelmében vett fogalma magában foglalja mindazokat a költségeket, amelyeket a fogyasztónak a hitelmegállapodás alapján fizetnie kell, és amelyekről a hitelezőnek tudomása van. Ezek köréből, amint azt a 2014/17 irányelv (50) preambulumbekezdése is megerősíti, kifejezetten csak a közjegyzői díjakat, az ingatlan tulajdonjogának átruházásához kapcsolódó olyan bejegyzési költségeket, mint például az ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyzés költségei és az ahhoz kapcsolódó díjak, valamint a fogyasztót a hitelszerződésben előírt kötelezettségek be nem tartása esetén terhelő költségeket zárták ki.
25 A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak vizsgálata, hogy az általa említett és a jelen ítélet 18. pontjában felidézett költségtípusok azon költségek körébe tartoznak‑e, amelyeket a fogyasztónak az alapügyben szereplő hitelmegállapodás címén viselnie kell, és amelyeket a hitelező különösen a 2014/17 irányelv 4. cikkének 13. pontjában és a 2008/48 irányelv 3. cikkének g) pontjában kifejezetten említett esetekben ismer el, továbbá hogy azok adott esetben az előző pontban összefoglalt kivételek – különösen a közjegyzői költségek – körébe tartoznak‑e.
26 Másodszor, ami a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdésében szereplő, „a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének csökkentése” fogalmának terjedelmét illeti, a Bíróság a 2019. szeptember 11‑i Lexitor ítélet (C‑383/18, EU:C:2019:702) 24. és 25. pontjában a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését illetően már megállapította, hogy sem a különböző nyelvi változatokban szereplő, „a szerződés fennmaradó időtartamára” való hivatkozás, sem az e rendelkezés különböző nyelvi változatainak összehasonlító elemzése nem teszi lehetővé az e rendelkezésben előírt csökkentés pontos terjedelmének meghatározását. A Bíróság ezen ítélet 26. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően e rendelkezést a szövegkörnyezete, valamint azon szabályozás célkitűzései alapján kell értelmezni, amelynek az részét képezi.
27 A 2014/17 irányelv 25. cikke (1) bekezdésének szövege szinte azonos a 2008/48 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének szövegével, ezért meg kell állapítani, hogy annak megfogalmazása önmagában nem teszi lehetővé az e rendelkezésben előírt csökkentés pontos terjedelmének meghatározását. E fogalmat tehát a szövegkörnyezete és azon szabályozás célkitűzéseire tekintettel kell értelmezni, amelynek az részét képezi.
28 E tekintetben a 2014/17 irányelv (19) és (20) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy jogbiztonsági okokból biztosítani kell ezen irányelvnek a fogyasztóvédelem területén elfogadott más jogi aktusokkal való összhangját és az azokhoz képest fennálló kiegészítő jellegét. Mindazonáltal ezen irányelv (22) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy figyelembe kell venni a lakáscélú ingatlanokra vonatkozó hitelmegállapodások sajátosságait, amelyek eltérő megközelítést indokolnak.
29 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/17 irányelvnek a (15) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 1. cikkéből kitűnik, hogy ez az irányelv közös keretet hoz létre a lakóingatlanhoz kapcsolódó, jelzáloggal vagy más módon biztosított fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések egyes aspektusaira vonatkozóan, annak érdekében, hogy az e hitelmegállapodásokat kötő fogyasztók magas szintű védelmet élvezzenek (lásd ebben az értelemben: 2020. október 15‑i Association française des utilisateurs de banques ítélet, C‑778/18, EU:C:2020:831, 34. pont).
30 Márpedig meg kell állapítani, amint azt a főtanácsnok indítványának 69. pontjában lényegében hangsúlyozta, hogy a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdésében foglalt csökkentéshez való jog célja nem az, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, mintha a hitelszerződést rövidebb futamidőre, alacsonyabb összegben vagy általánosabban, eltérő feltételek mellett kötötték volna. Ezzel szemben e jog arra irányul, hogy e szerződést az előtörlesztés körülményeihez igazítása.
31 Ilyen körülmények között e jog nem foglalhatja magában azokat a költségeket, amelyeket a fogyasztó az előtörlesztés időpontjában a szerződés időtartamától függetlenül a hitelező vagy harmadik személyek javára teljes egészében teljesített szolgáltatások címén visel.
32 Igaz, hogy a 2008/48 irányelv összefüggésében a Bíróság kimondta, hogy a fogyasztót a hitel teljes költségének csökkentésével kapcsolatban megillető jog tényleges érvényesülése csökkenne, ha e csökkentés kizárólag a hitelező által a hitelmegállapodás időtartamától függőként feltüntetett költségek figyelembevételére korlátozódhatna, mivel a költségeket és azok bontását a bank egyoldalúan határozza meg, és a költségek felszámítása magában foglalhat bizonyos haszonkulcsot. Ezenkívül a hitel teljes költségének csökkentésére vonatkozó lehetőségnek a hitelmegállapodás időtartamával kifejezetten összefüggő költségekre való korlátozása azzal a kockázattal járna, hogy a fogyasztót a hitelmegállapodás megkötésekor magasabb összegű egyszeri kifizetésekkel terhelnék, ugyanis a hitelezőt ez a korlátozás arra késztethetné, hogy megpróbálja a hitelmegállapodás időtartamától függő költségeket minimálisra csökkenteni (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11‑i Lexitor ítélet, C‑383/18, EU:C:2019:702, 31. és 32. pont).
33 E tekintetben a Bíróság hangsúlyozta, hogy a hitelintézetek számára a számlázásuk és belső szervezetük tekintetében rendelkezésre álló mozgástér a gyakorlatban nagyon megnehezíti a fogyasztó vagy a bíróság számára a hitelmegállapodás időtartamához ténylegesen kapcsolódó költségek meghatározását (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11‑i Lexitor ítélet, C‑383/18, EU:C:2019:702, 33. pont).
34 E tekintetben azonban emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/17 irányelv 14. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően a hitelező vagy adott esetben a hitelközvetítő vagy annak kijelölt képviselője köteles a fogyasztóval a szerződéskötést megelőző tájékoztatást az ezen irányelv II. mellékletében szereplő EEA útján nyújtani. Ez az adatlap a fogyasztó által fizetendő költségek arra tekintettel történő bontását írja elő, hogy azok rendszeresek‑e vagy sem.
35 Márpedig a fogyasztót terhelő költségek ilyen rendes, szokásos módon történő bontása jelentősen csökkenti a hitelintézetek számára a számlázásuk és belső szervezetük tekintetében rendelkezésre álló mozgásteret, és lehetővé teszi mind a fogyasztó, mind pedig a nemzeti bíróság számára annak vizsgálatát, hogy valamely típusú költség objektív módon kapcsolódik‑e a szerződés időtartamához.
36 Következésképpen a hitelező visszaélésszerű magatartásának a jelen ítélet 32. és 33. pontjában hivatkozott kockázata nem igazolhatja azt, hogy a szerződés időtartamától független költségeket belefoglalják a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdésében előírt, a hitel teljes költségének csökkentésére vonatkozó jogba.
37 E tekintetben mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/17 irányelv alapján a fogyasztókat megillető védelem garantálása érdekében ezen irányelv 41. cikkének b) pontja előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy az ezen irányelv átültetése céljából általuk elfogadott intézkedéseket ne lehessen oly módon megkerülni, hogy az azt eredményezze, hogy a fogyasztó a szerződés szövege folytán elveszíti az említett irányelvben biztosított védelmet.
38 E védelem garantálása érdekében a nemzeti bíróságok feladata annak biztosítása, hogy azok a költségek, amelyeket a hitelmegállapodás időtartamától függetlenül a fogyasztóra terhelnek, objektív módon ne minősüljenek a hitelező részére a hitelszerződés tárgyát képező pénzösszegek ideiglenes felhasználásáért vagy olyan szolgáltatásokért járó díjazásnak, amely szolgáltatások az előtörlesztés időpontjában még a fogyasztó számára nyújtandók. A hitelező e tekintetben köteles bizonyítani, hogy az érintett költségek rendszeresek‑e vagy sem.
39 A fenti indokok összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a fogyasztót a hitel előtörlesztése esetén megillető, a hitel teljes költségének csökkentéséhez való jog csak a hitel futamidejétől függő kamatokat és költségeket foglalja magában.
