I.
C-187/21. sz. FAWKES Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága ügyben 2022. június 9-én hozott ítélet
1) A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a vámérték e rendelkezésnek megfelelő meghatározása során a tagállami vámhatóság szorítkozhat az általa bevitt adatokat tartalmazó és általa kezelt nemzeti adatbázisban szereplő adatok felhasználására, anélkül hogy – amennyiben a fenti adatok e célból elegendők – be kellene szereznie a más tagállamok vámhatóságainak vagy az Európai Unió intézményeinek és szolgálatainak birtokában lévő információkat, az említett vámhatóság azon lehetőségének sérelme nélkül, hogy ellenkező esetben megkeresse az említett hatóságokat vagy intézményeket és szolgálatokat a fenti meghatározáshoz szükséges kiegészítő adatok megszerzése céljából.
2) A 2913/92 rendelet 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállami vámhatóság a vámérték meghatározása során kizárhatja a vámkezelést kérő személy más ügyleteihez kapcsolódó, de sem nemzeti, sem más tagállami vámhatóság által nem kifogásolt ügyleti értékeket, azzal a feltétellel, hogy egyrészről az e tagállamba irányuló behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékeket az említett hatóság a 2913/92 rendelet 78. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, az e rendelet 221. cikkében előírt határidőn belül és az 1994. december 19‑i 3254/94/EK bizottsági rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 118a. cikkében előírt eljárás szerint előzetesen kétségbe vonja, másrészről pedig a más tagállamokba irányuló behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékek vonatkozásában ugyanezen hatóság e kizárást a 2913/92 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban a szóban forgó ügyleti értékek valószerűségét befolyásoló tényezőkre való hivatkozással indokolja.
3) A 2913/92 rendelet 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában alkalmazott, az áru értékelésével „azonos vagy közel azonos időpontban” exportált áruk fogalmát úgy kell értelmezni, hogy a vámérték e rendelkezés szerinti meghatározása során a vámhatóság az értékelendő áruk vámkezelését megelőző 45 napot és az azt követő 45 napot magában foglaló 90 napos időszakon belüli adatok felhasználására szorítkozhat, amennyiben az értékelendő árukkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk Európai Unióba történő kivitelére irányuló, ezen időszakban teljesített ügyletek lehetővé teszik ezen áruk vámértékének a fenti rendelkezésnek megfelelő meghatározását.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 19‑i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 1997. L 17., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 179. o.) és a 2000. november 16‑i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2000. L 311., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás: 2. fejezet, 10. kötet, 239. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a FAWKES Kft. és a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (Magyarország; a továbbiakban: magyar vámhatóság) között azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amellyel az utóbbi a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján Kínából származó textiltermékek vámértékét meghatározta (a továbbiakban: vitatott határozat).
Az alapeljárás
26 Az alapeljárás felpereseként eljáró FAWKES 2012‑ben több alkalommal importált az Unió területére Kínából származó textilipari termékeket. A magyar vámhatóság a Vámkódex 29. cikke alapján bejelentett ügyleti értékeket túlzottan alacsonynak értékelte. E hatóság, mivel úgy ítélte meg, hogy e termékek vámértékét nem lehet az e kódex 29. cikkében megállapított szabály szerint az ügyleti érték alapján megállapítani, és az e kódex 30. cikkében szereplő módszerekkel sem lehet élni, a fenti célból az említett kódex 31. cikkét alkalmazta, és annak alapján több határozatot fogadott el, amelyekkel szemben az alapeljárás felperese keresetet indított az illetékes nemzeti bíróság előtt.
27 Amint az mind az alapeljárás felperese, mind pedig a magyar kormány által előterjesztett észrevételekből kitűnik, amelyeket e tekintetben a Bírósághoz benyújtott ügyiratok is megerősítenek, e határozatokat az illetékes nemzeti bíróság megsemmisítette. A magyar vámhatóság új határozatokat fogadott el, amelyeket az alapeljárás felperese által indított keresetek folytán szintén megsemmisítettek. E hatóság ekkor meghozta a vitatott határozatot, amely a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján állapította meg a vámértéket. E célból egy nemzeti adatbázisból nyert, a vámkezelést megelőző 45 napot és az azt követő 45 napot felölelő 90 napos időszakon belüli adatokat alkalmazta. Az említett hatóság az alapeljárás felperesének más vámkezeléseit nem vette figyelembe.
28 A vitatott határozattal szembeni keresetének alátámasztására az alapeljárás felperese először is arra hivatkozott, hogy a magyar vámhatóságnak ahhoz, hogy a vámértéket a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján megállapítsa, meg kellett volna keresnie az Unió több szolgálata, például az Európai Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága (TAXUD), az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az Eurostat, az Európai Unió Statisztikai Hivatala által vezetett adatbázisokat. Másodszor e vámhatóságnak nem kellett volna kizárnia az olyan egyéb behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékeket, amelyeket az alapeljárás felperese Magyarországon és más tagállamokban anélkül teljesített, hogy azokat az illetékes hatóságok kifogásolták volna. Harmadszor, az alapeljárás felperese szerint a vámérték meghatározása céljából figyelembe vett időszaknak hosszabbnak kellett volna lennie azon 90 napos időszaknál, mint amelyre az említett vámhatóság hivatkozott.
29 Azt követően, hogy az elsőfokú nemzeti bíróság elutasította e keresetet, az alapeljárás felperese felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Kúriához (Magyarország). Felülvizsgálati kérelmének alátámasztása érdekében az alapeljárás felperese megismételte a vámértéknek az uniós adatbázisok megkeresésével történő meghatározására, az említett felperes más behozatalaihoz kapcsolódó ügyleti értékek figyelembevételére és a 90 napot meghaladó releváns időszak kiválasztására vonatkozó állítólagos kötelezettségre alapított kifogásait.
30 A kérdést előterjesztő bíróság szerint, ha a vámértéknek a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében vett azonos vagy hasonló áruk ügyleti értéke alapján történő meghatározásáról van szó, a nemzeti vámhatóság nem mellőzheti más tagállamok vámhatóságainak megkeresését. A szükséges információkat összegyűjtő, uniós szintű adatbázisok hiányában a fent említett rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállami vámhatóság számára, hogy más tagállamok ilyen hatóságaitól információkat kérjen.
31 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a vámhatóság figyelmen kívül hagyhatja az ugyanazon importőr kérelmére elvégzett korábbi vámkezelések során figyelembe vett ügyleti értékeket, amennyiben kétség merül fel ezen értékeknek a Vámkódex 29. cikke értelmében vett megalapozottságát illetően. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá úgy véli, hogy a vámkezelést megelőző 45 napot és az azt követő 45 napot felölelő 90 napos időszak megfelel a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében vett, „az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban” az Unióba exportált áruk fogalmának.
32 E körülmények között a Kúria úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 30. cikk[e] (2) bekezdés[ének] a) és b) pontját, hogy vámértékként kizárólag a tagállami vámhatóság saját vámkezelésein alapuló adatbázisban szereplő értéket lehet és kell figyelembe venni?
2) Ha az első kérdésre a válasz nemleges, akkor a 30. cikk (2) bekezdés[ének] a) és b) pontja szerinti vámérték meghatározásakor meg kell‑e keresni más tagállami vámhatóságot az adatbázisukban szereplő hasonló áruk vámértékének beszerzése céljából, és/vagy szükséges‑e bármilyen [uniós] adatbázis felkutatása, és az abban szereplő vámértékek beszerzése?
3) Úgy lehet‑e érteni a [Vámkódex] 30. cikk[e] (2) bekezdés[ének] a) és b) pontját, hogy a vámérték meghatározásakor nem vehetők figyelembe a vámkezelést kérő saját ügyleteihez kapcsolódó, de sem nemzeti, sem más tagállami vámhatóság által nem kifogásolt ügyleti értékek?
4) Úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 30. cikk[e] (2) bekezdés[ének] a) és b) pontjában meghatározott azzal azonos vagy közel azonos időpontra vonatkozó követelményt, hogy az a vámkezelés előtti és utáni +/‑ 45 napban korlátozható?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első és a második kérdésről
33 Első és második kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a vámérték e rendelkezésnek megfelelő meghatározása során a tagállami vámhatóság szorítkozhat az általa bevitt adatokat tartalmazó és általa kezelt nemzeti adatbázisban szereplő adatok felhasználására, vagy be kell szereznie a más tagállami vámhatóságok vagy uniós intézmények és szolgálatok birtokában lévő információkat, szükség esetén a fenti meghatározáshoz szükséges kiegészítő adatok megszerzése céljából hozzájuk intézett megkeresés útján.
34 Rá kell mutatni, hogy a vámérték megállapítására vonatkozó uniós jogi rendelkezések méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányulnak, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását. A vámértéknek tehát tükröznie kell a behozott áru valós gazdasági értékét, és következésképpen tartalmaznia kell ezen áru minden gazdasági értékkel rendelkező elemét (2020. július 9‑i Direktor na Teritorialna direktsiya Yugozapadna Agentsiya „Mitnitsi” ítélet, C‑76/19, EU:C:2020:543, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Egyébiránt a vámérték meghatározására szolgáló, a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a)–d) pontjában előírt különböző módszerek közötti szubszidiárus viszonyra tekintettel a vámhatóságoknak kellő gondossággal kell eljárniuk az e rendelkezésben meghatározott egyes módszerek egymást követő alkalmazását illetően, mielőtt megállapítanák az alkalmazhatatlanságukat (2017. november 9‑i LS Customs Services ítélet, C‑46/16, EU:C:2017:839, 52. pont).
36 Így, amikor a vámhatóság úgy dönt, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján határozza meg a vámértéket, értékelését az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált olyan azonos árukra vonatkozó adatokra kell alapoznia, mint amelyeket a végrehajtási rendelet 142. cikke (1) bekezdésének c) pontja határoz meg, miközben tiszteletben kell tartania az utóbbi rendelet 150. cikkében meghatározott azon egyéb feltételeket, amelyek többek között az említett azonos áruk értékesítésének kereskedelmi szintjére és értékesített mennyiségére, valamint az azokat előállító személyre vonatkoznak.
37 Hasonlóképpen, amikor a vámhatóság, miután megállapította, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt módszer nem alkalmazható, e kódex 30. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján határozza meg a vámértéket, értékelését az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban az Unióba exportált olyan hasonló árukra vonatkozó adatokra kell alapoznia, mint amelyeket a végrehajtási rendelet 142. cikke (1) bekezdésének d) pontja határoz meg, miközben tiszteletben kell tartania az utóbbi rendelet 151. cikkében meghatározott azon egyéb feltételeket, amelyek azonosak az utóbbi rendelet 150. cikkében előírt feltételekkel.
38 Ebben az összefüggésben a vámhatóságok – a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának végrehajtása során őket terhelő gondossági kötelezettségre tekintettel – kötelesek a rendelkezésükre álló valamennyi információforrást és adatbázist megkeresni a vámérték legpontosabb és a valósághoz leginkább közelítő módon történő meghatározása érdekében (lásd ebben az értelemben: 2017. november 9‑i LS Customs Services ítélet, C‑46/16, EU:C:2017:839, 56. pont, 2019. június 20‑i Oribalt Rīga ítélet, C‑1/18, EU:C:2019:519, 27. pont).
39 E kötelezettségnek megfelelően valamennyi vámhatóság köteles az általa kezelt és adatokkal feltöltött nemzeti adatbázist felhasználni, amennyiben ezen adatbázis biztosítja számára a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának alkalmazásához szükséges adatokat, és azok alapján az e kódex 6. cikke (3) bekezdésének megfelelő indokolt határozatot fogad el. Ezzel szemben a vámhatóság nem kötelezhető arra, hogy hivatalból vagy egyszerű kérelemre rendszeresen olyan információforrásokhoz vagy adatbázisokhoz való hozzáférésre törekedjen, amelyek nem szükségesek a fenti kódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának alkalmazásához, különösen akkor nem, ha az ezen információforrásokhoz vagy adatbázisokhoz való hozzáférése nem szabad és azonnali, vagy ha az utóbbiakban foglalt adatok nem alkalmasak arra, hogy az e rendelkezés alapján elfogadott határozat indokolásában szerepeljenek.
40 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a vámhatóságok a Vámkódex alapján e hatóságokhoz benyújtott vámáru‑nyilatkozatok alapján viszik be az adatokat a nemzeti adatbázisokba. Konkrétabban, a 471/2009 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének és 4. cikke (1) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek nyilvántartásba venni az Unió – ugyanezen rendelet 2. cikkének b) pontja értelmében vett – statisztikai területének részét képező területükre irányuló árubehozatalt az adatok forrásául szolgáló vámáru‑nyilatkozat felhasználásával. A vámhatóságok által beszerzett statisztikai adatok között szerepel a fenti rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint az árunak az importáló tagállam országhatárán meghatározott statisztikai értéke, amelynek alapját a 113/2010 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint az áru értéke képezi abban az időpontban és azon a helyen, amikor import esetén az áru átlépi a rendeltetési tagállam határát.
41 Az így létrehozott nemzeti adatbázisok tehát főszabály szerint utalhatnak a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának alkalmazásához szükséges adatokra. Ráadásul e nemzeti adatbázisok mindegyike – meghatározásából eredően – szabadon és azonnal hozzáférhető az érintett tagállam azon vámhatósága számára, amely abba adatokat visz be, és azt kezeli.
42 E körülmények között, a vámkezelés helye szerinti tagállam vámhatóságának arra vonatkozó esetleges kötelezettsége, hogy a más tagállamok vámhatóságai vagy az Unió szolgálatai által létrehozott és kezelt adatbázisokból származó adatokat használja fel, attól a kérdéstől függ, hogy az érintett vámhatóság képes‑e a vámértéket a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően, azonnal a rendelkezésére álló adatok segítségével megállapítani. Ha e hatóság már rendelkezik az általa bevitt adatokat tartalmazó és általa kezelt adatbázisokból származó, ehhez szükséges információkkal, a más vámhatóságok vagy az uniós szolgálatok által kezelt adatbázisokban szereplő információk nem különösen hasznosak a számára.
43 Ezenkívül az egyes nemzeti adatbázisokhoz való szabad és azonnali hozzáférés kizárólag az érintett tagállam azon vámhatósága számára van fenntartva, amely azokba adatokat visz be és azokat kezeli, míg a más tagállamok megfelelő hatóságai csak az 515/97 rendeletnek megfelelően benyújtott kérelem útján hívhatnak le ezekből információkat.
44 Az 515/97 rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy e rendelet megállapítja, hogy a tagállamokban a vám‑ és mezőgazdasági jogszabályok végrehajtásáért felelős közigazgatási hatóságok e szabályok betartásának biztosítása érdekében hogyan működjenek együtt egymással és a Bizottsággal. Márpedig e segítséget vagy e rendelet I. címe rendelkezéseinek megfelelően megkeresés alapján, vagy az említett rendelet II. címének megfelelően önkéntesen nyújtják olyan helyzetekben, amelyek eltérnek a vámérték meghatározása céljából végzett egyszerű ellenőrzéstől.
45 E körülmények között, amennyiben az érintett tagállam nemzeti adatbázisában szereplő adatok elegendőek e tagállam vámhatósága számára ahhoz, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően meghatározza a vámértéket, a más tagállamok vámhatóságai által kezelt adatbázisokból való rendszeres információszerzésre vonatkozó kötelezettség előírása szükségtelenül megnehezítené az ellenőrzési eljárások lefolytatását, ami veszélyeztethetné a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelem célkitűzését. E célkitűzés ugyanis, amelyet az EUMSZ 325. cikk és a Vámkódex nyolcadik preambulumbekezdése mond ki, megköveteli, hogy a vámellenőrzések kellő időben lezáruljanak, amely lehetővé teszi a vámok hatékony és teljes összegben történő beszedését (lásd ebben az értelemben: 2022. március 8‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság [Az alulértékeléssel elkövetett csalás elleni küzdelem] ítélet, C‑213/19, EU:C:2022:167, 209–211. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Ami az uniós szinten összegyűjtött statisztikai adatokat illeti, különösen amelyeket a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételek említenek, azok összesített és bizalmas jellegük miatt nem biztos, hogy szükségszerűen tartalmaznak olyan információkat, amelyek a vámértéknek a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján történő meghatározásához felhasználhatók.
47 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 515/97 rendelet az V. címe alapján olyan váminformációs rendszert hoz létre, amely az egyes tagállamokban és a Bizottságnál található terminálokon elérhető központi adatbázisból áll. Mindazonáltal e rendelet 24. cikkének g) pontjából, valamint a 2016/346 végrehajtási rendelet (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok illetékes hatóságai a releváns eseményekkel – így az áruk lefoglalásával vagy visszatartásával – kapcsolatos információkat szolgáltatnak a váminformációs rendszer részére. A váminformációs rendszer tehát nem tartalmaz az Unió vámterületén teljesített valamennyi vámkezelési műveletről olyan információkat, amelyekből az illetékes hatóságok minden esetben kiszűrhetik az áru vámértékének a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően történő meghatározásához szükséges adatokat.
48 Hasonlóképpen, a 471/2009 rendelet 5., 6. és 8. cikkéből kitűnik, hogy a tagállamok a behozatalról – értékben kifejezve és az árucikk kódja szerinti bontásban – összesített adatokat küldenek az Eurostat részére. Márpedig, amint az a jelen ítélet 36. és 37. pontjában megállapításra került, a vámértéknek a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően történő meghatározásához olyan tényezők vizsgálata szükséges, mint például az áruk fizikai jellemzői, minősége, jó hírneve, felcserélhetősége, valamint a figyelembe vett értékesítések kereskedelmi szintje.
49 Következésképpen, amint arra a magyar kormány hivatkozik, a tagállamok által az Eurostat részére a 471/2009 rendelet alapján megküldött adatok önmagukban nem tűnnek alkalmasnak arra, hogy lehetővé tegyék a vámhatóság számára a vámértéknek a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelő meghatározását.
50 Ugyanez vonatkozik minden olyan uniós szinten létrehozott adatbázisra, amely vámügyi információkat tartalmaz, például a vámtarifákat, a származási szabályokat, az adókat és a kiegészítő vámokat, a behozatali eljárásokat és alakiságokat, az árukra vonatkozó követelményeket, a kereskedelmi akadályokat és a kereskedelmi forgalom statisztikáit, anélkül azonban, hogy olyan pontos információkat szolgáltatna, amelyek lehetővé tennék a vámértéknek a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelő meghatározását.
51 Ráadásul a vámhatóságokat a Vámkódex végrehajtása során terhelő indokolási kötelezettség kihat az uniós szolgálatok által kezelt adatbázisoknak a csalás megelőzése céljából történő felhasználásának lehetőségére.
52 A Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdése szerint ugyanis a vámhatóság által írásban hozott olyan határozatokban, amelyek hátrányosak a címzettjeikre nézve, fel kell tüntetni azokat az indokokat, amelyeken alapulnak.
53 Így a vámhatóságokat a Vámkódex végrehajtása során terhelő indokolási kötelezettségnek először is lehetővé kell tennie az indokok egyértelmű és kétséget kizáró bemutatását, amelyek alapján a hatóságok mellőzték a vámérték meghatározására szolgáló egy vagy több, a jelen esetben a Vámkódex 29. cikkében szereplő módszer alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2017. november 9‑i LS Customs Services ítélet, C‑46/16, EU:C:2017:839, 44. pont).
54 Másodszor, ez a kötelezettség azzal jár, hogy az említett hatóságoknak a fizetendő behozatali vámok összegét megállapító határozatukban fel kell tüntetniük azokat az adatokat, amelyek alapján az áruk vámértékét – a jelen esetben a Vámkódex 30. cikkének (2) bekezdése alapján – kiszámították, ezzel egyaránt lehetővé téve a határozat címzettje számára a jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e megtámadni ezt a határozatot, valamint a bíróságok számára az említett határozat jogszerűségének felülvizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2017. november 9‑i LS Customs Services ítélet, C‑46/16, EU:C:2017:839, 45. pont).
55 Még ha feltételezzük is, hogy hasznosnak bizonyulhatnak a vámérték meghatározásához a valamely adatbázisból származó olyan bizalmas adatok, amelyek célja, hogy statisztikai módszerekkel felderítsék a csalásnak minősíthető kereskedelmi modelleket, azok nem képezhetik részét a Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdésében megkövetelt indokolásnak. Következésképpen azt az adatbázist, amelyből ezen információk kitűnnek, nem lehet úgy tekinteni, mint amely a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében vett vámérték meghatározása céljából a vámhatóságok rendelkezésére áll.
56 Mindemellett a jelen ítélet 42–55. pontjában kifejtett megfontolások nem akadályozzák meg a tagállami vámhatóságot abban, hogy az adott ügy körülményeitől függően és a gondossági kötelezettségére tekintettel megfelelő kérelmekkel forduljon más tagállamok vámhatóságaihoz, illetve az Unió intézményeihez és szolgálataihoz a vámérték meghatározásához szükséges kiegészítő adatok megszerzése céljából (lásd analógia útján: 2017. november 9‑i LS Customs Services ítélet, C‑46/16, EU:C:2017:839, 55. pont), feltéve hogy azok a Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdése alapján az érintett gazdasági szereplő tudomására hozhatók.
57 A fenti megfontolásokra tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a vámérték e rendelkezésnek megfelelő meghatározása során a tagállami vámhatóság szorítkozhat az általa bevitt adatokat tartalmazó és általa kezelt nemzeti adatbázisban szereplő adatok felhasználására, anélkül hogy – amennyiben a fenti adatok e célból elegendők – be kellene szereznie a más tagállamok vámhatóságainak vagy az Unió intézményeinek és szolgálatainak birtokában lévő információkat, az említett vámhatóság azon lehetőségének sérelme nélkül, hogy ellenkező esetben megkeresse az említett hatóságokat vagy intézményeket és szolgálatokat a fenti meghatározáshoz szükséges kiegészítő adatok megszerzése céljából.
A harmadik kérdésről
58 Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a tagállami vámhatóság a vámérték meghatározása során kizárhatja a vámkezelést kérő személy más ügyleteihez kapcsolódó, de sem nemzeti, sem más tagállami vámhatóság által nem kifogásolt ügyleti értékeket.
59 A végrehajtási rendelet 150. cikkének (5) bekezdéséből és 151. cikkének (5) bekezdéséből kitűnik, hogy az azonos, illetve hasonló áruk ügyleti értéke alatt az értékelendő árukkal azonos, illetve azokhoz hasonló áruknak a Vámkódex 29. cikke alapján előzetesen meghatározott ügyleti értéke értendő.
60 Márpedig e rendelkezések nem zárják ki, hogy a vámértéknek a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelő, egy adott behozatalt illetően történő meghatározása céljából figyelembe vegyék az ugyanezen gazdasági szereplő által végzett egyéb behozatalokra vonatkozó, e kódex 29. cikke alapján megállapított ügyleti értékeket.
61 Mindazonáltal a Vámkódex 78. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a vámhatóság az áru kiadása után módosíthatja a vámáru‑nyilatkozatot, illetve megvizsgálhatja az érintett áruval kapcsolatos importműveletekre vonatkozó adatokat és kereskedelmi okmányokat. Ezenkívül a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy mind az eredetileg megállapított, mind a módosítást vagy felülvizsgálatot követően esetlegesen megállapított vámösszeget a vámtartozás keletkezésétől számított három éven belül közölni kell az adóssal.
62 Végül a végrehajtási rendelet 181a. cikkéből kitűnik, hogy amennyiben a vámhatóságoknak alapos okuk van kételkedni abban, hogy az importált áruk bevallott értéke az árukért megfizetett vagy megfizetendő teljes összeget jelenti, elutasíthatják a bejelentett árat, ha ezek a kételyek azt követően is fennállnak, hogy a vámhatóságok az érintett személyt adott esetben minden adat szolgáltatására és minden kiegészítő okmány benyújtására felhívták, valamint megfelelő lehetőséget biztosítottak számára, hogy az említett kételyeket alátámasztó indokokról kifejtse az álláspontját (2016. június 16‑i EURO 2004. Hungary ítélet, C‑291/15, EU:C:2016:455, 31. pont).
63 A jelen ítélet 59–62. pontjában hivatkozott rendelkezések összességéből kitűnik, hogy amennyiben a tagállami vámhatóság egy adott behozatal tekintetében a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően határozza meg a vámértéket, kizárhatja az ugyanazon gazdasági szereplőnek az említett tagállamba irányuló más behozatalai alkalmával bejelentett vámértékeket, azzal a feltétellel, hogy az említett hatóság azokat a Vámkódex 78. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, a 221. cikkében előírt határidőn belül és a végrehajtási rendelet 181a. cikkében előírt eljárás szerint előzetesen kétségbe vonja.
64 A helyzet eltérő abban az esetben, ha az érintett gazdasági szereplő más tagállamokban megvalósított behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékekre hivatkozik. Mivel ugyanis a tagállami vámhatóság nincs abban a helyzetben, hogy befolyásolja a többi tagállam hasonló hatóságainak arra vonatkozó döntését, hogy a végrehajtási rendelet 181a. cikkét egy vagy több behozatal tekintetében alkalmazzák, önmagában az a tény, hogy ez utóbbi hatóságok nem vonták kétségbe a szóban forgó ügyleti értékeket, nem akadályozhatja meg az előbbi hatóságot abban, hogy értékelje az importőr által hivatkozott ügyleti értékek valószerűségét. Ilyen esetben e hatóságnak továbbra is lehetősége van arra, hogy kizárja az ugyanazon gazdasági szereplő más tagállamokba irányuló egyéb behozatalai alkalmával bejelentett vámértékeket, azzal a feltétellel azonban, hogy e kizárást a Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban a szóban forgó ügyleti értékek valószerűségét érintő tényezőkre való hivatkozással indokolja.
65 E megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállami vámhatóság a vámérték meghatározása során kizárhatja a vámkezelést kérő személy más ügyleteihez kapcsolódó, de sem nemzeti, sem más tagállami vámhatóság által nem kifogásolt ügyleti értékeket, azzal a feltétellel, hogy egyrészről az e tagállamba irányuló behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékeket az említett hatóság a Vámkódex 78. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, az annak 221. cikkében előírt határidőn belül és a végrehajtási rendelet 118a. cikkében előírt eljárás szerint előzetesen kétségbe vonja, másrészről pedig a más tagállamokba irányuló behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékek vonatkozásában a fenti vámhatóság e kizárást a Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban a szóban forgó ügyleti értékek valószerűségét befolyásoló tényezőkre való hivatkozással indokolja.
A negyedik kérdésről
66 Negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában alkalmazott, „az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban” exportált áruk fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy a vámérték e rendelkezés szerinti meghatározása során a vámhatóság az értékelendő áruk vámkezelését megelőző 45 napot és az azt követő 45 napot felölelő 90 napos időszakon belüli adatok felhasználására szorítkozhat.
67 Amint az a jelen ítélet 34. pontjában kifejtésre került, a vámérték megállapítására vonatkozó uniós jogi rendelkezések méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányulnak, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását. A vámértéknek tehát tükröznie kell a behozott áru valós gazdasági értékét, és következésképpen tartalmaznia kell ezen áru minden gazdasági értékkel rendelkező elemét.
68 Ebben az összefüggésben a vámhatóságok, amint az a jelen ítélet 38. pontjában megállapításra került, kötelesek a rendelkezésükre álló valamennyi információforrást és adatbázist megvizsgálni a vámérték legpontosabb és a valósághoz leginkább közelítő módon történő meghatározása érdekében.
69 E célokra tekintettel kell értelmezni a vámhatóságok azon kötelezettségét, hogy a vámértéket az áru értékelésével „azonos vagy közel azonos időpontban” exportált azonos vagy hasonló áruk ügyleti értéke alapján kell meghatározni.
70 Konkrétan az a követelmény, hogy az áru értékelésével „azonos vagy közel azonos időpontban” exportált áruk ügyleti értékét kell figyelembe venni, annak biztosítására irányul, hogy a kivitel időpontjához kellően közeli időpontban létrejött ügyleteket vegyenek figyelembe annak érdekében, hogy az értékelendő áruk árát befolyásoló kereskedelmi gyakorlatok és piaci feltételek jelentős változásának kockázata kiküszöbölhető legyen.
71 Így a vámhatóság főszabály szerint megteheti azt, hogy csak az e hatóság által meghatározott, az értékelendő áruk vámkezelését megelőző 45 napot és az azt követő 45 napot magában foglaló 90 napos időszakon belül az Unióba irányuló exportra eladott azonos vagy hasonló áruk ügyleti értékeit veszi figyelembe. Ez az időszak ugyanis kellően közel áll a kivitel időpontjához, és ezzel kiküszöbölhető az értékelendő áruk árát befolyásoló kereskedelmi gyakorlatok és piaci feltételek jelentős változásának kockázata. Következésképpen, amennyiben az említett hatóság megállapítja, hogy értékelendő árukkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk kivitelére irányuló, ezen időszakban teljesített ügyletek lehetővé teszik ezen áruk vámértékének a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelő meghatározását, főszabály szerint nem kötelezhető arra, hogy kiterjessze vizsgálatát annak érdekében, hogy az az azonos vagy hasonló áruk ezen időszakon kívül megvalósuló kivitelét is felölelje.
72 Azonos vagy hasonló áruknak az említett 90 napos időszak alatt megvalósuló kivitele hiányában a vámhatóság feladata annak vizsgálata, hogy került‑e sor ilyen kivitelre hosszabb, de az értékelendő áruk kivitelének időpontjától nem túl távol eső időszakban, feltéve hogy e hosszabb időszak során az értékelendő áruk árát befolyásoló kereskedelmi gyakorlatok és piaci feltételek lényegében azonosak maradtak. A vámhatóság csak akkor alkalmazhatja egymást követően a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontjában, illetve ennek hiányában annak 31. cikkében előírt vámérték‑meghatározási módszereket, ha a nemzeti bíróság által gyakorolt felülvizsgálat mellett megállapítja az ilyen kivitel hiányát.
73 A negyedik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában alkalmazott, az áru értékelésével „azonos vagy közel azonos időpontban” exportált áruk fogalmát úgy kell értelmezni, hogy a vámérték e rendelkezés szerinti meghatározása során a vámhatóság az értékelendő áruk vámkezelését megelőző 45 napot és az azt követő 45 napot magában foglaló 90 napos időszakon belüli adatok felhasználására szorítkozhat, amennyiben az értékelendő árukkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk Unióba történő kivitelére irányuló, ezen időszakban teljesített ügyletek lehetővé teszik ezen áruk vámértékének a fenti rendelkezésnek megfelelő meghatározását.