Barta Attila*
„Szárnyaló gondolatok”, avagy egy légifuvarozási jogvita ismertetése
Absztrakt
A Kúriai Döntések – Bírósági Határozatok 2024. decemberi számának Fórum rovatában megjelent tanulmány ismertetett néhány olyan közigazgatási jogvitát, amelyekben az alperes közigazgatási szerv fővárosi/vármegyei kormányhivatal volt, és amelyek kapcsán 2023-ban a magyar legfőbb bírói fórumnak is állást kellett foglalnia. Az említett munka kifejezetten azzal a céllal készült, hogy idővel további írások épüljenek rá. Jelen tanulmány ilyen folytatásnak tekintendő. Az írás homlokterében olyan közigazgatási jogi kérdések áttekintése áll, amelyek ismertetése, valamint az érvek és ellenérvek bemutatása hasznos megállapításokkal szolgál nemcsak anyagi jogi értelemben, de a közigazgatási hatósági eljárásjoggal és közigazgatási perjoggal foglalkozók számára is.
„Soaring thoughts”, or an overview of an administrative dispute concerning air transport
Abstract
In a previous issue of Kúriai Döntések – Bírósági Határozatok [Supreme Court Decisions – Court Judgements], some administrative disputes were described in which one of the capital/county government offices was a defendant to the litigation and in which the Hungarian supreme judicial forum had to take a position in 2023. This work has been prepared with the express purpose of building on it in the future. The present study is intended as such a continuation. The focus of the paper is on an overview of administrative law issues, the presentation of which, together with the arguments and counter-arguments, will provide useful findings not only in substantive law terms, but also for those dealing with administrative procedural law and administrative litigation.
Bevezető gondolatok
Köszönhetően az úgynevezett fapados járatok széleskörű elterjedésének, a tanulmány homlokterében elhelyezkedő légi járművel történő személyszállítás (röviden légifuvarozás) napjainkra túllépett a tisztán sport-, avagy luxusszolgáltatás jellegén. Ez a fajta tevékenység olyan mértékben tömegessé vált, hogy a jogviták kialakulása – már csak a nagy számok törvénye miatt is – szinte elkerülhetetlen. Figyelemmel a terjedelmi korlátokra, jelen írás egy jól körülhatárolható fogyasztóvédelmi kérdéskör bemutatására fókuszál, amely egy repülőjárat késéséből fakadó jogvita részkérdéseihez kapcsolódik. Az ismertetésre kerülő eljárás alperese, egyszersmind a legfőbb bírói fórumhoz felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél Budapest Főváros Kormányhivatala volt. A jogvitában a Kúriának két alapvető kérdésben kellett döntenie:
- Egyfelől egy hatásköri kérdésről, nevezetesen arról, hogy a konkrét ügyben alkalmazandó szabályok végrehajtásáért felelős nemzeti szerv a magyar nemzeti jogban kijelölésre került-e, és amennyiben igen, akkor az alperes kormányhivatal-e az a kijelölt szerv?
- Másfelől egy szankcionálással összefüggő kérdésről. Ennek keretében azt kellett megvizsgálnia a Kúriának, hogy az alperes kötelezhette-e a légifuvarozót az utasoknak járó kártalanítás megfizetésére, ha e nemzeti szervhez egyéni utaspanasszal fordultak?
Mielőtt a legfőbb bírói fórum válaszait – valamint az azok mögött meghúzódó érvelést – részletesen ismertetném, érdemes röviden áttekinteni a felülvizsgálati eljárást megelőző legfontosabb információkat.
I. Az ügy előzményei és az elsőfokú bíróság döntése
A jogvita legfontosabb elemeit áttekintve elsőként kiemelendő, hogy az utasok, valamint a légi fuvarozó (továbbiakban felperes, illetve légitársaság) közötti jogvita alapját az egyik New York-Budapest járat három órát meghaladó késése képezte még 2019-ben. Az utasok emiatt az alperes kormányhivatalnál bejelentéssel éltek. Kártalanítási igényüket a 261/2004/EK rendeletre (a továbbiakban: Légiutas Rendelet, röviden Rendelet) alapították. A nevezett jogforrás 5. cikk (1) bekezdés c) pontja értelmében egy járat törlése esetén az érintett utasoknak joguk van az üzemeltető légifuvarozó általi kártalanításhoz. Az előbbiekkel szoros összefüggésben a Légiutas Rendelet 7. cikk (1) bekezdés c) pontja alapján e cikkre való hivatkozáskor az utasok 600 EUR összegű kártalanítást kapnak minden, az a) és b) pontba nem sorolható repülőútra.
Az utasok bejelentése nyomán a fogyasztóvédelmi hatósági jogkörben eljáró kormányhivatal hatósági eljárást indított és arra a következtetésre jutott, hogy a légitársaság megsértette a Légiutas Rendeletben foglaltakat, mert az érintett repülőjárat több mint négy órát késett, a légitársaság pedig – hajtóműhibára hivatkozva – az utasoknak nem fizetett a késés miatt kártalanítást. A fizetési kötelezettséget alátámasztotta az Innovációs és Technológiai Minisztérium nyilatkozata, mely szerint a járat késését kiváltó ok nem volt rendkívüli körülményként értékelhető. A kormányhivatal határozatában egyfelől arra kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az utasok részére fejenként 600 EUR kártalanítást, továbbá arra is, hogy a jövőben minden olyan esetben fizesse meg az előírt kártalanítási összeget a panaszt tevő utasoknak, amikor nem rendkívüli körülmény okozza az általa üzemeltetett járat törlését/késését, illetve a beszállás visszautasítását.
Az előzmények ismertetése során nem haszontalan utalni arra, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság – az akkor hatályban levő rendelkezésekre figyelemmel – hatáskörének alapjául a Légiutas Rendelet 16. cikk (1) és (2) bekezdéseit, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (továbbiakban: Fgytv.) 43/A. § (2) bekezdését és 45/A. § (2) bekezdését, a légi személyszállítás szabályairól szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 27. § (3)–(4) bekezdéseit, továbbá a fogyasztóvédelmi hatóság kijelöléséről szóló 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 1. és 2. §-ait, valamint a 3. § (4b) bekezdését jelölte meg. Döntését az Fgytv. 47. § (1) bekezdés c) és i) pontjaira alapította, továbbá figyelembe vette az Európai Bíróság (a továbbiakban: EUB) C-402-07. és C-432/07. egyesített ügyekben hozott ítéletét.
A felperes vitatta a kormányhivatal döntését és a határozat jogszerűségének felülvizsgálatára közigazgatási pert kezdeményezett. Arra hivatkozott, hogy a repülőgép motorjának javítását saját hatáskörben nem volt jogosult elvégezni (miként kiemelte, a hibás motor helyett az új motor szállítása a gyártónak felróható okból késett). Az érintett járat késését tehát – álláspontja szerint – rendkívüli körülmény okozta. Előbbiek okán a felperes arra érvelt, hogy adott volt a Légiutas Rendelet 5. cikk (3) bekezdésében, illetve a C-402/07. és C-432/07. számú egyesített ügyekben hozott EUB ítéletekben meghatározott mentesülési ok. Az alperesi oldalon álló kormányhivatal védiratában – a határozatában foglaltakat fenntartva – a kereset elutasítását kérte.
A kormányhivatal a vonatkozó jogszabályhelyeken túl külön hivatkozta a Kúria Kfv.37.979/2020/5. számú határozatát, mely szerint a fogyasztóvédelmi hatóság jogosult a légifuvarozót a kártalanítás megfizetésére kötelezni. A nevezett ítélet megállapításait követve rögzíthető, hogy az ilyen ügyekben szankcióként kiszabható „kártalanítás” nem azonos a polgári jogon alapuló kár megtérítésének intézményével. Előbbi ugyanis egy fogyasztóvédelmi jogszabályban előírt norma, ami a fogyasztók magasabb szintű védelmét biztosító, a légitársaságot gondosabb, pontosabb eljárásra sarkalló objektív jogkövetkezmény, míg utóbbi kifejezetten a szerződés teljesítése körében okozott kárnak, így egy polgári jogi jellegű igénynek minősül.
A közigazgatási per keretében az elsőfokú bíróság a hatóság határozatát új eljárásra kötelezés nélkül megsemmisítette. Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a Légiutas Rendelet 16. cikkéből nem vezethető le az alperes hatásköre, így hivatalból vizsgálta, hogy kijelölésre vonatkozó rendelkezés található-e az Fgytv.-ben vagy más jogszabályban. Arra a következtetésre jutott, hogy a Korm.r. 27. § (3) bekezdése kizárólag a Légiutas Rendelet 16. cikkében foglaltak szerint a nemzeti szerv kijelölését végezte el, azonban további hatáskört nem telepített az alperesre. Az Fgytv. 43/A. § (2) bekezdése pedig – miként azt az elsőfokú bíróság aláhúzta – csak a 2017/2394/EU rendelet végrehajtása körében hatalmazta fel a fogyasztóvédelmi hatóságot a Rendeletbe ütköző jogsértések miatti fellépésre. Összességében a bíróság a kártalanításra kötelezéssel kapcsolatban kifejezett felhatalmazó rendelkezést nem talált, és álláspontja szerint ilyenre az alperes sem hivatkozott.
A fentiek után a bíróság külön megvizsgálta az alperes által alkalmazott jogkövetkezmény alapjául az Fgytv.-ből felhívott 47. § (1) bekezdés c) és i) pontjait. Az i) pont kapcsán – ami alapján az alperes fogyasztóvédelmi bírság kiszabására jogosult – a bíróság megállapította, hogy az nem feleltethető meg a kártalanítás megfizetésére való kötelezésnek. A c) pont kapcsán – ami alapján az alperes a vállalkozást a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti – az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy levezethető-e az alperes hatásköre a kártalanítás megállapítására.
Utóbbival összefüggésben kiemelte, hogy a jogalkotó az Fgytv. 18–37/A. §-ain és a 38. §-án kívül más eljárásokban nem hatalmazta fel a fogyasztóvédelmi hatóságot polgári jogi igény eldöntésére. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Fgytv. 47. § (1) bekezdés c) pontja nem értelmezhető úgy, hogy az alperes hatáskörrel rendelkezne kártalanítás megítélésére. Fontos utalni arra, hogy az elsőfokú közigazgatási bíróság külön kitért az EUB ítéletére is. Kiemelte, hogy abból az következik, a jogalkotónak kell rendelkeznie a közigazgatási szerv és a polgári bíróság előtti igényérvényesítés összehangolásáról, elkerülendő az eljárások megkettőződését. Ugyanakkor megítélése szerint ilyen szabályozásra nem került sor.
Külön kiemelendő, hogy az elsőfokú bíróság kitért a kormányhivatal által hivatkozott – fentebb ismertetett – Kfv.37.979/2020/5. számú kúriai ítéletre is. Ezzel összefüggésben rögzítette, hogy azt nem tartotta jelen ügyben alkalmazhatónak, mivel a nevezett kúriai döntés az EUB C-597/20. számú ítéletet megelőzően került meghozatalra (a kúriai határozatot 2021. február 16-án hozták meg, az EUB ítélete 2022. szeptember 29-i keltezésű).
II. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem legfontosabb elemei
A jogerős ítélet ellen a kormányhivatal terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között amellett érvelt, hogy az EUB C-597/20. számú ítéletből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Légiutas Rendelet alapján hatáskörrel rendelkezett a szankció elrendelésére. Nyomatékosította, hogy a Légiutas Rendeletnek a légitársaságokat az utasoknak járó kártalanítás megfizetésére kötelező rendelkezései közvetlenül is alkalmazandó előírások, amelyekre az Fgytv. 47. § (3) bekezdése is utal. Így – jogi álláspontja szerint – mind az EUB, mind a Kúria jogértelmezése azt az álláspontját támasztotta alá, hogy a hivatkozott jogszabályhelyek alapján hatáskörrel rendelkezett a döntés meghozatalára.
Az elsőfokú ítélet azon megállapításával kapcsolatban, hogy a kártalanítás alapvetően egy polgári jogon alapuló igény, leszögezte, hogy a bíróság nem vette figyelembe a C-597/20. számú ítélet 29–33. bekezdéseiben írtakat. Ezek értelmében a Légiutas Rendelet 7. cikkében foglaltak ún. „átalány kártalanítást” jelentenek, ahol nincs szükség az okozott kár mértékének egyedi értékelésére. Bár a Légiutas Rendelet különböző szövegváltozatai „kártalanítás/kártérítés” kifejezést használnak a 7. cikkben, de mégsem a klasszikus polgári jogi értelemben vett jogintézményekről van szó. A polgári jogi kártalanítási/kártérítési igények feltétele ugyanis a kár bekövetkezése. A Légiutas Rendelet 7. cikke szerinti „kártalanítás” megítélése esetén ugyanakkor nem szükségszerű, hogy a légiutas kárt szenvedjen. A kompenzáció/kiegyenlítés, miként az többek között az angol, illetve a német szövegváltozatokban is szerepel, minden utas vonatkozásában azonos összegben, egységesítetten és azonnal jár az elszenvedett kényelmetlenségek miatt.
Dogmatikai okokból kifolyólag is érdemes külön utalni arra, hogy a fogyasztóvédelmi eljárásokban nem ritka, hogy a hatóság más jogterületekhez, azaz nem közigazgatási joghoz tartozó, így például munkajogi, vagy polgári jogi jellegű szankciókat alkalmaz. Ennek hátterében az a jogalkotói szándék áll, hogy a fogyasztóvédelmi rendelkezések megtartásának ellenőrzése érdekében hatáskörrel rendelkezzen a hatóság. Ebben a konkrét esetben ugyanakkor az alperes egyértelműen amellett érvelt, hogy a Légiutas Rendelet 7. cikkében rögzített kártalanítás nem polgári jogon alapuló igény, hanem egy ún. átalánykompenzáció (egyfajta kiegyenlítés). Ennek alátámasztására különböző bírósági döntésekre hivatkozott, így többek között az Unió bíróságának azon ítéletére is, amely annak a kétségkívül fennálló lehetőségnek a csökkentésére vonatkozik, hogy párhuzamos eljárások induljanak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a Légiutas Rendeletből levezethető, hogy a közigazgatási és polgári jogi jogérvényesítést külön kell választani. A jogalkotó szándéka szerint a hatóságok nem jogosultak polgári bíróságként kártalanítási ügyben döntést hozni. Megítélése szerint nem volt levezethető a Légiutas Rendelet szabályaiból alperesi hatáskör a polgári jogi jellegű kártalanítás megfizetésére való kötelezés kapcsán, ahhoz külön nemzeti jogszabályi rendelkezésre lett volna szükség, ilyen azonban nem született.
III. A Kúria döntése és jogi indokai
A korábban írtakra figyelemmel a Kúriának két alapvető kérdésben kellett állást foglalnia. Egy hatásköri, valamint egy szankciós jogkörrel összefüggő kérdésben. Ebben a sorrendben haladva lássuk, hogy milyen főbb megállapításokra jutott a magyar legfőbb bírói fórum, amelyek eredményeképpen a taláros testület megalapozottnak találta a kormányhivatal által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet.
A releváns joganyag áttekintése után a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a tagállamok mozgástérrel rendelkeznek arra nézve, hogy nemzeti szerveiknek milyen hatásköröket adnak a Légiutas Rendelet végrehajtása körében. Ezzel szoros összefüggésben pedig felhatalmazhatják nemzeti szerveiket arra, hogy az egyéni panaszok alapján intézkedjenek. A legfőbb bírói fórum arra is rámutatott, hogy a nemzeti jogszabályok közül az Fgytv. 43/A. § (2) bekezdése valóban a Légiutas Rendelet végrehajtása körében hatalmazza fel a fogyasztóvédelmi hatóságot az előbbi jogforrásba ütköző jogsértések miatti fellépésre és a 2017/2394/EU rendelet csak az egyes tagállamok fogyasztóvédelmi hatóságainak egymással való együttműködését szabályozza.
A hatáskör kérdése kapcsán azonban kimondta a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság az alperes hatáskörének hiányát a jogszabályok téves értelmezése alapján állapította meg. Ugyanis a nemzeti szabályok az uniós joggal összhangban biztosítják a hatáskört az alperesnek, mint kijelölt nemzeti hatóságnak. Az Fgytv. 45/A. § (2) bekezdése szerint a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi a külön jogszabályban fogyasztóvédelmi rendelkezésként meghatározott előírások betartását és – ha a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény eltérően nem rendelkezik – eljár azok megsértése esetén. A Korm.r. 27. § (3) bekezdése szerint a Légiutas Rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján kijelölt szerv a fogyasztóvédelmi hatóság. A (4) bekezdés szerint a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott fogyasztóvédelmi bírság kiszabása szempontjából a Légiutas Rendelet rendelkezéseinek megsértése a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértésének minősül.
A Kúria nem osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, mely szerint a Korm.r. 27. § (3) bekezdése kizárólag a Légiutas Rendelet 16. cikkében foglaltak szerinti nemzeti szerv kijelölését végezte el, külön további hatáskört nem telepítve az alperesre. A fogyasztóvédelmi hatóság a fentiek szerint kijelölt szerv, hatáskörében a Rendelet 16. cikk (1) bekezdése szerint az utasok jogainak biztosítása érdekében szükséges intézkedésekre jogosult. Mindez azt jelenti, hogy a Légiutas Rendelet alapján a nála tett panaszra figyelemmel a Rendelet által meghatározott kártalanítási összeg megfizetésére jogosult kötelezni a légifuvarozót. Az ezzel ellentétes értelmezés a Légiutas Rendelet szerinti szükséges intézkedések megtételére való hatáskör kiüresítésével járna – hangsúlyozta a Kúria.
A szankcionálás kérdése kapcsán a magyar legfőbb bírói fórum kiindulópontja az volt, hogy a Légiutas Rendelet által megfogalmazott célok hatékony megvalósítása érdekében a fogyasztóvédelmi hatóság megfelelő visszatartó erővel bíró szankciót is köteles alkalmazni. Megállapította, hogy tévesen foglalt állást az elsőfokú bíróság azzal kapcsolatban, hogy az Fgytv. nem tartalmaz explicit rendelkezést a fogyasztóvédelmi hatóság által eldönthető polgári jogi igény vonatkozásában. A Kúria ugyanis a Kfv.37.979/2020/5. számú ítéletében kifejtette, hogy a kérdés kapcsán már az EUB is értelmezést adott, méghozzá a C-402/07. és C-432/07. számú egyesített ügyekben. Eszerint a késéssel érintett légi járatok utasait a törölt járatok utasaihoz hasonlónak lehet tekinteni a kártalanítás iránti jog szempontjából, így őket is megilleti a Légiutas Rendelet 7. cikke szerinti kártalanítás, kivéve, ha a légifuvarozó bizonyítja, hogy a járat késését rendkívüli körülmény okozta.
A fenti gondolatvezetés mögötti logika az, hogy a törölt járatok utasai, valamint a késéssel érintett járatok utasai lényegében hasonló – tulajdonképpen mindkét esetben egyformán időveszteségben megnyilvánuló – kárt szenvednek el. A vizsgált jogintézményekkel a Légiutas Rendelet célja az volt, hogy az így elszenvedett kárt orvosolja. Ennek, az időveszteség visszafordíthatatlan jellegére tekintettel, egyetlen módja a kártalanítás. Ezért a légifuvarozó fent említett Rendeleten alapuló kártalanítási kötelezettsége a késés bekövetkezésekor külön bírósági és hatósági eljárások nélkül beáll. Ugyanakkor a Kúria hangsúlyozta, hogy a Légiutas Rendelet 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott kártalanítási összeg fizetésére vonatkozó kötelezettség nem tekinthető azonosnak a légiutas késésből fakadó, polgári jogon alapuló kárának megtérítésével.
A Kúria gyakorlata alapján tehát rögzíthető, hogy az érintett EU-s Rendelet 7. cikke szerinti kártalanítás ún. „átalánykártérítés”, amely nem foglalja magában az ezen túlmenően elszenvedett olyan kárt, amely külön polgári jogon alapuló igényként polgári bíróság előtt követelhető. Ezt támasztja alá az is, hogy a Légiutas Rendelet a 12. cikkében külön rendelkezik a klasszikus polgári jogi igény érvényesítésének esetéről, amikor a légiutast a járatkésés, törlés vagy beszállásának visszautasítása miatt ténylegesen valamilyen kár érte (például munkabér levonás vagy lemaradt egy állásinterjúról).
Az előbbiek mellett az ügyön túlmutató jelentősége is volt annak, hogy döntése meghozatalakor az elsőfokú bíróság mennyiben mellőzhette (ha egyáltalán mellőzhette) a kúriai precedensben foglalt jogértelmezést. Ezzel kapcsolatban a legfőbb bírói fórum kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet indokolásából nem derült ki, hogy a Kúria Kfv.37.979/2020/5. számú ítélete az EUB C-597/20. ítéletének fényében miért nem volt alkalmazható. A mellőzésre önmagában ugyanis nem adott alapot az az érvelés, hogy a precedens korábbi, mint az EUB C-597/20. számú ítélete. Az elsőfokú bíróság ráadásul tévesen minősített a Kúria Kfv.37.979/2020/5. számú ítéletével ellentétesnek egy másik kúriai ítéletet.
Záró gondolatok
A széles körben elérhető polgári légiközlekedési szolgáltatások miatt az elmúlt évtizedekben a határon átnyúló panaszok egyre nagyobb részét teszik ki a különböző járatkésésekből fakadó jogviták. A fenti eset részletes ismertetése azt kívánta megerősíteni, hogy a légiutasok jogainak védelme kiemelt fontosságú kérdés, amelynek számos rétege (EU-s és nemzeti) és aspektusa (például hatásköri, valamint szankcionálással összefüggő) van. Nem véletlen, hogy az Európai Unió jogalkotása is külön figyelmet fordít rá és napjainkra az európai államok számos olyan szervezetet (tipikusan valamilyen közigazgatási hatóságot) működtetnek, amelyek kifejezett célja az ilyen jellegű ügyekben való eljárás, közreműködés.
A vizsgált esetben a Kúria – összhangban saját, valamint az EUB ítélkezési gyakorlatával – akként foglalt állást, hogy az alperes fogyasztóvédelmi hatóság a kártalanítási összeg fizetésére vonatkozó kötelezettség előírásáról jogosult rendelkezni, így az elsőfokú közigazgatási bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A legfőbb bírói fórum rögzítette továbbá, hogy az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak érdemben kell elbírálnia a keresetben foglaltakat.
Felhasznált irodalom
Monográfiák, tanulmányok
[1] ANGYAL Zoltán: Új tendenciák a légi utasok jogainak uniós szabályaiban, Debreceni Jogi Műhely, 2013/4, 1–9.
[2] Közigazgatási jog – Szakigazgatásaink elmélete és működése (szerk. Lapsánszky András), Wolters Kluwer, Budapest, 2020.
[3] NAGY Marianna: A közigazgatás szankciórendszere, In Internetes Jogtudományi Enciklopédia (szerk.: Jakab András–Könczöl Miklós–Menyhárd Attila–Sulyok Gábor) (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: Balázs István) http://ijoten.hu/szocikk/a-kozigazgatas-szankciorendszere (2019).
[4] ZOVÁNYI Nikolett: Valóság vagy ábránd? A légi utasok jogainak érvényesülése az Európai Unióban, Jogtudományi Közlöny, 2023/11, 513–518.
Jogszabályok
[1] Magyarország Alaptörvénye.
[2] 2017. évi I. törvény a közigazgatási perrendtartásról.
[3] 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról.
[4] 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről.
[5] 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet a fogyasztóvédelmi hatóság kijelöléséről.
[6] 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet a légi személyszállítás szabályairól.
Nemzetközi dokumentumok
[1] Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés.
[2] 261/2004/EK rendelet az Európai Parlament és a Tanács visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről.
Bírósági döntések
[1] Kúria Kfv.37.015/2023/11.
[2] Kúria Kfv.37.282/2023/5.
[3] Kúria Kfv.37.979/2020/5.
[4] Európai Unió Bírósága C-402-07. és C-432/07. egyesített ügyekben hozott ítélet.
[5] Európai Unió Bírósága C-597/20. számú ítélet.
[6] Európai Unió Bírósága C-354/18. számú ítélet.
Internetes források
[1] https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?language=en&num=C-597/20
[2] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/DE/TXT/HTML/?uri=CELEX:32004R02…
[3] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX:32004R02…
[4] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32004R02…
[5] https://kuria-birosag.hu/hu/kuriai-dontesek/barta-attila-kormanyhivatal…
[6] https://nkfh.gov.hu/uploads/Beszamolo_a_fogyasztovedelmi_szakteruelet_2…
[7] https://transport.ec.europa.eu/document/download/d7b5dd33-4083-4faa-813…
* A szerző főtanácsadó, Kúria; habilitált egyetemi docens, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, és az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
1 Lásd Barta Attila: Kormányhivatalok a Kúria előtt – Néhány 2023-as felülvizsgálati eljárás ismertetése, Kúriai Döntések – Bírósági Határozatok, 2024/12. https://kuria-birosag.hu/hu/kuriai-dontesek/barta-attila-kormanyhivatal… (2025. december 6-i letöltés).
2 További részletek kapcsán lásd: Közigazgatási jog – Szakigazgatásaink elmélete és működése (szerk. Lapsánszky András), Wolters Kluwer, Budapest, 2020, 566–573.
3 A Kúria Kfv.37.015/2023/11. számú precedens határozata fogyasztóvédelmi ügy tárgyában. Későbbi tanulmányokban más szakigazgatási területek kérdéseinek áttekintése is szerepel a tervek között. A jelenlegi ügyhöz hasonló légifuvarozással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott még többek között a Kúria Kfv.37.282/2023/5. számú precedens határozata, valamint a Kfv.37.979/2020/5. számú precedens határozat.
4 Az Európai Parlament és a Tanács visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló rendelet.
5 A Légiutas Rendelet vonatkozó pontjai az 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra, illetve minden 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőútra és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőútra vonatkoznak. A távolság meghatározásánál azt az utolsó célállomást kell alapul venni, amelynél a beszállás visszautasítása vagy a járat törlése miatt az utas érkezése késik a menetrend szerinti időponthoz képest.
6 Elsődlegesen az alperes határozatának megsemmisítését, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
7 Lásd az ítélet [41] bekezdését.
8 Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pont, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 92. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
9 Az egyes tagállamok fogyasztóvédelmi hatóságainak egymással való együttműködését szabályozta.
10 https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?language=en&num=C-597/20 (2025. augusztus 7-i letöltés).
11 Fgytv. 43/A. § (2) bekezdés, 45/A. § (2) bekezdés, 47. § (1) bekezdés c) és i) pontjai.
12 Vö. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32004R02… (kártalanítás/kártérítés) és https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX:32004R02… (compensation) és https://eur-lex.europa.eu/legal-content/DE/TXT/HTML/?uri=CELEX:32004R02… (Ausgleichs). (2025. augusztus 10-i letöltés).
13 Utóbbi kapcsán lásd például a kötbér fizetési kötelezettséget, számlakorrekciót, vagy a csereigény jogintézményét. További részletek kapcsán érdemes áttekinteni: Nagy Marianna: A közigazgatás szankciórendszere, In: Internetes Jogtudományi Enciklopédia (szerk.: Jakab András–Könczöl Miklós–Menyhárd Attila–Sulyok Gábor) (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: Balázs István) http://ijoten.hu/szocikk/a-kozigazgatas-szankciorendszere (2019).
14 C-354/18. számú ítélet 28. pontja kiemelte, hogy a 261/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében rögzített összegek célja, hogy egységesített és azonnali kártalanítást nyújtsanak különösen az utasok légi szállításának megtagadásából származó kényelmetlenségek által okozott károkat illetően, mint az alapügyben, anélkül, hogy ez utóbbi utasok viselnék az illetékes bíróságok előtt történő jogérvényesítéssel szükségszerűen együtt járó nehézségeket. Ugyanennek az ítéletnek a 36. pontja szerint a 261/2004 rendelet nem képezheti akadályát annak, hogy egy sérelmet szenvedett utas megtéríttesse a neki okozott kárt, amelyet egyénileg és utólagosan kell értékelni, amennyiben a nemzeti vagy nemzetközi jog biztosítja számára az ilyen kártalanításhoz való jogot, feltéve, hogy ez a kártalanítás kiegészítő jellegű az e rendeletben előírt átalánykártalanításhoz képest. Lásd továbbá a Kúria Kfv.37.979/2020/5. ítélet [28] bekezdését.
15 C-597/20. számú ítélet.
16 Lásd ezzel egyezőleg a Kúria Kfv.37.979/2020/5. számú ítélet [21]–[22] bekezdéseit.
17 C-597/20. számú ítélet 26–27. pontok.
18 Értsd: a Rendelet 16. cikk (1)–(2) bekezdése, az Fgytv. 45/A. § (2) bekezdése, valamint a Korm.r. 27. §-a alapján.
19 Légiutas Rendelet 16. cikk (2) bekezdés.
20 Uo. 7. cikk.
21 A fentieken túl a legfőbb bírói testület utalt arra is, hogy az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 288. cikk (2) bekezdése szerint a rendelet általános hatállyal bír, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az Alaptörvény E) cikke az Európai Unió jogát a magyar jogrendszerbe beépíti (inkorporálja). Ebből adódóan nem csupán a szűkebb értelemben vett magyar jog, hanem az Európai Unió joga is biztosíthat hatáskört hatóságok részére, továbbá szabályozhat hatósági eljárásokat, mint ahogy az elő is szokott fordulni a gyakorlatban.
22 Az EUB esetjoga kapcsán további hasznos információkkal szolgál Zoványi Nikolett: Valóság vagy ábránd? A légi utasok jogainak érvényesülése az Európai Unióban, Jogtudományi Közlöny, 2023/11, 513–518.
23 Lásd még a Kúria Kfv.37.979/2020/5. számú ítélet [28] bekezdését.
24 További részletek kapcsán lásd még: https://nkfh.gov.hu/uploads/Beszamolo_a_fogyasztovedelmi_szakteruelet_2… (2025. augusztus 10-i letöltés).
25 Vö. Angyal Zoltán: Új tendenciák a légi utasok jogainak uniós szabályaiban, Debreceni Jogi Műhely, 2013/4, 1–9.
26 Vö. https://transport.ec.europa.eu/document/download/d7b5dd33-4083-4faa-813… (2025. augusztus 7-i letöltés).
27 Kúria Kfv.37.015/2023/11. számú precedens határozat [36] bekezdés.