A közös tulajdonban álló jármű tulajdonosai csakis közösen dönthetnek arról, hogy ki a jármű üzembentartója, személye ugyanis csak a tulajdonostársak egybehangzó nyilatkozata alapján állapítható meg. Ha az üzembentartó személye megállapítható, akkor e minőség megváltoztatásához, megszüntetéséhez (azaz egy újbóli megállapításhoz) úgyszintén a tulajdonostársak egyetértése szükséges [Alaptörvény 28. Cikk; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:73. § (1), (2) bek., 5:78. § (1), (2) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (1) bek.; 1999. évi IV. törvény (Kknyt.) 33. § (1) bek. c) pont; 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (R.) 46. § (6) bek., 87/A. § (2) bek., 103. § (1) bek. i) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli személygépjármű a felperes és az alperesi érdekelt közös tulajdonában áll. A járműnyilvántartás adatai alapján a jármű üzembentartója és forgalmi engedély jogosultja a felperes, míg a törzskönyv jogosítottja az alperesi érdekelt.
[2] Az alperesi érdekelt a 2023. július 14-én tett nyilatkozatával a jármű üzembentartói jogát visszavonta a felperestől.
[3] Az alperes a 2023. augusztus 1-jén kelt, keresettel támadott határozatával a járművet a forgalmi engedély és a hatósági jelzés bevonásával az üzembentartói jog rendezéséig a forgalomból kivonta. Határozatát a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknyt.) és a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) szabályaira alapította, megállapítva, hogy a tulajdonostársak nem intézkedtek új üzembentartó bejelentéséről.
A jogerős ítélet
[4] A felperes keresetére eljárt elsőfokú bíróság a 2023. október 4-én kelt, felülvizsgálni kért jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
[5] Indokolása szerint az alperes a megalapozottan megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:73. § (1) és (2) bekezdései, valamint az 5:78. § (1) és (2) bekezdései alapján a közös tulajdonban álló jármű üzemeltetési jogának visszavonásához az egyik tulajdonostárs nyilatkozata nem elegendő, ezért az alperesi érdekelt nyilatkozata nem eredményezhette a felperes üzembentartói jogának megszűnését, ekként a jármű tulajdonosait nem terhelte az üzembentartó személyében bekövetkezett változás átvezetéséről történő gondoskodás kötelezettsége.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[6] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[7] Kifejtette, hogy a Kknyt. 33. § (1) bekezdés c) pontjára, a R. 46. §-ára, 87/A. § (2) bekezdésére, a 103. § (1) bekezdés i) pontjára figyelemmel határozata jogszerű. A Kknyt. és a R. a tulajdon és a közlekedésbiztonság védelme érdekében írják elő a közlekedési igazgatási hatóság intézkedési kötelezettségeit. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogerős ítélete jogkérdésben eltér a Kúria Kfv.III.39.030/2012/9. számú határozatában foglaltaktól, amely szerint „a Ptk. a közigazgatási hatósági eljárásokban nem általánosan alkalmazható háttérjogszabály, rendelkezése csak akkor alkalmazható, ha az adott jogviszonyra vonatkozó jogszabály vagy a Ket. azt kifejezetten megengedi”.
[8] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Perköltséget számított fel.
[9] Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszerű. A tulajdonhoz fűződő jogot az Alaptörvény kiemelten védi. Az eljárás alapkérdése nem közigazgatási, hanem polgári jogi tárgyú, amelyet a közös tulajdonra vonatkozó szabályok alapján lehet elbírálni. A Ptk.-t nem általános háttérjogszabályként kellett alkalmazni, hanem olyan jogszabályként, amely rendezi az alacsonyabb rendű jogszabály hiányosságait, és a jogszabályi hierarchiában mutatkozó ellentmondást.
[10] Az alperesi érdekelt csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy az – az alábbiak szerint – nem alapos.
[12] A Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között – a megjelölt jogszabálysértések mentén – vizsgálta felül.
[13] Az elsőfokú bíróság a Ptk. 5:73. § (1) és (2) bekezdéseiből, valamint az 5:78. § (1) és (2) bekezdéseiből vezette le (egyébiránt úgy, hogy arra a felperes a keresetében nem is hivatkozott, ezt azonban az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem kifogásolta), hogy a közös tulajdonban álló jármű üzemeltetési jogának visszavonásához az egyik tulajdonostárs, jelen esetben az alperesi érdekelt nyilatkozata nem elegendő. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy az adott esetben – a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltakkal szemben – nem polgári, hanem közigazgatási jogvitában: a Kp. 4. § (1) bekezdése értelmében az alperes közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott cselekményének (keresettel támadott határozatának) jogszerűségéről kellett állást foglalnia. E jogvita rendezésére pedig nem kerülhetett volna sor csupán a polgári jog szabályai alapján, mert az alperes eljárására és határozatára irányadó közigazgatási jogi szabályok értelmezése, alkalmazása (indokolt esetben akár a polgári jogi szabályozással való összevetése) a közigazgatási per érdemében való megalapozott döntéshez elkerülhetetlen. A Ptk. polgári jogviszonyokat rendező általános tulajdonjogi szabályozása az adott közigazgatási jogvita megítélése szempontjából csupán szubszidiárius jellegű. Következésképpen az alperes határozata jogszerűségének vizsgálatakor referenciaként nem a Ptk., hanem mindenekelőtt a Kknyt. és a R. közúti közlekedési hatósági nyilvántartás vezetésére vonatkozó különös – és a közigazgatási jog területére tartozó – szabályainak kellett volna szolgálniuk.
[14] Mindazonáltal a Kúria úgy ítélte meg, hogy a per érdemét érintően, a nem vitatott tényállás alapján és az irányadó – az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen felhívott – közigazgatási jogi szabályok tükrében is ugyanarra az eredményre kell jutni, mint amelyre az elsőfokú bíróság jutott.
[15] A R. 46. § (6) bekezdése szerint közös tulajdon esetén a nyilvántartás a jármű valamennyi tulajdonosát tartalmazza. A törzskönyvet és a forgalmi engedélyt a tulajdonosok egybehangzó nyilatkozata alapján a megjelölt tulajdonostárs adataival kell kiállítani és e tulajdonostárs részére kell kiadni. Ebben az esetben a törzskönyvbe be kell jegyezni, hogy a jármű „közös tulajdon”. A forgalmi engedélyt a tulajdonosok egybehangzó nyilatkozatában megjelölt üzembentartó adataival kell kiállítani és azt az üzembentartó részére kell kiadni.
[16] Ez a szabály a Ptk.-nak a tulajdonostársak egyhangú határozatát előíró rendelkezésének [Ptk. 5:78. § (2) bekezdés] leképezése a közigazgatási jog, a közúti közlekedési hatósági nyilvántartás vezetésére nézve. A közös tulajdonban álló jármű tulajdonosai csakis közösen dönthetnek arról, hogy ki a jármű üzembentartója, személye ugyanis csak a tulajdonostársak – jelen esetben a felperes és az alperesi érdekelt – egybehangzó nyilatkozata alapján állapítható meg. Ebből azonban az is következik, hogy ha az üzembentartó személye megállapítható, akkor e minőség megváltoztatásához, megszüntetéséhez (azaz egy újbóli megállapításhoz) úgyszintén a tulajdonostársak egyetértése szükséges. Ez a jogértelmezés – amellett, hogy teljes mértékben összhangban áll az elsőfokú bíróság által figyelembe vett Ptk. szabályozásból levezetett jogértelmezéssel –, az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó követelményt is szem előtt tartva megfeleltethető a jogalkotó alperes által is említett céljának. Hiszen az, hogy közös tulajdon esetén az üzembentartó személye minden esetben valóban a tulajdonostársak konszenzusán alapuljon, a tulajdon és a közúti közlekedés biztonságának védelmét, a közúti közlekedési hatósági nyilvántartás közhitelességének biztosításához fűződő egyéni és közérdeket szolgálja, valamint azt, hogy a közlekedési igazgatási hatóságok kellően megalapozott és hitelt érdemlő adatokkal rendelkezzenek a jármű tulajdonosa, üzembentartója személyes adatairól, és a járműokmányok kiállítása a – mögöttesen a polgári jog által rendezett – tényleges tulajdoni viszonyok alapján történjen [Kknyt. preambuluma, 1. § (2) bekezdése, jogalkotói indokolása].
[17] A közlekedési igazgatási hatóságnak a R. 87/A. § (2) bekezdése értelmében a járművet akkor kell hivatalból, határozattal – a R. 103. § (1) bekezdés i) pontja szerinti időtartamra – kivonnia a forgalomból, és ezt a tényt a döntés véglegessé válását követően nyilvántartásba bejegyeznie, ha a nyilvántartás szerinti tulajdonos bejelenti, hogy a nyilvántartás szerinti üzembentartó üzembentartói joga megszűnt vagy a közlekedési igazgatási hatóság egyéb okból észleli ezt a változást, és az üzembentartó személyében bekövetkezett változás átvezetéséről a tulajdonos határidőn belül nem gondoskodott.
[18] Ezt a jogszabályhelyet együtt értelmezve a R. 46. § (6) bekezdésével, közös tulajdonban álló jármű esetén a nyilvántartás szerinti tulajdonos bejelentése alatt a jármű valamennyi tulajdonosának egybehangzó nyilatkozata szerinti bejelentést kell érteni. Ennek hiányában a Kknyt. 33. § (1) bekezdés c) pontja szerinti járműtulajdonosi kezdeményezésről szó sem lehet, a közlekedési igazgatási hatóság pedig nem járhat el és nem dönthet a R. 87/A. § (2) bekezdése alapján. Azaz az elsőfokú bíróság érdemben helyes megállapítása szerint a konkrét ügyben az alperes sem határozhatott jogszerűen a perbeli, forgalmi rendszámú, típusú, a felperes és az alperesi érdekelt közös tulajdonában álló személygépjármű forgalomból történő kivonásáról.
[19] A Kúria az alperes által felhívott Kfv.III.39.030/2012/9. számú határozatát más típusú: szociális (ápolási díj) ügyben, és eltérő jogszabályi környezetben hozta: a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) szabályainak egymáshoz való viszonyát [nem pedig a jelen ügyre irányadó, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)] elemezte, így az abban foglaltakat a Kúria nem tartotta a jelen üggyel összevethetőnek, annak eldöntésére irányadónak.
[20] Minderre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján – az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével – hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VII.37.706/2023/5.)