A zálogkötelezettnek a jelzálogszerződés megkötésekor pontosan tudnia kell, hogy a kölcsönszerződés adósát milyen mértékű pénzbeli kötelezettségek terhelik a biztosított szerződés alapján, mert ezekért a kötelezettségekért vállal helytállási kötelezettséget az ingatlanával. A zálogkötelezettnek abban az esetben, ha deviza alapú kölcsöntartozást biztosít a vagyontárgyával, fel kell ismernie és tudnia kell értékelni a biztosított és a biztosítéki szerződéshez egyaránt kapcsolódó árfolyamkockázat tényét és mibenlétét. Amennyiben a fogyasztónak minősülő zálogkötelezett tájékoztatása egyáltalán nem történt meg, illetve a kockázat a zálogszerződés rendelkezéseiből és/vagy a fogyasztó részére szóban vagy írásban nyújtott külön tájékoztatásból az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó mércéjén keresztül vizsgálva a zálogkötelezett számára nem volt felismerhető, az a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján már önmagában megalapozza a zálogszerződés rendelkezéseinek átláthatatlanságát, a szerződés érvénytelenségét [régi Ptk. 209. § (1) bek., 209/A. § (2) bek.; régi Pp. 369. § a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Egy természetes személy (a továbbiakban: adós) és az alperes között 2007. május 24-én devizaalapú kölcsönszerződés jött létre. A felek abban állapodtak meg, hogy az alperes a 14 734 000 forint finanszírozási igény kielégítésére 115 573 CHF összegű kölcsönt bocsát az adós rendelkezésére azzal, hogy a CHF összeget a finanszírozási igényhez képest 15 %-kal növelt mértékben állapították meg a folyósításig esetlegesen bekövetkező árfolyamváltozásra tekintettel. A kölcsönszerződés tartalmazott árfolyamkockázati tájékoztatást.
[2] A felperes az adós kölcsönszerződéssel összefüggésben keletkezett tartozásaiért egy, a kölcsönszerződéstől külön okiratban, a 2007. május 24-én kelt zálogszerződésben vállalt zálogkötelezettséget. A jelzálogszerződés 1. pontja meghatározta azt a követelést, amelynek biztosítására alapították a felek a jelzálogjogot; a 2. pont tartalmazta az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerülő összeget. A jelzálogszerződés 3–13. pontjai a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: régi Ptk.) a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseit tartalmazták, árfolyamkockázati tájékoztatást nem nyújtott, arról szóban sem kapott a felperes tájékoztatást.
[3] A felperes a jelzálogszerződésben vállalt kötelezettségét egy közjegyző által kiállított közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozatával megerősítette. A jelzálogjogot a szerződésnek megfelelően a felperesi ingatlanra 115 573 CHF és járulékai erejéig jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.
[4] Az adós fizetési kötelezettségének 2012. szeptember 17. után nem tett eleget, ezért az alperes a kölcsönszerződést 2014. február 21-én azonnali hatállyal felmondta. Az alperes a felmondás időpontjában 12 163,51 CHF lejárt tőketartozást, 7169,75 CHF lejárt ügyleti kamat és 2183,47 CHF lejárt díjtartozást tartott nyilván a hitelszámlán.
[5] A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződésére vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése szerint a tisztességtelenül felszámított összeg pedig 2014. február 21-én 10 329,86 CHF volt.
[6] Az alperes a hivatkozott kölcsön és jelzálogszerződést 2014. február 25-én közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatával felmondta; a felmondást a felperes 2014. március 13-án vette át.
[7] A felperessel szemben a közjegyző rendelte el a végrehajtást úgy, hogy végrehajtási záradékkal látta el a közjegyzői okiratot. A végrehajtás az önálló bírósági végrehajtó előtt folyik.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes módosított keresetében kérte a folyamatban lévő végrehajtás megszüntetését elsődlegesen a kölcsönszerződés érvénytelenségére, másodlagosan a jelzálogszerződés érvénytelenségére hivatkozással.
Másodlagos keresete azon alapult, hogy a követelés vele szemben nem jött létre érvényesen az árfolyamkockázati tájékoztató elégtelen voltára figyelemmel. E körben kiemelte, hogy a jelzálogszerződés nem tartalmaz árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatást, az kizárólag a kölcsönszerződés számozott oldala volt, amely a felperesi részről nem került aláírásra, annak szövegezése sem a jelzálogszerződésben, sem a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállalásban nem került rögzítésre és szóban sem tájékoztatták a felperest az árfolyamkockázatról. Mivel a felperes ekként az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatást nem kapta meg, így vele szemben az árfolyamkockázatból eredő teher viselése tisztességtelen a régi Ptk. 209. §-a és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: régi Hpt.) 203. § (6) és (7) bekezdései alapján, így a jelzálogszerződés érvénytelen. E körben hivatkozott a Kúria Pfv.20.551/2021/6., Pfv.20.486/2020/5. és Pfv.20.565/2018/8. számú határozataira.
[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[10] A felperes másodlagos keresetével szembeni védekezése szerint a jelzálogjog járulékos jellegű, és a kölcsön- és a zálogszerződés megkötésekor hatályos régi Hpt. 203. § (6) bekezdése nyomán az alperesnek csupán az adós irányába kellett feltárnia az ügyfelet érintő kockázatot, amely kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia is kellett az árfolyamkockázat ismertetését és annak hatását a törlesztőrészletre. Ez a kötelezettség nem vonatkozott a zálogszerződést aláíró jelzálogkötelezettre, mivel a kölcsönszerződést neki nem kellett aláírnia és annak nem is volt szerződő fele. Egyebekben az alperes arra is hivatkozott, hogy a régi Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdésében foglalt kötelezettség esetleges megszegése nem eredményez polgári jogi semmisséget.
[11] Kiemelte, hogy maga a jelzálogszerződés nem tartalmaz a zálogkötelezett számára nehezen érthető kitételt, miután annak tartalma pusztán a régi Ptk. zálogjogi rendelkezéseire, a zálogkötelezettek járulékos jellegű kötelezettségvállalására korlátozódik. A jelzálogszerződésben semmiféle árfolyamkockázat nem szerepel, a zálogkötelezett a maga saját személyében árfolyamkockázatot nem is vállalt, így a zálogkötelezettet az árfolyamkockázatról külön nem kellett tájékoztatni. Az adós árfolyamkockázattal kapcsolatos, írásba foglalt, megfelelő tartalmú tájékoztatást kapott, annak pedig nincs érdemi jelentősége, hogy a közokiratban vagy a jelzálogszerződésben ez megismétlésre került-e vagy sem. Az adós az árfolyamkockázat viselésére köteles és a járulékos jelleg miatt a helytállási kötelezettsége a zálogkötelezettnek is fennáll. Kiemelte, hogy a Kúria Jpe.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatát követően meghozott számos határozatában (Pfv.20.523/2022/5.; Gfv.30.149/2021/7.; Pfv.20.947/2022/5., Pfv.21.304/2022/8.) az alperes árfolyamkockázati tájékoztatóját megfelelőnek találta. Az alperes álláspontja szerint a tájékoztatás elmaradása csak azt jelenti, hogy az elmaradt tájékoztatáson alapuló fizetési kötelezettség (jelen esetben az árfolyamkockázat viseléséből eredő fizetési kötelezettség) nem terheli az felperest.
Az elsőfokú és másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperessel szemben folyamatban lévő végrehajtást megszüntette. Rögzítette, hogy végrehajtás elrendelésével és foganatosításával felmerült végrehajtói költséget a végrehajtást kérő alperes köteles viselni és megfizetni.
[13] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az elsődleges kereset alapján a végrehajtás megszüntetésének nem volt helye. A másodlagos keresetet érintő indokolásában rögzítette, hogy a jelzálogszerződés fogyasztói szerződésnek minősül. Az indokolás alapján arra jutott, hogy a régi Hpt. 203. §-a alapján az alperesnek tájékoztatást kellett adnia a zálogkötelezett felperesnek mint fogyasztónak az árfolyamkockázatról, így vizsgálta ennek megtörténtét. Rámutatott, hogy az alperes árfolyamkockázati tájékoztatóját a bírói gyakorlat megfelelőnek értékelte és ha a fogyasztó a jogszabály által előírt tájékoztatást tartalmazó kockázatfeltáró nyilatkozatot aláírta, akkor az ellenkező bizonyításáig úgy kell értékelni, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terhelő volta számára világos és érthető volt, illetve annak kellett lennie.
[14] Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes a jelzálogkötelezettség terhét egy alapul fekvő kölcsöntartozáshoz kapcsolódóan biztosítékként vállalta. A kölcsönigénylő lapon foglaltakat, az alperes általános tájékoztatójában foglaltakat csak a kölcsönszerződés kötelezettje ismerte meg, míg az alperes az árfolyamkockázatot illetően sem szóban, sem írásban nem adott tájékoztatást a felperesnek. A rendelkezésre álló bizonyítékok (iratok, tanúvallomás) is azt támasztották alá, hogy a felperes a pénzintézetnél nem járt el, nem vett részt a kölcsönszerződés megkötésében, nem ismerte meg az általános tájékoztatóban foglaltakat és nem hívták fel a figyelmét a szerződés általános feltételeit tartalmazó okiratra sem. A bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság szerint az alperes nem bizonyította azt, hogy a felperesnek megadta volna a kellő tájékoztatást, a felperes tudott volna a devizaárfolyam jelentős emelkedésének lehetőségéről. Mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt a jelzálogszerződés a régi Hpt. 203. §-ába ütközik, így a felperes vonatkozásában érvénytelen. E körben utalt a Kúria Pfv.20.565/2018/8. számú ítéletére, valamint a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozata (a továbbiakban: 2/2014 PJE határozat) 1. pontjára, az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-26/13-as számú, C-51/17-es számú ítéletére, és a Kúria 6/2013 Polgári jogegységi határozatára (a továbbiakban: 6/2013 PJE határozat) is.
[15] Hivatkozott az elsőfokú bíróság továbbá arra is, hogy a perben nem volt vitás, hogy a felperes a szerződést fogyasztóként kötötte és a felperes a jelzálogszerződés érvénytelenségét a részére, mint zálogkötelezett részére nyújtandó árfolyamkockázati tájékoztatás elmaradására alapította, így arra a régi Ptk. 209/A § (2) bekezdése és 239. § (2) bekezdése irányadó. Rámutatott, hogy sem az ügyben elfekvő iratok, sem az eljáró ügyintéző tanúvallomásában foglaltak nem támasztották alá azt, hogy a szerződéskötéseket megelőzően felhívták volna a felperes figyelmét arra, hogy az árfolyamváltozás a fizetési kötelezettségét jelentősen növelheti, ami számára nehezen viselhetővé válhat. A régi Ptk. 209. § (1), (2) és (4) bekezdése alapján – utalva a Kúria Gfv.30.090/2020/9. számú határozatában foglatlakra is – megállapította, hogy a szerződésnek az árfolyamkockázatot korlátlanul a felperesre telepítő szerződéses rendelkezése tisztességtelen a tájékoztatás elmaradása miatt, amelynek következtében a jelzálogszerződés jogszabálysértő. Részbeni érvénytelenség esetén sem látta alkalmazhatónak jogkövetkezményként a végrehajtás korlátozását a felperesi keresetre tekintettel, így a felperes zálogkötelezett elleni végrehajtást megszüntette.
[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[17] A jogerős ítélet indokolása szerint a régi Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdése értelmében ügyfélnek nemcsak az adós tekinthető, hanem adott esetben a jelzálogkötelezett is. A perbeli jogvita elbírálása szempontjából azonban nem az ügyfél fogalmának meghatározása a döntő jelentőségű, hanem az a körülmény, hogy a régi Hpt.-ben szabályozott tájékoztatási kötelezettség esetleges megsértéséhez sem a régi Ptk., sem a régi Hpt. nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét. Azt a mércét, amelyen keresztül megítélendő az árfolyamkockázatot a fogyasztóra, így a fogyasztónak minősülő zálogkötelezettekre is telepítő konkrét szerződési kikötések tisztességtelen vagy tisztességes volta, nem a régi Hpt. szabályai adják meg, hanem a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése (Kúria Pfv.20.471/2024/5. számú határozatának [80] bekezdése).
[18] A másodfokú bíróság egyetértett az alperessel abban a körben, hogy a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján sem állapítható meg a jelzálogszerződés érvénytelensége a felperes által állított okból, mert a zálogkötelezett felperes a jelzálogszerződésben árfolyamkockázatot nem vállalt, a kölcsönszerződésben foglaltak teljesítéséért vállalt helytállást a tulajdonában álló ingatlannal. A jelzálogszerződés aláírásával a felperes elismerte, hogy a kölcsönszerződés rendelkezéseit megismerte, ennek ismeretében vállalt zálogkötelezettséget a perben nem álló adósnak a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeiért. A dologi kötelezett a dologgal felel. A jogosult pénzkövetelése teljesítését a felperestől nem kérheti, csak a szerződésben rögzített dologból történő kielégítés tűrését. A felperesnek mint a jelzálogszerződést fogyasztóként megkötő félnek azt kellett tehát átlátnia, hogy a szerződéses kötelezettségei teljesítésének következtében a zálogtárgyként szolgáló ingatlan tulajdonjogát elveszítheti és részére legfeljebb a jövőbeli vételárnak a kölcsöntartozást meghaladó része fizetendő vissza. A szerződés alapján fennálló kötelezettségek okán a zálogszerződés tartalma világos, érthető és így a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése szerinti tisztességtelenség nem áll fenn.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma alapján – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[20] Megsértett jogszabályhelyként a régi Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdését, a régi Ptk. 209. § (1)–(2) bekezdését, 209/A. § (2) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 221. § (1) bekezdését jelölte meg. Az árfolyamkockázati tájékoztatás megfelelőssége tekintetében hivatkozott az EUB C-118/17., C-126/17., C-670/20., C-186/16., C-51/17., C-227/18. számú, valamint a C-776/19 és C-789/19. számú egyesített ügyekben hozott határozataiban foglaltakra, utalva arra, hogy a nemzeti bíróságoknak kötelessége az EUB ítéleteiben megjelenő jogértelmezést alkalmazni, nincs mérlegelési joguk.
[21] Kifejtette, hogy jelzálogszerződés járulékos jellegű kötelem, amennyiben a szerződő fél fogyasztó, irányadóak rá a fent hivatkozott jogszabályi rendelkezések, azaz a felperes jogosult a hiányzó árfolyamkockázati tájékoztatás miatt a jelzálogszerződés érvénytelenségére hivatkozni, ezen az alapon igényt érvényesíteni.
[22] Az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás világossága, érthetősége, átláthatósága, arányossága a jóhiszeműség és tisztesség követelményének fényében vizsgálandó. A bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a fogyasztó a hitelező által rendelkezésre bocsátott információk összessége alapján képes volt-e értékelni az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős gazdasági következményeit, amelynek szempontrendszerét az EUB ítéleteire is figyelemmel a 2/2014. PJE határozat a Jpe.60.015/2021/15. számú határozat szerinti tartalommal foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy a perbeli zálogszerződés esetében nem nyújtottak a felperes részére semmilyen tájékoztatást, így a jelzálogszerződés érvényesen nem jött létre, a felperest kötelezettség a szerződés alapján nem terheli.
[23] A régi Pp. 221. § (1) bekezdésének sérelme körében előadta, hogy a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a perbeli jogvita elbírálása szempontjából nem az ügyfél fogalmának a meghatározása a döntő jelentőségű, hanem az a körülmény, hogy a tájékoztatási kötelezettség esetleges megsértésének nem a semmisség a jogkövetkezménye, egyértelműen az EUB C-351/23. számú döntése 2. pontjába ütközik, azaz az uniós joggal ellentétes. A tájékoztatás hiányát maguk a bíróságok sem vitatták, ugyanakkor a másodfokú bíróság az ítélet teljességének sérelmével, jogszabályhelyre hivatkozás nélkül, kizárólag egy kúriai ítéletre alapította döntését. Nem indokolta azt, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség teljes hiánya miatt a szerződés érvénytelensége a hivatkozott uniós döntésben foglaltaktól és a nemzeti bíróság joggyakorlatától eltérően miért nem a szerződés semmisségét vonja maga után.
[24] A felperes szerint a jogerős ítélet téves következtetést tartalmaz a jelzálogjog terjedelmével kapcsolatban is. A bíróságoknak az egyedi ügyre vetítetten kell döntést hozniuk. A másodfokú bíróság azonban egy olyan, önálló zálogjoggal kapcsolatos perre hivatkozott, ahol a felperes zálogkötelezettek tájékoztatásának hiánya miatt magának a kölcsönszerződésnek az érvénytelenségét állították, így az jelen perre nem lehet irányadó. Az önálló zálogjog és a járulékos jelzálogjog eltérő jogintézmények, utóbbi inkább a kezességgel rokon jogintézmény.
[25] Hangsúlyozta, hogy abban is téves a másodfokú bíróság és az alperes álláspontja, hogy nincs a tartozás mértékéhez kötve a zálogkötelezett helytállása. Ezen érvelés helyességét a gazdasági helyzet folyamatos változása is kizárja, ugyanis a szerződéskötéskor 10 000 000 forint értékű ingatlan jelenleg akár 80 000 000 forintot is érhet. A régi Ptk. 251. § (1), (3) bekezdésére, 255. § (1), (2) bekezdésére, 259. § (1) bekezdésére, valamint 262. § (1) bekezdésére utalva rámutatott, hogy a jelzálogjog mértéke egyértelműen korlátozott. Az ingatlan-nyilvántartásban CHF-ben került feltüntetésre a biztosított tartozás, így a 2007. évi kölcsönszerződésben rögzített forintösszeg és a CHF-ben rögzített jelzálogjog miatt a fogyasztó felperesnek az árfolyamváltozásból eredő többletteherről tájékoztatást kellett volna kapnia. Kifejtette, hogy az EUB döntései alapján a tájékoztatás akkor tekinthető világosnak és érthetőnek, ha a fogyasztó fel tudja mérni a szerződés teljes futamidejére vetített gazdasági következményeket. A jelzálogszerződésben azonban nincs semmi az árfolyamkockázattal kapcsolatban.
[26] A felperes szerint a másodfokú bíróságnak az ítéletben felhívott kúriai ítéletben foglaltakon alapuló érvelése – miszerint a jelzálogkötelezettek mint a zálogszerződés fogyasztóként megkötő félnek azt kellett átlátnia, hogy a zálogszerződéses kötelezettségeinek teljesítésének következtében a zálogtárgyként szolgáló ingatlan tulajdonjogát elveszítheti és részére legfeljebb a jövőbeli vételárnak a kölcsöntartozást meghaladó része fizetendő vissza – nem helytálló és a tulajdonjog elvesztésére vonatkozó utalásból pedig az derül, ki hogy az opciós joggal keveri a bíróság a jelzálogjog jogintézményét.
[27] A felperes hivatkozott a Kúria Pfv.20.565/2018/8. számú döntésére, kiemelten annak [16]–[17] bekezdésében foglaltakra, amely a régi Hpt. 203. §-a szerinti tájékoztatási kötelezettség elmulasztására tekintettel megállapította a szerződés érvénytelenségét.
[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte egyetértve annak indokaival.
[29] Utalt arra, hogy a magyar bíróságok az EUB ítéleteket alkalmazzák, a felperes által hivatkozott C-351/23. számú ügy azonban más helyzetet értékel, így önmagában a 2. pont utolsó mondatrészének kiemelése önkényes. Hivatkozott arra, hogy önmagában annak állítása, hogy a jogerős ítélet ellentétes az EUB által hozott bármely döntéssel, nem elégíti ki a felülvizsgálati kérelemmel szemben támasztott követelményeket. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a régi Hpt. 203. §-a alapján nem terheli tájékoztatási kötelezettség az alperest a zálogkötelezett vonatkozásában, e körben utalt a Kúria a Gfv.30.278/2022/5. számú végzésében foglaltakra. Hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat nem sérti, a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[32] A felperes eljárásjogi és anyagi jogi alapon is támadta a jogerős ítéletet. Eljárásjogi jogszabálysértésként a régi Pp. 221. § (1) bekezdésének sérelmét állította, amely a fentiek alapján akkor vezethetett eredményre, ha bekövetkezett és az ügy érdemére kihatott. Mindezen feltételek azonban nem álltak fenn: a másodfokú bíróság a jogerős ítélet [14]–[16] bekezdésében részletesen indokolta jogi álláspontját, abból kétségtelenül megállapítható volt, hogy miért jutott a szerződés régi Hpt. 203. §-ára, és régi Ptk. 209. §-ára alapított érvénytelensége körében az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetésre, így az ügy érdemében a jogerős ítélet rendelkező részében foglalt döntésre. Az, hogy a kifejtett indokokkal a felperes nem ért egyet, nem a régi Pp. 221. § (1) bekezdésének a megsértését jelenti. Hangsúlyozza a Kúria, hogy az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolása kiterjedjen az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre (Kúria Pfv.20.306/2024/12.), a jogerős ítélet ezen követelménynek megfelel.
[33] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogszabálysértések kapcsán arra kell rámutatni, hogy a végrehajtás megszüntetése nem a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye, de azzal szoros összefüggésben áll. A felperes a perben úgy nyilatkozott, hogy a jelzálogszerződés az árfolyamkockázatról való tájékoztatás elmaradása miatt a régi Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdése, illetve a régi Ptk. 209. §-ára tekintettel érvénytelen, így nincs helytállási kötelezettsége, amely a végrehajtás megszüntetése iránti keresetet megalapozhatta a perindításkor hatályos régi Pp. 369. § a) pontja alapján.
[34] A felperes hivatkozásai közül a régi Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdésére alapított hivatkozás nem volt alapos. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések egyrészt a zálogkötelezettel szemben speciális tájékoztatást nem írtak elő, másrészt a Kúria már több határozatában is rámutatott, hogy a régi Hpt.-ben szabályozott tájékoztatási kötelezettség esetleges megsértéséhez sem a régi Ptk., sem a régi Hpt. nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét (Kúria Pfv.20.471/2024/5., Gfv.30.278/2022/5.). A felperes által felhívott Kúria Pfv.20.565/2018/8. számú döntés jelen jogvitára nem volt irányadó, mert eltérő tényállás mellett született. A per II. rendű felperese az I. rendű felperes kölcsöntartozásának visszafizetéséért nemcsak jelzálog-kötelezettséget vállalt, hanem a felek vételi jogot alapítottak a II. rendű felperes ingatlanára az alperes javára. A Kúria a kötelező erejű határozatának [16] bekezdésében a 2005. január 1. után lakossági ügyféllel megkötött devizahitel nyújtására irányuló, illetve ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződések esetében mondta ki, hogy a pénzügyi intézménynek fel kellett tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásul vételét az ügyfél aláírásával igazolja. Ezzel szemben jelen ügyben a felperes és az alperes között sem kölcsönszerződés, sem vételi jogot alapító szerződés nem jött létre. Ennek megfelelően az e döntésben a régi Hpt. 203. §-ának a megsértése jogkövetkezménye körében kifejtett jogértelmezés jelen ügy szempontjából irreleváns.
[35] Ennek megfelelően – ahogy arra a Kúria Pfv.20.471/2024/5. számú határozatában is rámutatott –, azt a mércét, amelyen keresztül megítélendő az árfolyamkockázatot a fogyasztóra, így a fogyasztónak minősülő zálogkötelezettekre is telepítő konkrét szerződési kikötések tisztességtelen vagy tisztességes volta, nem a régi Hpt. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott szabályai adják meg, hanem a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése. Erre tekintettel a perben a felperes, mint zálogkötelezett vonatkozásában az árfolyamkockázati tájékoztatás szükségességét, annak megfelelőségét vagy elmaradásának következményeit a régi Ptk. 209. §-a és 209/A. §-a alapján kellett megítélni és levonni.
[36] A felperes régi Ptk. 209. § (1) bekezdésére és 209/A. § (2) bekezdésére alapított, a másodlagos keresetét érintő felülvizsgálati érvelése vonatkozásában abból kellett kiindulni, hogy a jogerős ítéletben rögzített és a felperes által a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott, így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes és az alperes közötti jelzálogszerződés árfolyamkockázati tájékoztatást nem tartalmazott, arról a felperes szóban és írásban sem kapott semmiféle tájékoztatást. A felperes nem vett részt a kölcsönszerződés megkötésében, csak jelzálogkötelezett volt és a jelzálogszerződés, amelyet az alperessel megkötött egy külön szerződés, azaz a kölcsönszerződést sem ismerte meg. Nem volt ennek megfelelően tehát jelentősége annak, hogy az alperes a biztosított kölcsönszerződés adósa számára nyújtott árfolyamkockázati tájékoztatást és azt a Kúria korábbi felülvizsgálati eljárásokban már vizsgálta, megítélte.
[37] A felperes tehát – aki a perben nem vitatottan fogyasztónak minősül és kötelezettséget vállalt – az eljárt bíróságok egyező ténymegállapítása szerint semmiféle árfolyamkockázati tájékoztatásban nem részesült, ennek a körülménynek azonban a másodfokú bíróság a jogvita eldöntése szempontjából nem tulajdonított jelentőséget, ezen az alapon a jelzálogszerződés érvénytelenségének a megállapítására és ennek folytán a végrehajtás megszüntetésére – szemben az elsőfokú bírósággal – nem látott alapot. A Kúria e körben az elsőfokú bíróság érdemi döntésével értett egyet az alábbi – részben eltérő – indokolással.
[38] A felperes és az alperes által kötött jelzálogszerződés egy deviza alapú kölcsönt biztosított, amelynek lényege, hogy a felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem). E szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően az árfolyamváltozás kockázata korlátozás nélkül és kizárólag őt terheli [6/2013 PJE határozat 1. pont és 2.b) pont és ezek indokolása, 2/2014 PJE határozat]. Erre azonban csak abban az esetben kerülhet sor, ha deviza kölcsön/hitelügyletben rejlő árfolyamkockázattal kapcsolatosan őt a pénzintézet megfelelően tájékoztatta.
[39] A pénzintézet árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségével összefüggésben az EUB már számos, a felülvizsgálati kérelemben is ismertetett ítéletében értelmezte a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) rendelkezéseit, ennek során meghatározta azt a szempontrendszert, amely alapján a tájékoztatás világos és érthető volta megítélhető és az annak nem megfelelő tájékoztatás folytán a fogyasztóra az árfolyamkockázatot telepítő szerződéses rendelkezés tisztességtelen. A Kúria ezen ítéletekre is figyelemmel mondta ki 2/2014 PJE határozatában és az abban foglalt jogértelmezést kiegészítő Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatában, hogy akkor megfelelő tartalmú az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a nemzeti fizetőeszköz (a forint) árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat, és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának, a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet (Kúria Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozat elvi tartalma [34] bekezdés). Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen (2/2014 PJE határozat).
[40] A felperes és az alperes közötti jelzálogszerződés az alperes hitelező és az adós közötti deviza alapú kölcsönszerződést mint főkötelmet biztosító mellékkötelezettség. A zálogszerződés megkötésével a felperes zálogkötelezett ugyanannak a CHF-ben nyilvántartott kölcsöntartozásnak vált a dologi kötelezettjévé, amelyért a kölcsönszerződés adósa a személyes kötelezett. A mellékkötelezettség mint biztosíték a kölcsönnyújtás mint szolgáltatás ellenében terheli a személyes adóst, illetve a felperest mint dologi kötelezettet, kötelezettségük azonban nem azonos. Míg a kölcsönadós a teljes vagyonával felel a kölcsönszerződés szerinti tartozás visszafizetéséért, addig a zálogkötelezett, így a felperes, kölcsöntartozásért fennálló helytállási kötelezettsége nem terjed túl a fedezetül lekötött vagyontárgy értékén és ellenszolgáltatásként nem köteles a kölcsön pénzbeli visszafizetésére. A zálogkötelezett helytállását azonban nemcsak az ingatlana értéke, hanem a kölcsönszerződés alapján a személyes kötelezettel szemben fennálló követelés is behatárolja, hiszen ennek erejéig köteles tűrni, hogy a jogosult a lekötött vagyontárgyból kielégítést keressen. A zálogkötelezett helytállási kötelezettsége szempontjából tehát – szemben a jogerős ítéletben kifejtettekkel – lényeges, hogy a biztosított követelés milyen mértékű, az hogyan aránylik a biztosíték értékéhez. A biztosítéki ingatlan értékéhez viszonyítva egy csekélyebb mértékű tartozás önmagában is döntően befolyásolhatja a dologi kötelezettség vállalását, tekintettel egyrészt arra, hogy az ingatlan értéke pozitív és negatív irányban is változhat a tartós jogviszony fennállása alatt, másrészt arra, hogy a régi Ptk. zálogjogi rendelkezései nem zárják ki, hogy a zálogkötelezett a kielégítési jog megnyíltakor – ingatlana mentesítése, így a dologi kötelezettség alóli szabadulása érdekében – a biztosított tartozást az adós helyett pénzben kifizesse.
[41] A fentiekre tekintettel a zálogkötelezett fogyasztónak – ahogy azt a Kúria a hivatkozott Pfv.20.471/2024/5. szám alatti közzétett határozatában, az indokolás [80] bekezdésében is kifejtette – azt kell megismernie, átlátnia, hogy az adós mely kötelezettségéért nyújt biztosítékot. A zálogkötelezettnek a jelzálogszerződés megkötésekor tehát pontosan tudnia kell, hogy a kölcsönszerződés adósát milyen mértékű pénzbeli kötelezettségek terhelik a biztosított szerződés alapján, mert ezekért a kötelezettségekért vállal helytállási kötelezettséget az ingatlanával. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a zálogkötelezettnek abban az esetben, amennyiben deviza alapú kölcsöntartozást biztosít a vagyontárgyával, fel kell ismernie és tudnia kell értékelni a biztosított és a biztosítéki szerződéshez egyaránt kapcsolódó árfolyamkockázat tényét és mibenlétét, és azt, hogy emiatt a biztosított tartozásnak a mértéke is jelentősen megemelkedhet. Amennyiben a fogyasztónak minősülő zálogkötelezett tájékoztatása egyáltalán nem történt meg, illetve a kockázat a zálogszerződés rendelkezéseiből és/vagy a fogyasztó részére szóban vagy írásban nyújtott külön tájékoztatásból (amely történhet akár a kölcsönszerződésben lévő tájékoztatás vagy ahhoz kapcsolódó kockázatfeltáró nyilatkozat zálogkötelezettel való megismertetése útján is) az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó mércéjén keresztül vizsgálva a zálogkötelezett számára nem volt felismerhető, az a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján már önmagában megalapozza a zálogszerződés rendelkezéseinek átláthatatlanságát, azok ekként nem minősülnek világosnak és érthetőnek, a szerződés ezen okból a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése értelmében érvénytelen. A jogerős ítélet ezzel ellentétes anyagi jogi következtetései tehát sértik a régi Ptk. 209. § (1) bekezdését és a 209/A. § (2) bekezdését.
[42] A Kúria a hivatkozott Pfv.20.471/2024/5. szám alatti közzétett határozatában kifejtett jogértelmezéstől nem kíván eltérni, így a [40] bekezdésben leírtaknak megfelelően ezt az álláspontot tartotta fenn jelen ügyben is, mert a tájékoztatás teljes hiánya folytán a felperes nem ismerhette meg, hogy az adós mely kötelezettségéért nyújt biztosítékot. Utal egyben a Kúria arra is, hogy a másodfokú bíróság az indokolásában maga is idézte ezt a Pfv.20.471/2024/5. szám alatti közzétett határozatban kifejtett jogértelmezést, de ténylegesen figyelmen kívül hagyta. Indokolása [16] bekezdésében azt is rögzítette, hogy a jelzálogkötelezettnek nem csak azt kell átlátnia, hogy ingatlanát elveszítheti, hanem azt is, hogy részére legfeljebb a jövőbeli vételárnak a kölcsöntartozást meghaladó része fizetendő vissza, azaz álláspontja szerint is van jelentősége annak, hogy mekkora az az adósság, amiért dologi kötelezettséget vállal. A [41] bekezdésben kifejtett egyéb indokokra is figyelemmel ez is arra enged következtetni, hogy a fogyasztó jelzálog kötelezettnek az összeg és járulékai puszta megjelölésén túli ismeretekkel kell rendelkeznie arról a tartozásról, amelyért kötelezettséget vállalt ingatlanával.
[43] Tekintettel a jelzálogszerződés érvénytelenségére, a régi Pp. 369. § a) pontja szerinti végrehajtás megszüntetése iránti kereset alapos, így a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítéletet – a fenti indokolásbeli eltéréssel –helybenhagyta.
(Kúria Pfv.V.20.863/2025/4.)