A jogorvoslati határidő ügyvéd általi elmulasztása esetén a sérelemdíj mértékénél irányadó szempontok közül kiemelt jelentősége van a jogsértés súlyának és a felróhatóság mértékének, azonban a károsultat ért nem vagyoni hátrányok körében nem lehet értékelni azt a nem vizsgálható és emiatt meg sem határozható tényezőt, hogy a károsultnak milyen összegű vagyoni hátránya keletkezett a le nem folytatott perorvoslati eljárással összefüggésben [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52 §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2011. november 21-én megkötött ügyvédi megbízási szerződés alapján az I. rendű alperes látta el a felperes a képviseletét az ellene kártérítés megfizetése iránt indított perben. Az I. rendű alperes nevében a II. rendű alperes járt el.
[2] A felperes vadásztársaságot 9 131 199 forint és késedelmi kamata, valamint 478 470 forint perköltség megfizetésére kötelező ítélet 2017. március 9-én került kézbesítésre az I. rendű alperes ügyvédi iroda részére. Az iroda 2017. március 24-én elektronikus úton terjesztett elő fellebbezést a Nyírbátori Járásbírósághoz, amelyet – a továbbítást követően – a Nyíregyházi Járásbíróság mint elkésett fellebbezést hivatalból elutasított. A fellebbezési határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmet elutasító végzést – a fellebbezés folytán eljárt – a Debreceni Ítélőtábla helybenhagyta, amelyre figyelemmel az ítélet elleni fellebbezést hivatalból elutasító végzést helybenhagyta.
[3] Az ennek következtében az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését megállapító végzés 2017. december 7-én lett kézbesítve az I. rendű alperesnek, aki arról a felperest nem értesítette.
[4] 2017. december 6-án került iktatásra a járásbíróságon a végrehajtás elrendelése iránti kérelem, majd a 2018. január 2-tól az illetékes önálló bírósági végrehajtó előtt folyó eljárásban 2018. január 5-én a felperes bankszámlájáról 17 272 712 forint leemelésre került.
[5] Miután a felperes a tartozás haladéktalan megfizetésére felszólító bírósági végrehajtói felhívás és a végrehajtási lap 2018. január 8-i átvételével tudomást szerzett az ítélet jogerőre emelkedéséről és a végrehajtásról, a törvényes képviselője felkereste a II. rendű alperest, és a megbízást visszavonta. A találkozásról jegyzőkönyv nem készült, okirat, tanúvallomás nem támasztja alá az ott elhangzottakat.
[6] Az I. rendű alperes érdekében beavatkozó biztosító határozatával az ügyvédi felelősségbiztosítási feltételek alapján sérelemdíj jogcímén 500 000 forintot ajánlott fel, amelyet a felperes nem fogadott el.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[7] A felperes módosított keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni szerződésszegéssel okozott kártérítés jogcímén 1 336 849 forint és késedelmi kamata, továbbá 15 878 385 forint sérelemdíj és késedelmi kamata megfizetésére azzal, hogy a II. rendű alperes saját vagyonával akkor felel korlátlanul, amennyiben a megítélt követelést az I. rendű alperes vagyona nem fedezi.
[8] Az alperesek ellenkérelmükben a sérelemdíj 500 000 forintot meghaladó része, míg a szerződésszegéssel okozott kár jogcímén előterjesztett kereset teljes elutasítását kérték, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét.
[9] Az I. rendű alperesi beavatkozó a sérelemdíjra vonatkozó igényt 500 000 forint összegben elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket és a beavatkozót, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 668 424 forint kártérítést, 4 763 515 forint sérelemdíjat és ezen összegek után 2018. január 5. napjától kezdődően a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8% ponttal növelt mértékű késedelmi kamatát. Kimondta, hogy a II. rendű alperes a saját vagyonával akkor felel korlátlanul az egyetemlegesen megítélt összeg erejéig, ha a követelést az I. rendű alperes vagyona nem fedezi. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[11] Határozatának indokolása szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 474. § (1) bekezdése, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 22. §-a, 23. § (2) bekezdése, 67. § (1) bekezdése, 69. §-a, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52–53. §-ai, a 2:54. § (1) bekezdése, a 6:142–144. §-ai, a 6:272–275. §-ai, a 6:518–522. §-ai, a 6:525. §-a, 6:527. §-a, a 8:1. § 4. pontja és Magyarország Alaptörvénye 28. (helyesen: XXVIII.) cikk (1) és (7) bekezdéseire utalással a keresetet részben találta alaposnak.
[12] A BH 2013.89. és BH 2012.90. számon közzétett határozatokra utalva kifejtette, hogy a sérelemdíj iránti igény jogalapja a fellebbezési határidő elmulasztása, amely mulasztással a jogi képviselő elzárta a felperest az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati lehetőségtől, ami a következetes bírói gyakorlat szerint személyiségi jogsértés keretében vizsgálandó és sérelemdíjjal kompenzálható.
[13] Rögzítette, hogy a jogalap tekintetében a jogsértés tényén kívül más nem vizsgálandó, az összegszerűség körében azonban a jogszabályban meghatározott szempontokat egyediesítve kell mérlegelni, és figyelembe kell venni, hogy milyen joghátrány érte a felperest. Ennek során azonban érdemben nem találta vizsgálhatónak, hogy mulasztás hiányában milyen döntés született volna (BH 2009.356., BH 2012.90.), mivel nincs lehetőség a korábbi ügyben hozott jogerős ítélet felülbírálatára (BH 2012.90.), „árnyékper” lefolytatására (BH 2009.356.).
[14] A sérelemdíj összegének meghatározása során a jogsértés súlyának, és annak tulajdonított jelentőséget, hogy a mulasztás milyen hatást gyakorolt a sértettre, milyen anyagi hatások következtek be. Ezért a marasztalással azonos összegben meghatározott sérelemdíjat eltúlzottnak találta, mivel az ellentétes a bírói gyakorlattal, illetőleg megítélése szerint a felperest nem amiatt érte sérelem, hogy marasztalták, hanem amiatt, hogy a jogi képviselő mulasztása folytán jogorvoslati jogát nem gyakorolhatta. Ugyanakkor az alperes részéről felajánlott 500 000 forintot sem tartotta összhangban állónak a sérelem jellegével, a jogsértés súlyával, a felróhatóság mértékével, a jogsértésnek a sértettre és a környezetre gyakorolt hatásával.
[15] Kiemelte, hogy a felperes az érintett perben elévülésre hivatkozva kérte a kereset elutasítását, amelyhez képest a fellebbezési határidő elmulasztása súlyosan felróható magatartás, amely miatt őt jelentős érdeksérelem érte a kirívóan magas összegű fizetési kötelezettsége folytán. Kialakult bírói gyakorlat hiányában – amely egységesen meghatározná az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati jogosultsághoz való alapjog elvesztése miatti sérelemdíj összegét – az elsőfokú bíróság a felperest megillető sérelemdíj összegét a kereseti követelés 30%-ában határozta meg.
[16] A kártérítés körében megállapította, hogy a felperes az alperesek mulasztása miatt nem szerzett tudomást az őt marasztaló ítélet jogerőre emelkedéséről, a fizetési kötelezettségének a teljesítésre nyitva álló határidőben önként nem tudott eleget tenni, ezért a végrehajtási költség mint a felperesnél bekövetkezett kár, és az alperes jogellenes magatartása közötti okozati összefüggés fennáll. Értékelte azonban, hogy a végrehajtás elrendelésére a jogszabály megsértésével került sor, és a kárenyhítés körében a felperes nem tette meg a tőle elvárható intézkedéseket, erre figyelemmel 50–50%-os kármegosztást alkalmazott.
[17] A beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett részét részben megváltoztatta, és mellőzte a beavatkozó felperes felé történő kötelezését, az I–II. rendű alperesek sérelemdíj jogcímén történő marasztalásának tőkeösszegét 1 500 000 forintra leszállította. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta.
[18] Határozatának indokolása szerint az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló fellebbezést a sérelemdíj összegszerűsége tekintetében részben alaposnak találta.
[19] Rámutatott, hogy a sérelemdíj alapja a felperes – a jelen perben alkalmazandó – Ptk. 2:42. § szerinti személyiségi jogvédelme. Kiemelte: a jogi képviseletet ellátó ügyvédi irodának az volt a feladata, hogy a rábízott ügyet a legjobb tudomása szerint a jogszabályok betartásával lássa el, lelkiismeretesen és az ügyvédi hivatáshoz méltó módon segítse elő megbízója jogainak érvényesítését. Az alperesek (és a beavatkozó) által elismerten a járásbíróság előtti alapeljárásban a jelen per felperesét marasztaló elsőfokú ítélet elleni fellebbezést az I. rendű alperes – adminisztrációs hibából eredően – rossz helyre nyújtotta be, ennek következtében a fellebbezés elkésettség miatt elutasításra került. Emiatt a felperes elveszítette annak az esélyét, hogy a vele szemben előterjesztett marasztalási igény elutasításra kerüljön, azaz elvesztette a pernyertesség esélyét.
[20] Azt a tényt, hogy az I. rendű alperes mulasztása elzárta a felperest az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított alapjogának, a Pp.-ben szabályozott jogorvoslat lehetőségének a gyakorlásától, a bírói gyakorlat (BH 2013.89.) személyiségi jogsértésként értékeli, ami sérelemdíj díj iránti igényt alapoz meg.
[21] Kifejtette, hogy az összegszerűség körében az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott az ún. árnyékper lefolytatásának kizártságára, azonban a sérelemdíj összegének meghatározása során tévesen indult ki a felperes módosított keresetében megjelölt 15 878 385 forintból, figyelemmel arra is, hogy az alapperben, amelyben az ügyvédi mulasztás történt, a pertárgy értéke 9 131 199 forint volt. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy jogorvoslati jogtól való megfosztásban megnyilvánuló személyiségi jogsértés esetén a sérelemdíj mértékére egységes bírói gyakorlat nem alakult ki, az összegszerűség meghatározása során a jogsértés súlyának, a felróhatóság mértékének és annak van jelentősége, hogy a mulasztás milyen hatást gyakorolt a sértettre.
[22] A fellebbezési határidőt elmulasztó ügyvédi tevékenység súlyosan felróható magatartásnak minősül, azonban a sérelemdíj funkciója kompenzációs jellegű, nem eredményezheti az ún. büntetőjellegű funkció előtérbe helyezését. A felperesnek járó sérelemdíj összegszerűségének meghatározása során a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróságtól eltérően – jelentőséget tulajdonított annak, hogy az I. rendű alperes mulasztása nem a fellebbezés benyújtásának az elmaradásában, hanem adminisztrációs hibában, annak téves bírósághoz való benyújtásában valósult meg, amely tévedésről való tudomásszerzést követően a jogi képviselő valamennyi, az eljárási szabályok szerint rendelkezésre álló lehetőséget megragadva (igazolási kérelem, annak elutasítása elleni fellebbezés) mindent megtett a mulasztás kimentése érdekében, amely lépései azonban nem vezettek eredményre. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a sérelemdíj összegét 1 500 000 forintban állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[23] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú ítéletet a sérelemdíj összegében részben megváltoztató rendelkezésének hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[24] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 2:52. §-át. Álláspontja szerint a sérelemdíjra vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezése alapján a jogerős ítéletben megjelölt bírósági döntésekben megjelenő gyakorlat meghaladott, nem tisztességes és jogszabálysértő.
[25] Érvelése szerint a magyar bíróságoknak figyelemmel kell lenniük az „Európai Bíróságok gyakorlatára” is.
[29] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
[30] A beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[33] A Kúria előrebocsátja, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletben megállapított tényállást nem tette vitássá, hanem kizárólag arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a nem vitás tényállás alapján tévesen határozta meg a felperest megillető sérelemdíj mértékét.
[34] A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság az irányadó tényállás alapján a Ptk. 2:52 § (3) bekezdésének megsértése nélkül, az eset körülményeinek megfelelő értékelésével és mérlegelésével határozta meg a felperest megillető sérelemdíj mértékét. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben ugyanis az ennek meghatározása során jelentőséggel bíró körülményeket, azaz a jogsértés súlyát, a felróhatóság mértékét és előbbinek a felperesre gyakorolt hatását megfelelően vette figyelembe, és értékelte. Ezzel kapcsolatban a Kúria maradéktalanul egyetértett a jogerős ítéletnek az ebben a körben részletesen kifejtett indokaival, amelyekre – a Pp. 424. § (2) bekezdése alapján – visszautal. A jogerős ítélet helyes megállapításainak a megismétlése nélkül a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján az alábbiak kiemelését tartja szükségesnek.
[35] A felperes felülvizsgálati kérelmében „a személyi sérülésekkel” és a „devizahiteles perekkel” az „Európai Bíróságok” által folytatott joggyakorlatra történő hivatkozásával kapcsolatban a Kúria leszögezi, hogy azok eltérő jellegük folytán nem hozhatók semmilyen kapcsolatba a perbeli tényállással. Következésképpen azon túl, hogy a hivatkozott joggyakorlatot a felperes azonosításra alkalmas módon nem is jelölte meg, abból a jogerős ítéletben meghatározott sérelemdíj mértékére sem lehet semmilyen következtetést levonni.
[36] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a másodfokú bíróság a sérelemdíj mértékének meghatározása során figyelemmel volt mind az alperesek által okozott jogsértés súlyára, mind pedig a felróhatóság mértékére, amelyeket megfelelően értékelt, az ott kifejtettekkel a Kúria egyetértett. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az ügyvéd részéről a fellebbezési határidő elmulasztása súlyosan felróható magatartásnak minősül, és ennek tényét – a felülvizsgálati kérelemben írt állítással ellentétben – megfelelően értékelte is az összegszerűség körében. Helyesen vette figyelembe ugyanakkor a másodfokú bíróság a felróhatóság mértékének megítélésekor azt, hogy az I. rendű alperes nem elmulasztotta előterjeszteni a fellebbezést, hanem adminisztrációs hiba miatt nem a megfelelő bírósághoz nyújtotta azt be, viszont mindent megtett a mulasztás kimentése érdekében. Erre tekintettel egyetértett a Kúria a másodfokú bírósággal abban, hogy – az adott tényállás mellett – nem kerülhetett előtérbe a sérelemdíj magánjogi büntetés funkciója.
[37] A felperes felülvizsgálati kérelmében egyrészt maga is azt állította, hogy az árnyékper sikeressége valóban nem vizsgálható, ugyanakkor ehhez képest következetlenül mégis arra hivatkozott, hogy az alperesek mulasztása miatt jogerőssé vált elsőfokú ítélet alapján kirívóan magas összegű fizetési kötelezettsége keletkezett, azaz a jogsértés a vagyoni, pénzügyi helyzetére jelentős negatív hatást gyakorolt.
[38] Mindezzel kapcsolatban ugyanakkor a másodfokú bíróság jogerős ítéletében helyesen mutatott rá arra, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint az ügyvéd ellen indított kártérítési per bírósága érdemben nem vizsgálhatja azt a kérdést, hogy a felperes az alperesek mulasztásának hiányában az előzményi pert megnyerhette volna-e, vagyis a határidőben előterjesztett fellebbezés esetén pernyertessége bekövetkezhetett-e (BH 2012.90., BH 2009.356., Kúria Pfv.III.20.026/2016/3.). A perbeli esetben megvalósult személyhez fűződő jog megsértése miatti sérelemdíj mértéke emiatt, szemben a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal, nem függhet az előzményi perben megítélt marasztalás mértékétől. Kiemeli a Kúria: a felperest ért nem vagyoni hátrányoknál nem lehet értékelni azt a nem vizsgálható és emiatt meg sem határozható tényezőt, hogy milyen összegű vagyoni hátránya keletkezett a le nem folytatott perorvoslati eljárással összefüggésben.
[39] Mindezek alapján pedig a másodfokú bíróság a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése alapján helyesen vonta a mérlegelés körébe a felperesnek a jogorvoslati joga elvesztéséből eredő hátrányait, és ennek alapján a sérelemdíj mértékét is helyesen határozta meg, a jogerős ítélet tehát e körben a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból nem jogszabálysértő.
[40] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.III.20.604/2022/5.)