I. A Tám.r 3. § (1) bekezdésében a házastársakra, élettársakra előírt együttes igénylési kötelezettség a Kp. alapján nem keletkeztet kényszerű pertársaságot, együttes perindítási kötelezettséget.
II.A Tám.r. 6. § (6) bekezdés a) pontja szerint az elhalt magzat a gyermekszám számításánál figyelembe vehető, de csak abban az esetben, ha az igénylő a támogatási rendelet jogosultsági feltételeinek megfelelt, vagyis a kérelem benyújtásakor legalább 12. hetes élő magzata volt, aki a támogatási kérelem benyújtása után meghalt vagy halva született [337/2017. (XI. 14.) Korm.rendelet (Tám. r.) 12. § (2) bek., 2. § (1) bek. l. pont, 3. § (1) bek., 6. § (1) bek. a) pont, aa)–ab) alpont, b) pont, 6. § (6) bek. a) pont; 2017. évi I. törvény (Kp.) 19. § (1) bek., 121. § (1) bek. a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és felperesi beavatkozó (házastársak, továbbiakban együtt: Igénylők) tulajdonában álló /1 helyrajzi számon nyilvántartott, természetben szám alatt található ingatlanra a Zrt.-vel (a továbbiakban: Bank) 2021. szeptember 13. napján kötött kölcsönszerződés alapján, 40 000 000 Ft kölcsöntartozás biztosítékaként a Bank jelzálog joga és az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.
[2] Igénylők 2024. január 21. napján erre rendszeresített nyomtatványon a három- vagy többgyermekes családok lakáscélú jelzáloghitel-tartozásainak csökkentéséről szóló 337/2017. (XI. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tám.r.) alapján kérelmet terjesztettek elő a Bank javára bejegyzett jelzáloghitel-tartozás csökkentése érdekében. A támogatás számításánál figyelembe veendő gyermekként feltüntették a 2022. július 14. napján született X.Y. illetve a 2023. szeptember 26. napján a 14. terhességi héten halva született gyermeket.
[3] Az alperes határozatával a kérelmet elutasította. Rögzítette, hogy a második gyermek, akire tekintettel a támogatást igényelték a csatolt orvosi igazolás alapján a 14. terhességi héten, 2023. szeptember 26-án halva született. Az Igénylőknek nem volt a kérelem benyújtásakor meglévő, a Tám.r. 6. § (1) bekezdés b) pont, (1a) bekezdés alapján a várandósság legalább 12. hetét betöltő magzata.
A felperes keresete, az alperes védirata
[4] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, vitatva a Tám.r. 6. § (1a) bekezdésének hatósági értelmezését. Kérte a jogszabály helyes értelmezése alapján 1 000 000 Ft támogatás megítélését.
[5] Kifejtette, hogy a Tám.r. 6. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint két vérszerinti gyermeke született, a Tám.r. 6. § (6) bekezdése alapján két gyermek után kívánta igénybe venni a támogatást. A jogszabályban sehol sem szerepel, hogy a 6. § (6) bekezdés a) pontjában leírt eseteket csak az aktuális kérelmet megelőző gyermekeknél lehetne számításba venni. A jogalkotó szándékát jól jelzi a 10. § (1) bekezdés b) pontja, mely szerint a még élő magzat esetén történő igénylés után a halva születést is igazolni kell, a támogatásra vonatkozó jogosultsághoz.
[6] Az alperes védiratában elsődlegesen a felperes keresetlevelének a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés c), i), j), m) pontjai alapján a visszautasítását; másodlagosan a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[8] Indokolása szerint nem volt helye a keresetlevél visszautasításának.
[9] Megállapította, hogy alperes a várandósság betöltött 12. hetét követően halva született magzatot a Tám.r. 6. § (6) bekezdés a) pontja alapján jogszabálysértő módon nem vette figyelembe. A jogszabály nyelvtani értelmezése szerint a jogalkotó azokra is kiterjeszti a jogosultságot, akik esetében a jogosultság feltételét jelentő gyermek élve megszületett, de később elhunyt. Kiegészítő szabályként alkalmazandó a 6. § (1a) bekezdés a 6. § (1) bekezdésében rögzített feltételek mellett arra az esetre is, ha a 6. § (1) bekezdés a) pontja szerint élve született vagy örökbefogadott gyermek a támogatási kérelem benyújtását megelőzően elhunyt. A 6. § (1) bekezdés a) pontja az élve született gyermekre vonatkozik, a 6. § (1a) bekezdés pedig az élve született, de később elhalálozott gyermekre. A perbeli esetre a Tám.r. 6. § (6) bekezdés a) pontjában rögzített feltétel alkalmazandó, mely alapján azt a magzatot is a gyermekek közé kell számítani, aki a várandósság betöltött 12. hetét követően elhalt vagy halva született.
[10] A megismételt eljárásra adott iránymutatásában előírta, hogy a Tám.r. 6. § (6) bekezdés a) pontjának helyes értelmezésével kell a gyermekszám meghatározásakor az alperesnek eljárnia, a várandósság betöltött 12. hetét követően halva született magzatot figyelembe kell venni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján a hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
[12] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az irányadó Tám.r.-t helytelenül értelmezte és abból téves jogi következtetésre jutott, mivel e rendelet alapján a támogatásra való jogosultság vizsgálata során különbséget kell tenni a jogosultságot megalapozó, illetve kizárólag a támogatás mértékére befolyással bíró gyermekszám között. A jogerős ítéletben hivatkozott Tám.r. 6. § (6) bekezdése a támogatásra való jogosultság megállapítása szempontjából nem releváns, mivel az a gyermekszám számításánál figyelembe vehető szempontokat tartalmaz, nem a támogatás igénybevételének (jogosultságának) feltételeit. Ezek a Tám.r. 6. § (1) bekezdéséből levezethetők, melyet az (1a) bekezdés speciális rendelkezése egészít ki. A felperes és a felperesi érdekelt ezeknek a feltételeknek nem feleltek meg, a támogatásra nem váltak jogosulttá.
[13] Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes és a felperesi érdekelt pertársaságot alkotnak, mivel a per tárgya olyan közös jog, illetve olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, továbbá a Tám.r. mint speciális jogszabály 3. § (1)–(2)–(2a) bekezdéseiből, az együttes igénylés részletszabályaiból is az következik, hogy az Igénylőknek a perben félként részt kellett volna venniük, felperesként együttesen perben kell állniuk. Ezt az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, holott a védiratban visszautasítási okként erre is hivatkozott.
[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
[22] A Kp. alapján ténykérdésben perújításnak, jogkérdésnek felülvizsgálatnak van helye. A Kúria a rendkívüli perorvoslati eljárásban a Kp. 115. § (1) bekezdése alapján jogkérdésben jár el, azt vizsgálhatja, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabálysértést megvalósította-e, nem a kereset ismételt elbírálását végzi. A Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Igénylőknek a Tám.r. 3. § (1) bekezdése alapján pertársakként együtt kellett volna pert indítaniuk és perben állniuk, avagy sem, továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a Tám.r.-t, a jogosultságot megalapozó gyermekszám számításának rendelkezéseit megfelelően értelmezte-e.
[23] Elsőként a Kúria a pertársaságot mint eljárásjogi jogkérdést vizsgálta.
[24] A Kp. 19. § (1) bekezdése szerint több felperes együtt is indíthat per, ha a jogvita tárgya olyan közös jog vagy kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne.
[25] A Kp. a Pp.-vel egyezően mind a felperesi, mind az alperesi oldalon biztosítja, hogy többen is fellépjenek. A Kp. 6. §-a alapján közigazgatási perben a polgári perrendtartás szabályainak alkalmazására akkor kerülhet sor, ha azt a Kp. kifejezetten előírja. A Kp. IV. fejezetében a felek és érdekeltek címszó alatt szabályozza a pertársaság intézményét, amelyre vonatkozó utaló szabály hiányában a Pp. rendelkezései nem alkalmazhatóak.
[26] A Kp. 19. §-a mind a felperesi, mind az alperesi oldalon lehetőséget biztosít több felperes, illetőleg több alperes perbeli részvételére. Ennek megfelelően a Kp. 19. § (1) bekezdése szerint több felperes együtt is indíthat pert, ha a jogvita tárgya olyan közös jog vagy kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne. A Kp. a felperes esetében perbeállítási kötelezettséget, kényszerű pertársaságot nem ír elő, az a Kp. 19. § (1) bekezdésében foglalt szóhasználatból („indíthat”) is következik. A Kp. a felperes kötelező perbeállítását előíró jogi szabályozás hiányában, annak elmulasztására vonatkozó szankciót sem tartalmaz, a Kp. 48. §-a szerinti visszautasításnak erre hivatkozással nincs helye.
[27] Ezzel szemben a Kp. 25. § (2) bekezdése nevesíti az alperesi kényszerű pertársaságot, mely szerint, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a pert további közigazgatási szerv ellen is meg kellett volna indítani, a közigazgatási szervet a keresetlevél közlésével perbe állítja. Ez a szabályozás azonban nem alkalmazható a felperes perbe állítására, így tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes házastársának is felperesként kellett volna perben állnia. E vonatkozásban a jogerős ítélet nem jogsértő, az elsőfokú bíróság értesítette a felperes házastársát a perbelépés lehetőségéről, melynek eredményeként felperesi érdekeltként a perben fellépett, perbe lépését az elsőfokú bíróság megengedte. A Tám.r 3. § (1) bekezdésében a házastársakra, élettársakra előírt együttes igénylési kötelezettség a Kp. alapján nem keletkeztet kényszerű pertársaságot, együttes perindítási kötelezettséget.
[28] Ezt követően a Kúria áttekintette a Tám.r. rendszerét, mivel a per tárgyát képező másik jogkérdés csak a teljes rendelet ismeretében és alkalmazásával lehetséges. A Tám.r. 1. alapvető rendelkezések fejezében meghatározza, hogy a jogalkotó mire, milyen ingatlant terhelő tartozás csökkentése érdekében hozta létre a jogszabályt. A 2. fejezet értelmező rendelkezéseket tartalmaz, 1. pontban meghatározza a „gyermek” fogalmi definícióját, azonban a gyermekszám számításának szempontjából – a felperes által is hivatkozott – 6. § (6) bekezdés a) pontja is tartalmaz meghatározást arra vonatkozóan, hogy ki minősül gyermeknek. A 3. fejezetben a támogatásra jogosult személyeket állapítja meg, a 3. § (1) bekezdésben rögzíti a házastársak, élettársak esetében a kizárólagos együttes igénylési kötelezettséget, melynek nem vitatottan Igénylők eleget tettek. Ebben a fejezetben állapítja meg a jogalkotó azokat a feltételeket, amelyeket a gyermek fogalmi meghatározásával [2. § (1) bekezdés 1. pont] együtt kell értelmezni a gyermekszám számításánál. A 4. fejezet a támogatás mértékét tételesen, a gyermekek számától függően határozza meg, az 5. fejezet a támogatás igénylésének a feltételeit rendezi, mely a 10. § (2) bekezdésében a magzatra vonatkozó rendelkezést is tartalmaz. A 6. fejezet a támogatás igénylésére vonatkozó szabályokat rögzíti, a 12. § (1) bekezdés, (1a), (1b), (2) bekezdéseiben határozza meg az igénylési feltételeket, amelyeket az alperesnek a határozat meghozatalakor, illetőleg az elsőfokú bíróságnak és a Kúriának a jogvita eldöntésekor alkalmaznia kell. A 7. fejezet a támogatás folyósításának (a 8. fejezet hatályon kívül helyezve), a 9. fejezet a támogatás elszámolásának a szabályait, a 10. fejezet a folyósítással kapcsolatos adatszolgáltatást, a 11. fejezet a felelősségi szabályokat tartalmazza, melyek lényeges, de jelen tényállás okán az ügyben nem értintett szabályok.
[30] A Tám.r. 12. § (2) bekezdése határozza meg azt az induló állapotot, amikor támogatás megítéléséhez szükséges valamennyi feltételnek teljesülnie kell, ez a kérelem benyújtásának időpontja, mely jelen perben 2021. január 21. napja.
[31] A perben vitatott kérdés volt a gyermek (magzat) léte, illetőleg bekövetkezett halála (elvesztése) és a jogi szabályozás kapcsolata. A Tám.r. 2. § (1) bekezdés 1. pontja szerint „gyermek” az igénylőnek, illetve házastársának vagy élettársának vér szerinti gyermeke, ideértve a magzatot a várandósság betöltött 12. hetét követően, valamint az igénylő, illetve házastársa vagy élettársa által a támogatás iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően örökbefogadott gyermek. A Tám.r. alkalmazásában tehát gyermeknek tekintendő a kérelem benyújtásakor már megszületett vagy örökbefogadott gyermek, illetőleg a várandósság 12. hetét betöltött vagy idősebb magzat.
[32] A támogatásra való jogosultság feltétele a Tám.r. 6. § (1) bekezdése szerint az igénylőnek vagy együttes igényes esetén az igénylők egyikének a) az e rendelet hatálybalépését követően aa) született vér szerinti gyermeke vagy ab) örökbefogadott gyermeke vagy b) a kérelem benyújtásának időpontjában meglévő, a várandósság legalább 12. hetét betöltött magzata.
[33] A Tám.r. 6. § (1) bekezdés a) pont aa)–ab) alpontjai, valamint b) pontja szerinti jogosultsági feltételek nem különböznek a 2. § (1) bekezdés 1. pontja szerinti „gyermek” fogalomtól, azaz meglévő vérszerinti vagy örökbefogadott élő gyermek vagy legalább 12. hetet betöltött magzat. A 6. § (1) bekezdés b) pontja alapján a magzatnál feltétel, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában meglévő legyen.
[34] A jogalkotó döntési jogosultsága, hogy biztosít-e és mely esetekben jogosulti, kedvezményezetti helyzetet. A Tám.r. 6. § (1a) bekezdése szerint a támogatásra való jogosultság az igénylő vagy – együttes igénylés esetén – az igénylők egyike (1) bekezdés a) pontja szerinti élve született vagy örökbefogadott gyermekének a támogatási kérelem benyújtását megelőzően bekövetkezett halála esetén is fennáll, ha az igénylő az egyéb jogosultsági feltételeknek megfelel. A Tám.r. 12. § (1b) bekezdése szerint erre a gyermekre tekintettel támogatásra a halálát követő 1 éves jogvesztő határidőn belül van lehetőség. Ez a rendelkezés („élve született vagy örökbefogadott gyermek […] halála”) azonban nem biztosít kedvezményezetti lehetőséget a kérelem benyújtását megelőzően halva született magzat után. Következik ez a Tám.r. 10. § (2) bekezdésében foglaltakból, mely szerint a magzat után igényelt támogatás estén a támogatást megállapító határozatban meg kell jelölni a szülés várható időpontját. Ez is azt támasztja alá, hogy a kérelem benyújtásakor élő, meglévő magzat vehető figyelembe.
[35] A Tám.r. 6. § (6) bekezdés a) pontja szerint az elhalt magzat a gyermekszám számításánál figyelembe vehető, de csak abban az esetben, ha az igénylő a támogatási rendelet jogosultsági feltételeinek megfelelt, vagyis a kérelem benyújtásakor legalább 12. hetes élő magzata volt, mely a támogatási kérelem benyújtása után meghalt vagy halva született.
[36] Az Igénylők kérelmüket a már rögzítettek szerint 2024. január 21-én nyújtották be, az általuk előadottak szerint ezt megelőzően: 2023. szeptember 26-án a 14. terhességi héten született halva a gyermekük, így a Tám.r. 6. § (6) bekezdés a) pontja alapján a gyermekszám számításánál nem volt figyelembe vehető.
[37] A Tám.r. rendelkezéseinek együttes értelmezésével megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást akkor, amikor a felperes esetében a kérelem benyújtását megelőzően elhalt magzatot a jogosultsági feltételek között figyelembe vette.
[38] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[39] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak azzal a jogértelmezéssel kell meghoznia a döntését, hogy a kérelem benyújtásakor nem vitatottan a felperesi beavatkozó várandóssága hiányában a Tám.r. 6. § (1) bekezdése szerinti jogosultsági feltételek vizsgálhatók, és a Tám.r. 6. § (6) bekezdés a) pontja, a gyermekszám számításra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók.
(Kúria Kfv.VI.37.850/2024/9.)