A bíróság hatásköre vagy illetékessége hiányát megállapító és áttételt elrendelő döntése határozati formát igényel, amellyel szemben jogorvoslatnak van helye. Az eljárási törvényben biztosított jogorvoslati jogosultság értelmezéssel nem szűkíthető, nem korlátozható, és nem vonható el [Be. 485. §, 579. § (2) bek., 460. § (2) bek.].
[1] A terhelt ellen B. M. magánvádló tett feljelentést becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bek. a) pont] miatt az S. Járásbíróságon.
[2] Az S. Járásbíróság a 2022. szeptember 30. napján meghozott, és 2022. november 2. napján végleges végzésével megállapította az illetékessége hiányát, és az ügyet a kerületi bírósághoz tette át.
[3] A kerületi bíróság a 2022. november 30. napján meghozott végzésével szintén megállapította az illetékessége hiányát, és az ügyiratokat az eljáró bíróság kijelölése végett a Kúriához terjesztette fel.
[4] Végzésében a fellebbezés lehetőségét a Be. 580. § (1) bekezdés d) pontjára alapítottan kizárta. Ezt az ÍH 2020.72. számon közzétett eseti döntésre utalással azzal indokolta, hogy a végzése pervezető, önálló döntést nem tartalmaz, hanem pusztán az ügy további menetét állapítja meg, a kijelölésre jogosult bíróság döntését kezdeményezi.
[5] A Kúria 2022. december 13. napján meghozott intézkedésével az iratokat visszaküldte a kerületi bíróságnak azzal, hogy az illetékessége hiányát megállapító végzés véglegessé válásának hiányában nem nyílott meg a lehetősége annak, hogy az eljáró bíróság kijelölése tárgyában döntsön; nincs ugyanis olyan törvényi rendelkezés, amely az illetékesség hiányát megállapító végzés esetén a jogorvoslat lehetőségét kizárja.
[6] Ezt követően a kerületi bíróság 2023. január 9-i átiratával az ügy iratait ismételten anélkül terjesztette fel a Kúriára az eljáró bíróság kijelölése végett, hogy végzésével szemben fellebbezési jogot biztosított volna. Álláspontja szerint eseti döntésre hivatkozva kellőképpen megindokolta, hogy a végzéssel szemben miért kizárt a fellebbezés, és ez az álláspontja a Kúra átirata alapján sem változott meg.
[7] A Kúria megállapította, hogy az ügyben nincs bíróság kijelölésére okot adó perjogi helyzet.
[8] Elöljáróban rámutat a következőkre.
[9] A Be. 23. § kötelező rendelkezése, hogy a hatáskörét és az illetékességét a bíróság hivatalból, az eljárás teljes tartama alatt vizsgálja.
[10] A bíróság először a hatáskörét vizsgálja, s ha az megállapítható, az illetékesség vizsgálata következik. A hatásköri szabályok a négyszintű bírósági szervezet különböző szintjei között osztják el az ügyeket, az illetékességi szabályok pedig rendezik, hogy az azonos hatáskörű bíróságok közül melyik bírálja el az ügyet.
[11] A hatáskör és illetékesség hiánya megállapításának következménye lehet az ügy áttétele a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező bírósághoz. Az ügyet ismételten áttenni olyan bírósághoz, amely korábban az illetékességének a hiányát már megállapította, nem lehetséges: ez esetben az eljáró bíróság kijelölése érdekében a felterjesztés iránt kell intézkedni (BH 2020.65.II.).
[12] Hatásköri vagy illetékességi összeütközést jelent, ha a hozzá érkezett, illetve nála lévő büntetőügyet a bíróság és legalább egy másik bíróság egyaránt nem tartja magáénak. Ekként kijelöléshez vezető hatásköri vagy illetékességi összeütközés fogalmilag csak negatív lehet.
[13] A bíróságok közötti negatív hatásköri, illetve illetékességi összeütközés áll fenn akkor, ha két bíróság végleges határozatában önmagát nem, ellenben kölcsönösen a másikat tartja a döntés meghozatalára jogosultnak és az eljárás lefolytatására illetékesnek.
[14] Ezen kívül a Be. illetékességre vonatkozó szabályozásából nem következik, hogy összeütközést csak két egymást kölcsönösen illetékesnek tartó álláspont képez, és az sem, hogy az illetékesség hiányát megállapító döntés elengedhetetlen feltétele, hogy egyben az illetékességre is választ adjon.
[15] Ha a bíróságnak az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet átteszi a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező bírósághoz (Be. 485. §).
[16] Az eljáró bíróság kijelölésének értelemszerű feltétele, hogy a feloldandó negatív hatásköri vagy illetékességi összeütközés két bíróság eltérő, véglegessé vált határozatán alapul.
[17] A Be. jogorvoslati rendszerében – külön rendelkezés hiányában is – a jogorvoslati jog általános szabály [Be. 579. § (2) bek.]. Ugyanis Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikk (7) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Ennélfogva a jogorvoslati jog csakis akkor nem gyakorolható, ha azt a Be. valamely rendelkezésével kizárja (Bkk.II.187/2022/4. számú végzés [17] bekezdés).
[18] Az áttétel tárgyában azonban nincs ilyen rendelkezés. Az eljárási törvényben biztosított jogorvoslati jogosultság értelmezéssel nem szűkíthető, nem korlátozható, és nem vonható el.
[19] Az ítélkezési gyakorlatban vitán felül áll, hogy a bíróság hatásköre vagy illetékessége hiányát megállapító és áttételt elrendelő döntése határozati formát igényel, mellyel szemben jogorvoslatnak van helye (Bkk.I.124/2020/2. számú végzés [12] bekezdés).
[20] A Kúria megjegyzi, hogy téves az az álláspont, mely szerint a hatáskör vagy illetékesség hiányát megállapító végzés önálló döntést nem tartalmaz, az pusztán az ügy további menetét állapítja meg. A bíróság döntése ugyanis ebben az esetben éppen az, hogy a Be. valamely rendelkezésének alkalmazását az eljárásában kizártnak, ekként a saját eljárását törvényileg akadályozottnak tartja.
[21] A kerületi bíróság az illetékessége hiányának megállapításáról szóló végzésével szemben tehát – tévesen – nem biztosított fellebbezési jogot, így az nem vált véglegessé [Be. 460. § (2) bek.]. Az ekként kialakult helyzetben az illetékesség tárgyában nincs két bíróság részéről ellentétes tartalmú véglegessé vált végzés. A Kúria ezért az eljáró bíróság kijelölése tárgyában határozatot nem hozhat.
[22] A Kúria továbbmenően rámutat a következőkre.
[23] Magyarország Alaptörvénye 25. cikk (1) bekezdés második mondata szerint a legfőbb bírósági szerv a Kúria. Ugyanezen cikk (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.
[24] Ezzel összhangban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 25. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Kúria az Alaptörvény 25. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, elbírálja a jogegységi panaszokat, joggyakorlat-elemzést folytat jogerős vagy véglegessé vált határozattal befejezett ügyekben, valamint közzéteszi az 51. alcímben foglaltak szerint az ott meghatározott, a Kúria által hozott határozatokat.
[25] Értelemszerű, hogy a Kúriát e közjogi feladatának ellátása során nem köti az Ítélőtáblai Határozatok című folyóiratban megjelentetett – egy alsóbb fokú bíróság álláspontját tükröző – döntés.
[26] A jogalkalmazás egységét a Kúria által kialakított, kúriai döntésekben megjelenített jogértelmezés, és következetes gyakorlat biztosítja.
[27] Ekként a Kúria – a Be. 24. § (1) és (3) bekezdése alapján eljárva – mellőzte a határozathozatalt, és az ügyet visszaküldte a kerületi bíróságnak.
(Kúria Bkk.III.167/2023/2.)