I. A felülvizsgálat törvényi okai között nem szerepel, ezért felülvizsgálati eljárásban nem kifogásolható az alapügyben korábban eljáró bíró kizárása.
II. A bíróság ügyelosztási rendjére, tartalmára és az attól való eltérésre vonatkozó szabályok nem a büntetőeljárási törvényben szabályozott eljárási szabályok. Ezért esetleges megsértésükkel a Be. 608. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés nem valósul meg.
III. A passzív gazdasági vesztegetés bűntettét (Btk. 291. §) önálló intézkedésre jogosult személyként valósítja meg az a gazdasági ügyintéző munkakörben foglalkoztatott terhelt, akinek munkaköri feladata a vesztegetéssel érintett megrendelések készítése, engedélyeztetése, továbbítása, a beszerzés folyamatának nyomon követése, irányítása, ellenőrzése, valamint kapcsolattartás a szállítókkal, és ezen feladatait ténylegesen is ellátja, a beszállítókkal érdemben egyeztet, a megrendeléseket előkészíti és leadja [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. b) pont; Be. 608. § (1) bek. a) pont, 649. § (2) bek.; 2011. évi CLXI. törvény 8. § (1) bek., 11. § (2) bek.; 14/2002. (VIII. 1.) IM rend. 32. § (1) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével a XV. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] és 1 rendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont]. Ezért a XV. r. terheltet, halmazati büntetésül 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre, 2 év közbeszerzési beszerző foglalkozástól eltiltásra, valamint 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, továbbá vele szemben 1 000 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2 000 forintban határozta meg. Az így kiszabott összesen 400 000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett arról, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvetésbe a XV. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. A XV. r. terheltet az ellene emelt 1 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] vádja alól felmentette. Rendelkezett a bűnügyi költségviseléséről.
[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét XV. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta, a vele szemben kiszabott szabadságvesztést 2 év 8 hónapra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a XV. r. terhelt védője a Be. 648. § a) pontja és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
[4] A felülvizsgálati indítványában elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a törvényszék – a védő álláspontja szerint téves és megalapozatlan – határozatával az ügyben korábban eljáró dr. L. H. törvényszéki bírót kizárta az ügy elintézéséből, amivel az ügyet és ebből következően a XV. r. terheltet elvonta a törvényes bírójától, ami ellentétes az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkével és az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal, mely rendelkezések rögzítik a tisztességes eljáráshoz való jogot. A védő kifejtette, hogy dr. L. H. bíró két alkalommal megszüntette az eljárást, amely döntéseit a másodfokú bíróság nem talált törvényesnek. Ennek alapján nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíró és a másodfokú bíróság között „rendkívül mély nézetbeli különbség” keletkezett volna. A védő álláspontja szerint a nézetbeli különbség nem vezethet az eljáró bíró elfogultságának megállapításához, mivel a többfokozatú bírósági rendszer hivatott azt kiküszöbölni. A nézetbeli különbségre alapított kizárás pedig alapvetően sérti a bírói függetlenség alapelvét. A kizárásról rendelkező határozat azon érvét sem tartotta helytállónak, hogy az ügyészség már több alkalommal indítványozta a bíró kizárását, különböző eljárási hibákra hivatkozással. Az elfogultság konkrét és alapos okát nem tárta fel a törvényszék, és a kizárás pontos tényeket sem tartalmaz erre nézve. A bíró nem tartotta magát elfogultnak, az pedig, hogy az ügyészség általi támadások miatt nem tud az ügyre elfogulatlanul tekinteni, alaptalan és „mondvacsinált” ok volt a bíró kizárására.
[5] A védő dr. L. H. kizárását követően az ügyben eljáró bíróval összefüggésben kifejtette, hogy dr. V. D. bíró az ügyelosztási rend 2017. január 1. napjától 2017. május 9. napjáig hatályos szövege szerint „egyedi kiosztás alapján tárgyalta a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyeket, a Btk. XXXIX. Fejezetében meghatározott költségvetést károsító bűncselekményeket és a XLI. Fejezetében meghatározott gazdálkodás rendjét sértő bűncselekményeket”, míg a 2018. január 1. napjától hatályos ügyelosztási rend szerint „egyedi kiosztás alapján tárgyalja a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyeket”. Ily módon a törvényszék büntető ügyszakának ügyelosztási rendje nem tartalmazta, hogy dr. V. D. bíró melyik ügycsoportba tartozó ügyeket intézhette az eljárás idején. A kijelölésekor hatályos ügyrend alapján dr. V. D. bíró a vád szerinti csalás, vesztegetés, hamis magánokirat felhasználása, pénzmosás és hűtlen kezelés kapcsán nem volt jogosult ügyintézésre, hiszen az ügyelosztási rend erre nem hatalmazta fel. E körben hivatkozott a 3138/2019. (VI. 13.) AB határozatra és a 3003/2019. (I. 7.) AB határozatra. Ez alapján, a védő álláspontja szerint dr. V. D. bíró az ügy tárgyalására nem volt jogosult, a kijelölésére az ügyelosztásra vonatkozó szabályok megsértésével került sor, így a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, ez pedig a felülvizsgálati eljárásban is vizsgálandó, abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. a) pont].
[6] A védő – a XV. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítését támadva – vitatta azt, hogy a XV. r. terhelt mint gazdasági ügyintéző bármiféle önálló döntéshozatalra, utasításra jogosult lett volna. Kifejtette, hogy önálló intézkedésre jogosult személynek az minősül, aki az adott szerv működését vagy a szervvel kapcsolatba kerülő személyek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet; azonban a XV. r. terheltnek a munkaköri leírása alapján gazdasági ügyintézőként munkáltatói, döntési, utasítási, ellenőrzési és kiadmányozási jogköre, valamint kötelezettségvállalási, utalványozási és képviseleti joga egyáltalán nem volt. Feladata döntések előkészítése volt a felettesei számára, továbbá kis értékű informatikai igények ügyintézésével foglalkozott; hivatalos közbeszerzési szakmai képzést sem kapott; így nem állapítható meg, hogy önálló intézkedésre jogosult dolgozó lett volna. Erre figyelemmel az önálló döntéshozatali minőségének megállapítását iratellenesnek és tévesnek, ezért törvénysértőnek tartotta.
[7] Ezzel kapcsolatban a védő kifejtette azt is, hogy a XV. r. terhelt az osztályvezető XI. r. terhelt, az osztályvezető-helyettes X. r. terhelt és a tanácsadó II. r. terhelt utasításai, valamint a XI. és X. r. terheltek irányítása és felügyelete alatt végezte tevékenységét. Ennek során semmiféle döntési kompetenciával nem rendelkezett, mérlegelés nélkül kellett – informatikai rögzítés útján – előkészítenie a megrendelést attól a cégtől, amelyet az igénylő megjelölt.
[8] A védő kifogásolta, hogy a bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta és nem értékelte a XV. r. terhelt vonatkozásában E. H. és dr. L. F. tanúk vallomásait, emiatt pedig megalapozatlan a másodfokú bíróság azon megállapítása, amely szerint a XV. r. terhelt az egyetemi beszerzések során érdemi döntéseket hozott volna, hiszen munkája a felettesei által meghatározott döntések végrehajtása, illetve adminisztratív jellegű tevékenység volt.
[9] Így a bíróságok a XV. r. terhelt cselekményét törvénysértően minősítették, mivel az helyesen a vesztegetés elfogadása bűntette alapesete megállapítására alkalmas, melynek következtében az alapügyben eljáró bíróságok törvénysértő büntetést szabtak ki [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok].
[10] Mindezek alapján elsődlegesen az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását; másodlagosan a XV. r. terhelt büntetőjogi felelősségének a Btk. 291. § (1) bekezdése szerint minősülő vesztegetés elfogadása bűntettében való megállapítását, és a szabadságvesztés-büntetésének enyhítését, végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[12] Álláspontja szerint a védő felülvizsgálati indítványában a törvényszék az ügyben korábban eljárt bíró kizárására vonatkozó döntését is támadta, melyre azonban – mivel nem a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatáról van szó – felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség. Felülvizsgálati eljárásban ezért nem vizsgálható, hogy a korábban eljárt bíró, dr. L. H. kizárására helyes indokokkal került-e sor.
[13] Az ügyelosztási renddel kapcsolatosan kifejtette, hogy a jelen ügyben a törvényszék 2017. január 1. napjától 2017. május 8. napjáig hatályos ügyelosztási rendje szerint dr. V. D. egyedi kiosztás alapján tárgyalta a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó, a Btk. XXXIX. és XLI. Fejezeteiben meghatározott bűncselekményeket, majd a 2017. május 9. napjával módosított ügyelosztási rend szerint dr. V. D. bíró egyedi kiosztás alapján tárgyalta a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyeket. Ez utóbbi módosítás a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal ellentétben nem törvénysértő, mivel az ügycsoportok mindegyikét magába foglalja. A XV. r. terheltnek a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 8. § (1) bekezdésében biztosított törvényes bíróhoz való joga nem sérült (BH 2020.73.), mivel a Bszi. 11. § (2) bekezdése és a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) 32. § (1) bekezdése az ügyelosztási rendtől igazgatási úton való eltérést lehetővé teszi. Ezért a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés sem valósult meg.
[14] Utalt arra is, hogy a Bszi. 9. § (3) bekezdése alapján, ha a bírót a bíróságra az ügyelosztási rend meghatározását követően rendelik ki, az ügyelosztási rendet ennek megfelelően ki kell egészíteni. Ebből következően önmagában az a körülmény, hogy az ügy intézésére történő kijelölés időpontjában a kijelölt bíró az ügyelosztási rend szerint az ügy jellemző bűncselekménye miatt indult ügyeket nem tárgyalt (mert abban egyáltalán nem szerepelt vagy más bűncselekmények miatti ügyek tekintetében szerepelt), nem akadálya a kijelölésnek, csak az ügyelosztási rendet ennek megfelelően ki kell egészíteni, amelyre jelen ügyben 2017. május 9. napi hatállyal sor is került. A Legfőbb Ügyészség szerint mindezek alapján az elsőfokú bíróság törvényesen volt megalakítva, a védői hivatkozás alaptalan.
[15] Kitért arra is, hogy a védőnek a bizonyítékok és tények figyelmen kívül hagyására, E. H. és dr. L. F. tanú vallomásai értékelésének elmaradására, így a bíróság bizonyíték-értékelő, mérlegelő tevékenységre és az iratellenességre hivatkozó kifogásai a törvényben kizártak, mivel a tényállás a felülvizsgálati eljárásban nem támadható.
[16] A jogi minősítéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a döntések előkészítésében közreműködő beosztottak közül is önálló intézkedésre jogosultaknak tekintendők azok, akik lényegesen befolyásolhatják az érdemi döntést (pl. elkészítik a döntést tartalmazó irat tervezetét). Általában nem a dolgozó vagy tag munkakörének vagy beosztásának elnevezését, hanem a döntést hozó vagy azt előkészítő személyt ténylegesen megillető jogokat figyelembe véve kell elbírálni, hogy önálló intézkedésre jogosult személynek tekintendő-e. A XV. r. terhelt vonatkozásában megállapítható, hogy gazdasági ügyintéző munkakörben dolgozott, ő bonyolította az egyetemi informatikai központosított közbeszerzések egy részét és teljesítette az egyetemi beszerzéseknek az ún. KSZ portálon történő rögzítését. A X. r. és XI. r. terheltek kétségtelenül a XV. r. terhelt munkahelyi vezetői voltak, azonban az irányadó tényállás szerint a XV. r. terhelt volt az, aki a XVII. r. és a XXII. r. terheltekkel megegyezett, hogy a munkaköri leírásában foglaltakat megszegve rendszeresen információkkal látja el őket arra vonatkozóan: az egyetem milyen eszközöket és mikor akar beszerezni, illetve a versenytársak ajánlatairól, továbbá ő volt, aki a XXII. r. terhelt cégét az egyetemen egyre nagyobb összegű megrendelésekhez juttatta. Ez alapján az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a XV. r. terheltnek gazdasági ügyintézőként a beszerzési igények előzetes vizsgálatáért, a megrendelések elkészítéséért, azok engedélyeztetéséért, továbbításáért, majd a beszerzés irányításáért és ellenőrzéséért felelve, tényleges jogosultsága volt önálló intézkedéseket tenni.
[17] A minősítést a bűnszövetség és az üzletszerű elkövetés mint minősítő körülmények tekintetében is helyesnek, a kiszabott büntetést pedig törvényesnek tartotta.
[18] A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a támadott ítéleteket XV. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[19] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben nem alapos.
[20] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, melynek a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése és eljárási szabálysértés miatt van helye [Be. 648. § a), b) pont].
[21] Felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye a) a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, b) eljárási szabálysértés miatt, c) az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján, d) a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén. A törvény tételesen megjelöli azokat az okokat, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslatra lehetőség nyílik. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogsértéseket a Be. 649. § (1) bekezdése, az eljárási szabálysértéseket e törvényhely (2) bekezdése határozza meg.
[22] A felülvizsgálati indítványt – a jelen ügyben nem releváns Be. 659. § (3)–(4) bekezdésében meghatározott kivétellel – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni [Be. 659. § (2) bek.]. Az elsőfokú bíróság az eljárását részben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.), részben a 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) hatálya alatt folytatta le. A XV. r. terhelt vonatkozásában a Btk. 2. §-a értelmében a bíróság az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseit alkalmazta, melyet a felülvizsgálati indítvány előterjesztője nem sérelmezett és a Kúria törvényesnek talált.
[23] A védő a felülvizsgálati indítványában elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a terheltet a törvényes bírájától vonták el azzal, hogy az eljárásból dr. L. H. bírót alapos ok nélkül a bíróság másik tanácsa kizárta.
[24] Az iratok alapján megállapítható, hogy a törvényszék végzésével dr. L. H. bírót a büntetőügyből kizárta.
[25] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint – eljárási szabálysértés miatt – felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdése szerint – többek között – ilyen eljárási szabálysértés, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen, az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt vagy a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező [Be. 608. § (1) bek. a), b) és d) pont].
[26] A felülvizsgálat törvényi okai között nem szerepel, ezért felülvizsgálati eljárásban nem kifogásolható az ügyben eljárt bíró kizárása. Ezért – ahogy arra a Legfőbb Ügyészség átirata is hivatkozott – a Kúria nem vizsgálhatja, hogy a korábban eljárt dr. L. H. bíró kizárására érdemben helyes indokokkal került-e sor. A kizárásról rendelkező határozat pedig – mivel nem a Be. 648. § szerinti vádról rendelkező ügydöntő határozat – felülvizsgálattal nem támadható.
[27] A kizárás kapcsán a felülvizsgálat során az vizsgálható, hogy az eljárásból kizárt bíró helyébe lépett bíró az eljárási törvényeknek megfelelő módon megalakított bíróságként (tanácsban vagy egyesbíróként) járt-e el, ő maga nem minősült-e a Be. 14. § (1) bekezdés a)–e) pontjai alapján kizárt bírónak. Ezen túlmenően a felülvizsgálati eljárásban az vizsgálandó, hogy más, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek.] megvalósult-e (ezek között a joghatóságra, hatáskörre, kizárólagos illetékessége vonatkozó szabályok megtartottak voltak-e).
[28] Megjegyzi a Kúria, hogy a XV. r. terhelt védőjének dr. L. H. bíró kizárásával kapcsolatos kifogásával – az I. r. terhelt védőjének fellebbezésében foglalt ugyanezen tartalmú hivatkozása kapcsán – a másodfokú bíróság már részletesen foglalkozott. Megállapította, hogy a bíró kizárásával kapcsolatos eljárás megfelelt az eljárási szabályoknak, így a terhelteket nem vonták el a törvényes bírájuktól.
[29] A bíró kizárásával az eljáró bírói tanácsban változás történt, amely a tárgyalás megismétlésének kötelezettségével járt [Be. 518. § (3) bek.]. Ennek az elsőfokú bíróság a kizárást követően megtartott tárgyaláson eleget tett.
[30] Dr. V. D. bíróval szemben a felülvizsgálati indítvány kizárási okot nem fogalmazott meg. Az eljáró bírói tanácsra és az összetételére vonatkozó szabályokat [Be. 868. § (2) bek., korábbi Be. 14. § (2) bek.], és a Kúria egyéb, az eljáró bírót vagy bíróságot érintő abszolút eljárási szabálysértést sem észlelt.
[31] A felülvizsgálati indítványában a védő arra is hivatkozott, hogy dr. V. D. kijelölése az ügy tárgyalására az ügyelosztási szabályok megsértésével történt, ezért a bíróság nem volt törvényesen megalakítva.
[32] A Bszi. 8. § (1) bekezdése értelmében senki sem vonható el törvényes bírájától. E § (2) bekezdése szerint a törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró.
[33] A Bszi. 10. § (1) bekezdésének az ügy átosztásakor hatályos szövege szerint az ügyelosztási rend tartalmazza, hogy az adott bíróságon milyen összetételű és számú tanácsok működnek, a bírák, a tanácsok – ideértve a kirendeléssel foglalkoztatott bírákat is – és a törvényben meghatározott ügyben az egyesbíró hatáskörében eljáró bírósági titkárok melyik ügycsoportba tartozó ügyeket intézik, akadályoztatásuk esetén ki jár el helyettük, az ügyek elosztására melyik bírósági vezető jogosult, továbbá, hogy az ügyek elosztása milyen módon történik. Az ügyelosztási rend rögzíti mely tanácsok, bírák járnak el a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti kiemelt jelentőségű perekben, továbbá a korábbi Be. szerinti kiemelt jelentőségű ügyekben.
[34] A Büsz. 2. § 18. pontja meghatározásában ügycsoport: a bírósági ügyek tárgyuk, valamint az alkalmazandó anyagi és eljárási szabályok azonossága, különbözősége vagy specialitása szerinti csoportosítása.
[35] A Bszi. – jelenleg is hatályos – 11. § (2) bekezdése pedig tartalmazza, hogy az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, továbbá igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból lehet eltérni.
[36] A Büsz. 32. § (1) bekezdése szerint a bíróság elnöke, illetve az ügyelosztásra jogosult más bírósági vezető az ügy intézésével másik tanácsot (bírót) jelöl ki a kizárás, a bíró szolgálati viszonyának megszűnése, a tartós távolléte, az ügy jellegére is figyelemmel távolléte, az egyenletes munkateher biztosítása vagy az ügyhátralék feldolgozása esetén, azaz kizárás mellett az ügyelosztási rendtől igazgatási úton való eltérést is lehetővé teszi.
[37] Az ügyelosztási rendre, tartalmára és az attól való eltérésre vonatkozó szabályok tehát nem a büntetőeljárási törvényben szabályozott eljárási szabályok.
[38] A Kúria a BH 2022.232. szám alatt közzétett eseti döntésében elvi éllel mondta ki, hogy a törvény által felállított bíróság fogalma közjogi, míg a törvényesen megalakított bíróság fogalma perjogi alapú. A Be. 608. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértést kizárólag a bíróság törvényes megalakítására vonatkozó valamely Be. rendelkezés sérelme alapozhatja meg.
[39] A Be. 608. § (1) bekezdése alkalmazásában a bíróság akkor törvényesen megalakított, ha
[40] az összetételére [Be. 13. § (1)–(3) bek., Be. 680. §, Be. 698. § (1)–(6) bek.],
[41] a hatáskörére (Be. 19. §, Be. 20. §),
[42] a kizárólagos illetékességére [Be. 21. § (5)–(6) bek.], valamint
[43] az eljáró bíró kizárására (Be. 14. §) vonatkozó büntetőeljárási szabályok rendeltetésüknek megfelelően, csorbítatlanul érvényesülnek.
[44] A fenti eljárási szabályok – a 2. pontban már kifejtettek szerint – az ügyben nem sérültek, ezért a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés sem valósult meg.
[45] A teljesség érdekében utal arra a Kúria, hogy dr. V. D. járásbírósági bíró a jelen ügy tárgyalása során mindvégig, kirendelt bíróként szerepelt a törvényszék ügyelosztási rendjében, büntető ügyszakos bíróként azzal, hogy „egyedi kiosztás alapján tárgyalja a törvényszéki elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyeket”. Az ügyek tárgya szerinti további csoportosítást az ügyelosztás valóban nem tartalmazott, ezt azonban a bíró kirendelése és egyedi (egyes ügyekre szóló) eljárása magyarázza. Azt is figyelembe véve, hogy a közzétett ügyelosztási rendtől (így az abban megjelölt tárgyalt ügycsoportoktól) való eltérést a törvény egyébként is, meghatározott esetekben kifejezetten megengedi az igazgatási vezető részére [Bszi. 11. § (2) bek.], dr. V. D. bírónak a ráosztott büntetőügyben való eljárása nem volt jogszabályba ütköző.
[46] A védő a felülvizsgálati indítványában a XV. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítését is támadta.
[47] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. Mindez a következő keretek között vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban.
[48] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye.
[49] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.].
[50] Mindezek értelmében a felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, az eljárt bíróság által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.).
[51] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartoznak egyrészt mindazok a történeti tények, amelyek a határozatban megállapításra kerültek; másrészt minden olyan ténymegállapítás, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentőséggel bír (BH 2006.392.).
[52] A felülvizsgálati indítványnak a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését kifogásoló, a jogerős ítéletet részben megalapozatlannak (iratellenesnek) tartó érvei, valamint a lefolytatott (tanú)bizonyítás eredményének mikénti mérlegelésének vitatása felülvizsgálat során nem vizsgálható. A Be. szabályozása egyértelműen meghatározza, hogy a bűnösség megállapításának anyagi jogi törvényességét a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni. Ez azt is jelenti, hogy a felülvizsgálatban az esetlegesen megalapozatlan tényállás is irányadó.
[53] A felülvizsgálati indítvány azon része ezért a törvényben kizárt, amely E. H. és dr. L. F. tanúvallomásainak értékelésére, iratellenesség megállapítására vagy a bizonyítékok mérlegelésére irányult.
[54] A felülvizsgálat során az vizsgálandó, hogy az irányadó tényállás alapján a felülvizsgálattal érintett terhelt cselekménye tényállásszerű-e, illetve bűnössége megállapítható-e.
[55] A XV. r. terheltet érintően a jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás [elsőfokú ítélet 2/g) és 2/i) tényállási pont] lényege a következő azzal, hogy a Kúria következetes gyakorlata szerint a tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó. Erre tekintettel a tényállás részének kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (EBH 2013.B.2., BH 2015.216., BH 2013.237., BH 2006.392.).
[56] A cselekménysor általános leírása szerint (2. tényállási pont) az I. r. terhelt gazdasági főigazgatósága kezdetétől fogva arra törekedett, hogy a munkáltatója mint jelentős és rendszeres beszerzésekkel rendelkező gazdálkodó szervezet vásárlásai után ő és a Gazdasági Főigazgatóság közalkalmazottjai az egyetemi beszállítóktól rendszeresen, az aktuális beszerzés értékének százalékában kifejezhető ún. kenőpénzt kapjanak vissza készpénzben. Ez volt a feltétele ugyanis annak, hogy az egyes kereskedők bekerülhessenek az egyetem szállítói közé, illetve, hogy ezek között maradhassanak. Az egyetemi szállítóktól a pénzt készpénzben várták el.
[57] Az I. r. terhelt munkáltatója (továbbiakban: érintett költségvetési szerv) mint központi költségvetési szerv a beszerzései egy részét közbeszerzésen keresztül bonyolította. 2004. május 1. és 2011. december 31. napja között a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) volt hatályban, a központosított közbeszerzésre vonatkozó egyéb szabályokat pedig a 168/2004. (V. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) tartalmazta.
[58] A XIV. r. és a XV. r. terheltek önálló intézkedésre jogosult dolgozóknak minősültek, mert az őket ténylegesen megillető jogok alapján eljárva az egyetemi beszerzések során érdemi döntéseket hoztak, illetve azokat lényegesen befolyásolták.
[59] A XV. r. terhelt az érintett költségvetési szerv Gazdasági Főigazgatóság Vagyongazdálkodási Igazgatóság Beszerzési és Szolgáltatási Osztályán 2008. április 1. napjától dolgozott közalkalmazottként, gazdasági ügyintéző munkakörben. Munkaköre és felelőssége azonos volt a XIV. r. terheltével. A XV. r. terhelt kezdetben a XIV. r. terhelt irányítása alatt végezte a munkáját, majd 2009. szeptember hónaptól a XV. r. terhelt teljes egészében átvette a XIV. r. terhelt feladatait és a továbbiakban ő bonyolította az egyetemi informatikai központosított közbeszerzések egy részét, teljesítette az egyetemi beszerzéseknek a Központi Szolgáltatási Főigazgatósága által működtetett elektronikus portálon (KSZF) történő rögzítését.
[60] Emiatt a XVII. r. terhelt próbált kapcsolatot kiépíteni vele annak érdekében, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően a V. Kft. megrendeléshez juttatása céljából működjenek együtt. 2009. szeptember hónapban megállapodtak abban, hogy a XIV. r. terhelt korábbi tevékenységének megfelelően a XV. r. terhelt is ellátja jogtalan információval a beszerzések elnyerése érdekében a XVII. r. terheltet, aki ennek fejében az így elért árbevételből pénz visszaosztását ígérte. Ennek megfelelően a XV. r. terhelt a Kbt. rendelkezéseit – és ezzel összefüggésben a munkaköri leírásában foglaltakat – megszegve rendszeresen információkkal látta el őt arra vonatkozóan, hogy az érintett költségvetési szerv milyen eszközöket és mikor akar beszerezni, tájékoztatta őt a versenytársak ajánlatairól, illetve átadta a KSZF portálhoz rendelt admin azonosítóit. A XVII. r. terhelt ennek fejében 2009. szeptember hónaptól kezdődően 2010. április hónapjáig rendszeresen, alkalmanként 100 000 forint, összesen legkevesebb 800 000 forint vesztegetési pénzt adott át a XV. r. terheltnek [2/g) tényállási pont].
[61] Miután 2009 nyár végétől kezdődően a XIV. r. terhelt ellen az érintett költségvetési szerv fegyelmi eljárást indított úgy, hogy egyben felmentették a munkavégzés alól is a XV. r. terhelt munkáját a XI. r. terhelt osztályvezető és a X. r. terhelt osztályvezető-helyettes irányítása és felügyelete alatt végezte. A X. r. és a XI. r. terheltek utasították a XV. r. terheltet arra, hogy a közbeszerzésekkel kapcsolatos tevékenysége során vegye igénybe a II. r. terhelt tanácsait, aki az egyetem gazdasági főosztályán a D. Ügyvédi Irodával megkötött megbízási szerződés alapján közbeszerzési kérdésekben látott el szakértői feladatokat. Ezen tevékenységek gyakorlása során a II. r. terhelt gyakran megfordult a Gazdasági Főigazgatóságon és a felhatalmazás alapján többször adott szakmai utasítást a XV. r. terheltnek.
[62] A XXII. r. terhelt által irányított Q. Bt. a II. r. terhelt tanácsára csatlakozott a KSZF rendszerhez, az ún. X86-os (rugalmasan konfigurálható PC-k) keretmegállapodásban mint szállító. A II. r. terhelt 2009. év végén, 2010. év elején – közelebbről meg nem határozható időpontban – jelezte a X. r. és a XI. r. terhelteknek, hogy a XXII. r. terhelt több megrendelést szeretne kapni az érintett költségvetési szervtől, és ezért nem lesz hálátlan.
[63] A fenti megbeszélést követően a X. r. és a XI. r. terheltek arra ösztönözték a XV. r. terheltet, hogy a beszerzések során a lehetőségekhez képest a Q. Bt.-t juttassa előnyhöz. A XXII. r. terhelt még ezt megelőzően jó kapcsolatot alakított ki a XV. r. terhelttel is, aki a II. r. terhelttel egyezően jelezte neki, hogy akkor tud nagyobb összegű megrendeléshez jutni az érintett költségvetési szervtől, ha a többi szállítóhoz hasonlóan a nyeresége egy részét visszaosztja a megrendelőnek.
[64] A XXII. r. terhelt a nagyobb összegű megrendelések érdekében megállapodott a XV. r. terhelttel abban, hogy ő is visszaoszt 5%-ot a nyereségéből oly módon, hogy a konkrét összeget a forgalom alapján minden hónap elején számítja ki. Mindezt elmondta a II. r. terheltnek.
[65] A XV. r. terhelt az egyetem beszerzései során jogtalan előnyben részesítette a Q. Bt.-t. Ez úgy történt, hogy telefonon vagy e-mailben közölte a vele ekkor már napi kapcsolatban álló XXII. r. terhelttel: a közeljövőben milyen egyetemi megrendelések kerülnek fel a KSZF portálra, illetve egyes esetekben azt is, hogy melyik az a legalacsonyabb ár, amely alá a Q. Bt. ajánlatának be kell férnie ahhoz, hogy a beszerzés a legalacsonyabb áron történjen meg úgy, hogy a szabályszerű eljárás látszatát is fenn tudják tartani. A Q. Bt. a fentiek alapján a jogtalanul megszerzett információk birtokában a versenytársakhoz képest jogtalan előnyt szerzett. Megállapodásuknak megfelelően a XV. r. terhelt egyre nagyobb összegű megrendelésekhez juttatta a Q. Bt.-t. A kialkudott kenőpénzt – alkalmanként legalább 200 000 forintot – a XXII. r. terhelt készpénzben adta át a II. r. terheltnek, aki azt elvitte a Gazdasági Főigazgatóságra. A készpénzt az egyetemen átadta a X. r. terheltnek, aki abból adott XI. r. és XV. r. terheltnek, akik szintén tudták, hogy ez a XXII. r. terhelt által visszaosztott pénz. A XXII. r. terhelt az előbb írt három alkalommal legalább 600 000 forintot juttatott el a jogtalan előny fejében a X. r., a XI. r. és a XV. r. terheltekhez, akik ezért a Kbt. 1. § (1) és (3) bekezdésében írt kötelezettségeiket és a munkaköri leírásukban foglaltakat megszegték.
[66] Az irányadó tényállás a XV. r. terhelt munkaköri leírása és felelőssége kapcsán visszautal a XIV. r. terhelt vonatkozásában rögzítettekre, ezért az a XV. r. terhelt tekintetében is a tényállás része, a következők szerint: „A XV. r. vádlottnak a Beszerzési Csoport munkatársaként Munkaköri leírása szerint a vádbeli időszakban beszerzési és adminisztratív feladatai voltak. Többek között feladata volt a beszerzési igények közbeszerzési szempontokból való előzetes vizsgálata, megrendelés készítése, engedélyeztetése, továbbítása, a beszerzés folyamatának nyomon követése, irányítása, ellenőrzése, kapcsolattartás a szállítókkal. Feladatait szinte kizárólag a KSZF által működtetett beszerzési portál keretein belül bonyolított informatikai és irodatechnikai beszerzések tették ki. Munkája során felelős volt a munkavégzésre irányuló mindenkori jogszabályok és egyetemi belső szabályok betartásáért.”
[67] A Kúria az irányadó tényállás részének tekintette továbbá – az ítéletszerkesztési hiba folytán – az ítélet tényálláson kívüli részében rögzített alábbi ténymegállapításokat is:
[68] – a XV. r. terhelt a munkaköre ellátása során ténylegesen jogosult volt a központosított közbeszerzés körében önálló intézkedéseket tenni, munkája nem pusztán mások által meghatározott, adminisztratív jellegű volt;
[69] – „a XV. r. vádlott tevékenysége egyrészt arra irányult, hogy igyekezzen minél több rendelést adni a XVII. r. vádlott érdekkörébe tartozó cégeknek, ami a KSZF portálon történő rendelés rögzítést jelentette. Ezt gyakran csak úgy tudta megvalósítani – figyelemmel arra, hogy nem ezek a cégek voltak a legolcsóbbak –, hogy felhívta XVII. r. vádlottat és megkérte, hogy szállítsák le a termék árát, mert csak akkor tudja náluk megrendelni.”
[70] A védő a XV. r. terhelt cselekményének minősítését azzal vitatta, hogy az önálló intézkedésre jogosultsága mint minősítő körülmény nem állapítható meg. Ez az álláspont azonban téves.
[71] Az elbíráláskor hatályos – a XV. r. terhelt vonatkozásában enyhébb elbírálást eredményező – Btk. 291. § (1) bekezdése szerint vesztegetés elfogadása bűntettét követi el, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért (ún. passzív gazdasági vesztegetés). A cselekmény – súlyosabb – minősített esete valósul meg, amennyiben az elkövető gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el [Btk. 291. § (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont].
[72] A bírói gyakorlat szerint vesztegetés elfogadásának bűntette kapcsán önálló intézkedésre jogosultnak minősül az a személy, aki az adott szerv működését vagy a szervvel kapcsolatba kerülő személyek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet. A vezető beosztású alkalmazottak, valamint az adott szerv képviseletére jogosult személyek mellett önálló intézkedésre jogosultnak tekintendők azok is, akik lényegesen befolyásolhatják az érdemi döntést (BH 2017.250.I.).
[73] A döntést hozó vagy az azt előkészítő személyt ténylegesen megillető jogokat figyelembe véve kell elbírálni: önálló intézkedésre jogosult személynek tekinthető-e az elkövető vagy sem.
[74] A gazdálkodó szervezetnek kétségtelenül önálló intézkedésre jogosult alkalmazottja az, aki az adott szervezet működését irányítja, az azzal kapcsolatban álló személyek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet. Az ilyen személy – állandó munkakörénél vagy alkalmi megbízásánál fogva – hatáskörébe tartozik a gazdálkodó szerv egésze vagy valamely meghatározott része működésére kiható döntés a gazdálkodás (tevékenység) kereteit, módját, az erőforrások mikénti felhasználását illetően. Ehhez képest a minősített eset körében tettesként felelhetnek nemcsak a szervezet vezetői, de azok is, akik akár a szervezet kialakított belső rendje (szabályzatai), ügyrendje stb., akár a vezetők által rájuk ruházott hatáskörben – felsőbb jóváhagyás nélkül – dönthetnek bizonyos kérdésekben. A pusztán technikai kivitelezői, végrehajtói feladatkört ellátó személyek legfeljebb részesként felelhetnek, de csak akkor, ha tettesi cselekményt előmozdító magatartástöbblet állapítható meg terhükre (BH 2020.320. [24] bekezdés).
[75] A gazdasági társaság önálló intézkedésre jogosult tagja vagy dolgozója az, aki a szerződés aláírására jogosult, vagy annak a végrehajtásában érdemi döntési jogosultsággal rendelkezik (BH 1996. 573.).
[76] Kiemelendő: nem önmagában az alkalmazott vagy a tag munkakörének, beosztásának elnevezése, hanem a döntést hozó vagy az azt előkészítő személyt ténylegesen megillető jogok, ellátott feladatok alapján, esetenként kell állást foglalni abban, hogy – az adott szervezeten belül, a vád tárgyává tett cselekménnyel is összefüggésben – önálló intézkedésre jogosult személynek tekinthető-e az elkövető vagy sem.
[77] Mindezek alapján részben értett egyet a Kúria az elsőfokú bíróságnak – a másodfokú bíróság által nem érintett – jogi indokolásában kifejtettekkel, amely szerint „az önálló intézkedésre jogosultság azt jelenti, hogy a közalkalmazottnak a napi tényleges tevékenysége során lehetősége nyílik állandó kontroll nélkül feladatot ellátni, e körben a feladat elvégzésének módját önállóan eldönteni. Ugyanez igaz azokra a személyekre, akiknek felhatalmazása (pl. vezetői beosztás) van a felelősségi, ellenőrzési körébe tartozó, a napi munkájuk során a feladatot ténylegesen ellátó személyek feletti jogkör gyakorlása”.
[78] Nem csak annak van ugyanis jelentősége, hogy az adott alkalmazott a munkáját önállóan végzi-e, annak során hoz-e ellenőrzés nélküli döntéseket, illetve maga gyakorol-e mások felett ellenőrzési, irányítási jogkört. Jelentősége van emellett annak is, hogy milyen jellegű döntéseket hozhat vagy hoz meg (illetve adott esetben befolyásol) ténylegesen az adott személy.
[79] Az önálló intézkedésre jogosultságnak külső hatásában kell megjelennie, a cselekmény (minősített eset) társadalomra veszélyessége is ebben rejlik. Ha az elkövető az adott szervezetet kifelé (kívülálló természetes vagy jogi személyek felé) képviseli, és ennek során – a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatos – bármely ügylet során történik vesztegetés, akkor állapítható meg ezen minősítő körülmény. A képviselet alapulhat szervezeti szabályokon (pl. cég ügyvezetője, szervezeti egység önálló képviseleti joggal rendelkező vezetője), a hatásköröket rendező munkaköri leíráson, de lehet eseti jellegű is, amely más, arra jogosult személy (vezető) meghatalmazásán alapszik, nem kizárhatóan lehet szokásjogi alapú is.
[80] Ettől a döntési körtől elkülönülnek a belső, adminisztratív, ügyviteli döntések, amelyek külső (szervezeten kívüli) hatással közvetetten sem járnak. Ezek akkor sem minősülnek büntetőjogi szempontból „önálló intézkedésnek”, amennyiben az alkalmazott saját hatáskörben hozza meg.
[81] A bíróságnak a tényállás alapján kell eseténként állást foglalnia abban, hogy a terhelt az adott, a szervezet nevében tett intézkedései, ügyletei tekintetében döntően és érdemi ügyeket érintően egyedül hozott-e döntéseket, vagy munkája teljes egészében mások utasításainak végrehajtásából, illetve belső ügyintézésből állt. Természetesen nem elegendő önmagában a tényállásban azt rögzíteni, hogy a terhelt önálló intézkedésre jogosult személy volt, mivel ez – a tényekből levont következtetés alapján – a jogi indokolásba tartozó megállapítás.
[82] Az irányadó tényállásban az elsőfokú bíróság pontosan rögzítette a XV. r. terhelt azon feladatait (munkakörét) és tényleges tevékenységét, amelyekből a bíróság az önálló intézkedésre jogosultságot okszerűen megállapíthatta. Ilyen elsődlegesen a munkaköri leírásában szereplő feladatköre: megrendelések készítése, engedélyeztetése, továbbítása, és a beszerzés folyamatának nyomon követése, irányítása, ellenőrzése, valamint kapcsolattartás a szállítókkal. A XV. r. terhelt e munkaköri feladatait – a tényállásban részletesen rögzítettek szerint – ténylegesen is ellátta, a beszállítókkal érdemben egyeztetett, megrendeléseket készített elő és adott le. Ennek során nem „belső ügyintézőként”, egyszerű adminisztratív ügyintézőként, hanem az érintett költségvetési szerv, sértett nevében és érdekében járt el, tartotta a kapcsolatot a XXII. r. terhelttel mint üzleti partnerrel és készítette elő a közbeszerzés szerződéseit, kisebb jelentőségű megrendeléseket pedig maga is leadott.
[83] Hangsúlyozandó, hogy a fenti eljárása attól függetlenül minősíti őt önálló intézkedésre jogosultként, hogy a XV. r. terhelt jogszabály, alapító okirat vagy szervezeti szabályzat szerint feljogosított volt-e a szervezeti képviseletre, önálló felelősségvállalásra.
[84] Mindezek alapján megállapítható, hogy a XV. r. terhelt ténylegesen önálló intézkedésre jogosult személyként vett részt a cselekményekben.
[85] Annak nincs jelentősége, hogy a – fentiek szerint önálló – intézkedéseket más személy, közvetlen vagy távolabbi felettes felügyeli vagy ellenjegyzi. Ezért – a védő álláspontjával szemben – a XV. r. terhelt cselekményének minősítését nem befolyásolta az, hogy a X. r. és a XI. r. terhelt mint munkahelyi vezetője felette irányítási, utasítási jogkört gyakorolt, illetve a II. r. terhelttől is fogadott el utasítást.
[86] Ugyancsak nem számít az önálló intézkedésre jogosultság értékelésénél az sem, hogy az adott döntési jogkör vonatkozásában bármilyen képzésben, betanításban ténylegesen részesült-e az elkövető. A büntetőjogi felelősséget ugyanis nem az adott munkakörhöz tartozó képzettség, hanem a tényleges tevékenység („intézkedés”) alapozza meg. Ezért alaptalan volt a védő ezen irányú kifogása is.
[87] Törvényesen minősítették ezért az eljárt bíróságok a XV. r. terhelt cselekményét 2 rendbeli a Btk. 291. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő vesztegetés elfogadása bűntettének.
[88] Megjegyzi a Kúria, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal célzott minősítés [Btk. 291. § (1) bek.] az önálló intézkedésre jogosultság mint minősítő körülmény mellőzése esetén sem lenne megállapítható, mivel ebben az esetben XV. r. terhelt cselekményei – az üzletszerű elkövetés és a bűnszövetség helyesen értékelt minősítő körülményére figyelemmel – a Btk. 291. § (2) bekezdés b) pontja szerint minősülnének.
[89] A kifejtettek értelmében a Kúria a XV. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben megalapozatlannak találta, ezért a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján XV. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.200/2022/7.)