A közigazgatási perben hozott ítéletnek a keresetben foglalt jogsérelmek mentén a bíróság teljes körű, egyértelmű, ellentmondásmentes állásfoglalását kell tartalmaznia a vitatott közigazgatási tevékenység jogszerűségéről. Ha a bíróság valamely jogszabályi hivatkozás vagy az arra vonatkozó érvelés alapján olyan következtetést von le, amelynek folytán az egyéb hivatkozások okszerűtlenné válnak vagy figyelembevételük az ügy eldöntéséhez már nem szükséges, az utóbbiak részletes értékelését a bíróság mellőzheti. A mellőzés tényére és okára az indokolásnak ilyen esetben is ki kell térnie [2017. évi törvény (Kp.) 2. § (4) bek., 85. § (1) bek., 86. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az erdészeti hatóság 2019. április 11-i megkeresése nyomán eljárva az alperes ingatlanügyi hatóság a 2023. szeptember 19-én kelt, keresettel támadott egyszerűsített határozatával a felperes 2022. augusztus 23-án és szeptember 2-án adásvétellel megszerzett, összesen 4480/10080 tulajdoni hányadát képező alrészletének művelési ágát az ingatlan-nyilvántartásban szántó megjelölésűről erdő megjelölésűre vezette át.
A felperes keresete, az alperes védekezése
[2] A felperes közigazgatási pert indított, keresetében az alperes egyszerűsített határozatának megsemmisítését, illetve hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Az elsőfokú bíróság előtt sérelmezte egyebek mellett, hogy az alperes túllépte az ügyintézési határidőt [az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 15. §, 50. §, 104. § (1) bekezdés a) pont], elmulasztotta az eljárás megindítása tényének feljegyzését [az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv. vhr.) 4. § (2) bekezdés 9. pont], a változással érintett terület nagyságában eltérés mutatkozik [Inytv. vhr. 51. § (1) bekezdés], a tényállás tisztázatlan [Inytv. vhr. 64. § (1) és (3) bekezdés], az összhangba hozatalra irányuló eljárásra nem került sor [Inytv. 94. § (11) és (12) bekezdés].
[3] Az alperes védekezése a kereset elutasítására irányult, fenntartotta az egyszerűsített határozatában foglaltakat.
Az alapeljárás és a Kúria végzése
[4] Az elsőfokú bíróság a 2024. március 7-én kelt jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[5] Indokolásában az Inytv. 25. § (1) bekezdésére utalással kiemelte, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárás önálló, regisztratív típusú közigazgatási hatósági eljárás, amely elkülönül a bejegyzés alapját képező más eljárásoktól, jelen esetben az erdőhatósági eljárástól. Ezért azt nem kellett vizsgálnia, hogy az erdészeti hatóság vétett-e eljárási hibát az erdőterületek Országos Erdőállomány Adattárban (a továbbiakban: OEA) való rögzítésekor. Az Inytv. 6. § (1) bekezdésének, 34. §-ának, valamint az Inytv. vhr. 39/A. § (1) és (3) bekezdéseinek felhívása mellett kifejtette, hogy az alperest tényállás-tisztázási kötelezettség csak a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok jogszabályban meghatározott alaki kellékei tekintetében terhelte, a megkeresés alapjául szolgáló eljárás felülbírálatára nem volt hatásköre. Rámutatott, hogy az alperes nyilvánvaló, határidő-túllépésben megvalósuló szabályszegése abban az esetben hatott volna ki az ügy érdemére, ha a rendelkezésre álló határidőn belül más következtetésre kellett volna jutnia, mint annak leteltét követően. Az ügy érdeme szempontjából az Inytv. 2019. január 2. és április 14. között hatályos 94. § (11) bekezdése szerinti határidőnek nem volt jelentősége, mert e rendelkezés hatályon kívül helyezését követően az alperes az erdészeti hatóság megkeresése nyomán nem juthatott más következtetésre, mint arra, hogy az erdő művelési ágat az ingatlan-nyilvántartásban át kell vezetni. A határidő be nem tartása miatti jogsérelem a felperesnél nem a per tárgyát képező közigazgatási ügy érdeme vonatkozásában, hanem ott keletkezhetett, hogy az ingatlan-nyilvántartás, mint közhiteles nyilvántartás adataira támaszkodva eredeti tulajdonszerzési érdekeivel nem állt összhangban olyan ingatlan megszerzése, amelynek művelési ága erdő.
[6] Összefoglalóan megállapította, hogy a per tárgyát képező közigazgatási tevékenység jogsértést nem valósított meg, az alperes eljárása és határozata a kereseti kérelem által sérelmezett körben a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) 1. § (4a) bekezdésében, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 6. § (1) bekezdésében, 38. § (7) bekezdésében, az Inytv. 6. § (1) bekezdés a) pontjában, 26. § (4) bekezdésében, 27. § (2) bekezdésében, 28. § (1) bekezdésében, 28/A. § (1) és (2) bekezdésében, az Inytv. 2019. január 2. és április 14. között hatályos 94. § (11) és (12) bekezdéseiben, valamint az Inytv. vhr. 47. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakat az ügy érdemére kiható módon nem sértette, erre tekintettel döntött az alaptalan kereset elutasításáról a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva. Hangsúlyozta, hogy bár az alperes által elkövetett jogszabálysértésnek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, tény, hogy az alperes a 2019. január 2. és április 14. között hatályos Inytv. időszakában érkezett megkeresés teljesítéséről olyan mértékben késedelmesen intézkedett, hogy amiatt az időközben a per tárgya szerinti ingatlanon tulajdont szerző felperes a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adataira támaszkodva alappal juthatott arra a következtetésre, hogy az általa megvásárolni kívánt ingatlan nem erdő művelési ágban van. Az alperes az ügyintézési késedelmével a felperes részére nyilvánvalóan kárt okozott, mely kár megtérítésére a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:548. § (1) bekezdése alapján, a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség körében köteles.
[7] A felperes felülvizsgálati kérelmére eljárva a Kúria a 2024. november 5-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[8] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmétől eloldódott, a jogerős ítélete alapjául szolgáló indokokról nem adott a kellő mértékben számot, ami a Kp. 2. § (4) bekezdésében, 86. § (1) bekezdésében és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdésében írt követelménynek nem feleltethető meg, ezáltal sérült az Alaptörvényben meghatározott tisztességes bírósági eljárás elve, az indokolási kötelezettség követelménye. Az elsőfokú bíróság a felperes lényegi kereseti hivatkozásaira nem adott érdemi választ. A felülvizsgálati kérelemben e körben felhívott Inytv. vhr. 4. § (2) bekezdés 9. pontját, 64. § (1) és (3) bekezdéseit, továbbá az Ákr. 15. §-át, 50. §-át, valamint 104. § (1) bekezdés a) pontját a felperes a keresetlevelében megjelölte, ezekhez kapcsolódó perbeli nyilatkozatait megtette. Ehhez képest az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában e jogszabályhelyekről említést sem tett, a felperes releváns előadásait nem értékelte. A Kúria kitért arra is, hogy az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet jogalapjaként a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontját hívta fel: az alaptalan kereset elutasításáról rendelkezett, miközben indokolása szerint az alperes eljárási szabályt szegett. Továbbá, az elsőfokú bíróság a keresetben foglaltakon túlterjeszkedve, és a polgári bíróság hatáskörét átvéve tett megállapítást a közigazgatási jogkörben okozott kár és az annak megtérítésére való kötelezettség tekintetében.
[9] A megismételt eljárásra nézve a Kúria meghagyta, hogy az elsőfokú bíróságnak a felperes kereseti érvelését ismételten meg kell vizsgálnia, ítéletében az abban szereplő valamennyi, jogilag releváns kérdésről döntenie kell, ítéletének indokolásában pedig megfelelő részletességgel be kell számolnia arról a gondolati folyamatról, amelynek mentén – az alperes támadott határozatában, a felperes keresetében, továbbá az alperes védekezésében foglaltakra figyelemmel – az érdemi döntését meghozta. Szem előtt kell tartania, hogy a kereseti kérelem kimerítésének követelményéből, a bíróság indokolási kötelezettségéből következik, hogy az elsőfokú bíróságnak az állított jogszabálysértéssel kapcsolatos kereseti érvelés lényeges elemeit meg kell vizsgálnia és e vizsgálatáról számot kell adnia.
A megismételt eljárásban hozott jogerős ítélet
[10] A megismételt eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság a 2025. március 25-én kelt és jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[11] Indokolásában lényegében megismételte az alapeljárásban hozott jogerős ítéletének indokolásában foglaltakat.
[12] Az alperes kártérítési felelősségével kapcsolatos megállapítását úgy pontosította, hogy az alperes által megvalósított határidő mulasztás az ügy érdemére nem hatott ki, azonban a Ptk. 6:548. § (1) bekezdése alapján közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításának lehet helye polgári perben, amennyiben a felperes azt bizonyítja, hogy vételi szándékát nem gyakorolta volna, amennyiben a rendelkezésre álló közhiteles nyilvántartásokból az adásvételi szerződés megkötésekor arra a következtetésre jut, hogy a perrel érintett terület erdő művelési ágú. Kifejtette: az Inytv. vhr. rendelkezéséből egyértelmű, hogy a határidőben lefolytatott eljárás nyomán a tulajdoni lap 3. része tartalmazza az ingatlanhoz, vagy a bejegyzett jogokhoz, illetve annak jogosultjaihoz kapcsolódó tények közül egyebek között a földminősítési eljárás megindításának tényét is, az Inytv. vhr. 47. § (1) bekezdéséből pedig az következik, hogy az OEA-ban erdőrészletként szereplő területet az ingatlan-nyilvántartásban erdő művelési ágban kell nyilvántartani. Hozzátette: nem volt vitatott az ügyben az sem, hogy az Inytv. vhr. 62. § (2) bekezdés a) pontja alapján a földrészlet nyilvántartott művelési ága más művelési ágra történő átalakítása művelési ág változásnak minősül, amelyhez az Inytv. 64. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakon túl az Inytv. vhr. 47. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint körben kerülhet sor. Az ügyben nem volt vitatott, hogy az alperes a részére az Ákr. 51. §-ban meghatározott határidőn túl járt el, mivel azonban az ügyben felügyeleti intézkedés elrendelésére nem került sor, a bíróságnak az Ákr. 15. §-ban és 104. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezések megsértésével okozott esetleges jogsértést nem kellett vizsgálnia.
[13] Összefoglalóan arra jutott, hogy per tárgya szerinti közigazgatási tevékenység jogsértést nem valósított meg, az alperes eljárása és határozata a kereseti kérelem által sérelmezett körben a Tfvt. 1. § (4a) bekezdésében, az Evt. 6. § (1) bekezdésében, 38. § (7) bekezdésében, az Inytv. 6. § (1) bekezdésének a) pontjában, 26. § (4) bekezdésében, 27. § (2) bekezdésében, 28. § (1) bekezdésében, 28/A. §-ban, az Inytv. vhr. 4. § (2) bekezdésének 9. pontjában, 47. § (1) bekezdésében és (2) bekezdésében, 62. § (2) bekezdésének a) pontjában, 64. § (1) és (3) bekezdésében, az Ákr. 15. §-ban, 50. §-ban, valamint 104. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakat az ügy érdemére kiható módon nem sértette, erre tekintettel az alaptalan kereset elutasításáról rendelkezett a Kp. 88. § (1) bekezdésének a) pontja alapján.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával a közigazgatási cselekmény megsemmisítését, és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Perköltséget számított fel.
[15] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletében sem foglalkozott több, általa megjelölt jogsérelemmel. Az Inytv. vhr. 4. § (2) bekezdés 9. pontjában foglalt kötelezettség elmaradását és annak lehetséges jogkövetkezményeit egyáltalán nem értékelte, a jogerős ítélet nem tartalmaz indokolást erre a jogszabálysértésre vonatkozóan. Az Inytv. vhr. 51. § (1) bekezdésben foglalt kötelezettség elmaradásával és annak lehetséges jogkövetkezményeivel az elsőfokú bíróság ugyancsak nem foglalkozott, a jogerős ítéletben nincs megállapítás az általa hivatkozott 507 m2 területnagyságú eltéréssel kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság szintén nem értékelte az Inytv. vhr. 64. § (1) és (3) bekezdéseiben foglalt kötelezettség elmaradásával és annak lehetséges jogkövetkezményeivel kapcsolatos érvelését. Hangoztatta, hogy a keresetében e körben nem az erdészeti hatóság eljárását vitatta, hanem azt állította, hogy az alperes nem tett eleget a törvényben foglalt kötelezettségeinek, és ezzel neki jogsérelmet okozott, ezt az állítását pedig a Kúria Kfv.II.38.070/2015/8. számú közzétett határozatban foglaltakkal támasztotta alá. Az elsőfokú bíróság nem reagált a kereseti kérelmében megjelölt jogsértésre, azt nem bírálta el. Kifogásolta, hogy az ügyintézési határidőt érintően az elsőfokú bíróság nem tért ki arra, hogy az ingatlan-nyilvántartási állapotban alappal bízott, és az átminősítés megtörténtét megelőzően elkezdte a terület tisztítását és szántóként való művelését. Ezt – azaz az ingatlan természetbeni állapotát – figyelembe véve az alperes az Inytv. vhr. 64. § (1) és (3) bekezdésében írt kötelezettségét teljesítve juthatott volna más következtetésre, mint a terület művelési ágának átvezetése. Előadta továbbá, hogy az Inytv. 2019. január 2. és április 14. között hatályos 94. § (11) és (12) bekezdéseinek megsértésére vonatkozó kereseti érvelése kapcsán az elsőfokú bíróság több megállapítást is tett, azonban ezek álláspontja szerint kirívóan okszerűtlenek és iratellenesek. Az alperes kártérítő felelősségére vonatkozó megállapításokat irat- és jogszabályellenesnek tartotta. Jogi álláspontját e körben is részletesen kifejtette.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[17] Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozott és jogszerű. Az elsőfokú bíróság az ítéletet megismételt eljárásban hozta, amelynek során a Kúria végzésében adott iránymutatás kötötte, az abban foglaltaknak pedig a jogerős ítélet – esetleg az indokolás kisebb pontosításával – megfelel. Az elsőfokú bíróság egyértelmű, ellentmondásmentes állásfoglalása az ügyben az, hogy ha egy terület az OEA-ban erdő művelési ágban van nyilvántartva, akkor az ingatlanügyi hatóság megkeresés nyomán eljárva, regisztratív hatáskörében ezzel ellentétes megállapításra nem juthat. A bíróság egyértelműsítette a határidő-mulasztással kapcsolatos jogi indokolását, amivel kapcsolatban megjegyezte, hogy nem ügyintézési határidőt mulasztott, hanem az eljárás megindítására vonatkozó, az Ákr. 104. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott eljárási kötelezettségét nem tudta kapacitáshiány miatt teljesíteni. Hangoztatta, hogy az elsőfokú bíróság a kereset valamennyi lényeges elemét megvizsgálta, és megválaszolta. E kérdésekhez kapcsolósó jogi érvelését a felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtette. Az Inytv. 2019. január 2. és április 14. között hatályos 94. § (11) és (12) bekezdésével kapcsolatos elsőbírói indokokkal többségében egyetértett, azonban nézete szerint a felperest sem közigazgatási, sem polgári jogi jogsérelem nem érte, mert szerinte a felperes tényelőadása nem mindenben felel meg az elsőfokú bíróság által több perben is felülvizsgált, a hatóság által megállapított tényállásnak.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, mert annak a) pont ad) alpontja alapján – a felperes által előadottakra figyelemmel – a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási szabályszegések érdemi vizsgálata volt indokolt.
[19] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között – a megjelölt jogszabálysértések mentén – vizsgálta felül. A Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúriának a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján kellett döntenie. A Kúria az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – alapos.
[20] A Kúria az előzményi végzésében részletesen foglalkozott a kereseti kérelemhez kötöttség elvével, a kereseti kérelem kimerítésének kötelezettségével, és ezzel összefüggésben az ítélet jogi indokolásának tartalmával kapcsolatos előírásokkal [Kp. 2. § (4) bekezdés, 37. § (1) bekezdés f) pont, 84. § (2) bekezdés, 85. § (1) bekezdés, 86. § (1) bekezdés, Pp. 346. § (5) bekezdés]. Bemutatta a kapcsolódó alkotmánybírósági és kúriai gyakorlatot [pl. 7/2013. (III. 1.) AB határozat, 17/2024. (VII. 23.) AB határozat, 3338/2024. (IX. 23.) AB határozat, Kfv.V.35.279/2024/7., Kfv.VI.37.519/2024/3. és Kfv.VII.37.577/2024/2. számú kúriai határozatok]. Elvi éllel mutatott rá arra, hogy a közigazgatási perben hozott ítéletnek a keresetben foglalt jogsérelmek mentén a bíróság teljes körű, egyértelmű, ellentmondásmentes állásfoglalását kell tartalmaznia a vitatott közigazgatási tevékenység jogszerűségéről. Ha a bíróság valamely jogszabályi hivatkozás vagy az arra vonatkozó érvelés alapján olyan következtetést von le, amely folytán az egyéb hivatkozások okszerűtlenné válnak vagy figyelembevételük az ügy eldöntéséhez már nem szükséges, az utóbbiak részletes értékelését a bíróság mellőzheti. A mellőzés tényére és okára az indokolásnak ilyen esetben is ki kell térnie.
[21] Bár a Kúria a megismételt eljárásra nézve azt az egyértelmű iránymutatást adta, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét merítse ki, az ítéletét ennek megfelelően indokolja, ennek ellenére a felperes a felülvizsgálati kérelmében alappal kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság lényegi kereseti hivatkozásaira még mindig nem adott érdemi választ. A felperes több olyan jogszabályhely alperes általi megsértésével is érvelt, amely érveléseire azután az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletének indokolásában sem tért ki.
[22] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet jogi indokolása javarészt az alapeljárásban hozott jogerős ítélet jogi indokolásának a megismétlése: a jogerős ítélet indokolásának [29], [30], [31], [32], [33], [34], [35], [36], [37], [38], [39], [40], [42], [49], [50], [51], [52], [53], [54], [55], [56], [57], [58], [59], illetve [60] bekezdései – sorrendben – az alapeljárásban hozott jogerős ítélet indokolása [20], [21], [22], [23], [24], [25], [26], [27], [28], [29], [30], [31], [32]-[33], [34], [36], [39], [40], [41], [42], [43], [44], [45], [46], [47], illetve [49] bekezdéseinek feleltethetők meg. Az elsőfokú bíróság az alperes kártérítő felelősségével kapcsolatos megállapítását pontosította ugyan, azonban a felülvizsgálati kérelemben sérelmezett körben – mindenekelőtt az Inytv. vhr. 4. § (2) bekezdés 9. pontjával, 51. § (1) bekezdésével, 64. § (1) és (3) bekezdéseivel, a Kúria Kfv.II.38.070/2015/8. számú közzétett határozatával összefüggésben – érdemi jogi indokolást továbbra sem adott, illetve nem tért ki arra sem, hogy e jogszabályi hivatkozások, illetve a kapcsolódó kereseti érvelés részletes értékelését mely okból mellőzte. Az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásának tartalmilag új [63] bekezdésében „az Inytv.” 64. § (1) és (3) bekezdéseiről tett említést, a [65] bekezdésben szereplő felsorolás pedig ugyan tartalmazza az Inytv. vhr. 4. § (2) bekezdés 9. pontját, valamint 64. § (1) és (3) bekezdéseit is (mint amelyeket az alperes az ügy érdemére kiható módon nem sértett meg), ez azonban önmagában, további kifejtés, részletezés nélkül – miként az alapeljárásban – nem fogadható el a kereseti érvelés vizsgálatáról számot adó indokolásként. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárást követően sem fejtette ki, hogy a felperes konkrét, a perben előadott érvelésével összefüggésben – legalábbis a felülvizsgálati kérelemben sérelmezett körben – mi az álláspontja. Van-e megítélése szerint jogi jelentősége vagy sincs – és miért – a perbeli ügyben a felperes által felhívott Inytv. vhr. 4. § (2) bekezdés 9. pontjában, 51. § (1) bekezdésben, illetve 64. § (1) és (3) bekezdéseiben, a Kúria Kfv.II.38.070/2015/8. számú közzétett határozatában foglaltaknak, kifejezetten a kapcsolódó kereseti érvelés tükrében?
[23] Kiemeli a Kúria, hogy az elsőfokú peres eljárásban a felperes által kifogásolt, a bíróság által nem vizsgált és el nem bírált jogsérelmekről a felülvizsgálati eljárásban nem foglalhat állást, mert az az elsőfokú bíróság hatáskörének elvonását eredményezné. A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, amely a Kp. 115. § (1) bekezdésében felsorolt jogerős határozatokkal szemben vehető igénybe azok jogszabálysértő, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltérő voltára hivatkozással. A felülvizsgálati eljárás tárgya a bíróság jogerős határozata, a felülvizsgálati kérelmében a félnek a jogerős ítéletben foglalt jogi érveléssel kell ütköztetnie saját érveit. A felülvizsgálati eljárás tárgyát annak vizsgálata, hogy az alperes a keresetben megjelölt és a felülvizsgálati kérelemben megismételt jogsértéseket elkövette-e, közvetlenül, a bíróság döntése, erre vonatkozó állásfoglalása nélkül nem képezheti (Kfv.VII.45.018/2025/6.).
[24] A Kúria hangsúlyozza: a felülvizsgálni kért jogerős ítélet a fenti hiányosságok miatt továbbra sem tartalmazza a keresetben foglalt jogsérelmek mentén az elsőfokú bíróság teljes körű, egyértelmű, ellentmondásmentes állásfoglalását a vitatott közigazgatási tevékenység jogszerűségéről. A jogerős ítélet indokolásából ez alkalommal sem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy az elsőfokú bíróság az alperes terhére mely jogszabálysértéseket ítélt megállapíthatónak és melyeket nem, illetve, hogy volt-e olyan eljárási jogszabálysértés, amely kihatott az ügy érdemére, és ha igen, akkor mennyiben és miként hatott ki. Az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásának [55] bekezdésében ezúttal is – minden előzmény, magyarázat nélkül – „nyilvánvaló, határidő-túllépésben megvalósuló szabályszegést” rótt az alperes terhére. Az indokolás [61] bekezdésében írt „pontosítás” szerint „az alperes által megvalósított határidő mulasztás az ügy érdemére nem hatott ki”. Mindehhez képest az indokolás [65] bekezdésében ezúttal is sommásan azt állapította meg, hogy a per tárgyát képező közigazgatási tevékenység „jogsértést nem valósított meg”. Majd ugyanebben bekezdésben a fentebb már említettek szerint, az alapeljárásban hozott jogerős ítélethez hasonlóan felsorolt egyes jogszabályhelyeket [a Tfvt. 1. § – az indokolás [31] bekezdésében a korábbihoz hasonlóan tévesen, a (4) bekezdés a) pontjának szövegével idézett – (4a) bekezdését, az Evt. 6. § (1) bekezdését, 38. § (7) bekezdését, az Inytv. 6. § (1) bekezdés – azóta sem létező – a) pontját, 26. § (4) bekezdését, 27. § (2) bekezdését, 28. § (1) bekezdését, 28/A. §-át, az Inytv. vhr. 4. § (2) bekezdés 9. pontját, 47. § (1) és (2) bekezdéseit, 62. § (2) bekezdés a) pontját, 64. § (1) és (3) bekezdéseit, az Ákr. 15. §-át, 50. §-át, 104. § (1) bekezdés a) pontját], azonban ezeket javarészt csak itt említette a perbeli tényállásra vetített elemzésük nélkül, a felek által előterjesztett kérelmek és észrevételek, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdések maradéktalan azonosítása és értékelése így ezúttal is elmaradt. A jogerős ítéletből most is csak annyi tudható, hogy az egymás után sorolt jogszabályhelyek az elsőfokú bíróság szerint „az ügy érdemére kihatóan nem sérültek”. Az elsőfokú bíróság az ítéletének jogalapjaként most is a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontját hívta fel: „az alaptalan kereset” elutasításáról rendelkezett, miközben – amit arra a Kúria már a hatályon kívül helyező végzésében is rámutatott – ha olyan eljárási szabályszegés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, a bíróságnak a keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontja alapján kell elutasítania.
[25] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban is a felperes kereseti kérelmétől eloldódva hozta meg az érdemi döntését, a jogerős ítélete alapjául szolgáló indokokról így most sem adott megfelelően számot, mindez pedig a Kp. 2. § (4) bekezdésében, 86. § (1) bekezdésében és a Pp. 346. § (5) bekezdésében írt követelményeknek továbbra sem felel meg, sérti az Alaptörvényben meghatározott tisztességes bírósági eljárás elvét, az indokolási kötelezettség követelményét. A kifejtettek miatt egyúttal eltér a korábbi felülvizsgálati határozatban adott iránymutatástól, és végső soron érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan.
[26] Minderre tekintettel a Kúria a feleknek az ügy érdemével kapcsolatos felülvizsgálati érvelésével ez alkalommal sem foglalkozhatott, az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése alapján hatályon kívül kellett helyeznie, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kellett utasítania.
[27] Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a korábbi felülvizsgálati határozatban adott iránymutatásnak maradéktalanul nem tett eleget, túlnyomórészt ismételten elkövette ugyanazokat a hibákat, amelyek miatt már az alapeljárásban hozott jogerős ítéletét is hatályon kívül kellett helyezni, ezért a Kúria a Kp. 121. § (5) bekezdésének utolsó mondatát alkalmazva az újabb megismételt eljárásra nézve indokoltnak tartotta annak elrendelését, hogy az ügyet új bírói tanács bírálja el. Ez a rendelkezés nem érinti az elsőfokú bíróság Kp. 8. §-a alapján meghatározott összetételét.
[28] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Kúria előző eljárásban hozott végzésében írt iránymutatásának megfelelően kell eljárnia, a felperes kereseti kérelmét ki kell merítenie, az abban megjelölt jogszabályhelyek és jogi érvelés mentén kell értékelnie az alperes határozatának jogszerűségét.
(Kúria Kfv.VII.37.446/2025/6.)