A Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontjából nem következik a kérelemre indult, folyamatban lévő eljárásban az időközben (azaz a kérelem benyújtását követően) módosult anyagi jogi jogszabályi rendelkezések alkalmazhatósága, mivel ez a szabályozási átmenet az új eljárási jogi jogszabályi rendelkezések vonatkozásában érvényesül [2010. évi CXXX törvény (Jat.) 15. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a kizárólagos tulajdonában álló ingatlanok vonatkozásában 2023. december 6. napján egyesített telekalakítás engedélyezési kérelmet nyújtott be. A kérelmet az alperes a 2024. február 5. napján meghozott határozatával elutasította. A felperes keresetére eljárt törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a határozatot megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság iránymutatásként előírta, hogy az alperesnek pontosan számot kell adnia a megállapított tényállásról, a bizonyítékokról, a mérlegelés és a döntés indokairól, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyekről, döntéséből ki kell tűnnie, hogy a megállapított tények és a jogszabályi előírások hogyan viszonyulnak egymáshoz, döntése hogyan következik mindezekből, továbbá az állami főépítész véleményét a bizonyítékok között értékelni kell.
[2] Az alperes az ítéletet 2024. október 1. napján vette át, 2024. október 9. napján új eljárást indított, amelynek során beszerezte az Állami Főépítészi Iroda, valamint a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztály véleményét.
[3] Az alperes a 2024. december 14. napján kelt határozatával a telekalakítás engedélyezési kérelmet elutasította. Határozatában rögzítette, hogy az Állami Főépítészi Iroda, valamint a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztály feljegyzései megalapozott szakmai véleményt tartalmaznak, a megállapítások okszerűek, azokat a feljegyzésben rögzített adatok és tények, jogszabályi hivatkozások alátámasztják. Megállapította, hogy a telekalakítás nem felel meg az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 23. § (1) bekezdésében foglaltaknak, valamint az Étv. 2. § 28. pontja szerinti és az egyes földügyi eljárások részletes szabályairól szóló 384/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 23/I. §-a szerint meghatározott illeszkedési szabályoknak.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes a telekalakításnál figyelembe vett szomszédos telkek meghatározása során nem adta indokát a vonatkozó jogszabályhely megjelölésével annak, hogy miért kizárólag a közös telekhatárral rendelkező ingatlanok vehetőek figyelembe. Hivatkozott a Magyar Építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban: Méptv.) 16. § 122. pontjában meghatározott telektömb fogalmára, valamint az illeszkedés vonatkozásában a Méptv. 83. § (1)–(5) bekezdésének rendelkezéseire, sérelmezve, hogy az alperes nem a telektömbben található ingatlanokat vizsgálta. Jogszabálysértésként nevesítette a Kr. 23/I. §-át, mivel az alperes olyan szempontból vizsgálta a telekalakítási helyszínrajzot, ami nem releváns. Álláspontja szerint az illeszkedés szabályainak a perbeli telekösszevonás megfelel.
[5] Az alperes a védiratában kérte a kereset elutasítását, álláspontja szerint határozatában eleget tett indokolási kötelezettségének, az eljárást a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően folytatta le.
[6] A felperes a peres eljárás során nyilatkozott arról, hogy a Kr. 23/I. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése után helyébe az illeszkedés vizsgálatára a Méptv. 83. §-a lépett, amely szerint az illeszkedés akkor teljesül, ha a telek, a telektömb vagy a szomszédos telek paramétereihez igazodik.
A jogerős ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a 2025. május 7. napján meghozott jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 97. § (1) és (3) bekezdésének, valamint a Kp. 36. § (1) bekezdés e) pontja alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 358. § (2) bekezdésének rendelkezéséből következően rögzítette, hogy az alperes megismételt eljárása 2024. október 1. napjával indult, ettől kezdve folyamatban lévő eljárásnak minősült. Megállapította, hogy az alperes a határozatát az Étv. és a Kr. rendelkezéseire alapította, azonban az Étv. 2024. szeptember 30. napján hatályon kívül lett helyezve, a Kr. 23/B. §-ának és 23/I. §-ának rendelkezései pedig megváltoztak. Rögzítette, hogy a telekalakítási engedélyezési eljárásban 2024. október 1. napjától már nem az Étv., hanem a Méptv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Utalt a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezésre, amely szerint a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépést követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.
[8] Megállapította, hogy az alperes a határozatát az ügyben nem alkalmazható jogszabályi rendelkezésekre alapította, ezért a határozatot a Kp. 92. § (1) bekezdésének c) pontja alapján megsemmisítette és az alperest a Kp. 89. § (1) bekezdésének b) pontja alapján új eljárás lefolytatására kötelezte. Iránymutatásként előírta, hogy az új eljárásban az alperesnek a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően kell az eljárását lefolytatnia és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. §-ának megfelelő indokolással ellátott döntést hoznia.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes felülvizsgálati ellenkérelme
[9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. Perköltségigénnyel élt, annak felszámítására költségjegyzéket csatolt. A felülvizsgálati kérelem érvei körében előadta, hogy álláspontja szerint a jogerős ítéletnek a Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontjára alapított hivatkozása sérti a Jat. 15. § (1) és (2) bekezdéseit.
[10] Hangsúlyozta, hogy a Kr. 21. § (1) bekezdése alapján a telekalakítási eljárás kérelemre induló eljárás, a felperes kérelmének benyújtásakor (2023. december 6.) az Étv. volt hatályos. A Méptv. átmeneti rendelkezései (51. cím), valamint a Méptv. hatálybalépésével összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 285/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet nem tartalmaz a Méptv. alkalmazására vonatkozó rendelkezést, ilyen jogszabályi előírást a jogerős ítélet sem nevesít, nincs olyan jogszabály, amely a folyamatban lévő és a megismételt telekalakítási eljárásokra alkalmazni rendelte volna a 2024. október 1. napján hatályba lépett Méptv. rendelkezéseit. Kiemelte, hogy a megismételt eljárás alapját változatlanul a felperes 2023. december 6. napján, az Étv. hatálya alatt benyújtott kérelme képezte.
[11] Az alperes a megismételt eljárás lényege, jellemzője körében utalt a Kúria Kfv.37.522/2024/10. számú, a Kfv.35.057/2022/5. számú (BH2022.8.219), továbbá Kfv.37.814/2020/12. számú határozatára.
[12] Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság értelmezése szerint az alperest új eljárásra kötelező ítélet 2024. október 1-jei átvételével megindult a megismételt eljárás, ettől kezdve folyamatban lévő eljárásnak minősül, s az új eljárásra kötelező bírósági határozat átvételének időpontjában hatályos jogszabályokat kell alkalmazni, amely jogértelmezés oda vezetne, hogy az ügyfél a jogszabályváltozás miatt nem kerül olyan helyzetbe, mintha a hatóság eleve jogszabályszerűen járt volna el. Hangsúlyozta, hogy egységes a Kúria gyakorlata (Kfv.38.000/2015/5., Kfv.37.299/2023/16., Kfv.37.099/2015/3., Kfv.37.339/2009/4., Kfv.37548/2013/5., Kfv.37.039/2018/6., Kfv.47.148/2015/8., Kfv.35.097/2015/6.) abban a tekintetben, hogy az eljárás megindulásakor hatályos jogszabályokat kell alkalmazni. A Jat. 15. § (1) és (2) bekezdésének értelmezése tekintetében hivatkozott a Kúria Kfv.37.344/2019/9. számú ítéletére (BH2020. 56.), az anyagi és eljárási szabályok változása közötti különbségre.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. Kérte továbbá az alperes kötelezését a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltség megfizetésére, ennek keretében a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2004. (XII. 9.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az ügyvédi munkadíjra tartott igényt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel. Előadta, hogy az új eljárásra kötelező ítélet folytán annak közlésétől, azaz 2024. október 1. napjával az alperes eljárása megindult, ettől kezdve folyamatban lévő eljárásnak minősült, s az elsőfokú bíróság a Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontja folytán megállapította, hogy a Méptv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontja szerint a bíróság hivatalból veszi figyelembe a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria a Kp. 118. §-a alkalmazásával befogadta és a jogerős ítélet jogszerűségét érdemben vizsgálta.
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelme - a következők szerint - alapos.
[16] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján hozza meg döntését. A Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Jat. 15. §-ának értelmezése során nem vizsgálta, hogy a releváns jogszabálymódosítások anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabályi rendelkezéseket érintenek, így a Jat. rendelkezéséből nem kellő megalapozottsággal vonta le azt a következtetést, hogy az alperesnek a határozat meghozatala során a Méptv. rendelkezéseit kellett volna alkalmaznia. Az alperes felülvizsgálati érveivel és a felperes ellenérveivel összefüggésben a Kúria a következőket emeli ki.
[17] A Kúria alaposnak értékelte a Jat. 15. §-ának értelmezése körében kifejtett alperesi érveket. A Jat. 15. § (1) bekezdése értelmében a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépését követően keletkezett a) tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A Jat. 15. §-a szerinti szabályozási átmenetet a Kúria már több határozatában vizsgálta, amelynek során rögzítette (Kfv.37.401/2012/3.), hogy a Jat. 15. §-a az anyagi és az eljárási szabályokra különböző szabályozási átmenetről rendelkezik, így különbséget kell tenni az anyagi és eljárási szabályok változása között. E szerint, ha a módosító jogszabály nem rendelkezik a folyamatban lévő ügyeket illetően, az anyagi viszonyokra a korábbi jogi szabályozást, míg az eljárási viszonyokra a megkezdett eljárási cselekmény befejezéséig a régit, a következőre már az új szabályozást kell alkalmazni.
[18] Az alperes által is nevesített Kfv.37.344/2019/9. számú – BHGY-ban közzétett, valamint BH 2020.56. számon is megjelent – kúriai határozat a döntés elvi tartalmaként rögzíti, hogy a folyamatban lévő ügyben az időközi anyagi jogi jogszabály módosítást csak akkor kell alkalmazni, ha a jogalkotó erről kifejezetten rendelkezett, ellenkező esetben az eljárás megindításakor hatályos anyagi jogi jogszabály alapján kell eljárni. A Kúria a Kfv.37.344/2019/9. számú határozat kapcsán rámutat arra, hogy annak tárgya nem telekalakítási engedélyezési ügy, továbbá nem került sor új eljárásra kötelezés folytán közigazgatási határozat meghozatalára, így jelentős tényállásbeli különbségek állnak fenn, ezért az abban foglaltak annyiban tekintendőek irányadónak, hogy a Jat. 15. §-ának alkalmazása során különbséget kell tenni az anyagi jogi és az eljárási jogi jogszabályok módosítása között.
[19] Az elsőfokú bíróság az alkalmazandó jogszabály vizsgálata során azt helytállóan állapította meg, hogy az Étv. hatályon kívül helyezése folytán 2024. október 1. napjától már a Méptv. rendelkezései a hatályosak, miként arra is helyesen mutatott rá, hogy a Méptv. releváns rendelkezéseihez szabályozási átmenetet a jogalkotó nem rögzített. Az elsőfokú bíróság azt azonban nem vizsgálta, hogy az Étv. telekalakítási engedélyezési eljárásra vonatkozó, a felperes kérelmének elbírálása szempontjából releváns, de már hatályon kívül helyezett rendelkezései, különösen az Étv. 2. §-ának 28. pontja és 23. §-ának (1) bekezdése, valamint azzal összefüggésben a Kr. 23/B. §-ának és 23/I. §-ának módosult rendelkezései anyagi jogi vagy eljárásjogi normák, ezáltal a Jat. 15. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezései alapján alkalmazhatóak-e az újonnan hatályba lépett jogszabályi rendelkezések. Az elsőfokú bíróság a Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontja alapján az újonnan hatályba lépett jogszabály alkalmazhatóságáról úgy foglalt állást, hogy az annak megállapításához szükséges vizsgálatot csak részben végezte el, így következtetése nem megalapozott.
[20] Az alperes a Kr. 21. § (1) bekezdésére hivatkozva helyesen emelte ki, hogy a telekalakítási eljárás kérelemre induló eljárás. Ennélfogva a jelen per tárgyát képező határozat kérelemre indult eljárásban hozott határozat, amely releváns körülmény nem hagyható figyelmen kívül az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések vizsgálatakor. A felperes a telekalakítás engedélyezése iránti kérelmet 2023. december 6. napján nyújtotta be, e kérelemből keletkezett az alperes eljárási kötelezettsége, a kérelem alapján indult meg az alperes előtt az eljárás. Az alperes a jelen per tárgyát képező határozatot az elsőfokú bíróság ítéletével elrendelt új eljárásban hozta, ennek folytán az új eljárás megindításáról rendelkezett ugyan, ez azonban nem érinti az alkalmazandó anyagi jogi szabályok meghatározása szempontjából releváns tényt, a kérelem benyújtásának időpontját.
[21] A Kúria helyesnek értékelte azt az alperesi érvelést is, miszerint a bíróság új eljárást elrendelő ítélete nem teremt új ügyet, annak ellenére, hogy a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontja a közigazgatási cselekmény megsemmisítése, hatályon kívül helyezése mellett szükség esetén lehetővé teszi a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését. A Kúria hangsúlyozza, hogy az így elrendelt „új eljárás”-ban az alperes ismételten a felperes eredetileg benyújtott kérelmét bírálta el, mivel az alperes eljárási kötelezettségét keletkeztető kérelem a megsemmisítő ítéleti rendelkezés folytán elbírálatlanná vált. A Kp. fogalomhasználata (új eljárás) ellenére tartalmilag nem új ügyről, hanem a már lefolytatott eljárás megismétléséről, a megsemmisítő ítélet folytán elbírálatlanná vált eredeti kérelem ismételt elbírálásáról van szó, mivel a kérelem tárgyában először meghozott döntés jogsértő volt.
[22] Az alperes által a felülvizsgálati kérelemben nevesített kúriai határozatok valóban rögzítik, hogy „a megismételt eljárás nem termet új ügyet” (Kfv.35.057/2022/5. számú határozat), továbbá, hogy „az ügyfél joggal várhatja el, hogy a megismételt eljárás során olyan helyzetbe kerülhessen, mintha a hatóság eleve jogszabályszerűen járt volna el” (Kfv.37.814/2020/12. számú határozat), azonban a nevesített kúriai határozatok nem felelnek meg a precedensképesség kritériumának. A Kfv.35.057/2022/5. számú ítélet támogatási ügyben született, amelyben a Kúria nem az eljárás megindulásának ideje, hanem a vizsgálódás lehetséges keretei kapcsán mutatott rá, hogy a megismételt eljárás nem teremt új ügyet. A Kfv.37.814/2020/12. számú határozat pedig versenyügyben hozott határozat, ahol a Kúria a megismételt eljárás garanciális szerepét hangsúlyozva emelte ki, hogy mit tekint az ügyfél jogos elvárásának. A Kúria értékelése szerint jelen perbeli üggyel az ügyazonosság, ezáltal az összemérhetőség nem áll fenn, így e kúriai határozatoktól való eltérés nem állapítható meg.
[23] Jelen perbeli ügyben annak van jelentősége, hogy a megismételt eljárásban az alperes az eredeti kérelemről döntött, az eljárás a Kr. 21. § (1) bekezdése alapján változatlanul kérelemre folyó eljárás, amely a felperes 2023. december 6. napján benyújtott kérelmének az elbírálására irányul, s a kérelem benyújtásának időpontja az eljárás megismétlésével nem változott. A Kúria értékelése szerint az alperes által hivatkozott kúriai határozatok (Kfv.38.000/2015/5., Kfv.37.299/2023/16., Kfv.37.099/2015/3., Kfv.37.339/2009/4., Kfv.37548/2013/5., Kfv.37.039/2018/6., Kfv.47.148/2015/8., Kfv.35.097/2015/6.) csak kisebb részben tekinthetőek precedensképes határozatoknak, mert azok jelen perbeli ügytől eltérő ügyben, így támogatási ügyben, földforgalmi ügyben, ingatlan-nyilvántartási ügyben, környezetvédelmi ügyben, kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyása iránti kérelem ügyben hozott határozatok, tényállásukat és az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket tekintve is olyan eltérések állnak fenn, amelyek nem teszik lehetővé az összevethetőséget, ugyanakkor annyiban irányadóak, hogy a kérelemre indult eljárásban a kérelem időpontjában hatályos anyagi szabályok szerint kell dönteni, illetve az eljárási cselekmények idején hatályos eljárási szabályok alkalmazandóak, mely alól csak az képezhet kivételt, ha a jogalkotó az új szabályozás bevezetésekor átmeneti rendelkezésében ettől eltérően rendelkezik.
[24] A Kúria a fentiekre figyelemmel a Kp. 121. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[25] A fentiekre figyelemmel a felperes eredeti kérelmét – főszabály szerint – 2023. december 6. napján hatályos anyagi szabályok és a hatósági eljárás idején hatályos eljárási szabályok alapján kellett elbírálni a hatóságnak. A főszabálytól való eltérésre csak akkor van lehetőség, ha a jogalkotó az alkalmazott anyagi és eljárási szabályokat időközben (akár a hatósági, akár a bírósági eljárás alatt) úgy módosította, hogy azok alkalmazást átmeneti rendelkezésben a főszabálytól eltérően rendezte, s az átmeneti rendelkezések lehetőséget adtak a főszabály szerint alkalmazandó jogszabályoktól való eltérésre. Ezért az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy az ügy elbírálása során alkalmazott anyagi és eljárási jogszabályokban bekövetkezett-e módosítás, ha igen, akkor a módosult szabályok alkalmazását a jogalkotó átmeneti rendelkezés mellett vagy anélkül, a Jat. szabályai szerint írta elő. Amennyiben a módosításhoz a jogalkotó nem fűzött az ügyben releváns átmeneti rendelkezést, akkor a bíróságnak a főszabály szerint és a Jat. 15. §-ával összhangban kell eljárnia. A Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontjából nem következik a kérelemre indult, folyamatban lévő eljárásban az időközben (azaz a kérelem benyújtását követően) módosult anyagi jogi jogszabályi rendelkezések alkalmazhatósága, mivel ez a szabályozási átmenet az új eljárási jogi jogszabályi rendelkezések vonatkozásában érvényesül.
[26] Felhívja a Kúria az elsőfokú bíróság figyelmét arra, hogy a Kr. 23/I. §-ának és 34. §-ának rendelkezései 2025. augusztus 28. napjával módosultak, mely módosítás kapcsán indokolt az átmeneti rendelkezések és a módosult rendelkezések alkalmazásának külön vizsgálata. E rendelkezés elemzését a Kúria a felülvizsgálati kérelem korlátai miatt nem végezhette el.
(Kúria Kfv.I.37.522/2025/7.)