Az Ebktv. által megcélzott védelem, így az úgynevezett egyéb helyzetre tekintettel fennálló is, csak egy meghatározott, adott környezetben értelmezhető, nem pedig általánosságban. Ez a környezet lehet a munkáltatói környezet, a munkáltató által foglalkoztatott más személyek köre. Ebben a körben kell vizsgálni azt, hogy az érintett személy részesült-e más munkavállalókhoz képest eltérő, hátrányos bánásmódban. A „nem cigány” megjelölés bevonható az Ebktv. 8. § t) pontjának hatálya alá, azaz vizsgálandó, hogy a munkáltató jognyilatkozata nem ütközött-e ebbe a tilalomba [Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 1003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § t) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2016. április 16-án kelt munkaszerződése alapján pályázati tanácsadó munkakörben állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában.
[2] 2017. december 18-án – a felperes határozatlan idejű munkaviszonyának változatlanul hagyása mellett – határozott időre projektmenedzser munkakörbe helyezték át. Alapbére 650.000 forint volt.
[3] A főosztályvezető 2019. október 16-i időponttól kezdődően felülvizsgálta az alperes által megvalósított kiemelt projektek működését, különös tekintettel a projektmenedzserek feladatellátására. Ennek során a felperes tevékenységével kapcsolatban hiányosságokat, problémákat állapított meg, amelyről 2020. február 24-én e-mailben tájékoztatta a gazdasági főigazgató-helyettest, az általános főigazgató-helyettest, valamint az osztályvezetőt. Az e-mailben is szereplő megállapításairól 2020. február 27-én személyes megbeszélés után szóban tájékoztatta a munkáltatói jogkör gyakorlóját.
[4] Az alperes a felperes munkaviszonyát 2020. március 4-én közölt azonnali hatályú felmondással szüntette meg tíz pontban felsorolt indokokkal. Összegzésül kifejtette, hogy a munkavállaló a munkaköri leírásban meghatározott feladatait több alkalommal határidőre nem, vagy egyáltalán nem teljesítette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme, a megelőző eljárásban hozott határozatok
[5] A felperes keresetében 7 234 270 forint elmaradt jövedelem címén kártérítést igényelt, valamint 204 086 forint rendszeres juttatás pénzbeli értékét, és 529 750 forint végkielégítést kért.
[6] Érvelése szerint az alperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, az azonnali hatályú felmondás elkésett, indokolása nem valós, mert a feladatait határidőre, megfelelően teljesítette. Rendszeresen kapott olyan utasítást, amely jogszabályba, szabályzatba vagy utasításba ütközött. Vitatta a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomásszerzése időpontját is.
[7] A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes intézkedése joggal való visszaélést valósított meg, az jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult. Ezzel a roma származású célcsoportokkal való együttműködését próbálták befolyásolni. A munkáltató intézkedésének valódi indoka az volt, hogy nem kívánatos személlyé vált az alperesnél. Ennek alapját az a konfliktus képezte, amely amiatt jött létre, hogy az oktatói kifizetések kapcsán keletkezett elmaradásokkal összefüggésben az alperes főigazgatója a felperesnek olyan szerződések aláírására adott utasítást, amelyre jogosultsággal nem rendelkezett, ezért azt megtagadta.
[8] A felperes diszkriminációra is hivatkozott, hátrányként a jogviszony megszüntetését, védett tulajdonságként „nem cigány” származását jelölte meg. Ezzel összefüggésben az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pontjában nevesített „egyéb helyzetet”, míg összehasonlítható helyzetben levő csoportként a projekt vezetőségén belül a cigány elsőgenerációs személyeket jelölte meg, nevesítve a szakmai és pénzügyi vezetőt.
[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest elmaradt jövedelemalapú kártérítés, cafeteria juttatás és végkielégítés megfizetésére.
[11] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.VIII.10.074/2023/4. számú végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[13] A Kúria döntésében rámutatott arra, hogy több felmondási indok esetében egyetlen indok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét. A felmondásban foglalt indokok közül az 1., 2., 3., 8., valamint 10. indok tekintetében úgy foglalt állást, hogy azok valós és okszerű indokát képezték a munkaviszony megszüntetésének.
[14] Ugyanakkor kifejtette, hogy az eljáró bíróságok téves jogi álláspontjuk miatt nem vizsgálták a felperes keresetének további jogalapi hivatkozásait, így nem folytattak le bizonyítást és nem foglaltak állást az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, illetőleg az alperes joggal való visszaélése tekintetében, ezért az elsőfokú bíróságnak e körben új eljárást kell lefolytatnia és új határozatot kell hoznia.
[15] A megismételt eljárásra előírta, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/2017. (XI. 28.) KMK vélemény 4. pontjára figyelemmel elsődlegesen azt lehet vizsgálni, hogy a hátrányokozás összefüggésben áll-e valamely, az Ebktv.-ben felsorolt védett tulajdonsággal. A joggal való visszaélés a védett tulajdonság valószínűsítése és az alperes sikeres kimentése esetén, illetve védett tulajdonság hiányában vizsgálható a Pp. 265. § (1) bekezdésében előírt bizonyítási érdek szabályai szerint.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[16] A felperes a megismételt eljárásban keresetét és annak jogi indokait változatlan tartalommal fenntartotta.
[17] Az alperes az alapeljárásban tett nyilatkozatait fenntartotta, és továbbra is a kereset elutasítását indítványozta.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[19] Az elsőfokú bíróság elöljáróban leszögezte, hogy a Kúria végzésében megállapította, miszerint a bizalmi munkakört betöltő felperes munkáltatói utasításokkal tudatosan szembehelyezkedő magatartása, együttműködési kötelezettségének szándékos megszegése összességében jogszerűen megalapozhatta a legsúlyosabb munkáltatói intézkedést. Erre tekintettel a bíróság a megismételt eljárásban a felperes egyenlő bánásmód követelményének megsértésére vonatkozó jogalapi hivatkozását vizsgálta elsődlegesen.
[20] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 12. § (1) (2) bekezdésére, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Ebktv.) 7. § (1) bekezdésére, 8–10. §-aira, 22. § (1) bekezdés a) pontjára, 19. § (1) bekezdésére.
[21] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a „nem cigány” származás nem feleltethető meg az Ebktv. 8. § t) pontjában megjelölt egyéb helyzetnek. Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 288/2/2010. (IV. 9.) TT sz. állásfoglalása foglalkozik az egyéb helyzet fogalmának meghatározásával. Eszerint az egyéb helyzet fogalma dinamikusan változik, definíciós magját azonban az képezi, hogy a helyzet megléte tárgyilagosan igazolható, homogén csoportképzésre, általánosításra alkalmas, és társadalmi előítéletből táplálkozik. A diszkriminációval szembeni jogvédelem lényegét az egyéb helyzet esetében is az adja, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz tartozása miatt szenved hátrányt. Az állásfoglalás indokolása szerint a védelem középpontjában az össztársadalmilag hátrányos helyzetben lévő csoportok állnak. Az állásfoglalás utalt az Emberi Jogok Európai Bírósága, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és az Alkotmánybíróság álláspontjára is.
[22] Az Alkotmánybíróság két döntésében is vizsgálta a védett tulajdonságok jellegét, ezekből pedig megállapítható, hogy az egyéb helyzet két fő ismérve egyrészt az, hogy tartozzon az egyén személyisége lényegi vonásához, másrészt hogy az egyént egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja.
[23] A felperes védett tulajdonságként „nem cigány” származását mint az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetet jelölte meg. A „nem cigány” származást mint egyéb helyzetet a felperes azzal jellemezte, hogy ő a többiekkel szemben „egy több generációs értelmiségi családból származó, több diplomás, rendezett anyagi háttérrel rendelkező, a cigány célcsoport felé elkötelezett, szociális szakterületen működő szakember, de eltérő identitású, igényű és szükségletű független nő”. A felperes a fenti jellemzőkkel a védett tulajdonságként megjelölt „nem cigány” származást töltötte ki tartalommal, amellyel igazolni kívánta az egyéb helyzetre való hivatkozása alaposságát. Az elsőfokú bíróság szerint a megjelölt tulajdonságok ugyan alkalmasak lehetnek csoportképzésre, azonban semmiképpen nem tekinthetők a felperes személyisége lényegi vonását adó olyan jellemzőnek, amely társadalmi előítéletből táplálkozik, és amely őt sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja.
[24] A perbeli esetben nem volt megállapítható, hogy az alperes intézkedése sértette az anyagi jogszabályokat, továbbá az egyenlő bánásmód követelményét, ezért az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett a joggal való visszaélés lehetőségét.
[25] E körben az elsőfokú bíróság utalt az Mt. 7. § (1) bekezdésére és a Kúria 5/2017. (XI. 28.) KMK véleményében megállapítottakra.
[26] Védett tulajdonság hiányában a bíróság joggal való visszaélésre hivatkozásként értékelte és vizsgálta a felperes azon előadását, amely szerint a konfliktus fő oka „nem cigány” származása, és a munkaviszony megszüntetés hátterében az alperes főigazgatójának felperes irányába származása miatt táplált ellenszenve állt.
[27] Felperes által megjelölt tanú releváns nyilatkozatot nem tudott tenni, nem egy szervezeti egységben és nem egy projektben dolgozott a felperessel, munkavégzési helyük is eltérő volt.
[28] X.Y. tanúvallomása ugyancsak nem tartalmazott a joggal való visszaélés megvalósulása szempontjából tényeket, a tanúnak a felperes beosztottjaként a munkavégzésére rálátása volt, azonban a felperes és a főigazgató kapcsolatára nem. A tanú utalt arra, hogy 2019 novemberében indult egy szóbeszéd arról, hogy a felperes eltávolítását tervezik, az, hogy ez miért terjedt el és honnan eredt nem lett alátámasztva.
[30] Egy másik tanú előadta, hogy ellenérzést, ellenszenvet a főigazgató és a felperes között nem tapasztalt. Egy további tanú vallomása pedig cáfolta, hogy az alperes főigazgatója a felpereshez címzett konkrét utasítást adott volna az oktatói kifizetésekkel kapcsolatos szerződések aláírására, és nem támasztotta alá a felperes és a főigazgató közötti konfliktus tényét sem.
[31] Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg azt a személyt, aki a perrel érintett időszakban az alperes főigazgatója volt. A tanú vallomása nem támasztotta alá, hogy a jogviszony megszüntetése mögött szubjektív, mögöttes indokok állnának.
[32] Az elsőfokú bíróság szerint az eljárás során bizonyítást nyertek a felperes azonnali hatályú felmondást megalapozó kötelezettségszegései, és e körben az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy bizonyított lényeges, vétkes és jelentős mértékű kötelezettségszegés fennállása esetén nem állapítható meg joggal való visszaélés.
[33] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[34] A másodfokú bíróság elsődlegesen a felperes által hivatkozott eljárásjogi szabálysértéseket vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy az nem szenved olyan orvosolhatatlan formai hiányosságban, ami a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 380. § c) pontjának alkalmazásával az ítélet kötelező hatályon kívül helyezését eredményezné.
[35] A másodfokú bíróság – a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontjára és 381. §-ára utalást vizsgálva – megállapította, hogy a Kúria eljárása jogszabálysértő voltát az alsóbb fokú bíróságok nem értékelhetik, a Kúria határozatának felülbírálatára nem jogosultak, és a felperes téves hivatkozásával szemben ilyen okból az alkotmánybíróság eljárását sem kezdeményezhetik.
[36] A Kúria több döntésében kifejtette, hogy a hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatás köti a megismételt eljárásban eljáró bíróságot, illetve a hatályon kívül helyező végzés indokolásában foglalt döntés ki is zárja az e kérdésben való ismételt határozathozatalt (Kúria Pfv.20.280/2023.).
[37] A felperes azt is tévesen sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a védett tulajdonsággal kapcsolatos álláspontja miatt súlyosan jogsértő módon nem írta elő a bizonyítási kötelezettséget, ezzel jogsértően megfordítva a bizonyítási terhet.
[38] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását a Pp. 369. § (3) bekezdés a) pontja szerinti felülbírálati jogkörében akkor módosíthatja vagy egészítheti ki, ha a bizonyítás eredményét okszerűtlennek minősíti.
[39] A másodfokú bíróság szerint a „nem cigány” származás nem az” egyéb helyzet „mint védendő érték”, hanem az Ebktv. 8. § e) pontja szerint nemzetiséghez való tartozás körében lenne értékelhető. Tekintettel arra, hogy a felperes a „nem cigány” származást az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti védett tulajdonságként kérte figyelembe venni, a másodfokú bíróság a Pp. 2. § (2) bekezdése és 342. § (3) bekezdése alapján kizárólag a felperesi jogállítás keretében foglalhatott állást, így – bár eltérő indokkal – az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a „nem cigány” származás nem tekinthető az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti védett tulajdonságnak.
[40] A joggal való visszaélés körében a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a tanúk vallomásait részletesen értékelte, az értékelés lényeges szempontjairól pedig számot adott.
[41] Önmagában az a körülmény, hogy a felperesnek az egyik tanúval konfliktusos viszonya volt, vagy az, hogy a tanú szüntette meg a munkaviszonyát, az elfogultságot nem alapozhatja meg, ez okból önmagában a tanú teljes vallomásának kirekesztésére nem volt lehetőség. A tanú vallomása pedig cáfolta a munkaviszony megszüntetés kapcsán a mögöttes joggal való visszaélést megvalósító ok fennálltát.
[42] Az egyéb tanúvallomások felperes által kiemelt elemei, részei nem voltak alkalmasak arra, hogy a másodfokú bíróság olyan következtetésre jusson, miszerint azok az elsőfokú bíróság számára csak a felperes által állított joggal való visszaélésre utaló, mögöttes ok fennállásának megállapítását eredményezhették volna.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes felülvizsgálati ellenkérelme
[43] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes elmaradt jövedelemalapú kártérítés, cafeteria juttatás pénzbeli ellenértéke és végkielégítés megfizetésére kötelezését kérte.
[44] Jogszabálysértésként az Mt. 7. §-át, 12. § (1) bekezdését, 64. § (1) bekezdés c) pontját, 78. § (1) bekezdés a) pontját, (2) bekezdését, a Pp. 380. § c) pontját, 263. § (1) bekezdését, 265. § (1) bekezdését, 279. § (1) bekezdését, 346. § (3) (5) bekezdését, 237. § (2) (3) bekezdését, 424. § (3) (4) bekezdését, valamint az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 34. § (7) (8) bekezdését, a Pp. 70. §-át, 72. §-át, 74. § (4) bekezdését, illetve az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § t) pontját, 19. § (1) bekezdését, 22. § (1) bekezdés a) pontját jelölte meg.
[45] Elöljáróban a felperes eljárásjogi jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy az alperes jogi képviselője nem rendelkezett képviseleti jogosultsággal annak ellenére, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselet a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél számára kötelező. A Magyar Ügyvédi Kamara hatósági nyilvántartásából kiderült, hogy a jogi képviselőként feltüntetett jogtanácsos nem szerepelt a nyilvántartásban aktív státusszal a kérdéses időszakban. A Kúriának hiánypótlásra kellett volna felhívni az alperest, vagy el kellett volna utasítani a felülvizsgálati kérelmet. Annak tárgyában úgy hozott döntést, hogy az alperes jogi képviselőjének nem volt képviseleti jogosultsága.
[46] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontja és 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján a tételes jogszabályba ütközés jogalap tekintetében nem állapított meg tényállást, nem hozott ítéleti döntést és indokolást. Ez pedig olyan lényeges eljárási szabálysértés, ami hatályon kívül helyezést kell, hogy eredményezzen.
[47] A másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő figyelemmel arra is, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében a kereset elutasításáról szóló rendelkezés kiterjedt a tételes jogszabályba ütközés jogalapra is, így a felperes teljes keresetéről állást foglalt, azaz minden jogalapi hivatkozást minősített. Az elsőfokú bíróság azonban nem döntött maradéktalanul valamennyi felperes által előterjesztett jogalap vonatkozásában, ez sérti a Pp. 346. § (3) bekezdését, amely szerint a bíróság köteles határozatában valamennyi érdemi kérelemről dönteni, ezt írja elő az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése is.
[48] Amennyiben a bíróság nem indokolja meg, hogy miért nem adott utasítást a harmadik jogalapra vonatkozóan, az az indokolási kötelezettség megsértését eredményezi.
[49] A másodfokú bíróság tévedett a felperesi munkaviszony megszüntetés jogszerűsége kérdésében. Az azonnali hatályú felmondás az Mt. 78. § (2) bekezdésébe is ütközik, így az jogellenes. Az elsőfokú bíróságnak ismételt bizonyítás felvételét kellett volna lefolytatnia valamennyi jogalap tekintetében, külön vizsgálva a szubjektív határidők megtartottságát. A döntés így eltér a Kúria Mfv.10.002/2021/3. számú precedensképes határozatában foglaltaktól.
[50] Az Ebktv. 8. § t) pontjában megjelenő egyéb helyzet fogalmát a bíróság tévesen szűkíti azzal, hogy azt csak társadalmi előítéletekből táplálkozó esetekre korlátozza. Az Ebktv. és az Alkotmánybíróság határozatai alapján az egyéb helyzet fogalma bővebb értelmezést igényel, és a bíróságoknak konkrétan vizsgálnia kellett volna, hogy a felperest a „nem cigány” származása miatt érte-e hátrányos megkülönböztetés.
[51] A másodfokú bíróság azért nem vizsgálta az egyenlő bánásmód megsértésének megállapítása körében a jogsérelmet, mert álláspontja szerint a „nem cigány” származás nem az egyéb helyzet mint védendő érték, hanem az Ebktv. 8. § e) pontja szerint nemzetiséghez való tartozás körében lenne értékelhető. Ugyanakkor a felperes nem csupán a „nem cigány” származására hivatkozott, hanem azon, a felperes személyiségét meghatározó lényegi tulajdonságokra is, amit az alperes tulajdonított neki, vagyis hogy „a felperes egy több generációs értelmiségi családból származó, több diplomás, rendezett anyagi háttérrel rendelkező, a cigány célcsoport felé elkötelezett, szociális szakterületen működő szakember, de eltérő identitású, igényű és szükségletű, független nő”.
[52] Az Ebktv. 8. § t) pontja szerint a diszkrimináció fogalmába tartozik minden olyan különbségtétel, amelynek nincs jogszerű indoka, és amely egy védett tulajdonság alapján hátrányt okoz.
[53] A felperes hivatkozott az Alkotmánybíróság 3206/2014. (VII. 21.) AB határozatára, valamint a 42/2012. (XII. 20.) AB határozatban foglaltakra.
[54] Álláspontja szerint a bíróságok megfordították a bizonyítási terhet. A sérelmet szenvedett félnek valószínűsítenie kell, hogy hátrány érte és rendelkezik védett tulajdonsággal, míg az alperesnek kell bizonyítania, hogy a hátrány oka nem e védett tulajdonság volt.
[55] A másodfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy fennállnak-e az Ebktv. 22. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételek. A „nem cigány” származás semmilyen módon nem lehet szakmai követelmény, így a munkáltató nem hivatkozhat az Ebktv. 22. § (1) bekezdésére.
[56] A Kúria ítélkezési gyakorlata egyértelmű abban, hogy az Ebktv. 22. § (1) bekezdés a) pontja kizárólag objektív szakmai követelmények esetében alkalmazható (Kúria Mfv.II.10.047/2017/4.).
Egy teljesen cigány munkaközösségben a nem cigány származás is védett tulajdonságnak minősülhet, ha bizonyítható, hogy a felperest hátrány érte emiatt.
[57] A felperes utalt az Mt. 7. §-ában foglaltakra, így arra, hogy a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni.
[58] A jogerős ítélet sérti a Pp. 265. § (1) bekezdését. A hivatkozott szabály szerint a törvény eltérő rendelkezése hiányában a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el, továbbá a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményeit is ez a fél viseli.
[59] A felperes álláspontja szerint az általa meghallgatni kért tanúk egyértelműen alátámasztották felperes álláspontját, vagyis, hogy a munkáltató a munkaviszony megszüntetés során joggal való visszaélést valósított meg.
[61] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[62] Érvelése szerint a Kúria végzésében egyértelműen rögzítette, hogy a „bizalmi munkakört betöltő felperes munkáltatói utasításokkal tudatosan szembehelyezkedő magatartása, együttműködési kötelezettségének szándékos megszegése összességében jogszerűen megalapozta a legsúlyosabb munkáltatói intézkedést”. A megismételt eljárásban csak azt lehetetett vizsgálni, hogy a hátrányokozás összefüggésben állt-e valamely Ebktv-ben felsorolt védett tulajdonsággal.
[63] A joggal való visszaélés a védett tulajdonság valószínűsítése és az alperes sikeres kimentése esetén, illetve védett tulajdonság hiányában vizsgálható a Pp. 265. § (1) bekezdésében írt bizonyítási érdek szabályai szerint. A megismételt eljárásban az eljáró bíróságoknak már nem kellett vizsgálni az azonnali hatályú felmondás indokainak jogszerűségét.
[64] Alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a Kúria döntése nemcsak köti az alsóbb fokú bíróságokat és a feleket, hanem egyben ki is zárja az e kérdésben való ismételt döntést. A tételes jogszabályba ütközés jogalap, ezen belül az objektív és szubjektív határidő megtartottsága körében az első- és másodfokon eljáró bíróság ismételten már nem tárgyalhatott, a Kúria álláspontjától eltérő döntést nem hozhatott.
[65] Alperes álláspontja szerint a bíróságokkal való kapcsolattartás mindvégig elektronikus úton történt, és megállapítható, hogy alperes jogi képviselője jogviszonya és így képviseleti jogosultsága megszűnését követően (2023. május 1-től 2023. december 31-ig) perbeli cselekményt nem foganatosított, nyilatkozatot nem tett, így nincs olyan eljárás, amit hatálytalannak lehetne tekinteni.
[66] Alperes hivatkozott arra is, hogy a felperes a másodfokú eljárás során előadta, miszerint a Pp. 425. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amely azt elutasította.
[67] Alperes álláspontja szerint helytállóan foglalt állást arról a másodfokú bíróság, hogy a „nem cigány” származás nem egyéb helyzet mint védendő érték. A felperes „nem cigány” származást az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti védett tulajdonságként kérte figyelembe venni, nem a 8. § e) pontja szerint, az eljáró bíróságok azonban a Pp. 2. § (2) bekezdése alapján kizárólag a felperesi jogállítás keretében foglalhattak állást.
[68] A diszkriminációval szembeni jogvédelem lényegét az „egyéb helyzet” esetén is az adja, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező személy elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz tartozása miatt szenved hátrányt. Az egyéb helyzet tekintetében pedig olyan tulajdonságokra lehet a védelmet kiterjeszteni, amelyek az emberi személyiség lényegi vonásai.
[69] A joggal való visszaélés körében is helytállóan foglalt állást a jogerős ítélet, a meghallgatott tanúk nyilatkozatait helyesen értékelte, azokból egy-egy előadás kiragadása nem támaszthatja alá a felperes álláspontját.
A Kúria döntése és jogi indokai
[70] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott.
[71] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát figyelemmel a Pp. 523. §-ában foglaltakra is.
[72] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen eljárásjogi szabálysértésre hivatkozott. Állította, hogy a korábbi felülvizsgálati eljárásban az alperes jogi képviselője képviseleti jogosultsággal nem rendelkezett annak ellenére, hogy az a törvény értelmében kötelező volt, valamint arra utalt, hogy a megismételt eljárásban a bíróság a jogalap tekintetében nem állapított meg tényállást, és döntését nem indokolta, ezáltal megsértette az Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontját és 78. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[73] A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az alsóbb fokú bíróságok a Kúria határozatának felülbírálatára nem jogosultak és ezen okból az Alkotmánybíróság eljárása sem kezdeményezhető. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja csak a jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata céljából ad az Alkotmánybíróság eljárására kezdeményezési jogot a bíróságnak. Az Alkotmánybíróság csak a felek által előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján vizsgálódhat.
[74] Jelen eljárásban a megelőző felülvizsgálati kérelem jogszerűsége, illetve a Kúria döntése (végzése) nem volt vizsgálható, az ellen felülvizsgálati kérelemnek nem volt helye. Ebben a perben a Kúria kizárólag az újonnan hozott jogerős ítélet jogszabálysértő voltát tehette vizsgálat tárgyává. Ebből következően fenti hivatkozásokkal ebben az eljárásban már nem volt lehetőség foglalkozni.
[75] Jelen esetben az elsőfokú bíróság a felperes teljes keresetéről állást foglalt, minden jogalapi hivatkozást vizsgált, és ítéletében döntését megfelelően indokolta. A másodfokú bíróság ítélete [117]-[126] bekezdésében minderről helyesen döntött, jogszabálysértés megállapítására e körben nem volt mód.
[76] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt is sérelmezte, hogy a megismételt eljárásban a bíróságok nem vizsgálták az Mt. 78. § (2) bekezdésében foglaltakat, vagyis nem értékelték azon állítását, hogy a munkáltató a 15 napos szubjektív határidőt nem tartotta meg intézkedése meghozatalakor.
[77] A felperes ezen érvelésére a megelőző felülvizsgálati eljárásban már nem hivatkozott, ebből következően azt a Kúria nem is vizsgálhatta, ezáltal nem tért el Kúria Mfv.10.002/2021/3. számú precedens határozatában foglaltaktól sem.
[78] A Kúria korábbi, Mfv.VIII.10.074/2023/4. számú végzésében egyértelműen rögzítette, hogy az alperes a felperes munkáltatói utasításokkal tudatosan szembe helyezkedő magatartása, együttműködési kötelezettségének szándékos megsértése összességében jogszerűen megalapozta a legsúlyosabb munkáltatói intézkedést. Ugyanakkor rögzítette azt is, hogy a bíróságok téves jogi álláspontjuk folytán nem vizsgálták a felperes keresetének további jogalapi hivatkozásait, így nem folytattak le bizonyítást és nem foglaltak állást az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, illetve az alperes joggal való visszaélése tekintetében. A bíróságokat e körben utasította új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Ebből következően a bíróságok a megismételt eljárásban az azonnali hatályú felmondással, annak indokaival, illetve a szubjektív határidő betartásával már nem foglalkozhattak, kizárólag a Kúria iránymutatásának megfelelő eljárás lefolytatására volt lehetőségük. A megismételt eljárásra vonatkozóan a másodfokú bíróság helytállóan alkalmazta a régi Pp. 275. § (5) bekezdéssel összefüggésben rendelkezést tartalmazó, de a szabályozás azonossága folytán a Pp. 424. § (4) bekezdése alkalmazásakor is irányadó Kúria Pfv.20.280/2023/7., Pfv.21.327/2020/8. számú határozataiban foglaltakat: a hatályon kívül helyező végzésben foglalt iránymutatás köti a megismételt eljárásban a bíróságokat, és kizárja az elbírált kérdésekben az ismételt döntést.
[79] Az Mt. 7. § (1) bekezdése szerint tilos a joggal való visszaélés. E törvény alkalmazásában joggal való visszaélés különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet.
[80] A Kúria 5/2017. (XI. 28.) KMK véleményében megállapította, hogy a joggal való visszaélést megvalósító joggyakorláskor a hátrány valójában valamely egyéni körülményhez kapcsolódik, például a munkáltató ellenszenvén, a munkavállalóval való véleménykülönbségen, konfliktuson alapul függetlenül attól, hogy a hátrányos megkülönböztetéshez hasonló helyzet mutatkozik. Ezek közös jellemzője nem valamely Ebktv-ben meghatározott védett tulajdonság, hanem az alá-fölé rendeltséggel, a függőséggel, kiszolgáltatottsággal kapcsolatos helyzet megléte. Az okozott hátrányt nem az össztársadalmi folyamatok, előítéletek és megkülönböztetés, hanem az adott jogviszony hierarchikus rendszere okozza.
[81] A felperes felülvizsgálati kérelmében foglalt állítása szerint jogviszonya megszüntetésének tényleges oka a főigazgató és közte megromlott viszony, a felettes ártási szándéka volt kiemelve, hogy szakmai munkájával szemben nem merült fel kifogás.
[82] A jogerős ítélet helytállóan foglalt állást arról, hogy felperesnek nem sikerült bizonyítania, miszerint az azonnali hatályú felmondás joggal való visszaélést valósított meg. A meghallgatott tanúk vallomása nem támasztotta alá a felperes rendeltetésellenességre hivatkozását, amit a jogerős ítélet indokolásában helytállóan rögzített. A tanúknak a felperes és a főigazgató közötti megromlott kapcsolatáról nem volt tudomásuk, és nem állítottak egyéb olyan körülményt sem, ami a rendeltetésellenesség alátámasztására alkalmas lehetett volna.
[83] A másodfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy a főigazgató nem volt érdektelen tanúnak tekinthető, azonban vallomása a többi rendelkezésre álló bizonyítékkal, nyilatkozattal nem volt ellentétes, és nem merült fel adat arra nézve sem, amely a tanú szavahihetőségét megkérdőjelezné.
[84] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 279. § (1) bekezdését megsértését is sérelmezte. A felülvizsgálati eljárás mint rendkívüli perorvoslati eljárás során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelési körébe vont adatok, a felek személyes előadása, a bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. A bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésének hiányában azok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2011. megjelent BH 2013.119.II., Pfv.I.21.532/2019/7., Pfv.II.20.280/2022/10.)
[85] A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan a bíróságok nem sértették meg a Pp. 279. § (1) bekezdését sem, a bizonyítékok téves értékelése nem volt rögzíthető. Azon felperesi hivatkozás pedig, hogy nem merült fel vele szemben szakmai kifogás (ezért csak más lehetett a jogviszony megszüntetés tényleges indoka) minden alapot nélkülöz, mivel az azonnali hatályú jogviszony felmondás okaiból több valós és okszerű volt, annak indokai között a felperes számos utasításokkal szembehelyezkedő, együttműködési kötelezettséget sértő magatartása szerepelt.
[86] A diszkrimináció körében azonban tévedett a másodfokú bíróság, amikor ítéletében azt fejtette ki, hogy a „nem cigány” származás nem az „egyéb helyzet” mint védendő érték, hanem az Ebktv. 8. § e) pont szerinti nemzetiséghez való tartozás körében lenne értékelhető.
[87] A felülvizsgálati kérelem 3. pontja azt tartalmazza, hogy a felperes védendő tulajdonságként egyrészt „nem cigány” származására (tulajdonságára) hivatkozott, másrészt az ő személyiségének egyéb lényegi tulajdonságaira is („több generációs értelmiségi családból származó, több diplomás, rendezett anyagi háttérrel rendelkező, a cigány célcsoport felé elkötelezett, szociális szakterületen működő szakember, de eltérő identitású, igényű és szükségletű, független nő”) utalt.
[88] A „nem cigány” megjelöléssel a felperes – az iratok alapján világosan megállapíthatóan - arra kívánt utalni, hogy olyan munkahelyi környezetben dolgozott, ahol a munkavállalók, illetve a vezetők meghatározott többsége roma származású (vagyis roma nemzetiségű). Ez egyértelmű megjelölése egy a felperes személyéhez (személyiségéhez) tapadó tulajdonságnak akkor is, ha a tulajdonság megjelölésére negatív megközelítéssel került sor.
[89] Helyesen hivatkozott a felperes a 42/2012. (XII. 20.) AB határozatra, amely szerint a hátrányos helyzet (megkülönböztetés) azokkal szemben is fennállhat, akik egy csoporttal, adott esetben a romákkal ellentétes tulajdonságot mutatnak.
[90] Az Ebktv. által megcélzott védelem, így az úgynevezett „egyéb helyzetre„ tekintettel fennálló védelem is, csak egy meghatározott, adott környezetben értelmezhető, nem pedig általánosságban. Az adott ügyben ez a környezet nyilvánvalóan a munkáltatói környezet, a munkáltató által foglalkoztatott más személyek köre. Ebben a környezetben kell tehát vizsgálni azt, hogy az érintett személy – adott esetben a felperes – részesült-e más munkavállalókhoz képest eltérő, hátrányos bánásmódban. Ebből következően pedig a „nem cigány” megjelölés minden további nélkül bevonható az Ebktv. 8. § t) pontjának hatálya alá, azaz vizsgálni kell, hogy a munkáltatói jognyilatkozat nem ütközött-e ebbe a tilalomba. A másodfokú bíróság mindezt kizárólag azon az alapon mellőzte, hogy – helytelenül– a „nem cigány” minősítést nem tartotta a t) pont hatálya alá tartozónak.
[91] Ítéletében arra utalt, hogy a felperes „nem cigány” hivatkozása az Ebktv. 8. § e) pontja alapján (nemzetiséghez tartozás) volna értékelendő. Ez a megközelítés azonban helytelen a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 1. § (1) bekezdésére figyelemmel. Ezen jogszabály meghatározza a nemzetiség fogalmát, amely szerint „E törvény értelmében nemzetiség minden olyan – Magyarország területén legalább egy évszázada honos – népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul”. Ez a nemzetiség fogalom a magyar jogrendben univerzális, azaz alkalmazni kell azzal együtt is, hogy az említett jogszabályhely „e törvényre” utal. A felperes ebben az értelemben nemzetiséghez tartozónak semmiképpen nem tekinthető, hiszen számszerű kisebbséghez tartozásra nem hivatkozott. Fontos ebben az összefüggésben az is, hogy az Ebktv. nem rendelkezik önálló, saját nemzetiségfogalommal és egyébként az Alaptörvénynek sincs ilyen önálló fogalma (XXIX. cikk), hanem az is külön sarkalatos törvényre utal. Mindebből következően a másodfokú bíróság a nemzetiségre utalás körében téves álláspontra helyezkedett, míg helytelen álláspontjánál fogva az Ebktv. 8. § t) pontját tévesen értékelte.
[92] A másodfokú bíróság téves álláspontja folytán mindennek (továbbá felperes védett tulajdonsága körében tett egyéb hivatkozásainak) a vizsgálatát elmulasztotta. Ebből következően pedig a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban kell értékelnie, hogy a „nem cigány” megjelölés az Ebktv. 8. § t) pontjának hatálya alá vonva milyen következményekkel jár, továbbá felperes egyéb hivatkozásai e pont hatálya alá vonhatók-e. Értékelni kell továbbá az Ebktv. 22. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak érvényesülését is.
[93] Minderre tekintettel a megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak elfoglalt téves jogi álláspontja miatt értékelni és vizsgálnia kell, hogy a felperes hivatkozásaira tekintettel megállapítható-e, hogy a munkáltató vele szemben diszkriminációt valósított meg.
[94] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot kizárólag a hátrányos megkülönböztetés körében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Mfv.II.10.091/2025/4.)